Somogyi Néplap, 1959. február (16. évfolyam, 27-50. szám)
1959-02-03 / 28. szám
Kedd, 1959. február 3. 6 SOMOGYI NÉPLAP A rádiók orvosai A kaposvári RAVEL műszerészei igyekeznek a meghibásodott készülékeket a leggyorsabban kijavítani, mert tudják, hogy aki a rádiót megszokta, annak szinte üres a lakása rádió nélkül. Jegesi Lajos, a kirendeltség vezetője televíziót javít. Sára János műszerész a kijavított magnetofont ellenőrzi. Szabó Albert a 604-es gramofonos rádió blokkját forrasztja. LÁTOGATÁS a Nagyatádi Dohánybeváltó Vállalatnál (Tudósítónktól.) Naponta érkezik a szépen kisimított, gondosan összekötözött, nagy levelű barna dohány a nagyatádi dohánybeváltó telephelyére. Roznik László főkönyvelőtől érdeklődtünk a tavalyi dohánytermésről és a vállalat munkájáról. — Hány kát. hold dohányra kötöttek szerződést tavaly? — 1958-ban 2200 kát. holdra szerződtek a somogyi dohány- termelők. Főként szuloki dohányt termelnek megyénkben. A két éve meghonosított havanna-dohányból az elmúlt évben 120 kát. holdon termeltek. Az idei szerződéskötések is már megtörténtek. Évről évre szaporodik a dohánytermelők száma. A terv teljesítésben országosan is első helyen van vállalatunk. Negyedik negyedévi tervünket 117 százalékra teljesítettük. — Fejlődött-e az üzem az utóbbi időben? — Igen. Jelenleg szerelnek be egy magas frekvenciás berendezést, mellyel a dohányt sterilizáljuk. Ezzel megóvjuk az esetleges megpsnészesedés- től. Jelentősen javítja, ez a minőséget. — Mi akadályozza a munkát? — Régi és még mindig megoldatlan problémánk a raktárhiány. Raktárunk ötezer mázsa dohány befogadására alkalmas, pedig 18—20 ezer mázsa dohányt - kell beváltanunk évente! Szükségmegoldásképpen Ordacsehiben is létesítettünk beváltó telepet. Ide szállítja dohánytermését Felső- Somogy lakossága. Korszerű raktárra van szükségünk, de nincs rá pénz. Pedig a raktárhiány a minőség rovására is megy. Reméljük, az Élelmi- szeripari Minisztérium- segít megoldani ezt a problémát. — Hány mázsa dohányt váltottak be eddig? — 13 ezer mázsa szulokit és 1243 mázsa havannát. Készletünkből 11 ezer mázsát más üzemekbe szállítunk fermentálásra; 6 ezer mázsát Nagyatádon, 2 ezer mázsát pedig Ordacsehiben fermentálunk. Az eddig beváltott dohány értéke 19 millió forint. — Szállítanak-e külföldre is? — A külföldi kereskedelmi szakemberek telepünkről is szállítanak fermentált dohányt. Különösen nagyon keresett dohányfajta a szuloki. Nyugat- Németországba, Ausztriába és Hollandiába is exportáltunk. — Milyenek voltak a tavalyi terméseredmények? — A szárazság ellenére is szép eredményeket értek el a somogyi dohánytermelők. Pápa János szentai lakos 608 négyszögölön termelt szuloki dohányért a dohány árán és a szi varka juttatáson felül jutalomként 6125 forintot és 2700 db szivarkát kapott. Csere István ötvöskónyi dohánytermelő 828 öl dohánytermése után a beváltási áron és szi- varkajuttatáson felül 7711 forint készpénzt és 3600 db szivarkát. Wittman György se- gesdi lakos 1032 öl szuloki dohányföldjének terméséért a beváltási áron és szivarkajut- tatáson felül 11 610 forintot és 5300 db szivarkát, Kiss József lábodi lakos egy kh. dohányföldjének termése után a beváltási áron és szivarkajutta- táson felül 11 715 forintot és 5100 db szivarkát kapott jutalomképpen. Mindez azt bizonyítja, hogy érdemes dohányt termeszteni. — A Hazafias Népfront, a TIT és a Zeneiskola rendezésében február 4-én, szerdán este indul a Verdi és Puccini legszebb műveiből összeállított mikrolemezes operasorozat. Bérleteket a rendező szerveknél és a helyszínen is lehet még igényelni.---------- I TMlgli ------------m t töftéjit „ÜZENET Á FÖLDESURAKNAK!“ Az 1919-es év első napjától fogva mind több és több újat hozott a vajúdó Magyarországnak. Pesten a kormány még ura volt a helyzetnek, de a proletárdiktatúra napról napra közeledett. Ennek jegyében született Latinka Sándor cikke is a Somogyi Hírlap 1919. január 25-i számában, melyet a mezőgazdasági munkások béreinek szabályozása végett írt. Az írás nemcsak e harcos egyéniség következetességét jellemzi, hanem azt is, hogy 40 évvel ezelőtt ebben az országban a forradalomnak el kellett jönnie. így ír Latinka az »Üzenet a földesuraknak!« című cikkben: »A tüzes trónon elégetett Dózsa György hamvaiból virágzott ki a magyar szabadság. Mert a forradalommal csak befejeztük Dózsa György munkáját, hogy mindennél ragyogóbb, csodásabb életet biztosíthassunk a magyar népnek. A forradalom lehúzta az ezerholdasok lábáról azt a csizmát, mellyel évszázadokon keresztül belénk rúgtak, és végre emberré lett a cseléd is. Eddig csak rablánc volt számunkra, ezután azt akarjuk, hogy a föld a dolgozó munkásnépnek teremjen. Nem csodálkozunk tehát, hogy a földesurak lázasan várják február hónapnak második felét, mert félnek, hogy ezután az aranyak helyett csak a szétzúzott rabláncok szemeit gyűjthetik össze. De mi a legyőzőitekkel nem úgy bánunk, mint ahogy ők tettek velünk, amikor mi voltunk alul. Mi a termelés folytonosságát nem akarjuk megakadályozni, a mi követeléseink nem lesznek nagyobbak, mint amennyit a föld megteremni képes: mi követeljük a cselédbérek olyan rendezését, amely kiemel bennünket az állatias életből, és szebb világot biztosít számunkra ... ... Mi a megértést keressük, és békességben akarunk dolgozni, de munkánknak gyümölcsét is élvezni akarjuk! Ezt üzeni a földesuraknak Dózsa György fölszabadult népe.« A művelődés fegyvereivel HARCOLNAK AZ ÚJ ISKOLÁÉRT KAPOSFŐN Kevesen vágynak olyanok... Vannak csodálatos érzékkel megáldott honfiak, a sors kegyeltjei, akik óriáshalként élvén a társadalom édesvizű. tavában egyik napról a másikra világra szóló hírnevet szereznek maguknak. Mi több: sajnálkozást, együttérzést is. Mert ismerőseik fáradhatatlanul hajtogatják: ejnye, hogyan és meddig bírja még sze- gé'T'v p, Tcdflv»v' nagy strapát . ■? 1 Universum Karry R. elvtárs is ilyen. Köztiszteletben álló férfiú a városban, s az emberek tátott szájjal figyelik, milyen önzetlenül ajánlja fel szolgálatait a haza oltárára. Percíz politikus. Mindenkor tudja, hol és mit keld mondania. Zseniális elme..t Es mindenhez ért. De ideje nincs, ő is, mint a nagyra- hivatott emberek, elfoglalt, s úgy érzi, szinte kizsákmányolják agytekervényei- nek csodálatos adottságait. — Kedves Universum elvtárs! — így fordult hozzá egyszer egy szegény, szerencsétlen hálandó. — Kérem tartson előadást nálunk "A társadalmi munka szerepe szocialista építésünkben« címmel. — Ó, ezer örömmel elvtársacskám, ezer örömmel. Tetszik a téma, hisz magam is úgy tele vagyok vele. .. De sajnos... < Elhárító kézmozdulat.) Egész hónapra betábláztam magam... — Pedig csak önre gondoltunk — szólt amaz esdeklőn. — Még a tiszteletdíjat is elővakartuk va- lahonnét... — Igen... khm... talán. Mert ugyebár. .. Megegyeztek..; Eszembe jut Universum Karry R. kilátástalan jövője. Szegénykém, csak háromezret kap munkahelyén. Szinte nyomorog háromtagú családjával. Felesége is alig hoz másfélezret a konyhára. Nem méltányolják eléggé Universum elvtárs igyekezetét. Ráadásul állandóan társadalmi munkával gyötrik. Nincs éjjele, nincs nappala. Rútul visszaélnek önzetlenségével. Alig fejezte be egyik ázsiahírű munkáját 7 ezerért, amikor felkérték, hogy írjon tanulmányt a bőrbetegségek litera- turisztikus elváltozásairól. Mit tehetett? Megírta. Legutóbb felajánlotta szolgálatait a Teleoptikum müsorszerkesztöségé- nek. Igazán nem tehet róla, hogy havonta hat-hétszáz forinttal megajándékozzák érte. Hónapokat tölt tudományos munkásságával. Ha ráér, kutat, ha unja magát, ír, vagy éppen előadást tart. És járja a falvakat Idegösszeroppanás kerülgeti Hiába, a társadalmi munka fárasztó, még akkor is, ha fizetnek érte. Márpedig fizetnek, mert különben Universum elvtársnak nincs ideje. Egyszer valaki mintha átlátott volna a szitán. Azt mondta: enné meg a fene a világot, hiszen nem irigyli tőle senki azt a két-há- romezer mellékest. Csák ne hajtogatná mindig, hogy beleszakad a társadalmi munkába. ■ Igen rosszindulatú valaki volt ez a szitán áttekingető. Mert bizisáen babérkoszorú illetné Universum Karry R. egyébként dicsfénytől övezett, nagyszerű koponyáját. Babérkoszorú, Kossuth-díj, Lisztért Jászai-dij, valamint havi kétezer külön prémium... Mert kevesen vágynak isten országából, kik hozzá hasonló zsenialitással tudják "átejteni« a jóakaratú embereket... — m — Völcsei István v. b.- titkárral és Marosi V i n- c e tanárral beszélgetünk a kaposfői tanácsháza egyik szobájában. A hivatalos idő már régen véget ért, kint erősen sötétedik, de úgy látszik, akadt mindkettőjük számára holnapra nem halasztható teendő. Marosi Vince, aki nevelői munkáján kívül a népművelési ügyvivő tisztét is viseli, éppen most végzi a tanácsházán elhelyezett hépkönyvtár állományának rendezését a Megyei Könyvtár egyik munkatársa segítségével. Sürgető dologgal birkózók szemében nem örömest látott vendég az újságíró, aki kérdést kérdésre halmoz, míg az interjú vagy riport alanya legszívesebben búcsúzna és tenné a dolgát tovább. Házigazdáim mégis szívesen veszik az érdeklődést. Elmondják, hogy noha közel a város és a művelődés, a szórakozás szóin jazói — jobbára a fiatalok — sűrűn látogatnak be egy-egy mozi-, színházi előadásra, időnként az Ifjúság Házába vagy különféle szórakozóhelyekre, azért van Kapós- főnek kulturális élete. Hogy bejár az ifjúság a városba? Ez a megyeszékhely közelségéből adódik, meg abból, hogy még nincs a községnek kultúrháza. — De lesz! — fogadkozik Marosi Vince bizakodástól sugárzó arccal, és a fiatal titkár helybenhagyólag bólint. — Két-három óven belül lesz kultúrházunk is. Jelenleg el vagyunk foglalva az iskola építésével. — Kapunk ugyanis egy kéttantermes iskolát — magyarázza a v. b.-titkár. — Ehhez saját erőből szeretnénk építeni még egy tantermet. Marosi Vince veszi át a szót. — Úgy határoztunk, hogy az elkövetkező időkben minden rendezvény bevételét a harmadik tanterem építésére rakjuk félre. — Milyen rendezvények voltak utóbb, és milyenek lesznek? — Vasárnap rendezett a nőtanács egy táncestet. A KISZ-fiatalok egy színdarab tanulásával vannak elfoglalva. Február első hetében — felbuzdulja a tavalyi sikeren — ismét megrendezzük az általános ' iskolások karneválját. Ezután a könyvtárra terelődik a szó. — Hány olvasója yan a könyvtárnak, és mit" olvasnak leginkább a kölcsönzők? Az elmúlt 240 olvasót tartott számon a népkönyvtár. Az alig hatszáz kötetes könyvtárhoz képest ez nem lebecsülendő. A legnagyobb keresettségnek a mezőgazdasági szakismereteket nyújtó könyvek örvendenek. Különösen azóta, hogy megindult a népközépiskola, huszonöt hallgatóval. — Ez hol működik, mikor indult? — Mint minden más tanfolyam, rendezvény, ez is az iskolában kapott helyet. Január közepén indult, hetenként háromszor van tanítás. A hallgatók a-mezőgazdasági technikumok anyagával ismerkednek itt Olyan nagy volt a gazdák érdeklődése, hogy még Gschwindt József bácsi is beiratkozott, pedig ő jó pár esztendővel ezelőtt — van annak 15—20 éve, ha nem tévedek — elnyerte az aranykalászos gazda címet. De úgy érezte, neki sem árt, ha elsajátítja a korszerű gazdálkodás tudnivalóit. A nőtanácsnak ugyancsak az iskolában működik egy kézimunka-tanfolyama. Jóleső érzéssel a szívünkben szorítunk kezet a búcsúzáskor. Igaz, Kaposfő kicsiny község, élete azonban nem egyhangú! Lakóit most egy ideig még az a cél sarkan- fyúzza nemes értelemben vett nyugtalanságra, hogy ne csak két tanterme legyen az új iskolának, hanem három. A művelődés fegyvereivel most ezért harcolnak. Ha befejeződik az iskola építése, sor kerül a kultúrház felépítésére is. Szívből kívánjuk, hogy így legyen! L. I. FALU B Jólesik mostanában behúzódni meleg, védett helyre. Tél van. Az utazó közönség szívesen látogatja a MÁV Utasellátó kaposvári éttermét. A mindig tiszta, kellemes, meleg helyiségben egy pohár bor, sör vagy fekete mellett eltűnik a vonatra várás ideges izgalma és a didergés. Tegnap este én is ott fogyasztottam megszokott feketémet egy szívet-lelket derítő esemény tanújaként. Idős falusi nénike ült az egyik asztalnál. A széknek csak a sarkát foglalta el, azzal a félszegséggel, ami az egyszerűbb emberek elfogódottságát jellemzi nyilvános helyen. Egy pohár bor volt előtte, néha az ajkához emelte, de nemigen fogyott a. pohárból. Inkább csak ízlelgette az aranysárga folyadékot. Egyszer csak szétlebbent az ajtót takaró nehéz borivó függöny, és bőrönddel kezében ott állt egy fiatal cigány fétfi. Úgy nézett körül, mintha keresne valakit. A néni észrevette, és mosolyra derülve integetett neki. Amaz nem vette észre a néni hívogató kézmozdulatát, csak állt tanácstalanul. "Sándor«, röppen el most a néni ajkáról a félhangos megszólítás. A fekete szempárban kellemes fény csillanik a név hallatán, és Sándor már siet is az öregasszonyhoz. — Jó estét, Naca néni! — fog kezet a mamával. — Hát maga is itt van? — érdeklődik. Sört kér a pincértől, és bő magyarázkodásba kezd. A néni is most már kényelmesen helyezkedik el a széken, és félszegsége eltűnik földijének vidám beszélgetése alatt. Sándor lenyúl a maga mellé helyezett bőröndért, és az ölébe teszi. Előszedi a most vásárolt szép új holmikat, és hófehér fogait mutogatva magyarázza: melyik az asszonyé, melyik a gyerekeké. Naca néni egyenként gusztálja a holmit nagy szakértelemmel és elismeréssel. Aztán ismét visszakerül minden a bőröndbe, Sándor vacsorát rendel, jó szaftos pörköltet, rizzsel, . savanyúsággal. Előbb a rizst fogyasztja el, aztán apró darabkákat szel a kenyérből, hogy kimártogassa a szaftot. Naca néni nagyokat nyelve nézi Sándor jóízű evését. — Egyék maga is — tolja közelebb a tálat az öregasz- szonyhoz. De a mama szemérmes szégyenkezéssel hárítja el, és Sándor csak biztatja egyre. Az öreg, ráncos arcot halvány pír festi meg, aztán a sok szoknyák zsebének egyikéből bicskát kotor elő, és a Sándor által felszeletelt darabka kenyérből egyet a késhegyre szúr, belemártja a szép piros lébe. Ketten esznek egy tálból. Mosolyog a teremben tartózkodó vendégsereg. Ök semmit sem vesznek észre, esznek, és Naca néni poharából is kezd apadni a bor. Beszélgetnek, vitatják falujuk apró eseményeit. Es az étterem közönségének ajkán nem bántó a mosoly nem a gúny és lenézés tükröződik arcukon, nem húzódnak el fintorogva. Fejős Józssíaó
