Somogyi Néplap, 1959. május (16. évfolyam, 101-126. szám)
1959-05-27 / 122. szám
Szerda, 1959. május 27. 6 SOMOGYI NÉPLAP Egy gondos apa Úgy látszik, az OI 305 rendszámú motorkerékpár tulajdonosa nem ismeri a KRESZ szabályait, mert egész családját felpakolta a 125-os Csepelre, hogy kirándulásra vigye. Megnyitották az üdülési idényt Balatonföldváron és Siófokon (T udósitónktól.) Balatonföldváron ünnepélyesen nyitotta meg a Szakszervezetek Országos Tanácsa az 1959. évi üdülési idényt. 23-án, szombaton délelőtt még borús, esőre hajló volt az idő. Délutánra azonban már ragyogóan sütött a nap, és a vitorlázók örömére közepes erősségű szél kerekedett. Délután a mólón a SZOT Sétahajózási Központ 12 nagy befogadóképességű vitorlás hajója rendezett színpompás felvonulást a több mint ezer főnyi közönség tapsa kíséretében. A rövid bemutató után a vendégek felszálltak a hajókra, s egy-egy órás díjmentes sétavitorlázáson vettek részt Este folytatódott a műsor, a levegő azonban sajnos, erősen lehűlt, így a szabadtéri színpad helyett a központi étteremben kellett az ünnepélyt megtartani. Az üdvözlések után Tóth Anna, a Szakszervezetek Országos Tanácsa elnökségének tagja mondotta el megnyitóját. Beszédében az üdültetés országos kérdésein kívül a baiatonföldvári üdüMadarak és fák napja az erdőben Lázas készülődés előzte meg a madarak és fák ünnepét A babócsai és a csokonyavison- tai üttörők már előtte nap kimentek az érdébe, hogy előkészítsék a táborhelyet. A babócsai fúrósok és a munkásőrök sátrakat kölcsönöztek a pajtásoknak. Az odaérkezés, sá- torverés, szalmahordás, vacsorázás után tábortűzzel zártuk le a napot. Sok kedves dal, tréfa nyújtott élményt itt még a felnőtteknek is. Kismarton József csokonyai munkás- őr egész családjával kint aludt egy sátorban. Ö és egy csapatvezető ügyelt a gyerekek zavartalan éjszakai pihenésére. Lassan múlott a hosszú éjszaka. Végre kezdett virradni. A hold nyugat felé vette útját és a réten hatalmas ködpámák szálltak a magasba. Az erdőben a dalos ajkú madarak csilingelő énekek fütyörészésébe kezdtek. A nap egy aranysugara leszökött a földre, ellett a várva várt virradat... A kint lévő úttörők fürgén láttak a reggeli teendők elvégzéséhez. A közeli falvakból már a korai órákban megérkeztek a tanulók, sőt ínég óvodás is akadt a vendégek között. A csokonyai szakácsnők fehér kötényt kötöttek, és hozzáláttak az ebéd, a gulyásleves főzéséhez. Az egyik sátorban büfét helyeztek éL A felnőttek egy-két. pohár sör mellett beszélgettek, a gyerekek a fagylal- tos kocsikat rohamozták meg A füttyszóra fisszegyülekeztek, és mindnyájan meghallgatták Dombóvári László ünnepi beszédét. •— Becsüld a fát! Végigkísér az életeden, ne tépjed le haszontalanul az ágait, és ne szedd le az odaépített fészkeket. Nektek szól ez, gyerekek, ne felejtsétek el: a fa, a madár is érez! — mondotta az előadó. A madarak énekére a gyerekek dallal válaszoltak, majd a napi program kihirdetése után tengerként szétszéledtek. Az ötödik a osztály úttörői ezen a napon tették le az első próbát. Útjelzők segítségével el kellett jutniuk egy kitűzött helyre — kevés segítséggel ez mindnyájuknak sikerült. A délutáni sportmérkőzésekre már újabb vendégek is érkeztek. Jakab János, a barcsi járási művelődési csoport vezetője, Szentgyör- gyi László, járási úttörő-titkár, Dániel János, a Csokonyavisontai Gépállomás igazgatója, Hegedűs Ferenc tanácselnök látogatott ki az erdőbe. A gyerekek és a felnőttek egyaránt nagy érdeklődéssel figyelték a kultúrversenyt. — Mennyivel mások a mi gyermekeink, mint mi voltunk! — mondta egy idősebb fejkendős néni. — Ennyi yörös nyakkendős gyereket még nem láttam egy helyen ..; Az égen felhők sűrűsödtek, elkezdett szitálni az eső. Járművek jöttek a gyerekekért, az alsósokat, majd a felsősöket szállították haza. Végignéztem a volt táborhelyen, miközben az utolsó csoporttal elszáguldott a gépkocsi. »-Kedvemre« megáztam, de nem bánom..: Nagy Gyula, Csokomyavisonta. lök fejlesztésével is foglalkozott Ezután másfél órára terve-2 zett, de a lelkes hangulat és nagy közönségsiker következtében két és fél órára terjedő^ művészi műsor következett, i A Magyar Állami Operaház esi a Fővárosi Operettszínház tag-i jai: Raskó Magda, Szilvásig Margit, Domahidi László, Bor-i vető János és Farkas Józsefi működtek közre, Gaál Györgyi Sándor konferált. A műsor be-i fejeztével a mólónál tűzijáté-i kot és lampionos sétahajózást! rendeztek. Több száz beutalt! gyönyörködött a holdvilágos f balatoni est szépségeiben. A! tánckedvelők az étteremben J szórakoztak. A vidám muzsi-J kát öttagú tánczenekar szol-; gáltatta. Siófokon másnap, vasárnap l nyitották meg az üdülési i idényt. Az ünnepi műsor máH 23- án megkezdődött. Ezen a*1 napon vitorlásverseny, esti < fáklyás felvonulás, tűzijáték j szerepelt a programban. Dél-j előtt és délután a Határőrség’ Országos Parancsnokságának központi zenekara adott tér-' zenét. A hivatalos megnyitásra 24- én este a szabadtéri színpadon került sor. Az ünnepi beszédet Reszegi Ferenc, a Szakszervezetek Országos Tanácsa elnökségének tagja mondotta el. Szólt a balatoni üdültetés, a balatoni vendéglátás tízéves fejlődéséről, az elért eredményekről és a megvalósításra váró feladatokról. Az ünnepi megnyitó után az »Orgonavirágzás« című opera— j operett-est követkézéit a Határőrség Országos Parancsnoksága rendezésében. Közreműködtek: Orosz Júlia Kossuth- díjas érdemes művész, Jasper Bella VIT-díjas, Kövecses Béla. Palócz László, a Magyar Állami Operaház tagjak Konferált Brachfeld Siegfried. A határőrség központi zenekarát Helényi Gyula alezredes vezényelte. A színvonalas műsoron a mintegy kétezer hallgató végig kitartott az erős esti lehűlés ellenére. Az első Balaton-parti üdülők valóban igen szép élményben részesültek. í A „SÁRGA HÁZ“ REJTÉLYE...f Még ma is gyakran hódolok egyik kedvenc gyermekkori szokásomnak: amerre járok, nézegetem a régi és az újonnan épülő házakat, s próbálom eltalálni, kik laknak bennük. A csukott vagy nyitott ablakok, a sarkig kitárt vagy gondosan becsukott kapuk, a düledező, vagy jókarban lévő kerítések, a málló, omladozó, vagy frissen festett falak elárulják mindazt, amit tudni akarok: rendszerető vagy kényelmes, semmivel sem törődő emberek laknak-e a házban ... Ilyen gondolatokkal eltelve állottam meg az Engels u. 3. sz. alatti emeletes ház előtt. A ház maga régi; sok vihart látott, feketéllő falai Kaposvár sok-sok eseményét megérték. Mégis meg kell vallanom, hogy bár eddigi háztanulmányaim során rövid idő alatt sikerült eredményt elérnem, itt csődöt mondott minden következtetésem, tudományom. A ház egy része ugyanis új ruhát kapott. Az egyik kapu melletti lakás körül néhány négyzetméternyi területen »szép« sárga tavaszi »ruha tetszeti magát És most — bár a ház elől már régen eljöttem (ti. feltűnő volt hosszas ácsorgásom) —, azon tűnődöm. mi történhetett e házban? Mert valaminek történnie kellett! De hogy mi, nem sikerült kitalálnom. Először arra gondoltam, hogy a kifestett rész lakója rendszerető, gondos ember, akinek javaslatát hogy az egész ház külsejét fessék be, lakótársai nem fogadták el, s így akarja a többi lakót is fes- tetésre serkenteni. Esetleg különcködő ember, aki ezzel is szeretne kiríni a többiek közül, gondolván magáról: még a lakásom környéke, külseje is különb, mint a többié. De lehet, hogy a színben nem tudtak megegyezni, mert a földszinten lakónak bizonyára sárga, a kapu túlsó oldalán lakónak barna, az emeleti részen lakóknak téglavörös, illetve szürke a kedvenc színük. S a földszinten lakó. hogy ezzel kényszerítse a többieket hogy ők is sárgára festessenek. előre befestette a maga részét. No és, ha a többiek is makacs és következetes emberek, s valamennyi kitartana a saját színe mellett? De szépen festene! Az is eszembe jutott, hogy talán az IKV kezdte el a festést, s közben rájöttek, hogy eltévesztették a ház- számot. és nem itt, hanem a Szegfűsor 77/c. alatti házat kell rendbehozni. így hát abbahagyták a munkát, amíg nem késő ... Avagy a költségvetési terv ez évben csak ennyit irányzott elő, folytatása pedig jövőre következik ... Arra ds gondoltam, hogy a házban takarékos emberek laknak. Nem festik be az egész házat, csak egyik részét, hiszen ebből is lehet következtetni: milyen lenne, ha valóban befestenék? Amikor így tűnődöm, elegáns, svájci felségjelvényes gépkocsi áll meg mellettem, a szálloda előtt. Utasai kiszállnak, s hozzálátnak a városnézéshez. A kissé furcsa külsejű ház az ő »tetszésüket« is megnyeri. Az idegen szavakból, melyeket a tolmácshoz intéztek kíváncsian, csupán ennyit értettem: »Naturalist, abstrakt.:.« Nyilván arra gondoltak, hogy a házban lakó emberek valamilyen modem irányzatnak követői, s így akarják ezt kifejezni. Szép ötlet volt. bárki kezdeményezte, hogy új ruhát kapjon az Engels u. 3. sz. alatti ház. De bocsássa meg a kezdeményező, a kivitelezésbe egy kis hiba csúszott. Mert most olyan a ház, mint az az ember, aki új ruhájából csupán a nadrág egyik szárát vette fel. Ezért is van annyi bámulója. A városi tanácshoz fordulunk: intézkedjenek sürgősen, hogy a város kellős közepén lévő, ízléstelenül festett ház a legrövidebb időn belül teljes ruhájába öltöz- hessék fel. (S zalai) Terjesz£em a kultúrái: Vállalatvezetőm irodájának falára én szoktam felakasztani a képeket, mert jó arány- érzékem van. Ezért azzal a feladattal bíztak meg, hogy a Falevélgyűjtő és Szállttá Vállalat dolgozói részére kultúr- rendezvényéket szervezzek, melyeken legalább az átlagosra emeljem a dolgozók irodalmi és zenei elméleti színvonalát. Pusztán magánszorgalomból tervbe vettem még, hogy a tudomány világába is bevezetem az embereket: megtanítom őket pingpongozni. valamint kukoricából badacsonyi rizlinget készíteni. Közölték még velem, hogy nyugodtan támaszkodjam a kultúrfelelősre, amit örömmel vettem tudomásul, ugyanis reumás lábam miatt időnként csak mankóval bírok járni Mondanom sem kell, hogy e megbízatást nagy lelkesedéssel fogadtam, mert szeretek magam körül művelt embereket látni, és különben is mindig idegesít, ha valaki valódi badacsonyi rizlinggel kínál. Ezért nagy ambícióval vetettem magam a munkába, és pár nap múlva a kultúrcso- port már az egész világirodalom és zeneművészet legklasz- szikusabb gyöngyszemeit próbálta. A bevezető és összekötő szöveget ragyogó stílusban és káprázatos szellemességgel magam írtam, és nyugodt lelkiismerettel állítom, olyan magas színvonalú műsort szerkesztettem össze, hogy bármelyik fővárosi irodalmi színpad megirigyelhette volna. Belépődíjat nem szedtünk, nehogy emiatt valaki távol maradjon, és biztos voltam a sikerben; bátran meghívtam hát a vállalat összes dolgozóját és családtagjait, hadd lássák, ki vagyok én. Az előadást este hat órára tűztük ki, de már fél hétkor nem vált egyetlen üres szék sem, amelyen ült volna valaki. Azaz hárman mégis voltak: feleségem és <gyermekeim, akik egyrészt az irántam való szolidaritásból jelentek meg, másrészt azért, mert szeretik a szép, színvonalas kultúrműsort. Fél hét után már a szereplők is majdnem együtt voltak, és időközben vállalatvezetőm is megjelent, ami igen szép volt tőle. Ezenkívül eljött az sz. b.-elnök is, mivei a kiadások fedezését első lelkesedésében ő vállalta el, és látni akarta, mire adta a pénzt. Én azonban a reprezentatív vezetőket és családomat úgy helyeztem el, oldalt és mélységben a nézőtéren, hogy amikor a terem elsötétült, egész komoly tömegnek hatottak. A műsor közben megjelent még három lány az összekapcsoló osztályról, akik arra számították, hogy a műsornak már be kellett volna fejeződnie, és táncolni szerettek volna, de legnagyobb csalódásukra így végig kellett nézniük az előadás második részét. Mivel azonban időközben vállalatvezetőm eltávozott, nyugodtan beszélgettek és nevetgéltek magukban, de — igen dicséretes módon — csak akkor, amikor a színpadon az előadás folyt. Amikor egy-egy műsorszám után, feleségem vezérletével felcsattant a taps, mindig elhallgattak. Ezenközben még bejött valaki, kosár volt a karján — a reflektorfénytől nem láttam, hogy ki —, lassan és végtelen nyugalommal végig lépkedett a nézőtéren, majd kiment a másik ajtón. A színpadról csalódottan néztünk utána. Azt hittük, eggyel több nézőnk lesz. A műsor után a Közönség gyorsan gyülekezett. majd városunk legjobb tánczenekarának muzsikájára tánc következett, amelyen a vállalat dolgozói és a rokonság oly nagy számban jelent mea. hogy a kultúrteremben alig lehetett megmozdulni. A megjelentek hajnalig táncoltak, és igen jól mulattak. Az első kísérlet sikertelensége nem keserített el. sőt lelkesedésem és az sz. b.-elnök aggodalma egyre nőtt. Ugyanis elhatároztam, hogy a legközelebbi műsorra híres és népszerű fővárosi színészeket fogok szerződtetni. Ismerem én az emberek pszichéiéi.: Ha nem kell tőlem, első kézből a kultúra, hát kapják meg azt a hivatásos művészektől, akikért annyira lelkesednek. így a műsor összeállítását Major Tamásra bíztam, míg az Operaház szimfonikus zenekarát Ferencsik vezényelte. Belépődíjat nem szedtünJí, és a vállalat dolgozóit falragaszokon értesítettük a ragyogó eseményről. A kultúrterem bejáratát már öt árakor kinyitottuk, nehogy tumultus keletkezzék. Az eredmény nem is maradt el Hét órákor zsúfolt színpad előtt családom és én elkezdtük a műsor hallgatását. Vállalatvezetőm ugyanis fél hétkor betelefonált, hogy ma nem jön, mert tömegj^onya van, az sz. b.-elnök pedig a kiadások miatt ideglázban feküdt otthon. A műsor után a Közönség gyorsan gyülekezett, és amikor a színpadon megszólalt a Rádió tánczenekara Zsoldos Imre vezetésével, a táncolók egy része már csak a folyosón járhatta a rock and rollt. A vállalat dolgozói rendkívül jól érezték magukat, és hajnalig együtt maradtak. Ezek után mindenki azt hihetne, hogy kedvemet vesztve továbbfolytatom a harcot. Régi latin közmondás szerint: hinni annyi, mint semmit sem tudni. így ezek a hívők is csalódtak, mert kedmem még hatalmasabbra nőtt, a harcot pedig valóban folytattam tovább. Ezt az elhatározásomat az sz. b.-elnök rendkívül sápadtan vette tudomásul, és könyörögve kért, hogy a kultúr- és igazgatói alap kimerültével legalább a tagdíjré- szesedésből hagyják meg neki pár fülért. Ezt megígértem, és elmondtam tervemet, mely szerint rájöttem, hogy mitől döglik a légy: egyrészt a Rex légyfogó^papírtól, másrészt attól, hogy ha nem kell a kultúra első és másodkézből belülről, jöjjenek hát a világ leghíresebb művészei külföldről. Belépődíjat nem szedtünk, mert ezt az előadást ajándéknak szántuk a vállalat dolgozóinak, akiket személyesen, szóban és írásban is meghívtunk. Ezenkívül közöltük felsőbb hatóságaink ama nemes gesztusát, miszerint aki erre az előadásra eljön, külön célprémiumot kap. így hát a kultúrterem minden ajtaját már négy órákor kitártuk, mert attól féltünk, hogy a kultúrszomjas érdeklődők elsodorják a kultúrtermet. Ezúttal vállalatvezetőm és az sz. b.-elnök is eljött, s így hatan tapsoltuk végig a műsort. Amikor a philadelphiai zenekarból felcsendültek Stokowski pálcája nyomán az Egmont fenséges akkordjai, feleségem meghatottan szorította meg a kezem. Kislányomnak David Ojsztrah játéka tetszett, kisfiam viszont Jeanne Marie Darréért lelkesedett. Vállalatvezetőm könnyezett, amikor Pablo Casals játszott, az sz. b.-elnöknek pedig legjobban Maria Callas tetszett. A többi világhírű szereplőre nem jutott néző. A műsor után a Közönség gyorsan gyülekezett, és amikor a prágai rádió és a BBC egyesített tánczenekara Bing Crosbival kombinálva játszani kezdett, a. közönség fele az utcán üvöltözött, mert még a folyosóra sem jutott be. A vállalat dolgozói soha ilyen jól nem érezték magukat, és hajnalban csókokkal búcsúzták egymástól. Ekkor ragyogó ötletem támadt: kvMúrcsoporturúk statisztériéjából kiválogattam a leggyengébb szereplőket, betanítottam nekik a legsablonosabb kultúrműsort, amit csak műsorfüzetekből ki lehetett szedni. írtam e-r»< elcsépelt bevezető és összekötő szöveget ócska, szakállas via-* cekkel. Majd ’elhelyeztem egy eldugott sötét sarokban egy meghívót, írással befelé, melyen feltüntette az alábbi belépődíjakat: 1—5. sor 50 forint, 6—10. sor 40 forint. 10-től a hátsó falig, beleértve a folyosón elhelyezett állóhelyet is. 30 forint. Még mielőtt az ajtókat kinyitottuk volna, a közönség benyomult a terembe, betörve ajtót és ablakokat. A világ nem látott még ilyen frenetikus síikért. Én családommal, vállalatvezetőmmel és az sz. b.- elnökkel együtt kint rekedtem, a közönség bent rekedtre kiáltozta magát lelkesedésében és mialatt a teremből kihallat- szott a legmagasabb fokú lelkesedés zaja, én a bevételből csendben kifizettem az sz. b.- elnöknek összes tartozásomat, majd mind a hatan, mint törzsközönség összeborultúnk, és megállapítottuk, hogy a nagy titok immár meg van fejtve: ami ingyen van, az, ha jó is, rossz, viszont ami pénzért van, az, ha rossz is, rassz, csak nem veszik észre. De hát ez már nem ránk tartozik. Hogy a bevezető beszédet ki mondta el, máig sem tudtam meg, de később meghallottam, hogy a műsor után egy szil harmonikára az emberek hajnalig mulattak, és a hangulat igen emelkedett volt. Ba!o£h iii’ulj,
