Somogyi Néplap, 1959. április (16. évfolyam, 76-100. szám)
1959-04-12 / 85. szám
SOMOOVI VÉt>t *i> 7 Vasárnap, 1959. április 12. Két darab J A kisfiú, mikor befordult a Végre is mama tudja, hogy kapun, nagy iramban lendült miért akar egyedül maradni, neki a lépcsőnek. Vajon ott- Talán valami meglepetést szán hon lesz-e már mama, hogy neki húsvétrá? Hiszen már megmutassa neki a zongoraje- húsvét is közeledik, s tavaly is gyet? Mert hát ez az első ötö- milyen jól sikerült minden ... se. Eddig hiába törekedett, nem sikerült... Meg azután mama ígért is valamit. Azt, hogy elviszi a cukrászdába. Igaz, hogy ő a zsebpénzéből is vehet magának egy-egy csokit, de mamával menni valahova az mégis más... Mamának mindenütt udvariasan köszönnek, ha mamával megy vásáNem, nem lehet ilyenkor hallgatózni! — Na, mit akartál? ... Nem is köszönsz? Marna már kint állt vele szemben a folyosón, és összevonta szemöldökét. A gyerek zavartan nézte. De... Ne haragudj...azt rolni, akkor őreá is1 máskép- hittem, hogy a papával beszélsz ... — Ugyan, ne emlegesd mindig a papát! Meg kell szoknod, hogy... — Mit? — kiáltott fel a gyerek ijedten. Egyszerre érezni kezdte, hogy itt valami más titok lappang, mint amilyenre ő gondolt Talán csak nem történt valami a papával? Talán csak nem beteg? Az anyja vállat vont — Majd később elmondom... Most el kell mennem. — Elmész? — Igen. A gyereknek eszébe jutott a zongora-jegy. — Mama ... — kezdte félénken. — Ötöst kaptam zongora- orán... — Ne és... ? — kérdezte az anyja, miközben az előszobatükör előtt fésülködni kezdett. pen néznék a boltosok ... Az előszoba-ajtón fény szűrődött ki. Ez jó jel. Mama már megérkezett. De nem akart csengetni, a saját kulcsát kotorta elő, azt dugta bele halkan a zárba. Az előszobán is úgy ment át, mint mikor múltkor Pallóknál Berle Mu- kit játszottak. Klassz játék az, lábujjhegyen kell jönni-men- ni, s aki a legkisebb zajt üti, zálogot ad. A konyha-ajtó nyitva volt, onnét szűrődött ki a fény. Megállt hát a küszöbnél és belesett. Az asztalon néhány frissen elmosott tányér feküdt, csak úgy vizesen, törülgetésre várva. Úgy látszik, mama. közben bement valamiért a szobába. Hangtalanul lopakodott hát tovább. Ebben a pillanatban valóban meghallotta mama hangját. Telefonon beszélt , valakivel. Talán papa telefonált Pestről? A felvillanó gondolat egyszerre elfelejtette vele a Berle Mu- kj minden hálkságát, és viharosan robbant be a szobába. — Mama! Papa beszél? — kiáltotta, és már repült is a készülék felé. De mama haragosan nézett reá. — Hallgass! — Hát nem papa...? — kérdezte csalódottan. Mert hát jó lett volna papának beszólni valamit. Papa tanfolyamra ment, és már olyan régen nem volt itthon. Még szerencse, hogy egyszer-kétszer telefonált. — Ötöst kaptam, mama, és te azt mondtad, hogy ' elviszel a cukrászdába ... — Ja, igen, persze! No, jól van, holnap elmegyünk! — hadarta mama, és már vette a kalapját, és ment is. Csók nélkül, olyan furcsán, mintha menekülni akarna óelőle. A kisfiú még állt, azután nagyon lassan elindult befelé. Különös dolgok borzongatták. Néhány hónappal ezelőtt még minden másképpen volt. Papa kikérdezte este a leckéjét, sőt segített a számtanpéldáknál. Mama leült mellé a zongoráihoz, s amíg ő gyakorolt, Lám, ezt a zongora-ötöst mind- jjarjslrly£t stoppolt. Meg azután járt megmondhatta volna papának is... — Mit akarsz? — riwallt rá ekkor mama. — Menj ki innét, zavarsz, ha itt állsz előttem! — tette hozzá furcsán tompítva a hangját. Csak megkövültén állt és néjobb vacsorákat is ettek. Volt felvágott és tejberizs kakaóporral ... Most... Most minden megváltozott. Papa elment, s mama sem olyan, mint azelőtt volt. Eleinte szomorúnak látszott, s folyton azt hajtogatta, zett. Mi ez? Mi történt? . . De ^ogy spKjrdlni kell, meg kell azután lehajtott fejjel elindult kifelé. Az ajtót is lassan behúzta maga mögött, és tétován végigsétált a folyosón. Gondolt arra, hogy hallgatózik, de azután mégse vitte rá: a lélek. Nem, az nem rendes dolog. tanulni kevesebből kijönni ... Most pedig alig jön meg az üzemből, kicsit mosogat, takarít, azután szalad el hazulról. És soha nem. mond ja meg, hová... Felcsuklottak benne a viszszafojtott könnyek. Úgy látszik, t már őt sem szeretik ... Meg- , hozta a zongora-ötöst, és mama nem is örült neki... j Egykedvűen botorkált ide- foda a szobákban. Éh^s volt. Növekvő érdeklődés Mexikóban a szovjet könyvek iránt Mexikóban fokozódik az ér- ? ]y[a babfőzeléket kaptak az is- deklödés a szovjet irodalom \ kólában. Azt nem szereti, nem iránt, és egyre több szovjet író és orosz klasszikus művét adják ki spanyol nyelven. A közelmúltban jelent meg például N. Osztrovszkij »A vihar szülöttei« című regénye, A. Tolsztoj »Golgota« című trio- lógiája és M. Solohov »Vj barázdát szánt az eke« című regénye. Nagyon népszerűek Mexikóban a szovjet ifjúsági könyvek. Kiadták a többi között N. Dubov Fények a folyón«, L. Kasszilj »Cseremis, a hős testvére« és N. Noszov »Jókedvű kis család« című ifjúsági könyveit. Andersen-kiállítás Varsóban Lengyel és dán UNESCO- képviselők rendezésében a múlt hét végén kiállítás nyílt Varsóban, amely bemutatja a híres mesemondó, Hans Christian Andersen műveit. Az április 14-ig nyitva tartó kiállításon Andersen dán és lengyel nyelvű kiadásaim kívül a dán ■ kért repetát. Persze, azért is ? korog a gyomra. Talán lesz va- tlami uzsonnára való a konyhádban? Kiment. A kredencem megtalálta a kenyeret. Vágott be- ilőle. Rászórt egy kis sót, pap- frikát, azt kezdte rágcsálni. i Közben eszébe jutott a két kré- 1 mes, melyet ma délután meg 1 akart enni mamával a cukrászdában. Már szinte érezte a ! vaníliás ízt a szájában... 'Olyan biztos volt benne, hogy ' mama nem feledkezik meg 1 ígéretéről. Szomorúan nézte a vizes tányérokat. Máskor szokott ő is I segíteni a törülgetésmél. De (most nem volt kedve semmihez. Valahogy kihűlt benne Iminden... Nem kívülről, ha- inem belülről.. .És ez nagyon ) rossz érzés volt. Azután eszébe jutott valami. Mi lenne, ha felkerekedne, és egyedül lemenne a cukiba? Hiszen nincs abban semmi. A zsebpénzéből futja. Legfeljebb költő rajzai, sziluettjei, kézira- J krémest vesz. taa es naplói lathatók. A habo- f rú óta Andersen művei Len- i Már ment is. Jól bezárta a gyelországban 1.180.000 pál- j lakásajtót, és kettesével vette dányban jelentek meg. lépcsők;i lefelé. Icaz hogy papa mindig haragudott, ha ezt látta. Azt szokta mondani, hogy ebből könnyen lábtörés lehet... De mindegy. Most nincs itt a papa ... most őt nem szereti senki... legfeljebb lábtörés lesz belőle, és bekerül a kórházba. Akkor talán mama is megrémül, és megint fogja őt szeretni... Kár, hogy nagymama falun lakik. Milyen jó lenne csak úgy beugrani hozzá. Nagymamánál mindig, akad valami... kis mézescsók, vagy ha más nem, hát alma meg dió ... Leért az utcára. A nagy csemegeboltban ilyenkor csúcs- forgalom van, ajtajában egymást érik az emberek. Merész ívben kanyarodott tovább, a cukrászda felé. Csak azért is vesz magának egy krémest! Nem is kell ott megennie, majd becsomagoltatja és hazahozza. Otthon azután lenyalja a papírt is. Az ilyen cukrászdái papíroknak olyan jó illatuk van. A kirakatban csokoládés süteményeik parádéztak. Kár, hogy azok olyan drágák. Nem, annyi pénzt nem lehet csak lip- kidobni. Kissé kábultam lépett be a fényes üvegajtón. Mindenfelé emberek ültek, és a levegőben csodálatos szagok keringtek. A cigarettafüst összekeveredett a kávé és a sütemények illatával. Az édes zsongásban bágyadtan lépkedett a kassza felé. Tudta, hogy előbb blokkot kell váltania. — Mit kérsz, kisfiú? — kérdezte a pénztárosnő. — Egy krémest... — felelte halkan. Előbb még olyan ma- gahiztosan jött be ide. de most egészen elbátortalanodott. Hiába. nehéz egy gyereknek egyedül. Mamaval sokkal köny- nyeBb... — Van még krémesünk? — kiáltott ekkor a pénztárosnő egy fehér bóbitás kiszolgáló lánynak. — Nincs! Most viszem az utolsót! — szólt vissza a fehér- bóbitás. Valóban egy tányér volt a kezében, amelyen két krémes sárgállott. Két krémes sok cukorral... A kisfiú szájában összefutott a nyál. Tétován tett néhány lépést a fehérbóbitás lány és a krémes után. Valahogy szerette volna, ha az egyik krémes leugrana a tányérkáról, és jönne, jönne egyenesen feléje... De sajnos, nem ugrott le. A kisfiú csak nézett hát utána vágyakozva. Vajon ki fogja megenni éppen ezt a két krémest? Az ő krémesét? És amint lassan a lány után imbolygott, csodálatos dolgot látott. Mama ott ült a cukrászdában! Nem láthatta az arcát, de azonnal megismerte a kabátiáról és a kalapjáról. És a fehérbóbitás ebben a pillanatban letette a tányért a két krémessel mama elé ... A kisfiú már-már oda akart szaladni, mert mama talán mégis neki vette, de nem... Megtorpant. Mama nem volt egyedül. Egy idegen bácsi ült vele szemben, azzal beszélgetett. A bácsi tarkacsíkos nyakkendőt viselt és feketekávét ivott. — Mit akarsz, kisfiú? Keresel valakit? — kérdezte ekkor egy másik fehérbóbitás, és eltolta őt az útból. — Nem, senkit... — akarta mondani, de csak a száját nyi- togatta erőtlenül. Látta, hogy a mama közelebb húzza a tányért, és enni kezd. Szemben az idegen pedig mond valamit, és mosolyog hozzá ... Már nem a krémest sajnálta, hiszen azt mama is szedeti, hanem inkább önmagát... Úgy érezte, valami rettenetes dolog történik a háta mög^t! Egyszerre eszébe jutott, hogy mit mesélt múltkor Kovács Pista... Az ő szülei is így kezdték. A papája elutazott, a mamája pedig egy idegen bácsival cukrászdába járt... El is váltak. Kovács Pista azóta is hányódik ide-oda. Ö akkor nagyon megsajnálta Kovács Pistát. És most itt van . : Bízó- \ nyara így lesz náluk is... Megfordult és szó nélkül ki- oeont a zajok és illatok keve-^ rekéból. A fehérbóbitás lányok i és a jövő-menő emberek ügyet i sem vetettek reá. A pénztáros- i nő sem nézett arra, alig győz-1 te kiállítani a feketekávés i blokkokat. — Kérek még két duplát! - hallatszott egy férfihang a cuk- ] rászda mélyérőL Hátha éppen J annak az idegennek a hangja; volt... Otthon sírva dőlt végig a di- j vánon. Nem érdekelte sem a, tanulás, sem a zongora. Már este lehetett, mikor magához tért. Valaki ébnasztget- te. — Beteg vagy? Fáj valamid? t — hallotta papa hangját. { Ámultán nézett fel. Mi tör- f tént? Hogyhogy papa hazajött? J ... Pedig nincs tévedés ... \ Csakugyan papa ült mellette a ! díványon ... A bőröndje is ott ! feküdt egy széken ... J Kitörő örömmel ugrott fel, ) hogy átölelje. f — Hol van anyád? — kér-1 dezte ekkor papa. t Zavartan vállat vont. Ho- J gyan is mondhatná el, amit Iá- f tott. J — Nem tudom... '— felelte } sokára. i — Sírtál? — faggatta tovább £ papa. ^ * * Nem szere- 4 Mit is válaszoljon? Tétován a szentéhez nyúlt. Még érezte az elmázolt és álomba ringató' könnyek nedvességét. Bólintott J hát szomorú megadással. zét, és végigsimított az arcán. J Jólesett ez a simogatás. Szinte! szeretett volna felkiáltani,* annyira jólesett. ! — Miért sírtál? t — Csak úgy. lek egyedül lenni .. — Tanultál már? . — Még nem ... \ — No, látod, tanulnod kellett^ volna! f — Papa, segítesz megoldani ^ a számtanpéldát? — tört ki be-f lőle. — Mióta elmentél, fél f jeggyel romlottam... — Az-f után bizonytalanul, félve hoz-f zátette — Ugye, nem mész f vissza Pestre? \ Az apja ránézett és nemet! Intett. 1 Azután már ott ültek egymás mellett a szokott helyen. A kisfiú szinte kapkodva szedte elő a füzeteit. — Papa! — volt minden második szava. És ebben a sok paoá-ban sok kis jajkiáltás volt. A kisfiú jól hallotta, mikor odakint megfordult a kulcs a zárban. Lopva a faliórára sandított. Nyolc óra múlott tíz perccel... Máskor ilyenkor már vacsorázni szoktak. De most nem volt még se terítés, se vacsora. Igaz, még ő sem volt készen a leckével... Papa nem mozdult. Csak akkor nézett fel. mikor mama belépett a szobába. — Te... te... mikor érkeztél? — kérdezte meglepetten. — Fél órával ezelőtt... — válaszolt papa, és felkelt a helyéről. Néhány lépést tett mama felé. A kisfiú lélegzetvisszafojtva figyelt. Miért nem csókolják meg egymást? Mi lesz? —Megírhattad volna, hogy jössz... — mondta mama. — Valami jobb vacsorával vártalak volna! — Nem fontos. Hoztam vacsorát tiinéktek is... — moso- lyodott el akkor papa, és a bőröndhöz lépett. Kivett egy csomagot, és odaadta mamának. — Felvágott van benne, meg sajt Rendezzünk egy ünnepi vacsorát. — Ugyan, miféle ünnepet 'karsz rendezni? Ezt mama mondta. De olyan hangsúllyal, hogy a kisfiúnak összeszorult a szíve. — Hát, hogy együtt vagyunk újra ... — válaszolt papa kissé bizonytalanul, és ránézett a fiára. — Azután hoztam még 65 ÉVE SZÜLETETT DERKOVITS GYULA Hatvanötéves lenne ma, ha készíti az »1514« című faélne, Derkovits Gyula, a szó- metszet-sorozatot, hogy Dózsa cialista realista festészet ma- mezítlábasainak példájával gyár előfutára, a nyomoron hasson. Valami különös erő át is nagyra nőtt szombathe- van ezekben a fekete-fehér lyi művészegyéniség. Sorsa foltos metszetekben, a for- egy kicsit közös volt Munká- radalom ereje, s azt hirdet- csyévál: asztalosinasként ték az elnyomás idején, hogy kezdte ő is, és a fiatal lesznek fhég Magyarországon korban meg nem adatott ta- kiegyenesített kaszák! Ha né- nulást is később kellett pó- hány többi képének címét Botolnia, mint Munkácsynak. toljuk fel, azok is arról val- Csakhogy, amíg az egyikből lanak, hogy témáit a kora— Munkácsyból — még életében világhírű művész lett, s anyagi gondok nem keserítették napjait, Derkovits- nak az éhség, az albérleti szoba kísérte életét. Jellemző például, hogy legtöbb képét — remekműveket — papírra festette közönséges porfestékkel. S mivel maga is proletárként élt, érthető volt, hogy már a Tanácsköztársaság első napján szívvel-lélekkel az új rendszerért dolgozott — o famunkásokkal tartotta a kapcsolatot. A bukás után Becsbe emigrált, ahol rettenetes szegénység várta, de tanult és alkotott. Amikor hazajött, művészetét teljes egészében az osztályharc ábrázolásának, a forradalmi szellem ébrentartásának szentelte. Képei lází- tanak, állásfoglalásra késztetnek, és kifejezik a proletariátus igazi szenvedéseit. Az 1929-es nagy válság nem töri le művészi alkotókedvét; elvalamit. Tudom, hogy szereted a krémest... Azt letettem a konyhában... — Krémest hoztál? — figyelt fel a gyerea. — Itt lent a cukrászdában már délután elfogyott... De el is pirult, amint kimondta. Mama megirezzent. — Honnét tudod? Lent voltál? — Igen ... — Azután hirtelen az apjához fordult. — Tudod, papa, ma ötöst kaptam zongorából, és ezért... — Én a vasúti cukrászdában vettem, ott még volt — magyarázkodott papa. Mama csak nézett, nézett, azután kissé kényszeredetten közbevetette. — Tulajdonképpen én tartozom neked két darab krémessel... A kisfiú figyelte őket. Mintha mindketten zavarban volnának. Mintha még akarnának egymásnak valamit mondani, csak nem mernek előhozakodni vele ... Vajon mi van velük?... Igaza lenne Kovács Pistának?... így kezdődik egy válás? Vajon papa és mama ... ? Nem bírta tovább. Kirobbant belőle a rettegés. — Csak nem válni akartok? Ijedt csend szakadt közéjük. — Hogy jut ilyesmi az eszedbe? — kérdezte kisvártatva papa. — Csak. Kovács Pista mesélte, hogy így szokott kezdődni... beli súlyos valóságból merítette: Végzés, Terror, Kivégzés — ugyanabban a légkörben fogantak, mint a Dózsa- sorozat. Sőt, csendéleteiben is állást foglal: a kort és osztályt tükrözi a Piaci csendélet, a maga eredeti kompozíciójával. Itt is állandóan központja művészetének az ember, általában a szegénység megtestesítőjeként. Följegyezték, hogy nem volt pénze modellre, általában saját magát ábrázolta képein — ami azért is helytálló, mert testileg-lelkileg az üldözöttek közé tartozott. Több betegség is kínozta, de dolgozott, egészen fiatalon bekövetkezett haláláig, 1934-ig, Az utókor már csak a poszthumusz elismeréssel adózhat Derkovits Gyula emlékének azzal, hogy nincs még egy művész, aki korának társadalmi ellentmondásait olyan elemi erővel ábrázolta volna, mint ö. Király Ernő — Hát ne higgy annak a Kovács Pistának! — Akkor miért nem csókoljátok meg egymást? ..: — Persze, erről megfeledkeztünk ... — mondotta papa és elmosolyodott És ekkor mamából is kitört valami halk kacagásféle. Különös keveréke volt a sírásnak és a nevetésnek. Valóban közelebb mentek egymáshoz. Sőt, papa átkarolta mamát, és marna kissé ráhajolt papa vállára... És mindebben annyi megnyugtató vélt. A kisfiú nézte őket fürkésző tekintettél, azután huncutul ki bökte. — Papa, hány kirémest hoztál? — Kettőt személyenként. — Az én adagomat is meg- eheted... — súgta ekkor mama. — Hiszen ötöst kaptál zongorából! — Azután régi, megszokott mozdulataival hozzákezdett a terítéshez. Egyszerre minden olyan lett, mint azelőtt volt. Papa a számtant magyarázta, és majma tálra rakta a felvágottat. Milyen jó, hogy itt mégsem lesz úgy, mint kovács Pistáéknól... — gondolta a kisfiú, és kissé nyitva felejtette a száját. A krémes járt már az eszében. Bizonyára sok cukor lesz rajta, és ő lenyalhatja a papírt is... Szabó Ibolya
