Somogyi Néplap, 1959. február (16. évfolyam, 27-50. szám)
1959-02-11 / 35. szám
SOMOGYI NÉPLAP 3 Szerda, 1959. február 1L Melyikkel lépjek? Űj városok a Szovjetunió térképén RUDNIJ (Kazahsztán) Három évvel ezelőtt ezen a területen csupán a geológusok sátrai állottak. Ma már új város nőtt ki a földből, amelynek több mint 40 ezer lakója van. Iskolák, üzletek, egészségügyi létesítmények, óvodák és bölcsődék épültek. Két szakiskola is megnyílt. A város lakosságát a környékben dolgozó vas- ércbányászok alkotják. Nem érdemes halogatni a belépést Falugyűlés Ráksiban Nagy sakkcsaták folynak a hosszú téli esteken Hetesen. Az emberek be-betémek a földműv esszövetkezet italboltjába egykét korsó sörre, közben leülnek sakkozni, vagy társuknak kibicelnek. Kellemesen telik így az idő. Képünkön: Horváth Károly és Pete János, a sertés tenyésztő vállalat dolgozói a nagy parti közben. SOMOGYSZIL KÉT ÉV ALATT •— az ellenforradalom után — többet fejlődött, mint azelőtt akár tíz esztendő alatt. 1957- ben 113 000 forintos költséggel a községfejlesztési alapból modem, 300 szfemélyes művelődési házat építettek egy régi kastély épületében. Itt kapott helyet a községi népkönyvtár és az olvasóterem is. A falu kommunistái társadalmi munkával rendbehozták, kicsinosították párthelyiségüket. Munkájuk eredményeként elnyerték a megyei pártbizottság jutalmát, egy televíziós vevőkészüléket Az itt végzett munka pénzben! ellenértéke körülbelül 20 000 forint Ugyancsak tavaly építették meg az általános iskola négy terméhez az ötödiket. A 220 000 forintos beruházás 64 000 forintos állami segítséggel történt. A meglévő helyi anyag \ és a társadalmi munka körülbelül 100 ezer forintot jelentett, az építkezés költségeinek többi részét a községfejlesztési alapból fedezték. Ekkor épült a nagy tanári és igazgatói szoba, a modern szertár, a faház és egyéb mellékhelyiségek. Mindez azt bizonyítja, hogy Szappanos Sándor és Danes Sándor, a községi tanács v. b.-elnöke, illetve tit-. kára, de a somogysz-iliek valamennyien gondolnak községük fejlesztésére, gazdagítására. Az ő feladatuk, hogy kijavítsák a régi tanácsi vezetők hibáit, amikor — akarva vagy akaratlanul — a rendelkezésre álló ( pénzösszegek jelentős részét rendszeresen a sport vitte el.; Természetesen nem a sport elhanyagolását kívánjuk, de ’ igenis szólnunk kell arról, hogy J a sport támogatásának ürügye' alatt sokszor feleslegesen és' könnyelműen adták ki a .pénzt, j ugyanakkor, amikor a falunak ] még nem volt művelődési háza, és sürgető volt az iskola] bővítése is. Az új vezetők munkája foly-] tán már megszűntek e hibák.. A megszavazott 10 százalékos községfejlesztési hozzájárulás a] falu további erősödését, gaz-. dagodását ígéri. Az új tanácsig vezetők azonban — okulva, a történteken — ne essenek el- ] lenkező végletbe; segítsék, támogassák a község hagyomá-] nyos és már sok szép ered-j ményt felmutató sportját is. SZEVERODONYECK (Ukrajna) A Szevemij Donyee folyó bal paláján nemrégiben még sztyeppe terült el. Rövid idő alatt azonban megjelentek az első lakóházak, gyárépületek. Egy évvel ezelőtt hivatalosan is megalakult Szevero- donyeok városa. A donyeci vegyipari dolgozók városa napról napra épül és szépül. DIVNOGORSZK (Szibéria) Ebben a városban a krasz- nojarszki vízierőmű sok ezer építője lakik. Bátran mondhatjuk, hogy a széles és nyílegyenes utcák belehasítanak a tajgába, hiszen a város az egykori pusztaság helyén épül fel. Az aszfaltozott utakat hamarosan magasba nyúló kőházak övezik. CSELEKEN (Turkménia) Nem is olyan régen a Kas- pi-tenger keleti partján a turkmén olajmunkások megalakították kis lakótelepüket. Ma már a lakótelepiből igazi város lett. A napokban befejezték a városi gázvezeték lefektetését. A lakóházakat, az iskolákat, az üzleteket és a többi új épületet már átadták rendeltetésüknek. Takarékosak a kertesei tanulók A hiáromtanerős Hencsei Általános Iskolában a tanév megkezdése óta takarékossági verseny folyik. Már eddig is szép eredmények születtek. A második-negyedik osztály mind a harminc tanulójának van már takarékkönyve. Az osztály takarékbetéte nemsokára eléri a 2000 forintot. Az iskola 92 tanulójának 4150 forintja van a takarékban. Ha ilyen ütemben haladnak, a tanév végére bizonyára még a tízezret is túlhaladják. A takarékban gyűjtött pénzből némelyek kerékpárt, futballt, sakkot vásárolnak majd, mások a nyári zsippói vagy balatoni táborozás költségeit akarják belőle fedezni. K ételyek, bizonytalan érzések támadnak bennünk, valahányszor újjal találjuk szemben magunkat, Ilyenkor jólesik minden felvilágosító szó. A nagyüzemi gazdálkodásra való áttéréssel kapcsolatban e célt szolgálják a falugyűlések is, ahol a községek népe közösen vitatja meg az előtte álló nehézségeket, kételyeket. Ilyen gyűlésen vettünk részt szombaton Ráksi ban. Az előadó, Fenyvesi János elvtárs, a megyei pártbizottság munkatársa megnyitó beszédében kifejtette, hogy az ellenforradalom után bár első és legfontosabb tennivalónk a munkáshatalom megszilárdítása volt, nem távolodtunk el egy pillanatra sem mezőgazdaságunk szocializálódásának gondolatától. — Mert — mondotta — tekintsünk akár keletre, akár nyugatra. mindenütt nagyüzemi gazdálkodást láthatunk, ez fjedig — szemben a miénkkel — olcsóbb, és több termést, a világpiacon szilárdabb helyet jelent. Beszélt a kedvezményeicről. Arról, hogy azt a megyét iparosítják legjobban, ahol legnagyobb teret hódít a kollektív gazdálkodás. Szólt az olcsóbb gépi munkákról, a tsz-ek tenyészállatokkal való megsegítéséről. — Tudjuk, hogy az újtól való félelem, a régihez való ragaszkodás ma még erősen fékezi az embereket, de mert a mezőgazdaság szocialista átszervezését megköveteli az élet, jobb most választani a közös utat, mint később — mondotta befejezésül. A z előadás után tompa zaj remegett a teremben. Az arcokról bizalom tükröződött, hisz egy jól működő termelőszövetkezet, az Uj Élet gyakorlati példát is adott nekik. Tavaly 54,40 forintot, ebből tiszta pénzt 40 forintot fizettek munkaegységenként. Elsőként Walter Imre, az Uj Élet Tsz elnöke szólalt fel: — Tudom, emberek — mondotta —, hogy nehezebb dolog ez, mint a nősülés. De nem kell félni tőle. Merem állítani, hogy az egyéniek 90 százaléka több jövedelemre tenne szert közöttünk, s az elenyésző 10 százalék sem lesz képes sokáig versenyezni velünk. Tehát nem érdemes halogatni a belépést. — Te, én kifizettem a juttaK a r tett földek megváltási árát — szólt az elnökhöz Törzsök József kívülálló —, de vannak, akik még tartoznak vele. Ez hogyan lenne, ha... ? Megkapta a választ. ardos Lajos, a falu idős plébánosa is szót kért. — Kedves gazda társak! — kezdte a hozzászólást. — Én nem tudok és nem is akarok belépni a tsz-be, mert más a hivatásom. De mint pap négy év óta figyelem a közösség munkáját, eredményeit, s az a véleményem, hogy nem lenne helyes egy másik tsz-t alakítani, inkább a meglevőt kell erősítem. De van egy kételyem is. Tudom, hogy jó volt a múlt és az azelőtti évek részesedése is; de ha a sok idős ember, az egész falu beásllna, nem süllyedne-e alá a jövedelem, s megélnének-e azok is, akik már nem tudnak dolgozni a mezőn? — Ami az öregeket illeti — adta meg a választ a tsz elnöke —, még jobban élnének, mint kívül. A nagy portán mindig akad nekik való munka. De hogy példával éljek, ott van a 71 éves Szántó Pista bácsi, szerzett a közösben 100 munkaegységet, van egy kis szőlője meg egy kis háztájija. Kiszámítottuk a jövedelmét, kb. 1100—1200 forintra rúg havonta. Helyeslő bólintás fogadta. Ezek az érvek, ezek a példák mindennél meggyőzőbbek. Nem is arról van szó Ráksiban, hogy a gazdák nem akarnak belépni a közösbe. Vörös József 17 holdon gazdálkodó középparaszt, a helyi népfront- bizottság elnöke így foglalta össze a falu véleményét: — Elvetettem négy és fél hold búzát, két és fél hold takarmányt. Földjeimre 12 mázsa műtrágyát szórtam szét. Ez az évem már megvan alapozva. Mégis azt mondom, jobb. lenne, ha minden gazda most egységesen választaná a közös utat, ez mindnyájunk előnyére szolgálna. P áksi gazdái nem idegen- *■ kednek a tsz-től, csupán az időpont kérdésén vitatkoznak még, de ez már könnyebben megy majd. 5. Szentai Sándor Egy pedagógus-házaspár A Somogyi Néplap egyik novemberi számában rövid hír jelent meg arról, hogy Sávoly tanácsa községfejlesztiési alapból pedagóguslakást vásárolt. A hír örömmel töltötte el a művelődésügy minden munkását, hiszen e tényben tanácsaink fokozottabb törődését látták. E hírben foglaltaik megvalósításának körülményei mellett azonban nem mehetünk el szó nélkül. Beszélni kell róla, mert egy ped agó gus-h ázaspár egészségét veszélyezteti, és egy kicsit rávilágít arra a — sajnos, ma még több formában megnyilvánuló — nemtörődömségre, közömbösségre, amely kirakat-segítéssel próbálja pótolni a művelődésügy igaz támogatár sát. Miről van szó? Az egyik sávoly! nevelő az iskola szertárában lakott. Felesége — szintén pedagógus — a szomszéd járásban tanított, ahol közös lakással is rendelkeztek. Az 1958 —59-es tanévre azonban szükség lett Sávolyon még egy nevelőre, tehát azzal a feltétellel, 'Zxt&ó 20 10. A kikötő-őrségre vezették őket. Addigra már ott volt Sze- verceo. — Szóval összeverekedtek — mondta, miután a rendőr szabályosan jelentette az esetet. — Fölöttébb dicséretes dolog. — Az ezredes hatásos szünetet tartott. — Mutassák kérem az igazolványukat! A sebhelyes nem találta az igazolványát. — Úgy látszik, a másik kabátom zsebében felejtettem — magyarázta még mindig nyugodtan —, de nyomban tisztázhatják az ügyet. A nevem Bagrov, Nyikolaj Xonsztan- tyinovics. A Tulai utca 17-ben lakom. — Majd ellenőrizzük — bólintott az ezredes —, de talán van/magánál valamilyen írás, amivel igazolhatná a személy- azonosságát. — Nincs — mondta rövid gondolkodás után Bagrov. — Ebben az esetben kénytelen vagyok itt tartani, a.mg nem ellenőrizzük. Nem tart sokáig, körülbelül fél óra az egész. — Hogyhogy itt tartani?! — méltatlankodott Bagrov. — Ehhez nincs joga! — Nagyon sajnálom, ez a szabály — tárta szét karját részvevőén Szevercev, és intétére Bagrovot a másik szabiba kisérték. Maria Gontar zavartan pillantott egyik emberről a másikra. Az őrszoba igazán nem volt újdonság számára, de most valahogy minden másképp történt, mint máskor. Nem vettek fel jegyzőkönyvet. Az ügyeletes tisztet, úgy látszik, elsősorban Bagrov igazolványa érdekelte. A botrány főhősétől, akin egyébként nyoma sem látszott az iménti részegségnek, eddig még egy szót sem kérdeztek. A szomszéd szobában pedig kinyílt az ajtó, és belépett Brajcev. Nyomában még egy ember, de az civilben volt. — Ne haragudjon, Sutov elvtárs, hogy ide kérettem — mentegetőzött Szevercev. — Ugyan! A mi munkánkban gyakran előfordul. — Akkor ne vesztegessük az időt. — Az ezredes felállt, és kinyitotta a másik szobába vezető ajtót. — Nézze meg őket figyelmesen. Nem ismeri valamelyiküket? — kérdezte Brajcev, felgyújtva a reflektort. 4 pádon hárman ültek: egy idősebb, a szeme alatt kék folttal, egy másik középkorú, szakadt ingben, és a harmadik ... — Ö az! — kiáltott fel Sutov. — Ez rabolt ki! Mindjárt megismertem a sebhelyről! Bagrov elsápadt. — Itt valami tévedés lesz — kezdte szemlátomást izgatottan. — Először látom életemben ezt az embert! — Motozzák meg! — rendelkezett Brajcev. Bagrov zsebében találtak egy autóvezetői jogosítványt és egy lejárt állandó belépési engedély a 6. sz. taxigarázsba. — összetévesztenek valakivel mondta rekedten, szaporán szedve a lélegzetet. — Ezért még felelni fognak! — Adja isten! — vágta rá nevetve Brajcev, és intett, hogy Bagrovot vigyék a kocsiba. ... Még aznap éjszaka házkutatást tartottak Bagrov lakásán a Tulai utca 17-ben. Szevercev azt remélte, hogy talál valamit a Loszev lakásából elrabolt holmik közül. Számítása nem vált be. h A szomszédok, akiket áthívtak tanúskodni, elmondták, hogy Bagrov családos ember, de a télen elkergette a feleségét a gyerekkel együtt. A szomszédok féltek Bagrovtól, s igyekeztek minél távolabb tartani magukat tőle. Brajcev egy régi, szakadozott könyv lapjai között egy fényképet talált. Bagrovot ábrázolta fürdőruhában. A 9xl2-es fénykép egyik fele le volt vágva. A háttérben ismerős táj, Brajcev rövid fejtörés után felismerte az »Ezüstfenyő« nevű népszerű kiróná*'lóhely vízibusz-kikötőjét. A fénylcép hátlapján egy pecsét fele és néhány kézzel írt szótag: » ... kül ...nak ... ina« A pecsét szövege szerencsére kevésbé volt rejtélyes: »Kraszin Fotoszövetkezet«. Szevercevet felvillanyozta a zsákmány, kettőzött energiával folytatta a kutatást. Végigkopogtatta a főfalat, és egyszer csak üregre bukkant. A tapéta alatt vékony fumérlemezt talált. Kibontotta, és egy gondosan bezsírozott, 1923-as típusú »Beretta« pisztolyt emelt ki a lyukból hat tartaléktöltény- nyel... 11. A Krazsin Fotoszövetkezet főleg csoportképeket készített. Nyáron azonban, amikor a csoportfelvételek forgalma meggyérült, a szövetkezet néhány ideiglenes kioszkot nyitott a népesebb Moszkva környéki pihenőhelyeken. A szövetkezet elnöke — egy megnyerő modorú, energikus fiatalember — figyelmesen végighallgatta Karpatov hadnagyot, és kijelentette, hogy mindenben rendelkezésére áll. A szövetkezetben nagy rendet tartottak: a régi negatívokat és nyugtákat évekig megőrizték. Hogy valahogy leszűkítsék a keresés körét, előbb annak néztek utána, melyik fényképész dolgozott az utóbbi két évben az »Ezüstfenyő«-nél. Mint kiderült, öten. Az archívumból egész halom poros nyugtát hoztak elő. Karpatov kát fiatal laboráns- nótáéi együtt, akik önként vállalkoztak, hogy segítenek neki, tizenhét órán át böngészte a nyugtákat, de Bagrov névre Hogy lakást kapnak, az ÍHető sávolyi tanító felesége átkérte magát férje tantestületébe. A tanács megígérte a lakást, s hogy ígéretét megvalósítsa, meg is vásárolt 30 ezer forint tért egy düledezőfélben levő épületet azzal, hogy november 1-ig beköltözhetnek. Az épület azonban ma sem lakható. Bár eddig 29 ezer forintot ráköltöttek, ez alig látszik meg rajta, és a tanító-pár az úgy-ahogy lakhatóvá tett egyetlen helyiségben, a cementlapos konyhában húzza meg magát. Ez is nedves, hideg, egészségtelen, egyáltalán nem alkalmas arra, hogy éjjelnappal itt tartózkodjék. No és az eddig elvégzett munkál Az átalakítás után is olyan alacsony az épület, hogy a libák benézhetnek az ablakon. Laikus létemre is bátran merem állítani, hogy nem iparosmunka, hanem a kőművesmesterség megcsúfolása, amit ott láttam. Nem akarom részletezni a hibákat, csak néhány szembetűnő észrevétel: veszélyesen görbe a megjavított fal; rossz ....................................................... szigetelés; a belső ablakpárÍ k ány 5 centivel beljebb van, mi.Trt a széle; a cementlapnak ekkor új gondolata X pokat pedig mintha messziről madt: »Miért szólna a nyugta f “W** volna a leendő eloszo- feltétlenül Bagrov névre ? I UA meS vakolatlan masak Ugyanilyen valószínűsége vauiszobában a teglak rakasa annak, hogy a másik fizette ki, |olyfn hanyaveti, hogy habarcs- akit a kép hiányzó fele ábrá-lCS!Ú se Iehet ma-’d simava önzőit. S nincs kizárva, hogy nőtm\ . ,,, , , , . volt az illető. Annál is inkábbJ Az eptíkezest a községi taráért a fénykép hátsó felén az-™cs végezteti, de úgy, ho^ a aláírás ,,... iná”-ra végződik. J tanacs tikára egyetlen esetben Zina, Nyina, Galina, Irina ...X sem- az elnök pedig a lakok ke- Vagy mondjuk vezetéknév uég- resere szemlelte meg egyszer zódése: Malinyina, Szilina,! az eoitkepst. Csak így fordulZabrogyina ... Szent ég, lány | hatott elő, hogy - szemtanuk ta,,- 1i2i1,g Karpatov elhatározta, hogy . egész napon át rakott egy kő- mea szukebbre vonja a kula-♦ „ , , tás körét, és csak azokat a Xmuves két segédmunkással! negatívokat nézi át, amelyek- ; Vagy: bár a községi tanács nek nyugtája női névre szól. ; szerződött munkásai voltak eb- Véletlenül bepillantott a la-; ben az időben, közben másutt boratórium vezetője, ránézett fjg vállaltak munkát. a félbevágott fényképre, és * nyomban megállapította, hogy j Február eleje van, és az y; a nagyításhoz »Mimóza« má- ? épület még mindig messze áll solópapírt használtak. Ezzel a t attól, hogy lakásnak nevezhes- papírfajiíval tavaly nyáron * dolgoztak, söl csak augusztusban. A papír szállítmány nem volt nagy. Este hatkor hat fényképet tett Karpatov az ezredes asztalára, amelyek Nyikolaj Bagrovot ábrázolták egy fiatal nő társaságában. A nyugtát múlt év augusztus 28-án állították ki N. I. Kornyejeva nevére. A felfedezés nagyon is ka; sük. 29 ezret költöttek az : egyébként is csak elbontást érdemlő házra, de ha még ennyit áldoznak is rá — márpedig kevesebb nem lesz elég a befejezéshez —, akkor is csak egész- : ségtelen, elfuserált lakás lesz. És addig? Addig a nedves ■ konyhából indul el a házaspár pora jött, mert Bagrov az első .tanítani a szépre és a jóra; a kihallgatás alkalmával kategó-1 férj délutánonként különböző rikusan visszautasított minden j értekezletekre, ahol a falu fel- vadat. Mindent tagadott. Ami- X , kor végül Szevercev megkér-1 emelkedései segíti elő; estendezte, mivel magyarázza meg, ♦ ként pedig a község másik vé- hogy fegyvert tartott a lakd-t g;é.n levő művelődési otthonban sán, holott nincs fegyvervise-i . .... , . lési engedélye, és eléje tartót-j nepmuvelesi mun:kat veSezn]- ta a Berettát, Bagrov csodál- I Úgy érzem, ebben a faluban kozva vont vállat: {nem becsülik meg eléggé a — Most látom először. ♦ kultúra munkásait. — Folytatjuk — Somogyi Kára!
