Somogyi Néplap, 1959. április (16. évfolyam, 76-100. szám)

1959-04-19 / 91. szám

Vasárnap, 1959. április tfí. 6 SOMOGYI NÉPLAP MEDNYÁNSZKY LÁSZLÓ 1852-1919 Pénteken volt negyven éve, hogy meghalt a magyar festé­szet egyik legkiemelkedőbb mestere, Mednyánszky László. Életútja a századvégen és a századfordulón vezetett ke­resztül, éppen azokon az évti­zedeken, melyek Európa pol­gári művészetébe a legtöbb újat hozták. A főúri művész előtt minden lehetőség nyitva állt, hogy beszívja magába a nyugat számtalan hatását, mégsem mondhatjuk róla, hogy ezek segítségével jutott el a nevével jelölt művészi magas­latokra. A müncheni iskolát . sohasem szerette, Párizsban sem szeretett lenni, még leg­szívesebben a barbizóniai tája­kat festette, ahol leginkább érezhette azt a levegőt, mely számára az otthont jelentette. Volt ugyan hatással rá az impresszionizmus, de legjob­ban mindenkor a táj, az egy­szerű emberek, maga a termé­szet hatott reá. Sokáig úgy ismerték a nagy mestert, mint a tájak sejtel­mesen, izgató módon feltáró festőjét, a színek tökéletes tu­dóját. Ez a kép semmivel sem szorult háttérbe azóta, hogy a csodás Komor és Derűs Tátra és még ezernyi nagyszerű táj­kép mellé felfedezte — előbb a szakember, majd a közönség is — az Ágrólszakadt, a Töp­rengő, a Lincselés, a Csavar­gók az éjszakában, az Éjsza­kában figyelői festőjét. Med­nyánszkyt emberábrázolása is a legnagyobbak közé emeli, mert osztálykorlátai ellenére meglátta a szegény nép életét, az egyszerű emberek, csavar­gók nyomorúságát, és művé­szetében szívbemarkoláan visszaadta azt. Mednyánszky emberi és mű­vészi mivoltja sok tekintetben a nagy orosz klasszikus írót, Lev Tolsztojt juttatja eszünk­be. Miként Tolsztojnál feledni tudjuk emberi gyengeségét és származásának korlátáit az egész emberiségnek nyújtott művészete láttán — Med­nyánszky László előtt is tiszte­lettel hajtjuk meg az emléke­zés zászlaját halálának negy­venedik évfordulóján. Többet is lehetne tenni a siófoki nők foglalkoztatására Dr. Czinkotai Frigyes: Ház a domboldalon (olaj). A csendes kis városkára, Siófokra rá sem lehet ismerni nyáron. Felbolydul. mint a méhkas, rajzani kezd. Nem­csak a rengeteg üdülő változ­tatja meg az élet tempóját, a helybelieket is mintha kicse­rélnék. A házakban összehú­zódnak a családok, hogy kiad­ható szobákat szorítsanak; aki csak teheti, asszony vagy lány, valami idénybeli elfoglaltságot, állást keres magának. A községi tanács titkára, Ko- vÉSés Gyula — nemrég került Siófokra —, nem sokat tud mondani a nők helyzetéről. Szerinte minden a legnagyobb rendben van. Az idénydolgozók nagy része háziasszony vagy iskolát végzett lány, s ősszel, amikor megszűnik a munkale­hetőség, ki-ki hazatér otthoná­ba. — Talán a tanács nődolgo­zói többet tudnak erről — mondja, s behív néhányat kö­zülük. Kevés a téli munkaalkalom Bánfi Mária, Kremán Emí­lia, Sára Gyuláné a tanácson dolgozik, nemigen járnak szó­rakozni munkaidő után. Ott­honélők. Egyedül Emikében bízhatunk, hogy tud valami érdekeset. De ő is hallgat. Hát maguk a nők sem tudják Sió­fokon, hogy hol szorít az a bi­zonyos cipő? Akkor vajon; miért vált elgondolkodóvá Ko­vács György, a népfrontebi kig hiába kísérleteztek, nem sikerült mozgósítani a siófoki nőket. Most már jobb a hely­zet, a társadalom minden réte­géből szívesen jönnek dolgoz­ni a nőtanácsba. Egyetlen szak­kör dolgozott csupán a télen, a szabó-varró tanfolyam, de ez legalább jól végezte munká­ját. A nótanács aktivistái kör­nyezettanulmányokat folytat­nak, s ahol lehet, segítségére vannak a családoknak. Két do­log nehezíti a segítést: kevés az óvodai és bölcsődei férő­hely, és amit már másutt is hallottunk: a munkalehetőség. Az úgvnevezett tartósító (hal és savanyúság konzerváló) üzem hol dolgozik, hol éppen szünetel, s nem biztosít dolgo­zóinak állandó munkalehetősé­get. A nyári idényben problémát jelentett a dolgozó nők bevá­sárlása. A 10-es számú népbolt, már tavaly is házhoz szállítot­ta a megrendelt árut. Ezt a kérdést tehát nagyjából meg­oldotta a siófoki nőtanács,, mely most egyre inkább mun­kába lendül. Mi a legfontosabb ? Nem mondjuk, hogy semmit sem tettek még a siófokiak, de kétségtelen, többet is tehettek volna a helyi vezetők a nők foglalkoztatására. A legfonto­sabb, hogy összefogjanak a tár­sadalmi erők, és hassanak oda, hogy télen is álljon munkale­hetőség a nők rendelkezésére. Példának a tartósító üzemet hozzuk fel. A tartósítónak szép lehetőségei vannak Siófokon, akár folyamatossá is lehetne tenni termelését. Nemrég nyílt meg a kenyérgyár, melyben té­len tésztaüzemet lelhet beren­dezni, különben kihasználatla­nul marad kapacitása. Itt is dolgozhatnak nők. Török La- josné vetette fel egy csibeneve­lő állomás ötletét. Kis befekte­tés, nagy jövedelem. Gondol­kozni kellene róla és minél ha­marább cselekedni is. A siófokiaknak, a tanácsap­parátusnak és a nőtanácsnak kell megfognia a dolog végét, s minden külső vagy felső se­gítség nélkül is elindulhatnak a tervek megvalósítására. És mihelyt el tudják .égni, hogy több munkalehetőség nyíljék a nők számára, ezzel párhuzamo­san megoldódik majd számta­lan olyan probléma, mely el­len eddig hiába harcoltak. Fehér Kálmán VÉLEMÉNYTISZTELET Torony építését határozta el a bum- bur-nyák törzs főnö­ke tanácsadóinak ja­vaslatára. Magas, le­nyűgöző nagyságú és szépségű tornyot ter­veztek, sok kiugróval, cirádával, tetejére pedig védőistenük, Bum-bwr szobrát gondolták elhelyezni. A kivitelezéssel megbízták a törzs jeles építészét, Al- Kotót, aki már eddig is bizonyságot tett tehetségéről. Al-Kqtó nekiállt a munkának. Két évig dolgozott brigádjával, míg elkészült a nagy mű. Avatásra készü­lődtek. Az alkotás köré odasereglettek az emberek, folyt a dáridó, sült zebra szaga terjengelt a levegőbeli, és a bennszülöttek cso­dálkozva bámulták törzsük új díszét. Le­hetett is rajta cso­dálkozni, hisz eddig ilyen építményt nem láttak. Magas volt, díszes, mesteri fa­ragásokkal ékesített, és a tetejéről mesz- szire látszott Bum- Bar szobra. A mester ott állt műve mellett. Nézte a csodálkozó tömeget és várt, várta, hogy odajöjjenek hozzá, és dicséretképpen — mint ahogy náluk szokás —, meghúzo­gassák a' fülét, és legalább azt mond­ják: — Szép. Vagy: — Magas. Azt se bánta volna, ha csak annyit mon­danak: — Ez is valami. De nem szóltak. Csak nézték, bámul- . ták a tornyot, aztán arrább mentek, és továbbették a sült zebrahúst. A tanácsadók tes­tületének tagjai is odaértek. — Na majd most — gondolta Al-Koló, és már tervezte, ho­gyan fog szerényked­ni a dicsérő szavak özönének hallatára. Nem volt rá szük­sége. A tanácsadók ugyanúgy nézték, és a legöregebb, legte­kintélyesebb is csak a következő tömör­séggel foglalta össze véleményét: — Hát... A többiek bólogat­tak, mint akik telje­sen egyetértenek e megállapítással, és továbbmentek. Már elfogyott a zebracomb, melyet éppen erjesztett kak­tuszlével öntözgettek, amilcor megjelent a törzs főnöke. Tisztes távolságban megállt a monstrum építmény előtt, nézi, szeme egyre jobban felragyog, aztán Al- Kotóhoz fordul: — Maradandó mű­vel ajándékoztál meg bennünket, törzsünk nagy fia, Al-Kotó. Őrködjön feletted ju­talmul Bum-Bur, á hatalmat adó védőis­ten. E szavak után háromszor hajtotta meg magát a mester előtt, majd odalépett hozzá, aztán három­szor meghúzta mind­két fülét, és elve­gyült a tömegben. Al-Kotót erre meg­rohanták a bennszü­löttek, és egymást túlkiabálva dicsérni kezdték művét. Leg­inkább a tamácsadók tolakodtak. — Gyönyörű! Ilyent még nem alkottál! Micsoda magasság! És a cifrasága! Meg a szinpompás festése! Hiába, mindjárt mondtuk, hogy a vi­lág csodájára jár e toronynak! Aztán odarohantak, és nagy ovációval le­tépték a fülét i S. K. zottság elnökének arca, amikor^Három net' az NDK potsdami kerületében (II.) meghallotta, mi járatban '--------------------------------­va- ) gyünk. Végre Sára Gyuláné megszó­lal — Annyi bizonyos, hogy ke-j vés a munkaalkalom télen. ^ Ezért azután sokan másfelé ke-j restek állást, azok, akik folya-j matosan akarnak dolgozni. Ne­kem is van olyan ismerősöm, aki például mindennap Szé-| kesfehérvárra jár át, mert ott( dolgozik a TEFB-nál. Alaikulnak a dolgok. Miért a vidékiek ? Az is 'kiderül, hogy a nyári1 lehetőségek egy részét is más! vidékről, más városokból va-( ságában, az NDK fővárosától délnyugati irányban fekszik. 120—1.10 000 lakosa van. Az utas. ha nem akar Berlin nyu­gati szektorán keresztüimennd, autóval ötven-hatvan perc alatt teheti meg az utat Potsdam és a Berlin keleti részében húzó­dó Sztálin-Allee között. Potsdam ősi város. Az első fennmaradt okmányok 993-ban keletkeztek, s a várost »Potztu- pirni« néven említik. Potsdam lók kapják meg, főként pestiek? neve évszázadokon át — égé­SANSSOUCI Potsdam Berlin tőszomszéd- ldtanizmus, az imperializmus lei a magasabb rangú katona­fogalmával. Hogy miért? tisztek. Már aíkkor kialakult a Poroszország — a történelem porosz tisztnek az a típusa, tanúsága szerint — már a aikit csak egyetlen dolog érde- XVIII. szd. első felében »-rab- kel: a kaszárnya. A porosz de például tavaly a Fogast aj pécsiek szállták meg. A. leg-J nagyobb baj az. hogy a kisebb J iskolai végzettségű asszonyok,’ lányok nem tudnak elhelyez-’ kedni. A siófoki vállalatok, hi-* szén a második világháború befejezéséig — ilyen fogalmak­kal azonosult az emberek tuda­tában: »Az óriás legények váro­sa« (Frigyes testőrei), »a po­rosz hadsereg, a .porosz katona­arról más tataiak még valamennyire fel- J szellem bölcsője«. Úgy beszél­tek az emberek Potsdamról, mint a »nagy porosz katonaki­rály«, az »az öreg Fritz« (Fri­gyes császár) székvárosáról. Pedig a város másról is neveze­tes volt. Itt élt és alkotott a j) zseniális német építőmester, j szobrászművész, a kertek, par­kok művésze, a nagy kézmű­ves: Knoibelsdorff, Gon tárd, Unger, akik valóságos művészi ékszerré varázsolták e várost. A környező fenyveserdők ren­getegei, a várost átszelő szelíd Havel-folyó csillogó ezüstlánca éppen úgy a város arculatához tartozik, mint a kastélyok, a különböző történelmi épületek, a váraik, a parkok, az utcák. . Mindez csodálatos harmóniá- (ban egyesül: a természet és a fi veszik az adminisztrációs mun kakörben használhatókat, de számottevő ipari üzem nem lé­vén, fizikai munkásokat nem tudnak kellő számban foglal­koztatni. Hogy mire vezet ez, most kár lenne beszélni, témakörbe vág. Megmozdult a nőtanács Ä nők dolgának istápolása, problémáik felkutatása és meg­oldása elsősorban a nőtanó- csok feladata. Természetesen tudatában van ennek Török Lajosné, a nőtanács járási tit­kára és Kovács Gyuláné, aki _______ u gyan jelenleg úttörővezető, de i művészet harmóniájába. azelőtt ő állt a nötanács éh-n.J potsdamot sajnos, mégsem SÄfiSsr" i“*» <■«*•»­A nőtanács csak ezen F -íé-inagvon sokáig. Neve egyet je­len kezdett el morgolódni. Éve-^igntett a történelemben a mi­Potsdam egyik régi városkapuja. sókból válogatta (innen az el- az új és a régi nevezés: »az óriás legények vá- szövetségét, rosa«). Hivatalnoki karában, akárcsak a hadseregben, ke­gyetlen szigor, vakfegyelem uralkodott. Frigyes Vilmosról feljegyezték, hogy nemegyszer még miniszteréit is csúnyán megszidta, sőt, meg is verte. Ez a pálcafegyelem, az ernber- idomításnak ez a szelleme II. Frigyes uralkodása idején (1740—1786) érte el teljes kivi­rágzását. II. Frigyes azoknak a porosz földesiuraknak, a junkereknek volt az embere, akik kímélet­lenül kizsákmányolták jobbá­gyaikat. E jobbágytartó kato­naállam rablópolitikája is II. Frigyes idején érvényesült a leglelkiismeretlenebbül. Nehéz háborúkba sodorta az országot ez a politika, rengeteg szenve­dést zúdítva nemcsak Porosz- ország, hanem Európa más or- sok becses építészeti remekmű- szágainak népére is (hétéves ve. A kultúrtörténeti szem- háború). Ahogy a történelem pontból jelentős művészi érté- tanítja: »A parasztság kímélet- kéknek azonban csak egyik ré­ten kizsákmányolása, a junke- sze semmisült meg. A másik rek erőszakoskodása, virgácsos részét, a Sanssoucd-t — amely- fegyelem, rablópolitika; ezek nek elpusztulása az egyetemes voltak a porosz állam jellegze- emberiség vesztesége lett volna tes vonásai«. — megőrizte egy parancs. Egy A náci fasizmus szelleme parancs, amely úgy hangzott, ugyanabban a 'bölcsőben rin- hogy a Sanssoucit lehetőleg kí- gott, mint a porosz málitariz- méljék meg a háborús cselék- mus szelleme. Nem véletlen, menyeiktől. A szovjet csapatck- hogy Hitler az uralomra juta- nak nagyobb áldozatába ke- sa után első teendői közé so- rült, de a Sanssouci épségben rolta »a nagy porosz király« maradt. A szovjet katonák e koporsójának meglátogatását, tettükkel a kultúrtörténelem Ez alkalomból rendezték meg lapjaira is aranybetűkkel vés- »Potsdam történelmi napját«, ték be nevüket, s a német nép Ezrével küldték szét az ország- ezt sohasem felejti el nekik, ban a képeslapokat a követke- A Sanssouci parkja 280 hsk- ző felirattaj: »■... a birodalom tár területen fekszik. Glédát Németország íme, a porosz militarizmus és a náci fasizmus összeölelkezé- se..: A porosz szellem — amely Potsdamból áradt ki évszáza­dokon át —, a porosz milita­rizmus és imperializmus szelle­me fölött azonban — miután a II. világháborúban csaknem a nemzeti katasztrófa szélére so­dorta a német népet —, feltar­tóztathatatlanul átgázolt a tör­ténelem páncélos kereke. A nácizmus bűnei miatt a »má­sik« Potsdamnak, Knöbelsdorff városának is csaknem pusztul­nia kellett 1945. április 14-én — pontosan 200 évvel a Sanssouci (II. Frigyes »gond­nélküli« palotája) alapkőletéte­le után — vált a háború áldo­zatává és dőlt romba a város lóáUam«-má alakult. Szövetsé­geseit mindig elárulva, kiter­jesztette határait. A rablóhá­borúkhoz pénzre volt szükség. A hadikiadások annyira meg­növekedtek, hogy már több mint háromnegyed részét vitték el az állam összes jövedelmének. Csak nemesekből kerülhettek Führerje megältetödött beszél- álló évszázados fáik között sé- tiszt a katonáival éppen olyan getésben a nagy porosz király tányok, gyönyörű rózsaligetek, kegyetlenül bánt. mint jobbá- koporsójánál«. Égy fényképész- tavak, téli kert, művészi szob- gyaival a földesúr. A katonák nek szabad volt megörökítenie rak — ebben a miliőben emel- 25 évig, vagy életük végéig azt a pillanatot, amikor »az el- kedik mintegy uralkodóként a szolgáltak. A hadseregben pál- ső világháború ismeretlen őr- »Schloss Sanssouci« — a cafegyelem uralkodott (az al- vezetője« zsakettben és cilin- »gondnélküli kastély«, a régi tisztek felszereléséhez hozzá- derben kezet fog az agg tábor- oalota, amelyet Knobelsdorff tartozott a pálca). Frigyes Vil- naggyal, Hindemburggal, hogy épített 1745—1747-ben. A pala­mos a testőrséget csupa óriá- ezzel mintegy megpecsételjék „át most restaurálják, ezért

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom