Somogyi Néplap, 1959. május (16. évfolyam, 101-126. szám)

1959-05-27 / 122. szám

Szerda, 1959. május 27. 6 SOMOGYI NÉPLAP Egy gondos apa Úgy látszik, az OI 305 rendszámú motorkerékpár tulajdo­nosa nem ismeri a KRESZ szabályait, mert egész családját felpakolta a 125-os Csepelre, hogy kirándulásra vigye. Megnyitották az üdülési idényt Balatonföldváron és Siófokon (T udósitónktól.) Balatonföldváron ünnepélye­sen nyitotta meg a Szakszer­vezetek Országos Tanácsa az 1959. évi üdülési idényt. 23-án, szombaton délelőtt még borús, esőre hajló volt az idő. Délutánra azonban már ragyogóan sütött a nap, és a vitorlázók örömére közepes erősségű szél kerekedett. Dél­után a mólón a SZOT Sétaha­józási Központ 12 nagy befo­gadóképességű vitorlás hajója rendezett színpompás felvonu­lást a több mint ezer főnyi kö­zönség tapsa kíséretében. A rövid bemutató után a vendé­gek felszálltak a hajókra, s egy-egy órás díjmentes séta­vitorlázáson vettek részt Este folytatódott a műsor, a levegő azonban sajnos, erősen lehűlt, így a szabadtéri szín­pad helyett a központi étte­remben kellett az ünnepélyt megtartani. Az üdvözlések után Tóth Anna, a Szakszerve­zetek Országos Tanácsa elnök­ségének tagja mondotta el megnyitóját. Beszédében az üdültetés országos kérdésein kívül a baiatonföldvári üdü­Madarak és fák napja az erdőben Lázas készülődés előzte meg a madarak és fák ünnepét A babócsai és a csokonyavison- tai üttörők már előtte nap kimentek az ér­débe, hogy előkészítsék a táborhelyet. A ba­bócsai fúrósok és a munkásőrök sátrakat köl­csönöztek a pajtásoknak. Az odaérkezés, sá- torverés, szalmahordás, vacsorázás után tá­bortűzzel zártuk le a napot. Sok kedves dal, tréfa nyújtott élményt itt még a felnőttek­nek is. Kismarton József csokonyai munkás- őr egész családjával kint aludt egy sátorban. Ö és egy csapatvezető ügyelt a gyerekek za­vartalan éjszakai pihenésére. Lassan múlott a hosszú éjszaka. Végre kez­dett virradni. A hold nyugat felé vette útját és a réten hatalmas ködpámák szálltak a magasba. Az erdőben a dalos ajkú madarak csilingelő énekek fütyörészésébe kezdtek. A nap egy aranysugara leszökött a földre, el­lett a várva várt virradat... A kint lévő úttörők fürgén láttak a reggeli teendők elvégzéséhez. A közeli falvakból már a korai órákban megérkeztek a tanulók, sőt ínég óvodás is akadt a vendégek között. A csokonyai szakácsnők fehér kötényt kö­töttek, és hozzáláttak az ebéd, a gulyásle­ves főzéséhez. Az egyik sátorban büfét he­lyeztek éL A felnőttek egy-két. pohár sör mellett beszélgettek, a gyerekek a fagylal- tos kocsikat rohamozták meg A füttyszóra fisszegyülekeztek, és mindnyájan meghallgat­ták Dombóvári László ünnepi beszédét. •— Becsüld a fát! Végigkísér az életeden, ne tépjed le haszontalanul az ágait, és ne szedd le az odaépített fészkeket. Nektek szól ez, gyerekek, ne felejtsétek el: a fa, a ma­dár is érez! — mondotta az előadó. A madarak énekére a gyerekek dallal vá­laszoltak, majd a napi program kihirdetése után tengerként szétszéledtek. Az ötödik a osztály úttörői ezen a napon tették le az első próbát. Útjelzők segítségé­vel el kellett jutniuk egy kitűzött helyre — kevés segítséggel ez mindnyájuknak sikerült. A délutáni sportmérkőzésekre már újabb vendégek is érkeztek. Jakab János, a barcsi járási művelődési csoport vezetője, Szentgyör- gyi László, járási úttörő-titkár, Dániel Já­nos, a Csokonyavisontai Gépállomás igazga­tója, Hegedűs Ferenc tanácselnök látogatott ki az erdőbe. A gyerekek és a felnőttek egyaránt nagy érdeklődéssel figyelték a kultúrversenyt. — Mennyivel mások a mi gyermekeink, mint mi voltunk! — mondta egy idősebb fej­kendős néni. — Ennyi yörös nyakkendős gyereket még nem láttam egy helyen ..; Az égen felhők sűrűsödtek, elkezdett szi­tálni az eső. Járművek jöttek a gyerekekért, az alsósokat, majd a felsősöket szállították haza. Végignéztem a volt táborhelyen, mi­közben az utolsó csoporttal elszáguldott a gépkocsi. »-Kedvemre« megáztam, de nem bánom..: Nagy Gyula, Csokomyavisonta. lök fejlesztésével is foglalko­zott Ezután másfél órára terve-2 zett, de a lelkes hangulat és nagy közönségsiker következ­tében két és fél órára terjedő^ művészi műsor következett, i A Magyar Állami Operaház esi a Fővárosi Operettszínház tag-i jai: Raskó Magda, Szilvásig Margit, Domahidi László, Bor-i vető János és Farkas Józsefi működtek közre, Gaál Györgyi Sándor konferált. A műsor be-i fejeztével a mólónál tűzijáté-i kot és lampionos sétahajózást! rendeztek. Több száz beutalt! gyönyörködött a holdvilágos f balatoni est szépségeiben. A! tánckedvelők az étteremben J szórakoztak. A vidám muzsi-J kát öttagú tánczenekar szol-; gáltatta. Siófokon másnap, vasárnap l nyitották meg az üdülési i idényt. Az ünnepi műsor máH 23- án megkezdődött. Ezen a*1 napon vitorlásverseny, esti < fáklyás felvonulás, tűzijáték j szerepelt a programban. Dél-j előtt és délután a Határőrség’ Országos Parancsnokságának központi zenekara adott tér-' zenét. A hivatalos megnyitásra 24- én este a szabadtéri szín­padon került sor. Az ünnepi beszédet Reszegi Ferenc, a Szakszervezetek Országos Ta­nácsa elnökségének tagja mon­dotta el. Szólt a balatoni üdül­tetés, a balatoni vendéglátás tízéves fejlődéséről, az elért eredményekről és a megvalósí­tásra váró feladatokról. Az ünnepi megnyitó után az »Or­gonavirágzás« című opera— j operett-est követkézéit a Ha­tárőrség Országos Parancsnok­sága rendezésében. Közremű­ködtek: Orosz Júlia Kossuth- díjas érdemes művész, Jasper Bella VIT-díjas, Kövecses Bé­la. Palócz László, a Magyar Állami Operaház tagjak Kon­ferált Brachfeld Siegfried. A határőrség központi zenekarát Helényi Gyula alezredes ve­zényelte. A színvonalas műso­ron a mintegy kétezer hallga­tó végig kitartott az erős esti lehűlés ellenére. Az első Balaton-parti üdü­lők valóban igen szép élmény­ben részesültek. í A „SÁRGA HÁZ“ REJTÉLYE...f Még ma is gyakran hódo­lok egyik kedvenc gyermek­kori szokásomnak: amerre járok, nézegetem a régi és az újonnan épülő házakat, s próbálom eltalálni, kik lak­nak bennük. A csukott vagy nyitott ablakok, a sarkig ki­tárt vagy gondosan becsukott kapuk, a düledező, vagy jó­karban lévő kerítések, a málló, omladozó, vagy fris­sen festett falak elárulják mindazt, amit tudni akarok: rendszerető vagy kényelmes, semmivel sem törődő embe­rek laknak-e a házban ... Ilyen gondolatokkal eltel­ve állottam meg az Engels u. 3. sz. alatti emeletes ház előtt. A ház maga régi; sok vihart látott, feketéllő falai Kaposvár sok-sok eseményét megérték. Mégis meg kell vallanom, hogy bár eddigi háztanulmányaim során rö­vid idő alatt sikerült ered­ményt elérnem, itt csődöt mondott minden következte­tésem, tudományom. A ház egy része ugyanis új ruhát kapott. Az egyik kapu melletti lakás körül né­hány négyzetméternyi terü­leten »szép« sárga tavaszi »ruha tetszeti magát És most — bár a ház elől már régen eljöt­tem (ti. feltűnő volt hosszas ácsorgásom) —, azon tűnő­döm. mi történhetett e ház­ban? Mert valaminek tör­ténnie kellett! De hogy mi, nem sikerült kitalálnom. Először arra gondoltam, hogy a kifestett rész lakója rendszerető, gondos ember, akinek javaslatát hogy az egész ház külsejét fessék be, lakótársai nem fogadták el, s így akarja a többi lakót is fes- tetésre serkenteni. Esetleg különcködő ember, aki ezzel is szeretne kiríni a többiek közül, gondolván magáról: még a lakásom környéke, külseje is különb, mint a többié. De lehet, hogy a színben nem tudtak meg­egyezni, mert a földszinten lakónak bizonyára sárga, a kapu túlsó oldalán lakónak barna, az emeleti részen la­kóknak téglavörös, illetve szürke a kedvenc színük. S a földszinten lakó. hogy ezzel kényszerítse a többieket hogy ők is sárgára festesse­nek. előre befestette a maga részét. No és, ha a többiek is makacs és következetes em­berek, s valamennyi kitar­tana a saját színe mellett? De szépen festene! Az is eszembe jutott, hogy talán az IKV kezdte el a festést, s közben rájöttek, hogy eltévesztették a ház- számot. és nem itt, hanem a Szegfűsor 77/c. alatti házat kell rendbehozni. így hát ab­bahagyták a munkát, amíg nem késő ... Avagy a költ­ségvetési terv ez évben csak ennyit irányzott elő, folyta­tása pedig jövőre követke­zik ... Arra ds gondoltam, hogy a házban takarékos emberek laknak. Nem festik be az egész házat, csak egyik ré­szét, hiszen ebből is lehet kö­vetkeztetni: milyen lenne, ha valóban befestenék? Amikor így tűnődöm, ele­gáns, svájci felségjelvényes gépkocsi áll meg mellettem, a szálloda előtt. Utasai ki­szállnak, s hozzálátnak a vá­rosnézéshez. A kissé furcsa külsejű ház az ő »tetszésü­ket« is megnyeri. Az idegen szavakból, melyeket a tol­mácshoz intéztek kíváncsian, csupán ennyit értettem: »Na­turalist, abstrakt.:.« Nyil­ván arra gondoltak, hogy a házban lakó emberek vala­milyen modem irányzatnak követői, s így akarják ezt ki­fejezni. Szép ötlet volt. bárki kez­deményezte, hogy új ruhát kapjon az Engels u. 3. sz. alatti ház. De bocsássa meg a kezdeményező, a kivitele­zésbe egy kis hiba csúszott. Mert most olyan a ház, mint az az ember, aki új ruhájá­ból csupán a nadrág egyik szárát vette fel. Ezért is van annyi bámulója. A városi tanácshoz fordu­lunk: intézkedjenek sürgő­sen, hogy a város kellős kö­zepén lévő, ízléstelenül fes­tett ház a legrövidebb időn belül teljes ruhájába öltöz- hessék fel. (S zalai) Terjesz£em a kultúrái: Vállalatvezetőm irodájának falára én szoktam felakaszta­ni a képeket, mert jó arány- érzékem van. Ezért azzal a feladattal bíztak meg, hogy a Falevélgyűjtő és Szállttá Vál­lalat dolgozói részére kultúr- rendezvényéket szervezzek, melyeken legalább az átlagos­ra emeljem a dolgozók iro­dalmi és zenei elméleti szín­vonalát. Pusztán magánszor­galomból tervbe vettem még, hogy a tudomány világába is bevezetem az embereket: megtanítom őket pingpongoz­ni. valamint kukoricából ba­dacsonyi rizlinget készíteni. Közölték még velem, hogy nyugodtan támaszkodjam a kultúrfelelősre, amit örömmel vettem tudomásul, ugyanis reumás lábam miatt időnként csak mankóval bírok járni Mondanom sem kell, hogy e megbízatást nagy lelkesedés­sel fogadtam, mert szeretek magam körül művelt embere­ket látni, és különben is min­dig idegesít, ha valaki valódi badacsonyi rizlinggel kínál. Ezért nagy ambícióval vetet­tem magam a munkába, és pár nap múlva a kultúrcso- port már az egész világiroda­lom és zeneművészet legklasz- szikusabb gyöngyszemeit pró­bálta. A bevezető és össze­kötő szöveget ragyogó stílus­ban és káprázatos szellemes­séggel magam írtam, és nyu­godt lelkiismerettel állítom, olyan magas színvonalú mű­sort szerkesztettem össze, hogy bármelyik fővárosi iro­dalmi színpad megirigyelhette volna. Belépődíjat nem szed­tünk, nehogy emiatt valaki távol maradjon, és biztos vol­tam a sikerben; bátran meg­hívtam hát a vállalat összes dolgozóját és családtagjait, hadd lássák, ki vagyok én. Az előadást este hat órára tűztük ki, de már fél hétkor nem vált egyetlen üres szék sem, amelyen ült volna vala­ki. Azaz hárman mégis vol­tak: feleségem és <gyermekeim, akik egyrészt az irántam való szolidaritásból jelentek meg, másrészt azért, mert szeretik a szép, színvonalas kultúrmű­sort. Fél hét után már a sze­replők is majdnem együtt vol­tak, és időközben vállalatve­zetőm is megjelent, ami igen szép volt tőle. Ezenkívül el­jött az sz. b.-elnök is, mivei a kiadások fedezését első lel­kesedésében ő vállalta el, és látni akarta, mire adta a pénzt. Én azonban a repre­zentatív vezetőket és családo­mat úgy helyeztem el, oldalt és mélységben a nézőtéren, hogy amikor a terem elsöté­tült, egész komoly tömegnek hatottak. A műsor közben megjelent még három lány az összekapcsoló osztályról, akik arra számították, hogy a mű­sornak már be kellett volna fejeződnie, és táncolni szeret­tek volna, de legnagyobb csa­lódásukra így végig kellett nézniük az előadás második részét. Mivel azonban idő­közben vállalatvezetőm eltá­vozott, nyugodtan beszélgettek és nevetgéltek magukban, de — igen dicséretes módon — csak akkor, amikor a színpa­don az előadás folyt. Amikor egy-egy műsorszám után, fe­leségem vezérletével felcsat­tant a taps, mindig elhallgat­tak. Ezenközben még bejött valaki, kosár volt a karján — a reflektorfénytől nem láttam, hogy ki —, lassan és végtelen nyugalommal végig lépkedett a nézőtéren, majd kiment a másik ajtón. A szín­padról csalódottan néztünk utána. Azt hittük, eggyel több nézőnk lesz. A műsor után a Közönség gyorsan gyülekezett. majd városunk legjobb tánczeneka­rának muzsikájára tánc kö­vetkezett, amelyen a vállalat dolgozói és a rokonság oly nagy számban jelent mea. hogy a kultúrteremben alig lehetett megmozdulni. A megjelentek hajnalig táncoltak, és igen jól mulattak. Az első kísérlet sikertelen­sége nem keserített el. sőt lelkesedésem és az sz. b.-el­nök aggodalma egyre nőtt. Ugyanis elhatároztam, hogy a legközelebbi műsorra híres és népszerű fővárosi színésze­ket fogok szerződtetni. Isme­rem én az emberek psziché­iéi.: Ha nem kell tőlem, első kézből a kultúra, hát kapják meg azt a hivatásos művé­szektől, akikért annyira lel­kesednek. így a műsor össze­állítását Major Tamásra bíz­tam, míg az Operaház szimfo­nikus zenekarát Ferencsik ve­zényelte. Belépődíjat nem szedtünJí, és a vállalat dolgo­zóit falragaszokon értesítettük a ragyogó eseményről. A kul­túrterem bejáratát már öt árakor kinyitottuk, nehogy tu­multus keletkezzék. Az eredmény nem is ma­radt el Hét órákor zsúfolt színpad előtt családom és én elkezdtük a műsor hallgatását. Vállalatvezetőm ugyanis fél hétkor betelefonált, hogy ma nem jön, mert tömegj^onya van, az sz. b.-elnök pedig a kiadások miatt ideglázban fe­küdt otthon. A műsor után a Közönség gyorsan gyülekezett, és amikor a színpadon megszólalt a Rá­dió tánczenekara Zsoldos Im­re vezetésével, a táncolók egy része már csak a folyosón járhatta a rock and rollt. A vállalat dolgozói rendkívül jól érezték magukat, és hajnalig együtt maradtak. Ezek után mindenki azt hi­hetne, hogy kedvemet veszt­ve továbbfolytatom a harcot. Régi latin közmondás szerint: hinni annyi, mint semmit sem tudni. így ezek a hívők is csalódtak, mert kedmem még hatalmasabbra nőtt, a harcot pedig valóban folytattam to­vább. Ezt az elhatározásomat az sz. b.-elnök rendkívül sá­padtan vette tudomásul, és könyörögve kért, hogy a kul­túr- és igazgatói alap kime­rültével legalább a tagdíjré- szesedésből hagyják meg ne­ki pár fülért. Ezt megígértem, és elmondtam tervemet, mely szerint rájöttem, hogy mitől döglik a légy: egyrészt a Rex légyfogó^papírtól, másrészt at­tól, hogy ha nem kell a kul­túra első és másodkézből be­lülről, jöjjenek hát a világ leghíresebb művészei külföld­ről. Belépődíjat nem szed­tünk, mert ezt az előadást ajándéknak szántuk a vállalat dolgozóinak, akiket személye­sen, szóban és írásban is meghívtunk. Ezenkívül közöl­tük felsőbb hatóságaink ama nemes gesztusát, miszerint aki erre az előadásra eljön, külön célprémiumot kap. így hát a kultúrterem min­den ajtaját már négy órákor kitártuk, mert attól féltünk, hogy a kultúrszomjas érdek­lődők elsodorják a kultúrter­met. Ezúttal vállalatvezetőm és az sz. b.-elnök is eljött, s így hatan tapsoltuk végig a műsort. Amikor a philadel­phiai zenekarból felcsendültek Stokowski pálcája nyomán az Egmont fenséges akkordjai, feleségem meghatottan szorí­totta meg a kezem. Kislányom­nak David Ojsztrah játéka tetszett, kisfiam viszont Jean­ne Marie Darréért lelkesedett. Vállalatvezetőm könnyezett, amikor Pablo Casals játszott, az sz. b.-elnöknek pedig leg­jobban Maria Callas tetszett. A többi világhírű szereplőre nem jutott néző. A műsor után a Közönség gyorsan gyülekezett, és ami­kor a prágai rádió és a BBC egyesített tánczenekara Bing Crosbival kombinálva játszani kezdett, a. közönség fele az utcán üvöltözött, mert még a folyosóra sem jutott be. A vállalat dolgozói soha ilyen jól nem érezték magukat, és hajnalban csókokkal búcsúzták egymástól. Ekkor ragyogó ötletem tá­madt: kvMúrcsoporturúk sta­tisztériéjából kiválogattam a leggyengébb szereplőket, be­tanítottam nekik a legsablo­nosabb kultúrműsort, amit csak műsorfüzetekből ki le­hetett szedni. írtam e-r»< elcsé­pelt bevezető és összekötő szöveget ócska, szakállas via-* cekkel. Majd ’elhelyeztem egy eldugott sötét sarokban egy meghívót, írással befelé, me­lyen feltüntette az alábbi be­lépődíjakat: 1—5. sor 50 fo­rint, 6—10. sor 40 forint. 10-től a hátsó falig, beleértve a fo­lyosón elhelyezett állóhelyet is. 30 forint. Még mielőtt az ajtókat ki­nyitottuk volna, a közönség benyomult a terembe, betörve ajtót és ablakokat. A világ nem látott még ilyen freneti­kus síikért. Én családommal, vállalatvezetőmmel és az sz. b.- elnökkel együtt kint rekedtem, a közönség bent rekedtre kiál­tozta magát lelkesedésében és mialatt a teremből kihallat- szott a legmagasabb fokú lel­kesedés zaja, én a bevételből csendben kifizettem az sz. b.- elnöknek összes tartozásomat, majd mind a hatan, mint törzsközönség összeborultúnk, és megállapítottuk, hogy a nagy titok immár meg van fejtve: ami ingyen van, az, ha jó is, rossz, viszont ami pén­zért van, az, ha rossz is, rassz, csak nem veszik észre. De hát ez már nem ránk tartozik. Hogy a bevezető beszédet ki mondta el, máig sem tudtam meg, de később meghallottam, hogy a műsor után egy szil harmonikára az emberek haj­nalig mulattak, és a hangulat igen emelkedett volt. Ba!o£h iii’ulj,

Next

/
Oldalképek
Tartalom