Somogyi Néplap, 1958. november (15. évfolyam, 258-283. szám)

1958-11-13 / 268. szám

SOMOGYI NÉPLAP 3 Csütörtök, 1958. november 13­Tsz-tag neve a jelöltek listáján dosendes szavú, jóságos tekintetű ember Dá­vid István, az osztopáni Győ­zelem Termelőszövetkezet tag­ja. A haja már öszes, a hom­loka redőzött, de szeme mély és tiszta. Szájában simára ja-' rágott szipka billeg — így ül otthonában, a sezlon szélén, csak úgy egyszerűen, mint máskor szokott, ha szabad ideje volt. Csizmáját javítgat­ja. A rpgi rendszerben, mint annyi más társa, ő is csak ro­botolt, éveiért és munkájáért fillérekkel fizették. S míg nagyokat szippant a cigarettából, a gomolygó, sűrű, kékes füstön át — mintha az emlékezés köde volna — visZ- szarémlik múltja, mely »még­is más volt, mint a jelen-«, és mesél, mesél élete történetéről. Gyermekkorát Korbell Mik­lós ezer holdján töltötte Pusz­takovácsiban. Apja 1914-ben bevonult katonának, akkor ő kilencéves volt. Nyolcán vol­tak testvérek, s ő az időseb­' bek közé tartozott. Dolgoznia kellett. Háború volt. Kenyér kellett a család asztalára, és ő bojtárkodással, cselédeske- déssel segített megteremteni, így telt gyermekkora. /É z évek nem álltak meg, ** lassan és feketén rakód­tak le lelkében. Idősebb lett és kérgesebb a tenyere. Hu­szonkilencben megnősült. Ek­kor özvegy Maár Gyulárié ezeregyszáz holdján dolgozofí feleségével együtt egészen negyvenegyig. Csak a szenve­dései, nélkülözései sokasodtak, az élete maradt a régi. Negy­venegyben Osztopánba költö­zött, itt érte a felszabadulás. A felszabadulás szónál meg­állt kicsit, letette a tűt a csiz­maszárra, némán tűnődött, majd szigorú hangon folytatta. «■Rossz volt a régi világ... kellett az uraknak ... bár csak előbb jött volna...« Tíz holdat kapott a földosz­táskor, a továbbiakban már ezen gazdálkodott. Házat épí­tett, otthont teremtett, ember lett az emberek közöt. 1950- ben belépett a termelőszövet­kezetbe. Dolgozott és szerve­zett, érdekelték az emberek problémái, segítette leküzdeni kétkedésüket, bizonytalansá­gukat. Megszerették. Bíztak benne. 1954-ben megyei ta­nácstagnak választották. Hogy jó munkát végzett, mi sem bi­zonyítja jobban, mint az, hogy most újra jelölték. Ha megkérdezzük, mit vég­zett az elmúlt négy év alatt, csak ezt feleli: — Hát csinál­tam, amit kellett, amit lehe­tett. S hogy ez így van, arról a körzetéhez tartozó falvakban meggyőződhetünk: Somogyjá- don kultúrház épült, Osztopán- ban gőzfűtést vezetnek be az iskolába. a is a termelőszövetke- zetben dolgozik; egy gyalogmunkás a sok közül. Küzdő, fáradhatatlan ember, de akit a múlt keserű leckéje megtanított arra, hogy a jele­nért tenni kell. Sz. S. Jó, ha tudják a A rendelkezésre álló szerves- trágyát az őszi mélyszántással jiuttassfiík a talajba. A tavaszi vetésű növények erőteljeseb­ben fejlődnek, ha az istálló- trágyával egyidejűleg — ősz­szel kapja meg földjük a fosz­for- és káliumtartaknű műtrá­gyát. ... Amint az idő tartósan hidegre fordul, kezdjük el a burgonya vég­leges téli prizmázását. Külön-külön pnzmázzuk az étkezési, takarmá­nyozási és a vetőburgonyát, « '* • Még a fagyok beállta előtt el kell végezni az őszi talajja­vítást. A tavaszi meszezéshez szükséges anyag megrendelésé­nek, a tábla szélére való szál­lításának is itt az ideje. * * * Hamarosan el kell végezni a sző­lő fedését (beszántás, bekapálás). Utána a sorközök őszi-téli mély lazítása következik. Ha esedékes a szőlő trágyázása, akkor a műtrá­gyák közül a kálit és a foszfort a sorközlazítással egyidejűleg dol­gozzuk bele a talajba. A pétisó a szőlő tavaszi műtrágyája. * * * Uj gyümölcsös telepítése és a régiek pótlása is soronlévő fel­adat. Minél előbb elültetjük a gyümölcsfát, annál jobb meg- eredést várhatunk. A gyümöl­csös őszi trágyázása, műtrá­gyázása és felszántása, felásá­sa is alapja a jövő évi gazda­gabb termésnek. A tavaszi munkatorlódás megelőzése vé­gett célszerű miár most meg­kezdeni a gyümölcsfák metszé­sét és a koronák ritkítását. * * * Tároljunk minél több zöldséget. Ügyeljünk a prizma szélességére, nagyságára, a szellőztető kürtök vagy rácsok elhelyezésére, vala­mint a szalma- és földtakaró vas­tagságára. Vigyázat! A koma, vagy túléretten szedett termény nem al­kalmas téli tárolásra. * * * A rét- és legelőgazdálkodás egyik fontos teendője a folya­matban lévő csatornázási mun­kák befejezése. A trágyázás után boronával kell meg járat­ni a legelőt, rétet. A pétisó egy részét novemberben, decem­berben, a másik részét a ta­vasszal szórjuk a fűre. A le- gélőfejlesztési alap létesítését vagy erősítését is most kell szorgalmazni. * * * A kertészetekben a trágyázás és a mélyszántás követi a betakarí­tást. Az áttelelő saláta, az adventi kelkáposzta palántáinak kiülteté­sét és a téli spenót magjának el­vetését mielőbb fejezzük be. A té­li hajtatásra szánt salátának fűt­hető melegágyban a helye. A dug- hagyma kiültethető zöldhagymá­nak. A zöldségfélék magvaival ve­gek* :iünk próbacsíráztatás t. * * * i A -pneumatikus szárítás meg­őrzi a pillangós széna karotin- tartalmát. A kísérletek tanúsá­ga szerint az e módon szárított dohány színe zöld marad, ned­vességtartalma pedig 6—8 szá­zalékra tehető. Érdemes ezt a szárítási módszert a mezőgaz­dasági nagyüzemekben megho­nosítani. * ** Egy mázsa hibridkukorica vető­mag hat holdra elegendő, s ezen a területen 10-20 mázsás termés­hozam-többletet eredményez. Egy - holdon tehát 1,5—2 mázsával növel­hető a hozam, ha hibridmag kerül a földbe. A jövő tavasszal az cr- i szág mintegy 670 ezer holdját vet­hetjük be a hibridüzemekből ka­pott kukoricával. Ennek révén mintegy 13 ezer vagonnyi hozam- emelkedésre számíthatunk. * * * A láptalaj védelme céljából 1500 holdnyi területen nyárfa­sorokat létesít az utak és csa­tornák mentén, erdősávókat telepít a Balatonnagybereki Ál­lami Gazdaság. Hasonló fásí­tási program végrehajtása vol­na kívánatos a községi és szö­vetkezeti legelőkön is. TÉNYEK, ADATOK AZ ELSŐ EREDMÉNYEK Alig két hete alakították meg a megyei nőtanács aktivistái az Alsóbogáti Állami Gazdaság csőm bárdi üzemegységében a nőtanácsot. Az ide tartozó csombárdi és bodrogi asszo­nyok lelkesen dolgoznak, bizo­nyítva, hogy ott is folyhat eredményes munka, ahol az­előtt soha nem volt nőmozga­lom. Első lépésként az asszonyok elvállalták egy hold répa le­szedését, három hold csuta ki­vágását. A munkáért járó bért indulási alapnak szánják ren­dezvények tartására, a gazda­ság és a falvak gyermekeinek karácsonyi megajándékozásá­ra. Pedig azelőtt az asszonyok nem segítettek a gazdaság munkájában. A nőtanács kez­deményezésére elhatározták, hogy a nagy mezőgazdasági munkák idején mindig vállal­nak munkát. Elhatározásukat nagy örömmel fogadta a gaz­daság vezetősége, és viszonzá­sul segíti a nőtanács munkáját De nemcsak ez foglalkoztatja az asszonyokat, hanem jut ar­ra is idejük, hogy a betegeket segítsék. Mindennap más asz- szony megy beteg társuk laká­sára, megfőz helyette, (kitaka­rítja lakását, ellátja a gyerme­keket. A télre is gondolnak. Szabó- varró tanfolyamot szerveznek és természettudományi előadá­sokat tartanak. Kultúrcsopor- tot is létesítenek. Jelenleg^ vá­lasztás ünnepélyessé tételén fáradoznak. Utóidény a Nagyatádi Konzervgyárban Somogy megye helyzete a felszabadulás elült és után Az uradalmi birtokok elmaradott gépesítése Az uradalmi nagybirtokokon a gazdasági felszerelések kez­detlegesek voltak. Minden munkát — a legkisebbtől legnagyobbig — az embernek kellett elvégeznie. A nagybir­tokok többségében — a csáp tógépeket, egy-két elöregedett traktort és gőzekét kivéve — a gépesítés ismeretlen fogalom volt. Az emberfeletti nehéz fi­zikai munka zömét a cselédség végezte. A nagybirtokos szinte fillérekért kapta meg az em­beri munkaerőt, tehát felesle­gesnek tartotta gazdasága gé­pesítését. Olcsóbb volt az em­beri erő és élet, mint a gép. A több ezer holdas simon- gáti uradalomban például mindössze három régimódi traktor, két elöregedett, fafű- téses szántógép és egy-két cséplőgép dolgozott. A trak­torokat csak cséplésre, darálás­ra használhatták, mivel egyéb­re alkalmatlanoknak bizonyul­tak. Patosfán a gróf Somssich­szégoknak az iparosodását), segítenek nekik kohászati mű­vek, gépgyárak, erőművek és öntözőberendezések építésénél, a természeti kincsek felkuta­tásánál stb. Az egyik legújabbkori pél­da arra, hogyan számolhatja fel végleg a feudalizmus és ka­pitalizmus alól felszabadult parasztság az éhínség problé­máját a Kínai Népköztársa­ságban. Kínában az utóbbi kétezer esztendőben 1829 éhínséget je­gyeztek fel. Ezek során az em­berek milliói pusztultak el, de még ennél is több ember halt meg egészen egyszerűen — az ember szinte hajlamos volna azt mondani »-normális mó­don« — idő előtt azért, mert nem tudott megfelelően táplál­kozni. Akkori becslések sze­rint minden második halál­esetet ez okozta. A megműve­lésre alkalmas talaj kétharma­da parlagon hevert. A polgári sajtó több alkalommal utalt arra, hogy Kína 600 millió la­kosának megfelelő ellátásához 350 millió tonna gabonát, rizst meg más szemesterményt kel­lene termelni, ami igen távoli cél, minthogy a lakosság évi szaporulata túl nagy, s az élelmiszertermelés sohasem tarthat ezzel lépést. A kínai mezőgazdaság lélegzetelállító fejlődése S mit értek el Kína paraszt­jai egyetlen éven belül, ami­kor a kommunista párt és he­lyes politikája által fellelke- •ítve mindent elkövettek, hogy rekordtermést takarítsanak be? Szemesterményből mégegy- szer annyit takarítanak be idén, mint a múlt esztendőben — vagyis legalább 350 millió tonnát, ami megfelel Amerika, Ausztrália, Afrika és Nyugat- Európa együttes termésének. Ilyen nagyarányú növekedést még sohasem látott a világ. Búzából például 40 millió ton­nát takarítanak be idén, vagy­is lényegesen többet, mint az Egyesült Államokban. Kína ez­zel a világ második legna­gyobb búzatermelőjévé vált. A gyapottermés ugyancsak két­szerese lesz a tavalyinak: 3,5 millió tonna, amivel Kína a gyapottermelésben az első he­lyet foglalja el a világon. A korai rizs már betakarított ter­mése a tavalyi 20 millió ton­nával szemben idén 40 millió tonna. És Kínából olyan hírek érkeznek, hogy a szemester­mények termésének fokozása 185 millió tonnáról 350 millió­ra egyetlen év alatt még csak bevezetése egy további nagy, ugrásszerű előrelendülésnek. Emellett a parasztság ezt az eredményt úgy érte el, hogy nem is rendelkezett sok kor­szerű mezőgazdasági géppel vagy nagy tömeg műtrágyával. Leszámoltak azzal a hagyomá­nyos nézettel, hogy a mező­gazdaságban amúgysem lehet nagy fejlődést elérni, s egész sor elméleti problémát vetet­tek fel a tudomány számára. Az 500 millió paraszt a kom­munista párt vezetése alatt a következő módszerekkel érte el ezt a fellendülést: óriási öntöző- és folyamszabályozási berendezésék létesítésével, a trágya rendszeres gyűjtésével és hasznosításával, mélyszán­tással, sűrűsoros vetéssel meg a mezőgazdasági szerszámok megjavítását célzó nagy moz­galommal. 1957-ben rizsből 19,5 tonna volt a hektáronkén­ti rekordtermés — idén már ennek több mint tízszerese. A dolog veleje Josué de Castro említett könyvében így ír: »A dolog veleje, hogy az úgynevezett elmaradott népek már felismerték azt a mély el­lentmondást, amely az egyen­lőségnek, a testvériségnek és a humanizmusnak a nyugati civilizáció teoretikusai által hirdetett és javasolt erkölcsi törvényei meg a között a ci­nikus és embertelen harc kö­zött fennáll, amelyet az ipari országokban uralmon lévő mo­nopóliumok a profitért folytat­nak«. A kommunista Kína paraszt­jai által mutatott példa óriási hatással lesz Ázsia, Afrika és Latin-Amerika kizsákmányolt, éhező és nyomorgó tömegeire, s még jobban el fogja mélyí­teni azt a szakadékot, amely köztük és a »szabad világ«, a tőkés kizsákmányolás között tátong. Az pedig, hogy a két rendszer közül, a kapitalizmus és a kommunizmus versenyé­ben ki lesz a végleges győztes, már ma megmásíthatatlanul el van döntve. (A svájci Vorwärts október 17-i számából.) féle gazdaság »gépparkja« mindössze néhány lóvontatású vetőgépből, két szintén lóvon­tatású járgányból és egy csép­lőgépből állott. A felszabadulás előtt me­gyénkben mindössze négy lánc­talpas és 518 kerekes traktor volt. A traktorok többségét csak cséplésre, némely helyen darálásra használták. Az 522 traktorral szemben 459 traktor­eke, illetve billenőeke volt, tehát minden traktorra nem is jutott eke. Ezzel szemben ma több mint 1500 traktor dolgo­zik a somogyi földeken, s köny- nyíti meg a dolgozó parasztok nehéz, fáradságos munkáját. Az állattenyésztő gazdasá­gokban szintén ismeretlen volt a gép. A legtöbb helyen a cse­lédek kézierővel morzsolták és darálták a kukoricát, vágták a szecskát, és távoli kutakból a vállukon vödrökben hordták az itatáshoz szükséges vizet. Kohány-pusztán például két embernek kellett 200 méterről napról napra . 300 göböly ita­tásához szükséges vizet a vál­lán az istállóba hordani. Em­bertelenül nehéz munka volt. Az egész megyében 506 lóvon­tatású, szecskavágásra és da­rálásra alkalmas járgány volt. Ebbe beleszámít az ura­dalmi nagybirtokok és kis- birtokok járgányállománya is. Egy-egy községben és urada­lomban két-három is volt, a többiben pedig egy sem. Tehergépkocsi — ami ma már a mezőgazdaságban szinte nélkülözhetetlen szállítóeszköz — 1935-ben csak nyolc darab volt az egész megyében, de ezeket sem a mezőgazdaság­ban használták. Vontatóval egyáltalán nem rendelkeztek az uradalmi nagygazdaságok. Viszont igen gazdag és elő­kelő volt az uradalmi nagybir­tokok személyi hintóállomá- nya. A felszabadulás előtt ösz- szesen 2259 személyi parádés hintót tartottak nyilván me­gyénkben. Egy községre több mint 7 hintó jutott, amellyel az uraságok és hajcsáraik jár­ták a határt. Bodor Lászlóné nagy szakértelemmel tölti fel cukorsziruppal a sok­sok üveg körtebefőttet, mely nemcsak az itthoni, hanem a külföldi boltokba is eljut. Mielőtt útnak indul Csehszlovákiába a szilvaiz, ellenőrzik minőségét, . majd pontosan lemérik a hordók súlyát. Szorgos asszonykezek mossák, vagdalják a birsalmát. Hej, de finom befőtt és sajt lesz ebből nemsokára: 1959-ben Taranyt is bekapcsolják a villanyhálózatba Képesített könyvelői tanfolyamot indít a Somogy megyei Tanács Pénz­ügyi és Művelődésügyi Osztálya 1958. december 1-én. Jelentkezni le­het november 20-ig a művelődés- ügyi osztály középiskolai előadójá­nál. A jelentkezéshez szükséges »jelentkezési« lapok ugyanott kap­hatók. Részvételi feltételek: 30, életév betöltése; legalább nyolc általános iskola vagy ennek meg­felelő iskolai végzettség; olyan al­kalmazás, amely megkívánja a ké­pesített könyvelői minősítést. (Tudósítónktól.) Az elmúlt 13 esztendőben so­kat fejlődött Tarany község. A kövesút és az autóbuszjárat könnyebbé teszi közlekedésü­ket. A sáros járdák helyén új betonjárdát létesítenek. Az eredeti terv szerint idén csak 800 négyzetméternyit akartak építeni, de már most az 1600. négyzetméternél tartanak. A járdalapokat saját maguk, há­zilag készítették el, így négy­zetmétere mindössze 32 fo­rintba került 50 mázsás híd­mérleggel is gyarapodtak. A művelődési otthon udvarán 80 négyzetméteres táncteret léte­sítettek a fiatalok nagy örö­mére. Tataroztatták a műve­lődési otthont és a tanácshá­zát. A legelőn hatezer forintos költséggel kutat építettek. A sportpályán még idea öltöző, épül. Az utak javításánál a község lakói a Hazafias Nép­front kezdeményezésére mint­egy 30 ezer forint értékű tár­sadalmi munkát végeztek. A községi tanács vezetői Jámbor Lá&tfriak, a járási ta­nács osztályvezetőjének közre­működésével már a jövő évi községfejlesztési tervet is el­készítették. Eszerint jövőre Taranyban is kigyullad a vil­lany. A falu bekapcsolása a villanyhálózatba csaknem egy­millió forintba kerüL Ehhez a lakosság 410 ezer forinttal já­rul hozzá. A községfejlesztési alapból kívánják megjavítani a BezerécH utcát is. 12 ezer fo­rintot fordítanak hat kisebb híd felújítására. A falu lakói 1959-ben körülbelül negyven­ezer forintnyi társadalmi mun­kát végeznek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom