Somogyi Néplap, 1959. február (16. évfolyam, 27-50. szám)

1959-02-03 / 28. szám

SOMOGYI NÉPLAP 5 Redd, 1969. február 3. JÓ, HA TUDJÁK A GAZDÁK Miért és hogyan állítják elő a hibridkukoricát? A városi tanács nagytermé­ben nemrégiben mintegy száz delgozó paraszt részvételével gazdagyűlést tartottunk. Ismertettük a hibridkukori­cával kapcsolatos fontosabb tudnivalókat, amelyekről ér­demes szólni a sajtó nyilvános­sága előtt is. Helytelenül cselekszik az a termelő, aki a tavaly beszer­zett hibridkukorica termésé­ből akar idén újból vetőmagot felhasználni. A hibridkukorica második évi utántermése ugyanis vetőmagnak nem Al­kalmas, elveszti heterózis ha­tását, és termése erősen csök­ken. Ezért hibridkukorica-vető­magot évenként újból kell igé­nyelni. Saját magát csapja be a gazda, ha azért nem veszi igénybe a hibridkukorica­vetőmag csereakciót, mert sokallja érte a kétszeres mennyiségű szokványku­koricát. Ezzel egy kát. holdnyi vetéste­rület esetén 15—18 kg szemes- kukorica ellenében 4—5 mázsa (májusi morzsolt) terméstöbb- letről mond le. Mi a hibridkukorica, és mi­ért kell szorgalmazni a kuko­rica termesztésének fellendíté­sét? Hazánkban a kukorica az a növény, amely — ha silózásra termesztett kukoricát és a zöldtakarmánynak vetett csa- lamádét is hozzászámítjuk —a legnagyobb vetésterületet fog­lalja ei. Éppen ezért népgaz­dasági szempontból sem kö­zömbös az egységnyi területre eső kukorica termés mennyi­ségének alakulása. Hazánkat megelőzve egyes külföldi álla­mokban már évtizedekkel ko­rábban megkezdték a hibrid- kukoricák előállítását és szé­leskörű termesztését Vajon miért? A növénytermesztés a hib­ridkukorica bevezetésén kívül nem ismer olyan eljárást, amely a termést 20—30 száza­lékkal növelné. Méltán nevezhetjük a he­terózis hatáson alapuló hibridkukorica nemesítést korszakunk egyik legna­gyobb mezőgazdasági felfe­dezésének. A hibridkukorica előállítása tu­dományos módszereken alap­szik. Már évszázadok óta meg­figyelték az emberek, hogy a két különböző növényegyed keresztezéséből származó új növény rendszerint erőteljeseb­ * 14 ben fejlődik, mint szülőnövé­nyei. Ezt a jelenséget heteró­zis hatásnak nevezzük. Mint minden növényben, így a kukoricában is vegye­sen fordulnak elő az előnyös és hátrányos tulajdonságok. Ezeket a különböző tulajdon­ságokat szétválaszthatjuk, ha beltenyészetbe fogjuk a kuko­ricát. Beltenyészetbe fogni a kukoricát annyit jelent, hogy a növény címerporát ráhintjük az ugyanazon a kukoricaszáron levő csőképződmény selymes hajzatára. De ugyanakkor a csőképződményt a ráporozás előtt is, a ráporozás után is ce­lofánzacskóval lekötjük, hogy másik kukoricatő hímpora ne juthasson hozzá. Ezt a munkát esetlég hosszú éveken át meg­ismételjük, és így egyazon ku­koricafajtán belül különböző tulajdonságot mutató törzse­ket nyerünk, amelyeket belte­nyésztett törzseknek nevezünk. Ezek más-más tulajdonságúak, egyik korán érő, a másik job­ban termékenyülő, a harmadik alacsonyabb vagy erősebb szá­rú stb. Ha ezeket a jó tulaj­donságokat mutató törzseket más, ugyancsak jó tulajdonsá­gokat hordozó törzsekkel ke­resztezzük, egyszeres vagy két­szeres beltenyésztésű hibridet kapunk, aszerint, hogy hány­szor végezzük a keresztezést. Ezek a hibridek már bőtermők, jobban teremnek, mint a bel­tenyésztett szülőnövények ere­deti fajtái. Tehát a jó tulajdon­ságok felhalmozódását ered­ményezi a heterózis hatás. A gyakorlatban legjobban a kétszeres keresztezésű belte- nyésztéses hibrid vált be. Ilyen a martonvásári 5-ös. Nem bel­tenyésztett fajták keresztezésé­ből is lehet hibridet előállítani, de ezek termőképessége nem éri el a beltenyésztéses hibri­dekét. Láthatjuk tehát, hogy a hib­ridkukorica nemesítéséhez és előállításához sok fáradság, nagy szaktudás és sok anyagi áldozat kell. Magyarországon már a harmincas évek elején nagy növénynemesítőnk, Fleischmann Rudolf kezdte el a heterózis kukorica kísérleteket, de az akkori rend­szerben próbálkozása nem ta­lált megértésre és kellő támo­gatásra. Népi demokratikus kor­mányzatunk megfelelő anyagi támogatással segíti az évtizedes mulasztások pótlását. Hazai kutatóink munkája ré­vén, és a baráti államok e té­ren elért sikereinek felhaszná­lásával az idén megyénkben a kukorica vetésterület felén hibridet vethetünk. Ez az arány évről évre növekszik. A hibridkukorica-vetőmag előállítása teljesen megbízha­tóan, állami kézben van. A bel tenyésztett törzsek előállí­tása izolált környezetben fo­lyik. A keresztezés erre a cél­ra beállított szocialista mező- gazdasági nagyüzemeinkben, a legjobb feltételek között az Országos Vetőmagfelügyelőség ellenőrzésével történik. A kiváló tisztaságú, nagy csíraképességű, szárított, osz­tályozott és csávázott hibrid­kukorica-vetőmag forgalomba- hozatalát biztosítják az ország területén felépített hibridkuko­rica-gyárak. Milyen munka fo­lyik ezekben? A csöves termést beszállítják a hibridkukorica-üzembe. Az előkészítés során a kukorica a tárolókból szállítószalagon a válogatóba' kerül. Itt kézi­munkával a külsőre és formára nem megfelelő csöveket kivá­logatják és eltávolítják. A megfelelő csövek a szárítóba jutnak, ahol megfelelő hőmér­sékleten a csöves kukoricát 13 —14 százalékos víztartalomig megszárítják. Utána a morzso­ló-, majd az előtisztító gépre kerül a mag. Előtisztítás után a szemeket kalibráló (osztá­lyozó) gépeken engedik ke­resztül, ahol a szemek vas­tagságuk és hosszúságuk sze­rint osztályoznának. Az így nyert osztályozott szemeket külön gép súlyuk szerint szét­választja, illetve átdolgozza, és kiválasztja belőlük a mun­ka közben megsérült, beteg szemeket. Ezután következik a csávázás, amely a csírázó növényt megvédi a talajlakó baktériumok káros hatásától. Végül a hibridkukorica-vető­magot megfelelő zsákokba he­lyezik és ólomzárolják. Láthatjuk tehát, hogy a ve­tésre alkalmas hibridkukoricát, sok fáradsággal és költséggel állítja elő az állam. Minden termelőnek jól felfogott érdeke. hogy igénybe vegye a biztosan több termést adó hibrid­kukorica-vetőmagot, amelyet a helyi tanács mező- gazdasági szervénél lehet igé­nyelni. Somogyi János, a városi tanács osztály- vezetője. Somogyi puszták 1959-ben Szépült, javult as ff A VALAKI EGYSZER-*■* rászánná magát, hogy megírja az Ötvöskónyi melletti PetenyepiLszta krónikáját, na­gyon nehezen találna adatokat a múltról, az idősek se szolgál­nának értékes visszaemlékezé­sekkel, mivel igen-igen meg­csappant a régiek száma, ki­cserélődtek volt a cselédházak lakói az utolsó évtizedben. Ami kevés megmaradt, az is héza­gos: Petenyepuszta a C s e r- n e l-féle birtokhoz tartozott a húszas években, csak 1933-ban került egy bizonyos N ov á k földbirtokos kezére, aki oly rossz gazda volt, hogy egy hold földön 6 mázsa búzát (ma 14 mázsa a termés), 8 mázsa rozsot (ma 12 mázsa a termés) termelt. A cselédházak elha­nyagoltak voltak, közös kony­hán főztek a családok, sőt az se ment ritkaság számba, hogy egy szobában két család la­kott. A lakások berendezése szegényes volt, nemigen tellett ruházkodásra, kukoricakenye­ret ettek a cselédek, pedig lá­tástól vakulásig dolgoztak. A felszabadulás után gyorsan peregtek az események Pete- nyepusztán is. Sokan jutottak házhelyhez, földhöz. 49 őszén megalakult az állami gazdaság. Az emberek ezután már nem mentek el a városba, az erdőre dolgozni, hanem helybenA a mezőgazdaságbatj. helyezkedtek el. Ha olyan valaki vetődik el Petenyére, aki nyolc-tíz éve nem járt erre, meglepetten né­zi a puszta megváltozott ar­cát. Új épületek nőttek ki a semmiből, a cselédházak is egyre szépülnek, négy dohány­pajtát, hídmérleget, disznóóla­kat és egy 8# férőhelyes istál­lót kapott Petenyepuszta, ami­óta a Nagybaráti Állami Gaz­dasághoz tartozik. A cselédhá­zak is alapos változáson men­tek at. Száműzte a gazdaság a múlt sötét emlékét, a közös konyhákat, leválasztották a lakásokat. Tavaly új ajtóval cserélték ki a régieket, stuka- túroztak, most pedig a kony­hákat téglázzák. GENKI SE TAGADJA a ^ pusztaiak közül, hogy nagyot fordult a világ sora Pe- tenyen is. Hogy mi az, ami a legjobban megváltozott? Az emberek életkörülménye. Az a mondás járja: »Aki becsület­tel dolgozik, mindent elérhet, mindent megvehet magának«. Hogy ennek milyen nagy az igazsága, bizonyítja az, hogy volt cselédek házat vásároltak: K el e ez József Belegen, H e n c s e i István ötvös- kónyiban. Hosszú Ger­gely Kaposvárott. Valamikor csak egy rádió volt a pusztán, az is Novait földbirtokos úr szobájában szólt, ma az itt la­kó 15 család közül csak kettő­nek nincs rádiókészüléke. Új­ságot sem olvastak régen az emberek, ma minden család járat néhányat. — Hét újságot olvasunk a fiúmmal — mondja Molnár József, a gazdaság kőmüve­életük se. — Ha véletlenül egy este nem tudom vacsora előtt elol­vasni valamelyiket, még a fa­lat sem esik jól. Valaha elmaradott, minden­től elzárt emberek voltak a pusztaiak. A gyerekek ma bi­zony megmosolyogják az idő­seket, amikor azokról a régi időkről mesélnek, hisz ők azt látják: a G y e n i c s Ica Ka­posvárra jár gyors- és gépiró iskolába, a hatodikos Deák Pista, meg a többi gyerek is egymásután falja a könyveket, melyeket a népkönyvtárból hoznak, a gazdaság vontatóval viszi be a dolgozókat és csa­ládjukat Nagybarátiba mozit, színházat nézni, sőt Budapest­re, a mezőgazdasági kiállításra is el-elmentek. S nemcsak az iskolások tanulnak már estén­ként, hanem az idősebbek is. T ub oly József, H e n c s e i József, Deák György, Mester János ezüstkalá­szos tanfolyamra jár. Hogy a téli esték unalmát messze űz­zék, elhatározták a fiatalok, hogy a dohánysimítás befejezé­se »tán színdarabot tanulnak. D A RKIT KÉRDEZ AZ EMBER, hasónló választ kap arra a kérdésre: Nem vá­gyik-e a tarosba? H e n c s e i Imréné szíves szóval tessé­kel a lakásába, s büszkén mu­tatja a berendezést, a frissen festett falat. — Hát volt régen egy cseléd­nek ilyen lakása? Rossz nya­valyát! Most mindenünk meg­van. Miért kívánkoznánk el Gyorsan és körültekintsen MSZBT alakult Baiatonbogláron (Tudósítónktól.) Január 30-án sokan jelentek meg a pártszékházban a Ma­gyar—Szovjet Baráti Társaság alakuló ülésén. Kongó Károly községi párttitkár megnyitója után Pommer Gottfridné MSZMP csúcstitkár ismertette a társaság célkitűzéseit. Han­goztatta, hogy a társaság tag­jainak feladata a magyar— szovjet barátság elmélyítése, a kulturális és egyéb kapcsola­tok ápolása, a szovjet nép életének, munkájának ismer­tetése. Tervbe vették, hogy a közel- jövet-en előadássorozatban is­mertetik a Szovjetunió hatal­mas eredményeit. A barátsági hónap keretében február 18-án nagygyűlést tartanak Balaton- bogláron, ahol Gajdos László, a Fonyódi járási Pártbizottság titkárhelyettese mond beszédet. A gyűlés résztvevői megvá­lasztották az elnökséget, tag­jai: Horváth Lajos, Győré Já­nos, Kocsis Ferenc, Kongó Ká­roly. Bárdosi Károly, Greimin- ger Ferencné, Heiszner Kál­mán. Pethő Géza és Epres Fe­renc. Befejezésül Kongó Károly párttitkár megemlítette: ed­dig mintegy kétszázan jelent­keztek, hogy részt kívánnak venni a társaság munkájában. A földművesszövetkezetnél és az állami gazdaságban 50—50 fő jeléntkezett a Magyar— Szovjet Baráti Társaságban végzendő munkára. Az MSZMP Központi Bi­zottsága decemberi határoza­tából jelentős feladatok há­rulnak a földművesszövetke­zetekre is. A siker egyik biz­tosítéka a tennivalók gyors és körültekintő számbavétele. Ennek megértését tapasztal­hatjuk megyénk földműves­szövetkezeti szerveinél. Az Országos Földművesszö­vetkezeti Tanács január de­rekán tárgyalta meg a me­zőgazdasági párthatározat végrehajtásával kapcsolatos feladatokat. A megyei kom­munista aktívaülés is hang­súlyozta a földművesszövetke­zetek szerepét a mezőgazda­ság szocialista átszervezésé­ben. A MÉSZÖV igazgatósá­ga késedelem nélkül megvi­tatta a tennivalókat, és két nappal a megyei aktívaérte­kezlet után tanácskozott a MÉSZÖV választmánya, s részletes, pontos intézkedési tervet emelt határozattá. A MÉSZÖV választmánya, a somogyi földművesszövetke­zeti mozgalom legfőbb me­gyei szerve kinyilvánította, hogy teljesen egyetért a Köz­ponti Bizottság decemberi ha­tározatával, és a mezőgazda­ság szocialista átszervezéséből adódó feladatait a legjobb tudása szerint igyekszik meg­oldani. A beszámoló hang­súlyozta: — eddig helytelenül értelmeztük, eltúloztuk a fo­kozatosság szerepét. A párt- határozat lehetővé teszi, hogy világosan lássuk végzett munkánk fogyatékosságait, eredményeit. Az elvi kérdé­sek tisztázottak, s ezekhez kell szabnunk a jövőben te­vékenységünk gyakorlatát, Kommunista önbírálat és bírálat jellemezte a beszá­molót. Mérlegre tette és kü­lönválasztotta az egyes em­berek tudatosan elkövetett hi­báit és a jóhiszemű tévedése­ket. A fő figyelmet a tenni­valókra irányította: a föld­művesszövetkezetek adjanak meg minden megadható se­gítséget a mezőgazdasági ter­melőszövetkezeti mozgalom erősítéséhez, fejlesztéséhez. A MÉSZÖV választmánya a KB határozatának útmutatása alapján elvetette a korábbi rosszul értelmezett gyakorla­tot: ezután nemcsak a szö­vetkezetek egyszerűbb for­máinak, hanem a legmaga­sabb típusú szövetkezet, a tsz létrehozásának, működésé­nek támogatását is szívügyé­nek tekinti a földművesszö­vetkezet. Tisztázódtak az ag­gályok — nem volt minden rossz, amit az fmsz-ek az egyszerű szövetkezési formák elterjesztéséért tettek. Egy­értelműen kirajzolódtak a feladatok, hogyan kell a tár­sulásokkal, szakcsoportokkal, szakszövetkezetekkel foglal­kozniuk. Késedelem nélkül vette számba tehát a somogyi fmsz-mozgalom a mezőgazda­sági párthatározatból fakadó tennivalókat. Ez reményt ad arra, hogy ugyanilyen gyor­san hozzá is fog feladatai megoldásához. Az előadóktól és egymástól is tanulnak-NINCS OLYAN TELI SZE­KÉR, amelyre még ne férne-« — tartja a közmondás. így van ez az ismeretek terén is. Tsz-elnökeink, akik közül so­kan már hosszú évek óta szo­cialista nagyüzemet vezetnek, kétségtelenül nagy gyakorlat­ra tettek szert. Elméleti kép­zettségüket — ha figyelembe vesszük a tudomány és tech­nika újabb és újabb vívmá­nyait, a termelési újításokat — szinte állandóan fel kell frissíteni. Az elméleti oktatás és a más szövetkezetek meg­ismerése főleg -fiatalabb«« el­nökeinkre fér rá. Az út, amely felé ész, értelem és történe­lem halad, a nagyüzemi gaz­dálkodás. Ez a vezetőktől nagy hozzáértést igényel. E dolgokat mérlegelve ha­tározta el a megyei tanács mezőgazdasági osztálya, hogy háromhetes tsz-elnöki tanfo­lyamot szervez. A január 17-én 58 fővel megindult tan­folyam már a vége felé köze­ledik. Érdemes bepillantani munkájába. AZ EDDIGI ELŐADÁSO­KON szó volt már az agrár- politikai tézisekről, a tsz-ek időszerű problémáiról, szer­vezési kérdésekről, a szövet­kezetek erdőgazdálkodásáról, a talaj művelésről, trágyázás­ról, a növénytermesztésről, a növényvédelemről, a külön­böző fajtájú és korú állatok takarmányozásáról stb. A dél­előtti előadásokat a délutáni foglalkozásokon vitákkal zár­ták. De az eszmecsere este sem szűnt meg. Hol az egyik, hol a másik elnök mondta el problémáit, s ilyenkor mindig akadt, aki megadta rá a választ. -Te ezen ütközöl innen? A férjemmel megke­ressük haionta a 2500—2600 forintot, s hol vannak még a juttatások. Bizony másképp él­nek a hajdani cselédek és gyer­mekeik Petenyepusztán. Volt olyan valamikor is, hogy a cse­lédasszony karórát hordjon? Hogy a gyermekeknek hárma­sával vegyék szüleik a köny­veket? Nem. Most meg tudjuk tenni. Hosszú J úlia 49 óta dol­gozik a pusztán, mint csoport- vezető. Ö is megerősíti Hen- cséné szavát. — Nem kívánkozunk el in­nen, hisz megtaláljuk számítá­sunkat. Nem mondom, amíg nem hozták rendbe a lakáso­kat, morogtunk, most azonban már ezzel sincs baj. Emlék­szem, fxogyan jártak a múlt­ban a gyerekek iskolába, hány ruhájuk volt a pusztai lányok­nak. Ma Pesten is megállnánk a helyünket. Nekem például négy pár cipőm, tizenhárom ruhám, bőrkabátom, esőkabá­tom, kosztüm kabátom és ki tudja mind felsorolni, mennyi ruhaneműm van. Tavalyelőtt még nyaralni is voltam Bala- tonfüreden. Remélem, idén is sikerül elmennem valahova. H o r v át József fogatos, fiatalember még, a 30. évét ta­possa. Húsz éve él itt Petenye­pusztán. ö is csak csodálkozva ingatja a fejét, amikor meg­kérdezzük, nem vágyik-e el innen. — Hát hova mennék? Nem tudok én a városban megélni, még nekimennék a kirakatnak — teszi hozzá mosolyogva. — Mindenem megvan itt, most vettem 1200 forintért egy sez lont, a szerződéses hízómér 2775 forintot fizetett az Álla1 forgalmi Vállalat. TVEHA ELŐFORDUL, * * hogy valaki szerencsét próbál, elmegy más vállalat­hoz (mint például Gulyás László, Takács János), de egy hét se telik bele, már vissza is szerződtek a gazda- Sághoz. Aki ehhez a vidékhez f szokott, nehezen marad meg j máshol. | Sorolni lehetne még a pél- j dákat arra, hogyan élnek az | emberek itt. Deák Istvánt brigádvezetö elmondta, hogy az j ifjú házas Horváth Lajosi most csináltatott 9000 forin- i tért szobabútort, hogy S z á n-\ t ó É v a éjjel fél egyig olvas | mindennap, hogy H e n c s e Is t v á n e k 2300 forintért vet- . lek konyhabútort Apró adatok ♦ ezek, melyekből kialakul a ♦ puszta mai szebb és jobb élete. ♦ Ma éppúgy hozzátartozik Pe-; tenyepusztához az új, olvasó, t tanuló, művelődő és jobban élőt ember képe, mint a nemrég | épüli dohánypajták, ólak, is-1 tállók. | Persze, ahogy rózsa sincsen * tövis nélkül, Petenyepusztán is ♦ akad gond, baj. Az ötvöskó-1 nyiból vezető utat tavaly sem I hozatta rendbe a tanács, pe- ♦ dig az idősek szerint még a » múltban is mindig megjavít-1 tatta a község közmunkával. | A TANACS TEHAT SOK-t ™ KAL .JOBBAN szívént kell viselje a pusztán lakók életét. Az idei tervben már > szerepel az út rendbetétele, > most már csak az szükséges, l ne feledkezzenek meg erről.; Tavalyelőtt még a pusztán is» "oltak mozielöadások, a MO-1 TÉP azonban abbahagyta ezt« i jó szokást, pedig milyen jó | ’íme, ha helyben nézhetnének« ilmet a pusztai fiatalok! Lajos Géza l meg? Nekem is volt már ilyen gondom, és így oldot­tam meg .. .«< Segítik, támo­gatják egymást mindenben. De kérdezzünk meg néhány hallgatót, mit is jelentett szá­mára a tanfolyam, mi újat mondanak az eddigi előadá­sok. Kiinger Sándor, a potonyi Petőfi Tsz néhány hónapja megválasztott elnöke így nyi­latkozik: — Főleg a szervezésről szó­ló előadást hallgattam nagy figyelemmel. Be kell szervez­ni a szegényparasztokat tsz- einkbe, hogy ezáltal könnyebb megélhetést biztosítsunk szá­mukra. Kovács József már négy év óta elnöke a böhönyei Sza­badságnak. — Jónak találom az útmen­ti fásítást — mondja —, és még valamit, amiben itt a tanfolyamon erősítettek meg. Tavaly megkezdtük 60 holdas területünkön a gyümölcsfa-te­lepítést, s itt {utói is meg­győztek, jó, ha karácsonyfá­nak való fenyőket ültetünk közéjük. Pajzs János, a csökölyi Munkásőrség Tsz elnöke most végzi levelező úton a mező- gazdasági technikumot, de azért szívesen jött a tanfo­lyamra. — Engem a talajjavítás ér­dekel legjobban. Az idén ugyanis a tíz hold lucernave­tésünk alá Egerszegi-féle al­talajjavítást végzünk, s fo­lyamatosan az egész szán i óte­rületünket meszezéssel akar­juk megjavítani. Érdekli az itatásos borjú­nevelés is. Mindenre kap magyarázatot, felvilágosítást. Huszár József, a somogy- sziii Petőfi Tsz kilencéves ta­pasztalattal rendelkező el­nöke is sokat tanul a tanfo­lyamon. Egyrészt felújítja a már elfeledteket, másrészt megismeri a silókukorica­termesztés új módszerét. Eddig a silógödör mellett silóztattam — mondja. — Most az esti vitákon meg­győztek az elvtársak, hogy sokkal előnyösebb, ha a me­zőn aprítják föl a silóba való takarmányt, és úgy viszik a gödörhöz a kocsik. Ezután ezt'a módszert használom. E NÉHÁNY PÉLDÁBÓL IS érzékelhetjük, hasznos a tanfolyam a kezdő és a több tapasztalattal rendelkező el­nököknek egyaránt. De való­ságos eredményeit majd csak az elkövetkező zárszámadá­sok alkalmával tudjuk lemér­ni. Reméljük, kedvező ta­pasztalatokat ad az a mérle­gelés is. Szentai Sándar

Next

/
Oldalképek
Tartalom