Somogyi Néplap, 1959. március (16. évfolyam, 51-75. szám)
1959-03-08 / 57. szám
A SOMOQYI NÉPLAP Ml/LTURÁLIS MELLÉKLETE m Délután az úri kaszinóban D' i élután öt óra előtt öt perccel fojtott izgalom ülte meg az úri kaszinót. A késő tavaszi nap még besütött a nagy ablakokon, s mindegyik törzsvendéget ott találta a szokott asztalánál. Nem voltak sokan. de nem is kevesedtek. A terem hosszú volt, a kis társaság mégis az utca felé eső ablakok mellé telepedett, unalmában legalább látott valamit. Ismerték egymást, de túlságosan nagy barátságba nem kerültek. Mindegyikük megőrizte a maga külön kis világát, mégis mindent tudtak egymásról. Vagyoni titkaikat kife csegte a cselédség, hálószobáik ügyeit a pletyka, amely befonta a járási székhelyet, megédesítette az unalmat egy kicsit. Egymás szokásait is jól tudták, legalább annyira, mint a pincér, alki a szakállas Herendinek, az ügyvédnek mindenhez francia salátát készített, mert imádott mindent, ami külföldi volt. Sebes Gábor textilkeres kedő az újságokat bújta, ha rosszat sejtett a gazdasági hírekből, kerek vörös arcát kiverte a veríték. A patikus Neu- gebauer szikkadt, magas öregember volt, s legközelebb ült az ablakhoz, de a félig elhúzott függöny mögé, ne lássák, amint meggusztálja az égőpiros arcú, keménycombú diáklányokat. A legkülönösebbnek mindnyájan a még most is deákpárti Ke- reszthy Dávidot tartották, aki fekete aittilájában minden délután megjelent, egyenes derékkal, kifejezéstelen tekintettel, mindig egyirányba nézve ült, néha, ha valamiért izgalomba jött, elővette cizellált, kerek zsebóráját, maga elé tette és ólakig figyelte a percmutató járását, ök négyen naponta jelen voltak, hozzájuk számított még Bertóthy Tibor körorvos, aki pontosan öt órakor szokott belépni a kaszinó ajtaján, mi- útán kívülről előbb végignézett a jelenlevőkön. Ide számított még Glázer Berci, a jegyző, aki csak este felé érkezik a kártyacsatára, lévén köztudomásúlag papucs alatt. Igazi törzsvendégnek itt más nem nagyon számított. Az a két ember se, akik ugyan szintén sokat tartózkodtak itt, de mindig csak együtt: Szentesi Pál, az evangélikus pap, egy alacsony kövérkés, egyenes tekintetű ember és Kiss Dénes pusztai tanító. Nem vették be őket. Mindegyiket más okokból. A pap nem katolikus volt, márpedig ez a táj erősen ilyen befolyás alatt állt, katolikus nagybirtok és egyházkerületi központ szomszédságában terült el. Ezenkívül ennek a papnak három gyermeke is volt, márpedig ez itt szokatlannal: és visszatetszőnek számított. A tanítótól óvakodtak. Ez beteg is, ezenkívül Népszavát olvas, meg ezt az újdivatú irodalmat terjeszti, a falukutatókért van oda annyira. Öt perc múlva öt óra, és most erre a két emberre néznek, ők okoznak nekik izgalmat. Sőt, talán inkább Kis Dénes. De mit akar ez? Már a megérkezésük is ilyen volt. Nem a szokott helyükre ültek, szerényen hátra, hanem közvetlenül szembe az utcai nagyablakkal. Kívülről tökéletesen láthatták őket. Aztán hangosan beszélgetni kezdtek. — Én pedig szivarozni fogok akkor is — mondta Kiss Dénes —, engem nem zavarhat senkinek a zsarnoksága. — De hisz te nem dohányzói?! — Éppen azért. A tanító látta, hogy felkeltette az érdeklődést. Most elővarázsolt a kabátzsebéből egy hosszú szivart, maga elé tét r az asztalra. — Ha jön, ezt fogom szívni. Akár tetszik neki, akár nem... A törzsvendégek most már értettek mindent. Húsz ez lázadás. Mégpedig nem is akárki, hanem Bertóthy Tibor, a kör- crvos ellen. Huhú, mi lesz itt!? Mert Bertóthy ellen nem lehetett lázadni Először, mert az alispán lányát vette feleségül. másodszor mert valamikor a környék ismert párbajhőse volt, ha ma nem is nagyon kultiválta az úri becsület keresésének eme formáját. Min- > nen, mert nem bírta a politi- denesetre fennsőbbsége meg-1’ - * - ■ maradt, ha másban nem, legalább magatartásában. Lerohant és keresztülgázolt mindenkit, aki szembekerült vele. Akit sikerült, összeköttetéseivel, akit nem, nyelvével, gorombaságaival intézett el. Senki nem szállt vele szembe. A kaszinóban például senki sem dohányozhatott, amíg ő jelen volt, ha megérkezett, megállt a nagy ablak előtt és várt, amíg mindenki el nem oltotta a cigarettát, pipát, kinek mi volt. Ez a keszeg kis tanító most mindezt fel akarja rúgni. Megkát. Mindegy már, folytassuk gondolta. Felállt, megkerülte a nagy embert, közben érezte diszkrét parfüm-illatát. Odalépett a nyitott ablakhoz és becsapta. A robaj végtelen haragra gyullasztotta Bertóthyt. — Mi ez, tanító úr? — kérdezte tőle. Az nem szólt. Az ajtóig ment, onnan visszafordult. — Én olyan levegőt szívok, tisztelt körorvos úr, amilyen nekem tetszik... Kiment, a pap követte. Bertóthy hápogott. Az urakra néBotjával az asztalra vágott, a közepébe a tanító újságjának. Hörgött. — Szemtelen disznó... Na várj csak... Kicsapatni!... Azonnal... Indult a prelátus úrhoz. Senkihez nem szólt, az ajtót bevágta maga után. O dabenn senki nem nézett a másikra. Mindegyik másért hallgatott. Miért szerezzenek maguknak haragost, elvégre nekik itt kell élni. Sebes Gábor beledugta fejét az újságba, Herendi egy aktát vett elő, a patikus a csendes utcára nézett az ablak mögül. kintetekkel meredtek maguk elé. Érezte tehetetlen, ez még nagyobb dühre ingerelte, VIAREGGIOBAN A STRANDON makacsolja magát és megismétli a kerek evangélikus papnak. — Dohányozni fogok, érted? Dohányozni... Az urak csak vártai:, izgul-, tak és egy kicsit szánakoztak? is rajta. Mit akar ez a mitug- rász, egy früstökre megeszi az a rabiátus ember. \ Még öt perc volt hátra, Kiss? Dénes átgondolt mindent. Gyű- ? lölte ezt az embert. Nem a tü-; dőbetegek érzékenysége okozta ezt, hanem belső tiltakozása az emberpéldány iránt. Érezte, ’ Bertóthy keresztül néz rajta,, mint az üvegen. Észre sem ve-, szí. Ennél csak a pénz számít, t az ember rangja pedig valahol j a megyei főtisztviselők és bir- \ tokosok között. Az orvos lát- ( hatóan függetlenítette magát ettől a szürke világtól, a falu- ( tói. Lustálkodott, nem törte ( magát semmiért. A betegekkel : annyit törődött, amennyi éppen szükségesnek mutatkozott. ' Éjjel, távolra és kocsiszállítás ( nélkül sehova sem szállt lei. i Diagnózisai nem voltak pon-1 tosak, mert nem képezte magát. Az orvosi szakkönyvek felvágatlanul hevertek köny-v vespolcain. Azért elégedett volt magával, a kényelmet, az ele- ( ganciát, a nőket szerette. Az utóbbival itthon vigyázott, sűrűn járt Pestre, ott mulatozott. A tanító a maga életére gondolt, összeszorult a torka. 1 M ost lassan, stílszerű nyu-' galommal elütötte a1 templomóra az ötöt. Kereszthy Dávid kitette maga elé zseb- ■ óráját, a kereskedő mintha' gondolkozna valamin, félig le-l eresztette az újságot, Herendi' kiitta az utolsó korty feketét.' A patikus már látta közeledni Bertóthyt. Fiatalos, dendis volt mint mindig. Szürke kemény- - kalapot hordott, szivarzsebéből I diszkrét cukorsüvegként állt ki I a fehér zsebkendő, sétapálcáját I időnként meglóbálta a levegő-j ben. ügy ment, felfelé tartott | fejjel, mintha valami cscdála- | tos élménye következtében | most csak nedű világítana aj nap, neki virítanának a virá-l goK. Neugebauer irigyelte, tud- | ta, e magatartása miatt mégj sikerei vannak a nőknél, akik? A 118-AS SZOBA LAKÓI nem szeretik túlságosan a szá-I átestek a bemutatkozáson. ráz, töprengő embereket, in-1 Most ki-ki bőröndje fölé ha- kább az ilyen problémában, ♦ jóira szedte ki a holmiját. A könnyed, gáláns lovagok je- J legfiatalabb közöttük Marika lennek meg álmaikban. I volt. Be nem állt a szája munBertóthy megállt az ablak f ka közben egy pillanatra sem. előtt, csucsorította ajkait, hal-1 Felváltva nézte hol saját kikan íütyörészett. Odabent min-1 csomagolt ruháit, hol új ba- denki eloltotta a füstölnivaló-I rátnőjének szerény ruhatárát. ját. A körorvos a nagyobb nyo-j — Nem hoztál magaddal maték kedvéért felemelte sé-t délutáni ruhát? tapálcáját, benyomta vele at — Nem — mondja egy kis felső ablakot, hogy jobban ki-} lemondó sóhajjal. Vádi. zett, de azok kifejezéstelen te-' Kereszthy Dávid a percmutatót figyelte óráján. Az idő múlt, de lassan, nagyon lassan. Csákvári János Vaszary János műve. EENCZE JÓZSEF: KAPÁSOK Ríunkaláztól cserepes ajkú kapások égő kutak kávájának hajolva isznak, a szél érett rozskölnis lég-kendővel álmukhoz tapad. Poros szakálluk pirkad. Arany kapák csengése a nyár, amíg a lendület feszül az izmokban, tehénszájú szerszám habzsolja a paréjt. Nap masnit kötök hajadba szorgalmas leány, aki tőlem távol a mező tiszta csendjében élsz, s itt jussolsz szerelmet, őszi esküvőt, mert most is feléd kurjant a kedves kocsis, s titkos fütty jele randevúra hív. Amíg a gazokat gyomlálod olyan vagy akár egy szoknya-szárnyú költemény, Szobornak kellene mosolygós termeted a Mához. Nagy családdal ülsz este asztalhoz te egykori szepegő anyját se tudó lelenc, a Tszcs lett meghitt otthonod a faluban. Friss szellővel pajkosítlak fejkendős Julius s paskolom arcotok kukorica-kapások, hogy kedvetek érett tengeri teje kiforrjon, s az őszi fosztáskor feszülnek majd a zsákok. Fejetek felett azúr betűs ég! Ragyog a táj! Kapák vasán tükörfényes jövő! Zászlót lobogtat, ha kifurulyái a sok vitéz szár s már parányi tarkabob guggol a barázdába s az őszi Kap sárga tök indáján völgybe száll! TÖRÖK ZSÓFI: < Az Auschwitz-i anya Megmentették a lengyelek. — Anyádnak add át gyermeked Súgták az árnyék ős-rabok. — Te élni fogsz, ha elhagyod! — S ő kába tán, vagy tébolyult, Vagy lelke kongó mélybe fúlt, Mind gép, ha áram futja át Mozdul, —• s már nyújtja magzatát. Most földön ül és messze néz. De egyre váj és gyúr a kéz! A szenny-agy ágból így farag: Fejecskét, törzset, lábakat... S bár rúgják, tépik, dalra kél, Ringatva lágyan, mind a szél A sárból tokait kisdedet. Megmentették a lengyelek! BALOGH GYULA: A válasz Te vagy «•Szeretsz?-« »Szeretlek.« Két kis szó csak es Elmondja tán, mi volt, mi van, mi lesz? A dalra könny, mosoly a könny után? Es minden könny Há Kettő O csuprán? A porkolábnál gazdagabb a rab? Mi jobb: aranyszív, vagy a húsdarab? A szívjósághoz, jaj nehéz az út. . , De jó-e az, ki simogatni tud? Tán minden hegedűben, mely zenél, A cremonai mester lelke él? Es mi a lélek: titkos, nagy erő? Csúcs-ösztönélet? Fejlett agyvelő? S Artusz királynál, vajh, ki boldogabb: Tán Ginever, vagy Lancelot lovag? S e szó: boldogság, vajon mit jelent? Röghöz kötöttet? Vagy a végtelent? Sok ezer éve már, hogy jössz velem. Te vagy nekem a múlt, jövő, jelen. Zenére ihletsz — vesszen az irigy — S költőt avatni nem tud senki így. A kérdésekre vá^szt hát ki ad? A válasz, édes, im Te vagy magad: Ha mosolyogsz, ha ülsz, ha állsz, ha mész. »4 »Szeretsz?« »Szeretlek.« Ennyi az egész. A hét levél igaz? — nézett a két nőre, — Szegény gyermekem —! várva a helyeslést. érzékenyedéit el az asszony. — Nem hiszem, hogy nagy- Eszébe jutott saját megbolygamamája rosszat akart volna, tott élete. Ö is ide menekült, Féltette magát ilyen fiatalon hogy új környezetben találjon idegenbe engedni — vette vé- nyugalmat — holott egész , . . . , cicimébe az ismeretlen asz- úton érezte, hegy a gond utábeletúrt kócos kis frizurájába, szonyt Gizi néni. na kúszott. Fia konok arca En nem bírtam volna ki né- — Nem kell engem félteni szeme előtt lebegett, mint egy mán ilyen hosszú utat megten- — felelte hetykén Marika. A látomás. Miért is olyan nehéz ní' Fedig biztosan beszelgete- három nő végzett az elrakás- egy gyereket rávezetni, hogy sünkből megtudta, hogy egy sai j±z éjjeli szekrényekbe ke- az anyai intelem csak féltéshelyre szol a beutalásunk. rült pár darab könyv, kis női bői, fia jövőjéért való aggó- Az asszony, mint a tetten apróságok, amitől a szoba ott- dásból fakad? — gondolta ért gyerek, elpirult. Nem honossá vált. Marika végzett csüggedten, szoktam ismerkedni vonaton elsőnek és lement a társalgó- A gong az ebédlőbe hívta máskor sem — mondta zavar- {,a. Mire a másik kettő utána a szálló vendégeit. Az asztaltan. Vali megertoen bologa- jött, már egy csomó benyo- nál új ismeretségeket kötöttek, tott. Ami azt illeti, ö sem sze- másról számolt be nekik. Tud- A fiatalok megbeszéléseket retett ismeretségeket kötni. ta< mj a házirend, hogy min- tartottak a másnapi kiránduMost az egyszer jólesett. Ma- den este van tánc, és még lésről. Esti programokat tármenjen a füstszag. j — A harmadik lakótárs 50— rika csicsergése az úton. Nem egy CS0Jnö fontos és hasznos gyaltak meg az ebéd utáni feEbban a pillanatban emelte .55 év körüli nő volt. Ruhatá- jutott hozzá, hogy kínzó gon- információt szerzett be. Gizi heténél. Még a legzárkózotfel Kiss Dénes a szivart. Szá-1 rán meglátszott, hogy nem ad dolataival foglalkozzon. Az néni figyelmesen hallgatta, tabb emberek is egymáshoz iába vette, kicsit megnyálazta,| a cicomára. Nem a kora asszony ugyanazt ^ tette — öár helyesnek vélte, hogy közeledtek. Kicsit ünnepélyes aztán nyugodtan meggy új tóttá. ♦ miatt, inkább a sok éven ke A körorvos füttye elállt. Jól |resztül való lemondás, ami hallgatva beszélgetésüket. ennyi önállóság és talpra- hangulatban készültek a r>enBiztosan nagyon jó lesz esettség legyen egy fiatal degek az első esti összejövelátott mindent, a tamítóéfc pár j osztályrészül jutott neki. Most itt minden fordult Marika lányban, mégis idegenkedett, telre. A 118-as szoba lakói is az[ asszony felé. Az vont a ahogy ő nevezte a »modern megbeszélték programjukat, vállán. _ fiataloktól«. Vali csendessége Gizi néni először húzódott, Nem tudom. En meg so- jobban tetszett neki. A lány majd Marika kérlelésére mé- ha nem voltam sem itt, sem térdein összekulcsolt kézzel gis velük tartott. Elhelyezke- másutt. Magának ezt jobban tilt, nem sok érdeklődést ta- dett egy kényelmes fotelben és kell tudni. ... , . núsított a körülötte hullámzó figyelte a vidám, kacagó fia» — Azt hiszi Gizi nem, hogy embercsoport iránt. És puszta talságot, néha egy szem,villa- nekem ez olyan mindennapi udvariasságból hallgatta Mari- násra feltűnt Marika borzas eset. A csudát. — legyintett. — ka csevegését. feje, aztán eltűnt a táncoló soAz üzletben azt mondtak, — Magát is nehezen enged- kaságban. A zene és a kupica hogy megérdemeltem, csak ^k el hazulról Valika — von- likőr elbágyasztotta, félig menjek. De otthon nagy harc beszélgetésükbe Gizi néni csukott szemmel ült. Marika volt. Főleg a nagymamámmal. a lányt. kipirult arccal, csillogó szemKépzeljek el, mit mondott: — Engem senki sem enge- mel toppant eléje. »■Még a tojáshéj ott szárad há- dett el nehezen, szólt és sze- — Gizi néni nem látta Va- tul és már a világba kívánko- hirtelen könnybe lábad- táncos van és kevés zol.« Én meg azt feleltem: »Ha szóu nagynénje tragikus halá- a no ~ ulsa3°lta. Egy elegge dolgozom, jogom van szóra- iáról és mostani teljes árva- feltűnő ruházatú fiatalember kozni, meg pihenni.« Nem ságiról. hajolt meg Marika előtt, ás méterre voltak tőle. Hirtelen | meg már megszokásból járt haragú volt, mint a vérmesek I egyszerű, fekete holmiban. általában. Belenézett a gúnyo-l Egyetlen elütő ruhadarabját ros, szürke tanító-szemekbe, I féltő gonddal csomagolta ki a aztán gyorsan, határozott lép- j fehér kendőből, csak éppen, tökkel befelé indult Az ajtó | hogy megnézze, nem gyűrőmindenki háta mögött volt, J dött-e össze a fiától kapott most mégis senki sem fordult j finom szürke kardigán. Simo- arrafelé. Moccanás nélkül vár- ♦ gató mozdulattal újra össze- tak. i rakta és a szekrénybe helyezBertóthy sietősen jött, az- \te a polcra. tán határozottan, egyenesen ♦ — Jaj, de vicces ez az egész megállt Kiss Dénes előtt. Del— kacagott fel Marika. A két nem szólt. Éreztette, enélkül isi nő egymásra nézett, mintha a kell annak valamit értenie. I másiktól várná a magyaráza- Kiss Dénes szorongott, belül I tot. remegett, ilyet soha nem menti — Azon mulatok, hogy Gizi tenni még. De most már mind- j néni egész úton velünk szem- egy, elkezdte. Ez volt az az t ben ült, és csak most ismer- ember, aki áthelyeztette őt in-1 kedtünk össze — mondta, és
