Somogyi Néplap, 1958. december (15. évfolyam, 284-307. szám)

1958-12-05 / 287. szám

Wntei, E>58. december 5. 6 SOMOGYI NÉPLAP Ahol a finom ROQUEFORT, ÖV ARI ÉS LA IT A SAJT KÉSZÜL A Tejipari Vállalat csurgói telepén hatféle sajtot ké­szítenek: trappista, Övári, Roki, roquefort, passzírozott márvány és Lajta sajt kerül ki az üzemből b kereske­delembe. A Lajta gyártását csak most kezdték el, de máris nagy az érdeklődés a zsírdús sajt iránt, főként Németországban. Az üzem naponta 13 ezer liter tejét dolgoz fel és nyolcezer literből sajt készül. A jövő­ben szeretnék még növelni a termelést, de ehhez bővítésre van szükség. Naponta 15 mázsa túrót dolgoznak fel az üzemben kazein­túrónak. Ambrus Ilona megkeveri a száradó kazeintúrót. Sok munka van a Lajta sajttal. Naponta le kell mosni a felületét, nehogy megpenészedjen a pincében, ahol há­rom-négy hétig érlelik. Németh János pincemester épp helyére teszi az egyik transzport kezelt sajtot. Itt az Óvári sajtot mossák, ahogy itt mondják a dolgozók: kezelik. Nem is tudja az, aki a boltban megveszi a sajtot, «ennyi munkát igényel, amíg a tejből Övári vagy trap­pista sajt lesz. Szendrei József Somogybán Négy községben tartott elő­adást megyénkben »Lesz még gyümölcs a fán« című köny­véről Szendrei József író. Nágocscn délután a termelő- szövetkezet tagjaival, vezetői­vel és a község vezetőivel be­szélgetett az író. Este a műve­lődési otthonban megtelt a nagyterem az előadásra. — A mai életet, a valót ír­tam meg könyvemben — mondta Szendrei József. — Nincs nagyobb feladata a ma írójának, mint a népről, a munkás hétköznapokról írni. A népet ne felejtse el senki, mert akkor nem tudja betöl­teni hivatását. Amikor felolvasták a re­gény egy részletét, szűnni nem akaró taps volt a jutalom. A hallgatóság úgy érezte, ró­la is szól a történet. De az emberek lelkesedése akkor szökött magasra, amikor ver­seiből szavalt az író. A lá­nyok szívét »Mese a szere­lemről« című verse ragadta meg leginkább. A »Toledói 112-en« című vers után öre­gek és fiatalok szemében könny csillogott. Az értékes, jól sikerült elő­adásra a szomszéd községek­ből is eljöttek a fiatalok. • * * Somogyszílben úttörők kö­szöntötték virággal a vendé­get. Este hét óra után meg­telt a művelődési otthon nagyterme. Kellner Béla, a Megyei Könyvtár vezetője is­mertette röviden az író élet­rajzát, Szita Ferenc, a Me­gyei Könyvtár munkatársa a regény egy fejezetét olvasta fel. Szendrei József az ellen- forradalom után szerzett ta­pasztalatairól beszélt, könyve megírásának előzményeiről, majd verseiből szavalt. Az előadás végén lassan indultak hazafelé az embe­rek. Sokan közülük a most vásárolt és dedikált könyvet szorongatták. BŰNÜGY Elrabolt lelkész Alberto Castello amerikai lelkészt szicíliai banditák elra­bolták, és ötmillió líra vált­ságdíjat követeltek érte. No­vember 16-án szabadonbocsá- tották a 71 éves lelkészt, aki kijelentette, hagy »semmi kel­lemetlenség nem érte fogsága során«. Kereskedelem a börtönben A fresnesi (Franciaország) bör­tön két lakója: Maurice Davenet és Robert Chevalier virágzó keres­kedelmet folytatott a rácsos abla­kok mögött. Borsos áron eladtak italokat, cigarettát, szivart, kávét, cukrot, csokoládét, sőt még kris- télydetektoros rádiókészülékeket is! A börtönígazgatóság előre be nem jelentett kutatás során tekin­télyes mennyiségű árut fedezett fel náluk a legvalószínűtlenebb rejtekhelyeken. A két csődbe ju­tott »kereskedő« nem volt hajlan­dó elárulni, hogy milyen úton újí­totta meg raktárát. Az ügyészség megindította a vizsgálatot, és tiltott áruk becsem­pészése címén vád alá helyezte a két foglyot. Ellopott traktor November 18-án éjszaka Pá­rizsban eltűnt egy traktor hét tonna cukrot tartalmazó után­futójával együtt. 19-én reggel ' megtalálták az 5. kerületben, az orvostudományi kar épüle­te előtt. A traktor egy dijoni szállítói vállalat tulajdona. A tolvajoki azért nem tudtak vele tovább-$ menni, mert kifogyott belőle 1 a gázolaj; az árut sem sike-J rült lerakniuk. <t Az áldoktornő lopott J csekkel fizetett t Marie-Thérese Thibaud szeptem- f berben szabadult ki a börtönből. j Szakmája a tehetetlen öregembe- j rek meglopása volt. A prémbun- a dás, elegáns fiatalasszony állítóla- \ gos orvosi címével tévesztette meg ▼ áldozatait, akiknek megtakarított 0 pénzét elvitte. f Már eddig annyiszor ítélték el Á apró bűntettek miatt, hogy lB3G-ig\ ki van tiltva Párizsból. Legutolsóé áldozata egy béna nő volt: mi-e alatt segített neki feláUni, eltulaj-á donitotta cseltköuyvét. Mint »or-1 vosnő« egy fehérnemű-kereskedés-i be ment, ahol az öreg hölgy áltálé aláírt 50 OCO frankos csekkel fize- f tett. — Nincs most nálam más i pénz — mondta a kereskedőnőnek, i aki 23 000 frank értékű árut és \ 10 OOO frankot adott át neki; a hát-f ralévő összegről bont adott későt)-f bí bevásárlás céljára. i Az üzletből telefonon érdeklőd- a tek a csekk tulajdonosa iránt, i ilyen módon kitudódott a lopás, r Amikor Marie-Thérese Thibaud c a következő héten visszatért az ]f üzletbe pongyoláját kicserélni, ru- > hapróba közben megérkezett a \ rendőrség. Az áldoktornő először é az orvoskamarával fenyegetőzött, # majd kijelentette, hogy nem érzi á Jói magát. A Cochin kórházba a szállították, amelynek állítólag or- \ I vosa volt, majd ezután a bőr- f I tönbe. J divatból! Napokon át ácsoragtam az ünnepek közeledtére meg­gazdagodott üzletek kirakatai­nál a sötétség beállta után, amikor a kirakat üvegén túli bőséget fény ragyogja be, s jóleső érzéssel vettem tudo­másul, hogy a mi hajdanvaló játékunkat nem játsszák már a mai gyerekek. Emlékezem, mi karácsony és húsvét körül, orrunkat a kirakat hús üvegéhez nyom­va, hosszú negyedórákat áll­tunk káprázó szemmel egy- egy játékbolt kirakata előtt. Bámulva a bőség tündérvilá­gát, elsúgva titkos óhajain­kat, melyek nem teljesedtek be soha. Aztán bámészkodá- sunk — talán éppen védeke­zésül az ösztönösen megsej­tett »nem lehet« ellen — parázs veszekedésbe csapott át. Ilyenkor osztozkodtunk a kirakat kincsein, nemegyszer a »szemesnek áll a világ« gyanús mértékegységét rakva igazságérzetünk mérlegé­nek egyik serpenyőjébe. Ve­szekedtünk, mégpedig ádáz haraggal, amiatt, ami nem volt és nem is lett a mienk. Valahol ki kellett öntenünk gyermeki mérgünket, ha a másiknak jutott a szebb ha­jasbaba, a pirosra festett tűz­oltóautó, a kis telefon, a mackó és a játékvonat. Ve­télkedésünk sokszor fúlt sí­rásba. Pedig mindig szelíd­szépen kezdtük, azzal az el­határozással, hogy az első mondat, a »stopp, ez az enyém/« után testvériesen osztozunk. De játékkezdő bé­kességünk elinalt a bámész- kodás, a különös foglalás el­ső néhány percében. Válogat­tunk. A szép játékok között is csak a leggyönyörűbbeket akarva. A kicsiny embernek, ha bizonyos abban, hogy a Mikulás tarisznyájában ott lesz a jósággal kiérdemelt édesség mellett az áhított ba­ba vagy más játék, az a re­giment ólomkatona, amely olyan csodás csatarendben vonul ki évről évre az iga­zinak ható játékvárból, eszé­be sem jut válogatni. Mi azonban keserűen azt ta­pasztaltuk, hogy mihozzánk mire elérkezik a Mikulás vagy a Jézuska, akkorra nincs náluk egyéb, mint egy ■pár meleg harisnya, kesztyű, sapka, sál és néhány szem cukor. Ezért válogattunk és veszekedtünk, hogy leg­alább éber álmodozásainkban legyen gazdag az ajándék. Játszottunk, bizakodóan és keserűen. Ezzel a minden lünnepeket megelőző játé­kunkkal altattuk szívünkben azt a biztos tudatot, hogy úgysem kapunk ajándékba villanyvonatot, ha egészen olyan jók leszünk is, szó­fogadók, mint a karácsonyi angyalok, akkor sem kerül más, csak egy újra talpalt cipő, harisnya, sál. Játszot­tunk, valami ködösen de­rengő igazságtalansággal da­colva, kékre fagyott kézzel és füllel. Annyi elszállt év után, hogy eszembe jutott a fáj­dalmas játékok emléke, el­indultam keresni a régi já­ték új bajnokait, akik ugyan­úgy laposra nyomják orru­kat a kirakat üvegén, ugyanolyan igézve állnak, ál­modoznak és szenvednek, mint én és a velem egy- korúák jó néhány évvel ez­előtt. De hiába fürkésztem a korai sötétséget elűzni gyúli villanyfényekben az olyan torzonborz kisjézusokat, mint mi voltunk. A játék — so­kunk játéka, akik azóta fel­nőttünk — kiment a divat­ból. Meghaltak a szegény Mikulások és ágrólszakadt, üres tarisznyájú Jézusok, he­lyükbe olyanok születtek szinte észrevétlenül, akik­nek batyujában az új cipő, meleg kabát, ruha mellett megfér valamennyi meg­álmodott ajándék. Elmúlt egy csúnya játék ideje, s ezzel is szebb lett a világ arca. L. I, Az újságíró jegyzeteiből Ünnepi kirakatok előtt Egy régi játék kiment a Mindig könnyebb volt év vé­gén sutba dobni a régi naptárt annak a gazdának, aki minden hónapban megtette, amit köte­lessége, az ésszerű gazdálkodás megkíván. A Faipari Vállalat üzemi tanácsa nyugodtan dob­hatja sutba a régi naptárt. Még most, az utolsó hetekben is a legnagyobb tervszerűség jel­lemzi munkájukat. Már biz­tos, hogy 103 százaléknál se több, se kevesebb nem lesz az éves terv teljesítése, és decem­ber 15-ig befejezik a fényezett hálók elszállításált. Ez a szám, a 103 százalék nagyobb örömet szerez a faipariaknak, mintha a tavalyihoz hasonlóan esetleg 120 százalék volna. Ugyanis a tavalyi 120 százalékos tervtel­jesítéssel isi veszteséges volt az üzem, míg az idei 103 százalék szép vállalati nyereséget ho­zott. A múlt esztendőben tehát jó tanulópénzt fizettek. Min­denekelőtt azt tapasztalták, hogy a mindenáron -való túlzott tervteljesítés nem lehet egye­düli biztosítéka a jó gazdálko­dásnak. Még nagyon sok té­nyező játszik közre ebben. És amikor a múlt év végén az idei termelés előkészítéséhez látott hozzá az üzemi tanács és a vál­lalat vezetősége, a tervekben egyetlen gazdálkodási szempont sem szorulhatott háttérbe. így érhettek el valamennyi szinten önköltségcsökkentést és olyan anyagtakarékosságot, amelyet a Faipari Vállalat dolgozói ‘bát­ran »kitehetnek az ablakba«. Aligha lett volna elég az idei eredményekhez az 1958-ban már országosan gör­dülékennyé vált anyagellátás. Kellett hozzá az anyagtakaré­kossági mozgalom is, amely elindult itt Jelentős megtaka­rítást értek el pl. azzal, hogy a hulladékanyagot lemez közé préseltek a minőség romlása nélkül. Érvényesült már az a rugalmasság is, amely a fa­anyagban szegény Magyaror­Evvégi napló Amiről a politúrozó gép, 45 liter szesz és a nyereségrészesedés beszél szagon minden faipari üzem életében sóikat számít. Ezért az anyagigényes munkadarabok helyett inkább a munkaigé­nyességre törekedtek. Akadtak más példák is a pocsék olás meggátlására. A nagyon is si­kamlós területen, az anyagutal­ványozáson ugyancsak mindig rajt volt az üzemi tanács sze­me. Nemegyszer előfordult, hogy az öt garnitúra bútor fé­nyezésére utalványozott 45 li­ter szeszből csupán negyven fogyott eL A megmaradó mennyiséget az utalványozás­kor beszámították, és csak negyven liter szeszt adtak ki öt garnitúra fényezéséhez. Rozsnyói József üzemi tanácstag így foglalta össze az anyagtakarékosság titkát: munkásaink megértették, hogy nálunk szocialista gazdálkodás van, és ha nyereségrészesedést akarnak az év végén, minden­ki úgy bánjon az üzem anya­gával, mint a sajátjával. A Faipari Vállalatnál kiala­kult fegyelmezettséggel, a köz­vagyon megbecsülésével, a munkaeszközök megóvásával sikerült az önköltséget a leg­minimálisabbra csökkenteni. Több munkafolyamat gépesíté­sén kívül elsők között voltak a faipariak, akik az idegenke- dőknek bebizonyították, hogy a nagyon kedvező önköltség- csökkentő beruházások gazda­ságosak, hiszen a munkát meg­gyorsító, önköltségcsökkentő politúrozó gép ára az idén már majdnem visszatérült Félúton azonban nem lehet célt érni. A Faipari Vállalat az idei ked­vező tapasztalatait jövőre fo­kozottabban gyümölcsözteti. Máris kész a szabadkézi mű­hely felállításának terve — ugyancsak önköltségcsökkentő beruházásiból. Az üzemi tanács számon tartja és üzemelteti a jórészt visszaiigazolt szabász, a minőséget nagyban megjavító csehszlovák hengercsiszoló, a gyors fordulaté maró, a két prés- és a hatfejes fúrógépet meg a két szalagfűrészt is, amelyek jövőre az idei 4 400 OOO forintos tervvel szem­beni 5 800 000 forintos terv tel­jesítéséhez, a jobb minőséghez, az alacsonyabb köitségszintek eléréséhez segítik hozzá az üze­met. Az idei félszalagrendsze- rű munkát a szalagrendszer váltja fel. Ez szükséges is az ideinél mintegy százzal több festett és kétszázzal több fé­nyezett háló elkészítéséhez. Mielőtt a jövő évi tervek végrehajtására sor kerülne, felosztják a nyereségrészese-' dést, amelyről már a félévi eredmények alapján megálla­pította egy termelési értekezle­ten az üzemi tanács, hogy több lesz 10 napnál. Az üzem vezetősége és az üzemi tanács rendelkezése sze­rint részesülhet belőle állo­mánycsoportra való tekintet nélkül mindenki, aki 1958. de­cember 31-én a vállalat állo­mányában van, és már leg­alább három hónapot ott dol­gozott, de még azok is, akik az idén nyugdíjazás, katonai szol­gálat, átszervezés vagy áthelye­zés címén kerültek el az üzem­ből, de három hónapig itt dol­goztak. Akik egytől három évig folyamatosan dolgoztak az üzemben, azok öt, akik három­tól öt évig, azok 10, akik öt év óta dolgoznak a vállalatnál, 20 százalékkal több nyereségré­szesedést kapnak. A tervezet­ben büntetésről is esik szó: a későn járók, az igazolatlan mu­lasztók, lógósak, selejtgyártók, szerszámrongálók 10—50 szá­zalékkal kevesebb nyereségré­szesedést kapnak. Arról is döntöttek, hogy a nyereségré­szesedés 10 százalékát lakásépítkezésre szánják. íme, az egész évi munka tük­re és gyümölcse! Sáfrán La­jos üzemi tanácstag arról be­szélt, hogy kevés olyan dolgo­zó lesz a vállalatnál, akiket kizárnak a nyereségrészesedés­ből, vagy akinek csökkentik részesedését. Annál több a nyereségben részesedő, akik Sáfrán Lajos szerint egész éven át érezték, hogy ez az üzem az övék, és úgy aratnak majd benne, ahogy vetnék. Jól vetettek, tehát megér­demlik a dús aratást. (Szegedi) Megkezdődött a belgyógyás z nagy­gyűlés Csütörtökön délelőtt a Sem- melweisz-teremben megkez­dődött az Orvos-Egészségügyi Dolgozók Szakszervezete bel­gyógyász szakcsoportjának nagygyűlése. A háromnapos tanácskozáson a mellékvese­kéreg és a bél betegségeivel foglalkoznak. Hat referátumon kívül 39 előadáson ismertetik az elméleti és a gyakorlati kutatások eredményeit.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom