Somogyi Néplap, 1959. február (16. évfolyam, 27-50. szám)

1959-02-19 / 42. szám

SOMOGYI NÉPLAP 5 CfeOtBrtök, 1959. febreár 19. '36ítk&znap este a marcali művelődési házban (Tudósítóktól) Délután négy óra. A marcali művelődési ház egyik ajtaját most teszi be egy hatodikos kislány. Utolsóként érkezik. Tánsai már házi feladatukat ismételve várják a tanárt: szolfézs óra lesz. Ősz Lajos énektanár lép a terembe. Haja talán nevéhez akart méltóvá válni: csaknem teljesen fehér. Fiatalos lendü­lete, fáradhatatlan ügyszere­tete azonban meghazudtolja korát Amikor tanítani kezd, a cso­port 18 tagja számára megszű­nik a külvilág. Csák »szó« van meg »mi« és a többi hang, amelyből csengő dallamokat formálnak. Pereg az óra. Az új anyagot élvezettel, szinte játszva sajá­títják el a gyerekek. Versengve jelentkeznek, melyikük énekel­je el az imént tanult sort. Az­tán egy kis ismétlés, közösen és egyenként, és máris elröp­pent az ötven perc — Ügy látom, nem volt hiá­bavaló fáradozásunk a zeneis­koláért — mondja óra végén Ősz Lajos. — Tanulóink szíve­sem járnak hozzánk, szépen fejlődnek. Biztos vagyok ab­ban, hogy az általános iskola ének-zene tagozata mellett ez­zel is hozzájárulunk Marcali zenei műveltsége alapjainak lerakásához... A balett szakikör foglalkozá­sán Isztl Ferencné tanár éppen a haladó csoportot ok­tatja a rooagásművészet ele­meire. A nagyteremből harmonika­szó, csizmák csattogása, bőtök kopogása hallatszik: a művelő­dési ház tánccsoportja készül a magyar—szovjet barátsági hó­nap ünnepségeire. A fiúk — a helyőrségi alakulat honvédéi — Palkó Anna igazgató vezetésével somogyi kanász- tánoot tanulnak, a lányok egy leánytánc lépéseit próbálgató ják. — Most is a honvédség se­gítségét 'kellett kémünk — pa­naszkodik Palkó Anna — mi­után cigarettaszünetet engedé­lyez a csoportnak. A marcali fiúk közül egyedül Tombor Jóska jár el a próbákra, de társak nélkül szomorúan ülve nézi végig próbánkat. A kisteremben a területi KISZ-vezetőség ülésezik. Hét órakor ugyanott a kamara- zenekar tart próbát. Ekkor kezdi foglalkozását a kézimun­ka szakkör is. Az épület hátsó termében pedig a sütő-főző tanfolyam hallgatói készítik a mai menüt. Közben már érkeznek a ze­nekar tagjai, és hét óra előtt néhány perccel megjelenik Wéber Eszter óvónő, a kézimunka szakkör vezetője is. Rövid vita alakul ki a terem­használat jogával kapcsolat­ban, de aztán békésen meg­egyeznek: mindkét csoport ott marad, és a kézimunkázáshoz a zenekar biztosítja a jó han­gulatot. És valóban, amikor 10 perc múlva Ősz Lajos karveze- tő intésére felhangzanak a Já­nos vitéz toborzójának dalla­mai. élénkebben mozog a tű a kezekben, gyorsabban szapo­rodnak a színes virágok, leve­lek a falvédőnek, párnának szánt vásznakon. A sütő-főző tanfolyam felé ínycsiklandozó illat mutatja az irányt a homályos folyosón, és így könnyű megtalálni a kis csoportot, amelynek tagjai Cz obor Gyuláné irányí­tásával sajátítják el a sütés­főzés tudományát. A főzés ép­pen befejezéshez közeledik, fürgén terítenek, és csakhamar ott párolog az asztalon a finom vacsora. A vacsorával azonban nem ér véget a foglalkozás. Jegy­zetfüzetek kerülnek elő, és a hallgatók feljegyzik az imént elfogyasztott ételek készítésé­nek módját. Tíz óra, mire asztalt bon­tunk. de a művelődési ház még nem csendes. A főzőtanfolyam hallgatóinak még el kell moso­gatniuk. Az élső teremből tki- hallatszik a lelkes zenekar szorgalmas gyakorlása. Az iro­dából is világosság vetődik ki: az igazgatónő készül színjátszó akadémiai vizsgájára. P. L. ARC A DIREKTTERMÖ SZŐLŐK ELLEN A kéthelyiek is szeretik a jó bort, s mindent megtesznek azért, hogy mind jobb minőségűt termelhessenek. De ehhez szaktudásra, összefogásra van szükség. Ennek érdekében alakították meg ötvennégy őszén a szőlőtermelő szakcsoportot. Az immár ötödik éve működő, harminchattagú szakcso­port munkája kezdetben még csak annyit jelentett, hogy könnyebben beszerezhették a védőszereket, s az egyénileg termelt bort közösen értékesíthették. Majd a megalakulás után hamarosan engedélyt kaptak, hogy Marcaliban borki­mérést nyissanak. Ez már közvetlen anyagi előnyt is jelentett számukra, mert hász egyazon minőségű borért legalább 1—1,50 forinttal többet kaptak literenként, mint a Borforgalmi Vállalattól. Ez újabb tettekre sarkallta a tagokat. S lelkesedésüket most módjukban van beváltani. Tavaly 6 hold tartalékterületet kaptak a tanácstól, melyen nagyrészben kiöregedett, elavult szőlőtőkék voltak, mindössze egy hold mondható termőnek, összeült a tagság, s megállapodtak, hogy a területet közö­sen, munkaegység szerint fogják megművelni. Ezt a hat holdas területet már szakszerűen fogják művelni. Szakemberekkel végeztetnek talajvizsgálatot, és ennek meg­felelően olyan szőlőfajtákat honosítanak meg rajta, melyek a legjobban szeretik a talajt. Ezenkívül még gyümölcsfanemesítéssel is foglalkoznak, mert — mondja Balázs Sándor, a szakcsoport elnöke — gyümölcsfáink nagy része is kiöregedett, semmiképpen sem megfelelő. Azt akarjuk, hogy e téren is eredmények szülesse­nek. Igen, ez az, amit akarnak. Erre oktatják őket a gazdatan- íolyamokon, ezt olvassák a szakkönyvekből, és erre tanítja őket a gyakorlati tapasztalat is. Most nagy feladatot tűztek maguk „. akarják érni, hogy egyetlen nohatőke se '-adton szőlőjükben. Helyette olaszrizling, saszla. szlanka stb. szőlőfajtákat akarnak. S ahogy az egybe­gyűlt gazdit derűs srccal kóstolgatva a finom aranysárga rid inget elmondják tervüket, bízunk is abban, hogy így lesz. Mert a patakok folyóvá duzzadnak ... A FORRÁSBÓL KIBUGTO­GÓ VlZ utat keres megának, és lassan folydogálva, más erecskékkel, csermelyekkel ta­lálkozva egyre nő, dagad. Ami­kor aztán folyóvá duzzadt, ak­kor már elhajtja a malmot, ha­jót vesz a hátára, hatalmas erő lesz, és így tör végső cél­ja, az óceán felé. Ez a gondolat lett úrrá ben­nem, amikor ismerkedtem az­zal a munkával, amelyet a csö- kölyi f ö ldmű vessző vetkezet a mezőgazdaság szsocdalista át­szervezéséért tett Mielőtt a mondanivalóra rátérnénk, te­kintsünk vissza egy kicsit a falu múltjára, a község életére. Jelenleg mintegy 2000 lakost számlál a rendezett kis község, amely a felszabadulás után so­kat csinosodott. Uj házak épül­tek, s ritka család, ahol nem szól rádió. Megtörtént a villa­mosítás, s ezzel együtt a kul­túra is otthonra talált a köz­ség lakóinak nem tkás örömére. A felszabadulás előtt is — ál­talában — gazdag község veit Csököly. Különösen jól ment sora a kulákoknak, akikből szép számmal volt a faluban. Bezzeg nem dicsekedhettek jó­móddal az agrárproletárok, akik napszámos munkából, ré-l szaskapálásból, aratásból ten-1 gették életüket. Fejlett állatte- ’ nyésztés folyt Csökölyben ez idő tájt, hisz a csökölyi vásá­rok híresek voltak. A FELSZABADULÄS UTÄN nagy változás történt a falu­ban. A nincstelenek földet ■kaptak. A szegénység, az ad­dig lenézett emberek ember­séges életet kezdhettek. Nem kis részük volt az új gazdák­nak abban, hogy 1951-ben Csökölyt már a szövetkezeti községeik sorában említhették. Mivel minden kezdet nehéz, hibák is adódtak a tsz munká­jában, azonban csakhamar szervezetté vált a termelés. Ennek ellenére Nagy Imre ká­ros politikájának hatására 1953-ban feloszlott a község nagyobb, 1000 holdas termelő­szövetkezete. Az éllenfoiTada- lcirn a másik, a kisebb terme­lőszövetkezetet is tönkretette, és az is felszámolt. A szövetkezeti gondolatot azonban nem tudták kiölni j Csökölyben. Ezt bizonyítja az, hogy 1957 tavaszán megalakult a Munkásőrség Termelőszövet­kezet Ez a tsz többségében szegényparasztokból tevődik össze, de Pajzs János, a szövetkezet elnöke, Balázs János és Takács Fe­renc tsz-tagok a középparasz­tok közül álltak az élre, példát mutatva a többieknek. A tsz a megalakulása óta állandóan erősödik, és az ősszel, valamint az idén is több család csatla­kozott hozzájuk. A szövetkezeti gondolat előbbre vitelét segíti Csököly­ben a földművese zö vetke zet. Mint apró források, úgy fakad­tak, alakulgattak az egyszerű szövetkezeti formák a község­ben, s ezek egyre közelednek a szövetkezeti cél felé. Nincs ■még egy olyan frasz a megyé­ben, ahol annyi egyszerű szö­vetkezet működne, mint Cso- kölyben. Ott van például a gyumölcs- és fekete ribizli termelő szak­csoport. Egy utcabeliek, csak­nem szomszédok fogtak össze tízen, hogy ezeket a jól jöve­delmező növényeket termel­jék. Négy és fel holdnyi terü­letüket nyolc holdra fogják az ősszel felemelni. JÓL MÜKÖDÖ egyszerű szövetkezet a vízgazdálkodási társulás is. A belvizek lecsa- polására fogott össze 130 pa­raszt, de mozgalom indult, hogy az egész falu belépjen. Az összefogás eredményét iga­zolja már az a 2 km hosszú csatorna, amelyet mintasze­rűen el is készítettek a csökö- lyiek. Szorosan összefügg a belvizek lecsapolásának mun­kája a legeltetési bizottságé­val. A bizottság ez évben is kötelezte tagjait, hogy a legelő megjavítása végett egy kocsi trágyát vigyenek ki rá. Mivel a talaj mészben szegény, a földművesszövetkezet talajja­vító társulást is létrehozott 48 taggal. Ez a társulás is olyan patak Csökölyben, amely foly­ni akar, de gátat vet néki a Balatooboglári Talajjavító Vállalat, amely nem foglalko­zik érdemlegesen az 1957-ben megalakult társulás segítésé­vel ugyanis a talajjavító anyag még mindig hiányzik a társulás tagjainak földjeiről. A hegyközséget is létrehozta a foldmüvesszövet- kezet 91 taggal, 30 hold föl­dön. Közösen telepítenek, meg­szervezték: a védekezést. A tejszövetkezetnek évtize­des hagyományai vannak. Nem csoda tehát, hogy olyan sok híve akadt a községben. Jelen­leg 140 tagot számlál a tej- szövetkezet. Nyereségük lehe­tővé tette, hogy a tej fotózásét gépesítsék. ÁTSZÖVIK TEHÁT AZ EGÉSZ FALUT azok a szálak, amelyekkel a csökölyi parasz­tok egyik vagy másik egysze­rű szövetkezetnek vagy eset­leg többnek is tagjai lettek. Folynak ezek a kis erecskék, patakok, keresik az utat ugyanúgy, mint a gondolkodó falusi emberek. ^Ahogy a cser­mely. a patak nehezen birkó­zik meg az útjába kerülő kö­vekkel, göröngyökkel, akadá­lyokkal, ugyanúgy a falusi pa­rasztember is nehezen ismer­kedik, az újjal, és visszariad a nehézségeiktől. Ám biztos, hogy a csökölyi sók kis patak: a szakcsoportok, a társulások, a tejszövetkezet, a hegyközség, a Muníkásőr Termelőszövetkezet végül is találkozik, és erős fo­lyóvá dagad. A földművesszö­vetkezetnek most és a jövőben ezt az utat, a legfejlettebb szö­vetkezeti formához vezető utat kell leginkább egyengetnie. Dévai Zoltán Erdőgazdaságaink segítik a termelőszövetkezeteket A három Somogy megyei er­dőgazdaság vezetői összeültek, s megbeszélték, miként tudnák hathatósabban segíteni a ter­melőszövetkezeti mozgalom fejlesztését. Ennek szellemében tanács­kozott a napokban az Észak- Somogyi Állami Erdőgazdaság nyilvános párttaggyűlése, ame­lyen száznál több erdőgazdasá­gi dolgozó vett részt. Boér Ferenc elvtárs, az erdőgazdaság igazgatója elő­ször a megyei pártaktíva-ülés- röl számolt 'be, majd ismertet­te, hogy milyen részt kér és szovjet—magyar barát­sági hónap alakalmából én, az öreg uráli bolsevik, aki 1918— 1919-ben együtt harcoltam a magyar proletárokkal, forró testvéri üdvözletemet küldöm szeretett magyar barátaimnak. Véleményem szerint ezek a barátsági hónapok még köze­lebb hozzák népeinket. A mi barátságunk csak olyan emberek között alakul­hat ki, akiknek legkőbb álmuk a boldog jövendő, s erről nem­csak egyszerűen álmodunk, ha­nem együttes erővel harcolunk is érte. Szülőföldem, az Észak-Urai az első világháború idején Oroszország egyik iparilag leg­fejlettebb területe volt. Termé­szetes tehát, hogy az uráli munkásosztály a legforradal­mibb és a legérettebb munká­sokat egyesítette soraiban. Már a háború elején a cári tábornokok a munkások jelen­tős részét a frontra küldték, s helyükre hadifoglyokat ho­zattak. 1917-ben az észak-ura- U ipari munkásság 29 száza­lékét hadifoglyok, elsősorban mayiarok alkották. A z uráli forradalmi moz- galom és harcunk a szovjetek hatalmáért nemzet­közi jellegű volt. Éppen ezért az uráli bolsevikok nagy szeretettel emlékeznek vissza internacionalista fegyvertár­saikra. De nemcsak emléke­zünk, hanem beszélünk is ró­luk úttörő unokáinknak. Er­ről jut eszembe, hogy 1956-ban nálunk érdekes mozgalom kez­dődött. Ezt az »unokák« moz­galmának nevezzük. Az úttö­rők ugyanis meglátogatják a polgárháború harcainak szia helyét, a veterán bolsevikokkal agyúit felkutatják e harcok tókumentáciös emlékeit. be- tzáhieúseket szerveznek a BARÁTSÁGUNK TÖRTÉNETÉBŐL szemtanúkkal. Az »unokák* el­ső találkozóján az Uraiban hősiesen harcoló 3. hadsereg veteránjai zászlót ajándékoz­tak az úttörőknek. A Rhein- hard—Kun Béla nemzetközi osztag zászlaját Kin falu út­törői kapták, meg, ahol az osztag egy része Jaross Béla parancsnokkal együtt hősi ha­lált halt. NIemcsak az uráli földet 1 ’ öntözte az internaciona­listák vére. Vlagyivosztoktól Moszkváig, Buharától Archan- gelszkig mindenütt megtalál­hatjuk magyar testvéreink emlékeit, akik az orosz pro­letárokkal vállvetve küzdöttek a közös ügyért — a szabadsá­gért. Mindezt hasonlóké%ypen el­mondhatjuk Magyarországról is. Az internacionalizmus ügyéhez hű orosz bolsevik ha­difoglyok szintén kivették ré­szüket a magyar dolgozók sza­badságharcából, Nekünk, oro­szoknak nagyobb tapasztala­taink voltak az illegális mun­kában, mint a magyaroknak, s ezért igyekeztünk segíteni magyar barátainkat. Én a Galilei-kör tag javval tartottam a kapcsolatot. Az orosz bolsevikok nemcsak a konspiráció és az illegális nyomdai munka szabályaira tanították a magyar elvtár­sakat, hanem igyekeztünk be­léjük oltani az osztályharcról, a proletariátus diktatúrájáról, a pártszervezésről szóló lenini tanokat is. A fogságból hazaiért Kun Béla, Pór Ernő, Számúéiig Ti­bor, Münnich Ferenc, Vantus Károly, s a többi kommunista hadifogoly, a baloldali szo­ciáldemokraták és a forradal­frta: VLAGYIMIR URASZOV mi szocialisták megalakították a Kommunisták Magyarországi Pártját. Mi, orosz bolsevikok, tevé­kenyen vettünk részt a ma­gyar kommunista párt mun­kájában, a néphatalom meg­szervezésében, az ellenforra- dalmárokkal és az intervenció- sokkal folytatott harcban. In­ternacionalista egységeket al­kottunk, s ezekben a napok­ban nem egy orosz halt hősi halált internacionalista köte­lezettségének teljesítése köz­ben. A z igazi nemzetköziség példáját tanúsítják azok a kapcsolatok, amelyek a szovjet és a magyar párt, a két állam és vezetői, Lenin, valamint Kun Béla között e súlyos napokban kialakulták- Kun Béla Lenintől tanulta meg, mit jelent ez a szó: »bol­sevik*. »Kun Béla elvtársat már akkor jól ismertem — mon­dotta egykor Lenin —, almi­kor Oroszországban hadifo­goly volt. Nemegyszer beszél­gettem vele a kommunizmus­ról és a kommunista forrada­lomról*. Boldog vagyok, hogy for­radalmit időszakban éltem, harcolhattam, a forradalomért, beszéltem Leninnel, s együtt dolgoztam Kun Bélával. Sze­retném elmondani magyar elvlársaimnak azoknak az em­lékezetes napoknak az ese­ményeit, amikor Kun Bélá­tól Leninhez utaztam. 1918. december lzözepén Né- methy Lajos elvtárssal együtt jelen-test vittem Budapestről Moszkvába Lenin elvtárshoz. Nehéz Htunk volt. Illegálisan kelleti átjutnunk a határokon és a frontokon. Eddigi illegális munkánk minden tapasztala­tát hasznosítanunk kellett, s igy szerencsésen eljutottunk a szovjet fővárosba. T/’lagyimir lljics dolgozó- ' szobájában a Kreml­ben. .. Kora reggel volt... Lenin íróasztala mögött ült, és a Pravdát olvasta. Amikor beléptem, felállt, elém sie­tett, kezetrázett velem. A szívélyes fogadtatás, az erős kézfogás nagyon jólesett. »ön Uraszov elvtárs? Ma­gyarországról, Kun Béla elv­társtól jött?* Az igenlő válasz után to­vább kérdezősködött: mióta vagyok a párt tagja, hol és kikkel dolgoztam együtt az illegális mozgalomban, hogy érzi magát Kun Béla, majd az önözésből észrevétlenül te­gezéibe váltott át. »Hát akkor, Uraszov elv­társ, mondj el mindent: ho­gyan áll a helyzet Magyar- országon, hogyan küzd a ma­gyar proletariátus?* Annyi mondanivalóm volt, hogy azt sem tudtam, hol kezdjem. Először átnyújtottam lljicsnek a Vörös Újság egyik számát, amely részletesen be­számolt a párt szervezőmun­kájáról, a munkásgyűlésekről, a kommunista szónokok — Kun Béla, Rabinovics József stb. — sikereiről. Elmondot­tam, hogy a magyar munká­sok többsége szakit a jobb­oldali szociáldemokratákkal, és a kommunistákhoz pártol át. Még a szakszervezetek — a jobboldaliak támaszai — is igyekeznek elszakadni tőlük. A kohászok például — mon­dottam — már velünk tarta­nak, Vlagyimir lljics! Lenin hosszasan hallgatott, csak nagy ritkán szakított félbe j kérdéseivel, időnként mosoly- gott. Amikor szóba került, ( hogy a jobboldali szöciáláe- { mökrata vezetők a Pannónia Szálló erkélyéről fegyverleté­telre szólították a munkása-', kát, Lenin arca haragossá vált, ( s néhány kevéssé hízelgő meg-< jegyzést tett a »magyar men- sevikekre*. Lenin végül így búcsúzott.•( »Most már látom, Uraszov i elvtárs, van remény, hogy ai Nyugat munkásai támogatnak | bennünlcet*. (Joha nem felejtem el azt a napot sem, amikor új­ból visszatértem Magyaror­szágra. 1919 februárjában hí­rek érkeztek Budapestről, hogy a magyar rendőrség nagy­szabású letartóztatásokba kez­dett. Megtudtuk, hogy Kun Béla, valamint a párt köz­ponti bizottságának sok más tagja börtönbe került, a Vö­rös Újság szerkesztőségét pe­dig lerombolták. Azonnal Ma­gyarországra indultam. Éppen akkor érkeztem Budapestre, amikor kikiáltották a szovjet hatalmat, 1919. március 21-én. Mindenütt örömteli, ismerős arcokkal, régi barátokkal ta­lálkoztam. Elsősorban Kun Béla elvtársat kerestem. Megrendítő látvány fogadott. Kun Béla arcát sebhelyek, tes­tét véraláfutások borították, a kínzások nyomai. Szeme azonban vidáman csillogott, arcáról öröm s valamiféle ün­nepélyesség áradt. Ezután a megfeszített munka napjai, álmatlan éjszakák következ­tek. Ez azonban már külön fejc»»*et igényel. D fejezésül még egyszer sok boldogságot kívá­nok a magyar elvtársaknak az új, szocialista Magyarország építésében. vállal a termelőszövetkezetek megsegítéséből az Észak-Somo­gyi Állami Erdőgazdaság. A zamárdihoz tartozó erdé­szetek kommunista és párton- kívüli aktívái felvilágosító munkát végeznek. De másban is segítik a tsz-eket. Gyakorla­ti támogatást nyújtanak a gaz­daság vezetői és legjobb szak­emberei azoknak a termelőszö­vetkezeteknek, amelyek a gaz­daság területeihez közel esnek. Kölcsönös megállapodást köt­nek a tsz-ekkel a munkaerő és a fogatok éves foglalkoztatásá­nak biztosítására. Érvényesí­tik azt az elvet, hogy az erdő­gazdaságoknál elsősorban a földnélküli szegényparasztok­nak biztosítanak munkát. Építkezésekhez szeri át (sa­ját dolgozóikon kívül) csak a termelőszövetkezeteknek ad­nak. Az erdőn eladásra kerülő gally- és tuskó készle leket el­sősorban a tsz-ek dolgozói kap­ják meg. Az erdőgazdaságok a rendelkezésre álló mezőgaz­dasági művelésre alkalmas te­rületeket, ahol erre lehetőség van, átadják a meglévő vagy most alakuló téeszeknék. Marcaliban például máris két olyan épülüetet tudnak át­adni a most létrejött termelő- szövetkezetnek, amely a tsz központi majorjának céljára megfelelő. Tardon is megvan a lehetőség arra, hogy az ottani üzemegységet termelőszövetke­zet kapja meg. A tsz-ekkel való szorosabb együttműködést szolgálja az is, hogy az erdőgazdaságok üdü­lői, üzemi konyhái a közelben működő termelőszövetkezetek­től biztosítják szerződéses úton az ellátáshoz szükséges zöld­ség-, gyümölcsfélét és barom­fit. A taggyűlésen határozat szü­letett, hogy az Észak-Somogyi Állami Erdőgazdaság vala­mennyi dolgozója erejéhez mérten kiveszi részét a mező- gazdaság szocialista átalakítá­sáért, a parasztság jobb jövő­jéért folyó harcból. ^Az Állami Gazdaságok J Főigazgatósága Í az egyetemet és főiskolát végzett fiatal mezőgazdasági szakemberek eredményes továbbképzése érde­dében figyelemre méltó újítást ve­szetett be. A hivatalos lapban köz­zéteszik az állami gazdaságokban J dolgozó legjobb szakemberek nevét f és a fiatalok pályázatot oyüjthat- 4 nak be, ki mellett kívánják eltöl- áteni a gyakorlati időt. Ily módon t megszűnik az a korábbi állapot, famikor a fiatal szakemberedet fegyik helyről a másikra nevezték. A és nem fogl Ikoztak velük ajapo-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom