Somogyi Néplap, 1959. április (16. évfolyam, 76-100. szám)

1959-04-11 / 84. szám

Szombat, 1959. április Ili 2 SOMOGYI NÉPLAP „Nem szabad kiélezni a helyzetet, nem szabad fokozni az államok közötti nézeteltéréseket“ Hruscsov válaszolt a Pravda szerkesztőségének kérdéseire Moszkva (TASZSZ). Eisenhower amerikai elnök — mint Ismeri\: 28 — április 4-én beszédet mondott a gettysburgi fő­iskola hallgatói előtt. Beszédében nemcsak az Egyesült Álla­mok kormányának politikájáról szólt, hanem a nemzetközi fe­szültség okairól is, de úgy állította be a dolgot, mintha a fe­szültség nem az Egyesült Államok és a katonai tömbökben egyesült szövetségesei külpolitikájának, hanem más országok politikájának a következménye lenne. Nem mulasztotta el az alkalmat, hogy vádat emeljen a Szovjetunióval szemben, nem törődve azzal, hogy e vádak ellenkeznek a tényekkel, a valósággal. A Pravda szerkesztősége az amerikai elnök beszédével kapcsolatban kérte Hruscsovot, tegye meg megjegyzéseit Ei­senhower beszédére. A Pravda pénteki száma közli a lap szerkesztőségének kérdéseit és Hruscsov válaszait. Eisenhower — hangzott az első kérdés — beszédében fő­ként a »kölcsönös biztonsági programmal« foglalkozott. Azt állította, hogy az Egyesült Ál­lamoknak továbbra is óriási katonai kiadásokkal kell fi­zetnie nemzeti biztonságáért. E kiadások már elérték az évi 47 milliárd dollárt. Az elnök az Egyesült Államokkal kato­nai szerződések alapján szö­vetségben lévő országokat is felszólította, hogy tartsák fenn a jelenlegi hatalmas ka­tonai kiadásokat. E politikát azzal próbálta igazolni, hogy a Szovjetunió »világuralomra törekszik«. az amerikai elnök beszéde nálunk bizonyosfokú megüt­közést keltett, mert olyan idő­pontban hangzott el, amikor megegyezés jött létre a kül­ügyminiszterek értekezletére és a kormányfők találkozásá­ra vonatkozólag a sürgető nemzetközi kérdések megoldá­sa céljából. Mi a véleménye önnek az amerikai elnök beszédéről? — Egyetértek önökkel ab­* 'in — mondotta válaszá- l n Hruscsov —, hogy a gettysburgi beszéd csodál­kozást keltett. az államok megegyeztek a külügyminiszterek értekezleté­nek és a csúcsértekezletnek az összehívásában, hogy megold­ják a sürgető nemzetközi kér­déseket. Ennek eredményeként ■mindenki bizonyos enyhülést érzett a nemzetközi légkörben, 'feltámadt a remény, hogy az államférfiak meg tudnak majd ■egyezni és a béke biztosítva lesz. • ■ A jelek szerint azonban ez nincs mindenkinek ínyére. Kí­sérletek történnek az idegek túlfeszítésére,' a légkör izzóvá tételére. Be kell ismerni, hogy ehhez Elsenhower elnök is bi­zonyos mértékig hozzájárult. Nagy sajnálattal mondom ezt, mert már nemegyszer kifejez­tem azt a meggyőződésemet, hogy Eisenhower elnököt jó- szándékok vezetik, amikor a béke sorsáról van szó. Eisenhower elnök most majdnem ugyanazokat az állításokat ismételte meg, amelyeket nemegyszer hangoztattak a Szovjet­unióval szemben a há­borús szakadék szélén való egyensúlyozás legbőszebb hívei, nem is szólva egyes magas­rangú amerikai katonai veze­tők kirohanásairól, akik egy­mással versengve, egymás­után teszik a képtelennél képtelenebb kijelentéseket, s közben durva támadásokat és háborús fenyegetőzéseket en­gednek meg maguknak a Szovjetunióval szemben. Eisenhower elnöknek a Szovjetunió részéről fenyege­tő veszélyre vonatkozólag tett kijelentéséről szólva Hruscsov hangsúlyozta: a .szovjet ál­lamnak nem voltak, s ma sincsenek és nem is lehetnek hódító szándékai más orszá­gokkal szemben. Nem ural­kodtunk és nem is szándéko­zunk uralkodni mások felett, s nem kívánjuk senkire sem rákényszeríteni a mi életfor­mánkat. Külpolitikánk célja, egyetlen és fő célja az, hogy olyan éjetet teremtsünk, amely méltó az emberiség legszebb ideáljaihoz. Külpolitikánk célja — egyetlen és változatlan célja, hogy megakadályoz­zuk a háborút, biztosítsuk h békét és a biztonságot saját országunk és minden ország számára. A szovjet állam minden külpolitikai lépése, köztük azok a lé­pések is, amelyeket az utóbbi időkben tett a Ke­let és Nyugat közötti tár­gyalások előkészítésével kapcsolatban, élő bizonyí­tékot szolgáltatnak erre. Az amerikai »kölcsönös biz­tonsági programra« és Eisen­hower ezzel kapcsolatos gettys­burgi kijelentéseire vonatko­zóan Hruscsov hangsúlyozta, hogy ez a program nem a bé­ke biztosítását szolgálja. Lé­nyegében célja az, hogy az Egyesült Államok durván be­avatkozhasson más országok belső ügyeibe, minél erősebben a nyugati hatalmak katonai tömbjeihez láncolja ezeket az országokat. — Mi azt akarjuk — foly­tatta Hruscsov —, hogy az ál­lamok között erősödjék meg a kölcsönös bizalom és meg­szűnjék a gyanakvás. Ennek útját a békés együttélésben, a vitás kérdések fokozatos meg­oldásában látjuk. E kérdések közé tartozik a német béke- szerződés és a nyugat-berlini helyzet kérdése, továbbá a megegyezés a leszerelés kör­zet. Hruscsov hangsúlyozta: a szovjet kormány a köl­csönös bizalmatlanság és gyanakvás megszüntetésé­nek kérdését úgy igyek­szik megoldani, hogy a Szovjetunió biztonságának biztosítása ne más országok biztonságának rovására történjék. Az amerikai elnök beszédé­ben azt hangoztatta — foly­tatta Hruscsov —, hogy a »köl­csönös biztonsági program« segíti az érintett országok sza­badságának megőrzését. Példa­ként Dél-Vietnamot említette. Kijelentette, hogy a szóban forgó program célja a »sza­bad« Dél-Vietnam jelenlegi helyzetének fenntartása. Hruscsov itt részletesebben beszélt a dél-vietnami helyzet­ről, az ottani terrorról. Utalt a háromezer, koncentrációs tá­borba zárt fogoly megmérge- zésére, majd kijelentette: nem véletlen, hogy az amerikai elnök nem ve­tette fel a kérdést, miért nem egyesült mind a mai napig egy államban a viet­nami nép. Az ország kettészakítottsága azért áll fenn mind a mai na­pig, mert az Egyesült Államok szövetségeseinek támogatásá­val megakadályozza az ország egyesítésére vonatkozó genfi egyezmények végrehajtását. Nem lenne hajlandó az ame­rikai kormány a Szovjetunió­val és a többi érdekelt ál­lammal erőfeszítéseket tenni a Vietnamra vonatkozó genfi egyezmények végrehajtására? A szovjet kormány örömmel üdvözölné az Egyesült Álla­mok ilyenirányú lépéseit. — Az amerikai elnök beszé­déből kitűnik — folytatta Hruscsov —, hogy az Egyesült Államok kor­mánya továbbra is be akar avatkozni más or­szágok belügyeibe, ame­lyekre kiterjed az Egye­sült Államok katonai »se­gítsége«, sőt teljes ellenőrzése alá akar­ja vonni ezen országok más országokhoz fűződő gazdasági és kereskedelmi kapcsolatait. Itt a fő cél annak megakadá­lyozása, hogy az illető orszá­gok a szocialista országokkal fejlesszenek ki gazdasági és kereskedelmi kapcsolatokat. Az amerikai élnek erre vo­natkozó elgondolásait Jupán példájával világította meg. El­ismerte, hogy Japán azelőtt »virágzó kereskedelmet folyta­tott Ázsiával, különösen leg­közelebbi szomszédaival« és hogy »Japán gazdasági szilárd­ságának kulcsa a kereskede­lem«. Azt is elismerte, hogy igen korlátozott lehetőségek nyílnak arra, hogy Japán az Egyesült Államokkal és a köl­csönös segélyprogram más or­szágaival fejlessze kereskedel­mi kapcsolatait. Ha reálisan nézzük a dolgot, akkor el kel­lene ismerni, hogy a megoldás az lenne, ha Japán előnyös ke­reskedelmi kapcsolatokat fej­lesztene ki minden országgal, köztük a szocialista államok­kal is. Ilyen kapcsolatok miatt Japán nem kerülne függő hely­zetbe a szocialista országokkal szemben, amitől Eisenhower minden alap nélkül fél. Ellen­kezőleg, e kapcsolatok segítsé­gével Japán újabb előnyös pia­cokhoz jutna iparcikkei elhe­lyezésére és nyersanyagok vá­sárlására. Kinek előnyös az a politika, amelyet Eisenhower elnök vé­delmez? Egyes amerikai mo­nopóliumok talán nyernek ezen, viszont azok az országok csak veszíthetnek, amelyek elől az Egyesült Államok el akar­ja zárni a szocialista orszá­gok piacait azzal az ürüggyel, hogy az illető országok »sza­badságát védelmezi«. Az amerikai elnök Gettys- burg-ben a »berlini kérdésről« is beszélt és a szovjet javasla­tokról azt állította, hogy ezek kísérletet jelentenek Nyugat- Berlin megszerzésére. Nem szándékozunk senkitől sem elhódítani Nyugat-Ber- lint, csak egyet akarunk, hogy eltűnjék ott a feszültség és az esetleges katonai konfliktusok veszedelmes góca. Javaslataink ismeretesek. Megállapodás van arra, hogy e kérdést megvitat­juk a közelgő külügyminiszte­ri értekezleten. A dolog lényege most az, hogy türelmes legyen mindenki és senki se tegyen sem­mit, ami megakadályoz­hatja a berlini kérdés he­lyes megoldását, vala­mint a német békeszerző­dés kérdésének rendezé­sét. — Vajon milyen célt követ­hetett a gettysburgi beszéd — hangzott végül a kérdés —, tekintve, hogy az amerikai el­nök barátságtalan kijelentése­ket tett népünkre vonatkozó­lag és külpolitikai téren az Egyesült Államok olyan akció- programját hirdette meg, mely nyilván nem a nemzetközi fe­szültség enyhítésére irányul. Hruscsov válaszában kije­lentette: — Nyugaton vannak elég­gé befolyásos körök, ame­lyek minden befolyásukat latba vetik, hogy meg­nehezítsék, sőt, ha sike­rül, teljesen meghiúsítsák a tárgyalásokat. Azok a nyugati államférfiak, akik hasonló lépésekre haj­landók ebben a fontos tör­ténelmi időpontban, súlyos felelősséget vállalnak ma­gukra a népekkel szem­ben az esetleges követ­kezményekért. Nem szabad kiélezni a hely­zetet, nem szabad fokozni az államok közötti nézeteltérése­ket, hanem az álláspontok kö­zeledésének útját kell keres­ni, azt az utat, amely az el­engedhetetlenül szükséges kö­zös megoldásokra vezet, erre van ma elsősorban szükség. Egyetlen kormány sem mond­hat le erről az útról, ha való­ban szívén viseli a világ sor­sát — fejezte be Hruscsov a Pravda szerkesztőségének kér­déseire adott válaszát. désében: Ez az egyetlen meg- Vz emberek mindenütt öröm- ' bízható út, amely a hideghá- nel fogadták azt a hírt, hogy ború megszüntetésére és az ál­látnok közötti valóban baráti kapcsolatok kifejlődésére ve­Hruscsov találkozott t Coj Jen Gen-nel j! Jalta (TASZSZ). Nyikita Hruscsov, a Szovjetunió Mi­AZ EGÉSZ NÉMET NÉP ÉRDEKÉBEN irányuló Igényének A Német Demokratikus Köz- ződésrot nisztertanácsának elnöke pén- j társaság kormánya nagy erő- teljesítéséhez, a német nép teken Jaltában találkozott # feszítéseket tesz a német bé- jövőjének biztosítása és az Coj Jen Gen-nel, a Koreai i keszerződés megkötésének elő- európai béke biztosítása ja- Népi Demokratikus. Köztársa- # készítéséért. Erről tanúskod- vára. Az NDK kormánya ság Legfelső Nemzetgyűlése 4 nak azok a legújabb jelenté- egyetlen alkalmat sem mu- Elnökségének elnökével. A isek, amelyek az NDK diplo- laszt el, hogy tárfiogassa a szívélyes, baráti beszélgetés- fmáciai tevékenységének meg- német népnek a békeszerző­ben részt vett Anasztáz Miko-i élénküléséről szólnak. désre irányuló követeléseit. jan, a Szovjetunió Miniszter-# Amint az ADN jelenti Bér- Ha a szövetségi kormány tanácsának első elnökhelyette- f linből, a Német Demokratikus szintén e kérdés sikeres még­se is. Hruscsov a beszélgetés # Köztársaság kormánya ápri- oldásáért száll síkra, akkor a után együtt ebédelt Coj Jen / u $ 9-én prágai nagykövetsége megállapodás erről könny eb­sutján jegyzéket adott át az ben és gyorsabban elérhető f Amerikai Egyesült Államok, az lesz. Kormányaink össze­[ Egyesült Királyság és a Fran- hangolt cselekedete kétségte­; cia Köztársaság kormányé- lenül megkönnyítené a német Inak. A jegyzék állást foglal a kérdés megoldását. Egyúttal [két német állam képviselőinek minden ország népe meggyő- [részvételével megtartandó ződhetnék róla, hogy a német !külügyminiszteri értekezlet és nép a maga öszességében le- összehívandó csúcsértekez- vonta a múlt tanulságait és ! let kérdésében, s azt a re- békés úton kíván járni a jö- Iményt fejezi ki, hogy rövid vőben. Gen-nel és kíséretével. — Azt javaslom önnek hangsúlyozza az Adenauerhoz A KÜLPOLITIKA HÍREI WELLINGTON (Reuter). A Reuter Iroda belül,sor kerül a béke­lentése szerint a SEATO-tömb )eríAe2Íet összehívásán. ötödik miniszteri értekezlete# Ugyancsak az ADN jelenti címzett levél —, hogy a Ne- befeiezte munkáiét A7 tfZtBenin0Ól: Johannes Kánig, az met Demokratikus Köztársa- i_._i_._jr, i-nuiomimii uí é NDK moszkvai rendkívüli és ság és a Német Szövetségi J ■ j meghatalmazott nagykövete Köztársaság képviselői a for­TOKIO J április 9-én Moszkvában át- malis meggondolások mellő­aadta Zorin szovjet külügymi- zésével haladéktalanul üljenek íRenteH a iarvSv, iniszterhelyettesnek a Német össze tanácskozásra s dolgoz­trveuieu. a japan tronoro-r Demokratikus Köztársaság zanak ki közös álláspontot a kos péntekén reggel feleségül ^ kormányának válaszjegyzé.két békeszerződés kérdésében. A vette egy japán nagyiparosba Szovjetunió március 31-én német nép sohasem tudná leányát. Több mint kétezer Jkelt jegyzékére. megérteni, ha az ön kormá­éve most először került nol-í °tto Orotewohl, a Német nya, amely idegen hatalmak . , ^ f Demokratikus Köztársaság mi- kormányaival tanácskozik a gctrleany a japan császári csa- t niszterelnöke levelet intézett német létkérdésekről, tóvább- ládba. J dr. Konrad Adenauerhez, a ra is elutasítaná a tárgyalá­\Német Szövetségi Köztársaság sokat a Német Demokratikus PÁRIZS \ kancellárjához. A levelet áp- Köztársaság kormányával. ,MTn . . „ . 9-én adta át az NDK És mi történt ezután? »Nem .. ' .... a ca Tenaol~'y-l külügyminisztériumának kép- válaszolunk erre a levélre. nokség közölte a CGT Szajna- J viselője a szövetségi kancel- Más megjegyezni valóm megyei szervezeteinek uniójá-1 lóri hivatalban. A levél a nincs« — jelentette ki a nyu- vafl, hogy a Nation-tértől a 4 többi között hangsúlyozza: a gatnémet kormány szóvivője Ra.H11.ia ... . . imájus 11-én Cenfben meg- csütörtökön este Otto Grote­astille-ig teivezett május el- f kezdődő külügyminiszteri ta- wohl levelének kézhezvétele sejei felvonulást nem engedé-\nácskozásokat az NDK olyan után. lyezi. A CGT közleményben b oltalomként üdvözli, amely- Nem, nem ilyen választ kö- tiltakozott a kormány utasítá-\nek segítségével hozzá tud vetel meg az egész német sára történt döntés ellen. járulni a német nép békeszer- nép érdeke. fl külügyminiszteri értekezletet előkészítő négyhatalmi munkacsoport április 14-én ül össze Londonban London (AFP). A brit kül­ügyminisztérium pénteki je­lentése szerint a négyhatalmi munkacsoport, amely a Szov­jetunióval folytatandó tár­gyalásokon előterjesztendő nyugati javaslatok tanulmá­nyozására alakult, április 14-én ül össze Londonban, nem pe­dig 13-án, ahogy eredetileg tervezték. Az elhalasztás oka az volt, hogy Patrick Hancock, a brit küldöttség vezetője hétfőn részt vesz a tárgyalásokon, amelyet Debré és Couve Mur­A Nyugat-Európai Unió feloszlatását tervezik Párizs. Az AP párizsi tudósí­tója jói tájékozott körökre hi­vatkozva jelenti, hogy Párizs­ban három hét óta tanácskoz­nak a Nyugat-Európai Unió, a NATO, az Európai Gazdasági Együttműködés Szervezete és az Európa Tanács képviselői. A tanácskozásaikról már ösz- szeállították bizalmas előzetes jelentésüket, amelyben azt javasolják, hogy a négy nyu­gat-európai szervezet tevé­kenységének összehangolása, illetőleg egyes területeken a párhuzamos tevékenységük ki­küszöbölésére, a Nyugat-Euró­pai Unió feladatkörét osszák meg a többi szervezet között. Javaslatuk elfogadása a Nyu­gat-Európai Unió feloszlatását jelentené. vilié folytat majd Londonban Macmillannel és Selwyn Lloyddal. A Franciaország, Nagy-Bri- tannia, az Egyesült Államok és Nyugat-Németország kép­viselőiből álló munkacsoport a négy nyugati külügymi­nisztertől megkapta az irány­elveket a tanulmányozandó problémákról. A szakértők jelentésének addig készen kell lennie, ami­kor a négy nyugati külügy­miniszter április 29-én újból összeül Párizsban. Illetékes forrás szerint a brit kormány mérlegeli an­nak lehetőségét, hogy az ENSZ-t is bekapcsolja a Ber­lin státusa tárgyában a Szov­jetunióval kötendő esetleges új egyezménybe. MILYEN JOQAI VANNAK a bonni Államfőnek Berlin (MTI). Adenauer szerda esti rádióbeszédében arról beszélt, hogy a szövet­ségi elnöki hatáskör jóval na­gyobb, mint amekkorának ál­talában hiszik. Ebből arra le­het következtetni, hogy Ade­nauer az elnöki székben is hatékonyan bele akar avat­kozni a nyugatnémet politi­ka, különösen a külpolitika irányításába. Ezért nem fe­lesleges felvázolni a nyugat­német szövetségi elnök slkot- mány-biztosította hatáskörét. A bonni alkotmány nem ad­ja meg az állam elnökének azokat a széleskörű jogokat, mint amelyeket az 1913. évi weimari - alkotmány a biro­dalmi elnöknek biztosított. Ma a jogilag erősebb szövet­ségi kancellár mellett gyen­gébb államfő áll. Nyugat-Né- metországban az első ember, aki felelős a kül- és belpoli­tika irányvonaláért, a dönté­sekért, s akinek személyétől mindez elsősorban függ, a kancellár. Az elnök ezzel szemben nemzetközi jogi szempontból képviseli az or­szágot, más államokkal kö- ‘ tött szerződéseket ír alá, fo­gadja és megerősíti a külföl­di nagyköveteket, kinevezi a szövetségi bírákat és alkal­mazottakat. Nem szabad le­becsülni az elnök befolyását a kormány alakítására. Ö tesz javaslatot ugyanis a szö­vetségi gyűlésnek a kancel­lár személyére. Ä jelöltnek el kell nyerni a szavazatok ab­szolút többségét. Ha ez nem történik meg az első menet­ben, akkor a parlament más jelöltet állíthat. Ha ez sem nyerné el a szavazatok ab­szolút többségét, akkor a har­madik menetben megválasz­tott jelöltet az elnök köteles két napon belül tisztségébe iktatni. Ha a jelölt csak re­latív többséget nyerne el, ak­kor az elnök kezében van a döntés, hogy a jelöltet beik- tatja-e vagy feloszlatja a par­lamentet. A már megalakított kormány kancellárét, illetve minisztereit az elnök nem szólíthatja fel lemondásra. Minthogy a törvények és ren­deletek csak a kancellár vagy az illetékes miniszter ellen- jegyzésével válnak érvényes­sé, az elnök a kormány bele­egyezése nélkül legfeljebb né­hány hivatali döntést hozhat. Az elnök legfontosabb joga a parlament feloszlatása, de az alkotmány szerint csak két esetben élhet ezzel a jogával: az új kancellár megválasztá­sakor az említett körülmé­nyek között, vagy abban az esetben, ha a parlament meg­tagadja a bizalmat a kancel­lártól. Az elnök egyébként a weimari alkotmánytól elté­rően nem főparancsnoka a fegyveres erőknek. Ez a tiszt­ség ma a hadügyminisztert il­leti és csak háború esetén megy át a kancellár kezébe. Politikai megfigyelők ép­pen az említett tények és meggondolások alapján erő­sen kétségbevonják Adenauer szerdai kijelentésének hitelét

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom