Somogyi Néplap, 1959. február (16. évfolyam, 27-50. szám)

1959-02-15 / 39. szám

Tahimat), 1959. február 15. 6 SOMOGYI NÉPLAP Szikra János: Téli táj. (aJkvarell)’ *»»^»»»»TTTTTrTTrrTrT»T»»T»r»T»»rTTTTTTTTTTTT» FRANKL JÓZSEF: <J)at<ul(L ben és kielégítésében mind fontosabb szerepet játszik. En nek elismeréseként a kéthelyi tanács 1959-bén a népkönyvtár állományának fejlesztésére 2 ezer forirjtot fordít, és a nép­könyvtár felszerelését egy könyvtárszekrénnyel bővíti. Májer Sándor. járási könyvtáros. Téli pihenés. A gazda-fejek pipázás közben összehajolnak: sokat hallgatnak, keveset szólnak, egyért dolgoznak, s mindnyájan egyet akarnak. Szól a legvénebb: ha sok a kéve, nagy lesz az asztag, kenyér jut bőven; bizony valaha, az én időmben paraszt és cseléd átlagos bére kevés volt. Szól a legifjabb: szövetkezetünk sorsa azonos a mi munkánkkal; porban csúszik vagy a légben szárnyal, ahogy érette agyunk és kezünk dolgozik. Mindnyájan értik: újul a világ: járművek, gépek, munkamódszerek! S ahogy egymásra néznek a szemek, fölvillan bennük mély hittel a vágy: akarjuk! Költöi-esh Kódhelyen Mintegy hatszáz főnyi kö- kulturális igények fejlesztésé- zönség fogadta vasárnap este Kéthelyen a Hazafias Népfront és a népkönyvtár renoezésében tartott költői esten Csohány Gabriella és Földeák János költőkét; A közönség nagy érdeklődéssel várta az új magyar irodalom két igazsza- vú költőjével való első szemé­lyes találkozás élményét. A kéthelyiek nevében Tóth Imre, a Hazafias Népfront- bizottság titkára üdvözölte a költőket, majd Kellner Bé-I 1 a, a Megyei Könyvtár vezető-; KA egszólál a csengő, vége je ismertette munkásságukat.* az órának. A tanár fel­Az úttörőcsapatból egy fiú és áll, mielőtt azonban kienged­* né az osztályt, megszólal: — Zemkó Erzsébet! Jöjjön velem az igazgatói irodába ... — A lány riadtan feláll. — Mit akarnak tőlem? — kérdi ma­gában, amint elindul tanára után az igazgatói irodábq.. Ott már többen várják: a tanító­képző igazgatója, tanárok. Az igazgató így szól hozzá: — Nézze, kislány, régóta fi­gyeljük magát... tanárai is, én is. Nem megy magának a tanulás. Kémiából, matemati­kából, fizikából különösen gyenge ... Javasoljuk, keres­sen magának más életpályát. Ilyen tanulmányi eredménnyel nem lehet magából pedagó­gus ... Ugye, megérti? A kislány halkan válaszol: — Tudom, kérem ... Én nem is ezt az életpályát akartam. Fodrász- vagy cukrásztanuló szerettem volna lenni. De nin­csenek szüleim, tőlem senki sem kérdezte meg, mi szeret­nék lenni, mihez volna ked­vem. ... Az osztályfőnököm azt mondta, jó lesz nekem a pe­dagógus pálya, maja megszo­kom. Pedig mondtam, hogy nem tudok tanulni... Zemkó Erzsébetet tehát el­tanácsolták Budapestről a ta­nítóképzőből. Ez tavaly tör­tént. Erderr.es ennek az álla­milag gondozott kislánynak a sorsába bepillantani. Hadd is­Á csurgói járásban is méltóképpen felkészültek a barátsági hónapra Csurgón február 18-án es­te 7 órai kezdettel ünnepi műsoros esttel nyitják meg a barátsági hónapot. Halmos József gimnáziumi tanár, a Magyar—Szovjet Baráti Társaság járási titkára mond ünnepi beszédet. A műsorban a gimnázium tanulói szavala­tokkal, az általános iskolák énekkara és tánccsoportja orosz ének- és táncszámok- kai működik közre. A járás több községében ugyancsak lesz ünnepi meg­nyitó. Berzencén 18-án este az ünnepi beszéd után a földművesszövetkezet és az iskola ad kultúrműsort. Zá­kánytelepen Kálmán László pedagógus, a Bará­ti Társaság elnöke mond ün­nepi beszédet, utána bemu­tatják Csehov egyfelvonásos jelenetét, a Leány kérőket. Zákányban 21-én este a mozielőadás kezdete előtt Kiss László igazgató tart ünnepi megemlékezést a ba­rátsági hónap jelentőségéről. A járás minden községé­ben megemlékeznek a barát­sági hónapról. Magyar—szov­jet diákhetet, ifjúsági nagy­gyűlést, ünnepi önképzőköri üléseket. Puskin-, Gorkij-es- tet, élménybeszámolókat tar­tanak, valamint amkétoikkal egybekötve megrendezik a szovjet film ünnepi hetét. A járási könyvtár orosz és szovjet írók könyveiből kiál­lítást rendez. Március 2-a és 8-a között állami gazdasá­gokban és termelőszövetkeze­tekben szovjet mezőgazdasá­gi hetet tartanak, amikor a szovjet mezőgazdaság ered­ményeiről számolnak be. A csurgói gimnáziumban kiállí­tást rendeznek. Február 22-e és 24-e közölt szovjet kato­nákkal baráti találkozót szer­veznek. Minden rendezvény célja egy: tovább mélyíteni a barátságot a szovjet néppel. A PUIFÁ3KÁ Ügy hiszem egyet­len nő sem tartja hódító eszköznek a pufajkát. De minden­ki ismeri ennek a ruhadarabnak nél­külözhetetlenségét, akinek a munkaköre így kívánja. Ilonka a kenyér- boltból jött ki, ke­zében egy frissen sült, jóillatú kenyér­rel. Munkából sie­tett haza, pufajkásan. Látszott rajta, hogy kerülni szeretné a szembejövő öregedő, elegáns nőt. De az egyenesen előtte állt meg, és lenéző mosollyal köszöntötte a fiatal dolgozó asz- szonyt. Száját finto­rogva húzta el kö­szönésre, mást várt a »jó napot« helyett. — Nahát, Ilonka, micsoda ronda ez a ruha! Hogy lehet ilyet felvenni? — íd- mad a fiatalasszony­ra. — Nagyon jó ez, kérem — válaszol tü­relmetlenül Ilonka, és már sietne is to­vább. — Ne siessen úgy — szinte parancsoló a hangja az idős dámá­nak. — Olyan régen láttam, beszéljen egy kicsit magáról. De nem várja meg a választ, hanem só­hajtva ömlenek pa­naszos szavai: — Tudja, szegény férjem, az úr be­tegeskedik, és annyi bajom van. Hát mondja, pénz az a 100 forint, amit ka­punk mi? Még sze­rencse, hogy a gye­rekek külföldön van­nak, és segítenek a csomagokkal. Ilonka mind türel­metlenebb, de a nő csak tartja kesergé- seivel. — Nézze — nyitja széjjel a nála levő táskát, melyből na­rancs, fonott kalács és kifli hivalkodik ki —, ezt a semmisé­get vettem, és tudja, milyen sok pénzt ad­tam érte? — Hát ezek nem olyan fontosak — vág a szavaiba Ilon­ka. — Dehogynem! — méltatlankodik a nő —maga tudhatja, hogy mi hozzászok­tunk. — Az én gyerekeim nem is szeretik a narancsot — merész­kedik Ilonka a vá­lasszal, csakhogy mi­nél előbb lerázhassa drága idejének rab­lóját. — Szívesebben meg­eszik az almát, és olyanok, mint az élet. — Hja, a mai gye­rekek — biggyeszti le száját az úrnő. — Nem tudják, mi a jó. Ilonka £gt/ik lábá­ról a másikra áll türelmetlenségében, és én már várom, hogy, mindjárt vala­mi gorombaságot vág ennek a beképzelt dá­mának a fejéhez. De nem, még ha türel­metlenül is, de áll és hallgat. — Emlékszik — be­szél tovább amaz —, mikor nálunk volt, milyen szép ruhákat adtam magának? Nem volt szüksége ilyen otromba vise­letre, mint ez — s megfogja a pufajka ujját. Ilonka még mindig nem szól, de szeme messze néz a sem­mibe, azaz a múltba. Látja az ura ágtól le­vetett holmikat, az összecsukott cseléd­ágyat a konyhában, és megrándul száján a megaláztatás kese­rű mosolya. Nem hal­lotta az úrnő szapo­rán tovább formáló­dó mondatait. Aztán a merev szempár mozdul, rásiklik egy épületre, és ott meg­állapodik. Arcán me­leg mosoly suhan át, és száját a gyermeké­től várt csók színezi bíborrá. — Látja — érkezik tússzá az úrnő szavai­hoz —, igazán el­jöhetne néha hozzánk mosni, amikor van ideje. Sok szép kül­földi ruhát kaptam, adnék magának is belőle. — Nem, nagyságos asszony! — most már határozott és ke­mény Ilonka válasza. — Van nekem olyan is, amikor szükségem van rá. Nem kell ne­kem senki levetett holmija, és ez g pu­fajka, amit maga úgy utál, nekem érté­kesebb minden se­lyemrongynál. Mert tudja, mit jelent ez a ruha? Otthont! Jó­létet! Én ebben a ru­hában lettem emberi Sietve otthagyta a méltatlankodástól dermedtén álló úri­asszonyt. F. J, Az Országos Müemiéki Felügyelőség levele a balatonszenlgvörgvi csillagvárról A Somogyi Néplap január 25-1 számában cikk jelent meg »Emle- künk-e a csillagvár?« címen. A cikk írója helyesen méltatja a műem­lékek védelmének fontosságát, különös tekintettel a sok háború és pusztítás altai Magyarországon előállott helyzetre. Ezek után a bala­tonszentgyörgyi csillagvár műemlék voltát veti fel kérdésként. Igaz ugyan — mint azt a cikkíró Is meguianítja —, hogy írott adatunk az épület keletkezésére, pontos építés történetének megállapítására nincs, az épületek anyaga, stílusjegyei, form3i megoldása, részletkiképzése stb. azonban a szakember számára megközelítően meghatározzák az épületek korát, és pontosan tájékoztatják az épület műemléki érté-! kéről. Évszámot — Írott adatok hiányában — nem mondhatunk, a fent | vázolt sajátosságok!) jl azonban hozzávetőleges kormeghatározást tud- ' tunk adni. így tettük a csillagvár építési idejét a 17. század utolsó, I illetve a 18. század első negyedére, a csillagvár műemlék volta ezek szerint nem vitatható. A műemlék-csillagvár berendezési tervével kapcsolatos aggályokkal teljes mértekben egyetértünk. A Müemiéki Felügyelőség által eredetileg javasolt felhasználási terv más szervek­nél ügyintézés közben szenvedett változásai — és ezzel egész szelle­mének megvíl ozása — ellen már leneseket is tettünk. Mi is helyte­lennek tartanók hamisítványokkal »történelm*« levegő-teremtés meg­kísérlését. Ilyen hibás megoldást úgyis több helyen tapasztalhatunk; azon lasztink, hogy megismétlődésükre a jövőben ne kerüljön sor. Ez a csillagvárra is vonatkozik. egy leány virággal kedveskedett a költőknek, majd az általános iskola tanulói két-két verset adtak elő Csohány Gabriella és Földeák János műveibőL Ezután Csohány Gabriella szólt. Megkapóan ábrázolta azt az utat, amelyet a sokgyerme­kes, nehéz életű néptanítói szü­lői háztól napjainkig megtett. Verseiből a meleg, érzésekkel teli, az emberekért aggódó, az embereket mélyen szerető asz- szonyszív hangja csendült ki. Felolvasott és művészien elő­adott verseit a közönség nagy tapssal jutalmazta. Verseiből áradt a szilárd hit, hogy bízik a .boldogabb jövőnket építő, az elnyomás alól felszabadult em­berben. Földeák János költészetét a Horthy-korszak nehéz • mun­kássorsát átélt és a szocialista eszmékért harcoló, szókimondó kommunista ember állásfogla­lása jellemzi. A verseiből áradó őszinteség tetszett a közönség­nek. Av V. b. és a pártszervezet nevében’M és z égé t ő Imre iskolaigazgató köszönte meg a költők látogatását, majd az iskola énekkara a vendégek és a közönség szórakoztatására népdalokat adott elő. Ä műsor utón a község tár­sadalmi és tömegszervezeti ve­zetői közvetlen baráti légkör-« mer.^k meg minél többen. Ta­ben . beszélgettek a vendegek- j l(^n a^or a többit nagyobb kel. ............ } gonddal nevelik az értük fe­A jövőben sokkal több ilyen . idősek, hogy ne kerüljenek — találkozót szeretnénk rendezni. J mint zemkó Erzsébet — az Reméljük, hogy hasonló 'kéz- } UfCára deményezésünk más községek-} * * * ben is támogatásra talál. 5 $ak nagyon halványan A költői est sikerének nem* v« emlékszem arra, hogy utolsósorban jelentős tényező- * jml és merre, kiknél nevelőd­je a népkönyvtár nevelőmun- } tem — kezdi a vékony, sovány, kája. A kéthelyi népkönyvtár j szőke kislány. — Mindössze ma már mintegy 400 olvasót Iát J néhány hónapos voltam, ami­éi könyvvel, és egy-egy köl-| kor állami gondozásba kerül- csönzős alkalmával 100—120} tem. A menhelyből Nagykátá­kötet könyvet ad ki. Működése f ra adtak nevelőszülőkhöz. Itt e falu ideológiai nevelésében, a | értem el az iskolás kort, de is­kolába nem írattak be. Libát őriztem, dolgoztattak velem, Enni nagyon kevés jutott. Tü- döbeszürödést, gyomorsüllye­dést kaptam, ezért visszavittek Pestre, az Üllői úti gyermek- nevelő intézetbe. Néhány he­tet töltöttem itt, maid Újpest­re kerültem nevelőszülőkhöz. Kilencéves voltam már, ami­Más választása nem volt, visszament marcali nevelőszü­leihez. De mert elmúlt IS éves, s nevelőszülei nem kaplak utá­na állami segítséget, úgy érez­te, nem maradhat a nyaku­kon. Munkát keresett. A mar­cali tanácson feljegyezték ne­vét, hogy majd értesítik, ha lesz állás. Még ma sem kapott » ♦ I Utcára taszítva... I kor beírattak az első osztály­ba. Mive' nevelőszüleim lakása kicsi vou, nem sokáig hagytak náluk. Pestre, majd ismét Nagykátára kerültem. Nevelő- sziileimnek szőlejében kapál­tam, dolgoztam, iskolába itt sem jártam. Innen Nagykani­zsára vittek, majd Horváth Jó- zsefékhez adtak Marcaliba. Itt kaptam először szeretetet, úgy bántak velem, mint tulajdon gyermekükkel. Kijártam a har­madik, negyedik és ötödik osz­tályt. Sajnos, előzőleg egészsé­gileg annyira leromlottam, hogy szanatóriumba kellett mennem. Innen a Fővárosi Ta­náéi zamárdi gyermeknevelö intézetébe kerültem, itt elvé­geztem az általános iskolát. Ezután kerültem a tanítókép­zőbe ... Hogyan alakult Zemkó Er­zsébet sorsa, miután elkerült a tanítóképzőből? A Művelő­désügyi Minisztérium Ifjúság­védelmi Osztályán azt javasol­ták neki, menjen ápolónőkép­ző tanfolyamra. Sokszor volt kórházban, félt ettől. Nem vál­lalta. Valaki ekkor azt taná­csolta neki: »Vagy te olyan ügyes, hogy el tudod intézni a magad sorsát... « Hát az ilyen tanácsban nem sok köszönet van. semmilyen értesítést. Egyik helyről a másikra küldözget­ték. Kaposvárott is járt, nevét itt is felírták néhány helyen, de sehol sem kapott munkát. Végül a Vöröskereszt segít­ségével ideiglenesen bekerült a kórházba takarítónőnek, egy szabadságon lévő takarítónő munkahelyére. A Kaposvári Ruhaüzem igazgatója ígéretet tett, há megindul a felvétel, al­kalmazza, megtanítják varrni, szakmát adnak a kezébe. Egy kaposvári házaspár, Forró I s t v á n és felesége pedig vál­lalták, hogy örökbe fogadják. Zemkó Erzsébet élete talán rendeződne ... Jószívű embe­rek segítenének, hogy a kis­lány ne süllyedjen az utca mo­csarába. De Erzsi szertelen, nem őszinte, maga sem tudja, mit akar ... Korábban még arról panaszkodott, nehéz a. kórházi munka, nem bírja. Most már megszokta, mondja, mert ke­vesebb feladatot bíznak rá. ígéretet kapott, hogy véglege­sen maradhat kórházi munka­helyén, s így nem akar a ruha­üzembe elmenni. Jelenleg még ott lakik az örökbefogadó szü­lőknél, de onnan is el akar jönni, mert mint mondja, nem akarja ilyen korban eladni ma­gát ... Egy barátnőjével kö­zösen egy idős, magános asz- szonynál vesznek ki majd al­bérleti szobát, s ott laknak együtt... * * * E lgondolkoztató élettörté­net, s nem csupán Zem­kó Erzsébet miatt. A megyé­ben összesen lfíO államilag gondozott gyermek él nevelő­szülőknél. Kötelezzék a neve­lőszülőket, hogy a gyermeke­ket, mielőtt betöltik a 18. esz­tendőt, ipari tanulónak adják, ha van kedvük hozzá, ha azon­ban tanulni akarnak, írassák középiskolába. Esetleg néhá- nyukat el lehetne helyezni iparitanuló-intézetekben. Az sem lenne rossz megoldás, ha a kisipari termelőszövetkeze­tek, vagy más üzemek vállal­nák. egy-egy államilag gondo­zott gyermek szakemberré ne­velését, s persze ellátását is. Zemkó Erzsébet sorsa arra is figyelmeztet bennünket, hogy az állami gondozás ne csak IS éves korig tartson. Vi­seljék állami szerveink foko­zott gonddal sorsukat azután is, miután betöltötték 18. esz­tendejüket, s lényegében ön­állóvá lettek, saját lábukon kell megállniuk. És ha úgy látják, hogy egy-egy ilyen ál­lami gondozásból kikerült fia­talnak nincs elég ereje ahhoz, hogy egyedül megálljon az életben, hogy megmaradjon a becsületes úton, segítsék őt továbbra is. Jelöljenek ki gyá­mot mellé, aki ellenőrzésével, tanácsaival segíti, hogy ne süllyedjen abba a mocsárba, amelytől óvni szeretnénk Zem­kó Erzsébetet és más fiatalo­kat is. Meg kell tenni értük a lehe­tő legtöbbet, hogy ők, akik édesapa, édesanya nélkül nőt­tek fel, szakmával rendelkező, becsületes, rendes, a társada­lom számára hasznos embe­rekké váljanak... A KULTÚRA TERÜLETÉRŐL Solem-Alejhem születésének 100. évfordulója A Béke-Világtanács hatá­rozata nyomán 1959. március 2-án világszerte megünnep- lik Solem-Alejhem világhírű zsidó író születésének 100. évfordulóját. A Szovjetunióban a szov­jet népek valamennyi nyel­vén 489 alkalommal 5 mil­lió 492 ezer példányban ad­ták ki Solem-Alejhem mű­veit. Az évforduló napján « Szovjet Békebizottság a Szovjet Írók Szövetségével együtt ünnepi estet rendez a Szakszervezetek Háza osz­lopcsarnokában. Az ünnep­ség elnöke Borisz Polevoj, híres szovjet író. Solem- Alejhem életét és munkássá­gát Marietta Saginjan írónő ismerteti. Ezután részletek hangzanak fel Solem-Alej­hem műveiből. A Lenin Könyvtár kiállí­tást rendez a nagy író em­lékezetére A moszkvai Puskin Szín­ház előadja Solem-Alejhem »Nagy nyereség« című da­rabját. Restaurálják Rotari 368 festményét A leningrádi képzőművé­szeti tudományos restauráló műhely munkatársai hozzá­láttak Pietro Antonio Rotari : (1707—1762) olasz festőmű­vész alkotásainak restaurá­lásához. Rotari 1756-tól kezd­ve Pétervárott ’ dolgozott. Festményeit a Nagy Honvé­dő Háború idején biztonság­ba helyezték. A leningrádi Nagy Palota belső helyreál­lítása révén került sor az ott található 368 festmény res­taurálására. Két Modigliani-hamisítványt találtak A római Modern Galériá­ban rendezett Modigliani- kiállítás látogatói csodálkoz­va tapasztalhatták, hogy a katalógusban szereplő két festmény — egy akt és egy női arckép — nem található a kiállított képek között. A két kép igen közismert, és már több kiállításon bemu­tatásra került, így pl. Osló­ban és Koppenhágában is. A kérdezösködőknek azt a felvilágosítást adják, hogy »technikai okokból« nem lát­hatók a katalógusban szerep­lő vásznak, a valóságban azonban heves viták során a szakértők arra a meggyőző­désre jutottak, hogy a képek } hamisítványok, nem a híres Szalai László * _ olasz festő müvei. I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom