Somogyi Néplap, 1958. november (15. évfolyam, 258-283. szám)

1958-11-06 / 262. szám

Csütörtök, 1958. november 6. 6 SOMOGYI NÉPLAP tX£m Igazgató elvtársak! Itt új emberek élnek, dolgoznak! Ü J EMBEREKKEL — akik kilenc év küzdel­meiben váltak új emberré — ismerkedtek meg a kaposvári járás iskolaigazgatói az oszto- páni Győzelem Termelőszö­vetkezet meglátogatásakor. Egy hétköznapon, mikor a föl­dön szorgos munka folyik, ämikor nem érnek rá ünnepi külsőségeket teremteni a kö­zös gazdaságban, tekintették meg az igazgatók a tsz-t. Pe­dagógusok, falusi kommunista nevelők, akik maguk is kijár­ták többségükben a tez-szer- vezés iskoláját, kíváncsi szem­mel nézték a Győzelem Ter­melőszövetkezet portáját. E tsz-nek nincs országos híre. A megyében is csak az újságból lehetett róla hallani — bajaik­ról sokát, jó munkájukról ke­veset. S íme, itt egy nagyüzem 56 taggal, 500 hóid földdel, számtalan üzemággal, milliós vagyonnal. Emberek. Újfajta parasztok, akik között már nem dúl a magántulajdonnal összefüggő viszályikodás. Kilenc év alatt lekopott róluk. Nem könnyen, azt elismerik. Most feltűnik a rend, a jó munkaszervezés. Igen, itt új emberek élnek, dolgoznak! Elmúlt az, hogy tíz órakor még azon vesze­kedjenek, hogy ki hova men­jen dolgozni. Elmúlt, hogy ki, ahol tudta, lopta a közöst. El­múlt, hogy gépek, eszközök szanaszét hevernek, hogy álla­tokat az istálló falához köt­nek, mert nincs hely. Elmúlt, hogy a tsz-tagok szegénységén nevessenek. Ä Z IGAZGATOK járták a gazdaságot. Jól meg­néztek mindent. Beszélgettek az emberekkel, hallgatták a mezőgazdászt. Ki több, ki ke­vesebb hozzáértéssel érdeklő­dött erről is, 'arról is. S az embereken, a tsz tagjain kí­vül beszélt a gazdaság is. Csak a sertésállományból 300 000 forint bevételre számítanak. Juhaik gyapjából, szaporula­tából 100 000 forint üti a markukat. A halgazdaság, a tehenészet, a gombatenyészet, a heterózis kukorica, a dará­ló, a gatter — mind hozzájá­rul az évi másfél milliós bevé­telhez. Emberek, megint csak embe­rek. Kiss elvtárs, az elnök, Galambos elvtárs, a párttitkár, Sztarancsics elvtárs, a bri­gádvezető. S a többiek, akik­nek nem jegyeztük fel a ne­vét, mert munkaközben talál­koztunk velük. Heten kezdték 1949-ben. Szegényparasztok, akik csak szolgái voltak a földnek, de most uraivá let­tek. Életüket eljegyezték a kö­zös gazdasággal, és mint hű­séges házastársak, rosszban, jóban kitartottak egymás mel­lett. 1953, 1956—57 kilépési vi­hara sem bírta őket elsodorni. Becsület nekik! Mikor min­denki meghúzta a lélekharan­got a tsz fölött, ők akkor is ragaszkodtak a közöshöz, meg­vetették erősen a »mienken-« lábukat. S SZÓLTAK az igazga­tók. Állást foglaltak a szövetkezés mellett. Nem tit­kolták kételyeiket sem. Isme­rik ők a parasztokat. Tudják, Kaposvárott, Marcaliban és Barcson a Magyar Honvédelmi Sportszövetség Somogy me­gyei Motoros Klubja az 1939- ben született fiatalok számára. A tanfolyam időtartama öt hónap, - heti kétszeri foglalko­zással. A tanfolyam sikeres el­végzése után a hallgatók szak- másított gépjárművezetői iga­zolványt kapnak, s e tanfo­lyam keretében személygép­kocsi-vezetésből is vizsgáznak. Jelentkezni lehet 1958. no­vember 5-től 20-ig 9—13 óráig Kaposvár, Dózsa Gyöngy utca 16 szám alatt; Marcali: Szé­chenyi utca 10. szám alatt, az MHS gépjárművezető tanfo­lyam helyiségében; Barcs: a hogy a göllei középparaszt, aki egy évben három bikát is elad, csak akkor fordul a kö­zös felé, ha ott legalább olyan jövedelmet lát, mint ami most jut neki, egyénileg. De az igaz­gatók azt is tudják, hogy egy faluban nemcsak ilyen bikás középparasztok vannak, ha­nem sok szegény- és kispa- raszt, aki majd örömmel cse­réli fel gondterhes életét a tsz-tag biztos életevei, nyugodt öregségével. Elmondták az igazgatók: itt nem láttak fehér köpenyes tehéngondozót, csempés tejke­zelő helyiséget. De láttak szor­galmas embereket, láttak egy olyan nagyüzemi gazdaságot, amelyet a parasztok szövetke­zése teremtett. S látták, hogy ennek a szövetkezetnek felfe­lé ível az útja. Látták, 'hogy a megyében nemcsak barcsi, ré- pási, ráksi szövetkezet van. Jó volt, hogy ide hozták őket. őszintébb, nyíltabb légkör alakult ki. H asznos, tanulságos volt a tsz-látogatás is­kolaigazgatóink számára. Bajcsy-Zsilinszky utca 3. szám alatt, a járási könyvtár helyi­ségében. Bővebb felvilágosítást a je­lentkezés helyein kaphatnak az érdeklődők. Washingtonban ezentúl nem lehet előléptetni a rendőröket és tűzoltókat, ha öt kilogrammal túllépték a magasságuknak és koruk­nak megfelelő normális test­ünnepeltek Bábonymegyeren Vesztergál hajós igazgató- tanító 1918. november 1-én kezdte meg tanítói működését. Harmincnégy évvel ezelőtt te­lepedett le Megyeren, a tabi járás kis falujában. Sötét, padló nélküli tanteremben kezdte plántálni a tudományt az apró cselédgyerekek fejé­be. Sokszor keserítette meg életét az uraság, aki kénye- kedve szerint vitte földjeire dolgozni az iskolából a gye­rekeket. Vesztergál Lajos azonban nem csüggedt, dol­gozott tovább becsületes mun­kával, hivatását és népét sze­retve gyújtogatta a tudás lán­gocskáit. Munkájának eredményéről már vegyészmérnökök, agro- nómusok, érettségizett diákjai tanúskodnak. November 1-én az ősz taní­tót ünnepelte az egész falu. Szeretettel köszöntötték kis tanítványai; táviratban, levél­ben üdvözölték a távollevők. Deresedő halántékú, hozzáöre­gedett tanítványai nagy ra­gaszkodással álltak a tanács­adásra és segítésre mindig kész igazgató körül. A felszabadulás után házat épített. Ide akar majd nyu­galomba vonulni; együtt él to­vább is faluja népével. Míg él, tanácsaival segíteni akarja a cselédsorból emberré lett megyeriek életét. Kovács Lajos levelező súlyt. Washington rendőrsé­gének vezetői azért hozták ezt a rendeletet, mert né­hány kongresszusi tagnak »nem tetszett a rendőrök és tűzoltók pocakja«. (Welt) Horváth János Tehergépkocsi-vezetői tanfolyamod indít Kövérek számára nincs előmeneteli A világ minden országában úgy mondják, hogy Moszkva szíve a Kreml. S ennek a szív­nek van egy meghitt sarka, ahová belépve még a legride­gebb és leghidegvérűbb ember lelke is megindul: Lenin dol­gozószobája. Ebben az egysze­rű szobában minden olyan, mint az ő életében volt, az íróasztal, a karosszék. a nagy, \ széles székek a látogatók szá­mára, a leggyakrabban hasz­nált könyvek számára Lenin vázlatai alapján készült for­gatható állványok, s maguk a könyvek, a régi telefon, geru- zák az asztalon. Mintha meg­állt volna az idő... Ha belép ide az ember, se­hogyan sem tud szabadulni attól a különös gondolattól, sőt érzéstől, hogy egyszer csak nyílik az ajtó, és sietős■ lép­teivel itt terem Vlagyimir Iljics, szürke, összehúzott szemével, amelynek szögletében mindig bujkált valami meleg fény; gyorsan végigméri az embert, s kissé raccsolva megszólal: »Foglaljon helyet, elviárs«, majd ő is leül, de nem az asz­talhoz, hanem a szemközti ka­rosszékbe. S a látogatónak — talán sok ezer versztről jött munkásnak, parasztnak, vö­röskatonának vagy értelmisé­ginek — nyomban megszűnik az a nyomasztó elfogódottsá­ga, amely a Népbiztosok Taná­csa elnökének várószobájában gyötörte. A látogatónak úgy tűnik, hogy már régóta ismeri ezt az embert, s nekifog, hogy kiöntse a szívét, hogy még azt is elmondja, amit talán apjá­nak se mondana el. így írják le megismerkedé­süket Vlagyimir Iljiccsel azok a szovjet emberek, akiknek al­kalmuk volt e dolgozószobában találkozni vele, ugyanezt a je­lenetet rajzolja meg a képze­let, amikor körülnézünk eb­ben a szobában, ahol még so­hasem jártunk, de amely a sok visszaemlékezésből mégis any- nyira ismerős. Itt dolgozott Lenin. Innen irányította a dolgozók első köztársaságát a legviharosabb, legnehezebb időkben. Ide, a Kremlnek ebbe a szobájába ITT ÉLT ÉS DOLQOZOTT ILJICS . írta: BORISZ POLEVOJ érkeztek hozzá az ország min­den részéből a szovjet embe­rek — munkások és parasztok, tudósok és írók, tervezők és mérnökök — a maguk gondjai­val, kételyeivel, javaslataival és terveivel. Itt született szov­jet államunk sok törvénye, s itt, az emberekkel folytatott egyszerű, meghitt beszélgeté­sekben ellenőrizte Lenin a for­radalom útjaira vonatkozó új gondolatait. Vlagyimir Iljics, akit a szov­jetország vezetésének ügyei és gondjai teljesen lekötöttek, a pihenés, sőt olykor az alvás óráiból szakított időt arra, hogy az emberekkel érintkez­zék. Nemcsak a fogadószobá­ját elárasztó látogatók sokasá­gáról van szó. Lenin szabad idejének minden percét fel­használta, hogy saját szemé­vel lássa az életet. S ha túl­feszített munkanapjában egy kis rés támadt, mindig haj­landó volt felszólalni a dolgo­zók előtt. 1818. március 11-én Vlagyi­mir Iljics Petrográdból Moszk­vába utazott, s 12-én már fel­szólalt a moszkvai szovjet kül­döttei előtt. Kiszámították, hogy Lenin körülbelül 250-szer beszélt Moszkvában a legkü­lönfélébb összetételű hallgató­ságnak. 250-szer! S mindezt állandó elfoglaltsága közepet­te tette, hiszen ideje nem órák­ra, hanem percekre volt fel­osztva. Moszkvában rengeteg hely őrzi Lenin emlékét. Itt van például a Vörös tér, amelynek ódon falai .ki tudja, hányszor hallották Lenin be­szédét. Itt van a Kremlnek az a része, ahol Iljics a »szom­bati« önkéntes munkafelaján­lások alkalmával dolgozott. Itt van a Szokolnyiki-ház, me­lyet egyszer a munkásgyerme­kek fenyőfaünnepsége alkal­mából keresett fel. Itt vannak azok az előadótermek, ahol a kongresszusok, gyűlések alkal­mából beszédeket tartott. Ha azonban magunk elé kép­zeljük azoknak a helyeknek a térképét, ahol Lenin nagy hallgatóság előtt beszélt, több­ségük nem Moszkva központ­jára, nem a Szövetségek Háza oszlopcsarnokához hasonló hí­res termekre esik, hanem a külvárosi munkásnegyedekre, ahol Lenin nemcsak kedves és várva várt, hanem egyben ál­landó vendég is volt. Az egy­kori Michelson-gyár fémmun­kásai, az AMO és a Dinamo gépgyárak munkásai, Moszkva sok külső kerületének kom­munistái sokszor hallották Vlagyimir Iljicset. Lenin sze­retett a moszkvai munkások­nak beszélni, szerette az egy­szerű beszélgetéseket, amelyek mindannyiszor kialakultak, va­lahányszor a munkások közé ment. Nézzük, hogyan töltötte pél­dául Vlagyimir Iljics 1920. má­jus 1-ét! Reggel részt vett a kommunista szombaton, maid a »felszabadult munka# em­lékművének alapkőletétele al­kalmából rendezett nagygyű­lésen lelkesítő beszédet tar­tott. Ugyanezen a napon a Trjohgorka textilmunkásainak tartott beszédet a munkásét­kezdében, majd a baumanszki és zmrvoszkvereski kerületek dolgozóinak nagygyűlésén szó­lalt fel. Este kiment a Blagu- se-Lefortovszki külvárosi ke­rületbe a munkásotthon meg­nyitására, s az ünnep estjét ott töltötte a munkások kö­zött. A Lenin emlékét őrző moszk­vai helyek között igen neve­zetes a Trjohgornaja Manu­faktúra egykori munkásétkez­déjének óriási terme. Lenin gyakori vendég volt itt. A Pravda 1919. december 20-i számának megsárgult lapjai elmondják, hogyan folyt le Lenin találkozása a textilmun­kásokkal. Az eseményeket sietve, frissen követő riporter jegyzetei ismertetik azt a be­szédet, amelyet Vlagyimir Il­jics a decemberi fegyveres fel­kelés 14. évfordulója alkalmá­ból tartott a Trjohgorka mun­kásai előtt. »Az éttermet zsú­folásig megtöltötte a nép. öt­ezer ember szállta meg a ter­met, a bejáratokat, mindent elleptek, ahol csak ülni, állni, függni, kapaszkodni lehetett... Megjelenik Lenin elvtárs. A kitörő fergeteges taps nem en­gedi őt szóhoz jutni. Mindenki feláll, minden tekintet felé irányul. Egészen különös mó­don hallgatják őt, hisznek és bíznak benne, mint még soha senkiben. Iljics mondja — te­hát így van. Mindenkinél job­ban szeretik őt. Ezért fordul minden arc feléje...« Vlagyi­mir Iljics a beszéd után a klubban maradt, és figyelme­sen hallgatta a munkásokat. De térjünk vissza a város­szélről a központba, a Kreml­nek abba a meghitt sarkába, ahol Lenin életének utolsó éveiben dolgozott. Amihez H. G. Wells fantáziája sem ért fel... Vessünk csak még egy pil­lantást az egyik itt őrzött leg­érdekesebb tárgyra: a GOEL- KO-terv eredeti példányára. Ide, ebbe a szobába, amely ak­kor szinte dermesztőén hideg volt, rontott be annak idején Herbert Wells angol író nagy rémülten. A forradalomtól fel­bolygatott Oroszország merülő hajónak tűnt neki, s azt hitte, hogy az emberi civilizáció pusztulásának szemtanúja lesz. S ekkor, ebben a dolgozószo­bában barátságosan és őszin­tén fogadta öt egy szürke sze­mű, éber tekintetű, alacsony, zömök ember. Leültette őt ab­ba a bizonyos karosszékbe, s kiváló angol nyelven, határta­lan meggyőződéssel kifejtette CJzúm-laraqó embe# Mezőcsokonyán Szauer István, a postahivatal vezetője. Hosszú hónapok munkájával cimbalmot készí­tett, melyen minden — a legkisebb szög, a húr és a kü­lönböző alkatrész — az ő kezemunkája. Állítása szerint az új cimbalom sokkal több előnnyel rendelkezik, mint a régi. Könnyebb a felhangolása, és a hangja is kelleme­sebb. A cimbalom elkészítésénél segített neki Balaton János festő is, aki a fényezési munkálatokat végezte el. ÉRDEKESSÉGEK f J URCSfiSGGOK HELIKOPTER-RENDŐR A Frankfurt és Mannheim közötti autóút ellenőrzésére a német rendőrség egy idő óta helikoptert alkalmaz. Ezen az útszakaszon ugyan­is számos szerencsétlenség történik. A helikopteren tar­tózkodó rendőr munkáját hangszóró és rádióberende­zés segítségével végzi. Ren­delkezésre áll a helikopter­ben két hordágy is, hogy a súlyos sebesülteket elszállít­hassa. (Journal de Tehran) KÉREK EGY SZÍNHÁZ­JEGYET 1960-RA A londoni Westend Szín­házban óriási sikerrel és vendége előtt a villamosítás­nak most itt őrzött tervét. Az író, annyi fantasztikus regény szerzője meglepődött. Mi ez? Odakinn, az ablakokon túl egy óriási — s amint az írónak tűnt —, káoszba me­rült ország, éhség, hideg, sö­tétség, megrongált vasútvona­lak, holtvágányon rozsdásodó 1 mozdonyok, itt pedig az orosz bolsevikok híres vezére — ki tudja, miért — villamosítás­ról, traktorokról, új, kommu­nista iparról beszél! A fantasz­tikus regények írójának fan­táziája kevésnek bizonyult. Később, e beszélgetésre emlé­kezve, meg is írta, hogy Orosz­ország villamosítása, amelyről Lenin beszélt neki, csakis » __igen nagy fantáziával k épzelhető el. Én ezt nem tu­dom elképzelni, de úgy lát­szik, ez az ember a KremVben ... igen«. Wells beismeri, hogy ő képtelen ésszel felfogni, kép­telen hinni ebben a lenini ál­modozásban, ám ennek ellené­re bevallja: »... olyan tűzzel beszélt, hogy őt hallgatva majdnem hittem ennek lehe­tőségében«. Majdnem!... Bolseviknek, marxista eszmékkel felfegyver­zett embernek kellett volna lenni ahhoz, hogy bátran a jövőbe tekintve, előre lássa e legmerészebb lenini tervek va­lóra válását. A híres fantaszta író nem volt se bolsevik, se marxista. Úgy halt meg, hogy nem hitt a tervben, amely most itt fekszik Lenin egykori dolgozószobájában. Mi pedig, mai szovjet embe­rek, amikor halkan belépünk Lenin dolgozószobájába, s a GOELRO-terv megsárgult lap­jait nézzük, arra gondolunk: milyen messzire tudott látni az az ember, akit Wells a Kreml álmodozójának neve­zett. Arra gondolunk, hogy a ha­talmas orosz folyók, amelyek valaha a ködben vesztek el, most a világ legnagyobb vízi­erőműveinek turbináit forgat­ják, s energiával, fénnyel árasztják el az országot. Arra gondolunk, hogy a mi bátor szocialista tudományunk nagy­szerű munkásosztályunkkal együttműködve s a lenini ter­veket megvalósítva már mes­terséges holdakat adott a Föld­nek. telt házak mellett játsszák a »My fair Lady« című darabot,' Shaw »Pygmalion«- jának zenés változatát. A napokban a színház igaz­gatóságához jegyrendelés futott be. A jegyrendelő az 1960. október 12-én megtar­tandó előadásra kér jegyet. »Gondolom — írja a meg­rendelő —, hogy erre a napra még biztosítani tud­nak számomra egy jó jegyet. Ugyanis ezen a napon tu­dok majd hosszú idő óta először színiházba menni«. A jegyrendelés a dart- moori fogházból érkezett. (Tat) HÁNY ÉVES A LEGJOBB GEPIRÖNÖ? Stockholmban a napok­ban országos gyors- és gép­írónői versenyt rendeztek; Kiderült, hogy a 20 éves gépírónők a leglassabban és leghibásabban gépelnek. Huszonöt éves korban a gyorsaság növekszik, és a hibák csökkennek. A 30 éves gépírónők még gyorsabban és megbízhatóbban gépelnek, de mind gyorsaságban, mind pedig hibátlanságban messze vezetnek a 40 éves és ennél idősebb gépírónők. (Tat) i A TÜNDÉREK — MÜEMLÉK- i VÉDELEMBEN RÉSZESÜL­ŐNEK ♦ ♦ j .Az ír kormány elhatározta, t hogy Shannon repülőterét í kibővíti, mivel az atlanti- í óceáni forgalomban ezen- j túl lökhajtásos személyszál- j lító gépek is közlekednek. I A munkálatokkal megbízott ; cég azonban váratlan aka- í dállyal találta szemben ma­♦ gát. A kifutópálya meghosz­♦ szabbításához el kellett vol- | na távolítania egy kis dom- I bot, melynek neve »Tün­♦ dér-erődítmény«. De mivel I az írek rendületlenül . hisz- | nek a tündérekben és ma­♦ nókban, ez a »Tündérlak« ♦ műemlékvédelem alatt álL t A cég vezetősége kijelentet- | te, hogy munkásai még ak- I kor sem távolították volna : el a dombot, ha a kormány utasítást adott volna erre, inkább abbahagyták volna a munkát* (Welt) ; A VILÁG LEGKISEBB i FESTMÉNYE I Ernst Schachner nyugat- | német festőművész azt ál- ; lítja, hogy a világ legkisebb ; festménye az ő műve. Nem- | rég elkészült olajfestményé- : nek mérete 8x10 milliméter; A kép német tájat ábrázol. : Schachner elmóndotta, hogy ezzel a teljesítményével le­győzte August Diterieh ne­vű művésztársát, akinek a festménye 13x10 milliméter, és aki hosszabb időn ke­resztül tartotta a legkisebb festmény elkészítőjének • büszke címét. (Associated Press)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom