Somogyi Néplap, 1959. április (16. évfolyam, 76-100. szám)

1959-04-19 / 91. szám

SOMOGYI NÉPLAP

Vasárnap, 1959. április 19.

Fertál^péiizbol nem telt Tolna !

GYERMEKKOROM jó néhány esztendejét éltem kom- menciós cselédemberek között, így érthető, hogy egy beszélgetés szerezte ismerősöm — nevezzük őt Sándor bácsinak ,— szavai nem sok hitellel hangzottak el a tizenöt év előtti múlt dicséretében.

A volt uradalom füves, fás udvarán álltunk, szemben a > kastéllyal, amelynek falai rég elfelejtették már volt uraikat. A küszöböt másfajta léptek koptatják, tizenöt éve nem a henyeség kaptára ez a gyönyörű épület, nem herék lakják, hanem egyszerű, dolgos emberek. Volt cselédek és ezek ivadékai.

Sándor bácsi belemosolyog az április felhőzte fénybe, sokáig ráncolja homlokát, hogy mivégre is faggatom az életéiül, végül csak kiböki:

— Nekem akkor volt jobb. Kaptam a kommenciót, a fertálypénzt. Nem fájt a fejem.

Hm ... nem fájt a feje. Most talán fáj? Nem fáj az, csak hát akkor mégis más volt. És már sorolja is, hogy akkor mibe került egy pár csizma, egy öltő ruha és így tovább.

— Mennyi volt az a fertálypénz, Sándor bácsi?

— Húsz pengő.

Három hónapi veszekedet ten kemény munkáért? Azért 7 bizony! S mennyit tett el be- ♦ lőle? Húsz évet szolgált az» uraknál. Nem tett el semmit.; Úgymond: — Tisztességgel él-1 tem. Három gyerek volt.

— Szóval olyan jó volt, ami j

volt, hogy a sublótfiókba egy; krajcár se került öreg napjai-* ra? ♦

— Nem mondom, hogy ke-;

rült, mert hazudnék vele. De» nekem akkor volt jobb, ré-J gén — hajtogatja makacsul,; majd megenyhülten elkapja a| fejünk fölött ringó öreg diófa- ♦ ágat *

— Gyerek voltam, amikor apám ültette.

— Szép fa. Sokat ehetett a

gyümölcséből. t

Erre nem felel. j

— Mondja, Sándor bácsi,; hol lakik most, hogy a gépállomás . költözött a kastélyba, 1 mert rég itt lakott a cselédlakásokban.

— A faluban.

— Saját födél alatt?

— Ott hát! — kerekedik rám j a szeme már most haragosan,• mintha a világ lagtermészete-j sebb dolga volna, hogy neki, Kovács Sándornak saját háza |

van. — A fiam segített bele, öt esztendővel ezelőtt épültünk.

— Olyan módos embert nevelt a fiából?

— Nem panaszkodhat, mérnök, építészmérnök. A másik meg tanár.

KEDVEM VOLNA kötődni vele, hogy lám, mégiscsak sok pénz volt az a fertálypénz, ha a két fiút, akik az uradalom cselédlakásában születtek, taníttatni tudta. De nem bántom, mert lehajtja a fejét. Tudja már, merre mennének a gondolatok. Szégyenkezik.

— Mit ingerkedik ilyen öreggel, mint én? Nem mondtam én semmi rosszat, amit meg lehet írni. Meg is haragszom, ha megírja.

így ígérte, de én nem hiszem el róla, mert nem szakadt vége a beszélgetésnek a gyerekeknél. Szóról szóra téve a szót csak kiderült, hogy nem is nagyon volt jó az a jó, amit olyan haragos-mérgesen védelmezett, dicsért. Van háza, kertje, dolgozik, a gyerekek boldogulnak. Csak akkor, tizenöt esztendővel ezelőtt még kevesebb év nyomta a vállát, fiatal volt, életerős, nem ismerte az öregséggel az emberre köszöntő reuma nyilallá- sait, marcangoló fájásait.

Ház, rádió, rendes, jó ruha, tisztesség, jog, két diplomás fiú, nyugalmas öregség — méghozzá nyugdíjas — nem telt volna sehogyan sem a kbmmencióból meg a fertálypénzből. Ebben maradunk.

Mégis folytatom. Miért van az, hogy e megtiport, semmibe vett ember olyan könnyen felejti megtiportságát? Lehet ezt is menteni azzal a mondással, amivel örökké másra, többre vágyódó nyugtalanságunkat magyarázzuk; mentesítést ad-e az az emberi hitünk, hogy a boldogság mindig a másik faluban lakik? Vagy abban, amit már a hátunk mögött hagytunk, vagy ami még előttünk van?

NEM TUDOM. Egy bizonyos, sokan vannak a Sándor bácsik. Nemcsak a sokat dorgált, szapult fiatalság kapta köny- nyen a szabadságot, jogot, könnyen kapta bizony az idősebb generáció is. És sokszor nem látják a fiatalság megszépítette, az évek múlása restaurálta múlttól, az emlékektől a jelent.

László Ibolya

Händel

MEGFIATALODOTT A HÁZ

Az utcáról nézvést egyszerű, alacsony házacska a Füredi utca 22-es számú. Az udvarban hosszan nyúlnak hátra a lakások: hat család otthona. Nemrégiben állványok támaszkodtak a falakhoz, me- szet, homokot, téglát hoztak, s ami kell egy ház felújításához. A megkopott, vizes és egészségtelen, düledezőf élben lévő ház átépítése már csaknem befejeződött.

Hompok, Anna 20 éve lakik itt, örömmel mutatja:

— Azelőtt gerendás volt a mennyezet. Évek óta attól féltem, hogy kidől a fal az utcára. Most kibontották az egész sarkot, s új ablakot tettek. Villánya csak hármunknak volt, most mindenkinek bevezették.

Az udvari lakások előtt folyosó húzódik. Stukatúrozták ezt is, mint szaknyelven mondják, téglajárdát építettek ide. Az udvaron végig majd betonjárda húzódik, külön tégla-faházak épülnek.

Horváth Gyuíáné a Textil-1 művekben géptisztító, három | kisgyereke fegyelmezésével; foglalatoskodik éppen.

— Szép es jó — de panasz-t kodik is: — Heten lakunk azi egyszobás lakásban. ;

özv. Horváth Kristóf né és; özv. Ingola Jánosné is doznak.

»Ö az egyetlen, leit látni szeretnék, mielőtt meghalok, és aki lenni szeretnék, ha nem volnék Bach-«. Ilyen büszke önérzettel és csodálattal nézett Johann Sebastian Bach az udvarok fényében fürdő, s a tömegek ujjongó tapsaival ünnepelt nagy zenész körtársára, Händelre. És mi, akik az idők távlatából pillantunk vissza, s müveikben érezzük, értékeljük a két óriást, úgy látjuk őket, mint a halhatatlanság magasságaiba meredő két hegycsúcsot egymás mellett, ri- valitás és összehasonlítás nélkül. Mert életük és művészetük útjai sohasem keresztezték egymást. ..

Handel a német barokk mestere volt. 1683-ben született, s tizenhét éves korában családja elhatározására jogot tanult. De tehetségé, mint a Vezúv lávatengere, kitört, és másként határozta meg életpályáját. Olaszországban élénken hatott rá Corelli, Lotti, Scarlatti nemes dallamossága, s bár már ott megismerkedett az olasz oratórium-irodalommal, mégis inkább a színpad iránti vonzódást hozta magával az opera hazájából.

A harmincas évek elején Angliába került, s ünnepelt, elismert zeneköltő lett. Negyven- három (!) operát írt. Az » Ácisz és Gala- tea«, az »Észter« szereplői nem mozogtak a színpadon, csak a színpadi háttér festette meg a kort, a hangulatot. Erre a félig opera, félig oratóriumszerű előadásra London püspöke kényszerítette a zeneszerzőt, aki tiltakozott a biblikus tárgyú művek drámai megszólaltatása ellen.

Rendkívül érdekes, hogy Händel csak életének legválságosabb időszakában, amikor balsikeres opera-vállalkozásai anyagilag és erkölcsileg is tönkretették, akkor, 1741-ben talMt rá arra a műfajra, melyben a legmaradandóbb remekeit alkotta meg.

Főműve, a »Messiás«, a világ zeneirodalmának egyik legkiválóbb kompozíciója. Alig három év alatt fejezte be művét. Kortársai feljegyezték, hogy a »Messiás« londoni bemutatóján, 1743. március 23-án az »Alleluja« részletnél a királlyal együtt felemelkedett a közönség, s azóta nemzeti tradícióként állva hallgatják végig. A || »Sámson«, a »Judás Mákká- II beus«, a »Józsua«, a »Belsa- zár«, a »Herakles«, a »Susanna« és a »Salamon« mind, mind világsikert jelentettek. Utolsó nagy oratóriuma, a »Jephta« komponálása közben fokozatosan romlott Händel látása, s három fájdalmas műtét ellenére 1753-ra teljesen megvakult.

Operáin és oratóriumain kívül szinte hihetetlen mennyiségű kantátát, duettet, koncertet különböző hangszerekre, szonátát, szvitet és fúgát írt, melyek a zeneirodalom értékei gyöngyszemei.

1759. április 14-én halt meg Londonban Georg Friedrich Händel, s most halálának 200. évfordulóján emlékezünk. Emlékezünk a nagy muzsikusra, aki nemcsak testalkatában, munkabírásában, hanem zenéjében is óriás volt, s az élet legyőzhetetlenségét, az emberi jóakaratot, a humanitást hirdette.

ara-1

Somogyi Uradalmi Tőit

A jövő héten, április 20-a és i-e között kerül megrende— Télen ronggyal tömköd- • zésre a Somogyi Irodalmi Hét, tűk el az ajtónyílást, mert a i amelynek rendezvényei során konyha közepéig is befújt a l ismét alkalma nyílik városunk hó. Zöld gombákkal, penész-; irodalomszerető közönségének szel volt tele etz egész szoba, » találkoznia mind a somogyi, most »kántfalat« húztak min-1 mind neves fővárosi írókkal, den oldalon, új ablakot, aj-i költőkkel.

tót. | A Somogyi Irodalmi Hát nyi— Nekünk nagy öröm —| tóeseménye a Jelenkor c. — mondja Horváth Rudolf né. — | nemrég indult dunántúli Nem embernek, állatnak tmlót szépirodalmi folyóirat kollektí- volt. A régi gazdája soha; vájánák estje lesz a Liszt Fenem költött rá egy fillért, de > renc Zeneiskola Bartók-termé- a lakbért mindig pontosan j ben hétfőn este 7 órakor. A megkövetelte. Most kapok; Jelenkor-esten Mészáros Fémig egy zománcos asztaltűz- ♦ renc, Borsos József, Gyenis JóT C'.&rvrhrr Tlárri.nai

Takáts Gyula somogyi írók művei szerepelnek. Itt mutatkozik be a közönségnek a Csi- ky Gergely Színház két új tagja: Pálfy Aliz és Somogyi Géza, közreműködik még Fillér István színművész.

Kedden, 21-én az Ifjúsági Ház nagytermében -Somogyi írók a szerelemről, fiatalságról« címmel várja tartalmasnak ígérkező irodalmi műsor, városunk munkás- és diáikfiataljait. Egyébként a Somogyi Irodalmi Hét időtartama alatt Íróink számos üzembe, munkásszállásra látogatnak el ankétok, irodalmi estek tartása

helyet, szóval más így. Szeb-l^’ ^.ba C^3’ Bárdosig céljából , , .. ; Nemet Janos, Pakolitz István Joggal tart igen nagy érdekbe tették az életünket. ; p^i József pécsi, valamint j lődésre számot a Somogyi IroV. P.í Csákvári János, Somogyi Pál,1 dalmi Hét április 24-i, pénteki

programja, amelyre szintén a Bartók-teremben kerül sor este hét órai kezdettel. Ekkor Bölöni György, az Irodalmi Tanács elnöke tart előadást -Irodalmunk mai helyzete« címmel.

Szombaton este az Irodalmi Hét záró ünnepségén Bölöni György megnyitó szavai után Földeák János, Fodor József, Csohány Gabriella fővárosi, Cser Pál, Mihályi Margit, Török Zsófi, Bellyei László és Berták László somogyi írók mutatják be legfrissebb alkotásaikat.

A záró irodalmi esten közreműködnek Veszeley Mária és Somogyvári Pál, a Csiky Gergely Színház művészei

csak néhány termet tekinthettünk meg. Néma áhítattal szemléltük a kis koncertteremben azt a régi, korabeli zongorát, amelyen annak idején J. S. Bach játszott a császár tiszteletére rendezett hangversenyen. Voltaire szelleme lebegett körülöttünk, amikor abban a szobában jártunk, ahol egykoron a nagy francia felvilágosító filozófus és író vitázott Frigyessel II. Frigyes becsülte Vol- taire-t, s többször hívta őt udvarába. Voltaire csak akkor fogadta el a meghívást, amikor kénytelen volt elhagyni Párizst Akkor II. Frigyes a kegyeibe fogadta. Voltaire poroszországi tartózkodása azonban keserű kiábrándulással

végződött. A királyi kegy ugyanis csak addig tartott, amíg Voltaire nem kezdte bírálni koronás pártfogóját feudális államberendezkedése miatt.

Sok száz lépcsőből álló széles lépcsősor vezet a teraszsze- rűen épített gyönyörű kerten át az Uj Palotába. A lépcsősor torkolatánál hófehér márvány Vénusz bűvöli el a szemlélőt Az ember szépittasan tekint a szobor mögött kitáruló panorámára. s mint mágnes a vasat, vonzza a palota látványa egyre közelebb magához az arra járót. Az Uj Palotát a hétéves háború befejezése, 18 évvel a Sanssouci építése után 1763- ban kezdte építtetni II. Frigyes. 1769-ben készült el a

Vénusz szobra a Sanssouci parkban.

kastély, Büring, Manger és Gontard alkotása. A poroszok császára e hatalmas, 'kincsektől roskadozó palotájával kérkedni akart a világ előtt: gazdagságát. erejét akarta vele fitogtatni. E palota 250 szobájával Európa legutolsó ilyen nagy kastélya. A tetőzet peremén körös-körül 3—3 méternyire egymástól szobrok sorakoznak. A palota melléképületei, a személyzeti lakások, a konyhák, istállók is valóságos kastélyszámba mennek. Érdekes, hogy a melléképületeket alagút köti össze a palotával, azon közlekedtek a szolgák, vitték az ételeket, nehogy a cselédek sürgés-forgása a palota udvarán »»rendetlenséget« okozzon. (Politikájában, rabló- háborúiban nem volt ilyen kényes ízlése a császárnak.)

Ha valaki a világ bármely részéből Berlinbe érkezik, nem mulasztja el Potsdamot és a Sanssoucit meglátogatni. Hogyne látogattuk volna meg ml, akik három hétág ott laktunk ennek a tőszomszédságában! Népes csoportoktól, hazaiaktól és külföldiektől egyaránt tarka a palota környéke. Pár pfen- ningért megtekinthetők a palota legnevezetesebb termel. Cipőnkre filcpapucsot húzva csoszogtunk végig azokon a termeken, ahova azelőtt csak koronás és címeres urak és hölgyek tehették be fenséges lábukat. Jártunk az ún. Kék szobában, ahol az uralkodó szín a kék. Méteres vázák kínai, berlini és meisseni porcelánból, nagy méretű festmények nyűgözik le az embert. Egy francia kastély mintájára épült az olasz fehér és vörös márvány falú Tükörterem. Több méteres tükrök állnak egymás mellett és egymással szemben, s ha egyikbe beletekint az ember, tíz és húsz hasonló szobát lát a visszatükröződ'4«; révén. A mennyezet teljes szélességében

és hosszúságában egy freskó, mely a három napszakot jeleníti meg.

Száz évig készült a kb. 15x15 méter alapterületű, 6—7 méter magas, oszlopokon nyugvó ún.

neveznek, mert pontosan olyan, mint egy óriási felfordított csésze, amelynek füle az ablak. Külön szoba szolgált természetesen m reggeli elfo- gyosztásé*». A fekete ébenfa

Az Uj Palota.

kagylóterem. A falak, az oszlopok, a mennyezet kagylókkal, gyöngyökkel vannak kirakva. Egy négyzetcentimétemyi hely sincs üresen. Azaz, hogy mégis, Egy értékes kagyló hiányzik az egyik oszlop faláról. A palota tudós őre szerint egy amerikai csoport látogatása után fedezték fel a hiányt. E kagylókat a világ minden részéből: tengerekből, tavakból küldték ide.

A látogató szóhoz sem tud jutni a fantázia olyan gazdagságának láttán,, amivel ezeket a termeket megalkották. A padlózat végig vagy ébenfa, vagy rózsafa. Nehéz szavakkal képet a1 kötni a damaszttal bevont Vörös teremről, vagy a Lila szobáról, melyben a da- maszt 200 éves, s a szőnyegen még II. Frigyes járkált; az Apolló teremről, melynek gyönyörű festményei a görög istenek életének egyes jeleneteit Ábrázol Hk; a Lugas szoba ró’, amelyet »csésze« szobának is

padlózaté terem mennyezetén a négy évszakot ábrázoló hatalmas freskó látványa gerjesztette jobb étvágyra a fenséges gyomrokat A szerényebb szobák közé tartozik a nagy koncertterem vagy másképpen Ezüst terem. A falakon végigfutó, ezüstréteggel bevont fa- faragványok díszítik, s a padlózattól a mennyezetig érő tükrök teszik csillogóvá.

A Vadász terem jellegét a vadászéletből vett témájú festmények adják meg. Eddig még egyetlen jobbágyról készült képet sem láttunk. De a császár hűséges kutyái, agarai különböző pózokban, művészek ecsetjétől megörökítve hirdetik a porosz uralkodó kutyakultuszát. (Ennél csak saját' személyének kultusza volt nagyobb. Számtalan festmény és szobor ábrázolja II. Frigyest a legkülönbözőbb helyzetben.) Jártunk abban a szobában, ahova meg a császárnak is

csak engedéllyel volt szabad bemenni: a császárné hálószobájában. Az ágy fölött bal- cachin sátor arany és gyémánt függőkkel szegetten. Ha a fenséges asszony felébredt, szolgái elhúzták a fülke függönyét, s a császárné pillantása a szemben levő fal hatalmas festményére esett, amely egy üde. bájos itáliai tájat ábrázol.

Hosszú volna mindent felsorolni, amit még ezután — a táncteremtől a Heinrich herceg teremig — tártak fel előttünk.

Végére érve a palotában tett látogatásunknak, elgondolkodtunk. Mennyi ragyogás, csillogás! Mennyi szépség, művészet, kincs! Országot lehetne megvásárolni csak ezen az egy palotán!

E sok szépség látványa azonban nem feledtette velünk: mindez — a park és a paloták a bennük levő kincsekkel együtt — a nép verejtékéből jött létre. A munkásoknak csekély bérért kellett itt dolgozniuk. S a császár rablóhébo- rúinak zsákmánya is benne van a paloták falaiban. Hány százezer jobbágy gyöngyöző verejtékcseppje fagyott itt csillogó kristállyá! Hány hadisarcra vetett, kirabolt nép fizette meg mindezt a szépséget! S a többit: a római fürdőt, a kínai teaházat, a kéjlakot, a Char- lottenhof kastélyt mind mind...

.. .-A történelem ítélőszéke igazságot szolgáltatott. A Sanssouci jogos tulajdonosáé, a népé lett. S Potsdamból ma egészen más szellem sugárzik. Ez a szellem is hódít, de nem úgy, mint a porosz müitariz- mus. A potsdami egyezmény szellemére gondolunk, amely a népek közötti egyetértés jegyében fogant. Ez a szellem is innen indult el világhódító útjára. Innen, a potsdami Ceci- liemhofból. De erről majd a következőkben számolunk be.

Kisdeák J.—Rostás 14