Somogyi Néplap, 1958. november (15. évfolyam, 258-283. szám)

1958-11-16 / 271. szám

SOMOGYI NÉPLAP 5 Vasárnap, 1958. november 16­A zsambéki tsz-elnökképzö iskolán Egy szétszedett traktor áll az udvaron, távolabb pedig egy leponyvázott kombájnt lát­hat az ember, ha végigjártatja szemét, mielőtt belép az épü­letbe. Az ablak mögött viszont fejek láthatók, némelyiken ha­tározottan ellentétes ismertető­jelekkel, mint amilyent pad- banülő diákok szoktak viselni: őszes haj borítja nem egy »diák« fejét. Csakhogy ezen az iskolán — a z&ámbéki elnök- képzőn — az ilyesmi nem fur­csa dolog, sőt bizonyos mér­tékig a legjobb ajánlólevél: íme, ez az ember sokat tapasz­talt, tehát jó elnök lehet be­lőle. — Erre az iskolára — mond­ja Balogh Ferenc igaz­gatóhelyettes — csak olyan tsz-elnököket veszünk fel, akiknek legalább egy-két éves elnöki gyakorlatuk van, tehát bizonyos alappal rendelkeznek. Az idén 125 hallgatója van az iskolának, s ezek az embe­rek az ország különböző ré­szeiből jöttek össze, s tíz hó­naiig június végéig tanul­nak itt üzemszervezéstant, könyve­lést, számtant, növénytermesz­tést, állattenyésztést, gépesíiés- tant és agrárgazdaságtant. Ezenkívül hatos csoportokra osztva rendszeresen részt vesz­nek gyakorlati munkán vagy a helyi tsz-ben, vagy a Herceg- halmi Kísérleti Állami Gazda- lágban. Sommázva ez az iskola prog­ramja (mert hiszen mindent felsorolni nem is lenne fontos) és még hozzáteszi Balogh elv­társ, hogy 1952 óta — amikor először volt hasonló oktatás — ezernél több hallgató el az elnökképzőt. — S az eredmény? zem. Ezt igaznak tartja mind az ót somogyi tsz-einök: az cs ö- d:, a sávolyi, meg a 4P éves végezte Nyári József, a mez őcso- |konyái Uj Erő elnöke, Kis kérde- .Tóth Jenő a hencsei Győ- I zelemből és S i,m on László, ; — Lemérhető nagyon sok a berzencei Búzakalász elnöke. I tsz-ben az iskoláról hazakerült | Nem tudnak választani a 1 elnök jó munkája, mert jelen- , tantárgyak közül, ha a fontos- I tősen megjavult a szövetkezet ságot nézi az ember. Egyfor- : a szakszerű vezetés követkéz- mán fontos az mind — mond- tében. ják. És mint a pedagógusok, akik | _ Nekem a számtan azért szívesen emlékeznek egy-egy egy kicsit kedvesebb — említi régi kiváló diákra, i Kis Tóth Ernő. jó hírt hallunk itt is, I — És a tanárok? — kérde­zem a diákokat, s varom a . , „ ... megfelelő választ. Az valóban mogyiakrol. Egy gyón es egy diáf<os is messze a megyétől baranyai elnök dicsérése után azt mondja az igazgatóhelyet­tes: — Kitűnő tanuld volt Wal­ter Imre, a ráksi elnök. Egyike volt az iskola legjobb­jainak. A mostaniak közül pe­— Oh, azok mind nagyon jók, mindent mitőlünk kérdez­nek ... — cinkosan összenéz­nek mind az öten, és nevetnek. — Hát súgni lehet-e? Lehetni lehet, de nincs ér­dig igen jó eredménnyel tanul j-elme, mert a tanár előbb meg- Bognár József, a bala- halll®> mint mi. Hiaba, kijöt- tonőszödi Vörös Csillag Tsz el- tünk már a gyakorlatból... Aztán a munkáról beszél­getünk, nöke. Bognár elvtársat — aki most országgyűlési pótkápviselőjelölt is — a legtöbben úgy ismerték meg, mint érdemes, rendes pa­rasztembert. öt éve tsz-elnök : a gyakorlatiról, és arról, hogy már, s amikor ezt mondja, só- j mi újat láttak eddig, hajt egyet a sávolyi Uj Élet el- | Bognár elvtárs a herceghal- nöke Gál József, és hozzáteszi: mi kísérleti gazdaságban volt »Ennek könnyen megy ...« — Miért? I gyakorlaton, és a tehenészet­ben dolgozott. A takarmányo­— Mert előképzettsége van, zást, az állatok napi gondozá- meg fiatalabb is. De mi mér ' kiestünk az iskolából. — Nehéz az iskola? — Hát... No, nem szégyell­jük mi azt megmondani, hogy sokat kell tanulni. sát. a szarvasmarhahízlalást és a növendéknevelést tanulmá­nyozta. Legfontosabb tanulság­ként azt mondja: — Nálunk félnek a háromszori fejestől. Itt láttam azonban, hogy 'ez AZ ÁLLATORVOS EGY NAPJA A járási tanács épületének főbejárati ajtaja még zárva van. Az irodában csak fél óra múlva kezdődik a munkaidő. Am dr. Somogyi J e nő já­rási föállatorvos — akt há­rom község körállatorvosa is — már hivatalában található. Igaz, nem sokáig, mert csak egy perce lépett be a mező­gazdasági osztályra az udvar felöli kapun. Megmondja a könyvelőnek, hogy ma egész nap járja a falvakat. Nyolc óra előtt érkezünk Balatonszabadiba. A beteg­ség ugyanis nem nézi sem a naptárt, sem az órát. Az álla­tok hatvanegy esztendős gyó­gyítójának pihenését gyakran félbeszakítja egy-egy segít­ségkérő jelentés, mint ahogy most is történt. A termelő­szövetkezetnek elpusztult egy birkája. Ezért ült korán ko­csira dr. Somogyi Jenő. — Jóskám, milyen tünete­ket vettetek észre azon a bir­kán — fordul a tsz-elnökhöz. Puskás József mindent tüzetesen elmagyaráz. Amíg az állatorvos megbizonyoso­dik arról, hogy mi vitte el a birkát, a tsz-elnök azt fele­li kérdésemre: — Jenő bácsi nagyon a szívén viseli a szö­vetkezet sorsát. — Csináld meg a kárjelen­tést, aláírom és átadom a biz­tosítónak. De ne késs vele, mert akkor nem térül meg a kár — figyelmezteti Puskás elvtársat. Közben kifaggatja: mit etetnek a tehenekkel, s mennyi a tej. Majd az istál­lóügy kerül szóba. Hirtelen hozzám fordul: — Jól figyelj most ide, legalább lesz mit írnod az újságba. ötvenkét férőhelyes istálló építését kezdte meg ebben a szövetkezetben az ádándi ktsz. Az első határidő októ­ber 31-én járt le. A második — a december 31-i — szintén közeleg. De máris van újabb terminus: február 28-a. — Akkor sem köthetünk mi be abba az épületbe — legyint Puskás elvtárs. — Hát lehet így dobálózni a dátumokkal? — szól az ál­latorvos. — Hogyan hizlal meg tíz marhát a tsz, ha nincs istállója. Pedig először a hizlalásból kell egy kis pénzt csinálni, hadd lássák az egyéniek, hogyan jön a fo­rint a szövetkezethez ... Csakugyan van belépőtök? — Cseh László és Hollóst Ferenc kérte a felvételét legutóbb. Pár száz méterrel odébb ballag a Moszkvics. Várják utasát az egyik parasztház­nál. Innen örsi Ferenc hívja el a doktor urat. Be­teg a Virág, ez a friss borjas tehén. Hozzá sem nyúl a ré­pához, darához. Az állatorvos megvizsgálja. — Mit adott neki? — kérdi a gazdától. — Keserűsót. — Az nem rontja el. —■ Meg vörösbort is. — Azt inkább itta volna meg maga. .. Koplaltassa, hadd tisztuljanak ki a be­lek. Ma csak vízzel kínálja, holnap egy kevés, finom szé­nát tehet eléje. A kisborjút meg itassák a másik tehén te­jével. Z s e b ők J ó z s ef kansül- dője túlesik a sérvoperáción, és máris indulunk tovább. Útközben — Siófokon — né­hány kiflit vesz Somogyi dok­tor: ez a reggelije. Balaton- endréden vagyunk. — Na, angyalom, van-e va­lami panasz a községben? — kérdi Á g y i k E mii n é ta­nácselnöktől. — Különösebbet nem hal­lottam ... Balázs Béla bácsi említette, hogy hasme- nésesek a hízók. — írja csak, maga sok em­berrel beszél — diktálja egy új tápszer nevét (ERRA) és a címet, ahonnan megrendelhe­tő. — Próbálják ki, jót tesz a bélgyulladás ellen. Persze, a nyers kukorica ellen nem ha­tásos. Aztán koplaltatni a disznókat. — Hiszen akkor lesová­nyodnak. — De megmaradhatnak En még üres gyomrú disznót nem boncoltam. A baromfiak pestisoltir: előkészítésének tennivaló! beszélik meg. Majd az eln'ó’ asszonytól ezt kérdezi: — A Kossuth utca 64-b mi van a beteg tehénnel? — Kovács Gyulái­nál? Úgy tudom, még itt állat. Ezt a szarvasmarhát ne, hagyja látatlanul. Közbe mérgelődik: miért húzza-ho lasztja az átvételt az állatfo galmi vállalat. A zamárdi határban meg álljt int az autónak Re zi János. — Legyen szíves nézze meg, mi lelhette a lo­vamat. Sántít, nem áll rá a bal hátsó lábára. S a dúló ezúttal állatorvo­si rendelővé alakul át... A tanácsházára nyitunk be. — Gyönyörűm, hogyan va­gyunk az értesítésekkel (a szarvasmarhák megvizsgálá­sára invitáló meghívókról van szó) — kérdi Hirsch II o- n a járlatkezelötöl. Ellenőrzi a marhalevelek kiállítását, az­tán Kovács Magdolna költségvetési előadótól tuda­kolja: — Elkészül-e az év vé­géig a dögkút, mert jövőre i nem kap pénzt erre a célra i Zamárdi. ♦ Sérült lovat vizsgál meg ai faluban ... Három óra után úl Siófo-i kon az ebédlő asztal mellé.i Kétéves kis unokája folyton l eredményes. Igaz, hogy nem állandóan csinálják, de az el­les után 3—4 hónapig rendsze­resen végzik. És úgy láttam, hogy ez hasznos is, megéri ne­vezetni. Kis Tóth Jenő viszont a siló közé vetett szójababot tartja számára egészen újnak, Gál József pedig azt említi, hogy sokkal gazdaságosabb abrako­lást látott, mint amilyent ed­dig ismert, és csináltak otthon. — Mi többet adunk az állatok­nak és mégsem híznak úgy mint attól, amit itt láttam. Pontosan megérdeklődöm, ho­gyan csinálják, mert mi is így abrakolunk majd. Valamennyien azt mondják: lehet itt tanulni nagyon sokat A padban is, meg a gyakorlat­ban is. — És a szabadidő, a szórako­zás? — Van az is. Minden szer­dán külön mozit tartanak az iskola számára. A klubban te­levízió van, meg 30 000 kötetes könyvtár, rengeteg szépirodal­mi és különféle mezőgazdasági szakkönyvekkel azok számára, akik esetleg komolyabban akarnak tanulmányozni egy- egy szakterületet. Néha berán- dulnak Budapestre. A fiatal Simon László szívesebben megnéz egy-egy jó meccset a Népstadionban, mint teszem az öregebbje, aki megelégszik az­zal, hogy leballag a kocsmába, esetleg át a szomszéd község­be egy-két pohárkára, mert tu­dott dolog, hogy már megforr­tak a borok ... Aztán szedelőzködni kezde­nek, mivel letelt az órák közti szünet, s el kell menni előadásra. — Hát az otthoniaknak mit üzennek? kérdezem, míg búcsúzki — No, í néznek ősz- ; sze a csaláuj ', szövetkeze-} tűktől távollévők, akik még-? csak nem is egy közös osztály- J ba járnak. — Adja át az üd-1 vözletünket mindenkinek, akit | illet — mondják, s kisorakoz- j nak az ajtón. íme, átadom a zsámbéki tsz- ; elnökképző iskola öt somogyi • hallgatójának üdvözletét, ♦ mindazoknak, akiket illet. ? Király Ernő } : Képek az asztalosműhelyből A Nagyatádi Epülettatarozó és Mezőgazdasági Ktsz asz­talos részlegénél serényen folyik a munka. Készülnek a há­lószoba-, konyhabútorok, kombinált szekrények Már csak félévi terminusra tudják felvenni a rendelést. Még ebben az évben 110 000 forint értékű megrendelést kell leszállítani a ktsz-nek. A képen Teleki Pál a körfűrészen dolgozik. Horváth Sándornak sokat kell még dörzsölni, hogy a szek­rényajtók szép fényesek legyenek. A paraszti tudomány nöweléséért M INDEN. KICSIT IS PARASZTNAK SZÁMÍTÓ EMBERBEN él a többet, kérdezgeti: — Nagypapa,? azért nem hoztál csokit, mert: j bb t termej^s vágya. Nap mint nap ezrek és tervezgetnek ennek érdekében. A fel- „ ^e-Iéíaíiésre • szabadulás óta annyi és annyi, s olyan igény mert hírül hozzak'az áUo-\támadt, melyek kielégítésére ne.n volt mód a másról, hogy a vagonban van í múltban, akármennyit is dolgozott a foldnel- háromtehén és egy borjú: $ küh, vagy kis- es kozepparaszt. Tengődre, az állami gazda-1 Negyvenöt óta, tehát léptünk 13 évet, de Ságba küldi őket a TEGI.? körülöttünk is mozdult a világ: a láncait ve- Csak állatorvosi vizsgálat j lünk együtt lerázó népek és a kapitalista or- után adhat zöld utat a sze- • GZágok is fejlettebb termelőeszközökkel dol- mafor a marhayagonnax. .. E~| goznak. Szinte fölösleges is mondani, hogy ne­ts megvan, mégsincs este | künk is magasabbra kell emelni a normát, ahogy szokták mondani. ♦ n€m konzerválhatjuk az akkori módszereket, Mire a szabadi furdotelep-i ^pnünk kell tovább és előre a többiekkel. A re bekanyarodik a Moszkvics ♦ £ölddel foglalkozók, a földből élók tehetnek kezd alkonyodat. V 9 0 ? legtöbbet, elsősorban rajtuk múlik, hogy elő K a r o y n e aggódva mon "? tudják-e teremteni megnövekedett igényeik ín Tüldőm 1 Kielégítésére az anyagi alapot. A műszeres táskából isméit A felismerés már megtörtént, talán nincs is előkerül az injekciós tű. —} paraszt, ki ne vallaná: többet terem a föld, ha Légszomj, tüdővizenyő — ♦ műtrágyát is használunk, kövérebb, jobban hangzik a szakvélemény. Utó-1 tejelő a tehén, ha szakszerűen gondozzuk, ke- na pedig a jótanács ... ♦ vesebb a gaz a búzában, ha tisztított a vető­idejön a szomszédasszony,! mag stb. De ez még nem minden. Az a döntő, Szár I mr é n é. — Nézze } hogy hányán és mikor szakítanak a felismert meg, doktor úr, az én álla- ♦ rosszal és elfogadják-e a jobbat. taimat is. ♦ Kilenc fürge malac röfög ai A paraszti munkához most már nem ele- keritésben. — Nincs ezeknek f gendő a hagyomány. Nagyapáink legtöbbje ta- semmi bajuk, nagyon szépek ? Ián nem is tudta, hogy mi az a fehérje, a haj- — mondja dr. Somogyi Jenő. ■ szálcsövesség meg a pétisó. Viszont az is igaz, — Tudom, de hát jólesik I hogy pipicsnél vacsoráztak, gyalog vagy kocsi- hallanom, ha dicséri őket a ♦ val (ha nem sajnálták a lovakat) mentek a doktor úr... ; rokonokhoz, egyetlen fillért sem fizettek ki A gépkocsi reflektora szé-1 rádióalkatrészért, lányoknak nem kellett 'cs rést vág a sötétségben. ♦ nylonharisnya, unokájuknak pedig babakocsi síé tér haza ma is az isme »helyett jó volt a szúette bölcső, melyben ki ős úton dr. Somogyi Jenő.; tudja hányán aludták első álmukat. De mi­nőié esztendő alatt — amió- • nek is soroljuk tovább, tudott dolog ez. x ő a siófoki járás főállator-* >sa — megismerte a környé-♦ Ha ma a parasztokat ezekkel traktálná va- ■f, az embereket. Öt is meg-! lalki. ha azt mondaná, hogy holnaptól kezdve nerték, megkedvelték a já-} Pfdig be kell érni annyival, amennyit nagy 's dolgozói. Ezért jelölték —! apáink kaptak, hát lenne felfordulás. Színié Ant 1954-ben — most is me-i nevetségesnek tűnik ez már a mi időnkben. A? yei tanácstagnak. Hogy mt-|meg viszont elgondolkoztató, hogy sokan még el vívta ki a bizalmat? Ar-t ma is úgy termelnek, mint a nagyapjuk. Bá: a feleletet ad ez az egynapi! azt mondják: hol van már a fatengelyes világ !unkája is, aminek csupáni a fatalpú cipő — és ezt azok is mondják, akik- "'redékét mutatja be írásunk.* nek hat vagy tíz holdja ma sem terem töb- Kutas József? bet, mint elődeik idejében, kukoricaszáron rá­liter gódó teheneik nem adnak többet 4- tejnél. A ruházkodásiban, életmódban szinte min­denütt kitapintható a különbség, de termelési módszert, termésátlagot illetően sok helyen még baj van, nincs elég fedezet; rövid a taka­ró. És hát valakit csak kell hibáztatni érte, Panaszkodón az államra hárítják a dolgot; — Az adó elvisz mindent, semmi sem marad — siránkoznak. Az ilyen embereknek talán nem is jut eszükbe, mi lenne, ha — bocsánat a kifejezésért — a fej nemcsak a kalapot tar­taná, hanem... Van tíz holdas gazda — nem is egy —, aki a tejpénzből kifizeti az évi adó­ját, és még csak nem is az egész esztendei tejhozam ellenértékéből. Természetesen nem egy tehenet, főleg nem öt liter tejet adót tart; Az állam igenis ad lehetőséget az egyéniek­nek is. Volt-e valaha ilyen értékesítési lehe­tősége a parasztnak, mint ma. A mákgubótól kezdve mindent el tud adni. Hogy miből, mennyit, az nem a felvásárlón, hanem a ter­melőn múlik. A többtermeléshez a régi mód­szerek mellé kell a félig, vagy egészen új, a tudományos. Ezt viszont el kell sajátítani. A birtokba vételére van sokféle mód. Egyik leg­nagyobb lehetőség az ezüstkalászos tanfolyam. Csak be kell iratkozni, nincs tandíj, nádpálca. Olyan emberek oktatják a hallgatókat, akik­nek közvetlenül nem is érdekük, hogy nyolc helyett tizenkét mázsa búza teremjen egy hol­don, mégis szívesen teszik. Tanárok, agronó- musok, mezőgazdászok mennek ki a falukra. N em elég csak jó termést várni, ettől még nem lesz gazdagabb aratás, selekedni kell, elfogadni a felkínált segítsé- ;et, hogy mielőbb magunk mögött hagyhas- uk ilyen értelemben is nagyapáink korsza- át. A megnövekedett igény nem a jómódú­ig jelzője. A vágy még nem teljesülés. Nem íz embert szabják a ruhához, hanem fordítva.­Göbölös Sándor

Next

/
Oldalképek
Tartalom