Somogyi Néplap, 1958. november (15. évfolyam, 258-283. szám)

1958-11-15 / 270. szám

SOMOGYI NÉPLAP

3

Szombat, 1958. november 15,

Javul a fonyódi járás állategészségügye

(T udósítónktól.)

A fonyódi járás állategészségügye igen szép eredményeket mutatihat fel. Dr. Fábián Imre járási főállatorvos szerint sikerült megakadályozni, sőt véglegesen legyőzni a fővárosi és megyei szakemberek, állatorvosi brigádok segítségévei a múlt évben nagy mértékben lábrakapott veszedelmes sertésvészt. Az új oltási módszerekkel elejét vették a mételykórnak is, így a járás állatállománya, különösképpen a termelőszövetkezeteké, egyre szebb és gazdagabb.

A fonyódi járás állatállománya, melynek ellátását kilenc állatorvos végzi a kaposvári állatkórház esetenkénti segítségével, minőségben nemcsak elérte, hanem jóval túl is haladta a felszabadulás előtti állatállomány színvonalát.

Befejezésül a járási fóállatorvos elmondotta, hogy a munkás-paraszt kormány közelmúltban megjelent állategészségügyi rendelkezései minden lehetőséget és a legmesszebbmenőkig terjedő támogatást megadnak, hogy további minőségi és mennyiségi fejlődés következzék be a fonyódi járásban is.

Szendvicsgyár: Május 1 utca 16

Me jusson eszébe senkinek sem a felírást keresni a Május 1. utca 16. szám alatt. »Szendvicsgyár« helyett úgy is ezt találja: »Csemegebolt«. Itt van a szendvicsek kaposvári gyára, aihol szinte nagyüzemi iramban állítják elő a finomabbnál, finomabb, ízléses szendvicseket a megrendelő vállalatok számára. A 120-as csemege-üzletben készítik a város csaknem ösz- szes rendezvényeire a jó falatokat, Tegnap a Hazafias Népfront kért száz darab vajas, szalámis zsemlét, de az elmúlt hónap megrendelői közt találni a népfronton kívül a Szákszervezetek Somogy megyei Tanácsát, a KPVDSZ-t, a nyomdaipari vállalatát, állatforgalmi vállalatot és a kiskert is. Egy hónap leforgása alatt körülbelül kétezer szendvicset készítenek el Van, amikor csak bélelt zsemlét, legtöbbször azonban szépen díszített, zsúr- kenyérre kent finomságokat, sajtos, szardiniás szendvicset. November 7-re a kiskereskedelmi vállalat csak a hozzávalókat vitte el: vajat, szalámit, virslit.

A bolt üzletvezetője, F o- dor István rendszerint maga felügyel a szendvicsek elkészítésére. H o die s Belőné, György F er enc- né, Sághy Mária, Ec s er y Júlia és M as - li Éva tanuló szakemberei a szendvics gyártásának. De ha az idő sürget és sietni kell, az üzlet mind a tizenkét dolgozója nekilát. Ha csak két milliméteres szalámi szeletet számítunk egy szendvicsbe, akkor egyetlen hónap alatt négy méter szalámit dolgoznak fel, egy év leforgása alatt ez 48 métert jelentene, mely 120 rúdnak felel meg. 120 rúd szalámi pedig körülbelül 144 kilogramm. Bizony ez olyan mennyiség, melynek hallatára az embernek tátva marad a szája, s közben meg is nyalja a szélét.

Pedig az igazi idény még csak most kezdődik, amikor a télen megszaporodnak a rendezvények és uele együtt a rendelések is. Jön a báli időszak, de megérkezik az újdonság is a szendvicsgyárba: hidegkonyhai készítmények és az aszpik díszítés.

TELIK A RAKTÁR

— Az adógabona már mind bejött — így mondta Salamon János, a Terményforgalmi Vállalat hetesi raktárosa. Nincs kintlévőség, más okoz gondot, ha egyáltalán gondnak lehet azt nevezni. A hetesi felvásárló negyedik negyedévi teljesítési terve •— a számok mutatják — túlbillent az 50 százalékon. Gabonából jóval, napraforgóból pedig az előírt kétszeresénél is többet vásárolt fel. Az egy heti forgalom kukoricából, búzából, rozsból stb. 180—200 má2sa körül mozog. Mindennap felkeresi valaki. Ottjártunkkor is állt kocsi a raktár előtt. Fazekas János éppen akkor rakta mázsára kukoricáját,

— Nem éppen sok termett, de kell a pénz — válaszolta a »•lett sok?«-ra.

A raktárhoz ragasztott irodában 1056 forintot számolt le neki Salamon János. Míg az átvevő ceruzája a papírt szántotta, szóba került az idei termés. Fazekas bácsi megtagadva a hetesd szokást, megmondta kereken, hogy az idén csak 27 mázsa gabonája termett, tavaly pedig 50. Pedig most is annyit vetett, mint 56 őszén. Nem szégyen ez, a szárazság tette.

— Itt úgy emelkedik a termésátlag, ahogy a gazdák akarják — pillantott fel Salamon János. — Ha egy gazdának — folytatta — hat holdon mondjuk negyven mázsa terem, akkor a holdanként! átlag után érdeklődőnek azt mondja: csak négy holdat vetettem. Még önmaga becsapásával sem enged a tízből.

— így van — nevetett és helyeselt Fazekas János.

— A tsz-ekben jobban fizetett a búza.'

— Azt elhiszem, már mi is jól állnánk, ha akkor ötvenhatban kitartunk. Én is tagja voltam a szövetkezetnek.:; Gondosan összehajtogatta a százasokat és elköszönt.

— Van, aki negyven mázsán felül adott el kukoricát — szólt a terményfelvásárló. — Például Takács Sándor egyenesen idehozta az áruját. Meglesz ebből is a tervem. Még van másfél hónap az év végéig.

— És csak úgy, minden árufelhajtás nélkül jönnek a szekerek?

— Dehogy. Utcán, útfélen érdeklődöm, bekopogtatok a házakhoz. A gyakori, »mi van eladó?-« kérdés miatt tréfásan

becézgetik-« Salamon Jánost a hetesiek.

— Nem baj, hadd mondjanak, amit akarnak, az érdeklődés nagyon is hozzátartozik ehhez a foglalkozáshoz. Ha nem így tennék, kevesebb lenne a raktárban.

G. S.

Hitet tessünk

új rendünk mellett

N

egyvenegy évvel ezelőtt vívták ki szabadságukat a cári Oroszország elnyomott népei. A világ összes dolgozói büszkén, bizakodva néztek, s néznek ■ ma is _ a szebb, emberibb életmódért küzdő szovjet emberek felé.

Szerte a világon megértették a dolgozók, hogy ez a harc az ő harcuk is, s megértette az a kilenvenezernyi magyar hadifogoly, aki a Nagy Októberi

, wwin»i<»»

Hogy folytathassa megkezdett útját az autó

PÄR NAPPAL EZELŐTT a Csaba-pusztai Cigánytelep felé robogtam egy szaksegítség nélkül szült cigányasszonyhoz. Az ő ellátása után terhes tanácsadást kellett tartanom és rendelnem Kapoly községben. Tabtól pár kilométerre megállt a Skodám. Most mi lesz? Vajon motorhiba van-e, vagy a benzinem fogyott el? Ki fog most sürgősen segíteni rajtam? Mindenesetre nem a sárban mérgesen kerülő, mellettem elsuhanó törökkoppányi szürke autó vezetője. Az utánam jövő és rész- vétJenül továbfoszáguidó többi kocsi sofőrjétől is hiába reméltem segítséget. Pedig láthatják a nyitott motorház tetőt, a tanácstalanul topogó, a motor fölé hajoló, hozzá nem értő gépkocsivezetőt — engem —, akinek autóján szembetűnő vöröskereszt jelzi, hogy másokon tud segíteni, de itt önmagán nemigen.

Furcsa érzés támadt bennem. Orvos vagyok, hivatásom, foglalkozásom az embereken való segítés, és rajtam most nem segít senki sem. Ha annyi emberség, annyi jóérzés nincs bennük, én ugyan nem állítok le egy gépkocsivezetőt sem, inkább visszamegyek Tabra szerelőért.

Nincs azonban erre szükség. A zalai elágazáson inneni dombon feltűnik egy száguldó, kékes-szürke Pobjeda, úgy látszik az ő útja is sietős. És íme, ez a kocsi nem hajt el mellettem. Lassít, mögém áll. Mosolygó arccal kiugrik a kocsiból a sofőr, Orbán Ferenc. Kiszáll a gépkocsi két utasa is: Kővágó Gyula, a tabi járási pártbizottság titkára és Torma Xs'tván, a pártbizottság munkatársa. Készségesen segítségemre sietnek. Pár szakértő mozdulat, a tápszivattyú működik, az utolsó csepp benzint is felszívja, aztán megvan a hiba forrása: elfogyott az üzemanyag. Már fordul is a Pobjeda. Sietve a benzinkút- hoz hajt, és hozza a halsz liter motalkót, melyhez a jegyet is ők adták kölcsön. Pár perc múlva csobog a bénán az üreshasú tankban. Próbaindítás, és a motor felbúg. Még pár hasznos tanács, azután — »Menjen előttem, doktor elvtárs, hátha valami baj lesz még-« — mondja a Pobjeda vezetője és indulunk.

MINDEZ OLYAN GYORSAN TÖRTÉNT, hogy alig jutott időm a hálákodásra, még a segítség megfcöszönésére is. Gondolatban már a betegeimnél voltam, s a volánnál ülve újra a kocsi ura lettem, átfutott rajtam a gondolat: órákat késhettem volna, ha Kővágó elvtársik nem segátenek.A sietség, a késés miatti izgalom verítékcseppeket csalt a homlokomra, kimelegedtem. Azonban belső melegséget is éreztem: jó volt arra gondolni, hogy önzetlenül, szívesen, készségesen segítettek rajtam és betegeimen.

Nem véletlen, hogy a párt gépkocsija ést utasai segítettek rajtam, mert Kővágó elvtársi abban is segített, hogy ez év áprilisában gép-* kocsimat megkaptam. Nem véletlen, hogy a| tabi pártbizottság vezetői nem kerestek ürü-j gyet és kifogást, pedig okuk volt a sietésre, s{ hiszen választások előtt állunk. Nem is lehet | más tudatos életcélja, hivatása és kötelességei egy pártembernek, hogy jót akarjon és az em- í bérekén segítsen, ugyanúgy, mint egy orvos.; Étért nem mentek el Kővágó elvtársék a le-; állt gépkocsi mellett. t

AZOK A KOLLÉGÁIM jutnak eszembe,? akik Skodán vagy Moszkvicson sietnek éj jel-1 nappal betegeikhez. Ezek a kollégák velem | együtt nem is olyan régen még csak motor-; kerékpárral járhatták útjaikat. Pártunk és| kormányunk azonban gazdaságpolitikájával 1 lehetővé tette, hogy autót vásároljunk, ezáltal; saját egészségünk is jobban védett, betegeink pedig gyorsabban kaphatnak orvosi segítséget. Kérem kollégáimat, ne feledjék, hogy ezért is hálával tartozunk pártunknak és kormányunknak. Fel kell ismernie minden orvosnak, hogy a párt és a kormány a magyar nép ^ egészének — nekünk is — őszinte szívvel jót; akar és a ml érdekeinket szolgálja ugyanúgy,! ahogy mi, orvosok ‘betegeink gyógyítására ál- * dozzuk életünket és munkánkat. Kötelessé-1 giink, hogy segítsünk egymásnak, mert együtt; jószándókunk ereje meghatványozódik. j

Ismerje fel tehát minden orvos, hogy nem j mehet el részvétlenül és érdéktelenül a párt ' ás kormány politikájának célkitűzése mellett, hanem bátran, őszintén és nyíltan segédkezet kell nyújtania.

A szocialista építés motorjának is szüksége van üzemanyagra. Álljunk mi is — hogy a képszerű szóhasználattal éljek — a párt autója mögé és legyünk segítségére, akár a november 16-i választásokkor, akár a mezőgazdasági nagyüzemi termelés propagálásában, akár a Csudnovi-mozgalomimal (a tsz-ek, orvosi brigád-ellátása a helyszínen), akár szocialista szemlélettel, érzülettel és lelkiismeretesen végzett becsületes orvösmunkával.

ÍGY TÖRTÉNT TEHÄT, hogy a párt segítségével kapott autómon ismételten a párt közreműködésével indulhattam útnak orvosa munkám elvégzésére. Az elmondott epizód talán szóra sem érdemes, de az ebből fakadó gondolatokat nem lehet szó nélkül hagyni. A segítséget a személyes köszönetnyilvánításon túlmenően e sorok nyilvánosságra hozatalé- f val is meg kívánom köszönni. |

Dr. Bérxly János, tabi körzeti orvos.

Szocialista Forradalom után fegyverrel állt a szovjet -hatalom mellé.

Az országos hatalmas eredmények mellett minden községben, pusztán — így Nagy- toldi-pusztán is — lemérhető népünk, államunk felszabadulás utáni fejlődése, gazdagodása.

Nagytoldi-puszta egykori cselédei emberek lettek, s ezt csak az tudja értékelni, aki ismerte a múlt embertelenségét. Néhány adat, néhány tény hadd álljon itt bizonyítékul:

Hetenként négyszer rendszeres moziielőadás szórakoztatja a munkából hazatérőket. Negyven-ötvenes csoportokban autóbusszal a városba mehetünk, megnézni a színház előadásait.

A régi, közös cselédházak rossz álomnak tűnnek ma már. Mindenkinek egészséges családi háza van, ablakukból messze világít a villany.

A szép, csinosan bútorozott lakások legtöbbjében rádió szól, s odakinn az utcán nem ritka a motorberregés — motorra is telik már.

E

zeket összevetve a puszta régi életével, készülünk, s indulunk holnap választani, hogy szavazásunkkal hitet tegyünk új rendünk, pártunk politikája mellett, s még erősebbé kovácsoljuk államunk erejét, dolgozó népünk hatalmát.

Malics Ilona, tanítónő, Nagytoldi-puszta.

A barcsi fűrészüzemben

»Halló, igazgató elvtársi Megérkezett a legújabb szállit- mány az erdőgazdaságtól« — jelenti Maróti János bácsi, a portád, aki 50 éve dolgozik az üzemben. A napokban ülte meg ezt a szép jubileumot, amikor is a vállalat díszoklevéllel és pénzjutalommal lepte meg.

Megszólal a gyári sziréna: ebédszünet. Akinek még van valami dolga, elvégzi — a deszkával teli csillét a műhelyhez tolja vagy leállítja a gépet —, hogy aztán minél gyorsabban az ebédlőbe siessen, ahol már várja a jó pörkölt Hokedlival.

...... íznas, aztán indulhat a gatter, hogy sirregve

szelje deszkákra a rönköket. Pressing István gatterkezelő napona 150 köbméter fát fűrészel fel.

Egymillió forint kizségfeiiesztósre a nagyatádi járásban

(Tudósítónktól.)

Az 1958-.as esztendőnek lassan a vége felé közeledünk. Ha számotvetünk, hogy ebben az esztendőben mit fejlődtek járásunk községed, nem kell szégyenkeznünk, van miről beszámolni. Megkértük Jámbor László elvtársat, a Nagyatádi járási Tanács műszaki csoportjának vezetőjét, tájékoztasson bennünket az idei községfejlesztésről.

— Mennyiben teljesítették a járás falvai az évi községfejlesztési előirányzatukat?

— A járás 70 százalékban teljesítette községfejlesztésd tervét, ami azt jelenti, hogy a tervezett 1 200 000 forintból eddig 800 ezer forint készpénz folyt be a községfejlesztési alapra, de az elvégzett társadalmi munka értéke is megközelíti a 300 ezer forintot. Különösen jól teljesítette tervét Beteg, Kutas, Miké, Szabás, Somogyszob és Tarany. Kicsit lemaradtak, Nagyatád és Se- gesd községeik.

— Mik a főbb létesítmények?

— Mikében 300 ezer forintos költséggel folyamatban van a villany beszerelése. A járásban 36 km hosszú utat javítottak meg, melyre 100 ezer forintot költöttek, de majdnem ugyanennyit tesz ki a társadalmi munkáik értéke is. Belegen 10, Kutason 5, Szabáson 4 kilométer hosszú utat javítottak, 150 ezer forintot fordítottak a 4500 négyzetméteres betonjárda építésére. Tarany- ban pedig 1600 négyzetméteres betonjárdát építettek. Belegen 530 négyzetméteres, Háromfán 1690 négyzetméteres, Szabáson 250 négyzetméteres betonjárdát építettek.

Ezeken kívül 6250 négyzet- métert tesz ki a járás községeiben létesített salakjárda. Húsz kisebb híd építése már befejeződött, folyamatban van még öt híd építése. Négy községben építettek siportöltözőt, három helyen bővítették a könyvtárat. Nagykorpádon és,

Segesden 60 ezer forintot fordítottak iskolabővítésre. Jelentős összeget költöttek orvosi rendelők tatarozására, ’ malom helyreállítására is. Három hídmérleg építése 50 ezer forintba került. Szabáson hangoshíradót is szereztek be a községfejlesztési keretből. Jelentős összegeket fordítottak még a parkok rendbetételére, karbantartására, valamint a tanácsi kezelésben lévő épületek felújítására.

— Teljesítik-e az év végéig

a terveket?

— A járás több községében a munkák még jelenleg is folyamatban vannak. Minden remény megvan arra, hogy a községfejlesztési terveket az év végére valóra is váltsák. Ehhez természetesen az szükséges, hogy a községi tanácsok szorgalmazzák a kintlévő községfejlesztési hozzájárulások befizetését — fejezte be tájékoztatóját a tanács csoportvezetője-