Somogyi Néplap, 1958. december (15. évfolyam, 284-307. szám)

1958-12-07 / 289. szám

Vasárnap, 1958. decenfcer '*• 6 SOMOGYI NÉPLAP Az (dacsong kisvárosi házak közé szorult téren már messzi­ről feketéink a tömeg. Általá­ban a fiatalok vannak több­ségben, de találhatók köztük idősebbek is. A kabátok hajtó­ián nemzetiszín korkárdák, a tömegben zászlók lengenek. Egy hang töri meg a várakozó csendet: — Éljenek a honvédek ■— Éljen!! — veszi át a so­kaság, s az éljenzés betölti a teret. Ekkor egy fiatal géppiszto- lyos katona, miután a sapká­ján lévő csillagot nemzetiszín ről képet ad a film, vagy csak Film a kommunistái helytállásról Forgatják a Becsület című legújabb, paraszttárgyú magyar filmet szén más. A jelenetek kéthar- részletet ragad ki abból? lári Zoltán, ifj. Szabó mad része egy vidéki kisvá- — Feltétlenül csak egy moz- Gyula, Rajz János, Sze- rosban játszódik, ezért is vá- zanatot ragadunk ki. Mindent ni e s Mari... A film valószí­lasztottuk Vácot, mivel ilyen egyszerre nem is lehet filmre nűieg január közepére készül légkörű főteret sehol az or- vinni, hiszen oly sok dolog tör- el. szágban nem találtunk. Itt tént azokban a napokban. Pásztor- István opera­rendeztük be a filmhez szűk- — Mi a véleménye, éppen tör így beszél a film felvételei- séges laktanyát is a Süketné- az események sokrétűsége ről. ma Intézet épületében. miatt a közönség nem tartja — Elég nehéz körülmények . „ majd önkényesnek a filmbeli között dolgozunk, mert a köd — Az egesz ellenforradalom- eseTnénvfüzért? ;— ------------- ^— i gen erős és hideg van. Kora — Tekintve, hogy mindenki reggel óta folynak a felvéte- szeme szerint nem lehet fii- lek. met csinálni, ez eleve nem El kell még mondani, hogy is jöhet számításba. Én min- ez a kis főtér szinte minden- denki szeme szerint nem lát- nap változtatja képét. Mire a hatok, csak úgy, ahogyan Do- 400 főnyi statisztéria megérke- bozy Imre, az író és Ko- zik, azaz száz pesti — akiket vács Sándor, a dramaturg autóbuszok szállítanak a fel­látta. vételek helyére —, száz váci — Milyennek ígérkezik a felnőtt és kétszáz diák, akkorra film? a laktanya kerítése is áll. Este — A mondanivalója nagyon ugyanis a Zrínyi laktanyává szép, a kommunista becsület- kinevezett Süketnéma Intézet ről szól, ezért a fiataloknak is elől elhordják a keménypapír nagyon tanulságos. »kőfalakat« és »vasrácsot«, Még egy kérdés Keleti Már- mert éjjel nekitámaszkodná- tonhoz: nak —annyira hasonlít az ere­— Kik a szereplői a film- detire. nek, s mikorra készül el? Közben a tér másik oldalán Jelenetek a filmből. szalaggal kicserélték, kilép az első sorból, és drámai erővel mondja a katonáknak: — Imre ne lőjetek! — Ne lőjetek! — Ne lőjetek, magyarok vagytok ti is! — veszik át a szót a mellette lévők. Ugyanúgy, mint 1956 októ­berében történt... Azaz mégsem úgy, mert hi­szen itt jupiterlámpák osz­latják az erősödő ködöt, s a kiabálás is vezényszóra törté­nik. A katonák pedig egyelő­re nem akarnak senkire lőni. A fenti részlet ugyanis csak egy jelenet a Becsület című új magyar filmből, melynek utolsó külső felvételeit forgat­ják Vácott. A forgatókönyvet D ob ozy Imre írta a szín­padon nagy sikert aratott Szélvihar című paraszttárgyú drámájából. Cselekménye az ellenforradalom napjaiban ját­szódik, s arról szól, hogy egy volt cseléd, kommunista pa­rasztember hogyan áll helyt az ellenforradalom napjaiban, amikor még saját katonatiszt — A tulajdonképpeni fő­szereplő a Csendes Imre fő­hadnagyot alakító Bit skei Tibor, aztán Gobbi Hil­da, Görbe János, M a k­gyülekezik a »tömeg« — a sta­tisztéria —, és megkezdődnek a próbák. Elhangzik a figyel­meztetés: — Forgalom megáll!! Csen­det kérünk, felvétel indul! Világítanak a jupiterlámpák, s a tömeg kiabálva közeledik: — Aki magyar, velünk tart... Fegyvert a népnek!... — Aztán megállnak, s a sorok közül egy malteros ruhás, uta­zótáskás munkás lép ki, vé­gignéz a kiabálókon, s fejcsó­válva újra eltűnik a hadoná- szók között. Rajz János — mert ö a munkás — egy szót sem szól, de mégis sok monda­nivaló van ebben a néma je­lenetben. S a szemlélő talán kifogástalannak is tartaná, de a rendező ismételtet megint, amíg csak hibátlannak nem találja a jelenetet, s ezért még néhányszor felhangzik: — Figyelem, csendet ké- j rünk! Felvétel indul. Király Ernő ♦♦♦<►♦ ♦ »♦» ■ ♦♦♦♦♦< «■ • "Zúgjon a dal Egy délután a II. Rákóczi Ferenc r Általános Iskolában FIUK, LÁNYOK jókedvű kör felszerelésének gyarapíta­nia is elpártolt. S mivel a film t zsivaja tölti be az iskolaud- sara. lényegesen több ábrázolási le­hetőséget teremt, mint a szín­pad, két felvétel közti szünet­ben megkérdeztük Keleti Mártont, a film rendezőjét, hogy miben tér el a Becsület a Szélvihartól. — A film lényegesen több, mint a dráma. Abból tulajdon­képpen csak az apa-alapmo­tívum marad meg, a többi egé­TÖRÖK ZSÓFIt LÁTOMÁS A kislány szőke. Csókot int a napnak. S az ízes arcba Éhesen harapnak A szél-legénykék, Ajkuk tágra tárva.... Felnéz az utca, S egy víg kamasz reája. Mert hármas ablak, Honnan — kandin állva ■ Alákacsint a Sürgő nagyvilágra. ‘ Oly boldogan, mint Fény, mi reggel éled... Szép kép keretben, Címe: »Vár az élet.« Reátekintek Én is, mégse látom. Egy mártír lánykát Látok messzi tájon. Zord padlásablak Őrzi ezt a képet... Bús alkotás. A Címe: »Vár a végzet«. E kislány barna. Csókot int a dalnak. Sötét hajába Szellők nem hatolnak. Csodás szemében Könnyet gyásza szétold... S alant az utca Messzebb, mint az égbolt. Rút padlásablak! És ő mégis áldja, Mert átfér rajta az Égbolt csepp zománca, És rásimul pár Csillag szűzi arca: A bűbájos, kis Halvány Anne Franckra, : vart — vége a tanításnak. Ha- — Október közepe táján ki- : zafelé indulnak a gyerekek; s rándulást rendeztünk Bada- alig egy-.másfól óra múlva is- cscny—Szágligetre. A gyerekek mét hangosak a termek, az közül sokan fényképeztek, így udvar. született meg az elhatározás, hogy szakkört alakítunk, s rendszeresen foglalkozunk fényképezéssel. — Magunk készítettük ezt a színes lámpát cserélheti szí­nekkel és a nagyítót — mutat­ja. — A lámpa bolti ára 170 forint, a nagyítóé pedig 1300 körül van. így 20, illetve 150 forintból kikerült. HALASZ JÁNOS a könyv­kötő szakkör vezetője. Nemrég még ő' maga sem értett a könyvkötészethez, de elment egy szakemberhez, és Diera József szívesen segített. —> Karton-, vászondarabká­kat kaptunk — mondja —, s a harmadik kötés már egészen jól sikerült. Először csak a ha­todik osztályosok köziül jelent­keztek, aztán jöttek mások is, .mo“'ekés^?ék s most mar naponként szaporo­dik a szakkör- létszáma. Leg­ügyesebb talán a kis V u n c s Pista, aki ezenkívül hegedül­ni tanul, és fotózik is. Még a nevelők közül is kedvet kap­tak néhány an: Balks a La- josné és Vermes Imré- né notesze ás készülődőben I van már. . — Felszerelésünk, sajnos I nincs, de azért így is megy a TI-TÄ-TÄ — hangzik a búgó-sipoló hangja, amint Tuba Laci adja a jeleket. Német Feri hallás után veszi: alma, dió, fa ... A híradástechnikai szakkör tagjainak Nagy Előd, az is­kola igazgatója tanítja a mes­terség csínját-bínját. Ez év ja­nuárjában 18-an kezdték meg itt a tanulást a felső tagozat­beliek közül, s ma már mind­annyian ismerik a morze-ábé­vagy erősáram-ipari techniku| mokban akarnak továbbtanul-5 ni. Célunk, hogy kibővítsük az j itt tanultakat, s különféle igya-1 kor la ti munkák elvégzésével ♦ felkészítsük a gyerekeket a fel-} sőbbfekú oktatásra. Németh Feri, Várko-J nyi Csaba, Rozinán Im-I re. Tuba Laci és Benke} Imre az elektromos áram fe- j szülts,égének mérésére készül­nek. A műszer mérési határa 6 volt. a mérendő feszültség azonban nagyobb lesz ennél. Kiszámítják, milyen nagyság előtétellenállást kell alka mázniuk, aztán büszkén olvas­sák az eredményt a műsze skáláján. — Meg tudják mérni és tudják számítani a vezeték é lenállását. Ismerik az ellená lások soros és párhuzamos kapcsolását, kiszámítják eredő ellenállást. Januárban galvanizálással, niklkelezésseí ismerkednek meg a gyerekek. ♦ munka. Szorítónak a vázlattá- cót. Hamarosan megkezdik a ; zetet, a gyerekek meg tan­♦ könyveiket használ ják... Most. } hogy megjött a hideg, beköl- } (özünk a folyosóról a tanári­♦ ba... Eddig csak noteszeket t készítettünk, s ha már jobban j megy, akkor az iskola folyóira­♦ tait kezdjük bekötni. ♦ — Bekötjük mi még az isko- J lai könyvtár könyveit is! : * * * ! — KÉT HÓNAPJA kezdtük I meg a munkát — mondja M a- jgyar József, a foto szak- I kör vezetője. — Helyiség hiá- I nyában az Uítörőházlbam dolgo­♦ zunk, az iskolában az elméle­♦ tá oktatást kapják meg a gye- } rekek. Megismerkednek a } fibnteohmika alapvető kérdé- } seivél, az előhívás, másolás, ♦ nagyítás technikájával. Csupa ♦ kezdőkkel indult a szakkör, } nem volt felszerelésünk. Már mindent elkészítettünk mondatok és kisebb szövegeik továbbítását. — Tudják a gyerekek már a zászlójeleket is — mondja Nagy elvtárs. — Áprilisban ki­mentünk a szabadba, s zászlók­kal beszélgettek egymással a közeli dombokról, A szöveg vétele hallás után történik: egyelőre nincs olyan készülé­künk, amely szalagra rögzíte­né a jelekét... Van két tele­fonunk, januárban majd en­nek bekötésével, szerkezetének megismerésével foglalkozunk. AZ ISKOLA NAPKÖZ OTTHONÁBAN délelőtt a alsó, délután pedig a felső ősz tályogokkal foglalkoznak. — Három éve működik a otthon, két éve dolgozom itt mondja Baksa Lajosne Megtanulják. írják leckéket gyerekek, aztán játszink dolgozunk. Igen, dolgozunk persze félig szórakozva. Kosaras Ilonka és Pócs Magdi éppen egy kis virágcserepet fest. Csík La jós az édesanyja névnapjára festett dobozt mutatja. — A fiúk leginkább virág tartó pálcákat készítenek, Iá nyok pedig kézimunkáznak A VIII. osztályos Benke festenek, stoppolnak, foltoz- Imre, majd a VII. osztályos nak, és a gombfelvarrást ta- Vermes Pityu ül a készü- nulják meg. Vannak diafilm­• «* ,i. szálljon az ének, munkások ajkán csengjen a küz­delemteli múlt s a jelen alkotó munkájának gyönyörű himnusza. Ez a gondolat adott tápot az elhatározásnak, ez hw és vár most férfit és nőt, öreget, fiatalt. Nem volt a fel­szabadulás óta, és nincs ma sem kórus Kaposvárott, mely a proletárkultúra, a munkásosztály képviselőjének nevez­hette volna magát. Nincs és a meglévő erőkből nem is le­hetett. Ugyan, ki hivatott megénekelni a munkásmozgalom történetét, az alkotás láza, a munka szépségének gondola­tát, ha nem maga a munkás? Az, aki nemcsak együtt­érzésből vagy kényszerűségből, hanem szívből és meg­győződésből is áll a mi ügyünk, az ő ügyük oldalán. A munkás, aki napról napra keményen markolja a szerszám nyelét, s új világot épít, ma és mindenkor büszkén em­lékezik osztálya felszabadulás előtti küzdelmeire. Benne él a mában, jobban, mint bárki, s maga irányította fejlődé­sünk mozzanatait énekelheti meg. Miért nem volt eddig munkáskórus? Lehetett volna. Talán hanyagság okozta, tálán politikai, gazdasági harcunk vonta el a figyelmet. De éppen ügyünknek lesz szószólója, ennek a harcnak képviselője a kórus, mely a zene eszközei­vel, a kultúra frontján is megvívhatja csatáját. Semmi sem állhatja útját a kórus megalakulásának. A városi pártbizottság, a művelődésügyi szervek, a tömeg­szervezetek és üzemi vezetők szinte egy emberként támo­gatják az ügyet. És meggyőződéssel állíthatjuk, hogy a munkások, a dalos kedvű fonóvök és esztergályosok, cu­korgyári, téglagyári dolgozók, a ruhaüzem asszonyai és a többiek örömmel fogadják majd egy egységes városi mun­káskórus megalakítását. Ilyenkor, indulás előtt nem árt emlékezni egfj kicsit. Felidézni a múlt munkásosztályának nehéz körülmények között vívott kulturális harcát. Mert volt munkásdalárda Kaposvárott a felszabadulás előtt. S ha kicsi volt is a kö­zösség, szerény és elmarasztalt, kivetett és rövid életű; példamutatása erőt ad, utat mutat a felszabadult ember munkájához. Sokat tudnának meséim a Munkásotthon falai. Ott alakult meg a dalárda 1925-ben, ott gyűltek össze heten­ként a szervezett munkások, ott csendült fel először a je­lige, mely később minden műsorukat bevezette: Zúgjon dalunk akár a fergeteg, E vén világot ostromolja meg. Legyen a hangja erőnk hirdetője A munka népe győzve tör előre. Munkások, kőművesek, asztalosok, nyomdászok ácsok, la­katosok mentek énekelni fárasztó napi munkájuk után. Először nem ajánlkozott karnagy, veszélyes lett volna. Később nem volt pénz tiszteletdíjra. De áldozatos szívű munkások közössége volt ez, akik nemcsak idejüket, ha­nem pénzüket is örömmel adták, csakhogy eredményesen működhessék a dalárda. Maguk fizették az útiköltséget, ha vidéken szerepeltek; ők adták össze a pénzt kamagyi tiszteletdíjra, és saját zsebükből vették a kottákat is. Igen, rendszeres tagdíjat fizettek azért, hogy énekelhessenek(!). Más nem adhatott, a szakszervezet sem. Szegényes tarso- ■ lyából munkanélküli segélyt fizettek akkoriban... A dalárda hangja valóban a munkások erejének hir­detője volt. Régi munkásdalok csendültek fel. A dalosok közül még sokan emlékeznek a »Munkás dal«-ra,a»Zász- lóbontás«-ra, ma is dúdolgatják a »Fel szocialisták«-at, a »Munka dal«-át. Népdalokat énekeltek, s hangjuk átfor- rásította a szíveket, betöltötte a termet, Pécsett, Pesten szerepeltek az O.rszágos Munkás Dalosünnepélyeken, s idehaza sem múlhatott el munkásrendezvény a dalárda szereplése nélkül. Gyászindulókat énekeltek munkástársuk temetésén, s ha esküvő volt, az egész dalárda kivonult, hogy szerenádot adjon az új életkezdők ablaka alatt... Mennyi szépség, mennyi őszinte baráti érzés, munkás- szolidaritás és harc összpontosult tevékenységükben Csak a szívet, az áldozatvállalást, a szellemet örökölte új munkáskórusunk az elődöktől. Ma már nem kell zsebbe nyúlni, ha szereplésre indul a kórus, nem kell tartani a lefkelődő rendőröktől... De szív és odaadás, az osztály szeretete és lelkesedés nélkül ma sem lehetne életrehívni a proletárkultúra új bázisát, melyre mindenkor számítani akarunk. Emlékezzünk hát a régiekre, s amikor fergetegként zúg majd a dal új munkáskórusunk ajkán, sohase feled­jük a célt.., Jávori Béla KÖNYVISMERTETÉS Sorra jelennek meg a Téli Könyvvásár újdonságai. A Kossuth Kiadó adta közre Do­bi István beszédednek, cikkei­nek, nyilatkozatainak gyűjte­ményét Szocialista mezőgazda­ság — gazdag parasztság cím­mel. A regények sorában meg­jelent Bóján Bolgár egy szófiai bérház lakóiról írt műve, a Szodoma kapusa. Uj kiadást ért meg Josephus Flavius ne­vezetes munkája, A zsidó há­ború. A színházi- és filmvilág évtizedes emlékeit eleveníti fel Gellért Lajos Nyitott szemmel című könyvében. Két kötetben látott napvilágot Kosztolányi Dezső tanulmány- és cikkgyűj­teménye, az írók, festők, tudó­sok. A Nagy Októberi Forrada­lom utáni időszak nagyszabású körképe Lebegyenko regénye, a Szemtől szemben. Az Orosz Remekírók sorozat új kötete Lev Tolsztoj hatalmas regénye, az Anna Karenina. Uj regény Móricz; Virág Pókháló-ja, a művészvilágról és értelmiség­ről. Uj verseskötet Hidas Antal lék mellé. Mindketten e tanév- jeink, gyakran vetítünk a gye-t gyűjteménye, a Nőném kertje j sok j magunk, s most az iskola költ- * ségvetéséből is jut pénz a szak­ben kezdték az ismerkedést a rekeknek híradástechnikával, de már biztosan és ügyesen küldik — egyelőre csak a szomszéd asz­talnál ülő vevőig — a készülék hosszabb, rövidebb jeleit. — Külön foglalkozunk azok­kal a gyerekekkel — mondja Nagy Előd —•, akik fémipari ESTE VAN. Hazafelé készü­lődnek a gyerekek a szakkö­rökről, a napközi otthoniból, * és Gellért Oszkár versciklusa, I a Daloló Hungária, lírai vallo- } más a magyar költészetről, j Az ismeretterjesztő művek között napvilágot látott Cous­ahol lelkesen és lelkiismerete- i teau Dumas-nak a búvárok sen »gondolnak már a magyar ♦ munkájáról szóló A csend vi- fiakkal-«. ♦ lága című könyve második címmel Kallós Ilona ad jó ta­nácsokat a fiatal asszonyoknak. — A Képzőművészeti Alap ki­adásában látott napvilágot Herman Lápót képes-írásos visszaemlékezéseit tartalmazó albuma a hajdani Japán-kávé- ház művészvendégeiről A mű- vészaisztal címmel. Uj ifjúsági művek: Hegedűs Géza Vergilius fiatalkoráról szóló regénye, az Előszó a hős­költeményhez, Katajev Tanya a pusztán című regénye, a Tá­volban egy fehér vitorla foly­tatása. Ezenkívül számos ké­pes mesékönyv jelent meg a legifjabbak számára. PETRONIUS: TRIMALCHIO LAKOMÁJA Petronius Arbiter, a római nagyúr, Neró császár főudvar­mestere; a finom ízlés igazii művésze — »elegantiarum ar­biter«, amint korában nevez­ték — hatalmas és változatos korképben örökítette meg ko­ra társadalmának félszegsé- geit. A Sztiricon, csak töredé­kesen maradt ránk, de szeren­csére egy nagyobb, Összefüggő töredék, a Trimalchio lakomá­ja fogalmat ad az egész mű egykori elevenségéről és tarka­ságáról. A lakoma ételsora az ókori szakácsművészet káprá­zatos fogásait és finomságait tárja a mai olvasó elé. Révay Virányi Pál} kiadásban. — A jó feleségek József fordítása.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom