Somogyi Néplap, 1959. május (16. évfolyam, 101-126. szám)

1959-05-21 / 117. szám

Csütörtök, 1959. május 2L 6 SOMOGYI NÉPLAP FILMSZÍNHÁZAINK MŰSORÁBÓL 2Äi9) [ l D ÉS VÖRÖS CSILLAG május Vidámság, kaland, romantika. Három olyan tényező, amely külön-külön is vonzó, hát még együtt, fi­gyelembe véve, hogy egy új magyar film­ben sorakoztatják fel őket. Ezt tette Rame- nyik Zsigmond, ami­kor forgatókönyve cselekményéül a hős kurucok harcait vá­lasztottat, illettre a harcok egy epizódját, amelyben bőven teret kapott a virtus, az öt­letesség, az elszánt­ság, a kalandos for­dulatok, no ésa szerelem. Csak néhány óra pereg le a filmvász­non. A Kard, és koc­ka története alko­nyaitól másnap reg­gelig tart. Ez alatt a néhány óra alatt Ár- vay Ferenc kurucka- pitánynak meg kell szereznie a labanc zsoldot rejtegető pén­zes ládát, meg kell mentenie a szép Jo­zefát a szoknyava­dász osztrák őrnagy ostromától, s nyernie kell a kockán és a kártyán egyaránt. Ugyanez idő alatt Si­mon Pali hadnagy­nak kurucokat kell toboroznia, foglyo­kat kiszabadítania, az ellenséget kelep­cébe csalnia. Meg le- hetne-e mindezt va­lósítani sok-sok mu­latságos ötlet, me­részség és szív nél­kül ? Persze, hogy nem. Éppen ezért bővelkedik a film kacagtató és izgal­mas fordulatokban. Szinte a nézőt is el­kapja a játékszenve­dély a kocka pergése láttán, hiszen tudjuk, milyen nagy a tét: emberek élete és a harc folytatása. A film hőseivel együtt érezve figyel­jük, hogyan vágja ki magát minden baj■ bő7 a maroknyi csa­pat, mint menekül meg a legszoronga- tottabb helyzetekből is. Ha kell, angol lordnak álcázna ma­gukat, ha kell, apáca­ruhába bújva, vagy vasas németnek ál­cázva magukat. A filmet Fehér Im­re, a Bakaruhában és az Égi madár . fiatal rendezője rendezte. Főszerepekben lát­juk Balázs Samut, Gábor Miklóst, Zent- he Ferencet, Rutt- kay Évát, Tör öcsik Marit és Bánhidi Lászlót. SZABAD IFJÚSÁG május 21-től 25-ig Még a tapasztalt motorosokat is éri néha kellemetlen meglepetés! Hát még az olyan ifjú motor­kerékpár-tulajdonost, mint Auer tanító is, A kis hazug című né­met film egyik sze­replője! A tanító újonnan vásárolt gé­pével nyelte a kilo* métereket, amikor egyszerre egy na­gyon zilált külsejű fiatal lány huppant elé. Hősünk a lány segítségére sietett, kérdéseket tett fel, a kérdésekre azonban a leányzó újból és újból ájulással vála­szolt:, Végül zavaros mesébe kezdett a go­nosz nevelőapáról meg egyebekről — csak éppen azt nem vallotta be, hogy rö­viddel ezelőtt hagyta ott az intézetet, még­hozzá nem a kapun távozva! Auer fel­veszi a lányt, aki­ről ekkor még csak sejti, hogy nem le­het éppen igazmon­dásért megdicsérni, sőt elszánt kis hazu- dozó a javából! A naiv fiatalember, de -nemcsak ő, hanem barátja, Hannes is mulatságos kalan­dokba sodródik Trau- del megjelenése ré- vén: Hannesnek nap­ról napra jobban tet­szik a kislány, aki miatt már nemcsak Palottáné, a háziasz- szony kellemetlenke­dik, hanem Traudel galibái miatt a rend­őrség is. Végül csak fény derül a kislány létére. Traudel születése napján egész társaság rendőrbiztos szobá­jában ül. A rendőr­tiszt a kihallgatás után átnyújtja Trau- delnek az első sza­bályos személyazo­ki­18. az a nossági igazolványt. Auer a rendőrség kapujában váltott hosszú csókból meg­érti, hogy Hannes nő- sülési terve ellen Tra-udelnek semmi ellenvetése nincs, és ő most ismét lesheti, mikor pottyan az or­ra elé ilyen helyes kislány, mint a ha­zudós Traudel volt... Neves fővárosi művészek Kaposvárott Színtársulatunk korai távo­zása az idén sem jelenti azt, hogy a színház kapui zárva lesznek az új évadkezdésig. A nyár a vendégjátékok ideje, s ha hitelt adunk a közmondás­nak — mely szerint, ha jó a kezdet, nem lejiet rossz a foly­tatás sem — ezúttal kevés pa­naszkodásra lehet majd okunk a nyári vendégjátékokat ille­tően. Csütörtökön, május 21-én az Országos Rendező Iroda rendezésében Vígjáték-est címmel kerül sor néhány ne­ves fővárosi színművész ka­posvári vendégszereplésére. Ez alkalommal Tolnay Klári Kos- suth-díjas, Páger Antal, Ben!cő Gyula, Horváth Tivadar szín­művészeket köszönthetjük töb­bek között. A tartalmasnak, érdekesnék ígérkező estet követően szom­baton, május 30-án Tőkés An­na, a Nemzeti Színház Kos- suth-díjas művésze és Kiss Ferenc ad önálló prózai estet »Nagy szerepeink« címmel. Joggal tekintünk nagy vá­rakozással mindkét színházi esemény elé. Patron-panasz Nemrégiben vettünk egy autoszifon üveget, hozzá pat­ronokat. A múlt héten azon­ban egyetlen boltban sem tud­tunk új patront beszerezni. A kiskereskedelmi vállalat fi­gyelmét szeretnénk felhívni, hogy gondoskodjék rendszere­sen patronról. A másik baj, hogy sok patron hibás töltésű. Az először veitt dobozban négy, a másodszor vásároltban pedig három patronban nem volt szénsav. Pedig szabályszerűen be voltak cínezve. s a szava­tossági határidő még nem járt le. Rácz Károly, Kaposvár. ÜJ BARÁTI KAPCSOLAT SZÖVŐDIK A vezetőség ülése félbeszakadt a répáspusztai Első öt­éves Terv Termelőszövetkezetben. Vendégek érkeztek: Kiss József né, a Magyar—Szovjet Baráti Társaság megyei titkára és Gryenes József, a járási pártbizottság instruktora. — A Magyar—Szovjet Baráti Társaság országos központ­ján keresztül levél érkezett az Első Ötéves Terv Termelőszö­vetkezetnek a Szovjetunióból. Észak-Kaukázusból a sztavro- poli határterület Sztálin kolhozának elnöke, Trifomenko Va- szilij Szemenovics kereste fel soraival a szövetkezetei — mondotta Kis Józsefné, majd a jelenlevők előtt felolvasta a levelet. »Nagyon örülnénk, ha. írnának nekünk, mivel rendkívül érdekel bennünket magyar barátaink élete« kezdi levelét a Sztálin kolhoz elnöke. A továbbiakban elmondja, hogy részt vett 1944-ben Magyarország felszabadításában, és közeli kap­csolatba került a magyar városok, falvak embereivel. Majd kolhozuk viszonyait ismerteti: a Sztálin kolhoz 56 ezer hek­tár területen gazdálkodik, melyből 29 ezer hektár a szántó. Legfontosabb termékük az őszi búza, melyből évente száz­ezer. mázsát adnak az államnak. Jó gazdasági körülményeik tették lehetővé, hogy a közelmúltban 63 traktort, 39 gabona- kombájnt vásároltak. Az állattenyésztésre is nagy gondot for­dítanak. 31 ezer finomgyapjas juhuk, 3000 szarvasmarhájuk, 2500 sertésük és különféle szárnyasaik vannak. ’ Trifomenko néhány mondattal a kolhoz szervezeti felépí­tésére is utal. Hat termelési részlegük van, mindegyikhez tar­tozik bizonyos mennyiségű föld, állat és gép.. A kolhozt 9 ta­gú vezetőség irányítja. A vezetőséget mindig egyéves időtar­tamra választják. Úgy tervezik, hogy a kolhoz hétéves tervét három-négy év alatt teljesítik. »Írjanak életükről, terveikről, arról, hogy mi érdekli önöket a szovjet parasztok életéből« — fejezi be levelét a Sztálin kolhoz elnöke. A sorok hallatára a vezetőségi tagok csodálkozó meg­jegyzéseket tettek: »Ez igen, ez szövetkezet! Harminckilenc gabonakombájn, gyönyörű!« Az elnök, Szöllősi Ferenc vette át és köszönte meg a le­velet. — Nagyon örülünk — mondotta —, és természetesen sür­gősen válaszolunk. írunk magunkról, a szövetkezet felépíté­séről. Ez lesz az első lépésünk. A kapcsolatot állandósítani széretnénk, s nagyon jó lenne, ha megszervezhetnénk egy tapasztalatcsere-látogatást. Biztosan sokat tanulnánk ettől a tapasztalt, nagy kolhoztól, és minden érdekel bennünket, amiből tanulni lehet! — Ismeretlen előttünk az ilyen hatalmas terület összefo­gása — vette át a szót Ozsváth Károly főagronómus. — Na­gyon érdekelne, hogy milyenek a terveik. A sok éves tapasz­talatukból mi az, ami a mi körülményeink között is megva­lósítható lenne. Kiss Józsefné javaslatára elhatározták, hogy létrehozzák a szövetkezetben a baráti kört. s ezen a körön és az MSZBT-n keresztül fogják lebonyolítani a levelezést. Uj, szép baráti kapcsolat kialakulásának első lépése tör­tént meg a répáspusztai Első ötéves Terv Termelőszövetke­zetben. Vörös Márta ^ődíátíamdg. Elhatároztam, hogy erős leszek, és ellen­állok a. kísértésnek: nem írok róla. Elte­metem, magamba zárom véleményemet, legfeljebb szűk csalá­di körben adok kife­jezést dühömnek. Ma azonban nem bírtam tovább. Ahogy hitestársam egyéves gyermekem esti tisz- tábaíevése alkalmá­val elhangzott szó­zatát voltam kényte­len hallószervemmel felfogni, megtört aka­ratom. Képtelen vol­tam . legvűrni az újra hatalmába kerített kísértést és meg nem írni, a nyilvánosság elől továbbra is el­zárni a következőket: Tudvalevő, hogy az egyéves gyermek ref­lexei nem fejlődtek ki annyira, hogy előre tudná jelezni anyagcseréje követ­keztében jelentke­ző szükségleteit. Ezt a felnőttek meg is Vtették, és már jó *hány évtizede ználják a gumi hantin adtáig nevű, rendkívül cél­szerű anyagból ké­szült, nadrágot, a ned­vesség kiszivárgásá­nak .megakadályozá­sára. Ez azonban csak akkor ér vala­mit, ha a gyermek testalkatának meg­felelő nagyságú. A laikusok számára azt is meg kell monda­nom, hogy öt szám­mal jelzik a mérete­ket: egyes a légiii­sebb, ötös a legna­gyobb. — Kérek egy hár­mas gúm inadra aot ■— állít be szerény kéré­sével gyermekem anyja a marcali' áru­háziba. — Csak egyesét tu­dok adni -— hgnezjik a feledt a mosolygó ajakról. — Uevis mé^y, fiam, a jövő .h4*«m Kaposvárra. ' majd onnan hozol — bízott, meg nsiem. és , tel­kemre kötötte, hegv ’ ceak t-p—ta­gadjak el, mert ki­zárólag ez a nagy­ságú tapad kisfiam testéhez, és tölti be megbízhatóan szere­pét. — De ebből leg­alább négyet vásárolj — teszi még hozzá. . — Hármas gumi- nadrágot kaohatnék-e — óvatoskodom a kaposvári áruház megfelelő osztályán. — Csak ötössel szolgálhatok — hang- zk az udvarias fele­let. Lottóba n nem len­ne rossz, de gumi- nadrágban nem meg­felelő — mérgelőd­tem. aztán nyakam­ba vettem a várost) végigjártam minden '”»1* űzi°tet. amelv­bjn gu.minadrág irán­ti igényemet kielégíte­ni sejtettem. Haszta­lan. Áz egyikben 1-es, a másikban 5-ös, a harmadikban sem­milyen. P"r< -e. mert te élhetetlen vagy, lyen sem tudsz meg­szerezni égy vacak eiimi:n.qdrágot —- fo­gad feleségem ked­vesen, amikor a rég­óta nélkülözött cse­csemőholmi nélkül tértem haza a családi otthonba. — No, majd Pécsett kiköszörülöm a csor­bát — vigasztaltam magamat és családo­mat, hihetetlennek tartottam,, hogy on­nan is üres kézzel kell hazatérnem. Pedig így történt. Sem az áruházban, sém az Anyák bolt­jában, de a gumi szaküzletben és a többi kisebb kereske­désben sem sikerült hármas guminadrágot szereznem. Apróság, mondhat­ja valaki. Ilyen szinte szóra sem érdemes az atomkorszak küszö­bén. Jogos panaszo­mat valóban csak az tudja megérteni, aki­nek volt már egyéves csecsemője, és nem volt hozzá- hármas guminadrágja. P. L. — TUDJA, ÉDES FIAM, ha még egyszer keZdhetnérn az életemet, sohasem nevelnék urat. a gyermekemből. így kezdte a beszélgetést az az ősz, öreg ember, akivel az egyik nap összetalálkoztam kis házuk kapuja előtt. Ismertem régóta, tudom, hogy öt gyer­meket nevelt fel tisztességben, becsületben és bizony nagyon- nagyon nehezen. »-Az egyik fiam jó tanuló volt — mondotta —, orvos sze­retett volna lenni. Kitűnően végezte a gimnáziumot, s fel­vették az egyetemre. Nagy volt az öröm. teljesült a vá­gya. Tudtam, hogy nagy do­logra vállalkoztam... De meg is tettem érte mindent, hogy zavartalanul tanulhasson. Nem mondom, jó gyerek volt. Ha hazajött vakációra, mindig mondta: — Sose felejtem el, édes­apám, amit értem tesznek. Csak végezzek a tanulmá­nyaimmal, nem kell többé dolgozniuk. Békés öregséget biztosítok maguknak ... Jólesett a. biztatás, de azért mondtam: — Fiam, meg is kell ám ezt érni, és megkeresni a hozzá­valót! Feleségem titkolt bol­dogságában könnyet törölt le szeméből, amint hallotta fia ígéretét. Teltek az évek, és a fiúból valóban orvos lett. Boldogok voltunk. Még az avatásfa is felutaztunk Budapestre. Diplomával és kinevezéssel tért haza a fiú és szívében sok­sok reménnyel, tervezgetéssel. Volt rhenyasszonyjelöitje, nem titkolta előttünk. Nem elle­neztük, úgy gondolta a felesé­gem is: öregek vagyunk már, hadd lássuk fiúnk boldogságát, Fiamat egy közeli faluba nevezték ki körzeti orvosnak. Figyelmeztettem, hogy sohase feledje;' hóimét jött, hogyan ta­nult. És azon legyen, hogy embertársain segítsen. Boldogságtól csillogó szem­mel kísértük kj, a kiskapun, és amíg csak el nem tűnt a rná- sik utcában, néztünk utána. Az ifjú cir”'>- .elindult az élet­be. Feleségem ellátta minden szükségessel, ruhával, ágyne­művel. Magával vitte kerék­párját is. — Majd ha keresel, fiam, kicseréled motorra, később még autóra is — mondtam —, most egyelőre ez is jó lesz ... A faluban örömmel fogad­ták. Hamar megszerették, mert közvetlen, kedves modo­ra volt és jószívű. Esőben, szél­ben, éjjel-nappal ment fárad­hatatlanul betegeihez. Erőt adott neki a tudat, hogy ő, a szegényember fia, segíthet másokon. Volt úgy, hogy pénzt sem fogadott él. De így is szé­pen keresett, nagy körzete volt. Első hazatérésekor 500 forintot adott a feleségemnek. Ű nem akarta elfogadni. —* De hiszen van még ne­kem, édesanyám — s mutatta a pénztárcáját. — Tegye csak el. — Jól van. fiam. De hát meg is akarsz nősülni — tilta­kozott az asszony. S ez így ment egy darabig. Bensőséges kapcsolatunk azonban nem tartott sokáig. Megnősült. Felesége szerény, egyszerű lánynak mutatkozott De alig múlt el az esküvő, már ilyen kijelentéseket tett: — Nekem mégiscsak adni kell a külsőségekre ... És nem barát­kozhatunk akárkivel... Egyszer a feleségem meg a lányom meglátogatta őket. A fiatalasszony tüntetőén e 1- meht hazulról. Gondolta: majd csak észreveszik magu­kat. és nem maradnak ott. Ké­sőbb férjének is kijelentette: — Az ép társaságom nem fér össze ezekével. KIMONDHATATLAN FÁJ­DALOM dúlt a fiú lelkében. Eszébe jutottak szüleinek tett ígéretei, de zsarnokoskodó fe­leségének nem merte elmonda­ni. Megpróbált titokban segí­teni minket... Autót vásároltak. A menyem ettől, kezdve mindig a kocsiban ült. ö lett a kasszás, ő vette fel a betegektől a pénzt, s a fiamnak is tőié kellett kérni, ha valamire szüksége volt. El­titkolta előttünk, de az édes­apa mindent észrevesz. Rette­netesen bántott fiam elfordu­lása. Úgy látszik, ez a fizetség a küzdésért, az áldozatért. Hát miért nem jutnak eszébe azok az évek, az ígéretek; miért hagyja, hogy az asszony elide­genítse tőlünk és fajtájától? Csakhamar minden segítség elmaradt. — Most ezt vettünk, most az kéne —, mindig volt valami kifogás. Egyszer a fiam az édesanyja kezébe csúsztatott 50 forintok Úgyhogy a felesége ne lássa. Nem nézte meg a pénzt, csak amikor elmentek. És zokogás tépte feleségem torkát. — Hát ide jutottunk, amiért egy élten át rongyoskodtunk, spóroltunk, hát csak ennyi jár? A jó keresetből még ezt a pár forintot is titokban adja át az anyjának? Ezt a szégyent már nem le­het elviselni. Inkább éhezünk, de akkor sem kell az odavetett könyöradomány. Egyre ritkábban jöttek ha­za a fiatalok. Nem érezték jól magukat az egyszerű, szegé­nyes környezetben. Pedig a fe­leségem még most is mindig kedveskedett valamivel. Adni akart, ha mást nem. hát szere­tetek önmagát már úgyis fel­áldozta, ereje fogytán van és fáradt. Fénytelen szeme csak akkor csillan fel. ha valaki fiáról érdeklődik. Mert ki­mondhatatlanul szereti. Legutóbb, amikor a fiú ti­tokban ismét pénzt akart ad­ni, feleségem összeszorította a tenyerét, s azt mondta: — Hagyd csak, fiam, hiszen még a múltkori is megvan. Tudod, nekünk már kevés kell mindenből... Tedd csak el, hiszen a pénzre nektek is szükségetek van. Annyira szeretjük a fiút, hogy édesanyja még most sem akarja megsérteni...« AZ ÖREGEMBER ott üldö­gélt tovább a kiskapu előtt, s azokra a keserves napokra gondolt, amikor nekik csak kenyér került, az asztalra, de a fiúnak csinos öíi&xy és sox-sara tankönyv... m. o.

Next

/
Oldalképek
Tartalom