Somogyi Néplap, 1958. december (15. évfolyam, 284-307. szám)

1958-12-14 / 295. szám

Vasárnap, 1958, december 14. 4 SOMOGYI NÉPLAP Péter János feisxóiaiása a* Eissz-ben Zorin felszólalása a „magyar kérdés“ záró vitájában (Folytatás az 1. oldalról.) hanem a leghevesebb hideghá­ború felfokozott légkörét tük­rözi. Csak annyit mondhatok: még a határozatok szerzői is alig képzelhetik egy pil­lanatig is, hogy az ilyen harcias nyelvezetre oda­figyelnek majd azok, akik­hez szólni szándékoztak. Nincs az ENSZ-ben egyet­len tagállam sem, amely lenyelne ilyen sértést. A határozatok követelik a szovjet fegyveres erők vissza­vonását Magyarországról és az alapvető emberi jogok tiszte- letbentartását. Ezeknek a kö­veteléseknek semmi értelmük sincs. Ami az első (követelést illeti: aki csak valamelyest is isme­ri az Északatlanti Szövetség természetét és a varsói szer­ződés természetét — hadd je­gyezzem meg, hogy ez az utób­bi csak jóval az előbbi után jött létre —, nem csodálkozik azon, hogy a NATO tagjai szí­vesen látnák a szovjet csapa­tok visszavonását nemcsak Ma­gyarországról, hanem a Né­met Demokratikus Köztársa­ságból és Lengyelországból is. A tárgyilagos szemlélő vi­szont csodálkozhat k azon, hogy a világszervezet egy ha­tározatát egy regionális szer­vezet egyoldalú céljaira hasz­nálják fel. A szovjet csapatok olyan nemzetközi területi egyez­mény alapján tartózkod­nak Magyarországon, amelyre az alapokmány lehetőséget nyújt. Kizáró­lag azért vannak és ma­radnak Magyarországon, bogy védelmet nyújtsanak egyes NATO-országok ag­resszív szándékaival szem­ben, amelyek egyebek között ab­ban mutatkoznak, hogy ame­rikai katonai támaszpontok vannak Olaszországban és a Német Szövetségi Köztársaság területén. Azoknak, akik e tá­maszpontok védelmi jellegét hangoztatják, szerelném aján­lani, hogy olvassák el a The General Military Review, a NATO egyesített vezérkara fo­lyóiratának 1957. októberi szá­mát. A NATO vezető körei vol­tak olyan vigyázatlanok, hogy dicket (közöltek a magyaror­szági ellenforradalom katonai tapasztalatairól. A cikk elem­zi az ellenforradalom fogyaté­kosságait. és következtetése­ket von le arra nézve, hogyan kell a jövőben tervszerűbben előkészíteni és kihasználni az ilyen eseményeket bárhol a szocialista országokban. A cikk az államcsíny meg­oldását tartja helyesnek, mert az államcsínyek olcsóbbak és eredményesebbek. Gyakorlati tanáccsal is szolgál: »A táma­dás (államcsíny) szakaszában csalc azokat kell megsemmisí­teni, akiknet szabadsága ak­kor hátráltatná ezt. a szakaszt. A kormány vezetőinek semle­gesítésé íe van egy-két mód: vagy a halál vagy az őrizetbs- vétel«. És így következtet: »■•Ezek közül a halál általában a könnyebb és megbízhatóbb megoldás, ami bizonyára a véglegesebb is«. Azt hiszem ehhez nem szükséges kom­mentár, ezek a szavak magu­kért 'beszélnek. Ezek nem­csak a NATO bizonyos szán­dékait mutatják, hanem a szándékok erkölcsi értékét is. A varsói szerződést a nem­zetközi béke és biztonság ér­dekében kötötték. A szovjet csapatok magyarországi tar­tózkodása semmilyen kapcso­latban sincs az ellenforrada­lommal, sem Magyarország beliigyeinek bármely vonatko­zásával. A csapatokat bizonyosan visszavonják, ha a NATO ha­talmak áttérnek a béke poli­tikájára, de akkor is vissza­vonhatják, mint például Ro­mániából, ha ezt a varsói szerződés tagállamai lehet­ségesnek tartják a nemzetkö­zi helyzet szempontjából. Szeretnék most válaszolni a második követelésre, arra a felhívásra, amelyet az alap­vető emberi jogok tiszteletben tartása érdekében intéztek — idézem — a »jelenlegi ma­gyarországi hatóságokhoz«. Nem szeretném, ha félreérte­nének. Kormányom nem akar szemrehányást tenni azért, mert a megfelelő magyar kor­mány megnevezése helyett a »jelenlegi magyarországi rend­szert«- vagy »hatóságok« meg­határozást használták. Tud­juk, hogy ezek a kifejezések milyen erkölcsi tulajdonsá­gokból és szándékokból fa­kadnak. Ugyancsak nem aka­rom megsérteni azokat, akik a határozatokat megszavazták. Szeretném, ha a közgyűlés tudatában lenne, hogy a magyar nép vezetői az el­múlt évtizedekben hosszú éveken át szenvedtek a magyar nép emberi jogai­ért, s nincs szükségük ar­ra, hogy olyanok oktassák ki őket az emberi jogok­ról, akik — hogy többet ne mondjak — sohasem hoztak áldozatot saját né­pük nagy tömegeinek em­beri jogaiért. Ezt csak mellékesen kíván­tam megjegyezni. Ami érdemben vonatkozik az emberi jogok tiszteletbentar- tására, teljes határozottsággal meg kell mondanom, hogy azokat a jogokat az ellenfor­radalom fenyegette, és az, ellenforradalom leverésével állította helyre. Teljes határozottsággal le kell szögeznem, hogy egyet­len egy esetben sem emeltek vádat pusztán azért, mert va­laki részt vett az 1956 őszi eseményekben. A bírósági el­járás kizárólag azokra a bűn- cselekményekre szorítkozott, amelyek akkor is büntetendő cselekményeknek minősültek volna, ha nem lett volna ellenforradalom. Az összes ilyen vizsgálatok és eljárá­sok már régen befejeződtek. Befejezésül még szólnom kell arról, hogy miért nem tettünk eleget a közgyűlés ha­tározatainak, miért nem nyúj­tottunk támogatást azoknak, akiknek a közgyűlés vala­milyen módon a magyar kér­déssel kapcsolatban megbízást adott? Itt az. ötös bizottság tisztelt tagjaira, valamint Van Vaitahojakcn herceg őfensége thaiföldi delegátusra gondo­lok, és szeretném tisztázni a főtitkár magyarországi láto­gatására szóló meghívásunkat. Az elmúlt két év során és jelenleg is a közgyűlés bár­mely tagját, hangsúlyozom: még az amerikai delegá­ció bármely tagját is szír vesen látnánk Magyar- országon, feltéve, hogy látogatása nem függ ösz- sze a közgyűlés Magyar- országra vonatkozó hatá­rozataival. Vannak ebben a teremben olyan delegátusok, akik nem­régen jártak Magyarországon, és olyanok, akik a közeljövő­ben készülnek oda utazni, hogy tájékozódjanak arról, amit meg akartak vagy meg akarnak tudni; de ezeknek a látogatásoknak semmi közük sincs és nem is volt a köz­gyűlés határozataihoz. A distinkciót legjobban a ma­gyar kormány nevében a fő­titkárhoz intézett meghívás mutatja. Kormányunk szívé­lyes meghívására a főtitkárt örömmel üdvözöltük volna, ezután is bármikor örömmel üdvözölnénk Magyarországon. Minden lehetősége meg lett volna arra, hogy tetszése sze­rint bármely kérdésről beszél­gessen és tárgyaljon, és hogy meghallgassa azok legőszin­tébb véleményét, akikkel ta­lálkozni kívánt volna. Láto­gatásának azonban jogi és erkölcsi akadálya támadt, mi­helyt nyilvánvaló lett, hogy látogatásának tárgyát a köz­gyűlés határozataival kapcso­latos egyes kérdésekre szándé­kozik korlátozni, ezzel esetle­ges látogatását valamiféle el­lenőrző körútnak tüntetve fel. Szeretném, ha a közeljövőben egyetértene velünk ebben a tekintetben. Befejezésül ezeket mondotta Péter Jáno6: — Újra szeretném hangsú­lyozni, hogy gyakorlati szem­pontból hasznos lett volna, ha segítséget adunk ezeknek a megbízottaknak. De ez komp­romisszumot jelentett volna elvi kérdésben a magyar nép számára, amely kizárólagos döntőbíró ebben a kérdésben. Úgy hisszük, hogy erre a ha­tározottságra szükségünk van. Ha valaki megkérdezné: mi lesz az álláspontunk az új ja­vaslattal kapcsolatban, szeret­ném megkérni: hasonlítsa ösz- sze az előzővel, nézze meg, van-e közöttük va’ami kü­lönbség. Teljes tisztelettel a szervezet és az alapokmány iránt az a véleményünk, hogy eljön az az idő, amikor a közgyűlés többsége osz­tani fogja véleményünket, és a feszültség csökkené­sével a közgyűlés vissza­vonja valamennyi határo­zatát az úgynevezett ma­gyar kérdésben. Ezt kívánjuk, ezért dolgo­zunk, nemcsak a magyar nép, hanem a nemzetközi feszült­ség csökkentése érdekében is. New York (TASZSZ). V. A. Zorin, a szovjet küldöttség vezetője nyilatkozott az úgy­nevezett , magyarországi hely­zetnek az ENSZ-közgyúlés XIII. ülésszakán tartott viiá- jában. Kijelentette: Nem első eset, hogy az Egyesült Államok és más nyugatii országok poli­tikája következtében az ENSZ közgyűlése nem foglalkozhat az ENSZ alapokmányában meghatározott feladataival, s olyan lényegtelen, kiagyalt és provokatív kérdések megvita­tására vesztegeti ideiét, ame­lyek csökkentik az ENSZ te­kintélyéit, s nem enyhítik, ha­nem fokozzák a nemzetközi feszültséget. A Szovjetunió és a többi szocialista ország nem első íz­ben kerül szembe a bérügyeik­be való beavatkozás imperia­lista kísérleteivel. Ezek az or­szágok képesek arra, hosv megfelelő módon megvédjék magukat. Lényegesen rosszabb lenne azonban néhány ország­nak — különösen azoknak a kis országoknak, amelyeknek ma míg nincs bátorságuk elő­re nézni és elgondolkozni azon, hocrv milyen is lenne az ő helyzetük —, ha az Egyesült Államok és néhány más nyu­gati hatalom arra használhat­ná fel az ENSZ-t, hogy dur­ván beavatkozzék ezeknek az országoknak a belügveibe, amelyeknek még nincs lehető­ségük arra. hogy visszaverjék a szuverén jogaik és függet­lenségük ellen támadó erőket. AngMa. Franciaország és Iz­rael Egyiptom elleni "támadása sem tanít bennünket, az ENSZ tagjait? Vaev az im­perialisták múlt évi Szíria el­leni összeesküvése s az Egye­sült Államok és Anglia Liba­non és Jordánia elleni inter- ; venciója nem késztett vála-1 mennyiünket, arra, hogy ismét és ismét elgondolkozzunk azon a szerepen és felelősségen, amely az államokra hárul az ENSZ-nek, mint a béke meg­őrzése hatásos fegyverének fenntartásában és megerősíté­sében? Mindazok a küldöttségek, amelyek e kérdésnek az ENSZ-ben történő megvi­tatását javasolták, de azok is, amelyek bármilyen ok­ból kifolyólag nem voltak elég bátrak ahhoz, hogy az új provokáció ellen fel­lépjenek, gondolkozzanak csak el még egyszer, hova taszítják ezzel az Egyesült Nemzetek Szervezetét, mi­lyen megalázó szerepet juttatnak neki, és ennek milyen következményei le- i hetnek. Zorin ezután a magyarországi el 1 enforradalom kirobbantásá- . nak körülményeiről szólott. ! Okmányszerűen bebizonyoso­dott. — mondotta —, hogs’- a magyarországi ellenforradalmi lázadás előkészítésében és megszervezésében az amerikai és más nyugati hírszerző szol­ga1 átoknak jelentős szerepük volt. A magyarországi ellen- forradalmárdkat előre meg­szervezték. és kívülről irányí­tották. Irányító központot szerveztek, külön csoportokat jelöltek ki a fegyverraktárak elfoglalására, megállapították Budapesten és más városok­ban a támadás célpontjait, szállítóeszközöket mozgósítot­Az ENSZ közgyűlés plenáris ülése elfogadta az úgynevezett magyar kérdésben beterjesztett határozati javaslatot A határozati javaslat ellen szavaztak: a Szovjetunió. Ma­gyarország, Albánia, Bulgária, Bjelcrusszia, Csehszlovákia, Lengyelország, Románia, Uk­rajna és Jugoszlávia. Tartózkodott a szavazástól: Afganisztán, Ceylon, Etiópia, Finnország, Ghana, Görögor­szág, India, - Indonézia, Irak, Libanon, Líbia, Marokkó, Szaud-Arábia és az Egyesült Arab Köztársaság. Nem volt jelen a szavazáson Izrael és Jemen küldöttsége. A közgyűlés; mandátum vizs­gáló bizottsága pénteken is­mét úgy határozott, hogy nem hoz döntést a magyar ENSZ- küldöttség mandátumának kérdésében. A bizottság — miként 1956- ban és 1957-ben — hat szava­zattál 1 ellenében két tartóz­kodás mellett elfogadta az Egyesült Államok küldöttségé­nek ilyen értelmű javaslatát. Az amerikai javaslat mellett szavaztak; Franciaország, Chi­le, Argentína, Törökország, az Egyesült Államok és Dél- Afrikai Unió. A javaslat ellen szavazott a szovjet küldöttség. Nepal és Tunézia tartózko­dott a szavazástól. N. Sz. Hruscsov interjúja a Süddeutsche Zeitung tudósítójának Moszkva (TASZSZ). Nyikita Hruscsov, a Szovjetunió Mi nisztertanácsának elnöke in­terjút adott Hans Ulbricht Kampskinvk, a Süddeutsche Zeitung című nyug»1 német lap tudósítójának. Nyugat-Berlin szabad vá­ros státusát jellemezve Nyi­kita Hruscsov kijelentette: Nyugat-Berlinnek szabad vá­rossá kell válnia, amelynek gazdasági és po’itikai életé­be nem avatkozhat be egyet­len állam sem, beleértve a jelenlegi német államokat is. A szabad városnak demokrati­kus elveken alapuló saját al­kotmánnyal kell rendelkeznie. A törvényhozó hatalmat a lakosság által szabadon választott parlament, a végrehajtó hatalmat pedig az általa kinevezett kor­mány gyakorolná. A vá­ros saját független igaz­ságszolgáltatással rendel­kezne. Gazdasági tekintetben egy­séges egészet képezne, saját költségvetéssel, saját bank­kal, saját pénzforgalommal és adórendszerrel. A nyugat-berlini biztonsági kérdésekről Hruscsov kijelen­tette: aligha lehetne Nyugat- Berlin biztonságának szava­tolására jobb módszert talál­ni, mint a négy nagyhatalom és a két német állam ilyen irányú kötelezettségvállalásit. Hruscsov hozzáfűzte: hogyha szükséges, ezeket a szavatos­sági kötelezettségeket az Egyesült Nemzetek Szerve­zete is rögzíthetné. A Szov­jetunió és a Német Demokra­tikus Köztársaság kész részt venni a szabad város státusá­nak szavatolásában. Egyelőre csak a nyugati hatalmak vo-; nakednak ettől — jegyezte meg Hruscsov. | A szovjet kormányfő ismét hangsúlyozta, hogy a nyugati hatalmak csapa­tainak berlini tartózkodása »rákos daganat«^ amely olyan mértékben megnö­vekedhet, hogy konfliktu­sok, majd nyílt katonai összetűzések támadnak. . Mi ennek a rossz indulatú daganatnak a megszüntetését javasoljuk — mondotta Hrus­csov, — Javaslatunk megva­lósítása kezdetét jelentheti az európai helyzet tisztázódásá­nak és megjavulásának. Hruscsov hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió hajlandó visz- szavonni az európai országok területén ideiglenesen tar­tózkodó csapatait, ha a nyugati hatalmak ugyanezt megteszik. Ha ezeket a javaslatokat el­fogadják — mondotta Hrus­csov —, készek lennénk hoz­zájárulni a két német állam területén tartózkodó külföldi csapatok csökkentésének és kivonásának ellenőrzéséhez. A szabad város státusa — jelentette ki Hruscsov — nem hárít Nyugat-Berlinre olyan kötelezettségeiket, amelyek megterhelnék a várost és la­kosságát. Nyugat-Berlin azon­ban nem engedheti meg, hogy saját területén bármely más állam és mindenekelőtt az NDK ellen irányuló ellenséges tevékenységet, aknamunkát és propagandát fejtsenek ki. A Szovjetunió természetszerűleg kész lesz előterjeszteni stá­tusának részletesebb meghatá­rozását is. Ezen túlmenően készek vagyunk megvizsgálni a nyugati hatalmak bármilyen javaslatait. A Szovjetunió Miniszterta­nácsának elnöke hangsúlyozta, j hogyha a nyugati hatal­mak elutasítják Nyugat- Berlin szabad várossá mi- 1 nösítését, nem marad I semmiféle tárgyalási alap a nyugati hatalmakkal a ■ berlini kérdésben. Hruscsov így folytatta: nem hisszük, hogy Nyugat háborút akar kirobbantani a berlini megszállási rendszer marad­ványainak felszámolására irá­nyuló, szovjet javaslat miatt, továbbá amiatt, hogy az NDK teljés szuverenitásra tesz szert azoknak a funkcióknak átvétele után, amelyeket ideig­lenesen a szovjet fél gyakorol. Ha azonban ez — legnagyobb sajnálatunkra — megtörté­nik —, ha megsértik az elbai ha­tárt, és agressziót követ­nek el a Német Demokra­tikus Köztársaság ellen, a Szovjetunió — mint az NDK hű szövetségese — teljesiti a varsói szerző­désből folyó kötelezettsé­geit, és az NDK-val együtt megvé­delmezi szárazföldi, vízi és légi határainak sérthetet’.ensé- ! gét. A kérdés legjobb megr | oldása az lenne — jegyezte meg Hruscsov —, ha véget vet­nének a háborús játéknak, A! szovjet kormány — je­lentette ki Hruscsov a továb­biakban — maradéktalanul helyesli azoknak a nyugatné­met köröknek a véleményét, amelyek azt tartják, hogy az atomfegyverek nem szolgál­hatják a Német Szövetségi Köztársaság biztonságát, és hogy a nyugatnémet haderő atomfelfegyverzése, ilyen fegy­verek nyugat-németországi el­helyezése — minthogy mind­ez még tovább sodorja Nyu­gat-Németországot. a háborús előkészületek útján — az I NSZK összeomlásának s a né­metek milliói pusztulásának veszélyét rejti magában. A szovjet kormányfő a to­vábbiakban arra emlékeztetett, hogy a szovjet kormány fel­tétlenül támogatja a Német Demokratikus Köztársaságnak a két német állam államszö­vetségének létrehozására irá­nyuló javaslatát. A német békeszerződéssel kapcsolatban Hruscsov meg­jegyezte: Adenauer kancel­lár, akárcsak NATO-beli part­nerei olyasféle békeszerződésre j törekszenek, amely gyakorlati­lag megszüntetné a Német Demokratikus Köztársaságot. Ha már így áll a dolog — je- | lentette ki Hruscsov —, a Né- ] met Demokratikus Köztársa­ságban é!ő németek javasol-" I hatnák a Német Szövetségi j Köztársaság megszüntetését és i az ország újraegyesítését olyan szocialista elvek alap­ján, amelyekre az NDK épül. Nyilvánvaló azonban, hogy a kérdésnek mindkét felvetése irreális. A német kérdés vég­érvényes megoldásának egyet­len reális lehetősége a békés rendezés útja. A német béke­szerződés megkötésekor két­ségkívül számolni kell a két német állam létezésével, s e két államot be kell vonni a négy nagyhatalom tárgyalásai­ba. tak fegyverszállításra, és ki­jelölték a fegyver elosztó he­lyeket. A magyarországi ellenforra­dalom terveit az Egyesült Ál­lamokban dolgozták ki, a Horthy-fasiszta csapatokat fő­leg Nyugat-Németországban képezték ki, a diverzánsoikat és a fegyvereket pedig Auszt­rián keresztül illegálisan jut­tatták el Magyarországra. Ez az imperializmus való­ságos fegyveres interven­ciója volt a Magyar Nép- köztársaság ellen, amely háborúvá is fejlődhetett volna, ha a magyar nép és hű barátai nem húzták volna keresztül a provo­kátorok és kalandorok szá­mításait. Több száz példát lehet em­líteni, hogyan folytatták és folytatják a külföldi kémügy­nökségek, elsősorban pedig az amerikai hírszerző szervek Magyarország elleni akna­munkájukat. Számos vitathatatlan bizo­nyíték mellett erről tanúsko­dik az a tény is, hogy a NATO-nak azok a szer­vei, amelyek részt vettek a magyarországi ellenfor­radalmi zendülés megszer­vezésében, most elemzik saját kudarcuk okait. Zorin a továbbiakban idézett a NATO-nak, ennek az agresz­szív tömbnek »Általános kato­nai szemle« (General Military Review) című lapjából, amely kifogásolja, hogy a NATO-had- sereg tisztjeinek képzésében »a katonák igen kevés figyel­met szenteltek az államrend megdöntésére irányuló fordu­latok technikai részleteinek«, és hogy »a tiszti iskolák leg­többjében nem tanulmányoz­ták az államrend megdöntésé­nek« módozatait A cikk pontos utasítással látja el a NATO tisztjeit, va­lamint a különböző országok­ban működő ügynökségeket hogyan kell megszervezni a földalatti mozgalmat, hogyan kell fegyverrel ellátná az ö&z- szeesküvőket é l kapcsolatot fenntartani a külfölddel. Azoknak a kormányoknak a képviselői, akik felálltak itt hogy védelmezzék egyes nyu­gati hatalmaknak a magyar- országi ellenforradalmi láza­dással kapcsolatos ténykedé­seit, álljanak hát a tribünre, és cáfolják meg azokat az iszonyú utasításokat, inst­rukciókat, amelyeket a NATO szervezetében ad­nak a különböző országok törvényes kormányainak megdöntésére. Ami a magyar ügyet illeti —< amely állítólag megvitatásra szorul —, ilyen ügy nem lé­tezik. Magyarországnak van kor­mánya, amely a nép bizal­mát élvezi. A nemzetközi provokátorok által az or­szágra zúdított súlyos megpróbáltatások után a magyar nép még szoro­sabban tömörül vezetői és szocialista munkáspártja köré. Nem volt és ma sincs sem- | miféle alap arra, hogy az ENSZ megvitassa a »magyar kérdést«, amelyet a hideghá­ború céljára tákoltak össze. Aki azt hiszi, hogy e kér­dés napirendre tűzésével bárkit is meg tud félemlí­teni, nagyon téved. A Szovjetunió és a szabad I Magyarország többi barát- 1 ja megvédi Magyarorszá­got Magyarország nem volt és nem is lesz az Egyesült Államok vagy bármely más állam gyar­mata. így akarja a ma­gyar nép, és így Is lesz. Egy kis majom utazik a világűrbe Cape Canaveral (Reuter). Az amerikai hadsereg Cape Canaveral-i kísérleti telepé­ről szombaton kiröpített Ju- piter-rakéta orr-részében egy kis majmot helyeztek el. A tervek szerint az 50 ton­na súlyú rakéta 600 mérföld magasságba emelkedik uta­sával, orr-része pedig elérheti óránként a 10 500 mérföld se­bességek

Next

/
Oldalképek
Tartalom