Somogyi Néplap, 1958. november (15. évfolyam, 258-283. szám)
1958-11-09 / 265. szám
SOMOGYI NÉPLAP 7 Vasárnap, 1958. november 9. azért, amiért maga gondolta. Nem a borotvaélen való táncolás miatt, nem is a megha- sonlás miatt. Ez tévedés, csaknem rosszindulatú bele- magyarázás. Egyedül csak azért nem könnyű, mert felelősséggel jár, mégpedig igen súlyos lelkiismereti felelősséggel. Ezt nemcsak én tudom, de minden újságíró. Mégis melléfogunk néha, én is, más is. De ki nem hibázik? Amiért pedig a nyomtatott betűt ezrek olvassák, ezért súlyos a felelősség. Lapozza végig a mai újságokat. Menynyi kényes kérdést feszegetnek, mennyi őszinte szó hangzik el bennük! Engedje meg, barátom, hogy kijelentsem: nem hinném, hogy lett volna szabadabb sajtó valaha Magyarországon, szabadabb a mostaninál. Kérése van? Megírja. Panasza van? Megírja. Nem tetszik valami kis dolog vagy nagyobb? Elhívja az újságírót, kipakol neki, és ha igazsága van, rövidesen viszontlátja az újságban. Ne aggódjék miattunk: mindannyian bírjuk a munkát, és szívből csináljuk. Ki ezt, ki azt vállalja, mindegy. Lényeg az, hogy amit tesz, amögött ott legyen a lelkiismeret, és meggyőződés is. Akkor pedig semmi szükség a hamis együttérzésre, a kétesértékű aggodalomra. A kiszolgálónő elvitte az üres kávéspoharakat, mi pedig elbúcsúztunk. Tudom, hogy nem győztem meg ismerősömet, és ezután is összeráncolja majd homlokát, ha valami neki nem tetsző dologgal találkozik az újságban. De azt is tudom, hogy ez a bosszúsága mindahányszor dicséretet jelent annak számára, akiben csalódik. Fehér Kálmán Valamelyik nap megállított az utcán egy ismerősöm. Ugyanaz, aki még a tavasz- szal rám támadott egyik újságcikkem tartalma miatt. Az írás — kétségtelenül — anli- klerikális volt, s ezért nem tetszett neki. — Vigyázzon, kérem — mondta akkor —, az ilyesmit nem szeretik az emberek. A vallás szent dolog, ne bántsa. Magát rendes embernek ismerik a városban, miért nem kerüli el az ilyen témákat? — Szóval, ezzel az ismerősömmel találkoztam ismét. Most ezzel kezdte: — Bírja még? — Mit? — kérdeztem vissza csodálkozva, mert nem értettem meg. — Hát az újságírást. Tisztelem magát, amiért ezt a nehéz munkát végzi. Borotvaélen való táncolás. Miért nem keres valami mást? — Mert szeretem és mert hivatásom. — Jó, jó, ezt elhiszem. De olyasmiről írni amit maga sem hisz, politizálni unos- unialan, hát az borzasztó lehet. Állandó meghasonlás. Nem maradt más választás, az ilyen támadást nem lehet szó nélkül eltűrni. Vajon minek képzel engem ez az ember? — Azt hiszem, valami félreértés van közöttünk. Jöjjön, menjünk be a cukrászdába, s megbeszéljük a dolgot. Miközben a feketekávét kavargattuk, egy pillanatra végigszaladtam gondolatban eddigi életemen, és úgy kezdtem eL — Azt tudja, hogy lapunk a párt megyei lapja? •— Tudom. Épp ez az.„ — Épp ez, amiben téved. A párt lapjánál dolgozom, tehát a párt eszméinek, politikájának egyik szürke katonája vagyok. Amit írok, igyekezem úgy írni, hogy ez vezessen, úgy segítsek, úgy bíráljak, úgy gondolkodjam min-1 den fontos kérdésben, ahogy* a párt. Mégpedig nem is parancsból, mert elárulom magának, hogy pártonkívüli va- i története huszonhat esztendő- gyok. És most ha úgy gondol-; ve] ezelőtt, a másiké napjaink- ja, fogódzók meg: meggyőző-j ban játszódik le. Szereplői azt désből. Furcsának találja? De la célt tűzték ki maguk elé. akkor mit gondol, miért volt fhogy tanítók lesznek, nevelik oka szólni tavasszal azzal a | majd a falvak egyszerű gyéreikkel kapcsolatban? Tudja ímekeit. *.* jól, hogy a vallásos meggyő-f "p ZERKILENCSZÁZHAR- zödés nem fér össze a mate-i JZj MINCKETTÖT írnak. rialista gondolkozásmóddal, s i.Április van, jeges höjti szelek nekünk kötelességünk, hogy f fújnak. Pár perccel a déli ha- az embereket elhajlít- * rangszó után benépesedik a sufc o babonáktól, az idealista í csurgói tanítóképző előtti ut- teveszmektöl, s rávezessük a {carész. A képzősök ebédelni tudományos, dialektikus gon-1 indulnak. Ki a menzára, ki dolkozasra. Azt hiszi, hogy;pe(jjg nekivágva a sáros ut- veletlenul írtam akkor azt “teáknak, magánosokhoz, jószí- cl Ke ■ t vű emberekhez. Horváth Ismerősöm hallgatott. | Gyurka is azok közé tartozik, — Feltételezem, hogy olvas-laki egyedül ballag. Kis noteszt sa az újságban megjelenő írá-1 bűz elő zsebéből, megnézi, ki- saim, s ezért tanúsít érdek- jhea kell mennie, aztán meg- lődést irányomban. Ha igen, tszaporázza lépteit, közben pe- akkor azelőtt is, most is, ezu-{ óig fázósan felhajtja kopott tán is olvashat nem egy olyant kabátja gallérját. írást, ami nem fog tetszeni g Szerda van, ma a jegyzőék- magának. Ez mind véletlen? inéi soros. így osztotta be a Természetesen nem az. Elhi-t 300-as Missziós Társulat, mely heti nekem, hogy az újságíró-,a szegénysorsú tanítóképzősön kívül még számtalan jó; söknek a jólelkű, tehetősebb mesterség létezik. Ha elhiszi, * emberektől naponta égy-egy akkor miért probléma az, g tányér meleg levest, főzeléket hogy én újságíró vagyok? ♦ kikönyörgött. Könnyű belátni, hogy sen-t ül Gyurka a konyhában, kit sem kényszerítenek er-tenne, de egy falat sem megy re a pályára. Ha nekem nem ;ie a torkán. Folyton a tanító- tetszene a népi demokrácia, hal képző igazgatójának szavait az én elveim ellenkeznének a.hallia melyeket délelőtt ínté- párt elveivel, a marxizmus-lzett hozzá:'»Fiam, ha nem fi- leninizmussal és annak gya- g^eted meg kasztos asszonyod- korlataval, akkor vagy el se|nak a tartozást, el kell hagy- jottem volna a laphoz, vagyi od az iskolát...« Levelet hűz topnám a kalapom es távoz- |elő ebéből, apja írta. Kusza, nek Mehetek bármelyik pil--iákombákom betűk: aki írta, lenathan senki sem tart |rltkán forgat kezé5en írószer.’ vissza. Ne felejtse el, kerem,\ számot Tartalma el5Zomoritó hogy a part senkinek sem tét-; , ■■ . te kötelezővé ideológiájának g bácSl a2t közölte benelfogadását. Nézzen körül a t “ fava ■ a kenyernekva- közéletben: hány és hányi\°l 15 e.adtak, hogy o tanító ember van vezetőposzton, po-| !e ,eSSfn\ ,be. tobb pénzt nem litikában, államapparátusban, t küldeni. »Gyere haza, gazdasági életben, tudomány- $ fiam, irJa a levélben , in vagy művészetben, aki ♦ sze§^nyParaszt gyereke ne zmhogy nem kommunista, X tarjon magasra kapaszkodA FELSŐHÁZ K ÉT EMBERRŐL szól ez az írás. Az egyiknek a A magyar országgyűlés 1927-ben létrehozott felsőháza teljesen feudális jellegű intézmény volt. Tulajdonképpen az 1918-ig működő főrendiház utódaként hívták életre. Ennek eredete abból az időből származik, amikor még az országgyűlésen külön-külön tanácskoztak a nemesi követek és a főnemesek meg főpapok. A főrendek táblája — ahogyan nevezték — már a XIX. század első felében is minden haladás ellensége és a bécsi udvar támogatója volt, a haladó nemesség minden javaslatával szemben. Ez a főrendi tábla akadályozta hosszú évtizedekig a forradalom és szabadságharc előtt azoknak a törvényjavaslatoknak! a megvalósítását, amelyek a magyar nyelv uralkodóvá tételét, a vallásszabadságot, a jobbágyfelszabadítást és más, polgári vívmányokat célozták. 1867 után a főrendiház továbbra is az egyházi és világi nagybirtok érdekeinek képviselője volt. Tagjai még azokhoz a minimális polgári-liberális reformokhoz sem akartak hozzájárulni, amelyek nélkül a polgári állam fejlődése teljesen elképzelhetetlen: jól tudjuk, hogy a főrendiház milyen elkeseredett harcot Vívott — többek között — a múlt század végén az ún. egyházpolitikai törvények, pl. a kötelező polgári házasság bevezetése ellen. Merő anakronizmus, a feudális maradványok megtestesítője volt a főrendiház mér ebben a korszakban is. Jennek a teljesen idejét múlt *4 intézménynek a felújítása a Horthy-rendszer egyik legsürgősebb tennivalója volt. Már 1921-ben gondoltak élet- rehívására, akkor azonban — nyilván a király kérdés megoldatlansága miatt — el kellett napolni a kérdést. Az 1925. évi választójogi törvény meghozatala után — amely újra megszűkítette a választójogot — ismét napirendre tűzték és tető alá. hpz,ták,a főrendiház újjáalakítására vonatkozó törvényt. Ürügyül szolgáltak ehhez azok a támadások, amelyek az ellenzék részéről a frankhamisítás ügyével kapcsolatban érték a kormányt, elsősorban Bethlen Istvánt, akinek tudtával a frankhami- sítás történt. A felsőháznak Bethlenek azt a szerepet szánták, hogy biztosítékul szolgáljon számukra, mivel a törvényjavaslatokat érvénybe lépésük előtt ezután a felsőháznak is el kellett fogadnia. Ez azonban minden valószínűség szerint csak ürügy lehetett, hiszen teljesen érthetetlen, hogy egy abszolút kormánypárti többséggel rendelkező parlament mellé (amely elé a kormány viszi a törvényjavaslatokat) miért kellett még egy ilyen biztosíték is, amikor a törvényjavaslat egyébként is csak a kormányzó »szentesítése« után léphetett életbe. A felsőház életrehívását nyilvánvalóan nem lehetett azzal indokolni, hogy a nagybirtok és nagytőke újra közvetlenül kíván részt venni a törvényhozásban, ezért kellett arra hivatkozni, hogy a felsőház célja — mint Wlassich Gyula Dá- ró mondotta — az, hogy »megvédje az esetleges kilengésektől a törvényhozást«. A felsőház visszaállításának igazi célja, az egész 1918 előtti korszak restaurációját nemcsak az árulta el, hogy ugyanazt a báró Wlassich Gyulát választotta 1927-ben elnökévé, aki utoljára 1918-ban is elnöke volt, hanem az a cikk is, amelyik a felsőház visszaállítását üdvözölte: »E lépés jelentősége nem szorul külön méltatásra. Alkotmányunk egyik nagy hiányát pótoltuk, és immár csak a trón betöltésének kérdése vár még megoldásra, hogy a Magyar Szent Korona Országainak alkotmánya ismét teljes legyen. Ami annyit jelentett, hogy mi a magunk részéről mindent megtettünk a teljes restauráció érdekében, moät már az van hátra, hogy újra király is legyen, lehetőleg a Habsburg- csa’ádból. Akkor azután teljes a restauráció, az alkotmány 'Dán US fel ölti ban vagy művészetben, aki; szegenyparaszt gyereke ne nenikogy nem kommunista, J tarjon magasra kaDaszkod- de valószínűleg sohasem iesz;n*> úr lenni azzá. Tudását a nép szolgála-1 Kavargatja a hideg levest, tába állítja, becsületesen dől-g gondolkodik. Mitévő legyen? gozik, és ennyi elég is. Iga- • Nem éli túl, ha eltávolítják az zam van? Persze, hogy iga- g Iskolából, ha nem lehet tanító, earn, hiszen ezek cáfolhatat-g Néhány perc múlva füzetet lan *rnyek. Azt én is elisme- j húz e)ő táskájából, s szép, rém. hogy nem könnyű mun- ’kerek, gömbölyű betűkkel írni ka az újságírás. De nem kezd. »Kegyelmes Asszonyom!* Alázatos lélekkel leborulok, hogy a magyar haza kegyelmes asszonya tekintsen rám, szegény nyomorgóra. Egy szegény diák könyörgését kegyeskedjék meghallgatni, kit az a veszély fenyeget, hogy most, midőn már csak két hónap van vissza ebből a tanévből, kénytelen abbahagyni a tanulást, mert nem tudja a kosztért járó, még hátralévő összeget kifizetni. A jó lelkek annyira megkönyörültek rajtam, hogy ingyen kapok kasztot, de még tartozom az ősztől fogva 123 pengővel, és szegény szüleim nem tudják azt kifizetni ilyen nehéz viszonyok között, így tehát, ha kegyelmes asz- szor.yom nem segít kegyes jószívűségével, lemondhatok arról, hogy tanító lekéssék... Csurgó, 1932. április 6. Maradok esedező szívvel: HORVÁTH GYÖRGY II. éves tanítónövendék.-« Május végére válasz is érkezett kérelmére, Csurgó főszolgabírójához címezve: »Fenti tárgyban értesítem, hogy megfelelő fedezet hiányában folyamodó kérelme nem teljesíthető. Ellenben igyekezzék főszolgabíró úr oda hatni, hogy a szükséges segélyösszeg társadalmi úton gyűjtessék össze«. Közben más is történt. Az ország urai — annak ellenére, hogy a falvak gyermekeinek tanítására igen kevés tanító állt rendelkezésre — úgy látták, hogy »sok a tanító«, s elhatározták a csurgói tanítóképző bezárását. Az Uj Somogy című újság hiába kesergett, hogy a csurgói tanítóképző hasonló sorsra jut, mint a polgári ’eányiskola, mert az állami támogatást megvonták tőlük. Azt kívánták a községtől, hoey fedezze a tanítói fizetések 50 százalékát, s ő gondoskodjék tanítói lakásokról is. Mivel e terheket a község vállalni nem tudta. így a tanító* Levéltár! száma: 1932képző kapuját bezárták. A nö- ! vendékek szerteszeled t ele, ki Bajára, ki Miskoxra, Kőszeg- ! re, az ország különböző részei- | be, már aki a költségeket fe- j dezni tudta. [ Horváth Györgynek nem si- j került nyomára akádni. He- ; lyette egyik osztálytársával, , Nagy Sándorral, a csurgói I. I számú általános iskola egyik tanárával beszéltünk. Jól emlékszik Horváth Györgyre, s így beszél róla: »Sorkoszíos diák volt, aki házról házra járt a jólelkű emberekhez ebé- j delni. Hogy milyen nehéz volt j akkor a szegény .diák sorsa, ' azt a mai fiatalok el sem tud- I ják képzelni. 16 pengő voir a | lakás egy hónapra, öten-hatan I laktunk egy kis szobában. , Csak az ebédért 75 fillért kértek naponta, a tanításért 18— 2ü pengőt fizettünk... Amikor elvégeztem a tanítóképzőt, négy évig állás nélkül voltam...« Bajára nem került Horváth György, s nem valószínű, hogy Misko’cra el tudott volna menni, hiszen szülei anyagi helyzete még azt sem engedte, hogy a csurgói tartozását kifiZ6iS5v0 . Ilyen sorsa volt a múltban a diákok és tanítóképzősök többségének. Nehéz, göröngyös úton kellett haladnia annak a szegénysorsú diáknak, aki tanulni akart, s bizony nem mindegyiknek sikerült azt végigjárni ... * * * A KAPOSVÁRI TANÍTÓKÉPZŐ folyosóin ákok sétálnak, vagy kihasználva a szünetet, olvassák a következő óra anyagát, beszélgetnek a rendre felügyelő ta- nárakkal. Itt találjuk Gróf Tamást, a negyedik osztály egyik növendékét is. Középtermetű, szőke, határozott fellépésű és beszédű fiú. Félárva, mert édesapja a második világháborúban meghalt. Jó tanuló volt már az általános iskolában. Amikor tanítója magyarázó szavait haliszerepeit herceg Festetich Ta- sziló magyar kár. főudvarmester, Csekondcs Endre gróf főasztal nokmester és id. gróf Dessewffy Aurél országbíró, valamint néhány más, hasonlóképpen tartalmatlan, régi cím viselője is.) 1%/W őst nézzük meg, kik azok, akik mint demokratikusan »választott« tagok kerültek a felsőházba. Ezek egy részét a megyék és városok nagy- és középbirtokosaiból »választották«. Közöttük az első felsőházban ilyen nevek szerepelnek: Kis- csoltói, balassagyarmati és kékkői Ragályi-Balassa Ferenc báró, bajsai Vojnits Sándor báró, Waldbott Kelemen báró, nagybányai vitéz Horthy István; tehát ismét földbirtokos arisztokraták meg Horthy Miklós bátyja stto. A megyék és városok által kiküldött tagok egyébként általában föld- birtokosok, nyugalmazott főispánok, püspökök — van közöttük esperesplébános, nyugalmazott főszolgabíró, prépostkanonok, gazdasági főtanácsos, nyugalmazott miniszter, egyikük »földbirtokos, ny. főszolgabíró, cs. és kir. kamarás, a »Johannita rend lovagja«; másikuk: földbirtokos, udvari tanácsos, királyi asztal- nok, Őszentsége palatínus gráfja, aranysarkantyús vitéz. Hiába, jól tudták azok a törvényhatóságok, hogy kiket kell »demokratikusan« megválasztani. A »választottak« másik csoportját, összesen 36 főt szervezetek és intézmények küldtek tíz évre a felsőházba. De vajon milyen szervezetekről és intézményekről van szó? Nem kell egy pillanatra sem tévedésbe esni, itt is ugyanazokat találjuk: ha a névsort megnézzük, azt látjuk, hogy az Országos Mezőgazdasági Kamara választottja sadányi és törökszentmiklósi Almássy Imre gróf, a vidéki kereskedelmi és iparkamarák választottja Cho- rin Ferenc, a budapesti kamaráké Fellner Henrik, a közgazdaság» egyetemé is gróf: széki gróf Teleki Pál. De itt voltak még a Budapesti Áru- és Értéktőzsde képviselője, az ügyvédi kamarák, a közjegyzői, mérnöki és orvosi kamarák küldöttei, a vitézi szék küldöttei mellett az egyetemek és néhány főiskola választottjai is. ______________ ^ A 244 tagú felsőházban tehát a nyja eközben másodszor is } kapott helyet mintegy 15— " - >18 értelmiségi is, akiknek ; azonban semmiféle súlyuk helyreállítása, visszatérhetnek a nemzetiségek is a Magyar Szent Korona országaihoz.« Nyilvánvaló volt azonban, hogy lehetetlen a főrendiházat régi formájában egyszerűen visszaállítani. A kormány szócsövei tehát azt hirdették, hogy ennek az elavult intézménynek a szervezetét az új törvény modernizálja, a demokratikus fejlődés irányában javítja meg. Ez a propaganda azonban csak a néptömegek becsapására, elámítására szolgált. Nézzük meg közelebbről, hogyan is állt ez a kérdés. 4L z 1919. évi főrendiház tagjai voltak a következők: 16 Habsburg-herceg és főherceg, 67, elsősorban arisztokrata zászlósúr és egyházfő, az arisztokrata családok 96 képviselője és! 22 élethossziglan választott, valamint 48, a király által kinevezett tag. Az új, »demokratikus jellegű« reform során most a felsőház tagjainak egy része »választás útján« került a felsőházba. Kik voltak azonban a választók? Az új törvény rendelkezései szerint ezentúl a főrendi családok tagjai »választják meg« a saját képviselőjüket. Joguk van továbbá a vármegyék törvényhatóságainak, a városoknak, bizonyos szervezeteknek és intézményeknek is tagjaikat a felsőházba beküldeni. Később látni fogjuk, hogy ezek az intézmények kiket küldtek a felsőházba. Itt most még csak annyit kell elmondanunk, hogy a kormány *— nehogy túlságosan [messze menjen a »demokratizmusban* — az új felsőház többségét már eleve azzal biztosította a maga számára, hogy a 244 tag között helyet adott továbbra is a 4 Habsburg-főhercegnek, 50 zászlósúrnak, főbírónak és egyházfőnek, 38 arisztokratának, a főrendi családok választottjainál: és végül 40, a kormányzó által kinevezett tagnak, ami összesen 132 tagot, az új felsőház biztos többségét jelentette. (Érdemes megjegyezni, hogy az országzászlósok között még 1927-ben is gáttá, megérlelődött benne az: elhatározás: tanító lesz. EdesA felsőházi tagok követ kező és utolsó kategóférjhez ment. A nevelőapa nem dicsekedhetett túlságosan nagy fizetéssel. Mégsem | nern vo * kellett félnie Gróf Tamásnak, hogy nem teljesülhet vágya, hogy nem valósulhat meg életei rióiáf ^ ^8°“ : riájat az egyszerűen kinevezett , . »tagok alkották: közöttük ismét nítóképzöbe, s most már a ne- f ^ a"f gyedik osztályt végzi. Jeles | l B*tthyany Ele: St Tn?1* nZ 'ftof, Nem« Altert gróf M- Lst, ágyne mit, ^napi'^három-1 3n0S £r,fóf-. sál^árTtJVsstir*kav Ma a tanítóképzőben tonuió ^f^ MképvisTelfi: . b*ró diákoknak nem kell attól fél-l^^ M™c,’ Teleszky Ja- niük, hogy az iskola állami tá-1 ..^‘da. J^°- Weiss Fulop mosatását megvonják, s ezért ? 7 e °S he keli iránit -rA-Ji A k t nyugdíjas tábornokai, rnmiszbe kell kapuit zárni. Államunk csak 1958-ban 840 ezer forintot fordít a kaposvári képző : terei, főispánjai. Ilyen volt az új felsőház defenntartására. Attól sem T kedhetett tehat a képviselohaz rettegniük, hogy a kollégium-i 'f““1.? ^«pviseionaz ban azzal fogadják őket: nincs!lortenetének lro^a azzal- ho^ pénz, nem tudnánk élelmet ad- i ni. Egymillió-négyszázezer fo> míg az angol lordok házának • szerkezetét már négyszer válrint a Imllégium évi fenntartá- ^ a. m^yar fősi költsége, s ezt is az állam * TuÍ fedezi. Gróf Tamásra, aki 140 íífi<*!7,a1' 1885*bel1 kellett forintot fizet havonta, a négy I . év alatt 21 600 forintot }ordí-t ,Nem vá t.fmeg a felso- tott államunk, hogy tanító le-! . Q^etele kf?°bb ..f™' hessen, hogy gondtalanul, nyu- i 1939“be" ,osszeulo1 felsohaz- godt körülmények között ta- »-ban az egyhazl ^ Vllagl na:§y* nulhasson. De kívüle sok az olyan növendék, aki egyáltalán nem fizet az ellátásért, vagy csak csekély összeget, 50—100 forintot fizet havonta. Gróf Tamásnak és valamennyi tanítóképzős társának biztosítva van a nyugodt tanulási lehetőség. S a jövőtől sem leéli rettegniük, nem kell attól félniük, hogy majd évekig állás, munka nélkül tengődnek. Az egész országban, itt Somogybán is, a falvakban, a pusztákon egyre épülnek az új iskolák, s tanulók százai, ezrei várják a fiatal tanítókat. Szeretne tovább tanulni, fő- \ iskolát végezni Gróf Tamás.; De ha nem sikerül most fel- i_ vételt nyernie, akkor sem ke- 5 nagytőke fellegvára volt. 1945- seredik el. örömmel megy ellnek kellett eljönni ahhoz, Somogy bármely, akár legki-1 hogy összeomoljék. sebb falujába vagy pusztája-\ (A Hazafias Népfront által ra is tanítani, s közben majd - kiadott: A Horthy-korszak vá- elvégzi levelező úton a fóisko- riasztási visszaélései c. kisdiát. Szálai László t váaybóJJ birtokosokat és nagytőkéseket :a 248 tag közül 207 képviselte : az egykorú kimutatás szerint. Az a 207 tag összetevődött 88 nagybirtokosból, 45 állami, megyei, városi főtisztviselőből, bíróból és katonatisztből, 42 egyházfőből, 21 nagyiparosból, nagykereskedőből, vállalati igazgatóból és bankigazgatóból, 12 ügyvédből és jószág- igazgatóból. Tagjai között ismét számtalan királyi és közönséges herceg, gróf és őrgróf, báró és vitéz foglalt helyet. A z a felsőház éppúgy, mint a múltban a főrendiház, a nagybirtokos arisztokrácia, a klérus és a