Somogyi Néplap, 1959. január (16. évfolyam, 1-26. szám)
1959-01-27 / 22. szám
Kedd, 1959. Január 27. 6 SOMOGYI NÉPLAP Odaéqelt a pecsenye^ „Gábor Andor emléktáblája körül ' mindig lesz virág...“ Még sohasem fordult elő, hogy az amerikai rádió úgy jelentkezett volna, hogy »itt az ellenség hangja beszél«. Nem mondta ezt az az úriember sem, akit tegnap szónokolni hallottam. Na, nem az Amerika Hangjában, sem a Szabad Európa magyar adásában, hanem itt a városban, a Beloiannisz és a Sztálin utca sarkán, néhány lépésnyire a trafiktól. Karjába egy élte- sebb korú asszonyság kapaszkodott, mellette pedig két hasonlóforma úriember képezte hallgatóságát. Valószínűleg a templomból jöttek mindannyian. — Szóval — mondta az én emberem —, minden tekintetben veszélyben vannak külföldi pozícióink. Gondoltál már, Jánoskám, a kubai helyzet magyar vonatkozásaira? — fordult egyik társához. Mivel az egy szót sem szólt, teljes lendülettel folytatta. — Kuba JSNSZ-képviselője volt a mi leglelkesebb szószólónk. Bánom is én, hogy lesz-e ezentúl vagy sem játékbank Havannában, én azt bánom, hogy nem lesz többé Batista embere az ENSZ-közgyűlésen. Hiszen tudod, hogy milyen Amerika, hintapolitikus! ötvenhatban is cserbenhagyta a forradalmat, most is szép csendben feladja elveit. Mert már most mindenben a szovjetnek kell győzni! — emelkedett fel hangja — sohasem veszi észre Nyugat, hogy minden kezdeményezés tőle indul ki? — Úgy látszik, nem — felelte társa melankolikusan, s legyintett egyet a levegőbe. — Én már minden reményemet elveszítettem. Hiszen ez a Mikojan is úgy sétafikáit Amerikában, mintha otthon lenne... — Azért Truman megmondta az egészről a véleményét. — No, és mit változott vele a dolog? Olyan az, mint elefántok között a bolhaköhögés: senki sem hallja meg. Hanem mondok neked mást. Hagyjuk ezt a fránya politikát, utálom az egészet, inkább menjünk le a Békébe egy pohár ebéd előtti sörre. A társaság elindult, s már csak néhány szófoszlányt hallottam búcsúzóul: — Kérlek, szerintem még Február 4-én, szombaton délelőtt ünneplő ruhába öltözött öregek és fiatalok gyülekeztek a rinyaújnépi földművesszövetkezet italboltja előtt. Ünnepelni jött össze a falu apra- ja-nagyja. (Méghozzá igen szép számban: az alig 340 lélekszámú helységből mintegy 180-an gyűltek össze.) Arcukról büszkeség sugárzott, és \ nem minden ok nélkül. Rinya- \ újnép — ez a még ma is vil- ■ lány és kövesút nélküli kis falucska — ma az ország sajtója és irodalmi érdeklődése középpontjában áll. Itt sziile__ tett 75 évvel ezelőtt Gábor n incs veszve semmi, az ame- f Andor, a XX. századi magyar rikai pozíciókat nem lehet f Pr°za> üra és újságírás eddig olyan könnyen megdönteni. # kevéssé ismert, de egyik leg- Csak azt a békés versengést f sokoldalúbb alakja. ne találták volna ki, az ide- f A falu vezetősége szívélyes geimre megy... f fogadtatásban részesítette a A rádió, a napilapok va- i budapesti és kaposvári vendé- sámap rendre közlik külpoli- t geket, köztük a költő unokáját tiUm Egy ^ £s VQj(- munkatársait. tíkai kommentáraikat. hét a külpolitikában. Ezek is megtették a maguk kis hozzáfűzéseit. Egy mise és egy sör között a világ négy sarka forgott szájukon. Csak éppen arról nem beszéltek, hogy miért dobog a négy sarkon az emberiség szíve... Mások ők, és mások vagyunk mi. Azonban hétfőre kelve ‘■’■becsületes dolgozóvá« válik mindahány, a reményét vesztett vagy még reménykedő ellenség, s csak csendben meri elfújni komr- evtátorát, sütögetni a mi: odaégett pecsenyéjét. (Fehér) Az ünnepség kezdő akkord- i jaként egy úttörőlány köszön- i tötte a nagy író unokáját, majd i Czeczeli Károly, a Gábor An- i dór Emlékbizottság képviselő- i je üdvözölte az ünnepségen i megjelent vendégeket: a párt, a járási és a helyi tanács, a Hazafias Népfront, a megyei tanács művelődési osztálya kiküldötteit, valani.nt a költő i volt munkatársait: Bernát I Edét és Palásti Lászlót. Az üdvözlések után Honfi István elvtárs, a megyei művelődési osztály helyettes vezetője tartott emlékbeszédet. Zolikáék most értek a csé betűhöz. Nézegeti olvasókönyvében és mondogatja: — Ez a cé betű, ez az es betű. így mondogatja külön-külön, de együtt sehogy sem akarnak megmaradni fejében, erre aztán elkeseredik: — Igazán nem tudom, miért nem voltak ezek jók külön. » * » Szereti a rádiót hallgatni. Éppen a televízióról tartanak előadást, nem érek rá, és’ ki akarom kapcsolni. Zolika tiltakozik. — Te kis csacsi, hiszen úgysem érted. — De értem — mondja igen komolyan. Ház hagyom. Ül a rádiónál, és hitetlenül sokáig hallgat, egyszer csak megszólal, nagyon elgondolkozva: i — Te tudod, hogy milyen állat az a te- leviziló? * • * Petőfi egyik téli versének egy versszakát tanulják meg olvasás közben, és a tanító bácsi némi felvilágosítást adhatott nekik róla, mert ö meg így oktat ki engem: — Petőfi meg akart — Hová mégy? — Haza. — És a fogad? Erre Zolika türelmesen megmagyarázza neki, ha még nem tudná: ▼▼▼▼TYTTYVVYYTYTTVVYVTTTYTYVTTTYVVTYTVVVTrTTV t Í t 1 TTTT » TTTTTTTTTTWTTTr»TTTTTTTTT7f?rTTTTTTTT halni, de nem ágyban, végre mikor meghalt, akkor felállították Kaposváron szobornak. * * * A doktor bácsi megnézi fogait, és úgy határoz, hogy az egyiket kihúzza. — Fájni fog — figyelmezteti Zolika. — Dehogy fog, ki mondta neked ezt a szamárságot, hogy a foghúzás fáj. Egy kicsit megfagyasztom, és észre sem veszed, már kint is van. Erre Zolika feláll, veszi a kabátját, sapkáját, köszön illedelmesen, és megindul kifelé. A doktor bácsi nem érti. — Ne mondja nekem azt senki, hogy amit befagyasztanak, azt könnyű kihúzni. És ahogy ülik egy meglett elsőshöz, zsebre dugott kézzel, komolyan hazafelé ballag. * • * Utazni szeretne, de várakozni nem; ülünk a siófoki vonaton és várjuk az indulást. Zolika szinte szünet nélkül faggat. — Mikor megyünk? A mellettünk levő vonat akkor fut ki ellenkező irányban, és mi maradunk. Magából kikeltre az izgalomtól mondja: — Látod, miért nem ültünk arra, az már megy. * * * A szomszéd gyerekek egész délután kis kutyájukat keresik. Zolika rejtelmesen hallgat. Szénért megyek a pincébe, a sötét sarokban valami kapar és nyüszög. A leborított rossz üst alól, amely tele van titokzatos csavarokkal, órarugókkal, huzalokkal, és van még rajt három fából faragott légcsavar is, lévén ez a »putnyik«, tehát ez alól kiugrik — mikor kissé meg- , emelem — a szomszédék kis kutyája, és világgá szalad ijedtében. Zolika ekkor ér le utánam. Kerekre nyitott szemmel néz rám, egy darabig, aztán a meg nem értett feltalálók nagy kínjában a falra borul, és szívetté- pően zokogni kezd. — Azért csak felrepül ez is — vigasztalom. — Igen, de ki látott putnyikot kutya nélkül. És nem lehet megr vigasztalni. Mihályi Margit »Ma, amikor mindennap közelebb jutunk annak a világnak a megteremtéséhez, amelyért a költő egész életén át küzdött, amikor »más hon áll« az urak Magyarországának helyén, »más szózat és más keblű nép«, akkor nem »csúfos haladattal-«, de mély kommunista kegyelettel hajtjuk meg fejünket és adózunk emléke előtt. Fennen hirdesse és őrizze e márványtábla nagy kommunista költőnk halhatatlanságát!« — mondta Honfi elvtárs, és leleplezte Gábor Andor szülőháza, a jelenlegi italbolt falán elhelyezett emléktáblát. Ezután az MSZMP járási bizottsága részéről Siszler István elvtárs méltatta Gábor Andor munkásságát, és elhelyezte a párt koszorúját. Diószegi András, az Irodalomtörténeti Intézet munkatársa, Gábor Andor műveinek sajtó alá rendezője folytatta a koszorú- zási aktust, majd Palásti j László, a Ludas Matyi munka- j társa helyezte el koszorúját: | »Szeretett volt főszerkesztőnknek, aki megtanított bennünket, hogy a humorban is mindig igazat írjunk« — mondotta Palásti elvtárs a babérkoszorú elhelyezésekor. A továbbiakban a járási tanács részéről Krisztián Ferenc, a községi tanácstól pedig Németh Ferenc elnök elvtárs, végül Gábor Magda, az író unokája tette az emléktáblára a szeretet virágait. Gábor Andor költeményeiből összeállított és az iskola úttörői által előadott verscsokor zárta be a színvonalas, jól megrendezett ünnepséget. » ... ígérjük, hogy Gábor Andor emléktáblája körül mindig lesz virág ...« — mondotta egy úttörő kislány a ko- szorúzási ünnepségen. Ezt hallva és az ünnepségen tapasztalt lelkesedést látva azzal az érzéssel távoztunk Rinyaújnép- ről, hogy ebben a kis faluban is igen sokan fogják olvasni, szeretni Gábor Andor műveit. Ezt lehetővé teszi az is, hogy sok éves kérés után végre Gábor Andor születésnapjára 200 j kötetes könyvtárat kapott a falu. Wallinger Endre Hazafias Népfront müv. előadó Nagysikerű riportkönyvből leleplező dokumentumfilm A Budapest Filmstúdióban Kollonich Ilona rendező, hasonlóan a Thorndike-házas- pár nagysikerű filmjeihez, a Te, és annyi más bajtársadhoz és a Teuton kard akcióhoz, most eredeti híradófelvételekből, dokumentumokból kétórás filmet állít össze mintegy megelevenítve az Utolsó felvonás című riportregény lapjait. A tervek szerint márciusban a közönség elé kerül a Horthy- fasizmus utolsó napjainak dokumentuma. ELŐTÉRBE A MUNKÁSOKAT! A lakáskérdésről van szó. Nehéz kérdés ez. azért, mert még nincs annyi lakás, ahány igénylő, és nehéz, mert a kiutalás a szűkös lakásviszonyok ellenére sem történik mindig elég körültekintően. Igaz, hogy a párt és a kormány minden lakásra jogosult helyzetén segíteni akar — bizonyítja ezt a most megindult nagyarányú lakásépítkezés is, amely tíz évig, a legsúlyosabb lakásproblémák megoldásáig ilyen ütemben halad —, de ez a cél semmiképp se zár ki bizonyos sorrendiséget abban. hogy kik kapjanak elsőnek az elkészült lakásokból... Nem titok — különösen, mióta a párt a munkásosztállyal kapcsolatos határozatai napvilágot láttak —, hogy a munkások lakáshelyzetén kell elsősorban javítani. Társadalmunk vezető osztálya, a munkásosztály. a múltban igen nyomorult körülmények között tengette életét. Átkos örökségképpen még ma is több munkásnak rossz, romos, vizes a lakása, mint másoknak. Városunk egyetlen szervéről sem tételezzük fel — amely közreműködik a lakáskiutalásokban —, hogy szándékosan háttérbe szorítaná a munkásokat. A statisztika azonban nem mindig a legkedvezőbb képet mutatja. Közismert dolog, hogy manapság a vállalatok, intézmények, szervek, üzemek szak- szervezeti bizottságaihoz juttatja el a tanács a lakáskiutalások egy részét, hogy ezeket a Iegrászorultabbaknak adják oda. Ez már hosszabb ideje így történik. Az elv kétségtelenül helyes. Hiszen az üzemek szakszervezeti bizottságai jól ismerik a munkások szociális körülményeit, lakás- helyzetét. Am abból, hogy a munkások közül többen laknak rossz lakásban, mint például az értelmiségiek közül, következik, hogy egy idő múlva — a lakások kiosztásával — ez az aránytalanság csak fokozódik, főként, ha nem vigyázunk. Ez már az idén is éreztette hatását. Nemrég költözött új otthonába az egyik fiatal értelmiségi házaspár. Mindketten dolgoznak, gyermekük nincs, szüleiknél laknak, jól élnek. Ankét a nagyvárosok fejlesztéséről Hétfőn délelőtt a Hazafias Népfront Országos Tanácsának Székházában városfejlesztési «ankétra gyűltek össze a budapesti és a megyei jogú városi népfront-bizottságok képviselői. Az értekezleten részt vettek a tatabányai és a sztálin- városi népfront-bizottság képviselői. valamint számos budapesti és vidéki tanács kiküldöttei is. Senki sem állítja, hogy nincs szükségük lakásra, de az is biztos, hogy minden különösebb megrázkódtatás nélkül várhattak volna még egy évet. De mert a pedagógus szakszervezet la- káskiutalót kapott, és ott ahol dolgoznak, ők voltak a »legrászorultabbak«, tehát lakáshoz jutottak, noha náluk sokkal rosszabb lakásviszonyok között élnek még egyes munkáscsaládok. Ha a tanács és a vállalati üzemi bizottságok körültekintőbben vizsgálták volna meg a helyzetet, és annak a szervnek, ahol az említett fiatal pár is dolgozik, addig nem adnak lakáskiuta- lót, míg náluk rosszabb lakás- viszonyok között is élnek munkások, akkor ebbe a lakásba egy rászorultabb család .költözhetett volna. Nem elég körültekintően osztják szét a lakáskiutalókat a vállalati üzemi bizottságok sem. A minap önkritikusan vallotta be a Finommechanikai Vállalat ' szakszervezeti bizottsága, hogy nem vizsgálta meg alaposan a munkások szociális körülményeit és lakáshelyzetét, mielőtt kiosztotta volna a lakáskiutalókat. A kiosztáskor persze kapkodtak, akkor kérdezgették azoktól, akik éppen elébük kerültek. hogy kinek adják a la- kást, kinek is van nagyobb szüksége rá. Mint ez már ilyenkor lenni szokott, persze, hogy nem a legrászorultabbak jutottak lakáshoz. Nem könnyű feladat a lakások igazságos elosztása, de szép munka. Vigyázni kell vele! Sok emberséget kíván, mert emberek, sorsok, családok helyzete függ tőle. Ezért felelősségteljes is. És valahányszor — akár a városi tanácsnál. a lakáshivatalban, akár a vállalatoknál egy-egy kiutaló sorsáról döntenek, úgy tegyék ezt, hogy használjanak vele a munkásoknak, a pártnak, és az igazságnak. Úgy tegyék, hogy elhatározásuk a közvélemény megelégedését váltsa ki. Régi szervezett közalkalmazottak megbecsülése A Közalkalmazottak Szak- szervezetének Központi Vezetősége mellett bizottság alakult. amelynek feladata a régi szervezett közhivatali dolgozók bevonása a szakszervezeti munkába. Országosan összeírták a jelenleg is dolgozó közalkalmazottakat, akik a felszabadulás előtt is hosszabb időn át részt vettek a szak- szervezet harcaiban. A szak- szervezet legidősebb tagjai részére baráti összejöveteleket rendeznek majd a szakszervezet vidéki területi bizottságai* így Miskolcon, Pécsett, Szegeden. A TOPONÁRI ÓVODÁBAN r A kicsinyek nagy örömére 1000 forint értékű játékkal gazdagodott az óvoda játékbirodalma. Nehéz a választás a sok játék közül. A kislányok kedvenc szórakozása a játékbolt. Itt cukrot is lehet adni-venni a babáknak. Ha megéhezik a Maci, Mójzner Giziké főz neki ebédet, és megeteti. A fiúiknak a tűzoltóautó, a mentőautó és nem utolsósorban a vár a kedvenc játékuk.
