Somogyi Néplap, 1959. március (16. évfolyam, 51-75. szám)
1959-03-08 / 57. szám
SOMOGYI NÉPLAP 7 Vasárnap, 1959. március 8. Daday Kálmán: Portré (ceruza). ,BERTÖK LÁSZLÓ: VERSIKE Kis finom., fehér verset, piciny pirral kevertet kellene írni Rólad, hogy meglássák valódat. Nádszdl-jelzőt susogni, petőfis mezbe bújni egy évszázaddal vissza hamis-ártatlan korba. Kis csapottvállú kedves, sértődéképp, szerelmes, aki már csókolóztál, szerelmes szót is súgtál, de hiszed, fő a látszat, Te sikerült utánzat, úgy lüktet minden sejted, mint akit ittfeledtek biedermeier álszentek. — Megölelni se merlek, mi lesz, ha összetörlek. A Megyei Könyvtár a Somogyi Direktórium \ megalakulásának 40. évfordulóján, március 10-én a megyei »tanácson tartott ünnepi nagy- í gyűlés alkalmából nyitja meg (a főképpen somogyi anyagot ) tartalmazó dokumentum és * könyvkiállítást. A kiállítást f bemutatják a járási székhelyeken és néhány községben ^ is, ahol jelentősebb események ( történtek a Tanácsköztársaság (ideje alatt. VALAKI VERI A BÖRTÖN KAPUJÁT 1919 nyarán, a Tanácsköztársaság ideje alatt történi A börtönigazgató szőlőjében, mely a várostól hat kilométerre feküdt, rabok dolgoztak. A zömök, tokás, vörös képű igazgató régi bör- töni bútordarab volt. Minden hájjal megkent alak, — mondták róla a többiek. A múltban felfelé hízelgett, talpat nyalt, lefelé kegyetlenebb volt bárkinél. Most, a proletárdiktatúra alatt is hajlongott és mosolygott, így valahogy meghagyták állásában. Tizenöt-húsz rabot szokott kivinni szőlőjébe az igazgató, közitük négy-öt elítélt ellenforradalmár barátit Míg a »közönséges^-ek őrizet mellett, lent a völgyben dolgoztak, izzadtak a rekkenő hőségben, addig a »politikai«-ak előzetes megbeszélés szerint egyenként felosontak a présházba és kellemes hűvösben jól érezték magur kait, együtt ittak, ettek, vigadtak az igazgatóval. Estére kelve, mire véget ért kint a munka, ők is gyönyörűen eláztak. Egy ilyen alkalommal történt, amikor a kocsival visszaértek a városba és a börtönajtóban megszámlálták a rabokat, egy úrral kevesebben voltak. Senki sem látta hol és hogyan tűnt el, de eltűnt. Éspedig az apró szemű, hájtömeg, Gálfy Ar- mond főszolgabíró. Biztosra vették, hogy Gálfy kihasználva az alkalmat, megszökött. Az igazgató, mint aki jól végezte dolgát, mosolyogva tért haza és boldogan hajtotta álomra fáradt fejét. IL Kora reggel, amikor a várost övező dombok mögött felütötte bíbor üstökét a Nap, nagy dörömbölés, lárma verte fel a börtön csendjét, valaki szörnyen verte a börtön kapuját. Felriadtak a porkolábok, rabok, de még az igazgató is. — Mi az? Ki az? — Mi történt? — Én vagyok Gálfy Annond, a tíz évre elítélt politikai —' lihegett a , kövér ember és elcsukló hangon ismételte. — Eresszenek be! Kinyitották az ajtót és ámulva néztek Gálfy elgyötört, könvörgő, izzadt ábrázatára. — Hát maga? — Visszajött? — Mi történt?... Az igazgató irodájában négyszemközt mindent elmondott Gálfy. — Szép kis urak vagytok ti — mondta és szúrós, apró szemeivel szemrehányóan nézett az igazgatóra. ■«> ■ ■ — De kérlek alássán tekintetes uram, nem értem az egészet. — Otthagytatok, mint egy kutyát az árokban. — De hogyhogy? — hüledezett az igazgató. — Úgyhogy lerázott a kocsi... Igaz, hogy magam sem vettem észre, amikor lepottyan- tam. De ti persze... Reggel riadtam föl, amint hajtotta a kanász a disznókat. Atya isten, hol vagyok én, és lassan megértettem helyzetemet, mert már kezdtem kijózanodni. Gondolkodtam. Most mit tegyek? És mit tehettem okosabbat, összeszedtem magam,! és loholtam be. Siettem, hogy a szökés gyanújába ne essek. Hát így volt. Most itt vagyok. — Ó, ó te szegény, mi pedig már örültünk, hogy eggyel kevesebb, hogy neked sikerült. Somogyi Pál rSzö ba-kíitujlui K érem, tanár úr — egyébként a kartársnő is itt áll mellettem —, tessék egész bizalommal lenni, mivel úgy tudom, itt bizonyos dolgokról van szó... Igen. Most? Gárdonyi átszólt a telefon felett a feszülten várakozó Ibolyának: — Tudna menni most, azonnal? — Igen, természetesen — kapott mohón a szavába az asz- szony. Tessék várni, néhány perc múlva ott lesz. öt szám? Igen, máris indul. Ibolya kapkodva szedte ösz- sze a holmiját. Az igazgató éppen kabátban állva írt alá két levelet. A délutáni gyorssal Pestre megy. Milyen jó — gondolta Ibolya —, így biztosan elenged. S már mondta is, gyorsan, magabiztosan: — Igen fbntos ügyben, félóra múlva visszajövök. De magában azt gondolta, hogy egyenesen az állomásra megy. Utána. Igen. Ha a lakásügyet letárgyalta. Megtapogatta az erszényét. Nincs még száz forintja sem. Nevetséges. Negyven forinttal megy a nyolcezer forintos lakást megnézni. De hiszen nem idegenhez. A tanár, a lakás tulajdonosa régi ismerőse. Több mint tíz évvel ezelőtt a gépíró- iskolában tanította. Ha még nem adta volna el azt a kis lakást! Gábor is bejöhetne holnap, rögtön. Hogy ő is lássa. Az öreg, szemüveges portás kidugta fejét a fülke ablakán. — Kérem a kilépőt! Jaj, hogy ezt elfelejtette. Nem mehet ki az üzem területéről engedély nélkül. Kettesével ugrotta át a lépcsőfokokat, tán még nem indult el a diri. Amikor már az utcán járt,: megint érezte azt a kisugárzó éles fájdalmat a dereka táján. El-elaíkadt a lélekzete. Tegnap délben is így fájt, amikor leszaladt a lépcsőn. Mi okozhatja? Gábornak még nem mondta. Nem is fogja megmondani, minek izgassa még ezzel is. Bizonyára elmúlik. Eszébe jutott a tanár címe, és elmosolyodott. Gárdonyi azt kérdezte, tudja-e hol van az az utca. Hát hogyne tudná. Gábor lakott ott abban a kis utcában a Pap néninél. Akkor, amikor még egyedül volt. M 1 ♦♦*♦♦♦♦♦♦*♦»♦■»♦♦»■»♦♦»»♦♦»»♦ ilyen szép is az élet. Milyen csodálatos! Hitte volna-e ezelőtt tíz évvel, amikor egy nagyon hideg, a lány nemet mondott és az Megtudta, hogy Vali udvarlója ne búsuljon, jöjjön szórakozni, { ^^^^ve^ábor ^ro^zas^m- asszony mellett maradt. miatt, de még inkább önmaga de ő csak konokul rázza a fe-! nvérzésének — heóvakrvwt ä — Hogyisne — pont egy tépelődése elől jött el Pest- jét — panaszolta Marika. f Pap “néni házába a kis fehér ilyen jampeccel menjek — ről. Este Vali rendszerint szó- — Másnap a portán Marika | bútorzata szobácskába ho°v súgta. bájukban maradt, Marika vette át postájukat. Átfutotta |egy évtized múlva két’szuszo— Látja Marika, ilyenektől tneg Gizi néni védőszárnyai szülei lapját és indult fel az i gó kicsikét takargatnak majd féltette a nagymamája — né- alatt lement táncolni. A szü- emeletre, kezében tartva a két * ketten fó'tve nagy-nagy szerezett bíráló szemmel a távozó netben az asszony mellé tele- egyforma fehér levelet. A szó-1 tettel ’ estémként amiWémnen után az asszony. Védett, és a nap eseményeiről bába érve megnézte a «tósí. | uTpattog a “kaSan számolt be. Meglepetésében halkan füty- tmint ott ° kis »legénylakás«— Elmesélek magának egy tyenteit. t han, ahol a ragyogó tisztaság hétpecsétes titkot — iic.jolt a két azonos írású borítékon t mellett mégis volt valami aggközelGizi nénihez. — Sikerüli azonos feladó volt. Magyar{ üegényes hangulat. És amíg megtudnom, mi baja van Va- Valériának szól az egyik, és^Gábor kiment a konyhába^ koznak, de azért még egy pin- linók. Elmondta, hogy Valinak özv. Csáki Lajosnénak a má-fhogy vizet töltsön a kis teafődurkát sem harapott senki le volt egy komoly udvarloja. sik levél. Feladójuk Csáki í ző lombikjába, ő elsimította a belőlem — mondta kuncogva. Már úgy volt, hogy eljegyzik Miklós vegyészmérnök Buda-i gyűrött ágyterítőt, egyenesre Tetszik tudni, az olyan mulat- egymást, de a fiú anyja ellene pest, Lenin krt. 31. {húzta az elcsúszott díszpárnát. ságos, amikor a vevő válogat volt.^Akkor a fiú azt indítva- _ Ez aztán egy móka_in-»*"'®*301' akkor mélyen a szemé’ ’’ Á.gyai^ nézett, úgy, hogy nem bírta “el a tekintetét, és suttogó asszony. — Nem kell engem félteni. Sok emberrel van nekem dolgom naponta. Meglátom én azt hamar, ki milyen. Nem mondom, vannak, akik próbála nyakkendők között és én Iá- nyozt.a, legyenek jóba úgy gatta fe;^t a lányka tóm, hogy azt sem tudja csikó- — súgta felháborodva Marika-szélére ÜLt és töprengett. Hun-iel a tekintetét, és sí sat, vagy pettyeset néz, mert Meg azt is mondta, hogy majd. cu£ moso;-„a; helyezte er a? hangja 18 szint,e perzselt, engem bámul. idővel a mama úgy is megbé- ,__________-, ...■ __ “ kor azt mondta- te rém ü gy is meg bé , ............. kél és akkor megesküsznek. K IS IDEIG MÉG VARI AK, tetszik ehhez szólni ? Szakát ha előbukkan Vali. Aztán £,ac! ^gy viselkedni? Én nemszobájukba mentek. Valit már csak a fiút itélem ei _ mi_ leveleket az éjjeli szekrénye-♦ “or mondta: te rendezed ken és végigdőlt az ágyán. íf1. “ takar°d le az ágyamat, Előkapott valami olvasniva-r^ASZen nekec* kellene megbonlót, de a könyv nem tudta le►tani... ágyban találták. Fejfájásra hi- csocia anya az aki útjába áll kötni figyelmét, minduntalan | Oldalt a kirakatüvegbe né- vatkozolt, de Gizi néni szemét fia boldogságának? Az asszony lerak1a’ maíd a közeledő zajra izeit. Kár, hogy reggel kendőt nem kerülte el az összegyűrött a terítő rojtjait babrálta mé- gyorsan szeme ele kapta. Vég-* kötött a fejére. Sapka is elég zsebkendő és a könny áruló iyen elgondolkozva. * re nyílott az ajtó és belépett a {lett volna. Milyen jó így róni nyomai. Másnap és az utána , ' két nő. Gizi néni vette észre | az utcát szabadon. Persze, hikönetkezö napok kellemes, — Nehéz nekünk ebben elsőnek a levelet és sietve kéz- íszen más napokon reggel még mindenki számára szórakozás- igazságot tenni. En megettem bevette. Vali ágyához lépett, s * félhomály van, köd, szürkeség, sál tettek. A kis szoba vendé- az anyát. Ki tudja, hogy kHz- akkor látta meg a levelet és | amikor beül az irodába, este gei jó együttesnek bizonyul- dött, míg fiát felnevelte, aztán lassú mozdulattal felvette. Ma- «pedig besötétedik, mire vége a tak. Marika a maga robbanó mire felcseperedik, kirepül a rika,a könyv felett mindkettő- * munkaidőnek. Legalább nem energiájával mindenben részt házból. De hibáztatom is. Meg jük arcát figyelte. A két nő el-{látszik, hogy milyen kopott a akart venni és társnőit is be- kellett volna előbb ismernie a olvasta a címzést, és egymásra ♦ kabátja. így nappali fényben levonta a szórakozásokba, lányt, hogy igazságos tudjon meredt. Az asszony tért előbb | bizony nem valami csinos. Kedves, csibészes modorával lenni. Valinál jobb lányt nem magához. A csodálkozás az ar- , Lopva a kis tükröt is előveszi. igyekezett a nagyon csendes kívánhat egy anya sem a fid- cán lassan lágy mosollyá ol- { Ejnye, ez a sál is, miiért pont Valit is felderíteni. Valami fi- nak. Hová tette az eszét a fiú; vadt. {bordó? A kabát sötétkék, a nőm női ösztönnel megérezte, nem tudta, hogy Vali nem _ VALIKÁM A VŐLEGÉ- £ kendő rózsaszín. A piros keszh ogy a lány csendessége mö- olyan lány, akinek, ilyen aján- NYED IRT _ nyújtotta a le- | tyűt tón le is lehet húzni. Egé- gött valami bánat rejtőzik, es tatot lehet tennl- mondta vgjet a pirosra gyúlt lánynak. {szén kellemesen enyhe n,z idő. sok ügyeskedéssel ki is sze- jemaooroava. - {Már nincs is messze a tanár dett belőle egyes részleteket. En mindig mondom neki, Müler Renáta { lakása, és azért kézfogásnál nem kelti azt a látszatot, mintha fázna a keze. De a sál mögül kilátszik világoskék blúza. Valamit tenni kell. Menetközben óvatosan eloldja a sálat és kétfelől betűri a kabát gallérjába. így. Kissé megnő az önbizalma. Hiszen nem a világ, de azért nehogy sajnálják. Már évek óta nem látta ezt az embert. A Gárdonyi azt mondta: Nézze, G arainé, a sógorom úgy tudja, hogy a lakó, aki kiment belőle, az kért nyolcezret. Lehet, hogy a tulaj külön nem is kér. Vagy csak egész keveset. Vagy talán a nyolcon osztoznak. Az a fiatalember, aki benne lakott, végeztetett valami renoválást a fürdőszobában. Most, hogy elmegy, bizonyára szeretné, ha ez megtérülne. De maga ne ígérjen előre semmit. Hát nem is ígér. N i ez itt már a Pap néni háza. A kis zöld rácsos kapú. Különös. Miért három szám? Mintha egyre emlékezett volna. Már elfelejtette a házszámot? Ez itt az ötös. Itt lakik a tanár úr. Éppen olyan keskeny, betonos nyitott kapualj, mint amaz, eggyel odébb. Az is így kongott bizonytalan léptei alatt. Nem, mégsem. Annak a visszhangja szebben zengett. Igen, határozottan muzsikált. Szorongva nézte, hogy a feléje acsarkodó kutya meg van-e kötve. Fekvőhelye egy bundabéléses gyennek bőrkabát volt, prémjével fölfelé. Nem volt elszakadva, a zsebnél kissé kopottnak látszott. Ibolya benézett az előszoba ablakán. Oldalt egy pamlagszerű fekvőhelyet látott. Kislányka szállt ki a takaró alól. A szőnyegen olyan kék házicipő hevert, mint az ő kisfiáé, amit nemrég vett. amikor a második szülés után. újra - dcűgozrai kezdett. Két-három hónapig csak a gyerekeknek vásárolt. Ruhát, cipőt, sapkát, harisnyát. És az a kis posztócipő olvan puha volt, olyan meleg. Még a kicsinek is vett. Pirosat. Olyan ügyetlenül tipeg benne. Frissen borotválva, élénk színű nyakkendővel a tanár nyitott ajtót. — Oh, hiszen régi ismerős! Köszöntőm, — s kissé pózolva keze tnyújtott. Ibolya zavartan lépett be. A kislány fekvőhelye nem látszott, folyosószerű előszobán mentek keresztül. — Parancsoljon — tessékelte a házigazda Ibolya nem értette pontosan a mozdulatait és a következő helyiségben, ahol nagy ovál asztal terpeszkedett kis párnás székekkel, majdnem leült, — akkor vette észre, hogy a szélesre tárt ajtószárnyalk közt a tanár máris ©léje került a másik utcai szobába. Itt öblös bőrgarnitúra sötétedett a dúsan redőzött csipkefüggöny előtt. A tanár, mintegy mutatva az utat, előtte haladt, s a harmadik helyiségből eléjük jött az asszony, aki — Ibolya emlékezett kislánykorából — kissé csúnyácska és nem is nagyon fiatal lány volt, amikor húga, a tanár első felesége meghalt. A három kicsi árvának jó mostohául kínálkozott, a sógornő. A tanár kényelmesen dőlt el a fotelben. — No halljuk, mi a probléma — mosolygott atyáskodva, leereszkedően. S Ibolya ajkain keresetlen őszinteséggel buktak ki a szavak: — Kérem, vidéken lakom, naponta utazom be a városba, — s nemcsak azért, mert ez fárasztó, hanem főleg a kisfiúnk miatt szeretnék beköltözni, aki már iskolába jár; kevesen vannak az osztatlan falusi iskolába, s úgye... Ekkor Ibolya pillantása a rö- kamié szélén ülő asszony közömbös arcáról a tanárra tévedt, aki kezeit dörzsölve, ré- veteg, önelégült mosollyal nézett maga elé, — s hirtelen elhallgatott. Hogyan beszélhetnek ezeknek a kényelemhez szokott embereknek a sötét, sáros országúiról, a korai felkelés, a folytonos percrekészség ideges kapkodásáról, férje betegségéről, akit a fizikai fáradtság mellett a sikertelenség, a bizalmatlanság és a kevésbé becsületes emberek fondorkodásai ellen folytatott állandó küzdelem úgy meggyötörtek, hogy neki is igen nehezen sikerül élesztgetni alig-alig pislákoló hitét az emberi jóságban, — hogyan? És az ő okos kis fiáról, aki tegnap este azzal fogadta: — Édesanyám, ma megengedte ám a tanító bácsi, hogy télikabátban meg sapkában üljünk, mert 4 fok meleg volt az iskolában! Hiszen ezeknek csak az üzlet a fontos, és ha valaki nagyon rá van utalva, hát az nyilván többet fizet... E'izet, de miből? — ...csodás fürdőszobával, elkerített külön padlásrész, pince, mosókonyha... Ha az összes megtakarított pénzüket odaadnák, — akkor is még felét kölcsön kellene kérni, és nem maradna egy fillér tartalék. M ég tavaly, amikor Gábor nem volt beteg, gyűjtögettek kismotorra, de pont, amiíkor együtt volt az ötezer, akkor köszöntött be a baj. így nem merték kiadni, és azóta is titokban reménykedett, hogy legalább négyet meg tud őrizni. Sajnálta Gábort, mert úgy vágyott egy kis Ber- vá-ra, magukban inár becézték is: »-Berregő Vacak«, — de a lakás, hát igen, az még jobban kell. ...Hatszor négy méteres alkó- vos szoba... — a tanár egyre dicsérte a portékát, mintha vásáron lettek volna. — Hypermodern öröklakás, ugyanis a kislányom menyasszony, és az ő kiházasítása végett adjuk el ezt a házrészünket 80 000 forintért... Ibolya egyszerre felfigyelt. — Egyébként a feleségem megmutatja önnek, nincs is messze, — nekem órám van, sietek, elnézést asszonyom... — De tanár úr — vágott közbe Ibolya —, itt valami félreértés történt, engem nyilván helytelenül informáltak, nekem lakás kell és nem házrész, nekem nincs ahhoz pénzem... — Öh, kérem, sajnálom..; parancsoljon, érezze jól magát, a feleségem rendelkezésére áll és udvariasan hajlongva eltűnt egy tapétaajtó mögött. Ibolya kissé kábultan nyúlt a táskája után. Amint az asszony kikísérte, egyik beszögellésben megpillantotta a gyereket, aki magára húzta a takarót és mosolygott. Hirtelen arra gondolt, amint az egyik szobából a másikba léptek a sarkig tárt ajtókon át, hogy itt nem kell minden percben rászólni a gyerekre, hogy csukja be az ajtót, mert kimegy a meleg. Biztosan központi fűtéses. Az utcára érve egyre távolodott a kicsi, meleg otthon képe, pedig olyan színesen tudta elképzelni, — és hirtelen elérzékenyült. Szokásos varázsigéjét mormolta, amit sokszor hajtogatott az elmúlt hónapok folyamán, de közben könnyei mégiscsak előtörtek: Nekem erősnek kell lennem... nekem... erősnek... kell... lennem... A z utcasaroknál hűvös szél csapott szembe. Ibolya benyúlt a kabátjába és szorosan összehúzta nyakán a bordó pamutsálat... Kerék Márt*
