Somogyi Néplap, 1959. április (16. évfolyam, 76-100. szám)

1959-04-11 / 84. szám

SOMOGYI NÉPLAP 3 Szombat, 1959. április 11. A kormány szóvivőjének nyilatkozata (Folytatás az 1. oldalról.) A könnyen meghatározható foglalkozású polgári ruhás sze­mélyek feltűnő szorgalommal szemmel tartották a követségi beosztottak feleségét, még a ■napi bevásárlás közben is. E tényeket jól ismerték az olasz hatóságok, mielőtt még az olasz lapok szétkürtölték volna a budapesti olasz dip­lomáciai forrásból szerzett ál­lítólagos értesüléseiket. Az is tény viszont, hogy. március folyamán egyes ese­tekben a budapesti olasz követség beosztottjait ismételt köz­lekedési szabálytalanságok miatt a magyar közleke­désrendészeti szerveknek több alkalommal figyel­meztetniük kellett. Talán itt kell keresni az állítólagos figyelésről terjesz­tett híresztelés eredetét. A magyar hatóságok mindig tiszteletben tartják a dip­lomáciai képviseletek jogállá­sával összefüggő általánosan elfogadott nemzetközi szabá­lyokat. Elvárják azonban, hogy a külföldön lévő magyar kül­képviseletek számára az ot­tani hatóságok hasonló feltéte­leket biztosítsanak. Kik és hogyan reparáíják a SZER kikopott hazugság-gépezetét? Egy másik kérdés így hang­zott­Több svájci lap, köztük a Tribune de Geneve is foglalkozott az úgynevezett Európai Kultúrközpont és a Szabiul Európa Rádió kap­csolataival. Megírták, hogy a SZER jelentős dollárösszeget fizet az említett kultúrköz- pontnak, hogy az néhány értelmiségi bevonásával pro­pagandája színvonalát emel­je. Van-e ezzel kapcsolatban a szóvivőnek megjegyzése? VÁLASZ: Két mozzanatot érdemes az említett kérdés­sel kapcsoltban megjegyezni. Az egyik, hogy a SZER is érzi, baj van propagandája színvonalával és szavahihető­ségével. A tengerentúli »hossz­ok úgy látszik, nem fukarkod­nak adománnyal, hogy lejárt és kikopott hazugság-gépezetü­ket reparáíják. Az egyik svájci lap kiszámí­totta, hogy ... a SZER az Európai kul­túrközpontnak egy tiz- tizenöt perces programért 630 svájci franknak meg­felelő dollárösszeget fizet, amely legalább 2500 sváj­ci frankos órabérnek fe­lel meg. Ez valóban nem megveten­dő summa, s ezzel a kultúr­központ nevű múzsa úgyne­vezett európai intellektueljeit könnyen megihieti. A másik megjegyezni való, hogy az úgynevezett Európai Kultúrközpont a svájci köz­társaság és a genfi kanton költségvetéséből évek óta rend­szeres támogatásban részesül. Felvetődik a kérdés: ha a semlegességükre oly szívesen hivatkozó svájci körök az Európai Kultúnközpontnak a Szabad Európa közismerten uszító, véresszájú és alantas propagandája busás bérért történő kiszolgálását is szi­gorúan »politikamentes« tevé­kenységének tüntetik fel, ak­kor hol kezdődik számukra a politika? Amit a magyar parasztság nem a jugoszláv Steiner Egonoktól fog megkérdezni A szóvivőtől kérdezték: ezután meg­A Medunarodna Politika című jugoszláv lap leg­utóbbi számában cikk je­lent meg »A magyarországi kollektivizálás táj irányvo­naláról*'. Mi a szóvivő vé­leménye a cikkel kapcsolat­ban? VÁLASZ: Nem kívánom be­vezetni, hogy a jugoszláv saj­tónak a szocialista tábor or­szágaival és hazánkkal fog­lalkozó cikkeire reagáljak. Ha most mégis megteszem, az el- ■ sösorban azért történik, mert a kérdéses lap a jugoszláv külügyminisztériumhoz na­gyon közel áll, ha ezt el is fe­lejtették feltüntetni az im­presszumban, s e lap minden sorát a jugoszláv külügymi­nisztériumban hagyják jóvá, tehát hiába nevezik »Szabad fórurn«-niak, cikkeit hivatalos állásfoglalásfélének lehet te­kintenünk. A jugoszláv külügyminisz­tériumban Pedig illenék emlékezni a jugoszláv kor­mány gyakran meghirde­tett politikájára, amelynek alapelvei között előkelő helyen szerepel a más or­szágok belügyeibe való be­avatkozás elítélése. A szóban forgó cikk szerző­je és a hozzá hasonlók erről úgy látszik, megfeledkeztek. Ha a szocialista országok lapjai és politikusai a marxista igénnyel' fellépő jugoszláv re­vizionista nézetekről elvi vé­leményt mondanak, a jugo­szláv sajtó — nemegyszer hisz­térikus kirohanásokkal fűsze­rezve — rögtön a jugoszláv bel ügyekbe való beavatkozás­ról beszél. De ha ők a pápai csalhatatlanság szintjén más országok viszonyairól kioktató módon feMebfoezhetetlen véle­ményt mondanak, az szerintük a világ legtermészetesebb dol­ga. A cikk érdemi részével kap- csílatbajn megállapíthatjuk, sem hogy az sem nem eredeti nem meggyőző. Szerzője, valamiféle Stei­ner Egon beállott a »Bá­lint gazdák« és más aszfal­ton termett agráriusok so­rába, akik a Szabad Európa Rádió és más hasonló orgánumok hullámhosszain már hetek óta próbálják — kevés sikerrel cs sok hamisítással — azt a lát­szatot kelteni, mintha a ma­gyar parasztok erőszak hatá­sára lépnének a szocialista mezőgazdaság útjára. Steiner Egon kijelenti pél­dául: az MSZMP Központi Bi­zottságának »egyetlen megál­lapítása elegendő volt ahhoz, hogy (a parasztok) máról hol­napra tömegesen a magángaz­daság feladása mellett kezd­jenek állást foglalni«. Lehat, hogy a cikk szerzője saját há­za táján szerzett tapasztalatai­ból indult ki, bár a mezőgaz­dasággal kapcsolatban ilyes­mit mostanában nehezen hi­szek el, mivel Jugoszláviában jelenleg nem szerepel a cél­kitűzések között- a mezőgazda­ság szocialista átszervezése. Ök tudják, miért..: A Medunarodna Politika hosszú és rosszakaratú cik­kében van még egy kinyilat­koztatása, az, hogy az »egye­sülés jelenlegi formája nem felel meg a magyar parasztok­nak«. A magyar parasztok ez év első három hónapjában er­re már válaszoltak, ami­kor kényszer nélkül, tö­megesen rátértek a nagy­üzemi közös gazdálkodás útjára. A termelőszövetke­zeti mozgalom fejlődésé­nek nagy eredményei azt bizonyítják, hogy megta­lálták a megfelelő formát. Egyébként pedig, hogy a magyar parasztnak az egye­sülés melyik formája felel meg, melyik nem, azt nem a »Bálint gazdák«-tól, de még csak nem is »Steiner Egonod­tól fogják megkérdeznie Nyugati hírügynökségek primitív rágalmazásai Nyugati hírügynökségek jelentéseiben és a tőkés or­szágok több lapjában nap- vHágót láttak olyan hírek, hogy Magyarországon több ezer hazatért személyt le­tartóztattak, sőt többet kö­zülük kivégeztek, A szóvi­vőtől megkédezték, van-e ezzel kapcsolatban mondani­valója. A szóvivő válaszában ki­jelentette: — Ilyen — tisztesség ne essék szólván — hírek való­ban napvilágot láttak a nyu­gati sajtóban. Elöljáróban megjegyzem, hogy ekkora hazugságoktól már kezdtünk elszokni. Az a tény, hogy magukat komolynak tartó hírügynöksé­gek is elővették a rágalmazás ennyire primitív formáját, ar­ra vall, hogy a disszidensek csömöréből fakadó, egyre szélesebb körre kiterjedő ha­zatérési vágya ellen valamit már tenni kellett. A sánta ku­tyát, a hazug újságírót ez­úttal is könnyű utolérni. Mert mifajta konkrétumokkal akar­nak hitelt adni kövérre hiz­lalt kacsáiknak? Előveszik Sárkány József esetét. Erről a közönséges szélhámosról a Népszabadság január 18-i szá­ma megírta az igazságot, me­lyet Nyugaton még csak cá­folni sem próbáltak. írnak aztán egy állítólagos Solti Pálról. Ilyen nevű hazatért ■nincs is. Létezik Solti Rudolf és felesége (budapesti lako­sok, 1957. december 30-án tér­tek haza). Szó esik Lencz Ist­vánról, ilyen sem létezik a ha­zatértek között. Hazatért Lencz József (oroszlányi la­kos, 1957. március 20-án jöt­tek haza), s létezik Lencz Kálmán (budapesti lakos, 1958. február 11-én tért haza), írnak aztán egy Loós János nevű állítólag hazatért disz- szidensről. Ilyen vezetéknevű hazatért egyáltalán nincs. Az említett hazatértek természe­tesen szabadon élnek. Meg kell mondanom, unni kezdjük, hogy egyes nyugati hírügynökségek Budapesten tudósítót tar­tanak, s ugyanazok a b'r' ügynökségk New York-bói vagy Becsből rólunk szóló ostoba hazugságokat röp­pentenek világgá. Ilyent tapasztaltunk több íz­ben is. Mi a csudának tarta­nak itt tudósítókat, ha rólunk szóló jelentéseik kiadása előtt nem ellenőriztetik velük a hír valódiságát? Hazudni Bécsből t vagy New Yorkból is lehet. So- ; hasem akartuk, hogy a nyu-» gáti tudósítók egyetértsenek | velünk, de annyit elvárunk, J hogy ha tényekről van szó, az* újságírói és az általános em-f béri etika legelemibb szabá- í lyaihoz, az igazmondáshoz t tartsák magukat. | JÓZSEF ATTILA: Kereskedelmi egyez­ményt kötöttünk az EAK-kal Incze Jenő külkereskedel- i mi miniszter nemrég azt Egyesült Arab Köztársaság-1 ban járt. Ezzel összefüggés- í ben megkérték a szóvivőt, i adjon tájékoztatott a mi- * niszter tárgyalásainak ered-1 ményéről. | Gyáros László válaszában el- t mondotta, hogy külkereskedel- J mi miniszterünk három évrej szóló kereskedelmi egyezményt * kötött az Egyesült Arab Köz- í társasággal. Szabályozták a fizetéseket, a *. beviteli és kiviteli engedmé- ♦ nyékét, meghatározták, hogyan i kell alkalmazni a legnagyobb j kedvezmény elvét a két ország ♦ kereskedelmi kapcsolatában. í Megállapodtak a szállítmányo- X zás, az exportáruk, a vásárok | és kiállítások kérdéseiben, va- ♦ lamint több más kérdésben is. { § ♦ Az ötéves terv előkészületeiről * I * Hogyan állnak az ötéves ♦ terv előkészületei? — hang-* zott a következő kérdés. i Az ötéves terv előkészüle-1 teivel a népgazdaság vezető í szervei hosszabb idő óta fog- i lalkoznak, a Tervhivatal és a ; minisztériumok már eddig is * több változatot dolgoztak ki. A gazdasági bizottság nemrég hozott határozata alapján je­lenleg a minisztériumok — egyes helyeken a nagyvállala­tok bevonásával — a saját te­rületeikre vonatkozó irányel­veket dolgozzák ki. A terv realitását nagymértékben alá­támasztja, hogy a múlt év nya­rától kezdve, még a tervkészí­tés idején egyeztetjük fonto­sabb tervelőirányzatainkat a baráti országok terveivel — mondotta válaszában a kor­mány szóvivője. Szocialisták 1905. április 11-én született Jó­zsef Attila, a magyar proletariátus nagy költője. Alábbi versét szüle­tése 54. évfordulója alkalmából közöljük mintegy megemlékezésül. Le a kapitalizmussal! Hatalmat, húst a dol­* gazoknak!... ♦ A tőke szennyében gázolunk, kedves fegyverünk böködi tomporunkat — ♦ Böködj, böködj csak szüntelenül, kedves fegyverünk, * hadd tudjuk meg újra és újra, hogy véletlenül, tusa nélkül csatát nem nyerünk. Nem sietünk, erősek vagyunk, rengeteg az eleve­nünk, a halottunk, tanácsot állunk a dombon, melyre pincéből, bányából, kubikos gödörből feljutottunk — viszi az idő a ködöt, tisztán meglátni csúcsainkat Viszi a ködöt az idő s az időt mi hoztuk magunkkal, hoztuk harcunkkal, tartalék nyomorunkkal, a kenyérrel, mely megpenészedett, amíg a munkás megszeghette, a kásával, mely megdohosodott, amíg a munkás megfőzhette, a tejjel, amely megsavanyodott, amíg a munkás köcsögébe belecsobbant, a csókkal, amelyből cafraság lett, amíg a munkás fiatálába beledobbant, a házzal, amelyből omladék lett, amíg a munkás beleköltözött, a ruhával, amelyből rongy lett, amíg a munkás beleöltözött, a szabadsággal, mely elnyomás lett, amíg a munkás megszületett, a bőrszivarral, mély bagó lett, amíg a munkás felnövekedett — a tökével, mely munka lesz, míg megnő az inas s kalapácsával odavág, világ! ahol a legfehérebben izzik a vas!.-.t ' V ers, eredj, légy osztály harcos! a tömeggel együtt majd felszállsz!... Te délre mégy, te nyugatra, én pedig északra, Elvtárs! Emelkedett a munkások és as alkalmazottak reálbére Adhatna-e a szóvivő fel­világosítást arról, hogyan alakult 1958-ban a munká­sok és az alkalmazottak reál­bére? Mennyi volt az ipar­ban a havi átlagkereset? — szólt egy másik kérdés. VALASZ: Mint ismeretes, a reálbérek 1957. évi nagyarányú emelkedése után a hároméves terv az 1958—1960. évekre a reálbér hat százalékos növe­kedését irányozza elő. 1958- ban a szocialista és a magán- szektorban foglalkoztatott, két­millió-négyszázezer munkás és alkalmazott reálbére az előző évihez képest — előzetes fo­gyasztói árindexszel számolva — 1,9 százalékkal emelkedett Ez az emelkedés nem tartal­mazza a dolgozóknak kifizetett nyereségrészesedést, amelynek összege megközelítette az egy­milliárd forintot. A nyereség- részesedés — a béreken felül — még körülbelül további két százalékkal növelte a munka­bérből élők jövedelmét. Figye­lembe kell venni, hogy a ke­resők száma tavaly tovább nö­vekedett, s így az egy család­ra jutó többletkereset száza­lékarányban még magasabb az említettnél. Az egy főre jutó átlagkere­set a gyáriparban a múlt év utolsó negyedében havi 1498 forint volt az előző év ugyan­ezen időszakának 1456 forint­jával szemben. A vas-, acél- és fémgyártásban 1958-ban a havi átlagkereset az előző évi 1587 forintról 1632 forintra nö­vekedett, az élelmiszeriparban pedig 1355 forint volt az 1957. évi 1305 , forinttal szemben. A szántóföld-terület 49 százalékán szocialista gazdálkodás folyik A szóvivőtől a továbbiak­ban megkérdezték, hivatalos adatok szerint a múlt év végén Magyarországon a szántóföld-terület 13,5 szá­zalékán termelőszövetkeze­tek gazdálkodtak, 13 száza­lékán pedig állami gazdasá­gok. Milyenek a mostani százalékarányok ? Gyáros László válaszában el­mondotta, hogy a március 31-i adatok szerint a szántóföld-te­rület 49 százalékán folyik szo­cialista gazdálkodás. Ebből a termelőszövetkezetek, terme­lőszövetkezeti csoportok és háztáji gazdaságok szántóföld- területe 35 százalékot, az ál­lami és községi tulajdonban lévő szántóföldek területe pe­dig kereken 14 százalékot tesz ki. Ha az állami erdőgazdasá­gok erdőterületét, a közös le­gelőket és réteket is figyelem­be vesszük, akkor az ország földterületének már 62 százalékét tekint­hetjük a szocialista szek­torhoz tartozónak. A múlt év végén 143 229 csa­lád,'ez év március 31-én pe­dig már 439 312 család volt termelőszövetkezet, illetve ter­melőszövetkezeti csoport tag­ja. A termelőszövetkezeti köz­ségek száma 1359, ezekben a községekben a földterületnek 80 vagy ennél magasabb szá­zaléka tartozik a szocialista szektorhoz Időszerű az írószövet­ség újjászervezése Mikorra várható az írószö­vetség újjászervezése? — hangzott a következő kér­dés. VÁLASZ: Az ellenforrada­lom leverése óta valamennyi művészeti szövetség újjászer­veződött és működik. Indokolt és időszerű tehát az Irószövet­Mintogy 4000 látogatója volt eddig a megyei munkásmozgalmi kiállításnak A Magyar Tanácsköztársaság megalakulásának 40 éves év­fordulója alkalmából a Béke Szálló nagytermében megnyi­tott megyei munkásmozgalmi kiállítást eddig mintegy ■ négy­ezren tekintették meg. Az em­lékkönyvbe számosán beírták; tetszik nekik a 'kiállítás, tanul­tak belőle, s van ^ki azt kérte, tegyék állandóvá ezt a mun­kásmozgalmi kiállítást. A ki­állítás kapui május 1-ig tarta­nak nyitva. ség újjászervezése is. Alapos megfontolás után erre is sói­kéról. Az előkészítés folyamat­ban van, sok íróval folynak a megbeszélések. A végleges ál­láspont e megbeszélések ered­ményeként alakul majd ki, ha­táridőt tehát ma még nem mondhatok. A lakosság meg­becsüli és támogatja az önkéntes rend­őröket Az utóbbi időben gyakran láthatunk polgári ruhás, kar­szalagos önkéntes rendőrö­ket. Milyen jogszabály alap­ján működnek az önkéntes rendőrök? — tették fel a kérdést a szóvivőnek. A Tájékoztatási Hivatal el­nöke utalt arra, hogy az ön­kéntes rendőri munkát a Mi­nisztertanács még 1955-ben hozott határozatával szabá­lyozta. Az önkéntes rendőrök munkaidejükön túl, minden díjazás nélkül teljesítik a rá­juk bízott feladatokat: segíte­nek védeni a közrendet és a közbiztonságot, támogatják a bűnözés elleni harcot. Az önkéntes rendőrök kék karszalagot viselnek, és meg­felelő igazolvánnyal is ellátják őket. Az önkéntes rendőr ha­tósági közegnek tekintendő. Ha a helyzet úgy kívánja, közbe­léphet és Intézkedhet akkor is, ha hivatásos rendőr nincs a közelben. A lakosság mind nagyobb megbecsülésben részesíti, és támogatja munkájukban az önkéntes rendőröket. Már ed­digi munkájuk során bebizo­nyították, hogy erre a biza­lomra és támogatásra minden tekintetben rászolgáltak. A kormány szóvivője ez­után közölte, több kérdést kapott a részleges közkegyel­mi rendelettel kapcsolatban. Ezekre a következőket vá­laszolhatja: A gyors politikai és gazdasági kon&zolidáció tette lehetővé a részleges amnesztiát Azokat a személyeket, akik­nél azonnal megállapítható volt, hogy az Elnöki Tanács amnesztiarendelete vonatkozik rájuk, haladéktalanul szaba­don bocsátották,. A többiek ügyében az illetékes szervek külön bizottságai a rendelet kibocsátásától számított tíz napon belül lefolytatják a vizs­gálatot. így hát a közeli na­pokban szabadlábra kerülnek mindazok, akikre a rendelet vonatkozik, és az abban felso­rolt kizáró okok nem forognak fenn. A rendelet részletezésére most nem térek ki, mivel az a Magyar Közlönyben és általá­ban a sajtóban megjelent. A közkegyelemben részesü­lőknek, vagyis azoknak, akik az ellenforradalmi vezetők ha­tása alá kerülve kisebb bűn- cselekményeket követtek el, módot nyújtunk arra, hogy be­bizonyítsák: megbánták és jó­vá akarják tenni bűnüket, s becsületes munkájukkal részt akarnak venni a szocialista or­szágépítésben. Az ellenforradalom leverése óta egyes külföldi fórumok, illetve sajtószervek sokszor próbálkoztak azzal, hogy nyo­mást gyakoroljanak- ránk az 1956. évi ellenforradalmi ese­mények miatt elítélt, illetve bírósági eljárás alá vont egyé­nek részére adandó közkegye­lem ügyében. Mi az ilyesféle próbálkozásokat a leghatáro­zottabban visszautasítottuk, ami természetes is, hiszen bel­ső ügyeinkbe semmiféle be­avatkozást nem tűrünk. Hogy most, hazánk felsza­badulásának 14. évfordulója alkalmából sor kerülhetett a részleges amnesztiára, azt a gyors politikai és gazdasági konszolidáció, hazánk állami és társadalmi rendjének szi­lárdsága tette lehetővé.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom