Somogyi Néplap, 1958. december (15. évfolyam, 284-307. szám)
1958-12-19 / 299. szám
SOMOGYI NÉPLAP 3 Pénteki 1958. december 19. * Riport — tudósítás helyett — Halló? MéK? (Szövetkezetek Somogy, megyei Érté-, kesítő Központja)... Küher János igazgató elvtársat... — Azonnal — hangzik a válasz. — Tessék, itt Küher... Somogyi Néplapnak?... Interjú? Hogyne, lehetséges. Letettük a hallgatót. * * * Az asztalok egyikénél ülő gépírónő fölnéz: — Küher elvtársat? Egy pillanat — s bemegy a szomszéd irodába.. * öt perc múlva halkan nyílik — egy villanásnyi időre hajkorona jelenik meg —, majd újra becsukódik az ajtó. Újabb öt perc... Jön az igazgató. — Állok rendelkezésére.. -. Nagyon fontos a dolog? Mert tudniillik — int a szobája felé =— értekezlet van. — Fontosnak fontos, de nem hosszú idő az egész. — Hát akkor... — s egyik kezével megfogja az íróasztal szélét — tessék. Nem, így nem lehet. Tíz percre, de nyugodt tíz percre van szükség a tudósítás anyagárnak felvételéhez — gondoltam. Küher elvtárs másik lábára ereszkedik, közben emberek mennék be az irodájába, s jönnek ki onnan. Hiába, kétfelé nem szakadhat még egy igazgató sem. — Tálán Sülé elvtárs tájékoztathatná? — menti meg a helyzetet —■ Sülé elvtárs, ráér egy pillanatra? A megszólított közelebb jön. Ne.. i te A sajtónak... ■— Szóval igen, bár... Az igazgató elmegy. Dr. Sülé Imre, a MÉK jogtanácsosa elfoglalja törzshelyét. — Vállalatunk ez év januárjában alakult önálló szövetkezetté. Szervezeti felépítése, feladata __ különben n em titok a működési szabályzat, tessék itt van, lapozzon bele. Belelapozok. — A MÉK a benne tömörült fmsz-ek által felvásárolt termények, szakszövetkezetek, termelőszövetkezetek, termelőszövetkezeti csoportok stb. termelvényeinek felvásárlására, értékesítésére hivatott szerv.. -. Pár bekezdéssel lejjebb: feladatának jobb ellátása érde- kébey saját telepeket, kiskereskedelmi egységeket üzemeltethet. .. Közvetít az országos szövetkezeti központok, vállalatok és a MÉK tagszövetkezetei között. Összecsukom a működési szabályzatot. — Mit és mennyit vásárolt fel a MÉK ebben az évben? Dr. Sülé élvtárs egy pillanatra abbahagyja a diktálást. — Általános mezőgazdasági termények felvásárlásával, továbbításával foglalkozunk, így hangzik hivatalosan. Saláta, retek, zöldhagyma, korai cseresznye, ami csak ilyenkor terem, mindent vásárolunk. A szezon fogalom itt nagyon ismert. Nemrégen például a burgonyafelvásárlási kampány kötötte te a MÉK dolgozóit. A megye földművesszövetkezeteinek legtöbb húsbóttját a MÉK látja el áruval, a népboltoknak zöldséget, gyümölcsöt szállít. Hizlaldájában 200 sertés göm- bölyödik. A MÉK funkcióját így lehetne röviden jellemezni: felvásárol, tárol és elad. Siófokon, Balatonbogláron, Böhönyén, Kaposvárott tran- sit-telepe van. Nyáron különösen sok áru áramlik a Balaton felé. Az üdülők ellátása is az ő feladatuk. —i Exportálunk is —« veti közbe a jogtanácsos. — Miből és mennyit? Hosszabb szünet, telefonál... — Az exportterveket és a tényszámokat... igen, azt kérem. Tiz perc múlva? Jó. Várok. Dr. Sülé elvtárs bocsánatot kér, néhány levélre halaszthatatlanul válaszolnia kell. Marika, a gépírónő papírt, indigót fűz a gépbe, s máris peregnek a szavak... *... ha nyolc napon belül nem érkezik válasz... megállapodásunkat felbontottnak tekintjük«. Egyik szegedi vállalatnak íródik a levél. Futnak a percek, öt, tíz, tizenöt, s közben még pár levél alá odakerül: »Szövetkezeti üdvözlettel«. — így van ez, sohasem fogyunk ki a munkából — néz rám két mondat közötti szünetben a jogtanácsos. — No, de telefonáljon csak a számokért, Marika. — A vonal foglalt — hangzik lakonikusan. És elkészül még egy-két levél, mikorra nyílik az ajtó. — Siettem — mondja a könyvelőnő — százalékokban még nincs is kifejezve a teljesítés, no de ez semeddig sem tart. Az elém tett papírost visz- száhúzza, százalékot — Most már rendben van, akár itt is hagyhatom. A kockás papíron az 1958-as év exportteljesítésének tényszá- mai. Burgonyából 62 241, görögdinnyéből 1063, szőlőből 5566 mázsát exportáltak. Meggyből, szilvából, babból — hogy csak a fontosabbakat említsük — nem is volt ■ exporttervük, mégis ezer mázsaszám küldtek külföldre. Burgonyát a franciáknak, osztrákoknak, Csehszlovákia, NDK, Nyugat-Németország szőlőt, szilvát vásárolt. De nemcsak külföldre szállított árut a MÉK, más megyék is megismerkedtek Somogy ter- melvényeivel. — A böhönyei raktárát érdemes lenne megnézni — javasolják ketten is. — Több mint hatvan vagon almát tárolunk ott. Ebből a tavasz- szál is lesz mit piacra dobni. * * * A MÉK ár. Sülé Imre jogtanácsos szerint beváltotta a hozzáfűzött reményeket. Természetesen van még kiküszöbölni való, no de hiba is csak ott fordul elő, ahol dolgoznak. Gőbölös Sándor NÉGY KÉRDÉS, NfiGY VÁLASZ: HOGYAN HALAD A PÁRTOKTATÁS? Két hónappal ezelőtt kezdődtek meg az MSZMP alap- szervezeted és bizottságai által irányított ideológiai tanfolyamok. A kéthónapi tanulás tapasztalatairól kérdeztük meg Kánya János elvtársat, a megyei pártbizottság oktatási felelősét. — Mit mutat az első két hónap mérlege? — Még jóval a tanfolyamok megszervezése előtt lelkűkre kötöttük a pártbizottságóknak és alapszervezeteknek, hogy az idei pártoktatás színvonalának felül kell múlnia az eddigiekét. Tartottuk magunkat a Központi Bizottság ama célkitűzéséhez, hogy ne a számszerűség legyen a fő szempont, s ezért csak ott induljon valamilyen párttanfolyam, ahol biztosított az eredményes elméleti képzéshez szükséges minden eszköz, tehát ahol jó felkészültségű propagandisták és tanulni akaró -párttagok és pántonikívüliek vannak. Ilyen élvek alapján indítottunk 360 tanfolyamot. Ebből 263 Időszerű kérdések tanfolyama. Ez a forma alkalmas arra, hogy azok is nekifogjanak a marxizmus—lenindzmus tanulásának, akik szervezett oktatásban még nem vettek részt. De bővíti érdeklődési körüket és képzettségüket azoknak is, akik már rendelkeznek bizonyos alappal. Működik azonkívül 68 Marxizmus—len-in izmus kérdésed tanfolyam, amely már nagyobb elméleti követelményeket támaszt a hallgatók elé. Szakosított tanfolyam mindössze 29 van, ezek áltálában járási székhelyeken működnek, és élükön a legképzettebb pártmunkások állnak. Ez van a mérleg egyik serpenyőjében. — És a másikban? Eredményesnek mondható-e a hallgatók előmenetele? — Október 15-én kellett megkezdeni a tanulást az alapszervezetekhez tartozó tanfolyamokon. Ez, sajnos, nem mindenütt történt meg. Sck helyütt a választási előkészületekre, a túlterheltségre hivatkozva később nyitották meg a tanfolyamokat Ez rányomta -bélyegét a későbbi munkára is. A barcsi járásban például még a választás után is majd égy hónapig szünetelt a pártoktatás. A választások után új témakör tanulásához kellett hozzáfogni. A sikeres előrehaladás céljából a járási propagandistákat a megyei- székhelyen, a községieket pedig a járási szintű előadáson készítettük fel. Sok tanfo- lyamvezető erről is távol maradt. Márpedig a sikeres párt- oktatás kulcsa a propagandisták kezében van. Ahol a tan- folyamvezető és a pártvezetőség, a párttátkár együttműködik, segítik egymást, ott nincs panasz a tanulásra. De olyan helyen, mint Somogydöröcs- kén, ahol egyik elvtárs a másikat hibáztatja ahelyett, hogy összefognák erejüket és úgy dolgoznának, ott baj van a tanfolyam színvonalával, a látogatottsággal. A kaposvári postai pártszervezetben viszont, ahol jó az együttműködés, nagy érdeklődés, lelkes vitaszellem jellemzi a tanfolyamot. — Hol halad legjobban a tanulás? — Felkészültségben, fegyelmezettségben eddig a siófoki járásé az elsőség. Hozzájárul ehhez az, hogy a járási előkészítőről a tanfolyamvezetők tudásban gazdagodva távoztak. Meglátogattam néhány propagandistát a járásban, megnéztem vázlataikat, beszélgettem néhánnyal, s ezek a beszélgetések újra az előbbi megállapításomat támasztották alá. Részt vettem a foalatonsaárszói, a földvári tanfolyamom, öröm volt hallgatni az előadást, s az utána keletkezett vitát. A propagandisták nem a brosúrából tartottak felolvasást, látszott, hogy előadásuk alapos, önálló felkészülés eredménye. — Milyen módszerbeli segítséget tudna adni a propagandistáknak? — Elsősorban azt, hogy ne sajnálják a fáradságot a felkészüléstől. Tudom, hogy ez időbe telik, de azzal jár, hogy a hallgatók szívesen figyelik, mert a szép, kerék előadás leköti érdeklődésüket, s gondosságra, elmélyedésre neveli őket, gondolkoznak a hallottakon, és többet jegyeznek meg maguknak. S nemcsak az újakra, a tapasztalatlanokra vonatkozik ez, hanem a régiekre is. Sajnos, sokan azt hiszik, elegendő az öt-hat, sőt ennél is több év alatt összegyűjtött tarsolyból élni, s erre való hivatkozással nem is készülnek, csak úgy állnak oda a hallgatók elé. Mivel ez nem célravezető, ezért arra kérjük a pártbizottságokat, ellenőrzéseikkor ne csak azt vizsgálják, hányán nem jöttek el a tanfolyamra, hanem nézzék meg a vezető jegyzeteit is, segítsenek neki, s bírálják meg, ha nem készült fel becsületesen. Vegyenek részt a vitában az ellenőrzők, adjanak módszerbeli segítséget a tananyag megértéséhez. A jó előadás sokat ér, ezért az Időszerű kérdések tanfolyamon nem feltétlenül fontos, hogy mindenki jegyzeteljen. Hatásosabb inkább az előadás után vitát nyitni, és a propagandista mindig mondja meg, mi lesz a következő foglalkozás tárgya, hogy a hallgatók a témához tartozó anyagból olvasgathassanak. KlSZ=élet a Táncsics Mihály Gimnáziumban Halász Miklós negyedik osztályos tanuló ez év áprilisa óta titkára a gimnázium KISZ-alapszervezeténefc. Magáról csak any- nyit mond: »Megalakulása óta tagja vagyok a KISZ-nek«. S a szervezet munkájáról, a tagokról kezd beszélni. — Július végén, augusztus elején huszonöt k iszes a vének! gátépítésen dolgozott, s nem is rosszul. A tanév megkezdése után a negyedikesek közül tizenöten a répáspusztai útépítésnél segítettek. Innen, Kaposvárrc’ vittük ki a salakot, s ott szétterítettük. Munkánkkal nem vallottunk szégyent. Nem húzódoznak, szívesen jönnek a fiúk, ekkor is jelentkeztek vagy negyven-ötvenen, pedig csak tizenöt vállalkozót kértünk. Az Ifjúsági Ház szabadtéri színpadának építését is mi kezdtük meg; ötven (ide is sokkal többen jelentkeztek) Kilián-próbással földmunkát végeztünk, fát vágtunk és ástunk ki. Részt vállalunk a postával szemben készülő lakóház építéséből, a jövő nyári szünetben egy brigádunk ismét a véneki gátépítéshez megy. — November 30-án klubdélutánt rendeztünk az Ifjúsági Házban — terelődik másra a beszéd. — Mindenki jól érezte magát; a vidám műsorban szavalatok, Karinthy-jelene- tek, dalok szerepeltek, utána este 7-ig tánc következett. Az egyetlen hiba az volt — mosolyog —, hogy kevés lány vett részt a klubdél- utánon. A farsangban nagyszabású iskolabált rendezünk. Idejében felkészülünk — a leánygimnáziummal és a Május 1 utcai általános iskolával közösen — a Tanácsköztársaság megalakulása negyvenedik évforduló j ának megünneplésére. Az ünnepséget a színházban tartjuk. Szeretnénk — s reméljük sikerül is — kitenni magúnként. Iskolánkból színjátszók, zenészek, szavalók működnek közre. A szereplőket már kiválasztottuk, a műsortervet ugyan még nem tudjuk, de valószínűleg mór a téli szünetben megkezdjük a felkészülést. — A sportrendezvényekből veszi ki leginkább részét a KISZ-szervezet; nemrég ren. deztük meg az iskola kosárlabda házibajnokságát. A tavasszal a pécsi Nagy Lajos gimnázium növendékeivel tervezünk versenyt, mely a sport csaknem valamennyi ágát magában foglalná. Természetesen legfőbb feladatukról, a tanulásról sem feledkeznek meg a fiatalok. A tanév első KlSZ-gyűlésén tanulmányi verseny indult az osztályok, ezen belül a kisze- sek között. A félévi vizsgák után értékelik a verseny eredményeit. A szervezet tagjainak több mint 70 százaléka jár az Ifjúsági Akadémia előadásaira. A Kilián György-pióbákra 12 csoportban 133 részvevő készül. — Hogy jobban, egyenletesebben menjen a munka — mondja Halász János —, év végén, amikor majd mi is elmegyünk, egy második osztályos fiút szeretnénk titkárként itthagy- nd, ne kelljen neki is abbahagyni rövid egy év után, alighogy belejött __ A tanév kezdetén 30 taggal indult a szervezet, jelenleg 79-en vagyunk. A legközelebbi taggyűlésen kerül sor az első osztályosok felvételére. E szám az iskola több mint 550-es létszámához mérve még mindig elég kevés. Akadnak néhónyan a negyedikesek között, .akik most kérik felvételüket a szervezetbe, de nem azért, mert valami nagy a munkavágyuk, hanem továbbtanulásukat valamiképpen így szeretnék biztosítani. Akik eddig sem dolgoztak, s ezután is csak a látszat, a forma kedvéért akarnak KISZ-tagok lenni, azok persze nem kellenek nekünk. A KISZ-szervezet a becsületesen, önzetlenül dolgozó fiatalokért van. Azokért, akik a KISZ saradban akarnak kommunista ifjak- ká nevelődni. V. P. — Ami szintén a felelősség- érzethez tartozik: a tanfolyamvezetők ne szégyelljék megmondani, há olyant kérdeznek tőlük a hallgatók, amire nem tudnak pontos választ kapni A mellébeszélés lejáratja tekintélyüket a hallgatók előtt. Épp ezért ilyenkor mondják meg bátran, őszintén, hogy erre a kérdésre pillanatnyilag nem tudnak válaszolni, de feljegyzik, megkérdezik a megyei pártbizottságtól, vagy ha ott sem tudnak választ adni, akkor a Központi Bizottságtól, és amikor megjön a válasz, szólni fognak. Ez semmiképp sem csorbítja a propagandista tekintélyét, sőt, szerénységre, gondolkodásra, téves nézeteik vagy ellenvéleményeik elmondására késztetik az embereket, és ez csak hasznára válhat az oktatásnak, a pártnak. • • • A négy kérdésre kapott négy válaszból képet formálhatunk a pártoktatás két hónapjáról. Sajnos, nincs sok dicsekednivaiójuk a pártvezetőségeknek. Meg kell húzni a lépéseket, hogy a kezdeti kiesés ellenére is teljesüljön az eredeti célkitűzés: inkább kevesebbet, de jobbat. Ez az utóbbi még ezután dől el. Még a tanulás java hátra van, ipar- kodássaj még le lehet gyűrni a nehézségeket, és az oktatás befejeztével a részvevő kommunisták, és a pártonkívüliek elmondhatják majd: érdemes volt nekigyürkőznd, sókat tanultunk. V. J. Vasili] -Ardamatszldj fordította: Lajos Géza 22. í— Goncsarovot megölték. — Az ellenség, persze, megint csak kicsúszott markunkból — mondta nyersen az ezredes. — Ezredes elvtárs, megölték Goncsarovot — ismételte Potapov, azt hívén, hogy Asztan- gov nem értette jól, amit mondott neki. — Hallottam. Az ezredes a kutyát figyelte. Az összevissza forgott az úton, majd futni kezdett visz- sza az erdőbe, nem is sejtve, hagy az előbbi nyomra bukkant rá, ami idevezette. i— Kérdés, hogy merre ment. Erre? — az ezredes a város felé mutatott — vagy erre? — Azok után, ami történt, nem hiszem, hogy visszame- fészkedjék a városba. te Gondolja? Ej, Potapov, Potapov! Maga is részes Gon- csarov halálában, amiért azt a tapasztalatlan fiatalt a leg- felelösségteljesebb posztra állította! — Az ezredes felállt, és odább lépett Potapovtól, akinek szemét könny öntette el a kegyetlen szavak hallatán, majd visszafordult, s gyorsan, szenvedélyesen beszélni kezdett: — Az ábécéhez tartozik, hogy a veszély pillanatában az erős és ravasz vadállat megtámadja a vadászt, s ez a pillanat egyforma veszélyt rejteget a vadállatra és vadászra nézve is. Hát ezt nem tudta Goncsarov? Az ezredes elhallgatott, majd sokkal wyugodtabban folytatta: — Biztos vagyok benne, hogy azóta már a városban van az ellenség. Most jelentette az őr, hogy az éjjel egyetlenegy gépkocsi ment erre, az is a Mezőgazdasági Ellátóé volt. Azonnal üljön a kocsimba, és szágüldjon a városba. Kutassa fél a gépkocsit, s azonnal jelentse az eredményt Itt megvárom. * * * ... Potapov a Mezőgazdasági Ellátó garázsában a diszpécsertől kért felvilágosítást. — Dolgozott az éjjel valamelyik kocsijuk? — Az egyik. Kiszljanov csinált egy fordulót, Szavoljevó- ban járt. Az a kocsi a kerítés mellett, épp javítja — mondta a diszpécser vontatott, álmos hangon. Potapov odament a gépkocsihoz. A sofőr a kocsi felhágóján üit, s leverten bámulta a szétszedett karburátor újságpapírra kirakott alkatrészeit. —• Mi baja a karburátornak, Kiszljanov elvtárs? — kérdezte színlelt jókedvvel Potapov. — A Fekete erdőn át ment Szavaljevóba? — Miért érdekli? — nézett fel a sofőr meglepetten. — Idefigyeljen, Kiszljanov elvtárs, hivatalos ügyben jöttem — felmutatta igazolványát. — Ja, már tudom. Az embereik megállították útközben, s átkutatták a kocsimat. Csak,.. •— Várjon, Kiszljanov elv- társ. — Potapov odaült a sofőr mellé a felhágóra, — Az a feltevésünk, hogy egy diver- záns a maga kocsiján menekült el a Fekete erdőből. A sofőrnek tágranyiU a szómé. — Mi? De hisz én a maguk emberét hoztam be a városba. — A miénket ? Kit? ■— Nem mutatott igazolványt, csak rám parancsolt, hogy hozzam a városba, hát nem ellenkeztem. — Igen, igen... Milyen volt ennek az embernek a külseje? A sofőrnek jó memóriája volt, leírása alapján egyre erősebben kirajzolódott Potapov szeme előtt Okajemov. — Ez az? — megmutatta a fényképet. — Igen. Pontos mása! — Hova vitte? — A Keleti pályaudvar bejáratához. — Bement az állomásra? — Még ott voltam, amikor hordárt hívott, s pénzt adott oda, hogy váltsa meg a jegyét. — Hová? — Azt már nem hallottam, mert eljöttem, — Volt nála valami? — Egy csomag. Nagyon súlyosnak látszott. — Köszönöm, Kiszljanov elvtárs. A pályaudvaron könnyen megtalálta a hordárt, aki jegyet váltott Okajemovnak. Potapov annyit tudott meg, hogy Borszkig váltott pámás jegyei az ellenség, és ugyanaz a csomag volt nála, amelyről a sofőr beszélt. — Azonnal a parancsnokságra! — mondta Potapov hevesen beszállva a kocsiba. A sofőr megszokta már ezeket a parancsokat, körülnézett, és szabályellenesen átvágott a téren. A közlekedési rendőr szájához emelte a sípot, de amikor a rendszám- táblát meglátta, azonnal le is STIC/6 dí 6 Tizenkét óra előtt két perccel már jelentést is tett Asz- tangovnak. — De miért épp Borszkba? Miért épp Borszkba? — ismételgette türelmetlenül az ezredes, mintha így akarta volna gondolatait serkenteni, — ügy... A vonat még nem ért oda. Csak egy óra és negyven perc múlva lesz ott. Lépjenek összeköttetésbe rögtön Borszk- kal, adják meg Okajemov személyleírását, s mondják meg, hogy az egész szerelvényt kutassák át. —Ne menjek oda repülőn? Még odaérnék. — Nem szükséges, hisz lehet, hogy el se megy Borszkig. Potapov felhívta Borszkot és az összes közbeeső állomást, majd bement szobájábau s fáradtan asztalhoz ült. — Foktatjuk —