Somogyi Néplap, 1958. november (15. évfolyam, 258-283. szám)

1958-11-12 / 267. szám

Szerda, 1958. november 12. 6 SOMOGYI NÉPLAP 40 EVES A PART =5= ü Gyermektorna Ff — Ünnepi műsor a Csíky Gergely Színházban — T örténelmi korok előtt lebbent fel a bor­dó bársonyfüggöny, s szivekig hatolt az emlékezés. A párt történetét, küzdelmeit, har­cát kifejező élet- és korképek, a hitelesen do­kumentáló filmkockák, s a hangulatilag is ki­tűnő aláfestő zene összekapcsolása, ötletgaz­dag tálalása rég nem tapasztalt művészi él­ményt jelentett... Felmegy a függöny, s harc dúl a mozi vász­nán,. munkások rohannak fegyverrel a kéz­ben, mellükön heveder. Diadalittas szó cseng- bong örömujjongva, s ódát zeng a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom győzelméről. Néhány perc, s itthon vagyunk Magyaror­szágon. Ifjú harcos áll a Duna-part padján, s lelkesülten beszél az őt körülálló, érdeklődő munkásokhoz. Kevés a szó, nem kell a sok beszéd: a mozdulatok, a zene, a tánc érzése­ket, gondolatokat fejez ki, s talán többet mond a nagy szavaknál. Ez önmagában is szimbolizálja a munkásosztály küzdelmeit, melyekre csak kevésbé a szó — a tett ereje volt jellemző. A következő pillanatban már a Tanácsköz­társaság oly sokszor szívünkbe zárt képei elevenednek meg. Proletárgyermekek futnak önfeledten a Balaton hűsítő habjaiba, s az első szabad Május 1-ét ünnepli a nép. Majális van a színpadon, táncolnak az ifjúmunkások, bohócok agitálnak észrevétlenül is a nép­hatalom mellett, s aztán dörgő hang zendül: »Elvtársak, veszélyben a Tanácsköztársaság«! Igen, megremegtünk a hírtől, s együtt fog­tunk volna fegyvert az if jakkal, együtt dalol­tuk volna: »Fel, vörösök, proletárok!« A ha­záért, a néphatalomért égő szívű emberek összefogásának, együttérzésének nagyszerű pillanatát idézték a művészek s a »Fegyver­be!« szólító, szuggesztív erejű plakát felna­gyított látványa. ... vetített kép Horthy bevonulását idézi s a gyászt, mely megdöbbentette ngyan, de soha le nem törte a munkások legjobbjait. Megvertek egy asszonyt.. Sír, kiált, fel­hördül az igazságtalanság láttán az előbb még lisztes képű, nevető bohóc. Börtönkép elevenedik meg, egy szó sem hangzik, csak a szabadságért küzdő ember rendkívül kife­jező, megrázó erejű tánca, midőn kivégzése előtt átadja az . örökséget fiának: a zsebbe gyűrt kis vörös rongyot. József Attila sorait zengi a Duna-parton éjszakázó munkás. Hár­man, négyen szívnak egy elhajított csikket,", pihenni próbál a munkanélküliségtől, étlen-r ségtől elcsigázott munkás, s a nyomor, a ki- vetettség ezernyi momentumát látjuk. S azf ellentét? Méltóságos asszonyok gyűjtenek parton, s az aratómunkás a teret aratja a 7 nagyságos úr undorító hahotája közepette.. J »Munkát, kenyeret...« S ugyan mi lehet af tüntetés vége? Gumibot, börtön, kivégzés... Ifyf üvészi megjelenítés, a pantomim, tánc, £ zene... Megdöbbenti, s egyben 9 gával ragadja az embert... A második rész jelenetei is nagyszerűek!\ Részeg nyilasok kószálnak a Duna-parton, aj film borzalmas háború képét tárja elénk, a parti presszó teraszán a Csak egy nap a világra táncol az úri társaság. Ifjúmunkások g harca elevenedik meg, összetűzés a rendőr-1 kapókkal, s a földalatti munka ezernyi ve-i szélye. Nem feledni azt a pillanatot, amikor sor-2 ban álló emberekre, majd a közönség soraira<5 ad gyilkos sortüzet- a részegségtől szinte fet-Q rengő nyilas banda, s géppisztolytűz közepette berobbannak a színre a harcoló szovjet ka to- 0 1fák! Nem gyönyörűen komponált kép ez, az] élet valósága! S miközben romeltakarítást, i földosztást látunk, fogatlan parasztok önfeledt!, arcát, a vászon mögött számyálóan csendül! a felszabadult dal: »Szállj, te büszke ének.., Fiatalok lejtenek csodálatosan szép táncot, f s még egy pillanatra visszakandikált a múlt. A horthysta tiszt felölti zubbonyát, s az eí-sj? lenforradalom vérgőzös, brutális képeit látjuk.'í- Aztán minden elcsendesül, győz az igazság, a , ' nép akarata... 2 íyjehéz szavakkal kifejezni az élményt, i nehéz leírni e műsor szépségének ha-íj tásának, felrázó erejének minden összetevő-A jét. A Magyar Néphadsereg Vörös Csillag Érdemrenddel kitünetett művészegyüttesének kórusa, tánckara, színművészei, zenekarai összehangolt együttesként olyan műsort adott, melyre sokáig emlékezni Jogunk. Elég egy o nevet, P au ló Lajos rendezőét emlite-'l nünk, aki bámulatos hozzáértéssel, művészi y Hetenként kétszer: kedden és pénteken apró gyermekek zsivajától hangos a Közgazdasági Technikum tornaterme. De csak addig, amig Kovács Ernöné parancsszava fel nem hangzik. Akkor aztán szépen sorba áll a ZZ emberpalánta és tanárnőjük szavaira megkezdik a tornagyakorlatot. Mosolyogva végzik a különböző feladatokat Kovácsné szavaira és a harmónika hangjaira. Lehet, hogy ezekből az aprósá­gokból, az Erzsikékből, Andráskákból, Agikákból, Karcsikákból, Lacikákból és a többiekből lesznek a jövő válogatott tornászai. Olmt iragijimk ojig^ijuLo k J o szőtt boldogságból akar vala­mi keveset visszahódítani. WtIZONY, NEM VA- szemben — kedveli, igényli GYÜNK AZOK! Vala- mai tárgyú darabokat! ízléssel és komponáló készséggel alkotta megUdMa^az^aTkán^l^ett kiT'a Az els° Elvonás íróilag a kellő lélektani pilla­e sokrétű, technikailag is nehéz, mégis pergő, ^ színházból. Fehér Klára víam- gyenge expozíciójából ered, megielenese, HTZ Sm imm, «sJüí» - ÍStótS&SML; •WVÄ5U’4"* emlékeztünk ezen az estén... felvonás vontatott, a jij No, ebből sem lesz klasszikus. szereplők bemutatása túlságo- . i san hosszadalmas, hosszabb, M i ha ly i VtZcst Petényi­Jávori Béla Az elkapott mondatból szám- mint egy nevettetéssel kecseg- néje képviseli a Nem vagyunk V a yúny or osságot, osztjuk tető vígjáték elbír. A darab angyalok baráti szívű, nem is a velemenyezo igazat, bar nem indításának e hibáját nem kicsit keserű józanját, aki fül- minden feltétel nélkül. Való igyekezett a rendezés sem ki- lánkos megjegyzéseivel, példá- igaz, hogy Fehér Klára darab- küszöbölni, bár H o m ok ay lózgatásaival igyekszik visszá­ja a kortársak szemével néz- P ált nemcsak jó színésznek, tartani a mamát — barátnő­vé, a klasszikus fogalmának hanem jó rendezőnek is is- jét — a »kötözni való bolond­ismeretében nem lesz kiasz- merjük. Nem használ a vígja- ság« elkövetésétől. Úgy érez- szikus. Ettől függetlenül a mű téknak, hogy mindjárt az első ZÜK nem ártana, ha Mihályi megérdemli becsülésünket, a felvonásban a szereplők lehor- Vilcsi merné vígjátékibban sikert, mert társadalmunk gonyoznak a mama várakozó megoldani kicsiny, de annál számtalan problémája közül névnapi asztalánál; a Petényi- hálásabb szerepét, egyről, az égetőbbek között is né révén köznapion filozofikus, v e * ? e l e ■>, m a rí r, r/ern a legégetőbbről: gyermekek és dr. Joó Ferenc megjelenésével aíoWtófo f Jsíabadultan kedv­szülők viszonyáról szól. Még- halovánuan lírai hanaulat ^ Befejeződött a nyersgyártás Újszerű törekvések, gazdaságos munka a Somogy megyei Téglagyári Egyesülésnél Az eScedvefeiiftően rossz év eleji kezdés után most, az utol­só negyedévben — a 109,6 szá­zalékos terv,teljesítés láttán joggal töltheti el nyugalom és biztonságérzet a Somogy me­gyei Téglagyári Egyesülés ve­zetőit és dolgozóit. Ez a terv- túlteljesítés azt jelenti, hogy négymillió téglával készítettek többet a tervezettnél, és már valamennyi üzemükben befe jezték a nyersgyártást. Mind­ezt túlórázás nélkül. A megnövekedett igények kellő kielé­gítése Igazuk van a téglagyáriak­nak, amikor azt mondják, hogy ebben a szakmában is lé­pést kell tartaná a korral gyor­saságban, minőségben, munka­szervezésben és takarékosság­ban. Nyilvánvaló: abban, hogy a lemaradásból 109,6 százalé­kos tervteljesítés lett, döntő része van a szervezésnek. A meghonosított kétműszakos termelés lehetővé tette a jól karbantartott gépek éjjel-nap­pali üzemelését A munkásokat úgy osztották be a műszakok­ba, hogy a nagy sietség semmi­képp se menjen a minőség ro­vására, hiszen a lakosság és az állami vállalatok is igényeseb­bek lettek. _ Az egyesülés pedig az idén igazán megtartotta az előírást, és nem értékelt ala­csonyabb osztályú téglát ma­gasabbra. A gyárakban szigorú osztályozást vezettek be. Az ellenőrzés eredménye: elenyé­szően csekély mennyiségű se- lejttéglát küldtek vissza a megrendelők és a minőség szá­zaléka 97-ről 97,2-re emelke­dett Mesében a kézivetés — prés a föld alatt A diagnózis ma ez: műszaki forradalom van a téglagyári egyesülés berkeiben. Jelszó: mindent gazdaságosabban, mint azelőtt. Természetesen ehez beruházásokra is szükség van. A korszerűsítés ágyútűzét elsősorban az Arany utcai, tüskevári és a Vöröshadsereg úti kézivetésű téglagyárakra összpontosítják. A Vöröshad­sereg úti üzem prést, adago­lót, szállítószalagot kap. Ha­sonló felszerelésekkel gyarap­szik az Arany utcai téglagyár is. De a legjelentősebb beruhá­zásokra mégis nyersanyag­hiány miatt már-már pusztu­lásra ítélt Tüskevári Tégla­gyárban kerül sor. Megoldot­ták, hogy sínkulival távolabb­ról szállítják majd az igen jó minőségű földet. Bár két kilo­méterről hozzák a nyersanya­got, de sínkulival így is ol­csóbb a föld kitermelése, mint ötven méterről kéziszállítással. Az eddigitől eltérően föld alá viszik a bonyolult szíjazató, balesetveszéllyel teli présház berendezéseit, csupán a prés marad a föld felett. A most fo­lyó újítási kísérletek nyomán minden bizonnyal sikerül majd elkészíteni az automatikus csil­lebillentő berendezéseket is. Három év múlva már csak a mesében szerepel a lassú, drá­ga kézivetés. A gépesítésre az egyesülés töbhi gyárában is sor kerül. Nagyatádon, Bőszéníán, Ka­pós-mérőben pedig, ahol tudva­lévőén sokkal több nyerstég­lát termelnek, mint amennyit az említett gyárak kemencéi kiégethetnek, a gyorsabb ége­tés technológiáját -próbálják. A szénpemye földdel történő ke­verése tíz százalékkal meggyor­sítja ugyan az égetést, de még így is azokban a gyárakban kell majd a többlet égetést el­végezni, ahol fordított a hely­zet, azaz több tégla égetésére képes a kemence, mint ameny- nyi nyerstéglát gyártanak. Évvégi forintok Az üzemi tanácskozásokról felvett jegyzőkönyvek pontjai között sűrűn szerepel a terme­lékenység, a takarékosság, a jövő évre való felké­szülés. Es legalább ilyen sokszor szerepel a munkások­kal való törődés, az ezzel kap­csolatban hozott intézekdések garmadája. Nyilvánvaló, hogy az idei eredmény összefügg7 a munkások megbecsülésével. A jövő évi gépesítés jó része is az ő munkájuk megkönnyíté­sét szolgálja. Tüskevárott pél­dául 7 millióról azért emelik 10 millióra a kemence égetési tervét, hogy a gyár dolgozói­nak télen-nyáron egyaránt munkát biztosíthassanak. Bő- szénfán villanyt, mozit kaptak, de sorolhatnánk tovább a törő­dés száz és száz egyéb megnyil­vánulását. A tisztán idényjel­legű munkásokat az egyesülés — ahol ezt a bérgazdálkodás megengedi — váltott szabadsá­golással menti át a következő szezonra. Ahol ez nem sikerül­ne, ott más munkahelyét keres­nek számukra. A megbecsült törzsgárda jól tudja, hogy minden megtakarí­tott fillérrel, munkájának eredményével saját jólétét is emeli. Az is biztos, hogy a jó tervteljesítés után mintegy 15 —20 nap nyereségrészedésre nyílik lehetőség. Ez körülbelül a tavalyi szin.t. Ehhez persze a hátralévő hetekben éppen olyan következetes munkára van szükség, mint eddig. Helytállás, helytállás, újra csak helytálláis biztosíthatja az évvégi forintokat. A most megindult égetésen éppen olyan fontos a törekvés, mint az üzemi tanácstagok téli tan­folyamán a műszaki tudniva­lók elsajátításában, vagy a fi­zikai és műsziaki dolgozók 9- haloványan lírai hangulat vel ia/.-íj. , mírt említeni hozzá oly módon, hogy nem ezért válik nyomottá. Az írói méltó külön is mert e fiatal ataaílkiiesmeretű Imber^ lem Szá?dék ellenére persze! Még szinésznönk csa’fc rUkán t'd el_ ta lelkiismeretű ember sem, a fiatalok izgatott berobbana- „„„t aki a Nem vagyunk angyalok Jsem telíti0meg a levegőt a TJ^^áTa vZTízefepélen ön%nbvr.játék derítő vibrálásával. kJjdl™lk o(£ ahol erre van ZJtnZIZ InZZLn ZZ Az mértéktartó fi- szükség s szivet csillogtat ott> ™t Zn nkLZu he n° Nem T” ^ szlnekke\ dola°' ahol a puszta játékbeli techni­vnLZnk mnZini’ válik Z° rend/z?fben mindvégig fo- ka semmitmondó lenne, vagyunk angyalok nem vauk szerepet játszanak az asztal es klasszikussá. A darab, drama- a székek, e vígjátéknak pedig András György, a férj ala- turgiai gyengeségei ellenére is árt a hellyel-közzel túlzásba kitója Somogyvári Pál, jónak mondható, anélkül, hogy menően domináló társalgási aki ezúttal mutatkozott be elő- akárki igénytelenséggel vádol- modorban való előadás. Tom- szőr a kaposvári közönségnek, hatná színházunkat azért, pui a helyzetkomikumok mu- Beszéde, játéka kulturált, s mert a Fehér Klára-darabot láttató éle. összhangban áll a megformá­műsorra tűzte. landó figura jellemével. Ne­Sokan vitatták hoaw — iaaz A DARAB FŐSZERE- héz lenne meghatározni, hogy igazba Nem vagyunk angyalok A pET’ Szüi Mértonnét alakítása melyik felvonásban tükröt tart elénk, de miután soron kívül Gábor Mara jobb, mpoi^obb. A legegyen- megmutatja, milyenek va- látssza. Egy regebben kiadott letesebb alakitas az övé ez hi­nnünk mi András Guörauök műsorlap szerint eredetileg e zonyos, noha mozdulatainak özvegy ZliMáttín^k.Peté- szerepet nem rá osztották. Szó- sokszor túlzott teátrális ízeivel nyinék és ifjabb András Győr- a Nem vagyunk angyalok- kisebbíti egyébként kitűnő gyök, az unokák, nem adja beli mama ahikitasat »beugrás- alakitasanak értékéit, meg a receptet, mit kell ten- kézit« kell látnunk, értékéi- ifjú Pap p Ferencben nünk, hogy kigyógyuljunk sze- nunGabor Mara a m(?m talpraesett gyermekszínészt retetlenségünkböl, önzésünk- szerepeben a tőle megszoKot ffáezeft f€i a színház. Megle- bői, egész sereg emberi hi- igényességgel, iga.zan a szív ^en Otthonos mozgása a szín- bánkból, melyeket részben hangjait megszólaltatni kepe- padon> friSs, kamaszfiús szem­fiatalságunkra, részben a szá- se,n. tepett a közönség ele. Alá- Jelensége, gyermeki gyámolta- guldozásra kényszerítő életre kítasaban olyan özvegy özni iansdga mind-mind tehetsége szoktunk volt »kenni«. Martonné, amilyennek tutaj- menen szólnak. Különösen Mi nem hiányoljuk a har- STgŰufkTa másoZVl­SiWS hitelesítik a rokonszenvűnkre, vonasb^ nagy jelenetben, ami- dikciot. Mert tapasztalatból szeret etünkre, megertesunkre ^ hálóinaben állja tudjuk, ami megoldatlan az és csodálatunkra legérdeme- * félelmetes« nevelési eleiben, az jobb, ha megoldat- sebb aiakot. Gabor Mara a akcióját, majd a harmadik fel- lan marad a színpadon is. mama szerepeben egyenletes, ■ - ‘ - ' »Nem hoztam én semmi szép alakítást nyújtott, s . ez megoldást, azért jöttem, hogy annál is inkább elismerésre énekeljek, s hogy te is éne- méltó, mert egyik, este a Ci- kelj velem« — mondja a köl- gánybáró Cipráját játssza, a tő. Ez a becsületes ars poetica másik este egy, a mi világunk- „ _____ -­c serelatogatása során szerzett vonatkoztatható Fehér Klára ból való modern asszonyt, ggunk anggalok sikere nem tapasztalatok értékesítésében, darabjának »hibájára« is. Nem any at Nem is kicsit úgy, hogy karsogó siker_ De siker< be­hozott megoldást, gondolkod- szégyelljük magunkat alotte csülendő eredménye eddig há- tatni jött, és el is gondolkod- mert arra emlékeztet beletoro- Tom bemutató előadást számon tatott. Sikerült? Igen. Színhá- őo szomorúságával, a gyereke- tartd színházunk művészi zunk prózai társulatának egy kert, unokakert lelkes robo- fn^nj^jdriak. töredéke színvonalas előadás- tolásával, hogy mi sem vli­bán vitte színre a Nem va- gyünk angyalok tulajdon szu- mm AGUNK KÖZÖTT gyünk angyalokat, amely ha lönkkel embert. SZÓLVA a vígjáték nem is hozott oly harsány si- Rokonszenves rajzát adja “a^lmngos0 ^Jlke'Zdezést. kert, mint a Cigánybáró, s ha Homok ay Pál idős dr. Joó Rólunk van szó. Azt mondja nem is kifogástalan a rende- Ferenc személyében az elké- el, hogy nem vagyunk angya- zése, mégis sikert jelez. S bi- sett, de még harminc év távo- lók. És torzképét senki sem zonyítja, hogy a közönség —• Iában is reménykedő szerel- éljenzi meg áron esi. minden ellenkező híreszteléssel mesnek, aki a múltban elját- László Ibolya vonásban, amikor a szekrény­be bújva végighallgatja a na­gyok vitatkozását, kibékülését, s valósággal kirobban rejteké- ből szót kérni. Mint említettük, a Nem va­lóén a megemelt tervek folytán a -tavalyi 1 200 000 fo­rintos nyereség helyett 2 mil­lió kell ahhoz, hogy a nyere­ségrészesedés mértéke megüs­se a múlt évit. A 15—20 na­pos nyereségrészesedés azt bi­zonyítja, hogy a téglagyáriak ebben az évben ugyancsak de­rekasan dolgoztak, s nem tú­lozunk, ha az eredmények lát­tán azt mondjuk: jobban, mint tavaly. Szegedi Nándor

Next

/
Oldalképek
Tartalom