Somogyi Néplap, 1958. december (15. évfolyam, 284-307. szám)

1958-12-16 / 296. szám

SOMOGYI NÉPI,AP 3 Redd, 1958. december 18. Szorosabb együtt működést az Ipart általatok között! Idén már akadt egy-két jó példa az üzemeink közti együttműködésre, ami első­sorban a gépek és alkatrészek kicserélésében nyilvánult meg. A Tanácsi Bánya- és Építő­anyagipari Egyesülésnek nem kellett a birtokában levő lánc­talpas traktor. Nagyon helye­sen tette, hogy átadta a Kertészeti Vailalatnak, amely viszont gazdaságosan kihasználhatja a gépet. Ugyan­csak a kertészek kapták meg a Finommechanikai Vállalat kihasználatlanul álló szalag- fűrészét Egy eddig heverő villanymotort pedig a cukor­gyár üzemeltet gazdaságosan. Erősödik tehát egymás se­gítésének gondolata Somogy­bán is. Hasznos lenne, ha most, az év végén, a selejte­zések és leírások idején töb­bet foglalkoznának az ilyen­fajta segítségadással az üze­mek vezetői és munkástaná­csai. Elősegítené a kölcsönös cserét, ha megnyitnák az elfekvő áruk boltját, ahová valamennyi vállalat összegyűjthetné a nála hasz­nálhatatlan anyagot, szerszá­mot, esetleg gépet, és ebből minden üzem azt választaná ki magának, amelyet leg­célszerűbben hasznosíthatna Persze, a vállalatok közötti gazdasági együttműködésnek ez csak egyik formája. Talán még több eredménnyel járna, ha az egyes cikkek gyártásá­ban is együttműködnének. Mi­lyen nagyszerű pL az, hogy a Nagyatádi Fonalgyámak a nagyatádi nyomda készíti a papírorsókat. Jó lenne, ha a cukorgyárnak se az ország másik feléből kellene ideszál­lítani a mokkacukor dobozait; elkészíthetné ezeket a So­mogy megyei Nyomdaipari Vállalat is. A Ruhaüzem öt­venezer forint termelési ér­tékben tizenötezer méter zipp- zárt, 150 ezer forint értékben pedig gombot hoz Kaposvárra az ország távoli vidékéről.- Valószínűleg olcsóbb lehetne a ruha önköltsége, ha mond­juk a Finommechanikai Vál­lalat állítaná elő a gombokat' és a zipp-zárt, vagy ha az itteni Patyolat és nem az or­szág más festőüzeme adná, meg a Ruhaüzemnek szüksé-, ges negyedévenkénti ezer ki­logramm zefírfonal színét. De az is egészséges elgondo­lás, ha ezt a Kaposvári Ren- deltszabóság fonná meg; ke­vés beruházással megoldható lenne ez is. A Kaposvári Magasépítő Vállalat kénytelen Kecske­métről hozni a vasvázas épü­letszereléseket, lépcsőkorláto­kat, vasajtókat, ablakokat stb. Mennyi bosszús késedel­meskedéstől, szállítási költ­ségtől szabadulnának meg az építők, ha mindezt valamelyik kaposvári vasipari vállalat készítené el. íme, egy-két példa a sok közül, amivel csupán a fi­gyelmet akarjuk felhívni a gazdaságos kooperációnak ilyen lehetőségeire. Bízunk ab­ban, hogy a jövőben ez sem marad ki a számításból. Sz. N. Hétköznapi tettek... Sok pártszervezetben a veze- község, hisz mindenki tisztá- | ily módon segítőkészségünkkeli tők, a tagok úgy gondolják,! ban van azzal, hogy amikor j Egy ideig Porrogon is szem hogy az embereket csak ak- neki volt segítségre szüksége,, elől tévesztették a mindenna­kor tudják megnyerni, maguk a párt azonnal intézkedett mellé állítani, ha nagyszabású j Ilyen hétköznapi, apró ügyek községfejlesztési tervvel ruk- gyakrabban adódnak, mint kodnak elő, ha nagygyűlést, úgynevezett nagy ágyúk. Mert tartanak stb. Persze, ezzel nem ' pl. művelődés* otthont csak akarjuk azt mondani, hogy az egyszer építenek a községben, ilyesmi nem növeli a pártszer- , de földdel, adóval, házhellyel vezet tekintélyét De az apró, kapcsolatos megoldandó kér- hétköznapi gondak-bajok óin- dések mindig akadnak. Aztán tézésével éppúgy lehet becsű- a legeltetési bizottság, föld­letet szerezni a pártnak, mint. művesszövetkezet, gépállomás azzal, hogy pl. teljesítik az munkáján is található javíta- egész lakosság kérését, és mű- j nivaló. Állandó és mindennapi velődésj otthon építését kéz- j dolgok ezek, amelyeket ha dik el Nincs olyan nap, amikor ne akadna valamilyen feladat. S ha a pártszervezet tagjai elsőnek teszik le a garast a vitás kérdések eldöntésében, ha készségesen az emberek segítségére sietnek, egy csa­pásra megnő a párt befolyása, megold a pártszervezet, az emberek! elégedetten jegyzik meg: »Valóban a község gaz­dái nálunk a kommunisták-«. S főleg ha az egész felüt érintő hiányosságról van szó, kell rögtön felfigyelnie a pártszervezetnek, azonnal se­gítséget adnia, hiszen jelen­egyetlen szavára megmozdul a tős tömegeket nyerhetünk meg AZ ELSŐ LEPESEK 840 kg papírt gyűjtöttek össze egy nap alatt, a kutasi úttörők »Gyújtsd össze a papírt ne gyújts vele tüzet! Ebből lesz az új könyv, új papír, új füzet...« Valahogy így fo­galmazta meg a papírgyűjtés fontosságát az egyik lelkes kis úttörő. S a kutasi fiatalok felismerték a versike igazát. Nemrégiben iskolájuk igaz­gatójának, Kiss Józsefnek az irányításával papírgyűjtő na­pot rendeztek a faluban. Ezen a napon minden paj­tás számba vette a betelt fü­zeteket, a háztartásban elhe­verő egyéb papírhulladékot. Előkerültek a régi újságok is, egyre gyűlt az iskolában a papírhulladék. Oda is bekopog­tak a pajtásdk, ahol nincs is­kolás gyerek. A brigádok (me­lyek mellesleg rongyhulladékot is gyűjtöttek, mert ebből új finom papírt lehet készíte­ni!, megmagyarázták, milyen fontos, hogy ne tüzeljük el a papírhulladékot. A lelkes kis agitátorok elmondták, hogy száz mázsa papírhulladékból 113 000 negyvenlapos füzet készül, ök — mármint a ku­tasi úttörők — azt akarják, hogy elegendő füzetük legyen a kisiskolásoknak, azért ké­rik el a papírhulladékot. Min­denütt meghallgatásra talál­tak, s egy nap alatt 840 ki­logramm papírt, 326 kg ron­gyot gyűjtöttek össze a falu-, ban. A leglelkesebb gyűjtők:» Fekete Balázs II. osztályos ta-f nuló, eredménye 141 kg; Ka-f tus Károly IV. o. tanuló pedig 110 kg papírt gyűjtött A kutasi fiatalok által gyűjtött papírhulladékból nem kevesebb, mint 12 000 darab új füzetet készíthetnek papír- J gyáraink. Egy éve múlt októberben, hogy Büssűben megalakult a KISZ-szervezet A 25 fiatal kezébe kapta a < tagkönyvet Sípos Károly iskolaigazgató némi húzódozás után elfogad­ta a titkári tisztet s ezzel nagyjában el is mondtuk, amit egy év alatt a szervezet veze­tői és tagjai végeztek. A megalakulás után sehogy sem akart megindulni a munka. Decemberben három egyfelvonásos színdarab tanu­lásába kezdtek a kiszesek, elő­adását karácsonyra tervezték. Ki is osztották a szerepeket aztán az egyik szereplőnek egyszer csak eszébe jutott, hogy neki lakodalomba kell mennie, s visszaadta szerepét. »Ha ő nem lesz ott, akkor mi sem megyünk-« — mondták erre még hárman, a többiek meg nem is szóltak semmit s a vezetőség belenyugodott, hogy nem lehet tenni mást, elmarad az előadás. Az idő­sebb korosztályú, régebbi szín­játszók segítségével, részvéte­lével februárban mégis sike­rült egy másik háromfelvoná- sos színdarabot megtanulni és előadni. A községi pártszervezetnek több gondot kellett volna fordítania a bizonytalankodó, tétlenkedő szervezet segítésére. A falutól távol esik a futballpálya. A községben építendő sportpálya céljaira a tanács felajánlotta a kiszesefcnek. hogy vágják ki a kijelölt helyen a fákat, ad­ják el, s amit érte kapnak, az a KISZ-szervezeté lehet. Egy 38 holdnyi rét kitisztításáért járó munkadíjat is a kiszesek kapták volna meg, ha elvég­zik a gyomirtást e területen, ök azonban azt válaszolták: végeztesse el a tanács mással. A fák kivágásához néhány hete mégis hozzákezdtek; két méter tűzifa és négy rönk vár eladásra. A leendő fut­ballpálya helyén kürtották a bokrokat, bozótot, már a föld­munkálatok elvégzése követ­kezik. A tavasszal a taszári honvédség útgyalujával simít­ják egyenletesre a terepet. December 8-án taggyűlést tartottak, új vezetőséget és titkárt választottak. Biztató kezdet — Ezen a taggyűlésen vet­tünk fel a szervezetbe három pi gondokat, de egy eset be­bizonyította, mennyire nem szabad lebecsülni az »apró« ügyeket, A választások után történt. A község csaknem minden házából hordanak te­jet reggel és este a tejcsarnok­ba. Naponta száz liter tej indul Porrogról a Tejipari Vállalat csurgói telepére. Ami­kor a vállalat megkezdte a Lajta sajt gyártását, a régi, megszokott időpont helyett csak este vették át a tejet. Az emberek a reggel fejt te­jet is este adták át, s mivel romlott tej is került a kan­nákba, két ízben tönkrement mind a száz liter tej, s mivel a vállalat felhasználni nem tudta,' vissza is küldte. A pártszervezet hallván az em­berek panaszát, rendkívüli taggyűlést hívott össze, ame­lyen a tej kétszeri átvételét "Ttárgyalták meg Rábai Ferenc- ^oeí, a földművesszövetkezet 1 (igazgatósági tagjával Másnap ? a csurgói vállalattál folytatott 1 (tárgyalás eredményeképpen a jelentkezőt — mondja Na&y -régi rend szerint: reggel és József, a néhány napja meg- Jeste szedték a tejet. Szdbüca választott titkár. — Komkrétu- i István párttitkár épp akkor mókát terveinkből nemigen (érkezett a tej-begyűjtőbe, ami­tudok még mondani — folytat- | kor az asszonyok azzal ost- ja —, az új vezetőség most, > rtHnolták Kálmán József né teszi az első lépéseket. Fa- (i tejátvevőt: árulja ei, ki te­lünk ban eddig külöm-külön tezbe el ilyen hamar ezt az működött a KISZ-szervezet, a (i ügyet Amikor Kálmánná ki- kultúrcsoport és a sportegye-(l^tentette, hogy a pártszerve- sület. Azt akarjuk, hogy aZ(!aet’, mindenki meglepődött: utóbbiak is az ifjúsági moz-11 *^tíát ilyesmivel Is foglalkozik galom keretében dolgozzanak (»a Párt? Ez nagyon rendes do­a jövőben. A színjátszókkal Megmondták a párt­1957 óta ifj. Takács János sza-1 titkárnak is, hogy nagyon he- bómestei< foglalkozik. A fiut-í1^**. ha a kommunisták ilyen ballistáknak pedig nagyon ^ gonddal viseltetnek a község lelkiismeretesen és áldozatké- ’ ' ^ szén Ónodi Zoltán református lelkész viselte és viseli gond­ját — Valóban több segítséget kellett volna adnunk a fia­taloknak — mondja Decsi János, az MSZMP községi alapszervezetének titkára —■, s ezt kijavítani ezután három elvtárs rendszeresen foglalko­zik a fiataJlök ügyes-bajos dol­gaival, életével. Hamarosan befejeződik legapróbb bajai iránt is, hogy erejükhöz képest min­dent igyekszenek elintézni; Megeredt erre a szó, minden­ki mondott valamit, amiben a párt segített Mert úgy van, egyik dolog hozza a másikat, az embernek könnyen eszé­be jut ilyenkor a pártszerve­zet minden intézkedése S nemcsak Porrogon, másutt (is arra kell törekedni, hogy 1 (minden nap beszéljenek az em- 1 berek a pártszervezet munká­építkezése. Ezután már csak nagyobb lendület, több aka­rás kell ahhoz, hogy az első lécesek után munkájuk ered-1|VOniák a pártonkívüliek menyeit is fiatalok. elérjék a büssűi V. P. n művelődési ház átalakítása, iíáró1: tevékenységéről. Akom­, .., . _ mimistílf no noo+ol Honol, munisták ne restelljenek a legapróbb dolgokban sem se­gíteni, mert ezzel szorosabbra a szervezet kapcsolatát. L. G. Veszíti] -Ardama^zHj fordította: Lajos Géza 19. — Potapov őrnagyot il­leti elismerés ezért — folytatta Asztangov ezredes. — Határo­zottan kitartott a ksz-ek ellen­őrzése mellet. Így bukkant rá Gorbilevre. Csekista éberség­gel figyelt továbbá a legap­róbb dolgokra is. Emlékezeté­be véste, amit Volszkij sofőré mondott az ellenség külsejéről, »csizmában jár«, s Gorbilev megjegyzését sem engedte el füle mellett. Látják? Végered­ményben tehát a jó munka eredménye, ami lehetne vélet­len is. Ne feledjék ezt el. Fi­gyeljünk fel a legapróbb dol­gokra is... Potapovnak jól esett ezt hal­lania, de inkább azt leste tü­relmetlenül, mikor beszél már a múlt helyett inkább a jövő­ről az ezredes, hisz amíg ök itt fecsegnek, addig Okajemov nem tétlenkedik, ezért legjobb lenne kereséséhez látni. Asz­tangov, mintha csak kitalálta volna Potapov gondolatát, er­ről kezdett beszélni: — Hagyjuk a fenébe a tör­ténteket, inkább azzal foglal­kozzunk, mit kell tennünk, hisz most jön még csak a ja­va. Kérem, Potapov, adja elő tervét. Az őrnagy részletesen előad­ta. Asztangovon és Goncsaro- von kívül a többiek is kivet­ték részüket a terv megvitatá­sából Az ezredes figyelmesen hallgatta a többiek hozzászó­lását, s időnként jegyezqetett. Néha-néha titkon a komor Moncsarovra pillantott, aki annyira elmerült gondolatá­ban, hogy nyilván semmit se hallott abból, ami elhangzott. — Jó a terv — bökte ki vé­gül az ezredes. — Néhány okos megjegyzést is fűztek hoz­zá az elvtársak. — Elhallga­tott. Potapov ré'nülten vette észre, hogy e'l ezredes csipke­lődik, ez az arcára van írva. — Csak az a baj, hogy néni hozhatjuk összhangba Okaje­mov tervével, s ő könnyen fel­boríthatja az egészet. Lénye­ges hibája még, hogy részle­tessége ellenére is hiányzik belőle a legeslegfontosabb: mit csinálunk holnap. Sőt, nem holnap, hanem ma — Asztangov órájára pillantott. — Engem rendkívül aggaszt a maga nyomott hangulata, Gon- csarov elvtárs. — Goncsarov összerezzent, fel akart állni. — Maradjon csak ülve. Ma épp a maguk részlege a leg­fontosabb. Nem sikerült visz- szahívni azokat, akik szabad­napot kaptak? — Nem egészen, későn kap­tam meg parancsát. Húsz em­ber azonban dolgozni fog. — Húsz? — az ezredes hallgatott egy darabig. — Ak­kor magának is a Fekete er­dőbe kell mennie az emberei­vel, Potapov. Arról van szó ugyanis, hogy a meglévő ada­tok szerint Okajemov oda igyekszik vissza, ahol felsze­reléséi elrejtette. Eljöttnek látja az időt, hogy más bőr­be bújjék. Kár, hogy épp nyár van, mivel így nincs szüksége fedélre, húzhatja az időt, ameddig akarja. De mivel most vagy később csak el­megy a felszerelésért, legfon­tosabb terület most a Fekete erdő. Mivel ez vitathatatlan, erre kell a legnagyobb gondot fordítani. Ne feledjük, hogy egy papírokkal tömött akta­táskán kívül nem volt más Okajemovnál, tehát nem lé­tezhet felszerelése nélkül. — Az intézetet se figyeljük tovább? — kérdezte Potapov nyugtalanul. — Néhány napig Orlov ka­pitány csoportjára bízzuk ezt a feladatot. — Asztangov el­mosolyodott. — Remélem, nem sértődik meg ezért? Itt van magánál a Fekete erdő térké­pe, Goncsarov elvtárs? — Állandóan magamnál tar­tom. — Akkor úgy intézzük a dolgot, hogy mindenki elme­het Potapov és Goncsarov ki­vételével. Egy óra múlva so­rakozó ... Amikor az operatív csoport tagjai elmentek, Asztangov el­kérte Goncsarovtól a térképet, s kiterítette az asztalra: — Gondoljuk meg jól, ho­gyan gátolhatnánk meg, hogy az ellenség elérje a Fekete er­dőt ... Okajemov úgy érezte, sike­rült idejében kikeverednie a kellemetlen helyzetből, , mivel bátran cselekedett. Miután el­jött Adalija Petrovnától, né­hány napig egy nyaralótelepen éjszakázott a szabad ég alatt, majd bement a városba, s ar­ra az álláspontra helyezkedve, hogy sokkal veszélytelenebb a Fekete erdőig vonaton menni, ahol sok az ember, jegyet vál­tott a Lesznaja után követke­ző állomásig. Szerencséjére egy esztrád-brigád utazott abban a kocsiban, ahova beszállt. Azon­nal felismerte, hogy csak hasz­nára lehet ez a víg társaság, ezért közéjük telepedett. Per­cek alatt összebarátkozott a brigád minden tagjával, és tel­jesen elbűvölte őket naív lel­kesedésével, amit azért csa­pott, hogy — amint mondta — életében először beszélhet iga­zi művészekkel. S még egy si­ker: kiderült, hogy a művé­szek szintén Lesznajába utaz­nak vendégszerepelni. Egy idős művésznő — a múlt század vé­gén születhetett — égre emelt szemmel magyarázta Okaje- movnak, hogy ő illúzipnista. — Az mi? — kérdezte Oka­jemov gyerekes kíváncsiság­gal. — Mindent utánozni tudok, amit akarok — válaszolta ka- céran a művésznő. — Hát az hogy lehet? — Kellék dolga az egész — suttogta a nő titokzatosan, és az ülés alá dugott óriási bő­röndre mutatott. »Jó volna nekem is ez a kel­lék« — jegyezte meg Okaje­mov magában, s szóba elegye­dett a brigád vezetőjével is. Országút kígyózott a vasút mellett. Felpántlikázott kocsi­kat, autókat hagytak maguk mögött, amiken ünneplőbe öl­tözött emberek feszítettek. Nyilván valami ünnep lehe­tett a környező községekben. Okajemov számításba vette gyorsan ezt a tényt is, hisz minél több az ember az ország­úton és egyebütt, annál köny- nyebb elbújni. A vonat megérkezett Lesz­naja állomásra. A színészek ott tolongtak csomagjaikkal az ajtóban. Köztük volt Okaje­mov is. Az illúzionista óriási bőröndjét kezében tartotta. A színészeket a klub veze­tője fogadta a peronon, s el­kalauzolta őket a településre, 3. Senki se szállt le a színésze­ken kívül az állomáson. Gon­csarov addig várakozott, míg el nem indult a vonat, akkor aztán beült a kocsiba, és Po- tapovhoz hajtott, akivel meg­beszélésük szerint a Fekete er­dő melletti erdészháznál kel­lett találkoznia. — Mi újság? — kérdezte gyorsan Potapov. — Semmi különös, csak mű­vészek jöttek. — Miféle művészek? — Az esztrád-brigád. Elő­adás lesz ma este Lesznajában. — Tudod, Pavel — Potapov Goncsarov vállára tette kezét —, ma én vagyok felelős min­denért. Holnap már sokkal könnyebb lesz, amikor újra a te nyomozó csoportod dolgo­zik már. — S én mintha bosszantani akarnálak, épp ma gyengítet­tem meg csoportomat — ve­tette közbe bosszúsan Goncso- rov. — Folytatjuk —

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom