Somogyi Néplap, 1959. május (16. évfolyam, 101-126. szám)

1959-05-24 / 120. szám

Yasárnap, 1959. május 24. 2 SOMOGYI NÉPLAP Régi bűnök - mai tanulságok »Aki egyszer hazudni mer, hitelt többé nehezen nyer« — tartja a közmondás, és az életből tudjuk, hogy .ez meny­nyire igaz: Nemigen hiszünk azoknak az embereknek, akik ' egyszer becsaptak, félrevezet­tek bennünket. Még akkor is kételkedünk szavaik igazsá­gában, ha ■ történetesen valót mondanak. Az idézett közmon­dás arra is int: azoknak az embereknek, akik rútul visz- szaéltek bizalmunkkal, s a társadalmi tulajdont károsí­tották meg, ne adjunk többé lehetőséget, hogy újból meg­tegyék. Ajánlólevél: négyévi börtön A szil vásszentmárt on i szesz­főzde vezetője volt korábban Sattler István. Különböző ma­nipulációkkal 30 OOO forint kárt okozott a társadalmi tu­lajdonban. A Kaposvári Já­rásbíróság elé-került, s bűnös­nek mondták ki. egyrendbeli, a ■ társadalmi ■ tulajdon sérel­mére .elkövetett csalás, egy­rendbeli pénzügyi bűntett, egyrendbeli közellátás érdekeit 'veszélyeztető -bűntett és több rendbeli, meg nem határozha­tó számú, magáapkirathamdsí- tás bűntettében. Sattler Ist­vánt négyévi börtönbüntetés­re, ötévi jogvesztésre és 2000 forint pénzbüntetésre. ítélték. 'Ebből. 22 hónapot és 19 napot letöltött, majd 1956. október ^9-én szabadon bocsátották. Alig. csukódott be mögötte a börtön - ajtaja, a somogyjádi fmsz 'boitvezétőnék alkalmazta „ Figyelemmel kísérjük , . " Amikor a somogyjádi fmsz felettes szerveinél ez ügyben érdeklőd tün k; ezt a választ kaptuk: »Ismerjük Sattler múltját, munkáját figyelem­mel kísérjük ,..« Bocsássa meg a MÉSZÖV' és az FJK: kíváncsiak voltunk erre a »fi­gyelőmmel kísérésére«, és ellá­togattunk Somogyiadra, meg ■még .néhány-olyan helyre, ahol ■büntetett előéletű — szerin­tünk megibí zh afca tlan — sze­mélyek vannak felelős állás­ban. A somogyjádi fmsz 2. sz. ■egyszemélyes boltját vézéti Sattler István. Az üzlet ne­gyedévi forgalma 160 000 fo­rint. Különböző vegyesáru- oifekeken kívül rum és pálin­ka is kapható. Nos, mit mu­tat az ellejjzőrzési napló? Sattler munkáját az ellen­őrzési naoló szerint 1958-ban ötször ellenőrizték. Egyszer januárban, kétszer áprilisban, egyszer júliusban, utoljára pe­dig augusztusban. Az ellenőr­zési bejegyzésekből: Január­ban az irattárat, nem találtak rendben, áprilisban az egész­ségiügyi. majd a tisztasági hó­nappal'kapcsolatos tennivalók­ra, utána bedig a göngyöleg visszaszállítására oktatták ki. Ez év januárjában leváltot­kampányt ték...« A szeletszárító cső mellett, — Húzzuk rűt...! Lent van. Mélyet szív a ci­garettából, majd ismét a ma­gasba bámul. Homlokán hosz- szú kenőcs-csík, ajkán korom. Fogai kivillannak: — Az elsőt két-három nap alatt tettük fel — mutat a kéményre. Jövő hét végén be­fejezzük. Kétezer óra helyett alatt — így Pus- ifi brigád ve­fél odafönn? fák. Utódja azonban, »rövid­életű« volt, mert nem találták megbízhatónak iszákossága miatt Ezt a megbízhatatlan embert áprilisban leváltották, és Satüer visszakerült boltve­zetőnek. Érdekes, hogy Sattlert 1957 óta, amióta boltvezető, nem eUemőrizték annyiszor, mint három hónapig tevékeny­kedő utódját, Virág Jánost, akit ez idő alatt hétszer láto­gattak meg ellenőrök. Magasállású bank- tisztviselő -ftüzifanagy- kereskedő *= meg­bízható szakember Illetékes rendőri szervek 1957-ben javasolták, hogy Hesz Jenőt, a kadarkúti fmsz TÜZÉP-telepének vezetőjét váltsák le állásából. Ez a mai napig sem történt meg. Még­pedig azért, mert . — mint ahogy az fmsz ügyvezetőjétől hallottuk — Hesz becsületesen dolgozik, .jó szakember, s a Munka Törvénykönyv alapján nincs mód a leváltására. De miért is kellene Hesz Jenőt leváltani? A múltban rnágasállású banktisztviselő volt Saját el­mondása szerint ‘ 1942-ben nyugdíjazták, akkor 380 pen- gű nyugdíjat kapott. Azt is el­mondotta, hogy ő 1919-ben vöröskatona volt. és kétszer megsebesült. Csak az a fur­csa, hogy Hesz Jenő 1942-bén, amikor tiszavirágkorát élte a magyarországi nyilas fasizmus, tűzifanagykereskedői enge­délyt kapott a Déli pályaud­varra. Márpedig, aki 1919-ben a Tanácsköztársaság érdeké­ben tevékenykedett, az 1942- ben nem tűzifanagvkereskedői engedélyt, hanem munka- és haláltáborokba szóló behívót, legjobb esetben pedig interná­lás! parancsot kapott. Az ellenőrzési napló itt sem mutat jobb képet. 1957-ben kettő, Í958-ban öt, 1959-ben pedig egyetlenegy, ellenőri be­jegyzés íxerepel. Nem tudjuk elképzelni mi lehet az oka, hogy Hesz Jenő munkáját —! az ellenőrzési naoló tanúsága szerint — 1958. október 23-tól 1959. május 12-ig nem ellen­őrizték. ...... „Nélkülözhetetlen* szakemberek »Alkalom szüli a tolvajt« — figyelmeztet a közmondás. Bi­zony, egyik-másik ember meg­szédül a kínálkozó lehetősé-, geiktől. Ennek következtében ♦ évenként sok millió forinttal ♦ károsodik az ország, a társa-1 dalmi tulajdon. A pénz elúszik t p bűnösök kezén, de a kárt t okozók közöttünk maradnak, | méghozzá sokan közülük olyan I A német agressziói törekvéseknek évszázados történelme állásban, ahol ismét alkalmuk • van. A német uralkodó osztályok a középkoron keresztül is kínálkozik a visszaélésre. —I számos háborút folytattak a szomszédos népek ellen, hogy Nélkülözhetetlen szakembe- } területeik bekebelezésével, gazdasági javaik elrablásával duz- rek, nem tudunk helyükbe | zasszák a német államot. A XIX. század közepén a kapita- mást állítani — mondják, akik ♦ lizmus fejlődésével a német tőke uj piacokat próbál szerezni. mert őket; a franciáktól elrabolta Elzász-Lothar ingiát, és tetemes hadi­t fzn.vnnt. lenrtntt t.nliilf A irnnrin nőiólt it/ir c hí cyrwí+n cn oit/in n ilyen állásban alkalmazták. Hát valóban nem lenne más helyettük? Ilyen »nélkülözhetetlen« szakember, pénztáros volt a Kutasi Állami Gazdaságban Kelemen Péter, akit a Legfel­ső Bíróság 1951-ben sikkasz­tásért négyévi börtönre ítélt. Csak nemrégen váltották le. Törzsök József pedig, akit a katonai bíróság 1955-ben a társadalmi tulajdon sérelmére ismételten elkövetett sikkasz­tásért két és fél évi börtönre ítélt, az ígali fmsz mezőgazda- sági üzemágát vezette. De lehet találni még ma is felelős állásban ilyen »nélkü­lözhetetlen« szakembereket. — Közülük néhány: Kiss József az istvándi fmsz húsbolt vezí- tője, aikit a demokratikus ál­lamrend megdöntésére irányu­ló szervezkedésért, lopásért; Fábos Imre a barcsi fmsz áru­háza vegyes osztályának vezetője, akit árdrágító üzér­kedésért, magánokira íhamisí- tósért, Sifter József vízvári fmsz húsbolt-Vezető, akit köz- ellátás érdekeit veszélyeztető bűntettért. Vörös László a Nagyatádi Sütőipari Vállalat műszaki vezetője, akit árdrá­gító üzérkedésért ítéltek el. Mi legyen a sorsuk? Dolgoznia minden embernek kell; senki sem élősködhet munka nélkül. De nem mind­egy, hogy hol dolgoznak a bün­tetett előéletű emberek. Éppen ezért nem tartjuk helyesnek, hogy a négy évre elítélt Satt­ler István egyszemélyes bolt­nak a felelős vezetője, és hogy Hesz Jenő volt banktisztvise­lő. tűzifanagykereskedő jelen­leg TÜZÉP-telepet vezet. Ha olyan jó szakemberek, mint amilyennek mondják, leváltá­suk után legyenek beosztottak. Persze, akadnak olyan em­berek. akiknek bűnük, így büntetésük is kisebb volt, akik már megbánták tettüket, s az­óta jó munkájukkal igyekez­tek bűnüket lóv^epni,, ségük büntetését . azóíá 'él ' is ‘törölték.- Hogy helyükön ma­radhatnak-e. azt egyénileg, magatartásuk alapján kell el­bírálni. Munkájukat azonban feletteseik rendszeresen el­lenőrizzék, mert a társadalmi tulajdont, a nép vagyonát csak így tudják megvédeni. Szüksé­ges ez azért is. hogy érezzék: figyelemmel kísérik munkáju­kat. Szalai László Cukorgyár! napló Cukorgyár, 1959. május 20. Ez a nap is úgy kezdődött, minO a tegnapi. Különösebb eseményt tegnap sem jegyez­tek a naplóba. A piacról ha­zafelé tartó asszony betekint az üzem kerítésén, és olyas­mit mormol, hogy »■ • • Nem történik itt semmi, csak pücs- körésznek ezek odabent. A már rég befejez- szeme megakad a tornyos ciklonjai közé vont friss deszkaálláso- kon. Nem veszi észre, hogy a magasból vigyázva lefelé in­dul valaki. Elhúz a kénes savtól elmart és a már ledo­bott hatalmas kémény helyére állított feketén fénylő új füst­ős lekiáltja: a második gyű­ezer óra kás Karcsi, az zetője. — Senki sem — Hallgatunk. — ... L. nem éppen légsúlyú ember, de már ő is megszokta... A mérnök hangját hallom: — Aki fél, azt ne küldje magasabbra! Fönn roppan a deszka, egy kiáltás hangzik. Alig látom a kémény csúcsát. Puskás Kar­csi a fejét tekeri: >— . Nem f él senki. Felfelé kúszik. A magasból látni a gyár főépületét, amely­nek a tetejét az idén ugyan­csak megbolygatták, csak most a másik végén, a diffú­ziós üzem felett. Itt a roskado­zó fagerendákat vasbetonnal cserélik ki, magasabbra eme­lik a tetőt. Az egyszer már megégett gerendák alatt dol­gozó .munkások, a.z építőipari ■és a finommechanikai vállal­kozók éppen: olyan jói tudnák, hogy ezekkel a részletenkénti felújításokkal lassan egészen újjáépítik a gyárat, mint azok a cukorgyáriak, akik a szatu- rációs állomás óriási tartályai­nak kövenyén kúsznak a ma­gasba. Vállalkoztak arra, hogy a ha bt ér fogat növelésére meg- manasítjík ezeket a tartályo­kat, hogy folyamatosabbá te­gyék a cukorgyártást. Alat­tuk a mélyben ugyancsak ki­cserélésre váró szivattyúk bo­nyolult erdeje guggol. Csak a mellettem magyarázó fiatal mérnök, Szerecz László érti a részleteket, és tudja biztosan, hogy a kampány előtti főpró­bán úgy dolgozik ez a sok ap­ró gép — bekapcsolódva a nagy hálózatba —, mintha gondolkodni tudna valameny- nyi. Úgy megtanítani »gondol­kodni« a gépeket, ahogy a Német Demokratikus Köztár­saságban teszik, valami nagy­szerű dolog. A NDK-ban ál­lamköltségen tett útjáról be­szél Szerecz mérnök, és ki­csit mindig meglepődik maga is, ha eszébe jut, hogy ilyen fiatalon meglátogathatta en­nek az iparilag fejlett ország­nak az élelmiszeripari gyárait. Mindent tökéletesíteni itthon is, ez a cél. Igaz, nem egy­szerre. Ezen a nyáron »csak« négy és félmillió forint érték­ben a kaposvári Cukorgyár­ban. Ebbe beletartozik a vá­gányok rendbehozatalától kezdve a tető átcseréléséig, az előmelegítő korszerűsítéséig minden, amit pénzben mér­nek. .. Bezrong József, a kazánko- vács-mühely brigádvezetője Hajszálpontossággal helyezi el a korongot a fúró alatt, kis és nagy ékeket illeszt alá a milliméterek tapasztalt ren­dezője, akit az évek megtaní­tottak arra, hogy sok olyan feladatot kell megoldani itt egy-egy nyári karbantartáskor, sok olyan munkadarabot kell gyártani, amely az ezzel fog­lalkozó fővárosi üzemeknek ts tiszteletet vívna ki. A hiányzó korszerű gépeket a. szakmun­kások ötletessége pótolja. Hogy a temérdek apró szi­vattyúi hogy működik majd olyan óramű pontossággal, azt cSak a tanműhelyben értettem meg, amikor a Kanizsai József részlegvezető és munkatársai által elkészített rézszávattyú fogaskerekeket szemléltem. Amikor Haramach Gusztáv műhelyében Horváth Lajost látom esztergálni. Kiss János 11-t társával együtt acélt fúr­ni, Haramach Gusztáv| csak igy jellemzi az idei karban­tartást: »Belemarkoltunk, ké­rem, a munkába alaposan...« Kanizsai, a többszöri élmun­kás, kitüntetett sztahanovista mintha csak most múlt volna el 20 éves, olyan izzó szemek­kel újságolja: »Bevezettük a két műszakot, mert a kazán- kovácsoknál szorult a helyzet, egy emelettel lejjebb már meg odaadtam néhány emberemet«. is mutatja az előmelegítő fe- Aztán számolja., számolja, ho­nyesen villogó kazánszeru burkolatát. Rátámaszkodik, és mint apa a gyermekét si­mogatja: — Olyan lesz — mondja , mintha valamelyik pestinagy­üzemben készült volna. Ezt itt előre megmunkáljuk — mu­tatja az egyik alkatrészt —, s mire a következő darab ide­ér, ezzel készen vagyunk. Amikor meghallom, hogy Bez- rongék május 1-re elkészítet­ték a pártkongresszus tisztele­tére vállalt új vákuumot — már tudom, hogy gyakorlott munkaversenyzőkkel ismer­kedem, akikből egy műhely- lyel odébb (ahol Bezrongék tartályára a 80 mm átmérőjű acélból készült alj- és fedő­lapot fúrják) szép számmal akad. Lantos Tivadar, Staub László, Pohánka Rudolf két műszakban dolgozva 250 lyu­kat fúr egy-egy, és ezer lyu­kat. az összes több mint egy méter átmérőjű acélkorongon. A középső nagy lyukat, mivel nincs rá megfelelő fúrógép a gyárban, az öreg Szeidler Im­re, az elsején nyugdíjba vo­nuló kazánkovács fúrja ki leülön szerkezettel. Á némeí agresszió története felelősek azért, tulajdonosok legyenek a füh- rerek, a munkások pedig az általuk vezetett tömeg. A munkások »fegyelmezése"' cél­jából bevezették a munkaszol­gálatot. Ebben kifejezésre .szenvedett, a nácik ezt a cél­gyan tudják így elvégezni azt, amire vállalkoztak. A remekművet készítők gondosságával fabrikált, arany- színben játszó szivattyú-al­katrészeket nézem, s hallom, ahogy az öreg szavai szét­hullanak a műhelyben. A cik­lonok között bolyongó fiata­lokra, a tetőn kúszó építő­munkásokra, az óriás koron­got esztergáló Nagy Lajosra, a műhelyek százaira, a vágány­építőikre gondolok, s mind­arra, amit itt »szívvel« és »lelkesedéssel« mérnek.,: Szeptemberben csak így örö­kíti meg ezt a gyár naplója^ ha van ilyen: »Legyárthatjuk ötvenkilencben a hatvanra előirányzott cukormennyisé­get, s fogadhatjuk az idei jó termésből származó. jóval több répát is, mert á nyári karbantartást elvégezték a munkások...« És októberben a most »szét- bombázottnak« látszó gyár­ban újra meglódulnak a ter­melő gépek kerekei. Igaz volna, hogy előtte nem történt semmi? Szegedi Nándor szemben. A zsidók kiirtása le hetővé tette a németeknek, hogy tapasztalatokat szerezze nek a lengyelek, szerbek és gö­rögök elleni hasonló cseleke deüekhez. A zsidók megsem­misítésének általános tervét olyan módszeresen és tökéle tesen hajtották végre, hogy noha Németország vereséget Átadták rendeltetésének az Újpesti Izzó fonyódi üdülőjét Fonyód legszebb helyén, a Várhegy aljában, a domb ol­dalán a festői környezetet még szebbé teszi egy modern épület.' az Újpesti Izzó üzemi üdülője. — Igaz ugyan, hogy a szak- szervezeti üdülőkbe is több ezer dolgozónk kap beutalást évenként, de mégis szüksé­günk volt erre az egész eszten­dőn át üzemelő vállalati üdü­lőre, hogy dolgozóink minden igényét kielégíthessük — mon­dotta az üdülő hivatalos meg­nyitásakor György Gyüla, az Újpesti Izzó igazgatója. A napokban történt meg az üdülő hivatalos átvétele. Eb­ből az alkalomból jelen voltak az Újpesti Izzó vezetői: György Gyula igazgató, továbbá Ru­das Géza, Fekete Géza, Ka­kas Sándor. Kele Józsefné elvtársak, az üzem párt- és szakszervezeti, valamint1 gaz­dasági vezetői. Meghívott ven­dégként részt vettek az ava­táson a Híradástechnikai Igaz­gatóság küldöttei is Kincses István elvtárssal az élen. ök és a járási, valamint a községi vezetők együttesen szemlélték meg a hárommillió forintos költséggel épült üdülőt. Hu­sarcot kapott tőlük. A francia vetélytárs kiszorítása után a I másik konkurrens, Nagy-Britannia gyarmatainak felszúmolá- | sát tűzte ki célul. Hogy az angol gyarmatokat megszerez- | hesse, kirobbantotta az első világháborút. Ezt a háborúi és I területének egy részét Németország elvesztette. Í t A német uralkodó osztály úgynevezett történelmi felső rétege kénytelen volt átadni helyét az ipari vezető rétegek- ♦ nek, s ezek a német szociáldemokratákkal egybefonódva a | régi feudális reakciós áliamszerkezet helyébe új német álla- 5 mot alapítottak: a polgári weimari köztársaságot. | A Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme, a - ......... . ... . j Szovjetunió hatalmas sikerei a burzsoáziát válaszúira kény­SZOT-udulokben. itt is alta- . szerítik Azok a törvényes eszközök, amelyek eddig uralma lábán két hetet töltenek t fenntartása érdekében elégségesek voltak, mó.r nem nyújtot- ' ~\tak számára biztonságot. Más eszközöket kellett tehát alkal­szonhárom pompásan beren­dezett szoba, festői kilátást nyújtó kultúrterem, társalgó, étkezde várja az Izzó pihenni vágyó dolgozóit. Miként a dolgozók, s egyszerre .............................,„„0 k ényelme_ ♦ mazni, hogy megsemmisítsék az ellenfelet, hogy uralomra | jusson minden idők legborzalmasabb rendszere, a német ná- hogy x cizmus. sen elhelyezni. Mondani sem kell, egyik legnavvobb villamostech- nikai üzemünk üdülőjében a ♦ A német nácizmus arra tö­akarták juttatni, hogy a mun­kások »a munka katonái«. Az egyházakban céljaik aka­dályozóit látták, ezért meg­akadályozták a vallásoktatást, sok lelkészt koncentrációs tá­borba küldtek. A nácik a zsidók ellen agyalták ki és hajtották végre a legkegyetlenebb és legtöme­gesebb bűncselekményeket. Céljuk az volt, hogy az egész zsidóságot kiirtsák, s ehhez a tervhez fanatikusan ragasz­kodtak is. Az antiszemitizmust azért szították fel, hogy meg­osszák a demokratikus nem­zeteket, viszályt hintsenek el közöttük, és gyengítsék ellen­állásukat a náci agresszióval villamosteohnika minden viv-1 rekedett, hogy »új rendet« te­mánya megtalálható. A vEágí- tást jórészt neoncsövek bizto­sítják, s igen ízlésesek a kü­lön e célra szerkesztett fali­karok. Hatalmas, lemezjátszó­val ellátott rádió, no és tele­: remisen, s hogy hatalmát »egy ; évezredre« biztosítsa. Célja :kettős irányú: belső és külső. jBelül három tényező ellen Ifolyt a harc: 1. a munkásosz- itály, 2. a katolikus egyház, vízió szolgálja majd a szórako-13. a zsidók ellen, zást. Említést érdemel az a ^ Amikor a nácik uralomra modern konyha is. amelyben átjutották, féktelen harcot kezd- legkorszerúbb elektromos ház- ♦ tartási gépektől kezdve a hű-t tek a munkásmilliókat fogó szakszervezetek ossze­eilen. tőkamráig minden megtalálha-11933 április 21-én felfüggesz. tó- I tették a szakszervezeti szövet­hivatalos ♦ gégékét, vagyonukat elkoboz­. ♦ i Az üzemi üdülő átadása óta már biztosan be-1 ták, vezetőiket letartóztatták, népesült megyénk legkorsze-5A kollektív szerződéseket rűbb üzemi üdülője, ahol a | megszüntették. 1934. november nagy újpesti gyár dolgozói ♦ 30-i rendelettel bevezették a nyugodtan tölthetik szabadsá-1 »Führer«-elvet az iparba. Eb­gukat : ben kimondták, hogy az üzem­A n. világháború dokumentumai emlékeztetnek a fasizmus ször­nyűségeire. (Kép Mautliausenból.) kitűzést lényegében elérték. Az általuk megszállt és csatlós országokban az európai zsidó­ságnak csupán egy kis töredé­ke maradt életben. 5 700 000 zsidó tűnt el ezekből az orszá­gokból. A történelemben nincs még egy bűncselekmény, amely egyidejűleg ilyen hatalmas embertömeg el­len irányult volna. A nácik minden bűne a fajelmélet szörnyű elméletéből fakadt. Felsőbbrendű fajnak tartották magukat, s aki nem volt árja, az számukra csak szolganép lehetett. A nácik állandóan hangoz­tatták az »élettér fontosságát«, amelyben kifejezésre juttatták, hogy saját területük nem elég­séges az állandóan növekvő német nép gazdasági igényei­nek kielégítésére. Hitler már 1933 októberében kijelentette: »Altiennyiben a leszerelési egyezmény nem nyújt teljes egyenjogúságot Németország­nak, fel kell robbantani a le­szerelési konferenciát. Szó sstn lehet tárgyalásokról. Né­metország elhagyja a konfe­renciát, és kilép a Népszövet­ségből«. 1933. október 21-én ezt meg is tette. Ettől kezdve Né­metország külpolitikáját az jellemezte,, hogy állandóan megszegett minden nemzetközi kötelezettséget, még azokat is, amelyeket nagy ünnepélyes­séggel kötött. 1934. január 26-án tíz évre

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom