Somogyi Néplap, 1959. március (16. évfolyam, 51-75. szám)

1959-03-01 / 51. szám

Tagnap, 1959. március 1. 4 SOMOGYI NÉPLAP Macmillan Leningrádba érkezett Kljev (TASZSZ). Macmillan angol miniszterelnök. Selwyn Lloyd külügyminiszter és kí­séretük szombaton Kijevből Leningrádba utazott. A repülőtéren Kalcsenko, az Ukrán Minisztertanács elnöke, Palamarcsuk ukrán külügymi­niszter és más hivatalos sze­mélyiségek búcsúztatták a vendégeket. Kalcsenko búcsúbeszédében kijelentette, hogy az államok közös erőfeszítései és együtt­működése a békés együttélés elvei alapján biztosítja leg­jobban a béke fennmaradását és megszilárdulását. Reméljük — mondotta —, az önök láto­gatása a Szovjetunióban lehe­tővé teszi, hogy jobban meg­ismerjék a szovjet népek éle­tét, békére és a többi ország­sai való együttműködésre irá­nyuló törekvését. Macmillan válaszában meg­köszönte a kijevi lakosság vendégszeretetét és kijelentet­te, hogy bár csak rövid időt üdíthetett a városban, megis­merkedett Ukrajna életével és ragyogó eredményeivel. — Az önök iparának fejlődése, me­zőgazdasági termelésének nö­vekedése sokáig emlékezetem­ben marad — mondotta Mac- miHan, majd megígérte, hogy tolmácsolja az angol népnek az ukránok barátságos érzel­meit, és azt a törekvését, hogy barátságban akarnak élni és dolgozni. Beszéde végén a megjelen­tek tapsától kísérve Macmillan ukrán nyelven így búcsúzott: »A viszontlátásra-«. * * * Letringrád (TASZSZ). Mac­millan angol miniszterelnök, Selwyn Lloyd külügyminiszter és a kíséretükben lévő szemé­lyiségek szombaton Kijevből Leningrádba érkeztek. A leningrádi repülőtéren Mi- kojan, a szovjet miniszterta­nács első elnökhelyettese, Szmirnov, a leningrádi városi tanács elnöke és más hivatalos személyiségek fogadták az an­gol vendégeket. Jelen volt Reilly moszkvai angol nagykö­vet is. A vendégeknek virágcsokro­kat nyújtottak át. Macmillan fogadta a leningrádi helyőrsé­gi díszszázad parancsnokának jelentését, majd Macmillan és Szmirnov beszédet mondott. Harold Macmillan brit mi­niszterelnök a repülőtéren nyi­latkozott. Az angol nép úgy ismeri Lemdngráöot — mondot­ta —, mint a kultúra és a művészet városát, jól emléke­zik a leningrádiak hősiességé­re azokból a borzalmas na­pokból, amikor a város ellen­séges ostromgyűrűben volt. Az angol miniszterelnök ki­jelentette, hogy alkalma lesz megismerkednie nemcsak az Ermitazs-zsal és a balettal, ha­nem azzal a haladással is. amelyet a leningrádiak elértek. Macmillan rámutatott, hogy nem elegendő csak remény­kedni a békében, dolgozni is kell a békéért. Az angol és a szovjet népnek — folytatta a kormányfő — van egy minde- nekfelett álló közös vonása — mindkét népnek érdeke, hogy béke legyen. Harold Macmillan végül hangsúlyozta, hogy a Szovjet­unióban tett látogatása bizo­nyos mértékig hozzájárulhat a két ország jobb megértéséhez, utazása nem volt hiábavaló. II libanoni miniszterelnök npoafGmra szólította lel a lakosságéi Beirut (AFP). Ismeretes, i törekszenek. »A libanoniak le- hogy péntek délután Libanon gyenek nyugodtak, a kormány fővárosában, Bejrutban össze­tűzések voltak, s a kormány katonaságot vezényelt ki a rend helyreállítására. Rasád Karami libanoni mi­niszterelnök pénteki rádió­beszédében kijelentette: van­nak, akik alá akarják ásni Libanon stabilitását és bizton­ságát, továbbá a bizalmat, amely rekordidő alatt helyre­állt és kiváltotta mindenki cso­dálatát. Befejezésül hangoztat­ta, hogy minden a rendes ke­rékvágásba halad, a kormány összetart, és vaskézzel sújt le mdndazefera, akik az ország biztonságának megzavarására őrködik« — mondta Karami. A Kínai Népköztá r saság Hffiascs^vol meghívták g skandináv országokba Moszkva (TASZSZ). R. Sohl- man, E. Gumdemsen és A. Moasch, Svédország, Norvégia, illetve Dánia moszkvai nagy­követe február 25-én látogatást tett; Andrej Gromiko szovjet külügyminiszternél. Meghívást adtak át, hogy Nyikita Hrus­A legjobb és legszebb szórje-t műnek között válogathat a SZOVJET KÖNYV ÜNNEPÉN! Adum ja»: A jereváni Mny Fjodorov: Partizánok éíén GoifeU: Makar Csudra és más Szerencsétlen Pavel Berts: A halász fia Jfagibin: Fény az ablakban Oveeskin: Tavaszi szel A talpnyaló temetése Tolsztoj Alekszej: Golgota Ywsgenyev: Első szerelem Ifjúsági kiadványok: Bazsov: A tatok Kaszil: Svamtoránia nagy titka Katajev: Tanya a pusztán Lacis; Ákó, a sziget fia csov, a Szovjetunió Miniszter- tanácsának elnöke 1959. augusztusában tegyen látoga­tást Svédországban, Norvégiá­ban és Dániában. Andrej Gromiko kijelentette, hogy tájékoztatni fogja Hrus- csovot a meghívásokról. Megérkeztek az első rakéialövedékek DarimtHtdba Borúi (Reuter). Az essem Westdeutsche Allgemeine című lap jelenti, hogy megérkeztek az első rakétalövedékek a Dortmundhan állomásozó an­gol ezred részére. A város la­kói felvonulásukkal és mun­kabeszüntetéssel fejezték ki felháborodásukat. Mint ismeretes, a dortmun- dá városi tanács erélyesen til­takozott az ellen, hogy béke­időben irányított: lövedékekkel felszerelt katonai ezred állo­másozzék a város közelében. minisztériumának nyilatkozata Peking (TASZSZ). Mint az Uj Kína hírügynökség jelenti, 1959. február 22-én dél-vietna­mi haditengerészeti egységek betörtek a Kínai Népköztársa­sághoz tartozó Csenhandao | szigetre és ott erőszakkal el­ragadtak 82 kínai halászt, öt halászhajót és más vagyontár­gyakat. A Kínai Népköztársa­ság külügyminisztériuma az esettel kapcsolatban nyilatko­zatot adott ki. Követeli, hogy a dél-vietnami hatóságok hala­déktalanul bocsássák szabadon a fogva tartott kínai halászo­kat, adják vissza az elrabolt halászhajókat, térítsék 'meg az okozott károkat, és szavatol­ják, hogy a jövőben nem is­métlődnek meg ilyen inciden­sek. Ellenkező esetben minden következményért a dél-vietna­mi hatóságokat terheli a fe­lelősség. ________ Hrus csov meglátogatja a lipcsei vásárt Moszkva (TASZSZ). Hrus­csov, a Szovjetunió Miniszter- tanácsának elnöke, az idén tavasszal meglátogatja a lip­csei nemzetközi vásárt. A meghívás a Német De­mokratikus Köztársaság kor­mányától érkezett Hruscsov- hoz. A szovjet kormányfő kö­szönettel elfogadta a meghí­vást. Elkészüli1 a pedagógusok bérrendezéséről szóló végrehajtási utasítás Nemzetközi Szemle Tárgyalás vagy társalgás A kormány mint ismeretes, korábbi határozatával ez év január 1-től 220 millió forintot biztosított a pedagógusok fi­zetésemelésére. A rendelkezés értelmében több mint nyolc­vanezer pedagógus részesül béremelésben. Most készült el a bérrendezés végrehajtásáról szóló miniszteri utasítás. Ez­zel egyidejűleg a Művelődés- ügyi Minisztérium intézkedett, hogy január 1-től visszamenő- leges hatállyal járó bérkülön- bözetet a pedagógusok leg­Kösson baromfi nevelési és hizlalás! szerződést a földművesszövetkeze ttel. Szerződést köthet: hízott kacsára. csirkére, hízott libára, pulykára, A szerződéskötés előnyei: előleg, ma£as átvételi ár. később március 3-ig megkap­ják. Az utasítás hatálya kiterjed a népművelési, tanulmányi és ifjúságvédelmi felügyelőkre, valamint azokra a pedagógu­sokra is, akiknek alkalmazása meghatározott időre szól. A kormányhatározatnak meg­felelően bevezetnek két új alapbér jellegű pótlékot is. Az egyik a mérnök-tanárok részére megállapított mérnöki pótlék, amelynek összege 400 forintig terjedhet. A másik az általános iskolai napközi ott­honokban működő pedagógu­sok pótléka. Ennek összege 140 forint, a diákotthonokban és iparitanuló-otthonokban foglalkoztatott nevelők pótlé­ka a korábbi százról kétszáz forintra emelkedik. A tanul­mányi felügyelők képesítésük és szolgálati idejük szerint já­ró törzsfizetésen kívül havi 500—700 forint összegű pót­lékban részesülnek. Az utasítás lehetőséget ad arra, hogy 1960-tól lényegesen több pedagógust léptethesse­nek elő soronkívül. A kiemel­kedően dolgozó nevelőket ju­talomképpen két korcsoport­tal feljebb is sorolhatják. Hruscsov beszéde Találkozzanak a teljhatalom­mal felruházott kormányfők — indítványozta Hruscsov mi­niszterelnök a szovjet válasz­tópolgárok előtt mondott be­szédében. A szovjet minisz­terelnök beszéde voltaképpen válasz volt a nyugati nagy­hatalmak néhány nappal előbb nyilvánosságra hozott jegyzékére, amelyben négy­hatalmi külügyminiszteri ér­tekezletet javasoltak a német kérdés megvitatására. A kül­ügyminiszteri értekezlet — mutatott rá Hruscsov — «-ti­zennégy évvel ezelőtt indokolt lett volna, de ma már nyil­vánvalóan elavult«. A kor­mányfők találkozója a legal­kalmasabb bármilyen jellegű nemzetközi probléma megoldá­sára. A szovjet kormányfő beszé­de további részében javasolta a Moszkvában vendégeskedő Macmillarj miniszterelnöknek: kössön a Szovjetunió és Nagy- Britannia barátsági és meg­nemtámadási szerződést »29 esztendőre, vagy ha angol vendégeink úgy akarnák, akár 50 évre, vagy ennél hosszabb időre«. Nyugaton rendkívül élénk visszhangot keltettek Hruscsov szavai néhány órával a beszéd elhangzása után. A londoni es­ti lapok ilyen címekkel jelen­tek meg: »Békeegyezmény reménye!«, »Hruscsov kijelentette, hogy a Szovjetunió békében akar élni Angliával«, »Hruscsov: le­gyünk mindnyájan barátok«. A kezdeti pozitív megnyilat­kozásokat azonban már más­nap hirtelen hangváltozás kö­vette. Az történt ugyanis, hogy a genfi szellem és a szov­jet—angol közeledés »kísérte­iének« feltűnése a nemzetközi horizonton — azonnali közbe­lépésre sarkallta Washingtont és Bannt. A nyugatnémet kor­mány szóvivője kijelentette, »nagy csalódást keltett« Hrus­csov »keményhangú« beszéde. Eisenhower, az Egyesült Álla­mok elnöke is szokatlan gyor­sasággal reagált. »Súlyos hiba lenne összehívni a kormány­fők értekezletét« mondotta, majd azt fejtegette, »nincs szükség megnemtámadási szer­ződésekre«. Az amerikai és a bonni kormánysajtó tüstént »vette a lapot«, s hirtelen »felfedezte«, hogy a Szovjetunió »új indít­ványokkal állt elő«, s ezzel »megtorpedózta« a német kér­dés és a berlini válság meg­oldását és »hideg zuhanyt« zúdított a tárgyalások hívei­re. Nem sokkal ezután már a konzervatív angol lapok zö­me is a beidegzödött »atlanti fegyelemmel« bekapcsolódott a Washington—bonni tengely za­jos sajíékoncer tjébe. A nyugati vélemények azt a látszatot szeretnék kelteni, hogy a Szovjetunió álláspontja megváltozott Berlinnel és a német kérdéssel kapcsolatban. Az igazság ezzel szemben az, hogy Hruscsov említett beszé­dében tulajdonképpen csak megerősítette a már ismert szovjet álláspontot. A szovjet álláspont A szovjet kormánynak a német kérdéssel és Berlinnel kapcsolatos állásfoglalásának legfőbb elvei a következők: 1. A Szovjetunió a berlini kérdés megoldását sürgetőnek tartja, mert a város négyhatal­mi megszállása új tűzvész ve­szélyét rejti magában. A meg­szálló csapatok kivonása és az NDK területén lévő Nyugat- Berlin semlegesítése a legjobb megoldás lenne. A nyugati ha­talmak azonban nem megol­dást óhajtanak, hanem meg­szálló csapataikat továbbra is ott akarják tartani Berlinben, mélyen beékelődve a szocialis­ta világ testébe. 2. Németország egyesítéséről, csakis a németek tárgyalhat­nak. E tárgyalásokon f'igyelem­i be kell venni, hogy jelenleg I két ellentétes társadalmi rend- I szerű német állam létezik. így | a megbeszéléseket csakis a teljes egyenjogúság alapján lehet megkezdeni. A négy nagyhatalomnak, valamint a náci Németország elleni hábo­rúban részt vett valamennyi országnak az a feladata, hogy megtárgyalja és jóváhagyja a német békeszerződést. Mind­addig nem lehet a két részre szakadt Németország egyesíté­séről beszélni, amíg nem tisz­tázták az egységes állam jövő­beni státuszát. Ennek a jövő­beni státusznak tartalmaznia kell: a.) A német katonai po­tenciál semlegesítését egy- szersmindenkorra; b.) Ki kell zárni azt a lehetőséget, hogy az egységes Németország bár­milyen katonai csoportosulás­hoz csatlakozzék; c.) Az újjá­születő német államnak le kell mondania minden területi kö­veteléséről. Éppen a béke- szerződés lenne hivatott, hogy mindezeket az elengedhetetlen feltételeket a nemzetközi meg­állapodás erejével rögzítse. A nyugati állásfoglalás sze­rint Németország egyesítése úgy történnék, hogy a Német Demokratikus Köztársaságot valamilyen formális választá­sok útján a Német Szövetségi Köztársasághoz csatolnák és az újonnan megszületett német államot bekapcsolnák a Szov­jetunió ellen irányuló támadó jellegű észak-atlanti tömbbe. Teljesen nyilvánvaló, hogy az NDK és a Szovjetunió ilyes­mibe soha nem egyezik bele. 3. A Szovjetunió a német kérdésről és a berlini problé­máról komoly, ésszerű tárgya­lásokat kíván. Ha a nyugati hatalmak nem hajlandók en­nek megvitatására a Szovjet­unió május 27-ig a berlini megszállással kapcsolatos ösz- szes jogait áíáruházza a Né­met Demokratikus Köztársaság kormányára, amelyet eddig nyugaton nem voltak hajlan­dók szuverén államként elis­merni. A szovjet javaslat nehéz helyzetbe hozta a Nyugat el­avult német politikáját, feltá­rultak a nyugati állásfoglalá­sok ellentétei, s ezeknek igen jelentős külső megnyilvánulá­sai is voltak. Az amerikaiak és a nyugatnémetek mereven ra­gaszkodnak a jelenlegi hideg­háborús berlini helyzet további fenntartásához. Az angol kor­mány azonban — amelynek a közelgő választásokon alá kell magát vetnie a közvélemény ítéletének — kifejezésre jut­tatta, hogy hajlandó tárgyaló» sokra. így került sor Macmil« lan moszkvai útjára is, ame­lyet az Egyesült Államokban és Nyugat-Németországban hi­deg ellenszenvvel fogadtak. Az egyre nyilvánvalóbbá váló ellentétek miatt a Nyu­gat valami olyasfajta megol­dást szeretett volna, hogy »a kecske is jóllakjék és a ká­poszta is megmaradjon«. Fel­használva a Szovjetuniónak azt a megegyezésre törekvő gesztusát, hogy hajlandó a május 27-re tervezett intéz­kedéseit elhalasztani, ha a ki­tűzött időpontig komoly tár­gyalások kezdődnek, javasolták a négyhatalmi külügyminiszte­ri értekezletet. A nyugati hatalmak nem nagyon titkolták, Adenauer pedig nyíltan hangoztatta, hogy »a négyhatalmi külügy­miniszteri értekezletnek hosszú ideig kell tartania, hogy ered­ményes legyen«. Ha az értekez­let gyorsan véget ér, ez azt jelenti, hogy nem tudtak ered­ményt elérni«. Nyugati elkép­zelés. szerint tehát a külügy­miniszteri értekezlet csupán »hosszú ideig tartó« társalgás lett volna — eredmény nél­kül. Hideg zuhany Hruscsov és Macmillan je« lenlegi moszkvai tárgyalásának végső eredményei még nem ismeretesek. Az amerikai és bonni kormánykörök azonban már most eleve hiábavalónak és eredménytelennek igyekez­nek feltüntetni a brit minisz­terelnök szovjetunióbeli láto­gatását. Főként ezekben a kö­rökben hangoztatják, hogy Hruscsov legutóbbi beszéde »hideg zuhany« volt Macmil­lan küldetésére. A megegye­zéstől félő nyugati körök »ta­karója« alól azonban nagyon is kilátszik a lóláb. Ezt tük­rözi a londoni Daily Mirror egyik cikke is: »Macmillan azért ment Moszkvába, hogy nyugodt megbeszéléseket foly­tasson Hruscs avval. Kitűnő eszme volt! Eisenhower azon­ban sok ezer mérföld távolság­ban hivatalosan és tudatosan hideg vizet zúdított a világ­nak arra a reményére, amely a csúcstalálkozóhoz fűződött. Eisenhower komoly baklövést követett el. Be kellene látniuk, hogy előbb-utóbb úgyis csúcs« találkozó lesz. CIPRUS 1959. február 23-án London­ban az angol—görög—török ta­nácskozások eredményeként megegyezés jött létre a 9250 négyzetkilométer területű, 550 ezer lakosú Ciprus sziget státu­sáról. A megegyezésről kiadott Fehér Könyv adatai szerint az angol kormány továbbra is biz­tosította Nagy-Britannia ré­szére Episkopí és Akrotiri kör­zetének katonai támaszpont­jait, amelyek brit szuverémtás alatt maradnak; továbbá «jo­got nyert« a famagustai kikötő és a nicosiai repülő tér egyes berendezéseinek használatára. A háromoldalú megegyezés eredményeként Ciprus szigete továbbra is stratégiai ugró­deszka szerepét tölti be a Szovjetunió, valamint a közel- keleti ara*b országok elleni im­perialista intervenciós tervek­ben. Jelmagyarázat: 1. Túlnyomó­részt török lakosságú terület Ciprus szigetén. P «* V------------------2------­J NEMZETISEGEK C10SZLÁSA » PR U SON-------------­® éri/OMi/ tP’kőnHm/ttü (fgg témdszpm Äi 1 0819. kij/tí/M BUlG.-ßüfrjw UK? Egyesülijtrab közt \:tzwr\--Jorddmj htitánon MkIuqűszIö, A

Next

/
Oldalképek
Tartalom