Somogyi Néplap, 1959. január (16. évfolyam, 1-26. szám)
1959-01-18 / 15. szám
SOMOGYI NÉPLAP 3 Vasárnap, 1959. január 18. A hencsei fiatalok nemhagyják ott falujukat A FELSZABADULÁS ELŐTT Héricsé Márffy Elemér földbirtokos uradalmához tartozott. A fiatalok, amikor elvégezték a négy vagy hat osztályt, többnyire az ő birtokára mentek dolgozni. 1945 után szélesre tárult előttük a gimnáziumok, egyetemek kapuja, s bármilyen szakmához volt kedvük, megtanulhatták. A város pedig mohán szívta magába a munkaerőt, kellett a munkáskéz az újjáépítéshez. Ki iskolára, ki gyárba — sokan kerültek el a községből. »Mi lesz, ha meghalunk, ki műveli a földet? — mondogatták az idősebbek, látva e népvándorlást. Nemcsak Henosén, másutt is szinte menekültek a földtől a fiatalok. Mi a helyzet most? — Az utóbbi két évben már sok fiatal maradt itthon — mondja Kovács Imre, az általános iskola igazgatója. — A tavalyi nyolcadikosok közül Szabó János. Horváth Mária, Kovács Mária, Kalmár Magdolna szüleik földjén segítenek, Andik László, Lechman László a fezben, illetve az állami gazdaságban dolgozik. Ugyanitt helyezkedett el Balatinecz Jóska is. Az idén végző tanulók többsége is itthon akar maradni. A fiatalok kedvelik a gépi munkát, s szívesen helyezkednek el a mezőgazda- sági nagyüzemben. A gépek, a biztos fizetés, a szórakozás és a művelődés lehetősége vonzza a hencsei fiatalokat az állami gazdaságba. — Nyaranta sok iskolás dolgozik a gazdaságban, s 700— 800 forintot is megkeresnek. Megkedvelik az állami gazdaságot, és amikor az iskolából kiállnak, örülnek, ha elhelyezkedhetnek nálunk — mondja Liphardt József, a gazdaság KlSZ-titká- ra. Három év óta minden gyerek kijárja a nyolc általánost. Azelőtt a tanulók tíz százaléka nem végezte el mind a nyolc osztályt. Ha a fiatalok nem is menekülnek el a faluból, de azért a!ki tehetséget érez magában, továbbtanul. Jelenleg ketten mezőgazdasági, ketten közgazdasági technikumba járnak Kaposvárott, egy lány a csurgói téli gazdasági iskolában tanul, néhányon a vasúton, bányában sajátítanak el szakmát. HENCSE NEMCSAK KIS KÖZSÉG, hanem KISZ-köz- ség is. Az általános iskolát élvégző fiatalok mind tagjai vagy a községi vagy az állami gazdaság szervezetének. A szórakozást. művelődést a fiúk és a lányok leginkább a KISZ-ben találják meg. A község népkönyvtárának azonban a kiszesek nem gyakori vendégei: kevesen és ritkán visznek könyveket. Pedig könnyű lenne az olvasási kedLUN A ASSZONY Színházunk, a legutóbbi bemutatóján Paul Linc- k e operettjével jelentkezett. Értékes és értéktelen elemek bravúros váltakozását észlelhettük mind a szerzők, mind az előadók jóvoltából. A Luna asszony revü- operett voltát igazolja a hangulatos, igazán megragadó díszlet, a látványos keret, a fény és pompa elsődlegessége, valamint a laza, néhol összefüggéstelen és szimpla mese. De ellene szól az ének- és tánckompozíciók halmozásának hiánya, mely a re- vüt revüvé, az operettet operetté teszi. A mű egyébként nem porosabb és nem maibb a megszokottnál, talán csak formai megoldásaiban követ egy egészen másfajta sablont az eddigieknél. Lincke zenéje általában keringőkre épül, és vakitünö ötletétől eltekintve), azt is inkább a vaskosság jellemzi. A záró rész verekedő jelenete durva és fölösleges. G ál f y László a tőle megszokott közvetlenséggel, könnyedséggel alakít. Mindvégig kedves, szimpatikus Steppkéje han- . gulatot teremt maga körül. Hangjának fokozatos javulása szembetűnő. O l- gyai Ma g d a a holdkirálynő dalában aratott megérdemelt sikert, játéka halványabb. Puse bach asszony — Farkas Anny — Luna asszonybeli alakítása emlékezetes. Igazi nagyszájú, pörlekedő, szerelemre éhes szobaasszony. Játszik, és nagyszerű hozzáértéssel, alapossággal formálja meg figuráját. Tarján Tamás inkább Hullócsillag hercegként tűnhetett ki szép hangjáéban szép, megkapó, jel- “ , P, “ legzetesen német. Különbvérszegény. Első felvonásbeli belépője szerzőileg kevéssé hatásos, alig ad módot tehetségének csillogtatására. Kedves, nevettető figura Csorba István Teofilja. A rendőrbiztosi erély ilyetén való bemutatása azonban túl erőteljes. Ez nemcsak a szöveget teszi érthetetlenné, hanem levon a különben jó alakítás értékéből is. Kár, hogy ez a harsányság átragadt Csihák Lászlóra, pedig különben jól megtalálta helyét az operettben, akárcsak Ko ml ó s István a nevettető, örökmozgó Lämmermeier szabó szerepében. Komlós végig mértéktartó, jellemet formáé játékkal örvendeztetett meg. sen Marika keringöje, a II. jelenetben tercett, a holdkirálynő dala, a herceg belépője és általában a kórusok (III. jelenet; II. rész nyitókórus) maradt meg emlékezetünkben. A zenei részek szinte kifogástalan előadása közel hozta és megkedveltette Lincke vérbő dallamait. A zenekar V á r- konyi Sándorral az élen ezúttal jól vizsgázott. Kidolgozott, hangulatos tolmácsolás, — »diszkrét« kíséret, így jellemezhetnénk röviden a zenekar produkcióját. Kár, hogy a jelenetközi szünetekben agyon játszották a számokat — (nem ők tehetnek róla). (A pozámt nem ártana még visszafogni.) A kórus — különösebb erősítés nélkül is — jól állta a próbát. Sallós Gábor rendezésében a látványosságra való törekvés dominált, s ez a darab természetéből fakad. Egykét jó ötét: a csillagos ég, a sziporkázó hold-jelenetek szépek; a finálé táblái elmaradhatnának. Az előadás nem zökkenőmentes. Helyenkint vontatott, ritmushiánnyal küzd. Erezhető némi aktualizálásra való törekvés — kevés sikerrel. Néhány mai bemondás csupán, s a nagyon is elütő atomium a díszletben — ezek képviselnék elég szerencsétlenül a mai ember gondolat- és cselekvésbeli magasba szárnyalását. Humorban nem bővelkedik az előadás, s ami van (a kifli-pisztoly Kürthy I la csicsergő, jellegzetes komorna, Vári Éva egyszerű és naív. Még nem eléggé felszabadult, ám sokkal jobb, mint előző szerepében. Kár, hogy hangja erőtlen. A többék: Magyar B a- b i, Tóth Béla, Remete Hédi, Krém er József, és Kovács Emil többé-kevésbé megálltak helyüket. Fényes Ervin táncaiból a második felvonásbeli kompozíció szép, ötletes. Több betétet vártunk. Wegenast Róbert díszéteiről fentebb megemlékeztünk: kiválóan alkalmazkodnak a darabhoz. Az atomium elmaradhatott volna. Csorba István versei elismerést érdemlők. Jávori Béla vet felkelteni, csak egy kis ötletesség és szív kellene hozzá. Ismeretterjesztő előadás még nem hangzott el a községiben. Pedig nagy szükség volna egészségügyi, földrajzi, természettudományos, mezőgazdasági előadásokra. A községi KlSZ-szervezet tagjai a »Világ térképe előtti- tanfolyamra járnak, az állami gazdasági fiatalok nem vesznek részt politikai oktatásban. Az ÁG kiszesei közül tízen azonban szakmai továbbképzésen, kertészeti tanfolyamon és traktoros-gépész- toépző iskolán tanulnak. Az állami gazdaság fiataljai vidám jeleneteket tanultak be, ezeket előadták Gigén, Pusztakovácsiban is; a községiek a Vén bakancsos és fia, a huszárral látogattak el néhány faluba. AZ AG KISZESEI lemezjátszós rádiót vásároltak. Rengeteget dolgoztaik, hogy megszerezzék a pénzt: cukorrépát, gesztenyét szedtek, ládát, trágyát hordtak stb. — munkaidőn kívül. Gyönyörű az új klubszobájuk: most a kultúrterem berendezésén fáradoznak. A községi KISZ-«zerve- zetnek is van már 2500 forintja lemezjátszés rádióra. Nemrégen kezdtek új színdarabot tanulni, mind a községi, mind az állami gazdasági kiszesek. Amolyan verseny alakult ki a ikét szervezet között, igyekeznek egymást lepipálni. Sokszor túlzásba is esnek. A túlhajtott »no, majd ml megmutatjuk« felfogás nemigen segíti elő a fiatalság egységét. Nemrégen még egy KISZ- szervezetben voltak a község és a gazdaság fiataljai, s így sokkal eredményesebben dolgoztak az egész község hasznára. A gazdaság fiataljai bizonyos tekintetben előnyt élveznek: sokkal nagyobbak a lehetőségeik a politikai nevelésre, a szórakozásra, művelődésre, mint a községieknek. Ha a két KISZ-szervezet tagjai azt az energiát, amelyet most szétforgácsolnak, együttesen,. .egy. cél érdekében használnák fei. szinte hegyeket mozdíthatnának meg. Ha a községi és állami gazdasági pártszervezet idejében kézen fogta volna a fiatalokat, segítette volna őket közösen harcolni, nem válnak két csoportra. Azonban még nem késő, az egyesí tésre van mód. A FIATALOK nem hagyják ott falujukat, mert vagy szüleik földjén, vagy az állami gazdaságban, vagy a tsz-ben dolgoznak, ha elvégezték az iskolát. Ahhoz, hogy a jövőben se kívánkozzanak el tömegével a fiúk és lányok, még több energiával és még egységesebben kell munkálkodni a ki- szeseknek. Lajos Géza Befejeződött a KlSZ-faqkönyvcsere ; , _ __.. , a nagyatádi járásban | 40 ÉVE TÖRTÉNT A megyei KISZ-bizottság aö tankönyveseire megkezdésekor * azt hirdette: a járási bizottsá-® gok vezetői ne egyszerű, ad-$ mimisztrácáós munkának te-T kintsék a tagkönyvcserét, mert?? munisták« eltévelyedését (minthogy ez nagyon fontos politikai és ? szervezési feladat. Már az) összeírások megmutatták, mi-| lyen felelősséggel végzik? munkájukat a nagyatádi ki-J szesek. Erejűiket megfeszítve, sorai-c^ kát rendezve, szíwel-íélekkel í harcoltak a tagkönyvcsere si-l heréért. Természetesen azj eredmény sem maradt el, nem volt 'hiába a lelkesedés az akarat és összefogás. Aj járás minden KISZ-szerveze-j ében ünnepnapnak számított,í amikor a veket káosz-íj tották. Azt mondhatnák erre marcali, a fonyódi fiatalok:! »Ezt mi is megtettük«. Igaz. í De a nagyatádiak munkáját?! SZÉLMALOM HARC A PROLETÁR- FORRADALOM ELLEN Geiszler István tóiét fogott, hogy a »bolseviki komproétárdiktatúrát akarnak létrehozni) helyre üsse lázas fejtegetéseivel. A Somogy vármegye 1919. január 19-i számában jelent meg »A diktatúra« c. cikke, mely folytatása a január 15-én publikált »A kommunizmus« c. első eszmei támadásának. Tagadhatatlan, hogy a társadalmi lét határozza meg a tudatot, a proletár proétár módra gondolkodik, a bur- zsoá burzsoá módon. Geiszér István az utóbbiak közé sorolható. A hozzá hasonló megriadt kispolgárok minden eszközzel azon fáradoztak Somogybán is — látva a prole- 1 tárforradalom érését —, hogy a munkások öntudatát a magvk ideológiájával megfertőzzék. S kell-e ékesebb bi- < zonyíték; Geiszler István először a kommunizmus, a pro- ‘ letárdiktatúra, s egy későbbi cikkében pedig az osztályharc marxista értékelését igyekezett idealista hamisítvánnyal helyettesíteni, »ősi, természetes emberi jog ellenállni mindenféle erőszaknak, különösen, ha az valamely kisebbség részéről a többség ellen irányul« — hirdette fennen a proletárdiktatúráról. Geiszler István a kizsákmányolás fenntartását akarta, tagadta a proletárforradalom törvényszerűségét, a történelmi materializmust idealista történelemmagyarázattal cserélte fel, törvényszerűségek helyett hajánál előráncigált érzésekre apellált. Hiába kísérletezett nem ez emeli a többi járás azonban 'a marxizmus meghamisításával, hiába öltözött falóié, hanem hogy pontósem.g rizevs képpel a marxi teóriak képviselőjének álruhájába, csak keveseket téveszthetett meg; a munkások és parasztok Latinkáék mellett, a marxizmus eszméjéhez híven harcoltak a proletárdiktatúra megvalósításáért. terv szerint megtartottak f minden taggyűlést. Ez mégj nem minden. A leglényege- « sebb, hogy a tagkönyvcsere’ időszakában száz fiatal kérte felvételét a járás KISZ- szervezeteibe. A KlSZ-hizott- ság tagjai teháit megértették a tagkönyvcsere politikai jelentőségét, s ezt nemcsak ünnepélyes külsőségekben fejezték ki, hanem azzal is, hogy fel- vették soraikba az arra érdé-, na^koztorsasag ' nak 40. évfordulójára. Minden ki akar tenni Van mire emlékeznünk! Az ország legeldugottabb zugaiban is készülődnek a Ta- kiikiáltásámes fiatalokat. ima - • • A tagkönyvcsere befejezésé-' ,-*al as„. nek határideje január 20. A a™*«* f «Htotokét, nagyatádi járásban azonban Lt fZa^Äakat^ már 17-én végeztek a tag- kaf’ a k<*»beli tárgyakat. a i 1 ''O+omoin rllr cortitfaríAirol könyvek kiosztásával. Tóth János, a járási KlSZ-bizott- ság titkára erről így számol be: — Hogy minek köszönhetők Sikerült j veteránok segítségével és a levéltári anyagok feldolgozásával összeállítják a Tamács- j köztársaság győzelmes nap- ! jainak krónikáiét stb. Az országos megmozdulásból nem , maradnak ki sem az idősebkiépíteni. peX, sem a fiatalok, taggyűlés, , , Megyeriknek gazdag az emléktára; a proletárdiktatúra napjaiban még külföldről is jöttek újságírók megtekinteni a Balaton mellett nyaraló műnkásgyerekeket, a fejlődő szövetkezeteket, az új vívmányokat és létesítményeket. Negyven esztendő nagy idő, sok harcost vitt sírba ezalatt a szenvedés, az öregség, sók emlék veszett a feledés tengerébe, temérdek dokumentum tűnt el, semmisült meg a háború idején. Maradt azon- , legfeljebb szívós, kitartó munkával kell e szép eredmények? aktívahálózatiunkat Nem akadt olyan ahol a járási KISZ-bizottságtól ne jelent volna meg valaki. Román Imre, Tva- tye.k Zoltán, Izsák Béla — hogy csak néhány nevet említsek — nagyon sokat segítettek nekünk. Ha mindig ilyen szilárdan támaszkodhatunk aktíváinkra, a legnehezebb feladatokat is játszva oldjuk meg. A járás minden KlSZ-szer- vezeíében lelkesen készültek a fcagkönyvkiosztásra. A nagyatádi területi szervezet tagjai , veteránokat hívtak meg, a fo- ™^ e‘eg »tos« kfskm,r',"s,!s»tS“s ä“ ruhában jelentek meg, a _ ka- szói erdészet fiataljai műsort adtak, s még hosszan lehetne j Néhány járásban még nem sorolni, hol, miképp tették fogta el a lendület, a kutató szebbé, meghatóbbá a tag- könyvkiosztást. A járás harminchat szervezietének csaknem ezer kiszese vette át a fényképes piros könyvecskét. szenvedély az embereket; megelégszenek azzal, hogy kultúrelőadásokat szerveznek, egy-két veterán-találkozót rendeznek, néhány ismertető előadást tartanak a Tanács- köztársaságiról. Ez kevés, ennél méltóbban kell megünnepelnünk 1919 dicső emlékét. S ne csak a járásra gondoljunk a .programok összeállításakor, hanem az egész megyéire, az országra is. S akkor már lesz emlék, lesz téma bőven. Széles tömegmegmozdulás szükséges ahhoz, hogy — sorra véve a Tanácsköztársaság vívmányait s azoknak továbbfejlesztését népi demokráciánkban — méltó módon ismertessük meg az emberekkel a munkások és parasztok negyven évvel ezelőtti harcát, összefüggiését a jelen küzdelmeivel. Idő még van — ha nem is sok. — A járási pártbizottságok, tanácsok, tömegszervezetek még bővítihetnek terveiken, elképzeléseiken. Például a nagyatádiak kiállítást rendezhetnének. Anyag is van elegendő, csak fel kell kutatni. Helyes, hogy a Rippl-Rónai Múzeumnak emléktárgyakat gyűjtenek, azonban ne feledkezzenek meg saját községükről se, hisz van mire emlékezniük! S ha nem áll rendelkezésükre egy kiállításra való járási anyag, az ország eseményeit ábrázoló fényképek, dokumentumok stb. másolatait is felhasználhatják, s ezekkel kiegészítve mér rendezhetnének március 21-én kisebb szabású kiállítást a járási művelődési otthonban. MUNKÁBAN a BALATONI HALASZOK Télen nehéz a halászélet. Az időjárás szeszélyének ki ’ és örömmel térnek vissza egy-egy jó fogás után. A mű’ zsákmányoltak a tóból. 50—55 kilós harcsak is akadt? iái íve a halászok, mégis naponta kimennek a Balatonra, aber 15-én volt a legnagyobb fogásuk: 258 mázsa halat ’. A halat Budapestre és az ország halértékesítő vállait jók.
