Somogyi Néplap, 1959. január (16. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-18 / 15. szám

A SOMOGYI NÉPLAP KULTURÁLIS MELLÉKLETE Gábor Andor 1884-1953 y | anuár 20-án lesz hetvenöt éve annak, hogy a Somogy megyei Rinyaújnép községben megszületett Gábor Andor, a XX. század magyar irodalmának egyik legjelen­tősebb magyar írója és költője. Most, amikor születésének 75. érfordulóján megemléke­zünk róla, mi, somogyiak is adósságunkat törlesztjük, mert annyiszor tervbe vett mél­tatását napról napra, évről évre halogattuk mi is. A meg nem érdemelt mellőzés, ami a felszabadulás óta értékelését elodázta, ben­nünket, somogyiakat is elnémított, elbátor­talanított. Ki volt Gábor Andor, és milyen mellő­zés érte? Mint megyénk szülötte, gyermekkorát és első ifjúságát Rinyaújnépen, majd Kaposvá­rott töltötte el. Itt járt az elemi iskolába, majd a gimnáziumba. Később tanulmányait Budapesten folytatta, és egészen fiatalon or­szágos költői hírnevet szerzett. Az első világhá­ború előtti években irodalmi munkásságának jelentős részét a könnyű, szórakoztató, a pol­gári ízlést kiszolgáló műfajban fejtette ki. Sok divatos színpadi tréfát, színdarabot írt, még több sanzon és kabaré darabot. Nem egy népszerű operettnek a szövegét ő fordította 3e, vagy szedte versbe. De ezzel kapcsolatban azt is meg kell mondani, hogy a fiatal Gá­bor Andor sanzonszöveged is bizonyos iro­dalmi színvonalat jelentettek, és hogy egyéb irányú első irodalmi próbálkozásaiban hatá­rozottan megjelenik a bátor hangú, leleplező társadalomkritika. Ilyen volt például a >Dr. Senki« című regénye, melyet az első vi­lágháború idején írt, és amely akkor igen bátor vádirat volt a korrupt, népellenes saj­tóval, sőt az egész népellenes politikai rend­szerrel szemben. írói fejlődésében fordulatot jelentett az 1919-es Magyar Tanácskimtársaság meg­alakulása. A proletariátus forradalmának győzelme a forradalom költőjévé, a forrada­lom kulturális életének egyik szervezőjévé, irányítójává avatta őt Ekkor találja meg igazi költői elhivatását, költészetének eredeti hangját és formáját, amit aztán egészen ha­láláig töretlenül megtart A forradalom bu­kása után vállalja a harc folytatását: a fehér­terror elől külföldre menekül. Emigrációs éveinek egy részét Bécsben, majd Berlinben töltötte, amikor Németországban uralomra 3 a. fasizmus, Moszkvába teszi át székhe­lyét, és ott folytatja tovább a harcot a fasiz­mus ellen, az akkori idők követelményének megfelelően az antifasiszta népfront kialakí­tásáért Ha Gábor Andornak ilyen töretlen az élete, és ilyen töretlenek harci erényei, melyek az 1945-ös felszabadulásig még in­kább megerősödtek és súlyosabbak lettek, mi volt hát az az akadály amely elismerését hátráltatta? T anulmányozva életművét és olvasgatva 1 írásait az a meggyőződés alakul ki bennünk, hogy mint újságíró a legnagyobbak közül való. Publicisztikai írásainak egyszerű­sége, harcias éle és lendülete egyenesen Ady Endrére emlékeztet. Epikai művei a való életet ábrázolják, és mindig harcias mondani­valójuk van. Gábor Andor versei vitat­hatatlan, erőteljes költői tehetségről tanúskodnak, és a költő harcos életével és a ikorabeli történelmi eseményekkel való összeforrottságukban Petőfi Sándorra emlé­keztetnek. A fiatal, a közönséget csak szóra­koztatni akaró Gábor Andornak nyoma sin­csen ebben a költészetben. A felszabadulás utáin mégis valahogy háttérbe szorult Nem akarták _ elismerni érdemeit annak a költő­nek, aki minden sorával, minden betűjével azért a világért harcolt, amelyik 1945-ben győzedelmeskedett. Nyilvánvaló, hogy Gábor Andor félreis­merésének, agyonhallgatásának legfőbb oka a marxista szellemű irodalmi kritika hiánya és tehetetlensége volt. A magyar népi de­mokrácia politikai győzelme után még hcsz- szú éveken át a polgári ízlésű kritikusok tartották kezükben a vezénylő pálcát (és tartják nagyrészben még ma is!), és ezek a kritikusok Gábor Andort elintézték azzal, hogy fiatal éveiben sanzonokat és kabaré­tréfákat is írt, s megállapították róla, hogy: ►'ügyes, talentumos kabarészerző«. Hogy az­tán Gábor Andor mit tett és milyen műve­ket írt 1919 és 1945 között, arról bölcsen hallgattak, vagy pedig azt a hiedelmet kel­tették, hogy Gábor Andor írásaiban kevés az »igazi költészet« és sok a politika. A felszabadulás után az elsők között tért vissza hazájába. Nem törődve a mellőzéssel, ismét szerepet vállalt, dolgozott egészen ha­láláig. És csak halála után, amikor a népi demokráciáért vívott kulturális1 harc sok más kérdése is felszínre került, kezdődött el az a folyamat, mely Gábor Andornak fokozatosan elégtételt szolgáltatott. így a vele szemben elkövetett mulasztást könyvkiadásunk azzal pótolta, hogy »Gábor Andor összegyűjtött művei« sorozatában rövid időközökben meg­jelentetett kötetekben adta közre sokirányú irodalmi munkásságának gazdag termését. Mik ennek az irodalmi munkásságnak leginkább időt álló értékei? Amint említettük, Gábor Andor a leg­nagyobbat alkotta az újságírás területén. Ez a tevékenysége először bécsi tartózkodása idején bontakozott ki. Itt szerkesztette Bö- löni György a Bécsi Magyar Újságot, ennek hasábjain jelentek meg Gábor .Andor »Bécsi Levelei«, ezek a sajátosan szenvedélyes Gábor Andor-dokumentumok Somogybán hangú, szatirikus publicisztikai cikkek. A »Bécsi Levelek«-nek, valamint a »Halottak arca« című, ugyancsak Bécsben megjelent kötetének tárgya az ellenforradalmi Magyar- országról szólt. Ez utóbbi művében irodalmi értékű arcképeket fest a Horthy-rendszer ve­zető alakjairól. Ezek az arcképek ragyogóan szellemesek és megsemmisítő hatásúak. Ab­ban az időben nem igen akadt újságíró, aki több fenyegető levelet kapott volna, mint Gábor Andor. Gazdasági eszközökkel, diplo­máciai manőverekkel kísérleteztek, hogy el­némítsák. De sem pénz, sem fenyegetés nem tudta kiütni kezéből a tollat, mellyel nap nap után írta leleplező jellegű, gúnyos írásait. Q ábor Andor publicisztikai cikkei szer­ves részét képezték a Magyar Ta­nácsköztársaság bukása utáni magyar emig­ráció politikai munkájának. Ennek az emig­rációnak az volt a célja, hogy felébressze a világ lelkiismeretót, hogy rámutasson az el- lenfon-adalmi Magyarország embertelen, népelnyomó rendszerére. Gábor Andor cik­kei meglepően gazdag és sokoldalú képét adják az ellenforradalmi Magyarország tár­sadalmának, sőt azon túl az egész európai és világpolitikai helyzet elemzésének. Cikkei nem ok nélkül keltettek európai visszhangot. Érdekes, hogy később, berlini tartózko­dása idején, mely az első világháború utáni társadalom átmeneti konszolidációjának kor­szakára esett, legbehatóbban irodalmi és kri­tikai tanulmányokkal foglalkozik. Ezt a tevé­kenységét részben Moszkvában is folytatja. Ilyen jellegű Írásai először németül és oro­szul jelentek meg a legkiválóbb berlini és moszkvai szakfolyóiratokban. Magyar nyel­ven 1958 januárjában láttak napvilágot Gá- Andor »Irodalmi tanulmányok« című gyűjteményes kiadásában. A négy részre oszló tanulmánykötet harmadik és negyedik í észében mutatkozott be a magyar olvasók­nak az a Gábor Andor, aki ezeknek az írá­soknak tanúsága szerint a marxista esztétika talaján álló igen jelentős kritikusnak is szá­mít Az újságíró 'mögött a novellista sem ma- 1 rád el. Epikai műveire jellemző, hogy már fiata.ságában, amikor pedig elsősorban a könnyű, szórakoztató irodalmi műfaj szolgá­latában állt, egész sor olyan elbeszélést írt, melyeknek komoly társadalomrajza, mély eszmei mondanivalója van. Ilyen volt pél- ' dául a már említett »Dr. Senki« című regé­nye, vagy sok más hasonló jellegű között az 1912-ben írt »Szegényke« című novellája, melyben szatirikus rajzot ad egy dúsgazdag tőkésről: »Tizenkét háza van, földbirtoka Z<b}S-megyében, egy cukorgyára Pozsonyban, gozfuresze Szlavóniában, gabonatára a Bá­nátban, és mégis arról panaszkodik hogy bérházainak számtalan lakója közül kettő nem fizet lakbért, és hogy az egyik házmes­terének a fizetését fel kellett emelnie 3 ko­ronával.« Az író képletesen megsajnálja ezt a »szegényke« nagytőkést, meghívja magá- hoz, megkínálja kenyérrel, és ekkor az ki­köpi, mennyire ízlik neki a kenyér, mert hat honapja nem evett kenyeret, csak zsemlét Hasonló szatirikus képekben mutatja be korának társadalmi viszonyait. Elbeszélései­nek mondanivalója az emigrációban töltött évei alatt még élesebb, még harcosabb lett. Az az író, aki ifjúságában kabarótréfáival szórakoztatta a pesti közönséget, érett férfi korában nem ismert tréfát, amikor novellái­val is az emberi haladás ügyéért, a szocia­lista forradalom perspektívájáért harcolt. Ugyanez a kép tárul elénk, ha verseit olvassuk. A könnyed sanzonok, a fülbemászó ritmikus költemények szerzőjének hangja ér­cessé vétik, amikor a forradalom bukása után egy embertelen világgal veszi fel a har­cot. Megírja »Orgovány«, »Tiszt urak» című és sok más izzó hangú versét. Ha gyűjtemé­nyes versköteteit olvassuk, az az érzésünk, hogy a költő megírta verseiben — a költé­szet tömegeket mozgósító erejére támaszkod- va — korának történelmét, és hogy a törté­nelmi sorsfordulók napjaiban, amikor sebe­ket osztottak és kaptak, Nemrégiben cikket írtam arról, hogy milyen emlékek élnek Gábor Andorról szülő­falujában, Rinyaújnépen. Jól­lehet ez az Írás lényegében mindent elsorolt, ami ott mint emlék fellelhető volt, mégsem alakíthatna ki teljes képet magának az olvasó a somo­gyi Gábor Andor-emlékekről, ha nem állítanánk a szájha­gyomány mellé mindazokat az írásos dokumentumokat, amelyek ma már történeti forrásként a kaposvári levél­tárban várják a kutatót, hogy azután tudományosan feltár­va az irodalomtörténet lap­jaira kerülhessenek. A kaposvári Állami Levél­tár iratrengetegéből ez idő szerint négy Gábor Andor vo­natkozású irat került elő. Ezek: a születési anyakönyvi bejegyzés, egy jegyzőkönyv, egy alispáni átirat és egy fő­szolgabírói jelentés. Mind a négy becses életrajzi adalé­kot őrzött meg számunkra, s ezért érdemes azokat külön- külön is ismertetnünk. A születési anyakönyvi be­jegyzés, mely a nagyatádi iz­raelita egyházközség 1884. évi születési anyakönyve má­sodpéldányának 24. lapján ol­vasható, több szempontból is figyelemre méltó. Ami belőle elsőként kitűnik, az, hogy a különböző irodalomtörténeti feldolgozások teljesen tévesen rögzítik az író születésének időpontját. Akárhány élet­rajzi feldolgozást veszünk elő, mindenütt azt találjuk, hogy 1884. január 24-ét teszik meg Gábor Andor születése nap­jának. Ezzel szemben az anyakönyvi bejegyzés tanú­sága szerint a valóság az, hogy Gábor Andor nem ja­nuár 24-én, hanem január 20-án született. Oktalan ki­csinyeskedésnek vagy szőr- szálhasogatásnak tűnhet ez a hibaigazítás egyesek szemé­ben, de bármint is vélekedje­nek róla, a téves adatokat korrigálniuk mégiscsak azok­nak kell, akiknek módjukban állt az eredeti okmányt meg­tekinteni. A bejegyzés a to­vábbiakban számot ad több életrajzi adatról és apróság­ról, amelyeket ugyancsak ér­demes feltárni, ha olyan ne­ves íróról van szó, mint ami­nő Gábor Andor. Az író apjá­nak neve Greiner József, anyjáé Gross Emma volt. Névadása 1884. január 27-én történt, s az azzal kapcsola­tos szakrális cselekményt Steiner Dávid rabbi végezte el. Utal még a bejegyzés a koma és a bába nevére is. Az előbbit Schwarcz Herman- nak, az utóbbit Löwy Lórii­nak hívták. Ugyanitt találunk néhány sort arról is, hogy az író vezetéknevét a belügymi­niszter 29512/1913. sz. a VI. sz. engedélyével »Gábor«-ra változtatta. A következő három iratból a Gábor Andor név kialaku­lásának nem kevéssé érdekes történetét követhetjük nyo­mon. Az író neve már a kez­det kezdetén probléma tárgya volt, mintha már ez is előre jelezte volna, hogy a szürkén hangzó Greiner-név semmi­képpen sem felelhet meg a jövő Gábor Andorénak. Az első probléma abból az egy­szerű okból adódott, hogy a névadás alkalmával tévesen Greiner Sándornak jegyezték be. Ez a tévedés csak évek múltán derült ki. Nem tud­juk, hogy minek folytán ke­rült napvilágra, arra azonban biztos adatunk van, hogy ezt a hibás bejegyzést 1889-ben jegyzőkönyvileg hivatalosan javították: »Jegyzőkönyv, felvéve N.-atádon az izraelita ánya- kónyi'vezető hivatalos helyi­ségében 1889. évi december hó 31-én a nagyatádi járás főszolgabírósága által az izr. anyakönyvvezetővel egyel- értőleg. Mely alkalommal Greiner József és Gross Em­ma szülőktől Üjnép község­ben 1884. évben született, és a szülöttek anyakönyvébe té­vesen Greiner Sándornak bevezetett fiú nevét Greiner Andorra kiigazítottuk... Ezek után a jegyzőkönyv felolvas­tatván bezáratott és aláíra­tott. K. m. f. Kaskovics s. k. főszolgabíró. Dr. Kelemen Adolf kerületi rabbi.« Az ilyenformán javított név alakulásának utolsó állo­mása a név megmagyarosítá- sa volt. Erre Gábor Andor már mint pesti újságíró ha­tározta el magát. Hogy en­nek Somogybán mégiscsak nyoma maradt, az annak a következménye, hogy a név­változást a különböző nyil­vántartásokba be kellett ve­zetni; így született meg a le­véltár harmadik Gábor-doku- mentuma, o budapesti alispán átirata, melyben kéri So­mogy vármegye alispánját, hogy a névváltoztatás tényét vezesse be az egyházi anya­könyvbe, a katonai és nép­felkelői nyilvántartásokba. Az egyházi anyakönyvbe való bejegyzés, mint az alábbi je­lentés bizonyítja, 1913. tava­szán meg is történt: Tekintetes Alispán Űr! Folyó évi 5476. számú ren­deletére hivatkozással Grei­ner Andor névváltoztatásá­nak a születési anyakönyvbe való feljegyzését igazoló anyakönyvi kivonatot van szerencsém tisztelettel felter­jeszteni azon jelentéssel, hogy miután a nevezett Űj- nép községben született, a katonai és népfelkelési nyil­vántartásokba leendő fel­jegyzése végett a barcsi já­rás hívandó fel, miután a fent nevezett ott van nyil­vántartva,. Nagyatád, 1913. március hó 28-án. Tallián főszolgabíró.« Hogy azután a további be­jegyzésekre mikor került sor, azt már nem tudjuk, mert az arról szóló írások elvesztek. * * * Talán soha sem volt idő­szerűbb ezekről a forrásokról beszélnünk, mint éppen ma, a 75. évfordulón. Ám tévedne az, aki ezeknek a dokumen­tumoknak csak évfordulóhoz kötött aktualitást tulajdoní­tana, mert bárhogyan for­gassuk is a szót, ezekből az írónak a néppel, a magyar­sággal való összeforrottsága olvasható ki. Kávássy Sándor (Qemzaaő n dí'ő k. az író arcképéhez Azok közé a sze- ! rencsések közé tar­tozom, akik szemé- * lyesen ismerték a ‘ költőt. Húsz év táv­latából emlékszem | most vissza egy-két | jellemző esetre, me- ’ Lyet elmondani sze- [ vetnék. Moszkvában a Kül- 1919 óta soha egy 4 földi Munkások Klub- pillanatra sem húzta le fejét a költészet ön-fiában beszéltem azzal célűságának védelmet nyújtó fedezékében, éa pesti lakossal, aki- hanem bátor kiállással az első sorokban har-fvel az író a fehérter- colt. így a harcos életű költő harcos líráját J r°r ideje alatt a bör- hagyta ránk! 1 törtben egy zárkában Milyen értéket képviselnek ezek a ver- # ült. sek? f — Fmt hónamq til­Az utókor feladató lesz, hogy Gábor An- ] tóm feli együ t — dór életművét az iradalomtörténet méltó he- mondta —, de annyit lyére sorolja. De az már ma is kétségtelen, J * hogy a felszabadulás utáni agyonhal1 gatasa (i mint az alatt az egy méltánytalan volt. A polgári gyökerű irodai-1| hónap alatt. Nagy­mi kritika természetszerűleg lekicsinyelte a harcos politikai költő líráját, akit jó vers író-1 r*ak neveztek, irodalmi elismerésekkel hal-1 mozták el, amíg a pesti polgárokat szórakoz-i tatta. De meg akarták tőle tagadni a költő i nevet, amikor saját korának harcos forradal-i mi '-öltészetét kezdte pengetni lantján. A marxista esztétika alapján álló mai Okolták a népet, s már irodalmi kritikánk feladata, hogy Gá-iúgy látszott, összeom- bor Andornak is elégtételt szolgáltasson, és é lőtt minden, ő derűli- — anélkül hogy az ellenkező végletbe esne i tó volt mindig, sőt ke- — a mai költői nemzedék elé állítsa oda kö-tdélyes. Engem vigasz­vetendő példaként, hisz a költészet feladata f tóit, mikor lógott az ma is ugyanaz, mint Gábor Andor életében I volt: a szépség és jóság himnuszával har- < cokii az emberiség jobb jövőjéért, az emberi ( haladásért, a szocializmus győzelméért. Bellyei László szerű ember Gábor elvtárs, nagyon meg­szerettem. Azokban a szörnyű nehéz idők­ben, mikor a fehérek kint is, de bent a bör­tönben is verték, gyil­l orrom. Azt mondta: — Tű­ire lem, elvtárs. Lesz ez még másképpen is, jön még a kutyára dér. Persze a mun­kásmozgalom nem tánciskola — szokta mondani. Gábor Andor írá­sait már rég ismer­tem, személyesen azonban 1939-ben Moszkvában találkoz­tam vele. Az Űj Hang című Moszkvában megjelenő magyar fo­lyóiratot szerkesztet­te. Két elbeszélést vit­tem be hozzá. Szíve­sen fogadott, azt mondta, ha megfelel­nek, lehozzák, ha nem, megkapom a bí­rálatot. A Jó ember című elbeszélésemet közölte a lap, a má­sikat nem. De a nyolc oldalas novellára két oldalnyi bírálatot írt. Minden kis hibára rá­mutatott, de a jó ré­szeket is megjelölte. Sokat tanultunk tőle. Gábor Andor nem sajnálta az időt fog­lalkozni azokkal a kezdőkkel, munkás- és parasztírókkal, aki­ket érdemesnek tar­tott erre. Egy alka­lommal így szólt: Gorkijtól ne csak ír­ni tanuljunk, hanem tanuljunk emberiessé­get is. Gorkij ugyanis nagy türelemmel fog­lalkozott az új szov­jet írógeneráció neve­lésével Azt hiszem, erre célzott Gábor Andor. A bővített szerkesz­tőségi üléseken né­hányszor én is részt vettem. Mint főszer­kesztő ő volt az elő­adó. Minden formaság és póz nélkül, a leg­természetesebb formá­ban társalogva be­szélt. Előadása tele volt bölcsességgel, megkapó szellemessé­gekkel; amit csak le­hetett, kedélyesen in­tézett el. Kedélyesen, de nagyon komolyan, mélyen szántóan. Ezekről az ülésekről felüdülve jöttünk ki... Gábor Andor sze­rette szűkebb hazá­ját, Somogy megyét. Rólam tudta, hogy kaposvári vagyok, ezért egyszer moso­lyogva megjegyezte: — Hej, szép is az a mi dimbes-dombos So- mogyunk, ugye, földi­kém? Olyan az, úgy hullámzik, mint a ha- j ragvó Balaton ... Ö,j a Balaton! — sóhaj-] tott mélyen, és szem-] üvegét levéve messze) nézett... Tudja, én} fürödtem már több- ( féle folyóban, tenger- i ben, de a Balaton ne-] künk mégiscsak Ba- <j laton, nem helyettesí­ti azt semmi. Egy alkalommalA amikor néhány ma-f gyár emigráns vágya­kozva beszélgetett aj magyar tájakról, min-] ö,enki a maga faluját, városát szőlőhegyeit ] dicsérgetve, Gábor ] Andor is közbeszólt: t — Azt mondják, hogy } nálunk Somogybán f legzsírosabb a föld. ] legzsírosabbak a disz-f nők és a grófok. Azlf mondják, hogy leg- é jobb a magyar bor r meg a legszebb lány # minálunk terein ... r Most az évforduló \ alkalmával ezek az J apróságok jutottak ► eszembe, elmondtam ► őket, talán egy-két \ ceruzavonással télié- \ sebbé teszem a költőt arcképét. í Somogyi Pál jj

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom