Somogyi Néplap, 1958. december (15. évfolyam, 284-307. szám)

1958-12-05 / 287. szám

A háziasszony-kéz Valamikor azt tartották, hogy az a jó háziasszony, aki­nek vörös, érdes, durva a ke­ze. Az a háziasszony, akinek a keze szép fehér, sima és illa­tos — nem is lehet dolgos. Ez ma már elavult nézet. Ez a megállapítás azonban ma sem változtat azon a tényen, hogy Az é Mindazok, akiknek szemefé- nye a gyermek, jól tudják, hogy a látogatóik zsebe min­dig rejteget meglepetést, leg­több esetben cukorkát a kis­gyermekek számára. Érthető ez az ajándékozás, ez a kedves figyelem, mart a gyermekek nagyon szeretik a cukorkákat, és ha töLük telne, bizony reg­geltől estig csak azt szopogat­nának. Nemcsak a látogatók zsebéből kerül cukorka a gyer­mekeknek, hanem a szülők maguk is visznek haza cukor­kát. Ismert a mondás: ha jó leszel, kisfiam, cukorkát kapsz estére! Vannak házak, ahol éles viták dúlnak éppen az édesség körül. Adjunk a gyermeknek, vágj' ne ad junk. A helyes ma­gatartás ebben a kérdésben az, ha adunk az annyira kedvelt cukorkákból, de csak módjával, és semmiképpen nem adunk lefekvés előtt a gyermeknek cukrot. Ismeretes ugyanis, hogy az édesség szátolvad a szájban, beszfvódik a Tésekbe, és tejsavas erjedést okozva ki­kezdi a fogzomámcot. Az édesanyák akikor járnak el helyesen, ha az annyira kí­vánt cukormennyiséget az étel­be keverve adják oda gyerme­küknek. Ha a gyermek cukor­kát kap a keresztonamától vagy a rokonoktól, természe­tes, hogy nem szabad elvenni a gyermek kezéből, mert ak­kor egyformán sértődik meg az ajándékozó és az ajándéko­zott. A békesség okáért tehát csak hadd szopogassa el a gyermek az ajándékba kapott cukrot, de utána vegye elő a fogkefét, tisztítsa meg fogait, öblögesse ki vízzel bőségesen a száját. Ugyancsak helyes meg­előzése a bajnak: rágjon a gye­rek sárgarépát, almát, az is le­tisztítja a fogzománcra tapa­dó cukrot. Bevált orvosi ta­nács, hogy lefekvés előtt a gyermek egy jókora almát ha- rapdáljon. Alaposan letisztul ettől a fog, mert rágni kell, azonkívül az alma tápláló, vd- taminns gyümölcs is. Nem szabad tehát semmi­képpen megtartani azt a rossz szokást, hogy este a csecsemők szájéba odaadják a szopókát, de azt édességbe mártják, ne­hogy a kis huncut 'kiköpje. Mi történik? A gyermek jóízűen szopogtatja a szopókát míg el nem alszik, az édesség pedig rátapad az alig kibújt fogakra, és marja a fogzománcot. Megvan tehát a imódja an­nak, hogy megfelelő mérték­kel bánjunk az édességekkel, ne érezzen hiányt a gyermek — Hat fiatal kérte felvételét a Faipari Vállalat KlSZ-szer- vezetébe az elmúlt taggyűlé­sen. sem cukorban, sem kedvesség­ben, de károsodást se szenved­jen a fogazata. A felnőtteknek is szói az or­vosi tanács: a fog arra való, hogy rágjanak vele, tehát a kemény janathán alma lefek­vés előtt igen hasznos fogtisz- tító, s használhatják azok is, akik egyébként kényelmi szem­pontból már nem hajlandók elővenni a fogkefét, fogkrémet. Nyári holmik elrakása Ősz van. Szekrény mélyére kerülnek a könnyű pettyes szoknyák, fehér blúzok. A nyá­ri holmik télire való eltevése aránylag kevesebb gonddal jár, mert gyapjúholmi nerri sok van közöttük, így a molyoktól sem kell félteni. A nyári ruhákat, alsószok- nyákat alaposan mossuk ki, ke­ményíts,ük, s tökéletesen ki­szárítva, szorosan összecsavar­va tegyük el. Ha eljön az ide­je, csak belocsoljuk, vasaljuk, s máris tisztán felvehetjük. A vászon- és selyemanyagokat télen főleg a 'penészedés, doho- sodás ellen kell védeni, mert ez még a száraz lakásokban is előfordulhat. Ha a falon páralecsapódást észlelünk, ruhaneműnket két­hetenként rakjuk ki, olyankor, amikor jól befűtöttünk. Arra is ügyeljünk, hogy a berakott ruha ne feküdjön hozzá a szekrény hátsó falához. TÉLI SZÉPSÉGÁPOLÁS Egyik napról a másikra ránk köszöntött a jeges leheletü tél. A téltől bizony szívesen me­nekülnének az emberek, külö­nösen azok a lányok és asszo­nyok, akiknek arcbőre érzé­keny. A téli hideg levegő, de még inkább a hó vakító fénye, a hideg szel valóban okozhat szépséghibákat, sőt előidézheti a bőr megbetegedését is. Kü­lönösen akkor, ha hidegből melegbe vagy melegből hideg­be minden átmenet nélkül megyünk, és nem gondolunk a hajóik megelőzésére. A hó vakító fénye szemgyul- ladást okozhat, de gyulladás keletkezhet általa a bőrön is. A hó vakító fénye következté­ben az érzékeny arcbőr meg­duzzadhat, a szemhéjak, az aj­kak megdagadhatnak, a bőr húzódhat, fájhat, egyszóval be­következhet a bőr gyulladása. Az ilyen bőrgyulladásnak a gyógyítása hetekig is eltarthat. Ezt megelőzhetjük úgy, hogy csak alaposan bekrémezett arccal megyünk ki hosszabb időre a lüdeg levegőre, lehető­leg fényvédő anyagot tartal­mazó krémet használjunk. En­nek hiányában megfelelő az olaj vagy vaj is, ezzel kenjük be arcunkat. Az ajak gj'ulladása is gya-| kort a téli időben. Rendszerint a szeles hidegben való kinn-1 tartózkodáskor következik be. Ha hosszabb ideig tartóz­kodunk kint a hidegben, ne használjunk rúzst. Sokkal cél­szerűbb fehér szőlőzsírral be­kenni ajkunkat. A szem védel­mére zöld szemüveget szoktak rendelni. A szem kötőhártyája a legérzékenyebb az erős fény­nyel szemben. A gyulladás a szemhéjak alatti duzzadással és viszketéssel kezdődik. A .szemgyulladás bekövetkezte­kor már ne kísérletezzünk há­zi gyógyszerekkel, hanem mi­előbb forduljunk szakorvoshoz. Bár a tél még csak kopog­tat, de azért nem árt tudni a fentieket. KONYHA Nyúlpásiétom Hozzávalók: egy nyúl eleje (Ír- pocka, nyak. bordák), belső részei (máj, szív, tüdő). 10 deka szalonna, 5 deka zsír, egy zsemle, 2 tojás, fű­szer, két kanál tejfel. A nyúl elejét a belsőrészekkel együtt előző napon lepácoljuk. Másnap a páclében puhára főz­zük. A levét leöntjük, 5 dkg z írón a szalonnával együtt zsírjára lesüt­jük. A húst a csontokról leszedjük, kétszer át daráljuk a tejben ázta­tott zsemlével. Hozzáadjuk a nyers tojásokat, fűszerezzük, jól kikavar­juk, hosszúkás vagy kuglóf- for­mába, Vízbe állítva sütőben kbr. egy órát sütjük. Kerek vagy hosszú­kás tálra borítva, savanyúsággal leürítjük. Kocsonya kiborítva (szalonkocsonya) Ünnepélyesebb alkalmakkor ocsonyát rakhatjuk őzgerinc vagy hosszúkás formába, feldíszítve. Ez ecetben egy hosszúkás formában ujjnyi vastagságban kocsonyalevet öntünk, amit aludni teszünk. Most a megalvr.dt kocsonyára karikára vágott tojásszeleteket. céklát, ubor­kát. zöldpetrezselymet, tormát, kal- bá^zkarikákat rakunk csinosan el­helyezve, és erre rakjuk a kocso­nyahúst. hogy a forma széleit ne érintse. A formát megtöltjük a ko­csonya levével, amit ruhán keresz­tül kétszer is átszűrünk, és alvad­om teszünk. Tálalás előtt egy pil- jflánatra meleg vízbe mártjuk a for­mát, és hosszúkás tálra kiborítjuk. Savanyúságokkal, reszelt tormával, I másféle hideg húsokkal körítjük. a háziasszonyok keze bizony o igen gyakran vörös, érdes, ko-£> rán megráncosodik. A háziasszony-kéz kifeji odó-, sének oka tulajdoniképpen a kéz bőrének idült gyulladása/ Mi okozza a gyulladást? Első­sorban is a háztartásban hasz- _ nált vegyi anyagok, különböző^ tisztító- és mosószerek. Mit lehet tenni? Mindenekelőtt meg kell' szüntetni a mairó anyagok használatát (pl. lúg, sósav), il-| letve, ha mégis használnak ilyen agyagokat, ügyelni kell. hogy ne jussanak a bőrrel köz­vetlen érintkezésbe. Ezért a kéz ápolására kell a legnagyobb gondot fordítani, s ugyanakkor a lehető legna­gyobb mértékben kell kímélni. Már az is sokat számít, ha a háziasszony mindig szárazra törli a kezét, puha törülköző­vel és legalábbis egyszer, a na­pi munka végeztével jól be­dörzsöli a bőrének légiinkább megfelelő védőkenőccsel. A végleges megoldást a technika fejlődése, a házimunka gépesí­tése és az új szintetikus anya­gok felhasználása hozza majd meg. Hogy csak egy példát említsünk: a szilikon bevonatú edényt nem kell elmosogatni, a puszta folyóvizes öblítés töké­letesen letisztítja. [TÖRÖK ZSÓFI: TÉLAPÓ KÖSZÖNTŐJE Felhödunyhák dugig tömve Dagadnak az égen Ám egy szép nap kirepednek, S pelyhük hull a résen. Jó Télapó örül ennek. Mert könnyebb így szánon, Mint baktatni gyalogszerrel Puttonnyal a háton. Tiszta szívvel, tiszta szóval, Tiszta kis cipővel .Várjuk öreg Télapónkat Vidám köszöntővel. Ajándékát hálás szívvel Megköszönjük szépen! Sok csokiért — viszonzásul \Jók leszünk! — ígérem! 4 bőr bársonyossága A korpafürdők lágyítják és bár­sonyos fehérséget adnak a bőrnek. Ilyen fürdőt a következőképpen készíthetünk: beszerzünk 5 liter durva korpát, és beletesszük egy durva szálú vászönzacskóba: a zacskót a fürdőkád vizébe tesszük, és fürdés közben időnként nyomo­gatjuk. A keményítő is kellemes bőrlágyító. Fél kiló keményítőt előbb hideg, majd langyos vízben feloldunk, forró vizet öntünk hoz- zá, s így öntjük az egészet a für­dővízbe. Esküvő előtt négy pofon Firenzében történt, hogy a 27 éves Mario Gangemi és menyasszonya a templomba akart lépni, hogy megtart­sák esküvőjüket. A kíváncsi tömegből hirtelen kitört négy lány, és egy-egy hatalmas pofont adott a vőlegénynek. A négy lány testvére volt egy másik lánynak, akinek Mario házasságot ígért, de cserbenhagyta. Hasznos tanácsok HOQYAN MENNEK FÉRJHEZ AZ „ÁLMODOZÓK LÁNYAI44 Egy híres burraai közmondás azt tartja: »a papok akkor szépek, ha soványak, a négylábú állatok, ha kövérek, a férfiak, ha tanultak, a nők pedig, ha házasságban élnek-«. Minden burmai férjes asszony szép és ápolt lehet, mert nemcsak hogy szeretik — ez másutt is elő­fordulhat —, de gazdaságilag és szociálisan is független, ami egye­dülálló Délkelet-Azsiában. A burmai lány férjhezmenetele- kor nem változtatja meg nevét. Amennyiben orvos, vagy ügyvéd, senki sem várja tőle, hogy felad­ja hivatását és további életét a konyhában töltse. Ha férje üzlet­ember, akkor az asszony üzlettársa lesz. Ez annyira általános, hogy a burmai buddhista törvények értel­mében védett a feleség házasság- kötés utáni jövedelme. Ha boldogtalan —- és ez csak rit­kán fordul elő, mert a legtöbb burmai házasság rendkívül jól si­kerül —, úgy viszonylag könnyű a válás és nem jelent megbélyeg­zést. Ha a burmai férj meghal, ami egymagában is tragédiát jelent minden szerető feleség számára, a burmai özvegynek a törvény bizto­sítja a hagyaték túlnyomó részét, és semmi sem korlátozza az újbo- a közösség egyik kiváló szemelyi- li férjhezmenésben. sége választékos virágnyelven bc­A törvény és a hagyomány már szédet mond a házasságkötésnél, sok száz éve biztosítja a burmai kezdve a nagyszülők, m-rjd a szü- nőknek, hogy maguk irányítsák lök dicséretével és az új pár jó tu- sorsukat. j lajdonságaira rátérve. Míg beszél, Érdekes, hogy »az álmodozók i a vendégek állandóan csevegnek és lányai-« — ahogy néha hívjál: őket nevetgélnek, jobban “érdekli őket — egy életen át azzal áltatják ma- a menyasszony, mint a dicshim- gukat és házastársukat, hogy a j nuszok. férj az úr és parancsoló, míg a ^ burmai menyasszony igazán valóságban majdnem minden fon- lenyűgöző látványt nyújt: csinos, los döntés a feleségtől származik. Ezen ábránd táplálására a bur- j mai asszony napközben félénkén, I néhány lépéssel férje mögött halad, jelezve a férfi felsőbbségét és éj­jel, ha veszély fenyeget, az asz- szony, kezében lámpással eiöre ha­lad, hogy világítson férjének. elragadó, nagyon nőies, kiválóan ért a színek megválogatásához, te­hát igen ízlésesen öltözött. A házassági szertartás alatt a vő­legény és a menyasszony egy ki­sebb szőnyeggel leterített emelvé­nyen ül egymás mellett. \ vőlegény A burmai eslcüvői szertartás is ül a jobb, a menyasszony a bai ol- kifejezi azt a kapcsolatot, amely dalon, mert a burmai szokások ér- majd az új házasok között fenn- . tőimében a vőlegény csak akkor áll. A nő nem ígér »szerelmet, j fii a baloldalon, ha a menyasszoaiy tiszteletet és engedelmességet, a ! k*ráJyi vérből származik, ó pedig férfi pedig nem ígéri, hogy gon- j Cíak közönséges halandó. Az ifjú doskodik felesége jólétéről. Az es- j pár nagy tisztelettel hallgatja az ktivö teljesen polgári jellegű, nincs esküvői beszédet. A beszéd befe- v állási színezete, mivel a buddhis- ; jezteve! a szónok kis csokrot nyújt ta papok lemondtak minden földi át a menyasszonynak és a vőle- civezetről, és ezért sohasem vesz- j génynek. A fiatal pár kézbe ye­nek részt ilyen szertartásokon. szi a csokrot és mélyen meghajol. Legújabban szokássá vált, hogy Az első meghajlással, vagy «hogy * ők mondják »shiko«-val Buddhát tisztelik, majd a meghajlás után a Konyhakésünk mindig le­gyen éles, így a felvágásnál nem morzsolódik a kenyér, sü­temény, minden munka gyor­sabban megy, időt és anyagot takarítunk meg vele. A bizonytalan helyről vásá­rolt tojásokat egymás után ne üssük a tálba, hanem mind­egyiket külön-külön egy csésze fölött, nehogy egy rossz el­rontsa az összes tojást. A szétfövő burgonyát sós vízbe tegyük főni, akár hajá­ban, akár kockára vágva főz­zük. A hagyma- és halszagot kéz­ről, deszkáról, késről ecetes sós vízzel eltüntethetjük. Ne öntsünk ecetet az ételbe sohasem az üvegből, hanem ka­nálból, nehogy sokat öntsünk egyszerre. Almát, burgonyát sütő nél­kül is süthetünk a tűzhely te­tején lábassal lefedve. Ha olajjal sütünk a tűzhe­lyen, nyissunk ablakot, utána csináljunk kereszthuzatot. Ha nagyon erős a hagyma, tisztítás után felvágásig tart­suk hideg vízben. Nem ég oda a tej, ha a lábast előbb vízzel kiöblítjük, vagy a régi lábast vékonyan bezsíroz­zuk. A citromhéjat csak gyengén reszeljük, különben kesqtii lesz. A lereszelt citromhéjcl cukorral elkeverve és üvegek­be rakva sokáig eltarthatjuk. A citrom is sokáig felhasz­nálható. ha szeletekre vágjuk, bőven cukorral meghitjük, és üvegben lefödve tartjuk. A vaniliáscukorral a készít­ményeket nem főzzük, hanem főzés után kavarjuk az anyag­hoz. @iLLlag.&k, fiák&k Gyermekeknek A szükség megtanít Bolgár népmese Egy favágónak két fia volt. Mindennap elment az erdőbe fát vágni, a fiait is ma­gával vitte, ö vágta a fát, azok pedig se­gítettek neki. Mikor a fiúk felnőttek, az apa ezt mondta ne­kik: — Most már egye­dül menjetek az er­dőbe, én majd itt­hon maradok és pi­henek. A fiúk erre azt fe­lelték: — És ha a szeke­rünk eltörik, vajon ki javítja meg ne­künk? — Fiaim, ha eltö­rik a kocsi, vagy va­lami más történik. hívjátok csak a Szükséget. Az meg­tanít benneteket. Elindultak a test­vérek az erdőbe. Vágtak fát, felrak­ták a szekérre, és elindultak haza. Az úton azonban el­törött a szekér. Lemásztak róla, a földre és elkezdték kiabálni: Szükség gyere, ja­vítsd meg a szekeret! Kiabáltak, kia­báltak. Kezdett már sötétedni, de a Szük­ség még mindig nem jött. Akkor ezt mondja a fiatalabbik: — Nem jön ez az átkozott Szükség, messzire ment és nem hall minket. Gyerünk, hívjuk még, ennyi kiabálás csak eléri. Kiabáltak, kiabál­tak, azonban a Szükség nem jött. A fiatalabb fiú ismét így szólt: — Nézd, már al- konyodik. Lehetsé­ges, hogy mi hiába kiabálunk ? Fogjunk hozzá a szekérjavi- táshoz. Azzal fogták a fej­szét, és egy-kettőre kijavították szeke­rüket. Mikor hazaérkez­tek, az apa megkér­dezte tőlük: — Milyen volt az út? J csokrot nagy ezüsttálba helyezik. \ A meghajlásokat hat ízben meg- \ ismétlik. A második shikoval Budd- f ha tanításait, a harmadikkal a pa- i pokat, a negyedikkel a szülőket, i az ötödikkel a tanítókat és az idó- \ sebbeket és az utolsóval a vendc- f g“ket tisztelik meg, akik eljöttek A fiúk elkezdtek**1 "“t' „ „ „ f Ezután következik az esküvői panasZKOani. £ szériái tás fénypontja. Egy idősebb — Útközben eltört Jpár, hosszú éves boldog házasság a szekerünk. Hívtuk, \ ut4n> vízzcl te,i arany edényben j-, 11VO/VI7. egymásba helyezi a vőlegény es a hí vogattuk azt az j menyasszony kezét, vagy pedig atkozott Szükséget, de \ ugyanabból az arany edényből víz- nem jött. Akkor az-\ zel kínálja az Ifjú párt. Ezzel meg +^f is kötötték a házasságot, de hogy tan fogtuk a fejszét, A mép hivatalosabb legyen, a szer- és kijavítottuk a hi-A tartásmester vidám hangon, há- bát, úav ahogy tud-ÁTOm *zben megismétli: »A házas- u.l- \ ság megköttetett!- E bejelentés , f után a vendégek tarkára festett — Jól van, fiaim! A rizst és pénzdarabokat szórnak a mondta az apa. i vőlegényre és menyasszonyra. w Az esküvői szertartás befejezté­vel a menyasszonyt a nászszobába kísérik, a vőlegényt azonban nem engedik hozzá. Barátai elállják az meuettetpilútist- végüI kétségbeesésében ■mviiAziivieKf mindegyiket megajándékozza va­lamivel. Ezt az ajándékot »kő- pénznek- nevezik, mert az ősi időkben kővel dobálták a házat, ha a vőlegény nem volt hajlandó fi­zetni. Miután a vőlegény ily módon »lepénzelte barátait«, beléphet ab­ba a szobába, ahol szerelme várja... A CSILLAG LEÍRÁSA: Az egyszerű, de mutatós csilla­gok 00-as cérnából, 12-es tűvel ké­szülnek. A különböző kapcsolási módok az összeállításnak más-más jelleget adnak. Első sor: 12 láncszemből gyűrű. Második sor: 4. egyszerre befeje­zett kétráhajtásos pálca és 6 lánc­szem váltakozása nyolcszor. Harmadik sor: Az első ívbe 3 rövidpálca, 1 ötláncszemes pikó, 3 rövidpálca kerül. 22 láncszemmel visszaöltünk az első rövidpálcába, majd az így keletkezett ívbe 30 rö­vidpálcát horgolunk. Ezt még há­romszor ismételjük. Negyedik sor: Az első ívnél 4 ha­mispálcával felöltünk a negyedik rövidpálcába, majd 22 kétráhajtá­sos pálcát horgolunk. Az első pál­cának 4 láncszem felel meg. Lánc­szem nélkül öltünk át a következő ívbe, s a mintát körbe ismételjük. ötödik sor: A kétráhajtásos pál­cák felett 2 rövidpálca és 1 öt­láncszemes pikó váltakoznak. Egy ív fölé összesen 9 pikót horgolunk. Az ötödik sorral egyidejűleg kap­csoljuk a csillagokat egymáshoz. A CSILLAGOK ÖSSZEHORGOLASA KÉTFÉLE: 1. A csillagokat mindig a három első és a három utolsó pikóval kapcsoljuk egymáshoz mind a négy oldalon. A középső 3 pikó mindig szabadon marad. 2. A csillagokat mindig a közép­ső 3 pikóval kapcsoljuk egymás­hoz, és 4 csillag közé pikót horgo­lunk. A PIKÓ LEÍRÁSA: 12 láncszemes gyűrűbe 16 rövid­pálcát öltünk. A rövidpálcákból tízláncszemes ívet öltünk minden második szabadon maradt pikóba; s onnan 10 láncszemmel visszaté­rünk a gyűrűhöz, összesen 16 húsz- láncszemes ívet kapunk. Öt, 4 — Hiszen ez volt a szükség! Ti hívtátok pedig állt. Senki sem se­gített, és íme, ma­gatok is boldogulta­tok. Nem hiába mond­ják: a szükség meg­tanít. (Times of India)

Next

/
Oldalképek
Tartalom