Somogyi Néplap, 1959. április (16. évfolyam, 76-100. szám)

1959-04-29 / 99. szám

SOMOGYI NÉPLAP 3 Szerda, 1959. április 29. Az új tsz-ek soron következő feladata: sí közös állattenyésztés és hizlalás megkezdése ni, és ebből akarnak minél na­gyobb jövedelemre szert tenni. Helyesen teszik tsz-eink, ha először saját községükben, a tsz-tagságtól vásárolják fel a felesleges állatokat, és csak azután fordulnak másfelé. Kü­lönösen áll ez a Kaposvölgye községeire, ahol nemcsak a sa­ját szükségletüket kell bizto­sítani, hanem kell hogy adja­nak azoknak a tsz-eknek is, ahol nincs sem számbelileg, sem minőségileg megfelelő te- nyész- és haszonállat. Ezúton is felhívom a tenyész- marhát igénylő tsz-ek figyel­mét egy beszerzési lehetőségre. Az Állatforgalmi Vállalat hiz­lalásra leszerződött a megyé­ben mintegy 5600 fiatal, üszőt, melyet 4—500 kg súlyban vesz át a gazdáktól. Megtekintettük ezeket az állatokat, s láttuk, hogy ezeknek fele alkalmas tenyészcélckra is. A Földműve­lésügyi Minisztérium engedé­lyezte, hogy ebből az állo­mányból a tsz-ek kiválaszthat­ják és átvehetik a tenyésztés­re alkalmas egyedeket, kg-on- ként 10 forintért, amely kö­zéplejáratú hitelből fedezhető. Ez az akció már tavaly is ér­vényben volt. Hogy érdemes ezzel foglalkozni, mutatja a ráksi Uj Élet Tsz példája. E termelőszövetkezet vásárolt ta­valy 56 üszőt, és ebből az idén már 50 nagyon szép, 5—6 hó­napos vemhes előhasi üsző áll az istállójában. Erre mind­egyik tsz-nek módja van, csak jelentse be igényét a megyei mezőgazdasági osztályon. A Földművelésügyi Minisz­tériumban forrnak a tárgyalá­sok, melyek szerint a tenyész- kocákat és hízónak való sül­dőket -most beállító tsz-ek má­jus hó legelején minden süldő­re 1 mázsa abrakot kapnák kölcsön, melyet a termésbeta­karítás után kell visszaadniuk. Ez ideig mintegy 10 000 te- nyész- és hízósüldő beállításá­ra jelentkeztek már a termelő- szövetkezetek. Használják fel termelőszövetkezeteink ezeket a kedvezményeket minél na­gyobb mértékben saját hasz­núkra és a népgazdaság javára. Somogy megye mindig or­szágosan elismert állattenyész­tő megye volt. Biztosak va­gyunk abban, hogy a megyé­nek ezt a jó hírét a termelő­szövetkezetek még tovább öregbítik. Gajdi Imre, megyei főállattenyésztő. Termelőszövetkezeteinkben a mezőgazdasági munkák min­denhol rendben beindultak, el­végezték az időszerű szántás- vetést. Most a soron-következő feladat: a szükséges férőhelyek biztosítása, megteremtése, és azoknak kellő számú és jó mi­nőségű állattal való »benépe­sítése«. Nagyon fontos, hogy a tsz-ek az állatbevitelre megfelelően felkészüljenek. Meg kell szer­vezni a felértékelő bizottságok munkáját. E bizottságok pon­tosan tanulmányozzák a kiala­kult tenyész- és haszonállat- árakat. A szerződött állatokat az érvényben levő szerződéses árakon értékeljék. Majd minden községben igen nagy a számba vett, illetve a bevitt állomány részére a fé­rőhely-igény. Az állam ennyi új férőhelyet biztosítaná nem tud, ezért különösen a nagyobb községekben úgy kell megol­dani ezt a gondot, hogy az ál­latok nagyobb istállókban, csűrökben, pajtákban legyenek elhelyezhetők, illetve ezekből keli egyszerűbb átalakítási módszerekkel istállókat létesí­teni. A Kaposvölgyében na­gyon sok olyan gazda akad, akinek épületében a velük elő­zetesen megkötött szerződés’ után 20—30 számosállat részé­re is kialakítható az istálló. Kutassák fel tsz-eink a helyi erőforrásokat, az egyes építé­si anyagok előteremtésére (tégla, vályog előállítása, ho­mok, kavics kitermelése stb.). Ha a szükséges férőhelyek megvannak, sor kerül az istál­lóik hasznosítására. Tsz-eink háromféle képpen juthatnák állatokhoz, éspedig: tagok ál­tal történt bevitel, állami hi­tellel vagy saját erőből törté­nő vásárlás és vállalatok által leszerződött állatok megszerzé­se útján. Termelőszövetkezeti községeinkben az előzetes fel­mérések szerint mintegy 11 000 szarvasmarhát — melyből több mint 5000 tehén —, csaknem 15 000 lovat és 4000 juhot visz­nek be a közösbe. Ez azonban még korántsem elegendő. Jól tudják, ezt tsz-eink ben is. Ezért nagyon nagy számban jelentettek be igényt állami # hitelből történő vásárlásra. Ez # az állomány — mely mintegy# 6000 tenyészmarhából, 7000 hi-# zóba fogható szarvasmarhából,# 4200 tenyészkocából, több mint# 10 000 hizlalásra beállítandó# sertésből és 15 500 juhból áll # *— középlejáratú hitelből ke- # rül (felvásárlásra. A felsorolt # számok bizonyítják a tenyész-# „ , . ■ . - . fA kisasszondi színjátszó csoport nagy sikerrel szerepelt a Latinka L@sa iKeuvei, es azi, nogy a Sándor kulturális seregszemle kaposvári járási bemutatóján. A te- tsz-eink magassziiwonalu ál-Jhetséges együttes tagjai Kodolányi Végrendelet című színművét mu- lattenyésztést akarnak folytat-? tatták be. A MOSZKVAI 35. SZAMÜ ISKOLÁBAN n. A politechnikai oktatást ál- nulók kenik be és fenyesitik. talánosságban 1955-ben vezet- De nemcsak a tisztaságra és este ő búcsúzik az utolsótól. Szabadsága 48 nap, de azt tel­ték be a szakosított oktatású ügyelnek, hanem az iskola va- jes egészében sohasem veszi iskolákban, vagyis a XX. kongresszus után. A felszerelés biztosítása nem ment egyszer­re. Sokat segített az állam, de a döntő szerep az üzemeké volt. S hogy ezt milyen becsü­letesen teljesítették, bebizo­nyítják a különféle laborató­riumi termek és géptermek. Nézzünk egyet-kettőt az utóbbiakból. Az egyik terem­ben 18 db gyalupad van tel­jes felszereléssel. A másik te­remben 20 gyalupad sorakozik (fém), fúró- és esztergályozó gépek, köszörűgép, egy másik teremben 10 komplett eszterga­pad igen sok kéziszerszámmal. 10—12 tanuló használ felvált­va egy-egy gépet. Sohasem tű­nik el semmi, kollektív a fele­lősség. És nagy rend van. Mindez nem csoda, hiszen há­rom év alatt együtt gyűjtötték mindezt össze nevelőik vezeté­sével, ők tisztítgatták, csiszol­ták, vigyázták az összes fel­szerelést. A termek egyre gaz­dagodnak, szépülnek. Legutóbb a gyár valamennyi műhelyt gyonára is. Semmi sincs zár­va, és soha nem veszik el sem­mi! Ragyog a hatalmas torna­terem is. Itt egész nap folyik a ki. Mert nagyon szereti a gye­rekeket. Jelszava: a szovjet gyereket műveltté és becsüle­tessé kell nevelni. Szigorú igaz­értekezleteket, ankétokat, mű­soros esteket is. Az ügyeletes osztályok vigyáznak a rendre. Hallatlanul kifinomult a kö­zösség ereje. Az iskola gazdag, de ezzel nincsenek megeléged­ve. KisJteresetű munlcásnegyed iskolája, azért a szülők sokat segítenek. Az is nagy segítség, hogy mindennap jelen van a szülői munkaközösség egy tag­ja. Nem csoda, ha az értekez­letek lelkesek, hiszen ismerik az iskola egész életét. Igaz, a nevelők is kivétel nélkül kive­jövőt. — Boldog ifjúságot neve­lünk, hogy boldog öregkorunk legyen — mondta egyik szov- neonvilágitással látta el. Poli- íet kartársunk. Elégedettek, hí­V égrendelet technikai óraszám az I—IV. osztályig heti egy óra, az V— VIII. osztályig heti két óra. A i fiúk vas- és famunkát végez­nek műhelyszerűen, a lányok főleg varrni és szabni tanul­nak. Az iskolának tíz varró­gépe van. Az V—VII. osztályig az iskola hatalmas gyümölcsö­sében is kell dolgozni, a ker­tet a tanulók gondozzák. )rom politechnikai óra van, és litt már gépekkel és gépeken ► dolgoznak. Ez a munka rész­iben az iskolában, részben az I üzemekben történik. A nyári I szünidőben 24 napot dolgoznak I kolhozokban díjazással. A X. t osztályosok hetenként négy 'órát töltenek műhelyekben. Ez együtt vannak az iskolában, réz iskola az egyik selyemgyár­iban dolgozik. A X. osztályban I elektrotechnikát és autóveze- ’tést is tanulnak. Mindezen fe­liül az úttörők, a komszomolis- '.ták vasat is gyűjtenek és el- f'végzik az iskolában előforduló [ javításokat Társadalmi munkának szá­I mit a havonkénti nagytakari- ’ tás. A gyerekek lemossák pad­testnevelés, itt tartják a szülői gató. Szigorúsága abból fakad, hogy szereti a gyerekeket és a nevelőket is. Volt tanítványai mindig megismerik, és moso­lyogva köszöntik. Azt vallja, hogy az igazságos szigorúság­ban fejlődik ki a gyermeksze­retet és fordítva is, Azért is nagy a fegyelem —1 s ezt a koedukáció sem zavar­ja meg egy cseppet sem —, mert munka van, és mindent megmagyaráznak a gyerekek­nek. A munka szorgalmassá tesz. A gyerekek tudják, hogy itt minden értük történik. Há- szlk részüket az iskolai mun-f zirend és ellenőrző könyv itt kából. Erre senki sem kénysze- is van, de súlyosabb fegyelem- riti a fiatal, 54 tagú tantestüle- sértést még nem jegyeztek fel. let, önként, szívesen végzik Elmagyarázzák a gyerekeknek munkájukat. Öntudatosak, lel- az utcai és társasági viselke- kesek. S talán a fizetésért dést stb. Persze a legjobb pél- csak? Nem azért, ők tudják a áát a nevelőknek kell mutat­niuk. — Hogyan lehetne tisz­ta és rendes a tanuló ruháza­ta, ha a nevelőé sem az? —• kérdi az igazgató. De mindennél fontosabb, hogy a nevelőtestület egy nyel­ven beszéljen. A továbbképzé- émelkedik. 25 év után lehet S€n szakmai és ideológiai kép- nyugdíjba menni, de mindenki De mmdez csak ak­maradhat, és akkor 40 százaié- />r valamit, ha az életben kos pótlékot kap. Különböző me9 ü valósítják az elveket. A illetménypótlékok náluk is ^an^estúlelben egységes elve- szerepelnek. Úgy mondták, hét vallanak, egységes a köve- szépen megelnek. öntudatosak, telmény tanárral, tanulóval mert tudják, hogy honnan in- szemben, Erre a legszebb pá,_ dát az igazgató adja. Nevel, nagyon sokat nevel. Olyan szé­pen, szinte meghatóan, és őszintén beszél hozzánk. — Én szeretem ezt a negyedet. 1953- ban kezdték építeni, az első épület az iskola volt. Azóta a szülők is azt tanítják már az I.osztályba lépőkkel, hogy vi­gyázzatok, mert ebben az is-> kólában csak jónak lehet len­ni. Hej, pedig van ám baj, na­ponta 60 tanulóval van baj. Kb, 25-tél én tárgyalok. Itt a szo­bámban, finoman, egyedül és nagyon halkan. Odaküldöm a házirendhez, hogy keresse meg, szén szép fizetésük is van. A kezdő fizetés képesítés szerint 750—900 rubelig és korpótlék. Ez öt évenként 19 százalékkal A. VIII. osztályban heti há- dúlt el a szovjet nép, és hogy tőlük igen sok függ. A hétéves tervhez sok művelt ember kell. Munkájuk valóban eredmé­nyes. Az 1100 tanulóból 47 volt félévkor gyenge, ebből 11 betegség miatt. A nevelők is sokat és jól dolgoznak. Tanu­lóikkal minden munkában kint a gyárban, a vasgyűjtés­ben stb. Jól ismerik minden gyerek családi éleiét, náluk a családlátogatás igen komoly feladat. A szülők is érzik ezt a kapcsolatot, és nagyon óva­tosak a munkaközösségi vá­lasztáskor. Az iskola igazgatójával t jukat az ügyeletes osztályok el- hosszasan beszélgettünk, több melyik szabály engedte meg a kérdésre vártunk választ. A következőket mondta végzik a nagytakarítást. A ta­karító személyzet felügyel, és tanítja a takarítást. A tanulók A következőket mondta el: év elején átveszik, év végén 35 éve tanít, fizetése 1580 ru- átadják az iskolát. Az elmxilt bel. És mert 25 évi szolgálat nyáron nem is kellett nagyfa- után lehet nyugdíjba menni, a karitást végezni, olyan tisztán továbbszolgálatért még 340 ru- adták át mindent. A padlók beit kap. Munkarendje: reg­mos t is ragyogtak, ezz is a ta- gél ő fogadja az, első érkezőt, viselkedését? Ha szükséges, beírok az ellenőrzőbe. Leg­többször igen jó hatással van a gyerekre a beszélgetés: — Nem szegy elled magad? Lá­tod, én már öreg vagyok, és mindent elvégzek, amit rám bíznak. — A beszélgetés min­Jártam a zárda körül, de nem sikerült semmit sem megtud­nom Borbáláról Bár semmi re­ményem sem lehetett már, a szivem mélyén mindig úgy éreztem, hogy még valaha vi­szontlátom szerelmemet. Azóta magánoson éltem a he­gyekben. Kevés emberrel ba­rátkoztam. Vártam, hogy meg­— Ahhoz, amit önök tudnak, én már csak nagyon keveset tehetek hozzá, sajnos, nagyon keveset... — keserveset. só­hajtott, és egy pillanatra te­nyerébe rejtette arcát. — Több mint húsz esztende­je annak — kezdte történetét Dimitrij —, hogy a wesolai zárdában megpillantottam Borbálát. Vannak, akik nem hisznek abban, hogy első látás­ra egy életre megszerethet az ember valakit, pedig velem ez történt. Igaz, hogyha csupán a külszín, a szépség az, ami sze­relemre gyújtotta a szivet, az még nem elég az örökké tartó érzéshez. Ahhoz több kell. Az első látásra fellobbanó szere­lem csak magasra csapó lámg, mely hamar kialudna, ha nem táplálná megértés. Számos le­velet váltottunk, igy ismertük meg egymást igazán. Nagyon megszerettem, és mindenáron feleségül akartam venni. De irtózatosan kegyetlenek Krisz- tu egyházának szabályai! Tud­tam, hogy Borbálát nem enge­dik el szépszerével, nem ma­radt más hátra, mint hogy ti­tokban megszöktessem a kolos­torból 1847. novemberi 30-án éjjel indultam Borbáláért. Azt önök is tudják, hogyan hiúsult meg kísérletem. Tovább nem maradhattam a városban, mert a zárda szent békéjének háborgatásáért rám uszították a pandúrokat. Visz- szatértem a hegyekbe, de szi­lárdan eltökéltem, hogy nem sokára újabb kísérletet teszek Borbála kiszabadítására. 1848 tavaszán az újság hírt adott arról, hogy Párizs, Milá­nó, Berlin, Bécs, majd Pest is megmozdult. S egy napon meg­tudtam, hogy Krakkó utcáin már épülnek a barrikádok. Újra Krakkóba jöttem. Be­mentem a zárdába, ahol Borbá­la szenvedett. A fejedelemasz- szonyt hívattam, és bátran megmondtam neki, hogy ma­gammal akarom vinni Borbá­lát, feleségül akarom venni Követeltem, hogy engedjenek beszélni vele. A fejedelemasszony elsápadt, de határozottan nemet mon­dott. Azt állította, hogy Jovit- ta beteg, és senkit sem akar látni Amikor látta, hogy ragasz­kodom kívánságomhoz, dúrokkal fenyegetőzött. Végül is kénytelen voltam távozni Éjszaka még egy kísérletet tettem Borbála kiszabadításá­ra. A közeli vendéglőben régi ismerősökkel találkoztam, akik megígérték, hogy segítségemre lesznek. Velük mentem éjjel a zárdához. Sikerült feljutnom Borbála szobájának ablakpár­kányára, de egy idegen apácát láttam a szobában. A nyaktörő úton visszakapaszkodtam és fájó szívvel tértem vissza a vendéglőbe. Aznap éjjel sokan indulták a Kárpátokon túlra, Magyar­honba, hogy fegyverrel a kéz­ben küzdjenek a szabadságért. Ott harcoltam én is a lengyel légióban, messze hazámtól, és Borbálától. De sárba hullott az igazság ügye! A pákozdi diadalt Vilá­gos sötét napja követte. Mi jött ezután? Megtorlás, fogság, börtön, ahová magyar, lengyel, német, olasz testvé­reimmel együtt vittek engem is. Nyolc nehéz esztendőn ke­resztül csörgött lábamon a lánc, s akkor megszöktem, ha­zamentem a hegyekbe ... Sok­szor jöttem el ide Krukieóba. virradjon a szabadság napja. A hegyekbe vetődött vándo­roktól hallottam, hogy a we­solai zárdában egy befalazott apácát találtak. Villámcsapás­ként ért a hír, tudtam, hogy ez csak Borbála lehet. Siettem ide, Krakkóba, és az ismerős vendéglőben mindent elmond­tak. Utam most már egyenesen a törvényszékre vezetett. A többit már tudják. Elhallgatott. Fejét lehajtot­ta, és engedte, hogy könnyei szabadon folyjanak. Nem kel­lett restellkednie ellágyulásán, hiszen a többiek is mélyen meghatódtak a szomorú törté­neten, • * * Másnap reggel Lázár atya Dimitrijjel együtt a szürke nő­vérek klastromába ment. A kertbe vezették őket, ahol egy nővér mellett könnyű nádfona- tú széken ült Borbála, s egy virág szirmait tépdeste. Lázár atya megállt egy bokor mel­lett, s onnan nézte. Sokat válto­zott, amióta a pincéből fethoz- ták. Arca tettebb lett, kisimult, s ősz haja szelíden övezte még most is szép arcát. Különös báj' ömlött el rajta, ahogy önfeled­ten morzsolgatta a virágszir­mokat. Dimitrij közeledtére feite-1 kintett, szemében nyugtalan* tűz lobogott. Riadtan állt fel,‘ és elfutott. A nővér utána sie­tett, gyengéden átölelte és visszavezette helyére. Félsze­gen, óvatos léptekkel jött, az­után a nővér mögé bújt. Vé­kony ujjait tördelte félelmé­ben. Dimitrij szája keserűen megrándult, de nyugalmat eről­tetett magára, s odament hoz­zá. Borbála most nem futott el, de idegenül nézett rá, s Di­mitrij hiába kérlelte, hogy szó­laljon meg, egy árva hang nem hagyta el ajkát. Csak nézett maga elé, végtelen szomorú­sággal szemében. Semmire és senkire nem emlékezett, egész múltja szilánkokra tört, és ösz- szekeveredett benne. S ha oly­kor-olykor még felvillant az értelem szikrája, nyomban el­fojtotta a húsz év fájdalmas emléke. Dimitrij a kezét fogva soká­ig beszélt hozzá. Kérdezgette, megismeri-e, de Borbála to- vábbra is szótlan maradt, sze­me a semmiségbe révedt, s csak tépte, tépte a virágszir­mokat. — Folytatjuk — dig határozott legyen. Nagyon nagy büntetés, ha az osztálytól kell bocsánatot kérni. A gye­rekek szeretik szüleiket, és na­gyon örülnek, ha a beszélge­tésre nem hívják be őket. Búcsúzóul arra kér bennünk \ket, szervezzünk levelezést ve­lük, hozzuk el hozzájuk gyere­keinket, ők igen szívesen lát­nák vendégül a magyarokat Igen sok iskolával leveleznek, szeretnének velünk is. Fontos­nak tartja ezt a baráti kapcso­latot. Leveleznek saját nemze- \tiségiekkel is, de a látogatá- >sunk előtti napon 19 levél ér­ékezett Amerikából is. A tanu- # lók fordították le angolról. Is­imét kérte a barátságunkat, f mert tudja, hogy jobban meg­értjük őket, mint tavaly az a brazil nő, aki nyáron járt Moszkvában, és gyanakodva kérdezte, hogy hová »tüntet-1 tűk el« a gyerekekei? (A tábo­rokban töltötték boldog nya­rukat.) Azzal búcsúzott, hogy vö­lgyön örülne, ha egy kicsikét is ) adhatott nekünk. Innen, üze- , nem, hogy kincseket kaptunk (tőle, és őszinte szívvel kivá­lnunk neki hosszú, egészséget f életet. Nagy Károly, tanulmányi felügyelő.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom