Somogyi Néplap, 1959. február (16. évfolyam, 27-50. szám)

1959-02-15 / 39. szám

SOMOGYI NÉPLAP 5 Vasárnap, 1959. február 15. Bizalommal fordáinak tanácstagjaikhoz Fogadónap Nagyszakácsiban A nagy tavaszi készülődés Csütörtökön ismét útnak in­dultak munkahelyükről Bá­lint József megyei és dr. Szolga András járási ta­nácstagok, hogy örömet, meg­nyugvást vigyenek választóke­rületük dolgozóihoz, hogy meghallgassák panaszaikat, s feleletelcet adjanak ügyes-ba­jos dolgaikra. Útjuk Nagysza­kácsiba vezetett, ahol már — tudván érkezésükről ■— sokan várták őket. Elsőnek özvegy V as s Jó­zsef n é kérte segítségüket. — Nekünk — kezdte — há- romezerhatszáz kvadrát er­dőnk van. Ezt a területet már évekkel ezelőtt három részre osztottuk a két testvér és szü­léink között. A földbevallá- soknái is így diktáltuk be mindig, s az adóját is külön- külön fizettük. Eddig mindhár­man megkaptuk az évenkénti egy köbméter fára szóló kivá­gási engedélyt, de az idén nem adta meg a helyi tanács, hi­vatkozva arra, hogy fakiter­melési engedélyt csak tulaj­donjogra adnak. Az igaz, hogy hivatalosan az egész terület a szüléimé, de miért adták meg eddig, és miért nem ezután? ígéretet kapott, hogy egy hé­ten belül válaszolnak problé­májára, de lehet, hogy még előbb is. K. Jánosné szintén özvegyasszony — nehezen tu­dott belekezdeni panaszába, hiszen saját gyermekéről van szó. A legidősebbről, aki már 27 éve*. — Nem akar dolgozni, nem tudom hasznát venni — sírta el magát. — Mindig a szom­szédokat bújja, nekik segít ezt is, azt is, csak azért, amit megeszik. Ha néha kap egy kis pénzt, a kocsmába viszi, s italra költi. Csak aludni jár haza. Tegyenek vele valamit ■— könyörög kétségbeesetten. De mit?.: Nagy tűnődés ül a tanácstagok arcára, mit te­hetnek ebben az esetben, hisz ez családi ügy, erre nincsenek törvényeink. — Talán jobb lenne, ha megnősítenék — vigasztalják. — Nem kell annak senki. — Igen, igen — gondolkodik Bálint elvtárs, s hirtelen egyet­len mentő ötlete támad. — Ta­lán a szociálpolitikai osztály segíthetne... Illés Imre bácsi magá­ra maradt 62 éves öregember. Hét hold földje után mindig kifizette az adót. — De most már nem nagyon bírom — mondja csak úgy maga elé. — Fáradt vagyok és beteges. Eljárt felettem az idő. Szeretném, ha tekintettel len­nének rám, és csökkentenék az adómat. Igaz, tavaly már en­gedtek el belőle, de az idén ismét öregebb és betegebb let­tem. Megértik kérdését, hogyne értenék meg. S az idős bácsi mosolygós arccal távozik, mi­kor ígéretet kap arra, hogy megvizsgálják, hogyan segít­hetnének. Kövér Is tv ánn é pana­sza, azt hihetnők, hogy a múltban játszódott le, pedig sajnos, most történt és így: Férje halála után 22 hold föld maradt rá haszonélvezet címén. Ebből 9 holdat kiadott kishaszonbérbe, 11 és fél hol­dat a veje művel, aki leányá­val külön háztartásban él. Ö mindössze másfél holdon gaz­dálkodik. Eddig rendben vol­na. De a baj az, hogy veje a 11 és fél hold terméséből egyetlen kiló terményt sem ad neki. Úgy indokolván, hogy tőle úgyis elviszik adóba. Lát­ván a néni, hogy tulajdon gyermeke és veje így viselke­dik vele szemben, még sem akarta megbántani őket. — Jó, hát átadom nektek a földeket bérlet címén, telje­sen díjtalanul — ajánlotta. Igen ám, csakhogy akkor az adóját' is ki kellett volna fi­zetni, nekik pedig csak a ter­ményre volt szükségük. Nem fogadták el az ajánlatot. Erre aztán, mivel nem volt más megoldás, a néni az egyik helybeli gazdának akarta ki­adni. Ezt viszont nem nézte jó szemmel a vő, és kijelen­tette az illető a gazdának: »Még az kellene, hogy rá mer­je tenni lábát a földekre«. Kövér Istvánná így jutott el panaszával a járási és megyei tanácstag elé. — Mit csináljak? — Icérdez- te. összenéztek, nagyon világos az ügy. A 22 hold földből ki­lencet kiadott, ezután a bérlő fizeti az adót. De a visszama­radó 13 hold föld adóját neki kellene rendezni, mert az ő nevén szerepel, de mivel a hasznot a vő teszi el, sőt a 9 hold után járó 450 kg gabo­nát is ő zsebeli be, erre nincs módja. így lett az évi 4918 forintos adóból már 27 400 fo­rint, S a vő 22 és fél hold jö­vedelmével szemben (11 hold saját földje is van) így fizet csak tíz hold után adót. Megkárosította az anyósát, mert épp hogy csak meg tud élni, és megkárosította az ál­lamot is, hogy 6 jogtalan jö­vedelemre tehessen szert. — Ezért a tanács dolgozóit terheli a felelősség felületessé­gükért — mondták ki a vég­szót a tanácstagok, majd a he­lyi v.b.-titkárral egyetértésben megnyugtatták a nénit, hogy vagy hozzásegítik, hogy bérbe­adhassa földjeit, vagy átteszik az adót a vője számlájára. Sokan adtak be még panaszt faügyben és földrendezési kér­désekben, ezekre is találtak orvoslást. Dolgoznak a tanácstagok, s hogy hogyan viselik szívükön választóik problémáit, az le­mérhető e néhány példán ke­resztül is. Bizalommal fordul­nak hozzájuk. A múlt évben teljesítette ter­vét a Tapsonyi Gépállomás. Az idén a tavalyi 32 300-nál 3000 normálhaddal több munkát vé­geznek. Most a javítás idősza­kában nagy felelősséggel kell dolgozni a gépállomás szerelői­nek, traktorosainak és a veze­tőknek, hogy valóra váltsák a terveket. Jó állapotban levő gépek nél­kül csak döcögve haladna a munka, s a tavasszal 1—2 órai képyszerpihenő is nagy kárt okozhat. A cél az, hogy gépál­lomásaink az idén a tavalyinál még jobb munkát végezzenek, nagyobb segítséget adjanak fejlődő, erősödő termelőszövet­kezeteinknek. Erre pedig csak akkor képesek, ha az erő- és munkagépek — a szükséges mennyiségben — kijavítva, ké­szen állnak a tavaszi »'bevetés­re". A Tapsonyi Gépállomásnak 66 erőgépe van. Ezekből a már­cius elejére tervezett javítások nagy részét már elvégezték. A javítóműhely környékén szabá­lyos sorokban húzódnak a rendbehozott és karbantartott ekék, vetőgépek, tárcsák, boro­nák. 56 eke közül 46 már üzem­képes. Nyolc vetőgépjük van. Akár holnap is kivihetik mind a nyolcat a mezőre. Ugyansny- nyi műtrágyaszóró várja kija­vítva a tavaszt. A három négy­zetes ku'koriQavetőg'o közül kettőt átalakítottak. A harma­dikhoz még nem érkeztek meg a szükséges alkatrészek. Hat brigád, mintegy 13—23 ember dolgozik állandóan a javítóműhelyben. A hatalmas hangárszerű épület gyárrász- hez hasonlít. Tüzes vasak vil­lognak, kalapács csattog, az el­ső pillanatban szinte áttekint­hetetlen a kép. A nagy zuho- gásban alig beszélnek az em­berek. Munkáról csak a gyors, szakszerű mozdulatok, »kibele­zett« Zetorck, óriás »gépnyo- morskok« árulkodnak. Itt a mond bántaná az ember fülét. A felhős, szomorú égre tekin- tőt megnyugtatja ez az alkotó, építő lárma, ez a nagy tavaszi készülődés. — Ez is mehet — mutat Kálmán Lajos vezető ko­vács egy, a műhelyét félig be­töltő hatalmas ekére. Jöhet a tizedik. Januárban lő eke, 12 borona­levél és jó néhány tárcsa ke­rült ki megjavítva a keze alól. — Március elején kát nap szabadságra szeretnék menni, Pesten van dolgom. — Ha... — Végzünk akkora — vág az igazgató szavába mintegy hangsúlyozva, hogy a javítási munkálatoktól akkor már nem függ az elutazása. Az irodában pedig egyre- másra születnek a fizikai mun­kát kiegészítő elgondolások. Az igazgató, Kasza Ferenc januárban került a gépállomás élére. Azelőtt a Balatonkiliti Gépállomáson dolgozott főme- zőgazdászkínt. Tapsony rokon, de mégis idegen hely volt szá­mára az első pillanatokban. A gépállomás adottságainak, az emberek * és a körülmények megismerése után foghatott csak igazán munkához. Az ő irányításával most készülnek az új térképek az új helyzetről. A körzetükhöz tartozó vala­mennyi tsz területe növe­kedett. Nincs stabil szám, nap­ról napra szélesednek a terme­lőszövetkezeti táblák. És ezek szerint dolgoznak ők, s alakít­ják ki majd a brigádck szállás­helyét. Böhönye, Vése, Nemes- vid, Szenvér, ez a négy központ lesz a körzetben. Munkakez­déskor minden brigád megkap­ja a területhez szükséges erő- és munkagépeket. így a gépál­lomás késedeíem nélkül i tudja elégíteni a termelőszö­vetkezetek igényeit. A szerelőműhelyben dolgozó embereket, traktorosokat, de a fizikai munkát nem végzőket is nemcsak az a kérdés foglalkoz­tatja, hogy rendiben lesz-e min­den gép, tudjáik-e teljesíteni a tervet, hanem az is, hogy a ki­javított gépek kis panellakon avagy nagy táblákon dolgoz- nák-e többet, mert ez nem mindegy. Tapsonyba és a k"-- nyék faluiba felvilágosító szót vivő, a nagyüzemi gazdáik? t s előnyét hirdető gépállomási dolgozók: szerelők, traktoros? t, a főmérnök, üzemgázdász, fő- agronómus, igazgató nem haza- beszélnek, nem azért, sürgetik a szövetkezést, mert nézik ebből külön hasznuk származik, ha­nem a parasztok jobb c'ete és a mezőgazdaság fellendítése vé­gett járják a házakat. Miért ha j tsa a kaszát a paraszt, mi ért ballag jon a ló után, mikor a gép ma már olcsón és gyorsan el­végez úgyszólván minden ne­héz munkát az ember helyett. Értelmetlen dolog verítékezői, s fölöslegesen fárasztani az ir­mokat. Az erők összefogása új korszakot nyit meg a párásí­tók előtt. Mikor a nagy hangár®ze-ű épületben csönd váltja fel a nagy dobogást, s az irodáikban fiókba kerül a ceruza, a gép­állomás dolgozói második mű­szakra indulnak; meggyőző, igaz érveket visznek a falusi házakba, hogy előbb megszü­lessék a parasztok elhatározá­sa, s hogy minden községben létrejöjjön a testvérüzem: a termelőszövetkezet. Gőbölös Sándor Szentai Sándor Jó, ha tudják a gazdák & pulyka- és gyöugytyúktartás hasznosságáról Baromfitenyésztésünk egyik leghasznosabb ága a puly­katenyésztés. A legkülönfélébb gazdasági területeket (rétek, legelők, erdőik, tarlók, kapásföldek, szólok, és gyümölcsösök) járják be pulykáink nagy szorgalommal, és szedegetik össze a kultúrnövényeink épségét veszélyeztető rovarok milliárd- jait. Egyben összegyűjtik és hasznosítják a hullott magva­kat, gyommagvakat és fűféléket is. Az ilyen, természetes táplálékokban gazdag területeken igen olcsón nevelhetjük a pulykákat. Húsuk kitűnő, a legigényesebb és legjobban fi­zető külföldi piacok csemegéje a magyar pulyka. Tartásu­kat megkönnyíti, -hogy igen egyszerűen, a legkülönfélébb épületekben elhelyezhetjük őket. Padlások, pincék, színek, ólak, üres istállók, présházak is megfelelnek a pulykáknak. Minden négyzetméternyi területre 2—3 pulykát számítunje. A másik igen hasznos baromfiféleség a gyön,gytyúk. Te­nyésztésétől még jobban idegenkednek, mint a pulyka te­nyésztéstől, noha a legjobban fizető külföldi piacok minden mennyiségben és mindenkor jó áron (kg-onkent 1 dollár 15 cent) megveszik a kitűnő magyar gyöngy tyúkokat. Ezen­kívül baromfiféléink közül a legkiválóbb rovargyüjtők. Megfigyelték, hogy pl. a szőlői lánca és a répaormányos leg­jobb irtója a gyöngyös. Az igénytelen, igen edzett gyöngy­tyúk a rovarok és magvak minden féleségét kedveli, ezért szabad területen igen oksó a tartása. Félvad természeténél fogva leginkább a szabadban alszik, tehát lakóhelyére nem sokat kell költeni. Óiban csak a kicsinyeket és télen a te­nyészállatokat tartsuk. Több fajtája ismeretes. Nálunk a Legelterjedtebb a kékesszürke színű. Ezt tartsuk és szaporít­suk elsősorban. Nagyon kár, hogy ennek a nagyértákű, hasznos, és a magyar viszonyok mellett sikeresen tartható szárnyasnak a-/, országos létszáma az utóbbi évtized'ben indokolatlanul a minimumra csökkent. Amíg az 1934—38-as években vágott- baromfi-exportunknak 5 —5,5 százaléka gyöngy tyúk volt, 1955—56-ban ez az arányszám 0,1 százalékra esett vissza. Hazai gyöngytyúkállomónyunk létszámának fokozása .végett fontos feladat vár az állami célgazdaságokra, a ter­melőszövetkezetekre, valamint a nagyobb kifutóval rendel­kező háztáji tenyésztőkre. Papp Jolán szaktanácsadó. [fESTÖl KÖRNYEZET, hét dombon épült, el­szórt település. A lankákon, ahol valamikor régi, avarkori leleteket találtak, ma új há­zak épülnek. Nem is hinné az ember, több mint ötszázan laknak e gyönyörű vidéken. Falunak is beillene. Az eldu­gott házak összevisszasága négy-öt kilométeres kiterje­désben húzódik. Jód, Bögöcse, Cinege, Kíscinege — a település négy önálló része — ugyan­csak messze esik az iskolától. Jobbról halastavak sorozata, s a dombok mögött sűrű erdő­ség. Ez Töreki-puszta, a siófoki müúttól négy-öt kilométer­re... Mélyen a dombok mögött kis cseréptetős ház áll. Itt él Haj­dú György szívbeteg fele­ségével és hét fiával. Azaz csak öttel, a másik kettő kato­na, a legkisebbik még nem ju­tott el az iskolás korig. Józsi nyolcadikos, lánytestvérnek is beillene, úgy segít odahaza. Palacsintát süt, takarít és test­véreire vigyáz. Mert most tél­időben apja az erdőre jár, Hajdúné meg Siófokra vállal fuvarokat, hogy teljék sóra, cukorra, egy kis zsírra. Sokat pusztít a nagy család. Józsi­nak tovább kéne tanulni. Jó- eszű gyerek. De akkor ki ma­rad otthon? Meg aztán a töb­biek rossznéven vennék, ha pont ő mélyedhetne el a tu­dományokban. Mert a másik hatnak nem jutott.: A PUSZTA EGÉSZEN MEGVÁLTOZOTT. Kö­zel van a Balatonhoz. A lá­nyok nadrágban járnak, s nyáron hajnali háromkor jön­nek haza a szabadtéri szín­padról. Az emberek azelőtt mind cselédek voltak a kápta- \ani birtokon, most önállóak, igymond gazdaságilag is fiig- eellenek. Három, öt, tíz hold Somogyi puszták 1959-ben Család a pusztán — Ha beleszakadok, ha éj­szaka kelek fel, akkor is elő­teremtem a kosztot. Ruházni nem tudom őket. Két disznót vágtunk, mégis másfél kiló zsírt veszek hetenként. Jöve­delem? Feléljük, amit a nyolc hold terem. Homokos a talaj, kiég minden. Csökken a föld ereje, műtrágyára meg nem jut. De hát mi már mindenbe már bele vagyunk nyugodva. Mi állat. Tanulás után útban a dombok felé .. csak dolgozunk, mint az Szabó Etelka tanítónő a Józsi gye ek jo néninek. előmenetelét tlltaéri üajdu A pusztán mindenki éli egyéni életét. Közös gond, kö­zös öröm alig van. Aki tud, üzletel, s ha rosszul megy ne­ki, akkor is elégedettnek mu­tatja magát. Van némi lehe­tőség a keresetre. A részéből vágott fát drágán el lehet ad­ni Siófokon. A családok mun­kabíróbb tagjai meg a közeli állami gazdaságba járnak. Pénzt keresnek. De a föld megsínyli; az öregekre, gyere­kekre marad. Mi lesz ennek a vege? Rossz rágondolni. És ha kiapad a Balaton menti piac? Mert az ő részükre hamaro­san kiapad. A gazdaság, az alakuló szövetkezetek olcsób­ban ontják az árut, mint ők... 1AJDÜ NÉNI KOCSIZIK Éjfél után egy órakor sl, lovait kínozza a tengelyi>y rő sárban hatvan forintért \ell a pénz. Ha kitavaszodik. csak ők ketten dolgoznak a H földjükön gazdálkodnak, s egy részük »jól áll«, lenézi a sze­gényebbet. Tejet, zöldséget, gyümölcsöt hordanak a partra, közel a piac. Hajdúék kínlódnak. Nem­csak ok, a többi nagy családos vagy kisebb földdel rendelkező is. Az asszony így fogalmazza meg sorsukat: földben az urával A nagyob­bik fiú is o gazdaságba jár. — Dolgozunk, mint az állat... Így mondta, s szavaiban az elkeseredés is benne van, a búnkódás, hogy nem tudnak semmire se menni. így nem is lehet. De nem rajtuk ,áll. A módosabbakon... A. konyhaajtót alul korhadt deszkával foltozták ki. Az ab­laküveg helyén papiros. A ré­seken befúj a szél, figyelmez­tetőn zörget a szoba ablakán. Hideg van itt, kilátástalansúg... M isika bácsi bejáratos Haj- dúékhoz. Itt született, itt is akar meghalni. Nincs földje, kilenc gyereke volt. Fáradt, ki­merült. — Letipornának minket, fél­tik azt a koszos földet, amely­be ők is belefulladnak elöbb­Miska bácsi, a v. ö.-iag. utóbb. Hej, ha itt egyszer megértés lenne... Ezt mondja Horváth Mihály, a puszta VB-tagja. O is kesereg. Mert aki nem vak, az látja, mi lehet ennek a vége. De okoskodnak a mó­dosabbak, Egyszer már meg­próbálták, hogy javítsanak sor­sukon. Tízen is jelentkeztek egyszerre, 5ß előtt. Aláírtak. De rájuk támadt a többi, majd megették őket. Hogy: »ti akar­tok eladni minket, ti semmire­kellők, ti nyomorultak?« Abbamaradt. És kínlódnak tovább. A puszta képe nagyon meg­változott. Hetvenkét gyerek jár az iskolába, csöbútoros te­rembe. Vasárnaponként elő­adást rendeznek a kultúrház- ban, rádió is van, telepes. De nyugsága nincs a parasztnak, önmaga csinálta jövőjétől ret­teg. Van miért. Ott a dombok tövén »vita­minéhes« földek kínálgatják magukat, s kiáltanak: »Segít­setek, emberek, mert kipusz­tulunk. Megbánjátok!« Ezt le­heli az öreg föld, ezt suttog­ják a balatoni szelek. A Z EMBEREK ELŐBB, UTŰBB úgyis rádöb­bennek, hogy nem mehet ez így sokáig. A pusztai családok élni akarnak, jobban, mint két éve, jobban, mint most. A sok kicsi család naggyá nő, össze­fogva, megértéssel naggyá kell nőnie. Mert különben lassan visszasüllyed, ahonnét jött. Nélkülözésekre, sínylődésre éhes a töreki paraszt? Nem! Biztos jövőt akarnak gyerme­keiknek, önmaguknak. Igen ím, de akkor mielőbb egyet kell érteniük egy új, egy jobb aazdáVoodási mód választásá­•ak nagy elhatározásában. Mert az összefogás mindig atalmas erőt rejteget.: Jávori Béla

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom