Somogyi Néplap, 1959. február (16. évfolyam, 27-50. szám)

1959-02-01 / 27. szám

Vasárnap, 1959 február 1. 2 SOMOGYI NÉPLAP SZIRMAI ELVTÁRS BESZÁMOLÓJA (Folytatás az 1. oldalról.) hogy Somogy megyében az 1958-as évben főként szegény- pa, asztok, nincstelenek léptek a szövetkezetekbe, aikik jófor­mán semmilyen jószágot sem vittek a közös állomány gya­rapítására. A szövetkezetek termésátlagai az aszály ellené­re is magasabbak voltak az er inileg dolgozó parasztoké­nál Búzából holdanként 8,6 mázsát takarítottak be az egyéniek 7,2 mázsás átlagával szemben. Rozsból 130 kilóval, őszi árpából 90 kilóval, cukor­répából 11 mázsával termeltek holdanként többét, mint az egyéni gazdálkodók. Ez az év volt az első, ami­kor a szövetkezetek a ku­korica átlagtermésében, sőt a burgonyáéban is megelőzték az egyénieket. ... És amivel nem lehetünk elégedettek A mérleg azonban nemcsak eredményeket mutat Melyek voltak a legnagyobb hibák a megye termelőszövetkezetei­ben? Az egyik lényeges hiba az volt, hogy egyes szövetkeze­teink nem tudták felhasználni azokat a lehetőségeket, ame­lyeket a forradalmi munkás­paraszt kormány intézkedései nyújtottak. Igen lassan növe­kedett az állóalap, keveset köl­töttek saját erőből erre a cél­ra. Amit elértek, azt lényegé­ben állami pénzből költötték. Sok tsz kevés árut értékesített Fékezte az előrehaladást egyes szövetkezetekben a vezetési probléma is. A termelőszövetkezet ve­zetők többsége becsületes, rendes ember, akik igye­keztek tehetségükhöz mér­ten mindent megtenni, hogy jobb eredményeket érjenek el, azonban több helyütt — Komlósdon, So­modoron, Szőlősgyörökön — a gyenge vezetés lassí­totta a szövetkezet előre­haladását; másutt viszont, mint Gyugyon, egyesek a községi vezetők és a járási pártbizottság szeme előtt lopták a tsz-t. Igen sok helytelen nézet van még megyénkben. Akadnak, akik helytelenítik és hibás né­zetnek tulajdonítják, hogy ter­melőszövetkezeteket akarunk szervezni. Mások úgy véleked­nek — bár becsületes, rendes tagjai voltak ötvenhat előtt a szövetkezetnek —, hogy »mi már egyszer megégettük a ke­zünket, miért szerezzünk még egyszer kellemetlenséget ma­gunknak«. Vüágosan látnunk kell, hogy a fő veszélyt nálunk nem a »baloldaliság«, hanem a jobboldaliság jelenti. Nem teszünk kényszerintézke­dést, nem fenyegetünk senkit, nagyon határozot­tan megtartjuk a párt út­mutatásait. Mégis sokak részéről nemtörődömség mutatkozik a szövetkezeti mozgalom fejlesztését ille­tően. A megyei pártbizottság a leg­határozottabban ellenez min­denféle túlkapást. Politikai és gazdasági eszközzel segítjük az egyénileg dolgozó parasztokat, hogy majd helyesen találják meg az utat a szocialista nagy­üzemi gazdálkodáshoz. Nem szabad eltúlozni a pa­raszti jövedelem kérdését. Helytelen az a nézet, hogy Kő­röshegyen és Göllében minden paraszt magas jövedelemre tesz szert. Ez túlzás. De vi­szont a parasztokat is meg kell győzni arról, hogy nem helyes, és igazságtalan, hogy egypá- ran nagyon jól élnek, mások meg rosszul. Mindenki munkája, tehetsége legjavát adja az átszervezéshez Sokat beszéltünk a terme­lőszövetkezeti mozgalom fej­lesztéséről: — ami fontos is —, azonban mindeddig keveset cselekedtünk. Sokkal többet tehetnének a községi tanácséi-* nökök, a járási pártbizottságok és a különböző vállalatok. Fontos ezt hangsúlyozni, mert akadnak, akik nem segítik, el­lenkezőleg: ha nem is szándé­kosan, de akadályozzák az elő­rejutást. Gondolok itt az ügyészség állásfoglalásaira. Még egyetlenegy példát sem hallottunk, amikor az ügyész­ség megakadályozta volna, hogy a termelőszövetkezet ke­zelésében levő épületet a volt kuláktulajdonos visszakapja. Ellenkezőleg, számtalan eset­ben a kulák msszakapta. a há­zat, a termelőszövetkezetnek pedig költöznie kellett belőle. A tabi járási tanács törvény- ellenes határozattal az egyik községben állami tulajdont ké­pező és a termelőszövetkezet használatában levő házat visz- szaadott a volt tulajdonosnak. Nem kérünk törvényelle­nes intézkedéseket, de azt elvárjuk, hogy termelőszö­vetkezeteink törvényadta jogait senki se merje kor­látozni. Ne fordulhasson elő olyan eset, mint Som községben, ahol a kuláknak az államosított ház­ba való önkényes visszaköltö- zését a járási tanács szentesí­tette, s tulajdonjogilag is visz- szaadta neki a házat, noha tudták, hogy itt van a szövet­kezet gatterja, és szüksége len­ne az épületre is. Sorolhatnánk tovább a hasonló példákat. A megyei tanács felelősségét enyhíti, de nem menti, hogy nem ismeri a helyi problémá­kat, és jóváhagyja az effajta helytelen határozatokat. Akadályozza az előbbreju- tást egyes szövetkezeteink elzárkózása is. Úgy gon­dolják, hogy csak maguk­nak építik a szocializmust, s nem törődnek a kívül­állókkal. Nem értik meg, hogy amit el­értek, azt annak köszönhetik, hogy a munkásosztály bőke­zűen támogatta őket. Még min­dig nem tudtuk megvalósítani, hogy a termelőszövetkezeti ve­zetőség mellett a tagság is har­coljon a szövetkezeti mozgalom fejlesztéséért. Gyorsítani as iramot9 előkészíteni as ugrásszerű fejlődést Mindezek ellenére is megál­lapítható, hogy az elmúlt évre nem a hiányosságok, hanem az eredmények a jellemzők. Mik a feladataink? Meg­gyorsítani a tsz-mozgalom fej­lesztését, és előkészíteni az ugrásszerű fejlődés feltételeit A reális lehetőségeket használ­juk fel az előrejutáshoz. Két­ségtelen, kedvezőtlen feltétel, hogy az ellenforradalom alatt sok tsz-ün-k feloszlott, viszont kedvező feltételnek könyvel­hető el, hogy rég nem volt olyan bizalom a párt iránt a parasztságban, mint most. Ez a bizalom legyen alapja a gyorsabb fejlődésnek. Termelőszövetkezeteink több­sége jól gazdálkodik. Kö­zülük százba nyugodtan küld­hetünk bárkit a gazdálkodás megtekintésére. Ez is kedvező feltétel. Mit tűzzünk ki célul? — Azt, hogy a lehetőségekhez képest minden járásban alakulja­nak termelőszövetkezeti községek. A fő súlyt a meglevő szövetkezetek fej­lesztésére1 kell helyezni, s el keű érni, hogy kis szövet­kezeteink 550 holdasra fejlőd­jenek. Arra kell törekedni, A kormány tárgyalta az új 3004-es határozatot, melynek . lényege, hogy nagyobb segít­séget kapjanak a szövetkeze­tek. A 3004-es olyan segítség lesz, amely még inkább érdekeltté teszi a termelő- szövetkezeteket a fejlesz­tésben, a parasztokat, hogy új szövetkezeteket alakít­sanak, s az új szövetkeze­teket, hogy két év alatt jó jövedelmet érjenek el. Nem elvtelen segítség ez, hanem az árutermelés növelé­hogy a jövőben 200 holdon alul új szövetkezeteket ne hoz­zunk létre. Fontos kérdés — talán a legfontosabb —, hogy úgy jussunk előre, hogy köz­ben a parasztság bizalma ne csökkenjen, hanem tovább nö­vekedjék a párt- és tömeg­szervezetek iránt. Nagyon vi­gyáznunk kell arra, hogy ne sértsük meg az embere­ket önérzetükben. Értsük meg őket, s azt, hogy mi­lyen nehéz választani az egyéni és szövetkezeti gaz­dálkodás között. Őszintén nyíltan beszéljünk, és le­gyünk türelmesek irántuk, ez növeli a bizalmat ben­nük, mi is könnyebben megyünk előre, s a pa­rasztság választása is könnyebb lesz. Célunk, hogy mielőbb meg­értessük a parasztság többsé­gével: a szocializmusban van a helye, ezért a nagyüzemi gazdálkodást kell választania. Ezt kívánja meg saját maga, községe, az egész nép érdeke. Nincs fontosabb a szövetke­zeti mozgalom fejlesztésében, mint a bizalom erősítése, mert ez az alfája és ómegája a gyor­sabb előrejutásnak. sére irányul, arra, hogy biztos alapot teremtsünk a szövetke­zeti tagságnak a jóléthez, biz­tosítva egyúttal népünk ellá­tását, a népgazdaság szükség­leteinek kielégítését is. Ezért — noha a termelőszö­vetkezetet tartjuk a fő eszköz­nek a mezőgazdaság átszerve­zésében — ahol mezőgazdasá­gi tsz-t a feltételek hiánya miatt nem tudunk alakítani, ott lehetővé kell tenni, hogy a parasztok alacsonyabb típusú szövetkezést hozzanak létre. Nem szabad elfelejteni, hogy jcsak akkor juthatunk előre, ha javítjuk a párt munkáját, irá­nyító és vezetési módszereit. Ezért mind városi, mind köz­ségi szinten igen nagy gondot kell fordítani a város- és köz­ségfejlesztési tervek végrehaj­tására. Kommunistáink bátran kezdeményezzenek, s az apró ügyekkel is sokat törődjenek. Viseljék szívükön az emberek ügyes-bajos dolgait, problé­máit, segítsenek jobbá tenni társaik életkörülményeit. Terveinkben, politikánkban kulcshelyet foglal el a falusi vezető szervek munkájának megjavítása. Helyesnek tartjuk, hogy a felsőbb szervektől kádere­ket küldjünk egy-egy falu­ba, egy-egy területre. Nem ráültetni akarjuk a község vezetőire ezeket az elvtár­sakat, hanem az a célunk, hogy a kiküldött pártmun­kás szervezője, lelkesítője legyen a községnek, min­den vonatkozásban segítse a falusi kommunisták munkáját. Nagyon fontos a falusi kom­munisták példamutatása is. Hogyan agitálhat a termelő- szövetkezet mellett az a párt­titkár, aki még maga is egyé­nileg gazdálkodik? A jobb munka érdekében a falusi pártszervezetek építsenek ki széles aktívahálózatot maguk köré. Tanuljanak a választá­sok tapasztalataiból. Minden faluban a párt, a tanács és a népfront hozza létre azt a 20 —40 főből álló fejlesztési bi­zottságot, melynek első dolga legyen kidolgozni a község távlati tervét, hol, mit akarnak tenni. Számítsák ki, mit jelent ez a községnek, utána álljanak bátran az emberek elé, vitat­kozzanak velük, és számítása­ikkal is bizonyítsák be, meny­nyivel előnyösebb a nagyüzemi gazdálkodás. Javítsuk a párt vezetési módszereit, az irányítást Arra kérjük a tsz-tagokat, gondolkodjanak el azon, érez- nek-e felelősséget a szocialista fejlődés iránt. Azt gondolom, ha magukba néznek, akkor megértik, mily nagy felelősség hárul rájuk. S ha átérezték felelősségüket, akkor azt kér­jük tőlük, teljes szívvel és lel­kesedéssel harcoljanak szövet­kezetük fejlesztéséért, új ter­melőszövetkezetek létrehozá­sáért. Szilárdítsák és javítsák tovább kapcsolatukat az egyé­nileg dolgozó parasztokkal. Ha kell, géppel, vagy jó szóval se­gítsék őket; gondoljanak arra, hogy ők a holnap tsz-tagjai. Ezzel megkönnyítik részükre a választást. Vonzóvá kell tenni a terme­hanem oda adjuk, ahol legin­kább szükséges. Az állatállo­mány fejlesztéséért és a ter­mésátlagok emeléséért is to­vábbi lépéseket kell tenni. Nagy gondot kell fordítani a kukoricatermesztésre, el kell érni, hogy ebben az évben S0 százalékkal emelkedjék a ter­mésátlag. Ezzel megoldjuk a takarmányproblémát, s előse­gítjük az állattenyésztés fej­lesztését is. Nagyon fontos, hogy rend le­lőszövetkezeteket, beruházást kell biztosítani számukra, se­gíteni kell nekik a vezetésben. Az a helyes, ha a tsz-elnök el­sősorban a községből, az értel­mes szegény- vagy középpa­rasztok közül kerül ki. Az ilyen embert ismerik a falu­ban, szeretik, hallgatnák rá. Ha nincs neki megfelelő szak­értelme, de van tekintélye, ad­junk mellé olyan szakembert, aki segít neki a vezetésben, s kitten jól el tudják irányítani a szövetkezetei. Törekedni kell arra, hogy mined több tsz-ben legyen agronómus és könyve­lő; meg kell szüntetni a zseb­ből való gazdálkodást. A tsz-ek gazdálkodásának megjavítása céljából gyen a szövetkezetekben. So­kakat az tart vissza a szövet­kezettől, hogy ott veszekedés, torzsalkodás folyik, s különbö­ző személyi problémák vannak. Határozottan fel kell lépni mindenfajta torzsalkodás el­len, és azoknak, akik ismételt figyelmeztetés és nevelőmunka ellenére sem tudnak rendesen dolgozni, mondjuk meg, hogy szívesebben vesszük, ha meg­válnak a szövetkezettől. Nem mindegy, hogy milyen pártpolitikai munka folyik a termelőszövetkezetekben. Ez pedig nemcsak a tsz-elnökök, hanem elsősorban a tsz-párt- szervezetek dolga is. Hiszen" a szövetkezetbe való belé­péssel az emberek egyszer­re nem változnak meg. Formálni, nevelni kell őket, hogy szocialista em­ber váljék belőlük. Pártszervezeteket, pártcsopor­tokat kell alakítani minden szövetkezetben; ezt rendkívüli tagfelvétellel is elő lehet segí­teni. A szövetkezeti pártszer­vezetek és kommunisták fel­adata, hogy segítsék a tsz ve­zetőségét a szövetkezet fejlesz­tésében, hadakozzanak a tor­zsalkodás ellen, mutassanak példát a szövetkezet többi tag­jának. A tsz-mozgalomban úgy tu­dunk előre jutni, ha társadal­mi üggyé tesszük. Mindenki saját területén tevékenyked­jék ennek érdekében. A mun­kásosztályé a legnagyobb fele­lősség. Az üzemekben győzzék meg a faluról bejárókat, ők pedig saját családtagjaikat, to­vábbá patronálás alkalmával nyújtsanak segítséget a mező- gazdaság szocialista átszerve­zéséhez. Sokat segíthetnek eb­ben a munkában az állami gazdaságok vezetői és dolgozói. ne aprózzuk el a beruházásokat, A tsx-fejiesztés ütem/tői függ a megye iparosítása Ha valamely szerv érdekelt j a tsz-fejlesztésben, akkor az a gépállomás. Sajnos, mindaddig ! nem tudnak megfelelő törzs­gárdát kialakítani, amíg nincs elegendő munkaterületük. Még a gépállomások igazgatói sem dolgoznak úgy, ahogy kellene. Még Vittmann elvtárs sem, a Segesdi Gépállomás igazgató­ja sem, aki pedig régi tsz­szervező. Ugyancsak fontos, hogy ne kendőzzék el a hibá­kat, hanem jelezzék őket fel­felé. senkinek sem használnak, ha takargatják őket. Sok függ attól is, hogyan javítják ki a gépeket, s azok megállják-e helyüket a mezőkön. Igen nagy ennek az aktívá­nak a felelőssége. Ebben a te­remben olyan elvtársak ülnek, akik már sokat tettek a népi demokrácia megszilárdításáért, a tsz-mozgalom fejlesztéséért. Itt ül a tisztikar. Sok függ a pártaktíva résztvevőitől, a töb­bi között az is, hogy kapunk-e ipart vagy nem. Mert ahogy a párthatározat kimondja, oda kell az ipart telepíteni, ahol Ez a legnagyobb vállalat a mi megyénkben. Három és fél­ezer alkalmazottuk van. Ha csak negyedrészüket győzzük meg, hogy saját maguk, eset­leg feleségük lépjen be a ter­melőszövetkezetbe, már akkor is nagyot léptünk előre. Sokat tehetnek a termelő­szövetkezeti mozgalom fej­lesztéséért a földművesszö­vetkezetek. Segítsék a kez­dő termelőszövetkezete­! gyorsan fejlődik a tsz-mozga- I lom. Ez érthető, mert ott sza- ; badul fel több munkaerő. Te­hát hogy ipari megye legyünk, attól is függ, hogy az elvtársak hogyan gondolkodnak és dol­goznak. Lehetséges-e gyorsabb elő­rehaladás? Igen, lehetsé­ges. Pártunk Központi Bi­zottságának jó a határo­zata. Nagy segítséget je­lent az e határozat nyo­mán hozott 3004-es ren­delet is. Szakembereink eddig is so­kat tettek a szövetkezeti moz­galomért. Csak örömmel mondhatjuk, hogy a régiek lelkesedésben megelőznek nem egy új szakembert. Gajdi vagy Molnár elvtárs, a megyei ta­nács főállattenyésztője, illetve főagronómusa, Osváth elvtárs és Cseh elvtárs a répási és csurgói tsz agronómusa, illet­ve elnöke példája ezt bizo­nyítja. Sok erő lakozik falusi pártszervezeteinkben és taná­csainkban is. Szólni kell két, segítsék az alacso­nyabb fokúakat. Ott szer­vezzenek ilyet, ahol nincs meg a feltétele a fejlet­tebb típusú szövetkezet létrehozásának. De sokat tehetnek saját terü­letükön a tsz-fejlesztésért az Állatforgalmi Vállalat, a ban­kok dolgozói, az orvosok, a pe­dagógusok, ügyészek. Ne fe­lejtsük, a döntő szó a felvilá­gosító munkáé! Ahogy előrejutunk, számol­ni kell az ellenség tevékeny­ségével. Már most is vannak ilyen jelenségek. Nagyon kö­vetkezetesen és keményen har­coljunk ellene. Ahol fellép, a szövetkezeti mozgalom ellen agitál, megvan a mód és lehető­ség, hogy úgy bánjunk el vele, mint az osztályellcm- séggel szokásos. Ez rend­őri és ügyészi szerveink feladata. Vigyáznunk kell, hogy mes­terségesen ne élezzük a harcot. Ezt a harcot főleg politikai sí­kon kell megvívni. A szegény- és középparasztot győzzük meg, s szigeteljük el azokat, akik a szövetkezeti mozgalom ellen hadakoznak. Ahogy me­gyünk előre a szövetkezeti mozgalomban, tapasztalhatjuk, hogy egyesek újt ól előveszik a régit, újból »kommunista agyrémről« fecsegnek. Le­gyünk tisztában azzal, hogy bennünket a helyzet, az élet kényszerít arra, hogy nagyüze­mi útra vigyük a mezőgazda­ságot. A technika, a tudomány olyan gyorsan fejlődik, hogy ha nem lépünk együtt vele, le­maradunk. Ha nem alkalmaz­zuk az agrotechnikát, a gépe­ket, a biológiai, kémiai véde­kezést, akkor túl drágán ter­melünk, mint most is, s a vi­lágpiacon nem leszünk ver­senyképesek. Akármilyen jó viszonyban is élünk a paraszt­tal, de saját zsírunkban fo­gunk megsülni, mert termé­keink olyan drágák lesznek, hogy nem veszi meg őket sen­ki a világpiacon. a földművesszövetkezsfek szerepéről. BscsiiletbelL kommunista ügyünk a szocialista társadalmi rend felépítése. Azt akarjuk, hogy jobban éljen a nép. Jobban él­ni azonban csak nagyüzemi gazdálkodás útján lehet. Mit ad a szövetkezet a pa­rasztoknak? Jó módot, biztos öregkort. Nem tör­vényszerű, hogy paraszt- asszonyaink idő előtt tönk­remenjenek. Biztos jövőt akarunk teremteni a fiata­loknak és öregeknek egy­aránt. így vesszük elejét a munkanélküliségnek. A kommunistáknak becsületbe­li ügyük, hogy megvívják ezt a harcot. Azonban nem kell ide­geskedni, kapkodni. Nyugod­tan, határozottan kell dolgozni. Ha így cselekszünk, megoldjuk feladatainkat. Ha helyesen gazdálkodunk népünk irán­tunk megnyilvánuló sze- retetével, lelkesedésével, akkor nem kétséges, hogy előre jutunk. Ha okos szóval, őszinte beszéddel, be­csületes eszközökkel, az ösz- szes erők összefogásával, az üzemi igazgatók fáradhatatlan­ságával, az üzemi pártszerve­zetek jobb hozzállásával dol­gozunk, akkor eredményt érünk el. Ne kapkodva, de a reális körülményekből kiindulva, megfeszített munkával, becsü­lettel teljesítsük azt a fel­adatot, amelyet egész népünk joggal elvár a Somogy megyei kommunistáktól — fejezte be nagy tapssal fogadott beszédét a megyei pártbizottság első titkára. * * * Szirmai elvtárs beszámoló­ját vita követte. A vitában részt vett: Darabos Iván, a Központi Bizottság tagja, a Zala megyei pártbizottság első titkára, Szigeti István, a Mar­cali járási Pártbizottság titká­ra, Horváth János, a MÉSZÖV elnöke, Simon Lajos, a kapos­vári járási tanács elnökhelyet­tese, Bála József, a babócsai Üj Világ Tsz elnöke, Hegyi Károly, az Állatforgalmi Vál­lalat igazgatója, Nagy József, a Magyar Nemzeti Bank pécsi területi irodájának vezetője, Tóth Vendelné, a Nagyatádi járási Pártbizott­ság titkára, Walter Imre, a ráksi Üj Élet Tsz elnöke, Pus­kás József, a pusztakovácsi Dimitrov Tsz elnöke, Torma István, a Tabi járási Pártbi­zottság osztályvezetője. Nagy Árpád, a Gépállomások Me­gyei Igazgatóságának vezető­je. A felszólalók valameny- nyien kifejezték a párthatáro­zat feletti örömüket, és a so­mogyi kommunisták, termelő­szövetkezeti tagok támogatá­sáról biztosították a párt ve­zetőit. A hozzászólásokat Szirmai elvtárs foglalta össze, majd Il­lés Dezső elvtárs zárta be a megyei pártaktíva-értekezletet.

Next

/
Oldalképek
Tartalom