Somogyi Néplap, 1958. november (15. évfolyam, 258-283. szám)

1958-11-09 / 265. szám

SOMOGYI NÉPLAP 7 Vasárnap, 1958. november 9. azért, amiért maga gondolta. Nem a borotvaélen való tán­colás miatt, nem is a megha- sonlás miatt. Ez tévedés, csaknem rosszindulatú bele- magyarázás. Egyedül csak azért nem könnyű, mert fele­lősséggel jár, mégpedig igen súlyos lelkiismereti felelős­séggel. Ezt nemcsak én tu­dom, de minden újságíró. Mé­gis melléfogunk néha, én is, más is. De ki nem hibázik? Amiért pedig a nyomtatott betűt ezrek olvassák, ezért súlyos a felelősség. Lapozza végig a mai újságokat. Meny­nyi kényes kérdést feszeget­nek, mennyi őszinte szó hang­zik el bennük! Engedje meg, barátom, hogy kijelentsem: nem hinném, hogy lett volna szabadabb sajtó valaha Ma­gyarországon, szabadabb a mostaninál. Kérése van? Megírja. Panasza van? Meg­írja. Nem tetszik valami kis dolog vagy nagyobb? Elhívja az újságírót, kipakol neki, és ha igazsága van, rövidesen vi­szontlátja az újságban. Ne aggódjék miattunk: mind­annyian bírjuk a munkát, és szívből csináljuk. Ki ezt, ki azt vállalja, mindegy. Lényeg az, hogy amit tesz, amögött ott legyen a lelkiismeret, és meg­győződés is. Akkor pedig sem­mi szükség a hamis együtt­érzésre, a kétesértékű aggo­dalomra. A kiszolgálónő elvitte az üres kávéspoharakat, mi pe­dig elbúcsúztunk. Tudom, hogy nem győztem meg isme­rősömet, és ezután is össze­ráncolja majd homlokát, ha valami neki nem tetsző do­loggal találkozik az újságban. De azt is tudom, hogy ez a bosszúsága mindahányszor dicséretet jelent annak szá­mára, akiben csalódik. Fehér Kálmán Valamelyik nap megállított az utcán egy ismerősöm. Ugyanaz, aki még a tavasz- szal rám támadott egyik új­ságcikkem tartalma miatt. Az írás — kétségtelenül — anli- klerikális volt, s ezért nem tet­szett neki. — Vigyázzon, kérem — mondta akkor —, az ilyesmit nem szeretik az emberek. A vallás szent dolog, ne bántsa. Magát rendes embernek is­merik a városban, miért nem kerüli el az ilyen témákat? — Szóval, ezzel az ismerő­sömmel találkoztam ismét. Most ezzel kezdte: — Bírja még? — Mit? — kérdeztem vissza csodálkozva, mert nem ér­tettem meg. — Hát az újságírást. Tiszte­lem magát, amiért ezt a ne­héz munkát végzi. Borotva­élen való táncolás. Miért nem keres valami mást? — Mert szeretem és mert hivatásom. — Jó, jó, ezt elhiszem. De olyasmiről írni amit maga sem hisz, politizálni unos- unialan, hát az borzasztó le­het. Állandó meghasonlás. Nem maradt más vá­lasztás, az ilyen támadást nem lehet szó nélkül eltűrni. Va­jon minek képzel engem ez az ember? — Azt hiszem, valami félre­értés van közöttünk. Jöjjön, menjünk be a cukrászdába, s megbeszéljük a dolgot. Miközben a feketekávét kavargattuk, egy pillanatra végigszaladtam gondolatban eddigi életemen, és úgy kezd­tem eL — Azt tudja, hogy lapunk a párt megyei lapja? •— Tudom. Épp ez az.„ — Épp ez, amiben téved. A párt lapjánál dolgozom, te­hát a párt eszméinek, politi­kájának egyik szürke katoná­ja vagyok. Amit írok, igyeke­zem úgy írni, hogy ez vezes­sen, úgy segítsek, úgy bírál­jak, úgy gondolkodjam min-1 den fontos kérdésben, ahogy* a párt. Mégpedig nem is pa­rancsból, mert elárulom ma­gának, hogy pártonkívüli va- i története huszonhat esztendő- gyok. És most ha úgy gondol-; ve] ezelőtt, a másiké napjaink- ja, fogódzók meg: meggyőző-j ban játszódik le. Szereplői azt désből. Furcsának találja? De la célt tűzték ki maguk elé. akkor mit gondol, miért volt fhogy tanítók lesznek, nevelik oka szólni tavasszal azzal a | majd a falvak egyszerű gyér­eikkel kapcsolatban? Tudja ímekeit. *.* jól, hogy a vallásos meggyő-f "p ZERKILENCSZÁZHAR- zödés nem fér össze a mate-i JZj MINCKETTÖT írnak. rialista gondolkozásmóddal, s i.Április van, jeges höjti szelek nekünk kötelességünk, hogy f fújnak. Pár perccel a déli ha- az embereket elhajlít- * rangszó után benépesedik a sufc o babonáktól, az idealista í csurgói tanítóképző előtti ut- teveszmektöl, s rávezessük a {carész. A képzősök ebédelni tudományos, dialektikus gon-1 indulnak. Ki a menzára, ki dolkozasra. Azt hiszi, hogy;pe(jjg nekivágva a sáros ut- veletlenul írtam akkor azt “teáknak, magánosokhoz, jószí- cl Ke ■ t vű emberekhez. Horváth Ismerősöm hallgatott. | Gyurka is azok közé tartozik, — Feltételezem, hogy olvas-laki egyedül ballag. Kis noteszt sa az újságban megjelenő írá-1 bűz elő zsebéből, megnézi, ki- saim, s ezért tanúsít érdek- jhea kell mennie, aztán meg- lődést irányomban. Ha igen, tszaporázza lépteit, közben pe- akkor azelőtt is, most is, ezu-{ óig fázósan felhajtja kopott tán is olvashat nem egy olyant kabátja gallérját. írást, ami nem fog tetszeni g Szerda van, ma a jegyzőék- magának. Ez mind véletlen? inéi soros. így osztotta be a Természetesen nem az. Elhi-t 300-as Missziós Társulat, mely heti nekem, hogy az újságíró-,a szegénysorsú tanítóképző­sön kívül még számtalan jó; söknek a jólelkű, tehetősebb mesterség létezik. Ha elhiszi, * emberektől naponta égy-egy akkor miért probléma az, g tányér meleg levest, főzeléket hogy én újságíró vagyok? ♦ kikönyörgött. Könnyű belátni, hogy sen-t ül Gyurka a konyhában, kit sem kényszerítenek er-tenne, de egy falat sem megy re a pályára. Ha nekem nem ;ie a torkán. Folyton a tanító- tetszene a népi demokrácia, hal képző igazgatójának szavait az én elveim ellenkeznének a.hallia melyeket délelőtt ínté- párt elveivel, a marxizmus-lzett hozzá:'»Fiam, ha nem fi- leninizmussal és annak gya- g^eted meg kasztos asszonyod- korlataval, akkor vagy el se|nak a tartozást, el kell hagy- jottem volna a laphoz, vagyi od az iskolát...« Levelet hűz topnám a kalapom es távoz- |elő ebéből, apja írta. Kusza, nek Mehetek bármelyik pil--iákombákom betűk: aki írta, lenathan senki sem tart |rltkán forgat kezé5en írószer.’ vissza. Ne felejtse el, kerem,\ számot Tartalma el5Zomoritó hogy a part senkinek sem tét-; , ■■ . te kötelezővé ideológiájának g bácSl a2t közölte ben­elfogadását. Nézzen körül a t “ fava ■ a kenyernekva- közéletben: hány és hányi\°l 15 e.adtak, hogy o tanító ember van vezetőposzton, po-| !e ,eSSfn\ ,be. tobb pénzt nem litikában, államapparátusban, t küldeni. »Gyere haza, gazdasági életben, tudomány- $ fiam, irJa a levélben , in vagy művészetben, aki ♦ sze§^nyParaszt gyereke ne zmhogy nem kommunista, X tarjon magasra kapaszkod­A FELSŐHÁZ K ÉT EMBERRŐL szól ez az írás. Az egyiknek a A magyar országgyűlés 1927-ben létrehozott felsőháza teljesen feudális jel­legű intézmény volt. Tulajdon­képpen az 1918-ig működő fő­rendiház utódaként hívták életre. Ennek eredete abból az időből származik, amikor még az országgyűlésen külön-külön tanácskoztak a nemesi köve­tek és a főnemesek meg főpa­pok. A főrendek táblája — ahogyan nevezték — már a XIX. század első felében is minden haladás ellensége és a bécsi udvar támogatója volt, a haladó nemesség minden ja­vaslatával szemben. Ez a fő­rendi tábla akadályozta hosszú évtizedekig a forradalom és szabadságharc előtt azoknak a törvényjavaslatoknak! a meg­valósítását, amelyek a magyar nyelv uralkodóvá tételét, a vallásszabadságot, a jobbágy­felszabadítást és más, polgári vívmányokat célozták. 1867 után a főrendiház to­vábbra is az egyházi és világi nagybirtok érdekeinek képvi­selője volt. Tagjai még azok­hoz a minimális polgári-liberá­lis reformokhoz sem akartak hozzájárulni, amelyek nélkül a polgári állam fejlődése telje­sen elképzelhetetlen: jól tud­juk, hogy a főrendiház milyen elkeseredett harcot Vívott — többek között — a múlt szá­zad végén az ún. egyházpoli­tikai törvények, pl. a kötelező polgári házasság bevezetése ellen. Merő anakronizmus, a feudális maradványok megtes­tesítője volt a főrendiház mér ebben a korszakban is. Jennek a teljesen idejét múlt *4 intézménynek a felújí­tása a Horthy-rendszer egyik legsürgősebb tennivalója volt. Már 1921-ben gondoltak élet- rehívására, akkor azonban — nyilván a király kérdés megol­datlansága miatt — el kellett napolni a kérdést. Az 1925. évi választójogi törvény meghoza­tala után — amely újra meg­szűkítette a választójogot — ismét napirendre tűzték és te­tő alá. hpz,ták,a főrendiház új­jáalakítására vonatkozó tör­vényt. Ürügyül szolgáltak eh­hez azok a támadások, ame­lyek az ellenzék részéről a frankhamisítás ügyével kap­csolatban érték a kormányt, elsősorban Bethlen Istvánt, akinek tudtával a frankhami- sítás történt. A felsőháznak Bethlenek azt a szerepet szán­ták, hogy biztosítékul szolgál­jon számukra, mivel a tör­vényjavaslatokat érvénybe lé­pésük előtt ezután a felsőház­nak is el kellett fogadnia. Ez azonban minden valószínűség szerint csak ürügy lehetett, hi­szen teljesen érthetetlen, hogy egy abszolút kormánypárti többséggel rendelkező parla­ment mellé (amely elé a kor­mány viszi a törvényjavaslato­kat) miért kellett még egy ilyen biztosíték is, amikor a törvényjavaslat egyébként is csak a kormányzó »szentesíté­se« után léphetett életbe. A felsőház életrehívását nyilván­valóan nem lehetett azzal in­dokolni, hogy a nagybirtok és nagytőke újra közvetlenül kí­ván részt venni a törvényho­zásban, ezért kellett arra hi­vatkozni, hogy a felsőház cél­ja — mint Wlassich Gyula Dá- ró mondotta — az, hogy »megvédje az esetleges kilen­gésektől a törvényhozást«. A felsőház visszaállításának igazi célja, az egész 1918 előtti kor­szak restaurációját nemcsak az árulta el, hogy ugyanazt a bá­ró Wlassich Gyulát választotta 1927-ben elnökévé, aki utoljá­ra 1918-ban is elnöke volt, ha­nem az a cikk is, amelyik a felsőház visszaállítását üdvö­zölte: »E lépés jelentősége nem szorul külön méltatásra. Alkot­mányunk egyik nagy hiányát pótoltuk, és immár csak a trón betöltésének kérdése vár még megoldásra, hogy a Magyar Szent Korona Országainak al­kotmánya ismét teljes legyen. Ami annyit jelentett, hogy mi a magunk részéről mindent megtettünk a teljes restaurá­ció érdekében, moät már az van hátra, hogy újra király is legyen, lehetőleg a Habsburg- csa’ádból. Akkor azután teljes a restauráció, az alkotmány 'Dán US fel ölti ban vagy művészetben, aki; szegenyparaszt gyereke ne nenikogy nem kommunista, J tarjon magasra kaDaszkod- de valószínűleg sohasem iesz;n*> úr lenni azzá. Tudását a nép szolgála-1 Kavargatja a hideg levest, tába állítja, becsületesen dől-g gondolkodik. Mitévő legyen? gozik, és ennyi elég is. Iga- • Nem éli túl, ha eltávolítják az zam van? Persze, hogy iga- g Iskolából, ha nem lehet tanító, earn, hiszen ezek cáfolhatat-g Néhány perc múlva füzetet lan *rnyek. Azt én is elisme- j húz e)ő táskájából, s szép, rém. hogy nem könnyű mun- ’kerek, gömbölyű betűkkel írni ka az újságírás. De nem kezd. »Kegyelmes Asszonyom!* Alázatos lélekkel leborulok, hogy a magyar haza kegyel­mes asszonya tekintsen rám, szegény nyomorgóra. Egy sze­gény diák könyörgését ke­gyeskedjék meghallgatni, kit az a veszély fenyeget, hogy most, midőn már csak két hónap van vissza ebből a tanévből, kénytelen abba­hagyni a tanulást, mert nem tudja a kosztért járó, még hátralévő összeget kifizetni. A jó lelkek annyira megkö­nyörültek rajtam, hogy in­gyen kapok kasztot, de még tartozom az ősztől fogva 123 pengővel, és szegény szüleim nem tudják azt kifizetni ilyen nehéz viszonyok között, így tehát, ha kegyelmes asz- szor.yom nem segít kegyes jószívűségével, lemondhatok arról, hogy tanító lekéssék... Csurgó, 1932. április 6. Maradok esedező szívvel: HORVÁTH GYÖRGY II. éves tanítónövendék.-« Május végére válasz is érke­zett kérelmére, Csurgó főszol­gabírójához címezve: »Fenti tárgyban értesítem, hogy meg­felelő fedezet hiányában folya­modó kérelme nem teljesíthe­tő. Ellenben igyekezzék főszol­gabíró úr oda hatni, hogy a szükséges segélyösszeg társa­dalmi úton gyűjtessék össze«. Közben más is történt. Az ország urai — annak ellenére, hogy a falvak gyermekeinek tanítására igen kevés tanító állt rendelkezésre — úgy lát­ták, hogy »sok a tanító«, s el­határozták a csurgói tanító­képző bezárását. Az Uj So­mogy című újság hiába keser­gett, hogy a csurgói tanítókép­ző hasonló sorsra jut, mint a polgári ’eányiskola, mert az ál­lami támogatást megvonták tőlük. Azt kívánták a község­től, hoey fedezze a tanítói fize­tések 50 százalékát, s ő gon­doskodjék tanítói lakásokról is. Mivel e terheket a község vál­lalni nem tudta. így a tanító­* Levéltár! száma: 1932­képző kapuját bezárták. A nö- ! vendékek szerteszeled t ele, ki Bajára, ki Miskoxra, Kőszeg- ! re, az ország különböző részei- | be, már aki a költségeket fe- j dezni tudta. [ Horváth Györgynek nem si- j került nyomára akádni. He- ; lyette egyik osztálytársával, , Nagy Sándorral, a csurgói I. I számú általános iskola egyik tanárával beszéltünk. Jól em­lékszik Horváth Györgyre, s így beszél róla: »Sorkoszíos diák volt, aki házról házra járt a jólelkű emberekhez ebé- j delni. Hogy milyen nehéz volt j akkor a szegény .diák sorsa, ' azt a mai fiatalok el sem tud- I ják képzelni. 16 pengő voir a | lakás egy hónapra, öten-hatan I laktunk egy kis szobában. , Csak az ebédért 75 fillért kér­tek naponta, a tanításért 18— 2ü pengőt fizettünk... Ami­kor elvégeztem a tanítókép­zőt, négy évig állás nélkül voltam...« Bajára nem került Horváth György, s nem valószínű, hogy Misko’cra el tudott volna menni, hiszen szülei anyagi helyzete még azt sem engedte, hogy a csurgói tartozását kifi­Z6iS5v0 . Ilyen sorsa volt a múltban a diákok és tanítóképzősök többségének. Nehéz, göröngyös úton kellett haladnia annak a szegénysorsú diáknak, aki ta­nulni akart, s bizony nem mindegyiknek sikerült azt vé­gigjárni ... * * * A KAPOSVÁRI TANÍ­TÓKÉPZŐ folyosóin ákok sétálnak, vagy kihasz­nálva a szünetet, olvassák a következő óra anyagát, beszél­getnek a rendre felügyelő ta- nárakkal. Itt találjuk Gróf Tamást, a negyedik osztály egyik növendékét is. Középter­metű, szőke, határozott fellé­pésű és beszédű fiú. Félárva, mert édesapja a második vi­lágháborúban meghalt. Jó tanuló volt már az álta­lános iskolában. Amikor taní­tója magyarázó szavait hali­szerepeit herceg Festetich Ta- sziló magyar kár. főudvarmes­ter, Csekondcs Endre gróf fő­asztal nokmester és id. gróf Dessewffy Aurél országbíró, valamint néhány más, hason­lóképpen tartalmatlan, régi cím viselője is.) 1%/W őst nézzük meg, kik azok, akik mint de­mokratikusan »választott« ta­gok kerültek a felsőházba. Ezek egy részét a megyék és városok nagy- és középbirto­kosaiból »választották«. Kö­zöttük az első felsőházban ilyen nevek szerepelnek: Kis- csoltói, balassagyarmati és kékkői Ragályi-Balassa Ferenc báró, bajsai Vojnits Sándor báró, Waldbott Kelemen báró, nagybányai vitéz Horthy Ist­ván; tehát ismét földbirtokos arisztokraták meg Horthy Miklós bátyja stto. A megyék és városok által kiküldött ta­gok egyébként általában föld- birtokosok, nyugalmazott fő­ispánok, püspökök — van kö­zöttük esperesplébános, nyu­galmazott főszolgabíró, pré­postkanonok, gazdasági főta­nácsos, nyugalmazott minisz­ter, egyikük »földbirtokos, ny. főszolgabíró, cs. és kir. kama­rás, a »Johannita rend lovag­ja«; másikuk: földbirtokos, ud­vari tanácsos, királyi asztal- nok, Őszentsége palatínus gráfja, aranysarkantyús vitéz. Hiába, jól tudták azok a törvényhatóságok, hogy kiket kell »demokratikusan« megvá­lasztani. A »választottak« másik cso­portját, összesen 36 főt szer­vezetek és intézmények küld­tek tíz évre a felsőházba. De vajon milyen szervezetekről és intézményekről van szó? Nem kell egy pillanatra sem téve­désbe esni, itt is ugyanazokat találjuk: ha a névsort megnéz­zük, azt látjuk, hogy az Or­szágos Mezőgazdasági Kama­ra választottja sadányi és tö­rökszentmiklósi Almássy Imre gróf, a vidéki kereskedelmi és iparkamarák választottja Cho- rin Ferenc, a budapesti kama­ráké Fellner Henrik, a közgaz­daság» egyetemé is gróf: széki gróf Teleki Pál. De itt voltak még a Budapesti Áru- és Ér­téktőzsde képviselője, az ügy­védi kamarák, a közjegyzői, mérnöki és orvosi kamarák küldöttei, a vitézi szék küldöt­tei mellett az egyetemek és né­hány főiskola választottjai is. ______________ ^ A 244 tagú felsőházban tehát a nyja eközben másodszor is } kapott helyet mintegy 15— " - >18 értelmiségi is, akiknek ; azonban semmiféle súlyuk helyreállítása, visszatérhetnek a nemzetiségek is a Magyar Szent Korona országaihoz.« Nyilvánvaló volt azonban, hogy lehetetlen a főrendiházat régi formájában egyszerűen visszaállítani. A kormány szó­csövei tehát azt hirdették, hogy ennek az elavult intéz­ménynek a szervezetét az új törvény modernizálja, a de­mokratikus fejlődés irányában javítja meg. Ez a propaganda azonban csak a néptömegek becsapására, elámítására szol­gált. Nézzük meg közelebbről, hogyan is állt ez a kérdés. 4L z 1919. évi főrendiház tagjai voltak a követke­zők: 16 Habsburg-herceg és fő­herceg, 67, elsősorban arisztok­rata zászlósúr és egyházfő, az arisztokrata családok 96 kép­viselője és! 22 élethossziglan választott, valamint 48, a ki­rály által kinevezett tag. Az új, »demokratikus jellegű« re­form során most a felsőház tagjainak egy része »választás útján« került a felsőházba. Kik voltak azonban a válasz­tók? Az új törvény rendelke­zései szerint ezentúl a főrendi családok tagjai »választják meg« a saját képviselőjüket. Joguk van továbbá a várme­gyék törvényhatóságainak, a városoknak, bizonyos szerve­zeteknek és intézményeknek is tagjaikat a felsőházba bekül­deni. Később látni fogjuk, hogy ezek az intézmények ki­ket küldtek a felsőházba. Itt most még csak annyit kell el­mondanunk, hogy a kormány *— nehogy túlságosan [messze menjen a »demokratizmusban* — az új felsőház többségét már eleve azzal biztosította a maga számára, hogy a 244 tag között helyet adott továbbra is a 4 Habsburg-főhercegnek, 50 zászlósúrnak, főbírónak és egyházfőnek, 38 arisztokratá­nak, a főrendi családok válasz­tottjainál: és végül 40, a kor­mányzó által kinevezett tag­nak, ami összesen 132 tagot, az új felsőház biztos többségét jelentette. (Érdemes megje­gyezni, hogy az országzászló­sok között még 1927-ben is gáttá, megérlelődött benne az: elhatározás: tanító lesz. Edes­A felsőházi tagok követ kező és utolsó kategó­férjhez ment. A nevelőapa nem dicsekedhetett túlságo­san nagy fizetéssel. Mégsem | nern vo * kellett félnie Gróf Tamásnak, hogy nem teljesülhet vágya, hogy nem valósulhat meg életei rióiáf ^ ^8°­“ : riájat az egyszerűen kinevezett , . »tagok alkották: közöttük ismét nítóképzöbe, s most már a ne- f ^ a"f gyedik osztályt végzi. Jeles | l B*tthyany Ele: St Tn?1* nZ 'ftof, Nem« Altert gróf M- Lst, ágyne mit, ^napi'^három-1 3n0S £r,fóf-. sál^ár­TtJVsstir*kav Ma a tanítóképzőben tonuió ^f^ MképvisTelfi: . b*ró diákoknak nem kell attól fél-l^^ M™c,’ Teleszky Ja- niük, hogy az iskola állami tá-1 ..^‘da. J^°- Weiss Fulop mosatását megvonják, s ezért ? 7 e °S he keli iránit -rA-Ji A k t nyugdíjas tábornokai, rnmisz­be kell kapuit zárni. Államunk csak 1958-ban 840 ezer forin­tot fordít a kaposvári képző : terei, főispánjai. Ilyen volt az új felsőház de­fenntartására. Attól sem T kedhetett tehat a képviselohaz rettegniük, hogy a kollégium-i 'f““1.? ^«pviseionaz ban azzal fogadják őket: nincs!lortenetének lro^a azzal- ho^ pénz, nem tudnánk élelmet ad- i ni. Egymillió-négyszázezer fo­> míg az angol lordok házának • szerkezetét már négyszer vál­rint a Imllégium évi fenntartá- ^ a. m^yar fő­si költsége, s ezt is az állam * TuÍ fedezi. Gróf Tamásra, aki 140 íífi<*!7,a1' 1885*bel1 kellett forintot fizet havonta, a négy I . év alatt 21 600 forintot }ordí-t ,Nem vá t.fmeg a felso- tott államunk, hogy tanító le-! . Q^etele kf?°bb ..f™' hessen, hogy gondtalanul, nyu- i 1939“be" ,osszeulo1 felsohaz- godt körülmények között ta- »-ban az egyhazl ^ Vllagl na:§y* nulhasson. De kívüle sok az olyan növendék, aki egyáltalán nem fizet az ellátásért, vagy csak csekély összeget, 50—100 forintot fizet havonta. Gróf Tamásnak és vala­mennyi tanítóképzős társának biztosítva van a nyugodt tanu­lási lehetőség. S a jövőtől sem leéli rettegniük, nem kell at­tól félniük, hogy majd évekig állás, munka nélkül tengőd­nek. Az egész országban, itt Somogybán is, a falvakban, a pusztákon egyre épülnek az új iskolák, s tanulók százai, ezrei várják a fiatal tanítókat. Szeretne tovább tanulni, fő- \ iskolát végezni Gróf Tamás.; De ha nem sikerül most fel- i_ vételt nyernie, akkor sem ke- 5 nagytőke fellegvára volt. 1945- seredik el. örömmel megy ellnek kellett eljönni ahhoz, Somogy bármely, akár legki-1 hogy összeomoljék. sebb falujába vagy pusztája-\ (A Hazafias Népfront által ra is tanítani, s közben majd - kiadott: A Horthy-korszak vá- elvégzi levelező úton a fóisko- riasztási visszaélései c. kisd­iát. Szálai László t váaybóJJ birtokosokat és nagytőkéseket :a 248 tag közül 207 képviselte : az egykorú kimutatás szerint. Az a 207 tag összetevődött 88 nagybirtokosból, 45 állami, megyei, városi főtisztviselőből, bíróból és katonatisztből, 42 egyházfőből, 21 nagyiparosból, nagykereskedőből, vállalati igazgatóból és bankigazgató­ból, 12 ügyvédből és jószág- igazgatóból. Tagjai között is­mét számtalan királyi és kö­zönséges herceg, gróf és őr­gróf, báró és vitéz foglalt he­lyet. A z a felsőház éppúgy, mint a múltban a fő­rendiház, a nagybirtokos arisztokrácia, a klérus és a

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom