Somogyi Néplap, 1959. január (16. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-27 / 22. szám

Kedd, 1959. Január 27. 2 SOMOGYI NÉPLAP Nyugatnémet politikusok a német kérdésről Ottenhauer, a Német Szo­ciáldemokrata Párt elnöke a párt kiéli összejövetelén ki­jelentette, a német szociálde­mokraták hajlandók együttmű­ködni a bonni kormánnyal a külpolitika olyan vonatkozá­saiban, amelyekben egyetérte­nek az Adenauer-kormány ál­lásfoglalásával. »Nem szándé­kozunk azonban csak a pótko­csi szerepét játszani Adenauer külpolitikai szerelvényében« — hangoztatta Ollenhauer. Az amerikai Columbia rá­dióadó vasárnap esti adásában ismertette hallgatóival Willy Brandt nyugat-berlini polgár- mester hangszalagra felvett vi­táját Michael Foot angol új­ságíróval és J. B. Conanttal, a volt bonni amerikai nagykö­vettel. Willy Brandt kijelen­tette: »Nem tartom feltétlenül szükségesnek, hogy a szabad választásokat tekintsék első lé­pésnek- Németország kérdésé­nek megoldása felé, viszont úgy gondolja, hogy az egyesí­tés folyamatába később ezeket a választásokat be kell iktat­ni. A nyugat-berlini polgár- mester hangoztatta, véleménye szerint »a módosított Rapacki- terv — más javaslatokkal együtt — alapja lehetne a né­met kérdés megoldásáról foly­tatandó tárgyalásoknak". A továbbiakban kijelentette, na­gyon helyesli a tárgyalások megtartását még akkor is, ha azoktól nem várható gyors si­ker. Walter Ulbricht javaslata a német kérdés megoldására Berlin (TASZSZ). Walter Ulbricht, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottsá­gának első titkára nyilatkoza­tot adott az UPI hírügynökség tudósítójának a német béke­szerződésre vonatkozó szovjet javaslatokról és a német kér­dés más vonatkozásairól. Ulbricht hangoztatta, hogy az NDK kormányának képvi­selői készek bármikor tárgya­lásokat kezdeni az NSZK kép­viselőivel a békeértekezlet elő­készítéséről és a békeszerződés tervezetéről. Megállapította, hogy a két német állam kon­föderációját, tekintet nél­kül a lakosság létszámá­ban mutatkozó különbség­re, csak paritásos alapon lehet létrehozni. — A Német Demokratikus Köztársaság a következő utat javasolja: konföderáció, a bé­keszerződés rendelkezéseinek teljesítése, Németország egysé­gének békés helyreállítása és össznémet nemzetgyűlési vá­lasztások. Mindez megvalósít­ható békés úton, a két állam közötti megegyezés alapján. A választásnak az egyesítés utol­só lépésének kell lennie. Ulb­richt azt mondta, hogy ha a jelenlegi nyugat-né­metországi helyzetben tar­tanának össánémet vá­lasztásokat, ennek követ­kezményeként a militariz- mus és a háború szószólói jutnának hatalomra Né­metországban. — Mi ezt sohasem engedjük meg, mert az ellenkezik né­met népünk és minden más nép érdekeivel. Ulbricht megjegyezte, hogy Nyugat-Berlin demilitarizált szabad várossá alakításának kérdését meg kell oldani, mert nem lehet hosszú ideig tűrni, hogy Nyugat-Berlin háborús tűzfészek legyen. Készek va­gyunk arra, hogy rendkívül korrekten tiszteletben tartsuk a Nyugat-Berlin demilitarizált szabad város státusát, és sem­miképpen se avatkoznánk be ügyeibe. Dobi István távirata Praszadhoz Dobi István, a Magyar Nép- köztársaság Elnöki Tanácsá­nak elnöke táviratban köszön­tötte dr. Radzsendra Prasza- dot, az Indiai Köztársaság el­nökét az Indiai Köztársaság kikiáltásának 9. évfordulója alkalmából. Ebből az alkalomból ugyan­csak táviratban köszöntötte dr. Münnich Ferenc és dr. Sík Endre Pandit Nehmt, az In­diai Köztársaság miniszterel­nökét és külügyminiszterét. Megbukott as olasz kormány Róma (MTI). Az olasz mi­nisztertanács hétfő délelőtti negyedórás ülése után Fanfani miniszterelnök felkereste Gron- chi köztársasági elnököt, hogy benyújtsa kormánya lemondá­sát — jelenti az AFP —, majd a kormányválság hátterét is­mertetve kiemelte, hogy Fanfani lemondásában sze­repe volt a Nenni-féle szo­cialisták nápolyi kongresz- szusának is, amelyen ál­lást foglaltak a keresztény­demokráciával való min­den kompromisszummal szemben. Ezzel egy időben az Olasz Szocialista Demokrata Párt­ban is nézeteltérések voltak, mert a jobboldali Saragat ve­zetésével továbbra is támogat­ta Fanfanit, a Mateotti vezet­te kisebbség pedig sürgette a közeledést a Nenni-féle szocia­listákhoz. Ez utóbbi csoport­hoz tartozott Vigorelli, a Fan- fani-kormány munkaügyi mi­nisztere is, akinek lemondása előidézte az egész kormány bu­kását. Mint egyébként az Ita­lia hírügynökség közli, a Szo­cialista Demokrata Párt veze­tősége Vigorellinek a pártból való kizárását tanulmányozza. Gronchi köztársasági elnök a Fanfani-kormány lemon­dására még nem adott vég­leges választ, de felkérte Fanfanit az ügyek ideiglenes intézésére. Bejelen­tette, szerdán kezdi meg ta­nácskozásait a politikai veze­tőkkel új kormány megalakí­tásáról. Fiedel Castro venezuelai nyilatkozata Caracas (AFP—AP). Fidel Castro vasárnap találkozott Betancourt venezuelai elnök­kel. Megbeszélésükről hivata­los nyilatkozatot nem adtak ki, de általában úgy hiszik, hogy a két államférfi kölcsönös segélynyújtási egyezmény ter­vezetről és a két ország vám­hatóságainak esetleges meg­szüntetéséről tárgyalt. Castro vasárnap több ízben is beszélt a venezuelaiakhoz, akik latin- amerikai hősként ünnepelték őt. Minden alkalommal hang­súlyozta, hogy célja a latin­amerikai demokratikus orszá­gok egységének megteremtése. Ezen a téren első lépésként a külügyminisztereknek kellene politikai megállapodásokat alá­írniuk, majd utána meg kel­lene szervezni diákok és más A japán külügyminiszter feltűnést keltő bejelentése Tokio (AFP). A japán par­lament vasárnap nyitotta meg új ülésszakát. Az első nap vi­tájában sok felszólaló foglal­kozott a japán—kínai keres­kedelmi kapcsolatok helyre- állításának kérdésével. Nagy feltűnést keltett Fuzsijama külügyminiszter beszéde. Ugyanis kijelentette: Japán hajlandó kormányszínvonalon megvitatni ezt a kérdést. Ez a bejelentés félreérthetetlenül a japán kormány politikájának megváltozását jelenti. A ja­pán kormányhoz közel álló körökben már azt is tudni vé­lik, hogy a kormány megbízott­ja január végén Kínába uta­zik, s érintkezésbe lép nai hatóságokkal. kí­Felháborodás Vietnamban Hanoi (TASZSZ). Vasárnap nemzeti gyásznap volt a Viet­nami Demokratikus Köztársa­ságban. A félárbócra eresztett zászlók és a lapok gyászkere­tes cikkei a dél-vietnami Fu Lőj koncentrációs táborban megmérgezett ezer hazafi em­lékét hirdetik. A Ba Dinh té­ren több mint 300 ezer ember részvételével tiltakozó nagy­gyűlés volt. Résztvevői határo­zatban ítélték el Ngo Dinh Diem klikkjét és imperialista gazdáit; követelték, hogy azon­nal alakítsanak nemzetközi bi­zottságot a gaztett kivizsgálá­sára, kényszerítsék a dél-viet­nami hatóságokat a terror megszüntetésére és a koncent­rációs táborok feloszlatására. látogatók cseréjét. Közös út­levél kibocsátását is javasol­ta. Castro támogatta továbbá a latin-amerikai országok kö­zös piacának gondolatát. * * * Havanna. Vasárnap reggel Sierra Maestraban összetűzés­re került sor Fidel Castro ka­tonái és Batista volt elnök hí­veinek egy csoportja között. Eltévedt golyók több embert megsebesítettek. flz Egyesült Alfsmok elvben helyesli a Szovjetunióval fenráilo kereskedelmi kapcsolatéinak bűvítését Washington (Reuter). Az Egyesült Államok elvben he­lyesli a Szovjetunióval fenn­álló kereskedelmi kapcsolatai­nak bővítését, de úgy véli, ennek a megszokott kereske­delmi érintkezés útján kell megtörténnie, mondotta az egyik washingtoni hivatalos személyiség azokra a hírekre utalva, amelyek szerint nézet­ellentét van a Szovjetunióval folytatandó kereskedelem kér­désében az amerikai kormány, valamint az amerikai üzleti és bankkörök között. Részletek a Belga-Kongóban történő újabb zavargásokról Brüsszel (MTI). Mint előző jelentések már közölték, alig három héttel a leopoldville-i zavargások után vasárnap újabb tömegtüntetés híre ér­kezett Belga-Kongóból. A DPA jelentése szerint egy Leopoldville-től 350 kilométer-, re délnyugatra lévő kikötővá­rosban t mintegy ezer afrikai tün­tető és a rendőrség között összetűzés történt. Vasárnap délelőtt a város afrikai negyedében vezető af­rikai személyiségek jelenlété­ben gyűlést tartottak. A Bel­ga-Kongó politikai jövőjére vonatkozó belga kormány-nyi­latkozatot vitatták meg. Idő­közben afrikaiak, főként fia­talok nagyobb csoportja gyü­lekezett az épület előtt, és a kivezényelt rendőrség csak nagy erőfeszítésekkel tudta őket visszatartani. A gyűlés befejezése után az épület előtt összeverődött tömeg ellensége­sen fogadta a gyűlés távozó résztvevőit, s köveket dobált feléjük. A hangulat rendkívül el­mérgesedett, majd össze­csaptak, a kivezényelt rendörosztag parancsnoka is megsebesült. Egy óra körül csapaterősíté­sek érkeztek a helyszínre, s a rendet helyreállították. Az összetűzésben az említett rendőrtiszten kívül két afrikai is megsebesült. A tüntető tö­meg több középület ablakait beverte. A hatóságok kimenő­tilalmat rendeltek el, a kávé­házakat bezárták. * • » Blantyre. A Reuter iroda je­lentése szerint a Nasza-földi Blantyre városában vasár­nap szintén tüntetésre ke­rült sor. A rendőrség gumibotokkal oszlatta szét a tömeget. A Blantyre-től néhány mérföld­re délre levő Limbe városából kisebb zavargásokat jelentet­tek. A legújabb jelentések sze­rint a hatóságok letartóztattak egy európait és huszonhat af­rikait. Köztük huszonegy af­rikait Limbe városában. Elmondotta, hogy az ameri­kai kormány még Mikojan, a Szovjetunió Minisztertanácsa első elnökhelyettesének ameri­kai látogatása előtt hozzákez­dett az amerikai—szovjet ke­reskedelmi kapcsolatok bőví­tése lehetőségének tanulmá­nyozásához, mert feltételezhe­tő, hogy a várható megbeszélé­seken nagy szerepet játszik a kereskedelem kérdése. Murphy amerikai államtitkár a német kérdésről Detroit (Reuter). Robert Murphy, az amerikai külügy­minisztérium államtitkára hét­főn a detroiti gazdasági klub­ban tartott előadásában kije­lentette: »A valóság semmi- bevételét jelentené és veszélyes is lenne azt hinni, hogy a hi­degháború és a fegyverkezési verseny megszüntetéséhez elég a jóakarat". Előadásának az európai kér­désekkel foglalkozó részében Murphy kifejtette, elismerik, hogy a Szovjetunió jogosan ag­gódik az európai biztonság miatt. »Tudjuk, hogy Német­ország egyesítése bármelyik megoldásának teljes mérték­ben figyelembe kell vennie ezt az aggodalmat — mondotta, majd hozzáfűzte: az amerikai kormány a múltban már tanú­jelét adta annak, hogy készen állana ilyen értelmű biztosíté­kokat nyújtani a Szovjetunió­nak és ezt ma is hajlandók vagyunk megtenni«. VITA A NÉPI KOMMUNÁBAN: Szükség van-e a kis családra? Sanhszi tartomány Csen- kun népi kommunájában ér­dekes vita bontakozott ki a kommuna-tagok körében. A vita tárgya a kínai család ed­digi formája volt. A Csekun kommuna megalakulása óta több száz család iratkozott be állandó tagnak a kommuna vendéglőjébe, s a családok zö­me részt vesz a kommuna népjóléti intézményeinek mun­kájában, igénybe veszi a kommuna bölcsődéit, a napkö­zi otthonokat, a varrodákat stb. Az emberek nagy többsé­ge igen elégedett ezekkel az intézményekkel. Vannak azon­ban, akik húzódoznak a kol­lektív élet eme új intézményei­nek igénybevételétől, többnyire azon a címen, hogy mi lesz a családi élettel, ha minden kollektívvá válik a népi kommunában. A kommuna kommunista pártbizottsága elhatározta, hogy nyilvános gyűlésen vi­tatják meg ezt a kérdést A vita-gyűlésen elsőként felszó­laló Csang Cze-tung feltette a többekben ott motoszkáló kér­dést, szükség van-e az eddigi családra is, vagy a népi kom­muna hatalmas kollektívája helyettesítse azt. A felszólaló véleménye szerint a népi kom­muna kollektívája semmieset­re sem helyettesítheti a csalá­dot és a családi életet, mert a közös szállásokon élők számá­ra a szállás nem jelenti a csa­ládi otthont, s a kollektíva sem jelentheti magát a csalá­dot. Nem nevezhető otthonnak és családnak az a ház és az a kollektíva, ahova az ember csak aludni jár haza, s amely­ben az embernek csak munka és kulturális kapcsolatai van­nak. Mint a vitagyűlés résztvevői megállapították, a felszólalás két fontos kérdést vetett fel: 1. Mi a család? 2. Van-e csa­lád jelenleg Kínában? Ami az első kérdést illeti, erről eltérőek a vélemények az emberek között. Vannak, akik azt mondjál hogy az ott­hon: egy pár evőpálcika, egy tálka rizs, s általában áho] eszik az ember. Mások így vé­lekednek: ahol a feleség van, ott az otthon, ahol a gyerekek vannak, ott van a család. Is­mét mások csak abban látják az otthont, hogy »«ahol alszom, ott az otthonom«. Manapság viszont az ember egyszer itt alszik, másszor ott. Az egyik nap Pekingben, a másik nap Tájjüanban. Eszerint tehát egyik nap Peking, másik nap Táj jüan az Otthon? Újjászületik a kis család A jelenlevők összegezése szerint a következő kép ala­kult ki a vitában: A kínai fal­vakban a szövetkezeti mozga­lom győzelme előtt az apák, a fiúk, a testvérek együtt éltek és együtt dolgoztak. A gyer­mekeket a család nevelte, ok­tatta és tartotta el. A múlt­ban az ilyen kisebb társadal­mi egység képezte a családot. Van-e most is család a kínai faluban? Erről kétféle véle­mény alakult ki: Az egyik sze­rint a régi értelemben nem lehet családról beszélni a kí­nai faluban, mivel megszűnt az egyéni gazdálkodás, s a kommunában közösen étkez­nek az emberek. így tehát a régebbi családi otthont a kommuna váltotta fel. Az^ mondják, hogy mindenkinek egy S2ája és két keze van. Mindennap meg kell tölteni az ember gyomrát, és el kell vé­gezni azt a munkát, melyet a kommunában az emberre bíz­nak. Hol van tehát itt a csa­lád? Más vélemény szerint vi­szont még megvan a régi érte­lemben vett kínai család, jól­lehet, megszüntették a feuda- lista értelmű családfői rend­szert, azaz az atya korlátlan uralmát a család minden tag­ja fölött. Vagy ahol ez még nem történt meg. ott folya­matban van. Ehelyett azonban egy új, demokratikus felépíté­sű és jellegű kínai család ala­kult ki vagy van kialakulóban a kínai falvakban. Munka után a család tagjai együtt élnek, gondot viselnek egymásra, együtt terveznek, közösen köl­tik el keresetüket, nevelik a gyerekeket Ez a kis család lé­tezik, és sokkal boldogabb, mint a régi család volt Van azonban ezen a kis családon kívül még egy család: a nagy család. Ennek a nagy család­nak minden kínai ember a tagja, s ezt a nagy családot a Kínai Kommunista Párt és Mao Ce-tung elnök vezeti. En­nek a nagy családnak egy ré­sze a népi kommuna kollektí­vája is. Ez a nagy család, ez a kollektíva azonban nem zárja ki a kis családot, a kis család nem ellentétes ezzel a nagy szocialista családdal. A vita résztvevői, a kommu­nákban dolgozó parasztok összehasonlították az ismerte­tett kétféle véleményt, és egyhangúan arra a meggyőző­désre jutottak, hogy a család eme második értelmezése a helyes, vagyis az, hogy a szo­cialista társadalomban újjá­születik a kis c-alád és részé­vé i k a nr aládnak, a szocializmust . j egész kol- lekúvának, vagy e kollektíva egy kisebb részének, a népi kommunának. A vita következő kérdése az volt, melyik a jobb, a családi élet a múltban, vagy a népi kommuna teremtette kollektív életmód? Egyesek el­mondották, hogy a múltban a kis családon belül az ember azt tehette, ami éppien tetszett neki, s hogy az «J ,ebbek és a fiatalabbak együtt voltak, együtt élvezték az élet szépsé­geit a családi otthonban. A vitázók többségének azonban igen szomorú tapasztalatai vannak a régi család múltbeli életéről. Kö Sju-jin elmondot­ta, hogy a kis családok sem voltak egyformák a múltban. Az egyik szegény volt, a má­sik gazdag. Voltak családok, ahol a családtagok csak finom ételeket, rizst és csirkehúst et- I , tek, voltak viszont csaiádok, s ezek alkották a falusi kínai j családok döntő többségét, akik- , nek még a legegyszerűbb été* ' lekből sem jutott elegendő akik . állandóan éheztek és nyomorogtak. Végül is a gyű­lés résztvevői megállapítottak: a múltbeli család paradicsom volt a gazdagoknak, de nyo­mor és börtön a szegényeknek. Erre visszaemlékezve sok fel­szólaló dicsérte a kollektív élet nagyszerű gondoskodását, a népi kommuna közellátásának magas fokát, amelyet az egy­kori tehetősebb családok is megirigyelhetnének. A vita mind mélyebb és ér­dekesebb lett. A felszólalók el­mondták, hogv igen nagyra ér­tékelik a néni ‘kommuna szé­leskörű gondoskodását, a kol­lektív életet. De a gyermeke­ket napköziben és iskolában nevelik. Az iskolák elvégzése után kinevezik ‘őket a népi kommuna különböző posztjai­ra. Vajon mindez nem fogja azt eredményezni, hogy a gyer­mekek elszakadnak szüleiktől, később rá sem ismernek ap­jukra és anyjukra? Mások megemlítették a férj és a feleség viszonyát is a kollektív élet kapcsán. Han­goztatták, attól félnek, hogy a kollektív életmód elszakítja egymástól a házastársakat. A vitatkozók többsége azonban eloszlatta ezeket a félelmeket, hangoztatva, nemhogy az em­ber, még az oktalan állat is ragaszkodik szülőjéhez. A gyermekek pedig, mondották, nemcsak a szülőhöz, hanem a kollektívához is tartoznak. Senki, még a szülő sem te­kintheti a gyermekét afféle egyéni tulajdonnak, amihez semmi köze a társadalomnak vagy a kommuna kollektívájá­nak. A kollektív élet csak erő­síti a gyermekben a szülő irán­ti tiszteletet és ragaszkodást, s ennek az életnek nem lehet célja a háza&társak elválasztása. A vita sok kérdést tisztázott Mégis legfőbb érdeme, hogy megnyugtatta az embereket arra lelkesítette őket, hogy meggyőződéssel, félelem és gátlások nélkül bátran harcol­janak az új típusú kínai csa­lád kialakításáért. A kételyek többnyire eltűntek az emberek szivéből. A népi kommunában dolgozó parasztok megértették, hogy a szocialista kollektíva az ő javukat, családjaik, gyerme­keik javát szolgálja. Abban is egyetértettek a vi­tatkozók: ha azt akarják, hogy az új típusú, jólétben élő kínai család mielőbb kialakuljon a kínai falvakban, akkor az ed­diginél is szorgalmasabban, nagyobb erőfeszítéssel kell dolgozniuk, fejleszteniük a né­pi kommunát, növelniük a ter­melést. azaz mindent meg kell tenniük a szocialista kol­lektíva jólétének megteremté­séért, a szocialista nagy csa- ’ád 'jlvirágoztafásáért Kíná­ban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom