Somogyi Néplap, 1959. január (16. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-27 / 22. szám

SOMOGYI NÉPLAP 3 Kedd, 1959. január 27. Munkával tervezéssel tanulással szórakozással telik a tél Vörsön Nem is olyan régen még a vörsi népfront-bizottság, de a tanács sem dicsekedhetett az­zal, hogy a község valameny- nyi lakójához eljut a szava, mindenkit meg tud mozgatni egy-egy nagyobb eseménykor. A választási munka hozott fordulatot a kis falu életébe. Friss vér áramlott a népfront­bizottság ereibe is, ez mozgásba hozta a falut, hiszen csupán a különböző bi­zottságokban csaknem hatvan embert bíztak meg valamilyen tisztséggel. A község vezetői arra kérték a népfront-bizott­ságot, munkáját ne tekintse befejezettnek a választás le­zárásával, legyen ezután is lelke a falunak. S a népfront-bizottság mun­kához látott, és olyan köz- ségfejlesztési tervet dolgozott ki, amely az egész falu tetszé­sét megnyerte. Az alap már megvolt. Tavalyelőtt, villanyt kapott a falu, a pénzt az emésztette fel. Tavaly vasúti megállót építettek társadalmi munkával (húsz év óta csak egy őrbódéja volt Vörsnek). Az anyagot a MÁV adta. A gazdák szíves-örömest aján­lották fel a 800 napi társadal­mi munkát, csakhogy minél előbb tető óvja a vonatra vá­rókat az esőtől, hótól. A nép­front-bizottság az emberek vé­leménye alapján azt javasolta a tanácsnak, hogy létesítsenek hídmérleget az idén. A de- cerhberi tanácsülés meg is szavazta a 10 százalékos köz­ségfejlesztési hozzájárulást (tavaly 5 százalékos volt) és azt, hogy 128 ezer forintért hídmérleget építenek. A tár­sadalmi munka értéke kb. 30 ezer forintnyi lesz. Tatarozzák a kultúrházat, kiegészítik a sportfelszerelést, ötezer forin­tot fordítanak az iskola keríté­sének felújítására, a könyvtár fejlesztésére is jut 1000 forint. ÉrdeméS e tételnél megállni egy-két szóra. A községfejlesz­tési terv összeállításakor ugyanis nem mindenütt gon­— Tanácsbállal egybekötött műsoros estet rendezett szom­baton este a Siófoki járási Ta­nács KISZ-szervezete. A mű­sorban, mely színielőadásból, csasztuskából és villámtréfá­ból állott, a tanács dolgozói működtek közre. doltak a népkönyvtárra, sőt akad falu. melynek tanácsa ezzel bánik legmostohábban. Vörsön magas az olvasók száma. És e kettő összefügg egy­mással. A könyvtár sok új ''önyvet szerez be, állandóan frissíti állományát. Van mi­ből, hisz a község tavaly is 500 forinttal segítette a nép­könyvtárat. Az idei ezer fo­rint megszavazását az segítette elő, hogy az iskola igazgatója — egyben a népfront-bizottság elnöke — meggyőzte a taná­csot; érdemes és szükséges a könyvtárra áldozni. — Idén a hídmérleg, tavaly a váróterem vitte el a járdára való pénzt, pedig a járdára is szükség van — mondja Futó Lajos elvtárs, a tanács el­nöke. — Másutt is szorít még a cipő. A tanács hivatalai a kultúrház helyiségeit foglalják el. Szeretnénk néhány helyi­séggel megtoldani a művelődé­si otthont, így a tanács átköl­tözhetne. a felszabaduló helyi­ségekben pedig az úttörők és a kiszesek taláhatnának ott­honra. A népfront-bizottság egy ré­gi hagyományt is felelevení­tett. Az idősebbek unszolására megrendezték az öregek bálját. Arról, hogy milyen nagyszerűen sikerült, még ma is beszélnek. Annyian össze­jöttek, hogy még egy tűt sem lehetett volna leejteni. Komár- városi cigányzenekar muzsi­kált. A prímásnak kikötötték, hogy csak régi dalokat játsz­hat. Éjfélfelé olyan magasra csapott a hangulat, hogy a 73 éves Szabó István bácsi (aki egyébként tanácstag) eljárta a gólyatáncot egy maga korabeli »menyecs­kével«. Néhány fiatalt is el­vitt a kíváncsiság az öregek báljára, ők azonban inkább csendes szemlélők voltak, hisz még sosem láttak ilyen régi táncokat ropni. A népfront-bizottság egész télre szóló művelődési tervet készített Az egyik dolgozó pa­raszt fia, Budai György, aki idén végez a Keszthelyi Mezőgazdasági Akadémián, felajánlotta, hogy tart néhány előadást a mezőgazdaság leg­égetőbb kérdéseiről. A nép­front-bizottság örömmel fo­gadta az ajánlatot, s a falu la­kóiban is megvan a kellő ér­deklődés. Január 17-én már elhangzott az első, a kukorica­termesztésről szóló előadás; ötven gazda hallgatta meg. A zöldségtermelő szakcso­portnak tavalyelőtt 15, tavaly 25 tagja volt. Most ismét töb­ben szeretnének belépni. A népfront-bizottság az ő mun­kájukat szándékozik elősegíte­ni azzal, hogy előadásokat szervez a zöldségtermesztésről. — A nőtanács kézimunka tanfolyamot indított, a vörös- kereszt pedig elsősegélynyúj­tásra oktatja a jelentkezőket. A KISZ-szervezet nemrég mutatta be Mikszáth—Meskó: Szép asszony madara című darabját. Nem szavak, hanem tettek bizonyítják, hogy pezseg az élet Vörsön. A párt, a KISZ- szervezet, a népfront, a nőta­nács mindent megtesz, hogy okosodjanak, művelődjenek a falu lakói. L. G. Több mint kétszáz földművesszövetkezeti takarékszövetkezet A földművesszövetkezeti rendszeren belül működő ta­karékszövetkezetek alig két év alatt behá'ózták az egész or­szágot: számuk kétszáz fölé emelkedett, és 1958-ban már több mint harmincmillió forint értékű kölcsönt folyósítottak mintegy 17 ezer kérelmezőnek. Ebben az évben a jelenleg mintegy 35 millió forint érté­kű betétállományt az év vé­géig százmillió forintra kíván­ják növelni.­Előadások a tanácstagok részére A Hazafias Népfront az egész országban előadássoro­zatot rendez a tanácstagok ré­szére. Hat előadásban ismerte­tik többek között a tanácsok szerepét a népi demokratikus rendszerben; a tanácsok és az állandó bizottságok működé­sét; a tanácstagok jogait és kö­telességeit a mezőgazdaság fejlesztésében és a művelődés- politikai irányelvek végrehaj­tásában; a tanácsok feladatait, a községgazdálkodás, község­fejlesztés, a költségvetés kér­déseit. valamint a tanács és a népfront kapcsolatát. 7. Hát persze, hogy Kovalenko! Es akárcsak fél órával előbb, miközben a lánnyal beszélge­tett, most is furcsa, kettős ér­zés fogta el. Egyrészt azok a tagadhatatlan tények, amelyek könyörtelenül bizonyítják fel­tevése helyességét — az ujj­lenyomatok, a kabát, mely nyilván a kutyával folytatott küzdelemben szakadt el, a vér­folt ... Másrészt a főiskolás kislány, a futballcsapat és vé­gül a dicsőségtáblán elhelye­zett fénykép __Még egyszer m indent alaposan át kell gon­dolni. Egy belső hang állan­dóan arra figyelmeztette, hogy semmi sem veszélyesebb, mint elsietni a dolgot, és meggondo­latlanul előreszaladni. Megkereste a művezetőt, és anélkül, hogy elmondta volna neki a lényeget, óvatosan, ap­ránként kérdezgetni kezdte Kovalenkóról. A művezető sza­vai, de még a hang is, ahogy a fiúról beszélt, egyre fokozta a százados zavarát. Érezie, hogy a művezető minden újabb mondata nyomán gyengül a szál, melyet fél órával ezelőtt még olyan erősnek hitt, mint a drótkötél. De a java még hátra volt. Akkor következett be, amikor Brajcev feltette a művezető­nek a legfontosabb kérdést, azt, ami miatt idejött. Ha a másik »nem—mel felel, Braj­cev, az eddig hallottak ellené­re, szó nélkül letartóztatja a fiút. De a művezető »igen«-nel válaszolt: — Igen, tegnap éjjel tizen­kettő és hajnali négy között Kovalenko idebenn volt a mű­helyben, erről, ha kell tucat­nyi ember tanúskodhat. Brajcev bocsánatot kért, hogy ilyen sokáig lefoglalta az idejét, elbúcsúzott és kiment. — Nem tartóztatjuk le — válaszolta társai kérdő tekin­tetére, jó hangosan bevágva maga után a kocsi ajtaját, s előrekiáltott a sofőrnek: — Vissza a Petrovkára! Ennél többet egy szót sem szólt, míg a rendőrség épülete elé nem értek. Késő este volt, a munkaidő már rég véget ért, és az ügye­leteseken kívül az egész ház­ban egy lélek sem volt. Sze- vercev ezredes kiment a nya­ralójába az unokájához. Brajcev felhívta a technikai osztályt, nagyot káromkodott a telefonba, és a daktiloszkópu- sokat közönséges kontároknak nevezte. — Értsék meg — kiáltotta —, a maguk adatai alapján majdnem letartóztattam egy ártatlan embert! Gratulálok! Valamennyi, Kovalenkóra vo­natkozó adatuk hamis! Nem ér egy garast sem. Ha éppen tudni akarják, a fiú ujjlenyo­mata semmi esetre sem ma­radhatott az autó üvegén, mi­kor soha életében sem látta azt a kocsit. Szóval, kedves elvtársak, hálásan köszönöm a segítségüket. Mérgesen lecsapta a kagylót, anélkül, hogy meghallgatta volna a másik mentegetőzését. Aztán lerogyott a díványra, homlokát átkulcsolta, és csak most érezte, milyen kimerült és éhes. Huszonnégy órája nem hunyta le a szemét, és egész nap egy falatot sem evett. 5. Másnap — vasárnap volt — egy sereg olyasmi történt, ami teljesen megváltoztatta az ügy menetét. Először is Brajcev százados elaludt. Majdnem tizenegy óra volt, mire felébredt. A reggeli már rég ott állt az asztalon. Kiugrott az ágyból, percek alatt felöltözött, és felesége legnagyobb kétségbeesésére, aki kora reggel óta sürgött- forgott a konyhában a vasár­napi reggeli érdekében, futtá­ban felkapott két szelet sonkás vajas kenyeret, és reggeli nél­kül elszaladt. A Petrovkán már kora reg­gel óta várták. Fegya Grinjuk, egy egészen fiatal nyomozó, akire az E7S-22-08 rendszámú taxi kinyomozását bízták, je­A FIQYELEM KÖZÉPPONT IÁBAN: a kukorica Mezőgazdaságunk egyik erős tartóoszlopa az állatte­nyésztés. Ennek eredményes­sége a megfelelő takarmány­alapon áll. Minden gazdálko­dó tapasztalatból tudja, hogy több és olcsóbb takarmányra van szükség. Az elmélet és gyakorlat (kísérletezés) egy­aránt bebizonyította: a kuko­rica az a növény, amely a termésmennyiség növelésének legnagyobb lehetőségét hord­ja magában. Ezért került a mezőgazdasági termelés hom­lokterébe a kukorica. Decem­berben országos, januárban megyei tanácskozás szabta meg e növény gondosabb fel­karolásának tennivalóit. Bár még a tél derekán járunk, még sincs vesztegetni való időnk. A kukoricatermelés programjának végrehajtására alaposan fel kell készülni. Az állam jelentős pénz­összeget bocsátott az agrártu­domány művelőinek rendel­kezésére, hogy kísérletezzék ki a kukorica terméshozama növelésének legjárhatóbb út­ját. A tervek szerint a kuko­rica vetésterületének egy- harmadán az idén hibridmag kerül a földbe. A vetőmag készen van. A csereakció ke­retében a beltenyésztéses hib­rid minden kilójáért két kiló szokványfajta kukoricát kér az állam, holott az előállítási költség nem kétszeres, hanem háromszoros. A barcsi Vörös Csillag Tsz-t nem kell szóval meggyőzni a hibrid előnyeiről: tavaly a magyaróvári 5-ös faj­tával bevetett 160 holdja át­lagosan 40 mázsa 69 kilós cső­termést adott. Ez az ered­mény ktészeresen túlszárnyalja a járás termésátlagát. Másutt is van már gyakorlati példa — lehet mivel érvelni, hogy gazdára találjon megyénkben az ötvenezer mázsa hibridvető­mag minden szeme. A silókukorica számottevő térhódítását is elő kell segí­teni, mert a szarvasmarhák kiválóan értékesítik a kuko­ricát siló formájában is. A városunkban is bemutatott kiállítás egyik tablóján lát­tuk, hogy egy tsz-ben a tej literenkénti önköltsége 62 fil­lérrel csökkent, mivel siló- kukoricát ettek a tehenek. Te­hát a gazdaságosság, jöve­delmezőség is kifejeződik e számadatban. Van somogyi példánk is: a nágocsi Rákóczi Tsz annyi silókukoricát ta­karított be egy-egy holdról, amelynek tápértéke 40 mázsa kukorica-abrakéval egyenérté­kű. Vegyük figyelembe, hogy egy hold kukorica (többször megismételt kísérlet és hite­lesen megállapított számítás szerint), 2,8-szer nagyobb táp­értékét ad, mint a zab. Pa­pírt, ceruzát a kézbe, és már­is mondják a számok, hogy a silókukorica közepes termése a zab 2—3 holdjának termésé­vel vetekszik! Negyven má­zsa szemaskukoricának meg­felelő tápértékű takarmány­mennyiséget megtermelni egy holdon nem megoldhatatlan feladat. Tízezer fészekbe 2—2 kukoricamagot vetve, s csö­venként 20 dkg szemet szá­mítva megvan ez a hozam. Ha tejesérésben takarítjuk be a kukoricát, s a csövet a zöld szárral együtt besilózzuk, még több tejelő takarmányt nye­rünk. Ezt a munkát segítik gépállomásaink. Az idén me­gyénkben 55 gép veti négyze­tesen, fészekbe a magot, s 30 járvasilózó vesz részt a siló- kukorica betakarításában. A Szállítóberendezések Gyára pedig rövidesen megkezdi a »mindentudó kukoricakom­bájn« sorozatgyártását. Ez a gép Zetorra szerelve egy so­ron letöri a csövet, tartályba gyűjti azt, szecskáz, és kocsi­Országszerfe nulríatenyésztői tanfolyamokat rendeznek Az elmúlt esztendőben in­dult meg hazánkban állami tá­mogatással a nutriatenyésztés. Az igénytelen növényevő vízi­állat értéke egyenként ezer« háromszáz-ezerötszáz forint. A levágott állatok húsa ízletes, gereznájáért kétszáz-négyszáz forintot fizetnek, a fogukból dísztárgyakat készítenek. A nutriatenyésztés fellendí­tése céljából az idén ingyenes nutriatenyésztési alaptanfolya­mot szerveznek az ország kü­lönböző vidékein. A vidéki tanfolyamokra Zalaegerszégen február 21-én és 22-én, Békés­csabán február 22-én és 23-án, Kecskeméten március 7—8-án, Pécsett március 7—8-án, Szé­kesfehérvárott pedig március 21—22-én kerül sor. lentette, hogy minden különö­sebb nehézség nélkül utána járt a dolognak: a taxi már három hete a garázsban áll, motorját leszerelték, s generá- lozzák. A karosszériáról a rendszámtábla hiányzik. El­tűnését nem tudják megma­gyarázni. Megállapodtak, hogy Grinjuk folytatja a nyomozást utána. A bizományi ámházak fel­vevőhelyeiről kapott adatok ugyancsak nem sok vigaszta­lást nyújtottak. A betörés óta az ellopott holmik jegyzékén szereplő ruhaneműkből egyet­len egyet sem hozott be senki. Brajcev kitelefonált a nya­ralóba Szevercevnek, és jelen­tést telt az elmúlt nap esemé­nyeiről. A tények meglehető­sen ellentmondóak voltak, a századost alaposan megzavar­ták. De amikor az ezredes ke­reken megkérdezte, véleménye szerint van-e valami köze Ko- valenkónak az ügyhöz vagy nincs, habozás nélkül tagadó- lag válaszolt. — Nem tudom elképzelni, hogy valaki ilyen tökéletesen tudja álcázni magát, és a ban- áitizmust összeegyeztesse az esti iskolával meg a dicsőség­táblával — mondta véleménye alátámasztására. — Ami pe­dig a daktiloszkópi”1 adatokat illeti, az elvtársak valószínű­leg tévedtek. — Lehetséges — mondotta elnyújtott, határozatlan han­gon az ezredes. — Mondja, mi­kor állt munkába Kovalenko aznap éjszaka? — kérdezte hirtelen. — Úgy tizenkettő körül — felelte Brajcev, de nyomban ráeszmélt, hogy egy nyomozó » így nem felelhet. — Körülbelül vagy pontosan tudja? — Brajcev érezte az ezredes hangján, hogy ő sincs megelégedve a válasszal. — Ha megengedi, nyomban utánanézek. — Nem értem — mondta az ezredes rövid szünet után —, miért van annyira meggyő­ződve arról, hogy ugyanazok támadták meg a taxisofőrt, akik a betörést elkövették? Nem hallott még munkameg­osztásról? Mert ebben az eset­ben Kovalenko alibije nem ér semmit. Mellesleg, mondja, azzal egyáltalán nem törődött, hol volt és mit csinált a vé­dence este kilenc és éjfél kö­zött? Furcsa, hogy így meg bű­völte az éjszakai műszak... Brajcevnek, amint letette a kagylót, az volt az első gon­dolata, hogy még egyszer ki­megy Kovalenkóék lakására. Abszurd ötlet volt, hiszen a tegnapi mese a »régi barátról« azóta nyilván lelepleződött. De kötelességének érezte, hogy jóvátegye a hibáját. Vagy fél óráig ült a szobájában, egyre azon törve a fejét, hogyan jus­son ki ebből a zsákutcából. Töprengéséből a telefon csengése riasztotta fel. Aszta- hov alezredes telefonált a ]ö- kapitányság központi ügyeleté­ről. Egy órával ezelőtt a moszkvai lóversenytér egyik pénztára elől — onnan, ahol a háromrubeles jegyeket ad­ják ki — elloptak egy taxit. Az imént érték utol a Tusino felé vezető úton. A tolvaj — egy húsz év körüli fiú — meg­szökött. — ügy tudom, maga foglal­kozik most egy másik taxilo­pási üggyel, talán érdekelni fogja az eset — mondta az al­ezredes. — Folytatjuk — ra rakja a felaprított szárat. Az állam tehát megtette a magáé.. Nemcsak a hibrid­magok előállításáról gondosko­dott, hanem a kukorica ter­melésének gépesítésére is ál­dozott anyagiakat. Most már a termelőkön a sor — illetve a szakembereken. Nekik, a me­zőgazdászoknak jut az a fel­adat, hogy a földművelők előtt feltárják a kukoricater­melés növelésének lehetősége­it, és megnyerjék őket e fon­tos ügy támogatásának, a program végrehajtásának. Mondják el nekik, hogy ahány holdon hibridet vetünk, annyi mázsa sertéshússal töb­bet mondhatunk magunkénak. Szervezzék meg jól a vető­magcserét, s adjanak szakmai felvilágosítást a kukorica ter­melésének agrotechnikájához. Milyen földbe, milyen talaj­előkészítés után, mennyi trá­gyát és műtrágyát kapott ta­lajba hulljon a kukorica mag­ja — mindezekre a kérdések­re az agronómusok hivatottak válaszolni. Állami gazdaságok­ban, termelőszövetkezetekben és egyéni gazdaságokban egy­aránt növelni akarjuk a ho­zamokat — a lehetőségek vég­ső határáig. Törekedni kell tehát arra, hogy mindenkihez — aki kukoricát termel — el­jusson a szakmai felvilágosító szó. A kaposvári tanácskozáson ezt mondta az egyik tudomá­nyos kutató felszólalásában: »Indítsunk népi mozgalmat a kukoricatermelés állami programjának végrehajtásár ért«. Ma még bizonyára sokan kézlegyintéssel válaszolnak e jelszóra. A meg nem értés­sel, közönnyel számolni kell, de semmiképpen sem szabad belenyugodni a feladat lebe­csülésébe. Közgazdászok kimu­tathatják, mennyi az elő­irányzott terméshozam növe­lésének forintértéke. Mező­gazdászok pedig szakszerűen megmagyarázhatják, milyen termelési módszerek vezet­nek a célhoz. Együttesen el­mondhatják, hogy terveink megvalósítása révén meny­nyivel leszünk gazdagabbak. De azt is hozzátehetik, hogy az elszalasztott, ki nem hasz­nált lehetőségek csökkentik elérhető jövedelmünket. Amit elvesztünk a kukoricán, annyi­val szegényebbek leszünk. Áll ez a tétel az egyes termelőre is, az országra is. Ha jobb eredményre számítunk, akkor ne fukarkodjunk a magyará­zó szóval, és ne sajnáljuk a fáradságot a szervezőmunká­tól. Van olyan ezüstkalászos tan­folyam, amelynek hallgatói egységesen elhatározták: csak­is hibridet vetnek. Másutt is ismertessék a tanfolyamveze­tők a beltenyésztéses hibrid- kukorica termésfokozó hatá­sát. A versenyszellem éleszt- getése szintén a siker egyik kovácsolója lehet. A KISZ Központi Bizottsága, a ME- DOSZ elnöksége és a Föld­művelésügyi Minisztérium' if­júsági versenyt hirdetett az állami gazdaságokban. Az öt első helyezett kukoricatermelő ifjúsági munkacsapat egyen­ként 10—10 ezer forint ju­talmat kap. Fiatal traktorosok — és az idősebbek is — meg a silózóbrigádok ugyan­csak vetélkedhetnek annak | eldöntéséért, hogy ki készíti jelő gondosabban a talajt a ku- j korica, silókukorica alá és ki takarít be több és jobb siló- takarmanyt. A tárgyi és sze­mélyi feltételek megteremtése az első csata a lehetőségek ki­használásáért, a kukoricater­melés növeléséért indított | harcban. Ha a tél nem is ad munkát a mezőn, azért a ta­nácsok, pártszervezetek, föld- művesszövetkezetek összejö­vetelein, a gazdák tanfolya­main lehet és kell is tenni egyet s mást az említett prog­ram sikeréért. Igyekezzünk I hát, nehogy váratlanul, felké­születlenül köszöntsön ránk j a kukorica vetésének ideje. Kutas Józ&At

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom