Somogyi Néplap, 1959. május (16. évfolyam, 101-126. szám)
1959-05-21 / 117. szám
Csütörtök, 1959. május 2L 6 SOMOGYI NÉPLAP FILMSZÍNHÁZAINK MŰSORÁBÓL 2Äi9) [ l D ÉS VÖRÖS CSILLAG május Vidámság, kaland, romantika. Három olyan tényező, amely külön-külön is vonzó, hát még együtt, figyelembe véve, hogy egy új magyar filmben sorakoztatják fel őket. Ezt tette Rame- nyik Zsigmond, amikor forgatókönyve cselekményéül a hős kurucok harcait választottat, illettre a harcok egy epizódját, amelyben bőven teret kapott a virtus, az ötletesség, az elszántság, a kalandos fordulatok, no ésa szerelem. Csak néhány óra pereg le a filmvásznon. A Kard, és kocka története alkonyaitól másnap reggelig tart. Ez alatt a néhány óra alatt Ár- vay Ferenc kurucka- pitánynak meg kell szereznie a labanc zsoldot rejtegető pénzes ládát, meg kell mentenie a szép Jozefát a szoknyavadász osztrák őrnagy ostromától, s nyernie kell a kockán és a kártyán egyaránt. Ugyanez idő alatt Simon Pali hadnagynak kurucokat kell toboroznia, foglyokat kiszabadítania, az ellenséget kelepcébe csalnia. Meg le- hetne-e mindezt valósítani sok-sok mulatságos ötlet, merészség és szív nélkül ? Persze, hogy nem. Éppen ezért bővelkedik a film kacagtató és izgalmas fordulatokban. Szinte a nézőt is elkapja a játékszenvedély a kocka pergése láttán, hiszen tudjuk, milyen nagy a tét: emberek élete és a harc folytatása. A film hőseivel együtt érezve figyeljük, hogyan vágja ki magát minden baj■ bő7 a maroknyi csapat, mint menekül meg a legszoronga- tottabb helyzetekből is. Ha kell, angol lordnak álcázna magukat, ha kell, apácaruhába bújva, vagy vasas németnek álcázva magukat. A filmet Fehér Imre, a Bakaruhában és az Égi madár . fiatal rendezője rendezte. Főszerepekben látjuk Balázs Samut, Gábor Miklóst, Zent- he Ferencet, Rutt- kay Évát, Tör öcsik Marit és Bánhidi Lászlót. SZABAD IFJÚSÁG május 21-től 25-ig Még a tapasztalt motorosokat is éri néha kellemetlen meglepetés! Hát még az olyan ifjú motorkerékpár-tulajdonost, mint Auer tanító is, A kis hazug című német film egyik szereplője! A tanító újonnan vásárolt gépével nyelte a kilo* métereket, amikor egyszerre egy nagyon zilált külsejű fiatal lány huppant elé. Hősünk a lány segítségére sietett, kérdéseket tett fel, a kérdésekre azonban a leányzó újból és újból ájulással válaszolt:, Végül zavaros mesébe kezdett a gonosz nevelőapáról meg egyebekről — csak éppen azt nem vallotta be, hogy röviddel ezelőtt hagyta ott az intézetet, méghozzá nem a kapun távozva! Auer felveszi a lányt, akiről ekkor még csak sejti, hogy nem lehet éppen igazmondásért megdicsérni, sőt elszánt kis hazu- dozó a javából! A naiv fiatalember, de -nemcsak ő, hanem barátja, Hannes is mulatságos kalandokba sodródik Trau- del megjelenése ré- vén: Hannesnek napról napra jobban tetszik a kislány, aki miatt már nemcsak Palottáné, a háziasz- szony kellemetlenkedik, hanem Traudel galibái miatt a rendőrség is. Végül csak fény derül a kislány létére. Traudel születése napján egész társaság rendőrbiztos szobájában ül. A rendőrtiszt a kihallgatás után átnyújtja Trau- delnek az első szabályos személyazoki18. az a nossági igazolványt. Auer a rendőrség kapujában váltott hosszú csókból megérti, hogy Hannes nő- sülési terve ellen Tra-udelnek semmi ellenvetése nincs, és ő most ismét lesheti, mikor pottyan az orra elé ilyen helyes kislány, mint a hazudós Traudel volt... Neves fővárosi művészek Kaposvárott Színtársulatunk korai távozása az idén sem jelenti azt, hogy a színház kapui zárva lesznek az új évadkezdésig. A nyár a vendégjátékok ideje, s ha hitelt adunk a közmondásnak — mely szerint, ha jó a kezdet, nem lejiet rossz a folytatás sem — ezúttal kevés panaszkodásra lehet majd okunk a nyári vendégjátékokat illetően. Csütörtökön, május 21-én az Országos Rendező Iroda rendezésében Vígjáték-est címmel kerül sor néhány neves fővárosi színművész kaposvári vendégszereplésére. Ez alkalommal Tolnay Klári Kos- suth-díjas, Páger Antal, Ben!cő Gyula, Horváth Tivadar színművészeket köszönthetjük többek között. A tartalmasnak, érdekesnék ígérkező estet követően szombaton, május 30-án Tőkés Anna, a Nemzeti Színház Kos- suth-díjas művésze és Kiss Ferenc ad önálló prózai estet »Nagy szerepeink« címmel. Joggal tekintünk nagy várakozással mindkét színházi esemény elé. Patron-panasz Nemrégiben vettünk egy autoszifon üveget, hozzá patronokat. A múlt héten azonban egyetlen boltban sem tudtunk új patront beszerezni. A kiskereskedelmi vállalat figyelmét szeretnénk felhívni, hogy gondoskodjék rendszeresen patronról. A másik baj, hogy sok patron hibás töltésű. Az először veitt dobozban négy, a másodszor vásároltban pedig három patronban nem volt szénsav. Pedig szabályszerűen be voltak cínezve. s a szavatossági határidő még nem járt le. Rácz Károly, Kaposvár. ÜJ BARÁTI KAPCSOLAT SZÖVŐDIK A vezetőség ülése félbeszakadt a répáspusztai Első ötéves Terv Termelőszövetkezetben. Vendégek érkeztek: Kiss József né, a Magyar—Szovjet Baráti Társaság megyei titkára és Gryenes József, a járási pártbizottság instruktora. — A Magyar—Szovjet Baráti Társaság országos központján keresztül levél érkezett az Első Ötéves Terv Termelőszövetkezetnek a Szovjetunióból. Észak-Kaukázusból a sztavro- poli határterület Sztálin kolhozának elnöke, Trifomenko Va- szilij Szemenovics kereste fel soraival a szövetkezetei — mondotta Kis Józsefné, majd a jelenlevők előtt felolvasta a levelet. »Nagyon örülnénk, ha. írnának nekünk, mivel rendkívül érdekel bennünket magyar barátaink élete« kezdi levelét a Sztálin kolhoz elnöke. A továbbiakban elmondja, hogy részt vett 1944-ben Magyarország felszabadításában, és közeli kapcsolatba került a magyar városok, falvak embereivel. Majd kolhozuk viszonyait ismerteti: a Sztálin kolhoz 56 ezer hektár területen gazdálkodik, melyből 29 ezer hektár a szántó. Legfontosabb termékük az őszi búza, melyből évente százezer. mázsát adnak az államnak. Jó gazdasági körülményeik tették lehetővé, hogy a közelmúltban 63 traktort, 39 gabona- kombájnt vásároltak. Az állattenyésztésre is nagy gondot fordítanak. 31 ezer finomgyapjas juhuk, 3000 szarvasmarhájuk, 2500 sertésük és különféle szárnyasaik vannak. ’ Trifomenko néhány mondattal a kolhoz szervezeti felépítésére is utal. Hat termelési részlegük van, mindegyikhez tartozik bizonyos mennyiségű föld, állat és gép.. A kolhozt 9 tagú vezetőség irányítja. A vezetőséget mindig egyéves időtartamra választják. Úgy tervezik, hogy a kolhoz hétéves tervét három-négy év alatt teljesítik. »Írjanak életükről, terveikről, arról, hogy mi érdekli önöket a szovjet parasztok életéből« — fejezi be levelét a Sztálin kolhoz elnöke. A sorok hallatára a vezetőségi tagok csodálkozó megjegyzéseket tettek: »Ez igen, ez szövetkezet! Harminckilenc gabonakombájn, gyönyörű!« Az elnök, Szöllősi Ferenc vette át és köszönte meg a levelet. — Nagyon örülünk — mondotta —, és természetesen sürgősen válaszolunk. írunk magunkról, a szövetkezet felépítéséről. Ez lesz az első lépésünk. A kapcsolatot állandósítani széretnénk, s nagyon jó lenne, ha megszervezhetnénk egy tapasztalatcsere-látogatást. Biztosan sokat tanulnánk ettől a tapasztalt, nagy kolhoztól, és minden érdekel bennünket, amiből tanulni lehet! — Ismeretlen előttünk az ilyen hatalmas terület összefogása — vette át a szót Ozsváth Károly főagronómus. — Nagyon érdekelne, hogy milyenek a terveik. A sok éves tapasztalatukból mi az, ami a mi körülményeink között is megvalósítható lenne. Kiss Józsefné javaslatára elhatározták, hogy létrehozzák a szövetkezetben a baráti kört. s ezen a körön és az MSZBT-n keresztül fogják lebonyolítani a levelezést. Uj, szép baráti kapcsolat kialakulásának első lépése történt meg a répáspusztai Első ötéves Terv Termelőszövetkezetben. Vörös Márta ^ődíátíamdg. Elhatároztam, hogy erős leszek, és ellenállok a. kísértésnek: nem írok róla. Eltemetem, magamba zárom véleményemet, legfeljebb szűk családi körben adok kifejezést dühömnek. Ma azonban nem bírtam tovább. Ahogy hitestársam egyéves gyermekem esti tisz- tábaíevése alkalmával elhangzott szózatát voltam kénytelen hallószervemmel felfogni, megtört akaratom. Képtelen voltam . legvűrni az újra hatalmába kerített kísértést és meg nem írni, a nyilvánosság elől továbbra is elzárni a következőket: Tudvalevő, hogy az egyéves gyermek reflexei nem fejlődtek ki annyira, hogy előre tudná jelezni anyagcseréje következtében jelentkező szükségleteit. Ezt a felnőttek meg is Vtették, és már jó *hány évtizede ználják a gumi hantin adtáig nevű, rendkívül célszerű anyagból készült, nadrágot, a nedvesség kiszivárgásának .megakadályozására. Ez azonban csak akkor ér valamit, ha a gyermek testalkatának megfelelő nagyságú. A laikusok számára azt is meg kell mondanom, hogy öt számmal jelzik a méreteket: egyes a légiiisebb, ötös a legnagyobb. — Kérek egy hármas gúm inadra aot ■— állít be szerény kérésével gyermekem anyja a marcali' áruháziba. — Csak egyesét tudok adni -— hgnezjik a feledt a mosolygó ajakról. — Uevis mé^y, fiam, a jövő .h4*«m Kaposvárra. ' majd onnan hozol — bízott, meg nsiem. és , telkemre kötötte, hegv ’ ceak t-p—tagadjak el, mert kizárólag ez a nagyságú tapad kisfiam testéhez, és tölti be megbízhatóan szerepét. — De ebből legalább négyet vásárolj — teszi még hozzá. . — Hármas gumi- nadrágot kaohatnék-e — óvatoskodom a kaposvári áruház megfelelő osztályán. — Csak ötössel szolgálhatok — hang- zk az udvarias felelet. Lottóba n nem lenne rossz, de gumi- nadrágban nem megfelelő — mérgelődtem. aztán nyakamba vettem a várost) végigjártam minden '”»1* űzi°tet. amelvbjn gu.minadrág iránti igényemet kielégíteni sejtettem. Hasztalan. Áz egyikben 1-es, a másikban 5-ös, a harmadikban semmilyen. P"r< -e. mert te élhetetlen vagy, lyen sem tudsz megszerezni égy vacak eiimi:n.qdrágot —- fogad feleségem kedvesen, amikor a régóta nélkülözött csecsemőholmi nélkül tértem haza a családi otthonba. — No, majd Pécsett kiköszörülöm a csorbát — vigasztaltam magamat és családomat, hihetetlennek tartottam,, hogy onnan is üres kézzel kell hazatérnem. Pedig így történt. Sem az áruházban, sém az Anyák boltjában, de a gumi szaküzletben és a többi kisebb kereskedésben sem sikerült hármas guminadrágot szereznem. Apróság, mondhatja valaki. Ilyen szinte szóra sem érdemes az atomkorszak küszöbén. Jogos panaszomat valóban csak az tudja megérteni, akinek volt már egyéves csecsemője, és nem volt hozzá- hármas guminadrágja. P. L. — TUDJA, ÉDES FIAM, ha még egyszer keZdhetnérn az életemet, sohasem nevelnék urat. a gyermekemből. így kezdte a beszélgetést az az ősz, öreg ember, akivel az egyik nap összetalálkoztam kis házuk kapuja előtt. Ismertem régóta, tudom, hogy öt gyermeket nevelt fel tisztességben, becsületben és bizony nagyon- nagyon nehezen. »-Az egyik fiam jó tanuló volt — mondotta —, orvos szeretett volna lenni. Kitűnően végezte a gimnáziumot, s felvették az egyetemre. Nagy volt az öröm. teljesült a vágya. Tudtam, hogy nagy dologra vállalkoztam... De meg is tettem érte mindent, hogy zavartalanul tanulhasson. Nem mondom, jó gyerek volt. Ha hazajött vakációra, mindig mondta: — Sose felejtem el, édesapám, amit értem tesznek. Csak végezzek a tanulmányaimmal, nem kell többé dolgozniuk. Békés öregséget biztosítok maguknak ... Jólesett a. biztatás, de azért mondtam: — Fiam, meg is kell ám ezt érni, és megkeresni a hozzávalót! Feleségem titkolt boldogságában könnyet törölt le szeméből, amint hallotta fia ígéretét. Teltek az évek, és a fiúból valóban orvos lett. Boldogok voltunk. Még az avatásfa is felutaztunk Budapestre. Diplomával és kinevezéssel tért haza a fiú és szívében soksok reménnyel, tervezgetéssel. Volt rhenyasszonyjelöitje, nem titkolta előttünk. Nem elleneztük, úgy gondolta a feleségem is: öregek vagyunk már, hadd lássuk fiúnk boldogságát, Fiamat egy közeli faluba nevezték ki körzeti orvosnak. Figyelmeztettem, hogy sohase feledje;' hóimét jött, hogyan tanult. És azon legyen, hogy embertársain segítsen. Boldogságtól csillogó szemmel kísértük kj, a kiskapun, és amíg csak el nem tűnt a rná- sik utcában, néztünk utána. Az ifjú cir”'>- .elindult az életbe. Feleségem ellátta minden szükségessel, ruhával, ágyneművel. Magával vitte kerékpárját is. — Majd ha keresel, fiam, kicseréled motorra, később még autóra is — mondtam —, most egyelőre ez is jó lesz ... A faluban örömmel fogadták. Hamar megszerették, mert közvetlen, kedves modora volt és jószívű. Esőben, szélben, éjjel-nappal ment fáradhatatlanul betegeihez. Erőt adott neki a tudat, hogy ő, a szegényember fia, segíthet másokon. Volt úgy, hogy pénzt sem fogadott él. De így is szépen keresett, nagy körzete volt. Első hazatérésekor 500 forintot adott a feleségemnek. Ű nem akarta elfogadni. —* De hiszen van még nekem, édesanyám — s mutatta a pénztárcáját. — Tegye csak el. — Jól van. fiam. De hát meg is akarsz nősülni — tiltakozott az asszony. S ez így ment egy darabig. Bensőséges kapcsolatunk azonban nem tartott sokáig. Megnősült. Felesége szerény, egyszerű lánynak mutatkozott De alig múlt el az esküvő, már ilyen kijelentéseket tett: — Nekem mégiscsak adni kell a külsőségekre ... És nem barátkozhatunk akárkivel... Egyszer a feleségem meg a lányom meglátogatta őket. A fiatalasszony tüntetőén e 1- meht hazulról. Gondolta: majd csak észreveszik magukat. és nem maradnak ott. Később férjének is kijelentette: — Az ép társaságom nem fér össze ezekével. KIMONDHATATLAN FÁJDALOM dúlt a fiú lelkében. Eszébe jutottak szüleinek tett ígéretei, de zsarnokoskodó feleségének nem merte elmondani. Megpróbált titokban segíteni minket... Autót vásároltak. A menyem ettől, kezdve mindig a kocsiban ült. ö lett a kasszás, ő vette fel a betegektől a pénzt, s a fiamnak is tőié kellett kérni, ha valamire szüksége volt. Eltitkolta előttünk, de az édesapa mindent észrevesz. Rettenetesen bántott fiam elfordulása. Úgy látszik, ez a fizetség a küzdésért, az áldozatért. Hát miért nem jutnak eszébe azok az évek, az ígéretek; miért hagyja, hogy az asszony elidegenítse tőlünk és fajtájától? Csakhamar minden segítség elmaradt. — Most ezt vettünk, most az kéne —, mindig volt valami kifogás. Egyszer a fiam az édesanyja kezébe csúsztatott 50 forintok Úgyhogy a felesége ne lássa. Nem nézte meg a pénzt, csak amikor elmentek. És zokogás tépte feleségem torkát. — Hát ide jutottunk, amiért egy élten át rongyoskodtunk, spóroltunk, hát csak ennyi jár? A jó keresetből még ezt a pár forintot is titokban adja át az anyjának? Ezt a szégyent már nem lehet elviselni. Inkább éhezünk, de akkor sem kell az odavetett könyöradomány. Egyre ritkábban jöttek haza a fiatalok. Nem érezték jól magukat az egyszerű, szegényes környezetben. Pedig a feleségem még most is mindig kedveskedett valamivel. Adni akart, ha mást nem. hát szeretetek önmagát már úgyis feláldozta, ereje fogytán van és fáradt. Fénytelen szeme csak akkor csillan fel. ha valaki fiáról érdeklődik. Mert kimondhatatlanul szereti. Legutóbb, amikor a fiú titokban ismét pénzt akart adni, feleségem összeszorította a tenyerét, s azt mondta: — Hagyd csak, fiam, hiszen még a múltkori is megvan. Tudod, nekünk már kevés kell mindenből... Tedd csak el, hiszen a pénzre nektek is szükségetek van. Annyira szeretjük a fiút, hogy édesanyja még most sem akarja megsérteni...« AZ ÖREGEMBER ott üldögélt tovább a kiskapu előtt, s azokra a keserves napokra gondolt, amikor nekik csak kenyér került, az asztalra, de a fiúnak csinos öíi&xy és sox-sara tankönyv... m. o.
