Somogyi Néplap, 1958. december (15. évfolyam, 284-307. szám)
1958-12-19 / 299. szám
Asszonyok, csatára fel az alkoholizmus ellen! A serdülőkről - felnőttekn A serdülők lelki élete is gyökeres változásokon megy át. Nincs a lelki fejlődésnek még egy szakasza, amely annyira tele lenne ellent- mondásokkal, gyors, hangulati hullámzásokkal, mint éppen a serdülés szakasza. A megfelelően le nem vezetett és helytelen útra terelt serdüléskori sajátosságok, kríziseket eredményezhetnek, amelyek kiindulópontjává válhatnak felnőttkori neurózisoknak, egyéb lelki elfajulásoknak. Mi az alapja a serdülők lelki változásainak? Mivel magyarázható — ha csak részben is! — az a sok ellentmondás, amely a serdülőknél tapasztalható ? A serdülők már nem kisgyermekek, de nem is felnőttek még. Ezt ők magúk is érzik, s ez a bizonytalanság az alapélmény, amely kihat a serdülő gyermekek viselkedésére. A bizonytalanság érzésének látható megnyilvánulása, hogy nehezen igazodnak el a tekintetben, hogy kinek hogyan köszönjenek. A régi köszönési formával, amelyet iskoláskorban használtak, már szégyellnek köszönni, mert úgy vélik, ezzel kisgyermekké degradálták magukat. Uj köszönési formával még nem mernek köszönni. Nem kell tehát csodálkozni azon, hogy egyes serdülők igyekeznek elkerülni az ismerős felnőttekkel való találkozást. A serdülők kiléptek már a gyermekkorból, de a felnőttek társadalma még nem fogadja be őket egyenlő félnek. Ezt a tényt ők maguk is jól tudják, s azért igyekeznek olyan dolgokat végrehajtani, amelyekkel mintegy -betörnek« a felnőtték társadalmába. Igyekeznek felnőtteknek mutatkozni — és olyanokat cselekszenek, amelyek őket »felnőttessé« teszik. A felnőttektől ellesett mozdulatokkal veszik elő cigarettatárcájukat, és büszkélkednek társaik előtt, hogy már »mellre« szívják a füstöt. Dicsekszenek azzal, hogy milyen gyakran borotválkoznak. A bálokon sem azért duhajkodnak és fogyasztják mértéktelenül a szeszt egyes serdülők, mert szervezetük ezt kívánja — hiszen másnap mindannyian betegek tőle —, hanem azért teszik mindezeket, hogy egyenlő színvonalra emeljék magukat a felnőttekkel. Hetvenkedő »kisapám«-ozással szólnak náluk pár hónappal fiatalabb társaikhoz. Ezzel a »felnőtteskedéssel« kritikátlan utánzással magyarázható részben a jampec- viselet terjedése a kamaszok között. ízléstelen hajfrizurák, geometriai idomokat bőven tartalmazó nyakkendők viselése nem a rossz szándék vagy kialakult esztétikai ízlés eredménye, hanem rosszul vélt felnőtti pózok kritikátlan utánzásából fakad. A serdülők bizonyos mértékben énközpontúak. Ezért törekvésük, hogy önmagukra irányítsák Sók család gondja, titkolt vagy el nem leplezhető szégyene a családfő italos hajlama. De sok asszony tenné, ha tehetné, az italboltok ajtajára a »zárva« táblát mindörökre, hogy élete és gyermekeinek élete szebb, jobb lehessen. Mindezt nem azért, mintha önmagában feltétlenül rossz lenne azhogy a család feje megiszik egy pohár bort, hanem azért, mert az első pohár után könnyebben lecsúszik a második, majd a harmadik is. Országos hadjárat indult a figyelmet. Feltétlenül »újat« akarnak hozni, s közben élesen bírálják a »régit«. Jellém- ző ebben a korban az önállóságra való törekvés. A gyermeki viszonyok felbomlóban vannak, de az általuk »egyénlőnék« kikiáltott viszonyok még nincsenek. Az elnyomáson, ri-' az alkoholizmus ellen — és e degségen, megtorláson alapuló gyermekneve- harcnak, ha fegyvereit jól lés ilyenkor érezteti leginkább hatását. Az választjuk meg, legfőbb nye- elnyomó nevelői eljárásokkal szemben ilyen- j rői a családok, az asszonyok, a kor leghatározottabb az ellenkezés. De nem- . gyermekek lesznek. csak ilyen esetekben, hanem akkor is görön- j Fontos, nagyon fontos a fel- gyös a nevelés útja, ha jól megválasztott esz- világosító szó, és szükséges is, közökkel neveltünk a megelőző életszaka- j hogy az alkohol okozta beteg- szókban. Az egyre fokozódó önállósodási vágy ; ségek ismerete visszariassza a következtében lázadoznak mindenfajta fe- borisszákat a sokadik pohár gyelem ellen. Egyre jobban sértik önérzetü- felhajtásától. De mindez nem két a keményebben kiadott parancsok, és el- elég annak, akinek szervezete lenszegülnek azoknak". Elérkeznek a második ma még erős, és szinte elkép- dackorszakba. Még akkor is élesen reagálnak zelni sem tudja, hogy a rend- egyes serdülök, ha szépen szólnák hozzájuk, szeres napi poharazgatás né- Ingerlékenységük miatt durván visszaszól- hány év alatt ronccsá, a málnáik ilyen esetekben. A szülők szinte kétségbe- nak csak árnyékává teszi szeresnek, hogy jól nevelt gyermekük egyszer vezetet. csak keményen szembeáll velük, és élesen Hogyan hát? Mi módon bírálja apja tettét, persze helytelen szem- folytassuk ezt a háborút a szögből. Bacchus, a szőlőhegyek kecskeÁ1 tatában a felnőttek tekintélyes része nem idbú istene ellen? Kiket szálltéra a serdülők kritikus lelki áUapotát. Nem sunk harcba, és a felvilágosí- veszik észre, hogy gyermekük kilépett a gyér- tó szón kívül milyen fegyve- mekkorból, ezért továbbra is «gyermekként« kezelik. Nem igyekeznek megindokolni eljárásaikat, hanem így felélnek vissza: »Gyermek vagy! Minek ütöd bele az orrodat!« A serdülő érzékeny, és szeretetre, megértésre vágyik. Bizalmat akar. rekkel küzdjünk az alkoholizmus ellen? Bár a kérdés nehéznek tűnik, a válasz egyszerű: az asszonyokat kell harcba hívni, akik teljes fegyverzetben, az egész társadalom cselekvő egyetértésével a hátuk mögött, biztosan csatát nyernek. A derűs családi élet, az otthon rendezettsége, jókedve, a rendes, mosolygós feleség A szülők részéről a még nem értés, a megsértett felnőttes méltóság a serdülők lelkében mély érzelmi behatást kelt. Ennek egyenes következménye az önmaguk irányába történő befelé fordulás. Elmélyedve kutatják lelki értékeiket. Boncolgatják lelkűket, s közben azt viszonyítják másokéhoz. Érzelmi életük pilla-1 ... „-„j™ ___ n atról pillanatra változik. Érzelmeik skálája ebbfn “ csataban eredmenye- a minden akadályt legyőző lobogás és a tel- .ebb^1 háborúzik mint száz jes kétségbeesés között ingadozik. Érzelmeik f1lkoK rendszabály, mint ezer hol dagályosak, hol pedig kisebbrendűségről zsortolodo, veszekedő tanúskodnak. A dagályoskodásból hősködő asszonyság, mert míg az elob- tpttűk «7ületnek I bl vonz• csábit az otthonmaraA serdülők érzelmei ellentétesek. Szeretik dósra, az utóbbi taszít, oly- szüleiket, de pillanatnyi kétségbeesésükben annyira, hogy »muszáj« elo- őket okolják. Különösen a serdülő leányok le a második felhter melyere lelkében viharzanak ellentétes érzelmek. A , rnenekulm. befelé fordulásból következik a színes álmo- Ahogyan minden ellenseget kát tartalmazó képzeletvilág felépítése. El- j ° legsebezhetőbb pontján kell vágynak lelki bántalmaik színhelyéről, vagy | megtámadni, úgy a ^ borissza a színes álmok kalandra csábítják őket. Nem ferJ ellen is ez a módszer a ismerik fejletlen értelműikkel a realitásokat, j leghatasosabb. Adjunk az ilyen Többek között ezek a lélektani okok magyarázzák a fiatalok körében annak idején jelentkezett disszidálási lázat is. Következő lépésként már nagyobb célokat is kitűzhetünk. Megbeszélhetjük férjurunkkal — esetleg tanácsát is kérhetjük —, mi lenne, ha a megtakarított pénzt betétkönyvben összegyűjtenénk, és azon nyaralni mennénk, vagy esetleg egy-egy új bútordarabot vásárolnánk? Arra nagyon vigyázzunk, hogy a pénz, amelyből ily módon több van, ne menjen el azokra a kiadásokra, amelyekre addig is került a jövedelemből. Feltétlenül legyen annak látszata, hogy a jövedelemnek egy jelentős része most nem az italboltba vándorol. A kulturáltabb, szebb élet, a jobb ruhák, a közös családi szórakozások később mindmind segítenek abban, hogy a családok fejének könnyebb legyen elkerülnie az italboltot. Semmilyen harc nem köny- nyű, ez pedig kiváltképpen nehéz dolog, hiszen sok az italbolt, még több az ivópajtás — és sokszor mi magunk sem vagyunk angyalok. (És a mérges, házsártos asszony mellől is ugyancsak könnyű visszatérni a kis- és nagyfröccsök és a cimborák közé.) Ha ügyesen, tapintatosan úgy tesszük fel a kérdést, hogy takarékosan, de szebben éljünk-e vagy könnyelműbben, de rosz- szabbul, csak a legmegátalko- dottabb iszákosok fogják az utóbbit választani. A többi rajtunk áll. Asszonyok, csatára fel! Ne felejtsük el... . . . hogy a tej, túró, tejfel, hús, máj, hal, tojás és lencse elősegíti a gyermek fejlődését és növekedését. . . . hogy a főzelékféle és a gyümölcs óvja a gyermek egészségét a beterrségtől, fejleszti a szervezet ellenálJókénességét, ezért, ha minél több főzeléket és gyümölcsöt eszik a gyermek, annál ellenállóbb lesz. . . . hogy a kenyér, krumpli, zsiradékok, gyümölcsíz, méz, vaj és süteményfélék a növekvő gyermeknél pótolják a mozgásban, játékban és munka közben elfogyasztott energiát. . . . hogy a permeknek evés előtt, ha az iskolából vagy a játékban eUáradtan tér haza, előbb pihennie kell. A pihent szervezet jobban felhasználja a tápanyagokat. Sötétkék szövetruha háromnegyedes ujjal, világos gombokkal és övvel. EPERMINTÁS TERÍTŐ boszorkány-öltéssel díszítve Első sor: 16 láncszemből gyűrű. Tizedik sor: 2 kétráhajtásos pál- cából álló pálcacsoport követke- Masodik sor: A gyűrűbe 48 két- ca, 6 láncszem, 2 kétráhajtásos zik, 8 láncszem, 1 rövidpálca és első pálcát láncszemekből képezzük. ráhajtásos pálca kerül. Harmadik sor: 3 láncszem és 1 kétráhajtásos pálca váltakozása, minden második pálcába öltve. Negyedik sor: 6 láncszem és 1 rövidpálca váltakozása a három- láncszemes ívekbe. A sort 3 láncszem után 1 egyráhajíisos pálcával fejezzük be. Tizenegyedik sor: Kétszer 2 — ötödik—kilencedik sor: Azonos egymástól 6 láncszemmel elvá- a negyedik sorral, de az ötödik lasztott — kétráhajtásos pálca ke- sorban 8, a hatodik sorban 9, a rüi az előző sor pálcacsoportjai hetedik sorban 10, a nyolcadik között levő hatláncszemes ívbe, 1 sorban ll, a kilencedik sorban 1^ láncszem és 1 háromráhajtásos láncszemet norgolunk, és a soro- pálca váltakozik tizenhatszor a kát záró pálcán a ráhaitások szá- nyolcláncszemes ívbe, majd isférjnek ebéd vagy vacsora után otthon egy pohár jó bort. Nem kerül többe otthon sem, mint a kocsmában — sőt, lényegesen kevesebbe —, és haza lehet vele szoktatni a borissza családfőt. Ha pár hónap múlva — amikor az első megrázkódtatáson túljutottunk — már arról beszélhetünk, hogy jó lenne az ily módon megtakarított pénzből egy új inget vagy egy új nadrágot venni a régi pótlására — már félig csatát nyertünk. Mert hiszen az anyapálca, 6 láncszem, 2 Kétráhajtá- 8 láncszem után előlTől ismétlünk. sós pálca, 8 láncszém, 2 két^áh.ri- tásos pálca, 6 láncszem, 2 kétrá- Tizenkettedik sor: Azonos az érdekeltség nemcsak a munhajtásos pálca. 6 láncszem, 2 két- előzővel, de csak 15 háromráhajtá- - - ráhajtásos pálca. 8 láncszem, l sós pálcát horgolunk az előző sór rövidpálca és 8 láncszem ismétlő- pálcái közé, és csak 6 láncszemdik körbe, összesen hatszor. Az mel kötjük össze az ismétlődő motívumokat. Tizenharmadik sor: A kétszer 2 tagú — 6 láncszemmél élválasztott — kétráhajtásos pálcacsoport után 4 láncszem következik. Utána 6 láncszem, és 1 rövidpálca váltakozásával 13 ívet horgolunk, majd a másik oldalt szimmetrikusan ismételjük. 6 láncszém utári elölről ismétlünk. kahelyen szükséges, hanem a családban, a káros szenvedélyek leküzdésében is hasznos eszköz. Hány csepp víz megy egy vödörbe? Bizonyára Philadelphiában lakik a világ legkíváncsibb embere, aki azt szerette volna tudni, hány csepp víz megy egy vödörbe? Évi 28 nap szabadságát azzal töltötte, hogy egy vödörbe csepegtetővei öntötte a vizet. Amikor szabadsága véget ért, a vödör még csak félig telt meg. Közölte, hogy kísérletét jövő szabadsága alatt folytatni fogja. Nem volt hajlandó elárulni, hogy eddig hány cseppet számolt. Pepita szövetruha. magas nyakkal, és ráncos díszítéssel. A frizura vonala úgyszólván mindig változik. A frizuradivat igen változatos. Ma a könnyű, laza divatvonalat lehet látni. A lazán fésült haj, a köny- nyen dauerolt és nem mélyen gyűrűzött haj a kedvelt. Annál elegánsabb a frizura, minél egyszerűbb és simább. Budapesten az agyoncsavart és keményre dauerolt haj már nem számít elegánsnak. A finom, hátrasimított haj vagy a frufruba szedett hajviselet is kedvelt. Ez utóbbi lányoknak különösen jó, vidám külsőt ad. A frizura kialakításakor nagy szerepe van a fej formájának. Itt is^ akár az öltözködésnél, az egyéniség legyen a döntő, és annak megfelelően készítsék a frizurát. Az a frizura, amely jól hat a hosszúkás, vékony archoz, nem lesz kedvező hatású egy kerek arcnál. Tehát mindig a jó ízlés és nem a szolgai utánzás legyen az irányadó a frizura kialakításakor. GYERMEKEKNEK mát arányosan emeljük. mét a kétszór 2 kétráhajtásos pálcÁ m&dae. meg, a keeikék Tizennegyedik—tizenötödik sor: Voíf egyszer egy Azonos az előzővel, de a hatláné- kecske. Alinak a kecs- szemés Ivek száma soronként .... eggyel csökken. é:s az Ismétlődő kenek volt tizenkét motívumok között 5, illetve 4 lánc- fia. A kecske elment szemet horgolunk. Tizenhatodik—huszonötödik sor: innen kezdve az epermintákat kü- lön-külön horgoljuk az előbbiék szerint, tehát a hatláncszemes ívek száma soronként eggyel csökken, és mindig 6 láncszemmel fordu- lunk. Az utolsó Ívbe 2 háromráhajtásos pálcát öltünk, és a fonalat eltépjük. A kész cakkok közötti hézagokat az ún. boszórkányöltéssel horgoljuk, amely úgy keletkezik, hogy egy nagyobb láncszemet készítünk és az egyik szálba rővidpálcával visszaöltünk. Mindig 2 nagy láncszemet horgolunk, és a következő sorokban 2 rővidpáleát öltünk lé. A sorok végén a cakk hatláncsze- mes Ivéhez kápcsoljuk. A kész térítőt végül egy tízláne- szemes lyuksorral és píkósorral fejezzük be. A pikősor 5 kétráhaj- '.»sos pálcából. 1 láncszemből, 5 ■ókéból áll. A kővetkező lyukba l rövidpálcával öltünk le. A terítő mérete 100-as fonalból cca 26 cm. ' i egyszer a boltba. Megmondta a fiainak, hogy senkit se eresz- szenek be a házba. — Ha meg. övök, b? dugom a lábamat, és ha fehéret láttok, csak akkor nyissátok ki az ajtót! Azzal elment, a fial meg becsukták az ajtót. De alig tette ki a lábát, arra -ment egy éhes medve, és elkezdett zörgetni. — Eresszetek be, fiaim! Én vagyok az édesanyátok — hizel- gett nekik. — Ha a mi édesanyánk vagy, dugd be a lábad az ajtón! — szólt ki az egyik kecske. A medve bedugta a lábát. Hát látják ám, hogy fekete. — Bizony nem eresztünk be, mert a te lábad fekete, a mi anyánké meg fehér — mondták a kis kecskék. Mit tehetett a medve? — elballagott. De nem ment ám messze! Elment a patak partjára, a malomba, és bemártotta lábát a lisztbe. Újra bekopogott a kis kecskéknél. — Ha te a mi édesanyánk vagy, dugd be a lábad az ajtón — szólt ki az egyik kis kecske. Bedugta lábát a medve. Látják a kecskék, hogy fehér, és kinyitották az ajtót. A medve meg bekapta azt a kis kecskét, amelyik beeresztette. Hej, szaladtak ám a kicsi kecskék! Az egyik a ládába, a másik a kemencébe, a harmadik a pincébe, a negyedik meg az ágy alá. A legkisebbik meg bebújt az asztalfiába. De hiába bújtak el szegények, mert megtalálta valamennyit. Csak egyet nem talált, a legkisebbet, amelyik az asztalfiába bújt. Kereste nagyon, de hiába. Jön haza az édesanyjuk. Hát látja, hogy nincsenek fiai. Keresi, keresi, végül az asztalfiát is kihúzza, és megtalálja a legkisebbet. Megkérdi tőle: — Hova lettek a testvéreid? A kis kecske nagy sírva elmondta, hogy mi történt. A vén kecskének sem kellett több. Futott a medvét megkeresni, vitte magával a kisfiát is. Hát látja ám, hogy ott alszik a medve a patak partján. Nem sokat gondolkodott. A szarvával felhasította a medve hasát, és kiugráltak belőle a kis kecskék. A medve nem ébredt fel erre sem. Ök meg telerakták kővel a hasát, és szaladtak haza. Fölébredt este a medve. Hát rettentő szomjas volt. Lement a patakhoz és inni akart. De amint lehajolt, a sok kő lehúzta. Beleveszett a vízbe és megfulladt. Azóta a kis kecskék boldogan élnek as anyjukksi,
