Somogyi Néplap, 1958. december (15. évfolyam, 284-307. szám)

1958-12-14 / 295. szám

SOMOGYI NCPIíAP 3 Vasárnap, 1958. december Ä Megyénk választópolgárai november 16-án az áltailáaioa, egyenlő választójog alapján, titkos szavazással megválasz­tották országgyűlési képvi­selőiket és tanácstagjaikat. Egy-egy választás mindig je­lentős esemény az ország éle­tében. A választási rendszere­ket és a választások eredmé­nyét a történelem megőrzi A mostani választásnak az ad különös jelentőséget, hogy egyrészt első ízben került együttes megrendezésre az or­szággyűlési képviselők és ta­nácstagok választása, másrészt a választásra az ellenforrada­lom után alig több mint két évvel került sor. Tanácsaink megálltak helyüket Tanácsaink nem csupán az elmúlt nyolc évben, hanem az ellenforradalom vérgőzös nap­jaiban is megállták helyüket. A több száz tanácsi vezetőből és közel hétezer tanácstagiból alig néhány kishitű akadt, aki behódolt az ellenforradalmi propagandának. A tanácsi ve­zetők és tanácstagok e néhány személy kivételével szembe­helyezkedtek az ellenforrada­lommal, és a forradalmi mun­kás-paraszt kormány megala­kulása után tevékenyen részt vettek az ellenforradalom fel­számolásában, a konszolidáció megteremtésében, gazdasági, társadalmi és kulturális vona­lon egyaránt Dicséret és elismerés illeti azokat a tanácstagokat és ta­nácsi vezetőket, akik bátran, fáradságot nem ismerve, sok­szor ellenséges elemek acsar- kodása ellenére láttak hozzá a munkához, és az ellenforra­dalom leverése után ott foly­tatták, ahol az orvtámadás miatt néhány napra abba kel­lett hagyniuk. Az ellenforradalom és an­nak fő hangadói a párttal együtt a tanácsok megsemmi­sítését is célul tűzték ki. így volt ez nemcsak országos szin­ten, hanem megyei viszonylat­ban is. A »kompromittált« sze­mélyek eltávolításának ürü­gyén lényegében a tanácsok és a tanácsrendszer ellen indítot­tak támadást Ugyanakkor mindenféle »nemzeti, forradal­mi- stb. bizottság leple alatt igyekeztek a hatalmat megra­gadni. Hogy a dolgozók fi­gyelmét eltereljék, és tisztán­látását megzavarják, ócsárol­ták a felszabadulás óta elért eredményeket, úgy tüntették fel, mintha a tanácsi szervek munkája csak a hibák tömke­legéből állna. Ezzel szemben az az igaz­ság, hogy a néphatalom ideje alatt a tanácsi munka terüle­tén is — a ténylegesen előfor­duló hibák ellenére — roha­mos fejlődés tapasztalható. A helyi tanács vezeti a gaz­dasági, társadalmi és kulturá­lis tevékenységet. Nézzük meg, milyen eredmények születtek e területén megyénkben. Je lentős eredmények megyénk iparosí­tásában 1940-ben megyénkben a gyá­ri munkások száma nem érte el a 2500-at. Gyáripari jellegű vállalat a megyében alig volt. A meglévő üzemek is a hábo­rú előtt hosszú éveken át egy szinten mozogtak, nem fejlőd­tek. Az akkori közigazgatás semmiféle hatáskörrel nem rendelkezett az üzemek mun­káját illetően. Viszont a nagy- birtokosokon kívül a gyártu­lajdonosok is helyet foglaltak az ún. önkormányzata testüle­tekben. és befolyásolták a köz- igazgatást. y A felszabadulási után a megye mintegy 150, amúgy is jelentéktelen ipar­telepéből 44 teljesen szünetelt, a többi is csak részben dolgo­zott, és csak 1400 munkást al­kalmazott. Ma Somogy megye gyáripa­ra kb. 10 000 munkást foglal­koztat. A tanácsok fennállása óta létesültek megyénkben többek között a Kaposvári Textilművek, a Ruhaüzem, a Mezőgazdasági Gépjavító Vál­lalat. a Finommechanikai Vál­lalat. a Hűtőipari Vállalat stb. Nemcsak új üzemek létesül­tek, hanem a régieket is jelen­tősen kibővítettük, korszerűsí­tettük. így pl. a húsüzemet, a vasgyárat, melyből vaskombi­nát lett, a Csurgói Faipari Vállalatot, a Mértékutánd és Vegye 'ruházati Vállalatot stb. Az újonnan épült, bővített A fanácsi munka eredményei és feladatai írta: dr. László István, a Somogy megyei Tanács Végrehajtó Bizottságának elnöke és korszerűsített üzemeken kí­vül egész sor olyan szociális létesítményt hoztunk létre, melyek a munkások életviszo­nyainak javítását szolgálják. Jelentős fejlődést mutatnak kisipari termelőszövetkezeteink is. Mintegy 40 kisipari és épí­tőipari szövetkezet működik több mint 1500 taggal. Azonkí­vül, hogy kielégíti a lakosság helyi igényeit, a Kaposvári Asztalosipari Ktsz. hajóbúto­rai és vasúti kocsiberendezései külföldön is keresett cikkek. Megyénkben több mint 5000 kisiparos tevékenykedik, az ő munkájukra egyes területe­ken még sokáig szükség lesz. Államunk megbecsüli a becsü­letes kisiparosok munkáját. Mezőgazdaságunkban is — bár itt nem számolhatunk be az ipari fejlődéshez hasonló sikerekről — értünk el mérsé­kelt eredményeket. Az 1953-as és 1956-os szövetkezetellenes támadások nagy megrázkódta­tást okoztak a szövetkezeti mozgalom életében. Azonban a legutóbbi két év bebizonyí­totta, hogy a szövetkezeti gondolat mély talajra talált megyénk dolgozó parasztsága körében. Az ellenforradalmi kényszer hatására feloszlatott szövetke­zeti gazdaságok egy része köz­vetlenül az ellenforradalom után újjáalakult. Ez az újjá­alakulás olyan időszakban tör­tént, amikor nemcsak kény­szerről, hanem még szövetke­zet melletti agi.tációról sem lehetett beszélni a másdránvú fontos és sokoldalú elfoglalt­ság miatt. Folyt ellenben szö- vetkezetellenes agitáció, nem­egyszer kényszer, sőt fenyege­tés is. Az a tény, hogy a volt termelőszövetkezetek tagságá­nak egy része ilyen körülmé­nyek között is megtalálta a helyes utat, azt bizonyítja, hogy a belépő dolgozó parasz­tok önként, saját elhatározá­sukból, saját tapasztalataik alapján döntöttek a közös gaz­dálkodás mellett. S ha a szám­szerű eredményekkel nem is lehetünk megelégedve, kezde­ti eredménynek nem lebecsü­lendő, hogy napjainkban me­gyénkben 129 termelőszövet­kezet működik mintegy 43 ezer holdon, a termelőszövet­kezetben dolgozó parasztok száma pedig 4455. Egyre több a szakcsoportok, termelői társulások, vízügyi társulások, hegyközségek. — mint a közös gazdálkodás ala­csonyabb formáinak — száma. Országos hírű, kiváló termelő- szövetkezeteink vannak, mint pl. a barcsi Vörös Csillag, a ré­páspusztai Első ötéves Terv, a balatonöszödi Vörös Csillag, a ráksi Uj Élet stib. Helyeseljük és támogatjuk azt a törekvést, hogy az egymáshoz közel eső kisebb termelőszövetkezetek vagy pedig egyes jól működő nagy termelőszövetkezetek melletti kisebb termelőszövet­kezetek egyesüljenek. Az így kialakult nagyobb gazdaság­ban megvan a lehetőség a gaz­dálkodás javítására, a vezetés színvonalának emelésére. Termelőszövetkezeteink az idei kedvezőtlen időjárás elle­nére is bebizonyították fölé­nyüket. Búzából 1,75 q, rozs­ból 1 q, árpából 1,30 q, zabból 1,42 q-val több volt a holdan­ként! átlagtermésük, mint az egyénileg dolgozó parasztoké. Megyénkben az állami gaz­daságok 343 355 holdon gazdál­kodnak. A Balatomnagyfoereki ÁG pl. 15 000 kát. hold olyan területen, ameflv a felszabadu­lás előtt mocsár volt. és ma már csatornák hálózzák be. Ez a gazdaság évente 1200-tól 1500 embert foglalkoztat. 400 tonna kenyérgabonát, 8000 ton­na cukorrépát, 4000 tonna zöldséget és 350 tonna gyógy­növényt ad többek között a népgazdaságnak. A Lábocfi ÁG területén, ahol a terület nagy része homokos,*és emiatt emberemlékezet óta nem ter­mett lucernát, ma már a. ta­lajjavítás következtében egész táblákban termeli azt. Ugyan­itt a felszabadulás előtt a rozs alig 5—6 q-ás holdankénti át­lagtermést adott. A tőzegme- szezés folytán ugyanezen a te- ! rületen 10 q fölé emelkedett a rozs holdankénti átlagtermé­se. A megye 15 gépállomásán ■ 945 erőgep van. Ebből 724 a | szántó-traktor. Ez az állo­mány évente 580 000 normál­hold szántás elvégzésére ele­gendő. Ez majdnem annyi, j mint a megye összes szántóte­rülete. Gépállomásaink ezen- I kívül 68 kombájnnal és szá­mos munkagéppel rendelkez­nek. Nagy előrehaladás kulturális és szociális téren A dolgozók életszínvonalá­nak emelkedése, életkörülmé­nyeinek változása legjobban a kereskedelmi forgalom ala­kulásán mérhető le. Me­gyénkben 1955-ben 1356 mil­lió forint, 1957-ben pedig 1587 millió forint volt a ke­reskedelem forgalma. A nagykereskedelmi forgal­mat teljesen állami kereske­delem, míg a kiskereskedelmi forgalmat csaknem teljesen szocialista (tanácsi és szovet- | kezeti) kereskedelem bonyo- ! lítja le. Megyénkben 1954-ben 6570 rádiót, 823 motorkerék­párt és 5061 tűzhelyet vásá- | roltak. 1957-ben viszont már 18390 rádiót, 1221 motorkerék­párt, 1624 mosógépet vásárolt a lakosság. Kulturális és szociális téren is sikerekről adhatunk szá­mot. A megyében 1938-ban 774 elemi iskolai tanterem ! volt. Az 1957,58-as tanévben : az általános iskolák tanter- ' meinek száma 1172-re emel­kedett. A felszabadulás után 218 tantermet építettünk. A tanulók száma 1938-ban 801 volt, míg az 1957 58-as tan­évben a nevelők száma ennek több mint kétszerese: 1782, akik közül 580 tanári oklevél­lel rendelkezik. 1938-ban egy tanteremre átlagban 50 tanuló jutott, s ezzel az 50 tanulóval egy pedagógus foglalkozott. Igaz, hogy abban az időben a művelődéspolitika irányítói­nak az volt a véleménye, hogy a parasztnak nem kell mást tudnia, mint azt, hogy »ha esik az eső, az eresz alá kell állni«. Az 1957/58-as tanévben egy tanteremre 38, egy ne- I velőre pedig 25 tanuló jutott. 1 A felszabadulás után az ál­talános iskolákat 8 osztályosra szerveztük át, és a felsőbb osztályosok olyan tananyagot I is tanulnak, amit azelőtt a ■ polgári iskolában tanítottak. i A felszabadulás előtt me­gyénkben a 11 polgári iskolán kívül egy kereskedelmi, 3 gimnázium, és 1 gazdasági | középiskola működött. Jelen­leg 8 gimnázium, 1 tanító- : képző, 1 óvónőképző és 4 : technikum 'működik. E kö- , zépislkolákba összesen 3083 , tanuló jár. A munkás- vala- | mint parasztszármazású ta­nulók száma a felszabadulás előtti 25 százalékról több mint 55 százalékra emelkedett a középiskolákban. Sokat tettek tanácsaink az ] iskolánkivüH népművelés ér- : dekében is. Megyénkben 5 járási művelődési ház, 156 I falusi művelődési otthon mű- j ködik, a felszabadulás előtt ! egyetlen művelődési ház sem volt, s mindössze 30 falusi kultúrotthon működött. Mű­velődési otthonok építésére és átalakítására a tanácsok 1950—58 között majd 8 és fél millió forintot fordítottak. A művelődési otthonokban te­vékeny kulturális élet folyik. Ez év első felében kb. 2000 műsoros rendezvényt tartot­tunk, ezeket több mint 360 ezer érdeklődő tekintette meg. E szám hozzávetőlegesen any- nyi, mint megyénk összlakos­sága, Virágzásnak indult me­gyénkben a népi kultúra, és olyan elismert együttesek alakultak, mint a Somogy me­gyei, a kutasi, hedrehelyi, bu- zsáki, szenyéri, vízvári népi együttes vagy a lakócsai, szent- mihályhegyi délszláv együtte­sek. A felszabadulás előtt nem volt szervezett könyvtár- mozgalmunk. Ma Somogy­bán egy megyei, hét járási könyvtár és 225 népkönyvtár van. Ugyancsak hatalmasat fejlődött színházi kulturális életünk is. 1955-ben létrehoz­tuk az első állandó Somogy megyei színházat, a kaposvári Csíky Gergely Színházat. Nagy fejlődésnek indult a zeneoktatás is. Jelenleg 10 zeneiskolánk van, a zeneisko­lai növendékek száma több mint 1000. A felszabadulás előtt megyénkben csak 25—30 községben volt mozi. Jelenleg 17 normál-, 92 keskeny, 32 kiskörzeti és 6 vándormozi működik. Ezek tevékenységi köre megyénk valamennyi községére kiterjed. A felszabadulás előtt ösz- szesen 3 kórházunk volt, be­leszámítva az időközben át­csatolt szigetvári járási kór­házat is. Ezek közül a kapos­vári kórházban 651 ágy volt, jelenleg 1095 itt a kórházi ágyak száma. A marcali kór­házban 60-ról 133-ra emel­kedett az ágyak száma. Öt- vöskónyiban és Szabáson be­tegotthont, Mosdóson TBC- gyermekosztályt, Lengyeltóti­ban TBC-kórházat létesítet­tünk. Azonban e téren még mindig az országos átlag alatt vagyunk, és nem tudjuk meg­felelő színvonalon kielégíteni a mutatkozó szükségleteket. Az igények emelkedésének az az oka, hogy ma már a la­kosság jelentős része biztosí­tott, és olyankor is igénybe veszi a kórházi ápolást, ami­lyen esetben a múltban még csak nem is gondolt arra. 1957-ben pl. az SZTK közel 16 millió forintot fizetett ki táppénz címén. Míg 1939-ben 97 orvos volt megyénkben, 1957-ben már 302 volt az or­vosok száma. 58-ra ez a szám tovább emelkedett. Jelentősen javult megyénk lakosságának a gyógyszerellá­tása is, 1950 óta 8 új és 2 ki­segítő gyógyszertárat létesítet­tünk. Csököly, Gölle, Ist- vándi, Mesztegnyő, Somogy- fajsz, Somogysámson, Somogy- szob, Vízvár, Gamás és Tap- sony, valamint környékének lakossága tudná legjobban bi­zonyítani, mit jelent az, ha a szükséges gyógyszer hely­ben vagy közeli községben megkapható. 1950-től 58-ig megyénkben a gyógyszerfo­gyasztás a korábbinak kétsze­resére emelkedett* mivel ma már néni ráolvasással és ba­bonával, hanem gyógyszerrel gyógyítanak. i Erőteljesen fejlődnek községeink Jelentős eredmények szü­lettek a községfejlesztésben is. A felszabadulás előtt mind­össze 57 faluban volt vil­lany. Az elmúlt 10 év alatt 110 községet villamosítottunk. A falusi lakosság nagyra be­csülj ezeket az eredményeket, és saját hozzájárulásával is igyekszik a villamosítási költ­ségeket kiegészíteni, hogy mi­előbb kigyulladhasson falu­jukban a kultúra áldását je­lentő villanyfény. 1958-ban több mint 14 millió forintot szavaztak meg a megye fal­vaiban községfejlesztésre. Eb­ből faluvillamosításra 4, háló­zatbővítésre 3, betonjárdák építésére 3 millió forint jutott. Ezenkívül iskolai tantermek, óvodai férőhelyek, kultúrottho­nok létesítése, fásítás jelenti a községfejlesztési munka ki­bontakozásának sikereit. Ma már alig van megyénkben olyan község, melyben vala­milyen jelentősebb létesít­mény ne hirdetné a falu la­kosságának társadalmi össze­fogását A tanácsok előtt álló feladatok Ipari téren az MSZMP So­mogy megyei Bizottságának j iránymutatásával elkészítettük megyénk iparának hosszú időre szóló távlati fejlesztési tervét Már a legközelebbi időiben, a 3 éves terv során nagyobb összegeket fordítunk egyes iparágak és üzemek fejleszté­sére. így pl. a téglagyárak fej­lesztésére 2 és fél millió forin­tot, a Csurgói Faipart Vállalat fejlesztésére több mint 1 mil­lió forintot a Kaposvárt Hús-: feldolgozó Vállalat fejlesztésé­re több mint 5 millió forintot, a Siófoki Kenyérgyár befeje­zésére periig kb. 2 millió forin­tot juttatunk. Egyik legfontosabb felada­tunk a mezőgazdaság fejlesz­tése és szocialista irányba tör­ténő átszervezése. E feladatot egyszerre kell megoldanunk. Emelnünk kell a mezőgazda­ságban az egy egységnyi terü­letre jutó terméshozamot (át­lagtermést), s egész mezőgaz­! dóságunkat a belterjesség irá-: nyába kell fejleszteni. E célból ki kell alakítani a helyes ve­tésforgót. A helyes vetésforgó kialakítása természetesen 1 hosszabb időt vesz igénybe. Mintegy 16 százalékkal kell a ^ 3 éves terv során emelni a ta-; karmánynövények vetésterüle- | tét s ezen belül mintegy 50 j százalékkal a pillangósnövé-1 nyék vetésterületét. Ezáltal megteremthetjük az, alapját j fejlődő állattenyésztésünknek, mert a vetésforgóban történő ■ szerkezeti változás lehetővé te-; szi állatállományunk jó minő­ségű szálastakarmánnyal való ellátását. Azt állatállományon belül — a párt agrártéziseinek megfelelően — elsősorban a szarvasiTParhaállományt, főleg a tehénállományt kell számsze­rűen is fejleszteni. A talaj termőereiének pótlására nö­velni kell a műtrágyafelhasz­nálást, és mintegy 30 ezer kát. holdon kell biztosítani a talaj- javítást. meszezést. Az állami gazdaságokat és termelőszövetkezeteket példa­mutató mintagazdaságokká kell szerveznünk. Ahol meg­van a fejlesztés lehetősége, ott nem szabad megfeledkeznünk a számszerű fejlesztésről, j Evégből a szövetkezés lenini j elveinek — az önkéntesség és 1 fokozatosság — tiszteletben tartásával kitartó politikai fel- ! világosítást kell folytatni. Ugyanakkor meg kell terem­teni annak előfeltételeit, hogy . a termelőszövetkezeti paraszt- j ság élvezhesse mindazokat a gazdasági előnyöket, melyeket a kormányzat biztosít számá­ra. Nem szabad megfeledkez­nünk arról sem, hogy az ipar­ban és mezőgazdaságban előt­tünk álló feladatok megvaló­sításához emelni kell a dolgo­zók tudását, kulturális színvo­nalát. Ebből az elvből indul­tunk ki 3 éves tervünk össze­állításakor, amikor 74 általá­nos iskolai osztályterem léte­sítését tűztük célul. A három­éves terv során pl. Csokonya- visontán 4 tantermes, So- mogyszobon 4 tantermes, Ba- latonföld váron 4 tantermes, Szöllősgyörökcn 4 tantermes, Mezőcsokonyán 3 tantermes, lakén 2 tantermes iskola épül. j A hároméves terv során mű­I velődési célokra több mint 22 millió forintot fordítunk. Ez­i zel azonban főleg csak az ok- | tató-, nevelörminka technikai feltételeit biztosítjuk. Meg keli teremteni az oktatás színvona­lának emelését is. Arra kell törekednünk, hogy a tanításon kívül a nevelesi kérdések is előtérbe kerüljenek, és meg kell tenni az első lépéseket a politechnikai oktatás irányá­ban. Nem szabad beletörődni ab­ba, hogy azok az általános is­kolát végzett fiatalok, akik otthon maradnak és a mező­gazdaságban dolgoznak, befe­jezzék a tanulást. Ezek mű­veltségének bővítésére nép­középiskolákat és ezüstkalá­szos tanfolyamokat kell 'indí­tani, ahol az általános művelt­ségen kívül elsajátíthatják a fejlett agro- és zootechnikát, a gépi technika minimális is­mereteit. Továbbra is figyelemmel kell kísérnünk a falusi könyv­tárak működését és fejleszté­sét, a kultúrcsoportok és népi együttesek tevékenységét. Szociális téren ugyancsak bőven akad tennivalónk. A hároméves terv során 142-vel fejlesztjük a kórházi ágyak számát, s így minden 10 000 lakosra 38,6 ágy jut Mivel ez­zel még mindig nem érjük el az országos átlagot ezért, ha szükséges, az egészségügyi kormányzat segítségül hívásá­val kell lemaradásunkat pó­tolni. Tovább kell javítani a falusi lakosság jobb egészség- ügyi ellátása érdekében a kör­zeti orvosi ellátást, beleértve a körzeti orvosok számának emelését is. Bár a lakáshelyzet terén a hároméves tervben állami erő­ből 189 új lakást építünk, és tovább folytatjuk az állami tá­mogatással épülő családiház­építést is, a lakáshelyzet gyö­keres megj avulása hosszabb időt igényel. Fontos felada­tunknak tartjuk, hogy az ál­lami erőből épült új lakóhá­zak kiutalásánál a legjobban rászorultak részesüljenek előnyben. Helyes kezdeménye­zés volt a Kaposvári Városi Pártbizottság és a városi ta­nács végrehajtó bizottsága ré­széről az, hogy társadalmi megmozdulással is fokozzák a lakásépítések ütemét. Világo­sam kell azonban látni, hogy csak állami erőből a lakás- problémát nem lehet megol­dani. S az olyan lakásigény­jogosultak, akik tehetik, he­lyes, ha szövetkezeti alapon társasházakat építenek, ami­hez az állam is hathatós se­gítséget nyújt. Terveink szerint 1960-ra me­gyénkben már csak 16 olyan község lesz, mely nem rendel­kezik villannyal. Ezeknek a falvaknak a villamosítását részben állami erőből, részben pedig a községek anyagi hoz­zájárulásával 1961-re tervez­zük. Az elmondottakból látható, hogy úgy eredményeink, mint a megvalósításra váró felada­tok nagyok. Nagyok, de nem irreálisak. A megvalósítás el­sődleges előfeltétele, hogy a célkitűzéseket dolgozó népünk magáévá tegye és a tanácsok, valamint tanácstagok szervező munkája nyomán lássunk hoz­zá azok megvalósításához. Mindazok a feladatok, ame­lyeket érintettem, megvalósu­lás esetén a dolgozó lakosság érdekeit szolgálják. A tanács­tagoknak tehát arra kell tö­rekedniük. hogy szoros kap­csolatot építsenek ki válasz­tóikkal és egy-egy feladat meg­oldásánál mozgósítsák válasz­tókerületük egész lakosságát. A községfejlesztési munkát, amely ugyancsak a lakosság érdekeit szolgálja, a tanácsi munka szerves részévé kell tenni. Biztosítani kell, hogy a lakosság a községfejlesztési tervek összeállítása előtt mond­hassa el véleményét, kívánsá­gait, és a község lakossága ha­tározza meg azt, hogy milyen feladatok megvalósítását tartja szükségesnek felvenni a köz- ségfejiesztési tervbe. Eddigi eredményeink s a dolgozó nép soraiból most megválasztott tanácstagjaink biztosíték arra, hogy a magunk elé tűzött célokat elérjük, ipa­runk gyors ütemű fejlesztése mellett megteremtjük me­gyénkben a virágzó nagyüzemi mezőgazdaságot, s ezzel egy lépést teszünk előre a város és falu közötti különbség meg­szüntetése, a szocializmus fel­építése felé.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom