Somogyi Néplap, 1959. április (16. évfolyam, 76-100. szám)
1959-04-12 / 85. szám
A SOMOQYI NÉPLAP KULTURÁLIS MELLÉKLETE somogy, TlZENKILENCI Dokumentum és irodalom a Tanácsköztársaságról AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGA két könyvet adott ki a Magyar Tanácsköztársaság 40. évfordulója alkalmából. Az egyik Somogyi Pál »Tűz a Kapós mentén« c. regénye, a másik a »Somogyi tizein kilencesek« c. kiadvány, mely mintegy fele- posváriakon kívül a megye más ják el vallomásaikat, és mert tárain túl, az egész országhoz a közölt írások nem ugyanazt szólnak. A szerző a Tamácsköz- ismételgetik (ami ilyen esetben mindig buktatónak kínálkozik), hanem eléggé változatosaik, szinte azt lelhetne mondani, hogy szerves egységet képeznek. Az is helyes, hogy a karészben a somogyi tizenkilen ces veteránok közvetlen, vagy közvetett visszaemlékezéseit tartalmazza, másik részében pedig a tárgyról szóló irodalmi alkotásokat somogyi írók 'tollából. Amikor az 1348—49-es szabadságharc elbukott Magyar- országon, divatba jött a Habsburg uralkodó háznak behódolt körökben, hogy Kossuthot és forradalmát válogatott leleményességgel rágalmazták, őt magát és a forradalom vezetőit "istenteleneknek«, felelőttársaság napjainak egyik harcos kommunistája, aiki életét tette fel érre az ügyre. A meggyőződésnek ezt a közvetlen melegét érezzük versében is. Az a véleményem, hogy Somogyi Pál költeménye — a fokoközségeiben élő, harcos vete- zódó élességű költői képek lenráncukat is megszólaltatnak íKeczeli Józsefet, Tönké Jánost, Györki Gyulát, Hegyi Ferencet). A visszaemlékezések egy másik részét viszont közvetve mondják el a veteránok: írók, újságírók feldolgozásálban. Csákvári János, Somogyi Pál, S z a 1 a i László és Varga József igyekeztek a veteránok visszeimlékezéseihez híven megeleveníteni a kor történelmi levegőjét is. Somogyi Pál kaircolataimak egy rédületén szárnyalva! — jól sikerült, hatásos politikai vers. Csákvári János "Hűségesek« című kisregénynek is beillő elbeszélését először mint jeligés pályamuníkát olvastam el, amikor sejtelmem sem volt arról, hogy ki írta. Akkor az ismeretlen szerző művéről ezit az értékelést jegyeztem fel magamnak: "Ha az események hitelesek, nagyon jól van megírva«. Azóta meggyőződtem, hogy Csákvári János helyszíJlakkéS izma M ár két napja a temető- gára sem húzta a takarót, mi- én aranyos Pista fiam? ben feküdt élve elte- kor dörömböltek az ajtón. El tudja, ki vagyok én? De Hát feküdt élve elte- kor dörömböltek az ajtón. El tudja, ki vagyok én? De az is- Az endrédi vásárból volt készülve erre a látogatás- tenért, el ne árulja senkinek, metve. jöttek az apjával hazafelé, mikor egy jabai emberrel találkoztak. szerencsére. Azt mondta, hogy csendőrök vannak a faluban, szedik az embereket, mindenkit, akinek valami köze is volt a forradalomhoz. ra, most mégis meglepődött. én vagyok a fia volt parancsnoka, Morvay százados. Mor- Csak úgy gatyában ment ki, vay Alfréd, a nevem... s húzta félre a reteszt. Lámpával jöttek, a hirtelen fényre az öreg szeme elé kapta a kezét, s még köszönni is elfe- Náluk is voltak kétszer, de lejtett. Öblös, fölényes hang mivel nem találtak otthon senkit, odébbálltak, vagy hát ki tudja. — mindenesetre jó lesz vigyázni. Az. öreg hajtotta haza a teheneket, s ő a temető melletti gödör bozótjában várta, míg egészen besötétedik. Elszórt régi sírok álltak a temető szélén, a kápolna háta mögött; az öreg ötlete volt, hogy idebújjon a temetőbe, a holtak között tán nem keresi senki. ordított rá: — A szencségbe, öreg csavargó, tán köszönne kend?! Tagbaszakadt, alacsony őr— Százados elvtárs?... — szakadt ki a szó a reszkető ajkakon. Az öreg újra megzavarodott, de aztán gyorsan re- tirált: — Izé, akarom mondani ... — Ne féljen semmitől — mosolyodott el a százados, én mester volt az éjszakai látó- megértem, hogy maga van itt, gató, a különítmény főpribék- kértem az őrnagytól, hogy én je. Ismerte már mindenki, s hallgathassam ki. En is kom- csak »nagyhangúdnak titulál- munista vagyok, csak ezek itt ták. Nem várt feleletet, nem kérdezősködött, csak szó nélkül a csizmákat rugdosta az ágy elől az öreg felé. Az öreget ez nem tudják rólam. Rögtön fölakasztanának, ha megtudnák. egint az ajtóhoz lépett, J félrehúzta a függönyt kilesett. Aztán gondosan len elemeknek nevezték, és szóben egyéni élményeit is fel- r# kutatásokat végzett Mar- j Egy nagy, ódon kőkeresztes e ° nitg^avarta^gyá- visszahúzta megint. Ez a mozO muvw nnlpari dnlcmvra 4A írói Tim-ncaa.l Caliban, beszelhetett a törte- 7..- ___7..-* meg jonoan viey-ujurui, yyu. ..... . i gyekeztek a magyar polgári forradalom emlékét lealacsonyítani, beszennyezni. Jókai »A kőszívű ember fiai« című regényét nem kisebb céllal írta meg, mint hogy véget vessen ennék a méltatlan rágaioimihad- járatnak. Nos. akik emlékeznek a Horthy-korszak politikai légkörére, vagy fennmaradt dokumentumaiból ismerik, tudják, hogy hasonlóképpen járt a Tanácsköztársaság emléke is. Ma is vannak íróink, filmforgatókönyv-szerzőink és filmrendezőink, akiik Jókaiihoz hasonlóan "valóságot akarnak bizonyítani« az első magyar proletárforradalom emlékére szolgálhatnak a ma élők szádolgozza jó írói realizmussal. Örömünkre szolgált, hogy Szálai László és Varga József újságírók jó íráskészséggel és elmélyült írói eszközökkel dolgozták fel a rendelkezésükre álló anyagot. Az egyik veterán (Keezeli József) így kiált fel, a nagy eseményekről szóló beszámolójában: "Hej, ha úgy ismertük volna a kommunizmust, mint most, de sok minden másképp lett volna ott is!« Ez a megjegyzés ellenkező előjellel is allkalm azható. A veteránok caliban, beszélgetett a történet még élő szereplőivel, így a történet hitelességéhez szó nem férhet. Ami az írói megoldást illeti, a szerzőnek sikerült a mű főszereplőjét, Zsirfka Kovács Józsefet, a marcali mársírt szemeltek ki, melyet már ’ nem tart számon élő ember. j Megfeszített erővel dolgoztak, hogy mielőbb elkészülhesse- j nek. Egészen a régi koporsóig leástak. Jó erős deszkával fed- , | ték be a vermet, ennek a tetiroK szenvedeset és a kor tör- tejére hányta vissza az öreg tenelmi hangulatát úgy meg- | a föMet< ietavosta, s mindeneleveniteni, hogy az olvasó a szó legteljesebb értelmében bele tudja magát képzelni abba a korba. Általában a tömörségre törekvés jellemzi Csákvári Jánosnak ezt a művét is, mint írásai közül éppen a legsikerültebbeket. Különösen csábító féle gyimgyomot szórt a tetejére. A kőkeresztet kellett csuk elmozdítani, ezen keresztül adta be az öreg minden este a napi elemózsiát. Éjszaka élt, leste, várta az apját, oly megnyugtató volt néhány vigasztaló szót váltani vele. Nappal visszaemlékezései is tanulságul írói feladat volt Zsirka Kovács aludt ha bírt va gondolko_____1 »fii____i.. I _ ____ ____Tívjco.+ V-\/-v 1 !• A -P^.41Á ^1 Á „ A A. „ ---------------------1 Cl 7 ° a r ákent lekicsinyléssel, rágalmakkal szemben. Az irodalmi és művészi életnek ebben az igazságkereső igyekezetében szükséges és jelentős kiadványnak .kell tekinteni a "Sofnogyi tizenkileneesek« című könyvet is. , AMINT EMLÍTETTEM, felerészben a somogyi veteránok visszaemlékezéseit tartalmazza. Az ilyen dokumentum jellegű emlékiratokat, melyekben maguk a kortársaik mondják el a nagy időkben átélt élményeiket, az olvasók szívesen veszik kezükbe. A szerkesztők a rendelkezésre álló, nyilván nagyobb terjedelmű anyagból jól válogatták össze a közölt részleteket, mert a még élő somogyi tizenkileneesek (közülük egy a közelmúltban halt meg) leginkább ismert és ma is köztiszteletben álló alakjai (B i z- wurmAntal, Kővári Mihály, V a j t h ó Jenő, L i e- ber Lajos, Györffi Antal Volpert Antal, Egerszegi János) mondmára, ezenkívül irodalmi szempontból Is jelentős egy ilyen összeállítás: a Tanácsiköztársaság somogyi történetéről szóló nagyobb epikai mű körvonalai bontakozhatnak ki. bennük. Ilyen célra is jól felhasználhatók! A KÖTET MÁSODIK FELE a Tanácsköztársaság tiszteletére kiírt Somogy megyei irodalmi pályzat díjnyertes műveit tartalmazza. Egy verses és három prózai írást. A pályadíjnyertes művek szerzői méltán sorakoznak fel azok mellé, akik a Tanácsiköztársaság rehabilitációja, helyes értékelése céljából nyúltak a dicsőséges 133 nap eseményeikben gazdag történetének művészi ábrázolásához. így Somogyi Pál verse (Emlékezés 1919- re) tartalmában a megye haBERTÓK LÁSZLÓ: NYITÁNY A vasúti töltésen, poros talpfák hátán méricsgél két fiatal tavasz fordulásán. Kinyílott a messziség, bele kell csak nézni. Sínre áll a karcsú lány, egyensúlyoz — méri. Sínre áll a fiú is, kettőn áll a vásár: megfogja a lyáy kezét egy szívdobbanásnál. Simogatja a mezöt tavaszi szél kedve, lelépnek a sín közé egymásra nevetve. Virágot lát a leány, a fiú letépi. Odaadja, ha a lány csókkal fizet néki. Messze néz a szív. a szem, egy vonatot várnak. Ha berobog, nekivágnak a kerek világnak. József belső fejlődését szemléltetni. Ez sikerült is. És ez az az út, amelyen az írónak — véleményem szerint — további fejlődését kell keresnie: a belső emberi konfliktusok jó meglátása mellett egyre mélyebben kell behatolnia a művészi léleikrajz segítségével az emberi élet rejtelmeibe, az általános emberi ábrázolásba. A politikai mondanivaló így válik még hitelesebbé, amint a jelen példa is mutatja. A "Napkeltétől napnyugtáig" c. elbeszélés témája nagyon ötletes. Cser Pál arról ír, hogy egy távoli puszta lakói hogyan élnek a Tanácsköztársaság bukása után még heteken át abban a hiszembem, hogy a forradalom nem bukott el. Sok szereplőt vonultat fel. Azokat jól‘kiforrott írói rutinnal tudja elénk állítani. Egészben véve érdekes olvasmány, de teljesen kifogásitalan írói muinikámaik csupán az elbeszélés utolsó harmada mondható. Ennek a résznek a sodrása kitűnő, valóban lélegzetvisszafojtva olvassuk. Nem ártott volna, ha a szerző az elbeszé- V lés első részét jobban tömörí♦ tj, vagy a cselekményt változa♦ tosaibbá teszi, mert úgy még | isikáibb növelte volna a ikétség- 5 lelenül érdekes és egyébként f j ól megírt cselekmény hiteles- t .'égét. J Horváth János : élni akart« »Mert című elbeszéléséinek több mint a fele az előz- ; menyekről, a forradalom elő- | történetéről szól. A szerzőt bi- | aonyára az a cél vezette, hogy ‘ eljes fejlődésében mutasson dott, tépelődött... .4 kérdések, gondolatok előbukkantak mindig, makacsul, feleletet követelve: — Miért vagyok itt? Miért kell menekülnöm? Mi az én vétkem? Az, hogy katona voltam? Hisz más is volt katona.. Vöröskatona voltam? Hát aztán? Mások is mentek, fiatalabbak is, becsületes szándékkal ... S milyen igaz szavakkal magyarázott az az elvtárs, aki kinn volt toborozni, hogy menni kell, s miért kell menni. Ő ment is, még Mariska is megértette, apja is kezet fogott vele, csak artyja sírt, de hát melyik öreg parasztasszony nem könnyezi meg bevonuló katonafiát? S ott, Kapósban is minden szép volt, egy-két hét alatt belejött a regulába, kedvvel csinált mindent. Szerette is a százados elvtárs. Igaz, hogy a legénység is. Mindent megtett a legénységért. Nagyon finom ember volt Morvay százados. Milyen meggyőzően tudott beszélni a forradalomról. Hej, csak a frontra is kimehettek volna! Arra már nem volt idő. S az utolsó este ... A százados elvtárs lopva vitte ki őket a városból, s megmagyarázta, hogy elárulták a forradalmat, a vérontásnak nem volna semmi értelme. A szivünkben kell megőrizni a forradalmat... Mi történhetett Morvay elvtárssal, bizonyára ö is bujkál valahol. A faluból is szörnyű híreket hozott az apja. A nagy píncémoltalanul állt, fölvette, majd letette újra a csizmát. Kis ke- febajuszú legényke taszította oldalba, és a »nagyhangú» felröhögött. — Ni, az öreg kerge birka csak topog — s hirtelen mozdulattal rálépett az öreg barna, bütykös lábára. Az öreg már visszanyerte nyugalmát, csak rágott egyet a nyelvébe, s fel se szisszent. — öltözz, István — ugrott elő a nénike is —, azt akarják az urak! — Az első álmából ébredt a lelkem, azért ilyen kelekótya — s már segélte is föl a vásott nadrágot, ráncigálta a csizmákat. 0— Első álmából ébredt? — röhögött újra az őrmester. — Majd mink elringatjuk nemsokára — szellemeskedett, s most a másik kettő is röhögött illedelmesen, hisz olyan jópofa gyerek az őrmester úr, a tiszturak is olyan jókat derülnek rajtanéniké is velük, de menni akart nem engedtek. — Maradjon, öreganyám — fűzte tovább az élcet a »nagyhangú« —, majd rögtön visszajövök, és megvigasztalom az öregért. Ilyen stramm szeretője még úgy sem volt! — Ilyen jó viccre újra csak röhögni kellett. Reggelig várakoztatták az előszobában az öreget. A sarokban kellett féllábon állnia, s ha hátra mert nézni, vagy letette a lábát, az őr rögtön oldalba bökte. Eltökélte magában, hogy inkább agyonvereti magát, vagy mindent magára vállal, ha lehet, de a gyereket az isten kincséért ki nem adja ezeknek a hóhéroknak. dulat bizalmat keltett az öregben. — Lám, a legnagyobb baj- bayi is jöhet segítség — gondolta. A százados fényképet vett elő a belső zsebéből, s a világosság felé forditim mutatta az öregnek. Az öreg szemét elfutotta a könny, mikor a sorban felfedezte a fiát. Ott állt a százados mellett. Feltört kebeléből a feloldódott kiáltás: — Százados elvtárs, segítsen rajtunk! — Az istenért, csendesebben! — kiáltott a százados is fojtott hangon —, még bajba kerülhetünk! — Idefigyeljen jól — folytatta a tiszt, s az öreg úgy leste a szavát, hogy szinte a szeme is kidülledt belé. — Magát én holnap szabadlábra helyeztetem, de a fiának még ma el kell tűnnie a faluból, ha még itthon van, mert ma éjjel még egy szakasz különítmény érkezik, s fölforgatják az egész falut. Ki tudná értesíteni a fiát? — A menyasszonya talán, az biztosan tudja, tudná — mondta izgatottan az öreg. — Hogy velem mi történik, az nem lényeges, idős vagyok már, nem számít semmi! Azt értesítse a Mariskát. Csáti Mariska, három ház alulról tőlünk, nagyon ügyes lány, az asszonyra nein merném bízni. Megteszi, ugye? — Meg, persze, de gyorsan mondja, hogy mit mondjak neki, mert minden percben bejöhet az őrnagy. — Mindom/ hát hogyne mondanám. Kérjen pénzt az asszonytól, a lakodalmukra spóroltuk. De most az a fontos, hogy életben maradjon. Szinte fáradtságot sem érzett, Oszt a Mariska vigye ki este milrnr r0nnol or,,. a te'metöbe> qU a kápolna háegy [be egy embert, aki a történél- j ben, az intézőlak alatt őrzik > mii események logikája folytán o,z elfogottakat. Márton bállesz a forradalom katonája. Ta- csit és az egész direktóriumot KELEMEN FERENC: Csak látomás volt.,. Csak látomás volt az egész, feledni mégis mily nehéz... Nyári rege, szép tünemény, mint hulló csillag ej egén .. . Fénye villan és elhamvad. Halvány emlék »sak ez uuu'üd... ‘VERESS MIKLÓS: Dal a csókról Egy halvány szivárvány ivén át a fény szemedből szemembe jut, S újra álmodom az éjszakát. Szívem bolondul ütemre dalol, S mint mohos, kiszáradt, régi kút .4 hús vizet, csókod úgy issza a szám. Csitt! Hallod, valahol tücsök dalol: az ám, Adj hát egy csókot újra. : Túlságos, érdekes olvasmány. ; Ha a szerző kisebb anyagot j ölelt volna fel, jobban el tud♦ ta volna azt valamilyen Lnány♦ ban mélyíteni. A téma írói fel- {dolgozása így is kétségtelenül •gyakorlott toliforgatóra vall. | A DÍJNYERTES IRO- í DALMI PÁLYAMŰVEK i összességükben a so♦ mogyi irodalmi élet gazdagodását . jelentik. Sajnálhatjuk, Jhogy minden szándékosság nél- | kül nyjjvián a véletlen úgy ♦ hozta, hogy ezek a művek nem | annyira a Tanácsköztársaság | fénykorát, mint inkább a bu♦ kas utáni időket örökítették ♦ meg; De így is példát adtak a | somogyi íróknak arra, hogyan l iehet és hogyan kell a múltról ♦ a mához szólóan, pártos és har- ! cos állásfoglalással, színvonaelfogták, csak Somlai tanító úr tudott elmenekülni. Holnap tartják a törvényt a községházán, hírlik, hogy aztán elmennek, mert másfelé is nagyon sok a dolguk. Hej, csak még egyszer kikerülhetnék innen! Csak még egyszer ... mikor reggel elvezették százados elé. Magas, deresedö férfi volt a százados, s az öreg az első pillanatban valami furcsa, megmagyarázhatatlan rakonszen- vet érzett iránta. A szemében volt valami szelíd jóság, s az öreg illemtudóan köszönt. A tiszt kiparancsolta az őrt a szobából, s meghagyta, hogy ne zavarják. Aztán ráfordította belülről a kulcsot. Az öreg érthetetlenül szemlélte, s csak a kalapját forgatta, hogy éppen tegyen valamit. Csendes, suttogó hangon szólt a tiszt. — Maga idősebb Gajdos István? — A százados nem üli le, szembenézett az öreggel, s furcsán tf égtelen óvatossággal lo- megint csak olyan * pózott ki esténként az szelíd volt a szeme, öreg a temetőbe. Minden bokrot, minden fát körülkémlelt, az idő is kedvezett, nem sütött a hold. Még az asszonynak sem árulta el a titkot, a Maris lány is hiába kérdezte tőle naponta tízszer is. Nagyon szerette egyetlen fiát, neki gyűjtögette egy életen át azt a másfél■ hold földecskét.. Éjszaka, ahogy visszatért, a lámpát sem gyújtotta meg — Igen, az vagyok — mondta tompán az öreg. — A fia ifjú Gajdos István? — Igen az, kérem — válaszolt szakén. ; Ás. írói eszközökkel a mának ° csak úgy a sötétben húzta le ► imi* *c csizmákat, s már bújt is Dr, Bellyei László , az ágyba. Még jóformán maS most olyasmi történt, mire igazán nem számíthatott az öreg. A százados egyik kezével a vállát kapta át, a másikkal a kezét szorította meg szenvedélyesen. A szemében tűz lángja lobbant. — István bácsi, aranyos István bácsi! Hát él még az ta mögött van egy nagy szürke sírköröszt, el bírja hengeríte- ni, mert majd ő is segít taszítani alulról. Ott van alatta a Pista. A tiszt intett, hogy várjon, aztc/h újra csak. idegesen az ajtóhoz lépett, és elfordította a kulcsot. — Őrség! — kiáltotta. Az őrmester rohant be aS emoereivel. A százados arcáról eltűnt minden máz. Rikácsolva ordította az őrmesternek: — A vén marha kivallott mindent — ... .tovább nem folytathatta, az öreg lassan csikorgó esze most villámgyorsan vágott, a másodperc tört része alatt fölfogta, hogy csapdába csalták. A mellette állá csendőr kezéből kitépte a fegyvert, s iszonyatos sújtásra emelte. Ij'lkésett vele, a hiéna gyorsabb volt. Az őrmester vaktából rántotta elő pisztolyát és tüzelt. A vén ember a levegőbe sújtott, s vérző fejjel a százados lába elé bukott. S a gondosan tisztított, tükörfényes tiszti lakkcsizmára ráfröccsent egy öreg, ősz paraszt vére ... Szilágyi Janót V
