Somogyi Néplap, 1959. január (16. évfolyam, 1-26. szám)
1959-01-18 / 15. szám
GÁBOR ANDOR ÍRÁSAIBÓL ^wittáifiak tanz naftakta Magamnak ezt a dalt, s mindenkinek, Ki néha csügged, mint szegény magam, Lesznek még édes hangok és színek, S fogunk mi még ragyognJ boldogan! Megkapjuk még a sorsot és javat, Mi embernek, ha született, kijár, Az élőnek lesz élni még szabad: Nem! minket nem lehet legyőzni már! Mi szenvedünk, mert szörnyen bántanak, Mert ellenünk már minden jó nekik; Véres vassal szívünkön szántanak, Mi szent nekünk: kutyák elé vetik: Mi nem vagyunk számukra emberek, Számunkra nincsen törvény és határ, övék a lég, az ég, a föld-kerek, De nem lehet minket legyőzni már! Testvér, mondom magamnak és neked, Testvér, ne félj, nagyon sokan vagyunk, Zendítsünk bátorító éneket, Víg gondolatra szikrázzék agyunk, Ha emberben van szép, jó és derék: Mi-lelkünk az, melyben bimbóra vár; Ha jobb az ember, mint párzó-veréb: Bennünket nem lehet legyőzni már. Fakóra festeni a kék eget, Kiszívni föld körül a levegőt, A rögre húzni szálló felleget, S használni, mint halotti lepedőt, Tűzhányó méhét vízzel oltani, Bár volna hozzá még oly-nagy pohár, A tengert gyűszűvel kihordani: Nem! nem lehet minket legyőzni már. Nincs rá elég korbács, lánc és kötél, S magunk ellen hiába vétkezünk; Húgunk és nénénk rúgástól vetél, S mi mégis egyre-csak többen leszünk, Mi sokszor botlunk és sokszor bukunk, A homlokunkat sokszor éri sár, És mégis mind előbbre döng utunk: Nem! minket nem lehet legyőzni már! MI ágra kötve: élünk, mint előbb; Él, kit közülünk trágyadomb temet. S látón haladnak táborunk előtt A gödrükből késsel kivájt szemek. Herélten nemzünk harcoló hadat, S köztünk az is, kit börtön rácsa zár. Nincs gát! mi duzzadunk, mint áradat, Nem! minket nem lehet legyőzni már! Magamnak ezt a dalt s mindenkinek, Ki néha sír, mert ásít rá a sír. Mert búsítják bús hangok és színek, Mert már kibírhatatlan, mit kibír, Mert csüggedés bocsátna rá ködöt, Amely sűrű és sárga és sivár.., Halld ezt a dalt, mely napfénnyel szövött! Nem! minket nem lehet legyőzni már! r K a p as ok A J A nap már az erdőcske fái gudj — csitítja Marit a kér- mögött vörösödött, mikor az dezősködo. Itt megáll és hátraszól: Ugye, lányok, nem redős tölti el a szívét az egész is világ ellen. Minek is viszik el asszonyok és a lányok mun- — Hogyne volnánk oda — volna bolondság, ha a rozma kához fogtak. Csendesen kezd- mondja keserűen az asszony ringat kószálni lehetne? tek hozzá, mert ilyen korán —, mikor az uram megint ka- reggel az ember didereg, te- tonaéknál van gyakorlaton, hát gyorsan kell mozgatnia Van egy hete már. Ami pén- kezét-lábát, különben fel nem zecskénk volt, elvitte magá- melegszik. Hát nem is igen val, mert élni ott is kell. ö Aztán folytatja: En vagyok a rozmaring szedője, Barna legény igaz szerelője ... beszélgettek. Csak Maritól, a sovány, szőke asszonytól kérdezte meg az előtte kapáló leány: — Miért olyan gyűrött az ábrázatod? Nem aludtál az éjszaka? — Nem sokat aludtam. Tudod, a Tercsiké nagyon nyugtalan volt. — Hát csakugyan valami pedig már rangos ember, káp- A nótát vele dalolják hár- lár, nem kérhet másoktól. man. A negyedik a sorban — Hát ti most a napszámból Mari, az hallgat. Az utána éltek? következő észreveszi, és — Abból persze. Csak él- rekiált Borosának: mellőle az urát minden második esztendőben harmincöt napra? Kinek van nagyobb szüksége rá, mint neki? A királynak? Az megkapja adóban azt, ami a szegény embertől kijár neki. Minek neki az ember maga is? Pompázkodni vele a katonai parádékon? Ugyan, hiszen az ő Jánosa csaknem elő- púpos a munkától. Pedig nem is olyan rég egyenes'hátú, szép nőnk, ha lehetne. De az a négy — Ne gajdolj, a Mari gye- szál ember volt... hatos csak úgy volna elég, ha reke beteg. Aztán az ispánra gondol, egészségesek volnánk. A Borosa pedig visszafelel: Négy hatosért? Négy hatosért A sovány asszony maga elé — Miért ment férjhez? Mu- napkeltétől napnyugtáig ide bámul, mintha összeszámolná: száj volt neki? Én sohase me- táncoltatja, hogy még a beteg __ ___________________ hová is költötte a négyhato- gyek férjhez. Nem is lesz gyermekéhez se mozdulhasson. v eszedelmes betegségben fék- sokat, amit a csősz előlegezett gyerekem, se beteg, se egész- Pedig, ha késne is egy fél órát, neki mindennap, nagy szíves- séges. Csak nyomorúság az, mi az? Utolérheti a többit, és s ég bői, mivel az asszony nefú két szegényből négy-ötöt esi- az ispánnak semmi kára belőle, várhatta be a szombatot. nálni. De nem lehet. Nem engedi a — Másodnap, hogy a Tercsi — Már az igaz — mondja csősz, mert fél az ispántól, az lefeküdt, elhívtam a doktort, hátul egy másik asszony. — De ispán a tiszttartótól, a tiszttar- mert az uram lelkemre kötőt- ha egyszer az a szegény em- tó a jószágigazgatótól. Az meg te, hogy úgy tegyek, vala- bér sora?... a kegyelmes úrtól, akié a föld. szik? — Tudja az ég, olyan forró a pici teste, mint a tűz- láng. Aztán meg furcsákat beszél. — Leli a hideg szegénykét. — Múlt héten mikor még kihoztam magammal a munka hAnVszor a gyerekek megbe- Azzal elhallgatnak. Csak a mellé, hidegek jártak reggel, meghűlt bizonyosan. Aztán elhallgatott a sovány asszony. Ügyelni kell, nehogy a sok giz-gazzal együtt a répa zöld leveledét is levágja a kapa. Mert azért haragszik a csősz. Kiabál, hogy a eg alább annyi Kárt Azért nem mehet ő haza. — tegszenek. kapák pengése hallatszik né- gondolja nekikeseredve, — Mit mondott? ha, mikor itt-ott egy téglada- minek is él a szegény mikor — Azt mondta: semmi baj, rabba ütközik a vas. Mert °lV®n megkötözött, földhóztacsak egy kis láz. Tejet adjak ócska akol állt azelőtt ezen P™ f,-. neki meg becsinált csirkét. a helyen, abból maradtak itt a — No, azt jól mondta. téglák. — Meg írt egy kis medicinát Mari elgondolja magában, kapás is. Fizettem neki három ha- bogy délben hazaszaladhatna, csinál, tost. A medicinát meg csak megnézni Tercsikét. Megigasem eszik Arra zithatná a teknőben a párnáját, t-y*et adhatna neki. A fiú És Mari délben egy falatot sem. Aztán bódult fejjel, lázasan fog a többivel a kapáláshoz. Délután négy óra tájt a falu felől egy kis gyerek jön futva. Marinak megdobban a szíve, is i: lösszé ötesztendős, felét pedig még nem is láthatja, a tejnek a Tercsiké szája hogy az 6 Petije a gyerek. Mimellé önti. Persze, hogy haza- kor Peti odaér, ölébe kapja, szaladhatva, vissza tudna ér- összevissza csókolja, aztán letörüli róla a verejtéket. mielőtt a munkát _ Miért hagytad ott a TérA kegyelmes asszony N em lehet az, ugyebár, hogy egy Széchenyi grófné — kegyelmes asszony! — valutát síből és rajtaveszt és börtönbe kerül. Ez nem lehet! S mert nem lehet, azért egy hosszú és szenzációs pörnek kellett Budapesten lefolynia. A látszat azt mutatta, hogy gróf Széchenyi Bálintné hatvanháromezer pengőt adott át Padovec Vilmosné fűzőkészítőnőnek, hogy az vegyen neki 1 400 angol fontot. Padovecnét azonban rajtacsípték a valutaüzleten, mire megmondta, hogy a valutát nem magának, hanem gróf Széchenyi Bálintnénak akarta vásárolni. Ezzel a ügy természetesen rendbe is jött volna, ha —, ha gróf Széchenyi Bálintnét nem hivnák leánykori nevén Bachruch Margitnak. De annak hívják, s ezért nem volt elég, hogy Padovecné megnevezte a kegyelmes asszonyt. A rendőrségnek, a valutarendőrségnek is, két szárnya van, éppúgy, mint az ügyészségnek és a magyar királyi törvényszéknek is. Az egyik szárnya megérti, hogy gróf Széchenyi Bálintné nem lehet benne egy valutasíbolási pörben. a másik azt mondja, hogy meg kell mutatni annak a Bachruch Margitnak, hogy akkor is Bachruch Margit marad, ha már mint kegyelmes asszony őszült is meg. Vagyis az eljárás tovább folyik a grófné ellen valuta-bűn miatt. Mire a grófné feljelenti Padovecnét, hogy elsikkasztotta hatvanháromezer pengőjét, amit ő, a grófné, arra a célra adott át neki, Pado- vecnénak, hogy tegye be a Kereskedelmi Bankba. S most bonyolódik a pór. Padovecnénak van egy ügyvédje, akin keresztül a valu- tasíbolás ment. Tehát bizonyítani tudja, hogy nem sikkasztotta el a hatvanháromezret. Ezzel benne van az ügyvéd is a tésztában, a grófnénak van egy ügyvédje, aki a feljelentést Padovecné ellen megtette, sikkasztás címén, noha tudta, hogy vautasíbolásról volt szó. Tehát ez az ügyvéd is benne van a tésztában. Most — persze — mind a két ügyvéden keresztül a rendőrség is benne volt az ügyben. A rendőrség egy része a Padovecné ügyvédjének a zsebében volt, a rendőrség másik része a grófné ügyvédjének a zsebében. A bíró úgy tett, mintha nem tudná, hogy a grófné csakugyan valutázott, úgy tett, mintha azt bizonyítani kellene, de ez nem volt bizonyítható, mert a pörben ugyanannyi hamistanú vonult fel, ahány nem-hamis; ám a nem-hamis világért sem jelentett tisztességeset. Tisztességes tanú, tisztességes ember, tisztességes intézmény az egész pörben egyetlenegy sem volt. Nagy és rejtett társadalmi erők ütköztek össze: a zsidótörvény Magyarországa, az őrségváltás Magyarországa, az álellenzék Magyarországa, a nyilasok Magyarországa. A pör eredménye teljesen mellékes. Akárkit ítéltek el: az ítélet igazságtalan volt, s ha mindenkit felmentettek, akkor még igazságtalanabb. A pör fantasztikus képet adott az ország keresztül-kasul való rothadtságáról. Balzac és a többi nagy realista ábrázolói a kapitalizmus bomlásának elbújtak a furu-lyukba, mert a pörnek egyetlen részletét sem tudták volna kigondolni. Pádéul: valaki jelentkezett, hogy háziszolga volt Pa- dovecnénál, s ebben a minőségben látta, hogyan dugdosta Padovecné az elsikkasztott pénzt. Aztán kiderült, hogy az illető nem volt háziszolga Padovecnénál, nem látott semmit, hamistanúzni jött, s mikor a tárgyalás elnöke utánanézett a folyosón, hogy nincs-e ott a fegyőr, aki a hamistanút lefogná, akkor a tanú kijelentette, hogy ö nem tud az egész izéről semmit. Mire az igazságos elnök — kikergette a tárgyalóteremből. Miért? Mert a hamis tanút a grófi oldal fogadta fel. Mer'azér’: vér nem válik vízzé, a grófné mégis kegyelmes asszony. De viszont azért mégsem engedélyezték a hamis tanúnak a hamis vallomást, mert a gróínét mégis Bach- Margitnak hívják. amennyi hasznot, aztán még másnap hozattam meg. napszámot kér a munkájáért, fölment az egész napszám. Ügyelni kell, mondom. És a — Baj... baj... De nesze, meggörnyedt alakok némán egyél az én kenyeremből. Sovágvík a fényes élű kapát kát hoztam úgyis, a még harmattól nyirkos föld- n be. Kiemelik a gazt és félre- fogádja el érzi. " toTka m íel óra alatt, vetik. Kózben-kozben egy-egy annyira összeszoruU a »ok ke- felben, mielőtt gilisztát vág el a szerszám serűségtöl hogy egy falatot ablmhagynak, megjelenik a csikét, fiam? — kérdi tőle azéle. És a kettévágott gyűrűs sgm tudn’a laküldení Aztán a csősz- (Sok he^yütt kapálnak tán lihegve, állat ott vonaglik a földön, töhhi.,.r iplkpl é. meav a határban, nem lehet folyton _ Nem sir... olyan csöndedig rá nem lépnek. h“dnak “ fkában.) sen van... félek otthon. | így megy ez a fölöstököm pája mellé. A gondolata elébb Mari szól neki, de a csősz — Mióta nem sír? | idejéig. odahaza jár, látja a gyereke- nem engedheti. — Már régen, déli harang| Akkor félreteszik a kapátokét. Az egyik tt teknőben fék*.- — Ha hazaszaladsz, Mari szó óta. 5 és kimennek áz'W' széfére, ~ szik és. sir. A másik bizonya- leányom, maradj is otthon, Mari szinte megtántorodik: san ringatja... mert az ispán erre jöhet. Az _ jézus Mária-... Jézus MáA na.p már magasan fenn- tudja, hogy itt tizenöt kapás- ria... dadogja, gyere fiam. — jár az égen. Melegebb van. vak kell lenni, hát megkíván- Es ölébe kapva fiát, szalad c A ^apások most már beszédbe j<t, hogy tizenötöt lásson. Meg falu felé. e: >dnek egymással. Né- aztán mit is segíthetnél a po- A kapások csak nézik, nem melyik a negyedik szomszédid- rontyodon? Avval, hogy meg- szóínak utána. Tudják, hogy hoz kiabál át. A fekete szemű nezed, meg nem gyógyul meg. rendes dolog, hogy a TerBorcsa pedig egy nótát kezd: Marinak ég a lába alatt a esik« ebéd óta nem sírt. Addig föld, amikor az egész félóráját jé, míg a beteg gyerek sírni A várdai dobogós kéhídnM Három legény rozmaringot kaszál. t ahol a matyójukat hagyták: ♦ egy kendőbe kötve a reggelit { meg az ebédet. Ámbár az is- t pán a múltkoriban azt mond- 1 ta, hogy nem kellene már ♦ reggel is lejönni a répaföldiről, az az ide-oda sétái ás idő- | lojxisnál vem egyéb. Kiki vi- *gye a zsebében magával a da- irab kenyeret, és egye meg ott, tahol a reggeli-idő éri, hogy | aztán mindjárt tovább dol♦ gozhasson. Azt mondta az is- | pán, hogy nem kell azt a p* ♦ fölöstököm-félórát olyan szi- j goruan venni. (Nem úgy értet- * te, hogy több is lehet, ezt) tudják a kapásak.) Mind- é amellett most is kimennek az} díszéire, mivelhogy az ispánt ma úgysem kerül errefelé. ) — Csak jobb, ha az emberé szépen körbe ülhet, mikor f eszik — mondja a fekete sze- 1 mű Barcsa, aki a legelevenebb ’ lány valamennyi kapás kö- zott. — Hát jobb. ha lehet — fe\ leli a Böslce, aki meg a leg- \ félénké bb. f — Már hogyne lehetne, mi- a kor mindig is lehetett? A — Az ám, mindig, míg az ^ ispán nem szólt. — Szólhat, amit akar. amit szokás mindenütt, az itt isi szabad. — Ne nekem mondd, hanem az ispánnak. 4 — Annak is megmondanám ? Sokak közül voltam egy, ha kérdezné tőlem — és afsok kicsi dal sokra megy. ÜT AM Repülj, repülj, tündérbatár, Min Oberon szolgái szállnak! A levegőben nincs határ, Sorompók szél elé nem állnak. A testem gyönge és laza, Játéka véletlen halálnak ... Tán én már nem megyek haza, De szavaim haza találnak! o ,T><> O Vúeiú féle Borosa elneveti magát, többi is elmosolyodik. r — Nagy kópé ez a lány — mondja valamelyik. 5 Hit, remény és gyűlölet, Leülnek és barna meg bar- ) riadó, alvók felett. nább kenyérdarabok kerül-) nek elő a keszkenőkből /Körüljártam a határt,- Hát te mért nem eszel? ^költöttem a Proletárt. kérdi Maritól a szomszédja. , Pusztítottam meglevőt, Nem hoztam magammal i építgettem szebb jövőt. reggelire való kenyeret. 4 4 Mentem merre vitt a fény, De helyes volt az utam: ) így lett szavam: hit, remény, fölfelé menő utam. — Mért nem hoztál? — Ejnye, de rád jött a kér dezosködés — felel a sovány asszony. — Mert nincs elég kenyerem odahaza. A fiamnak, akit a Tercsiké mellett otthon hagytam, ki kellett adnom az egész napi porcióját.. Magamnak már csak ebédre j jutott a sarka. r — Novo, nem tudtam, hogy annyira odava.gytok, ne hava- % Ö, de nincs erő örök, most már, érzem, vénülök. tétlen kell eltöltenie. Pedig tud nem is jön az ispán. És elkese- Marü aRg birja a uha Teg_ nap estétől nem evett, a Peti is nehéz, és a rémület is úgy f elgyengítette. i — Miért nem szóltál valaki- nek a faluban? — kérdi fiától. * — A szomszédban nem volt ) senki otthon... és féltem, a ) Tercsiké nagyon hánykolódott, £ aztán nem is mozgott... Az asszonynak reszket az ina. Leteszi a fiút, úgy gyorsabban futnak. Pedig hiába már. Az alacsony, földes szobában, a teknőben egészen elsár- gultan fekszik Tercsiké. Tes- tecskéje csaknem meztelen, mert minden takarót lerugdalt magáról, míg a halállal vívódott. Már csaknem egészen hideg; pedig milyen tüzes volt 4 reggel! 4 — Gyöngyöm, magzatom, vif rágszálam ... — fuldoklik az ) asszony —, fehér galambocs- kám, hát elröpültél tőlem... — és csókolja, öleli a ráncos kis testet. A doktor pedig, aki mint halottkém megvizsgálja a bete- ^ get, másnap kijelenti: 4 — Nem kellett volna beleipusztulni a gyereknek. Nagy 4 láza volt, semmi egyéb. Ha a 4 medicinát rendesen adják ne- )ki, meg vízzel borogatják, ok- mit már fagy nem zuzmaráz.f vétlenül meggyógyul. Ilyenek r maguk: ketten vannak hozzá, 4 de a■ gyerekkel egyik se torő- szó. $ dik. r A ncvynmi tn/fn CSak Vénülök és elhalok, halkabbak már a dalok. Azt tettem, mit tenni kell, mit vetettem, már kikel. Van virág és van kalász, Van, hol úr a dolgozó, s emberibb, mint volt a Végső ágyam, ha vetem: nem bántam meg életem. Bennem most is nagy hit ég: győzni fog, kit buzditék. Ez az ige nem hamis, messze haliik halkan is. Holnap ajkam néma tán, győztes, gondolj néha rám. A sovány asszony meg > sir, sir szívszakadva. Minek J mondja a doktornak, hogy az furára, a királynak volt sürgős J szüksége, neki r.ieg kapálnia J kellett, hogy a. doktornak a f ' arminc krajcárja meg a me- £ die inár a a negyvenje valahon- z nan előkerüljön. f Minek mondja? A doktor »úgy sem érti meg az ő nagy f keserűségét, és a Tercsiké ágú r is meuhöu mar.
