Somogyi Néplap, 1958. október (15. évfolyam, 231-257. szám)
1958-10-17 / 245. szám
SOMOGYI NÉPLAP 3 Péntek, 1958. október 17. .NEM ÚGY LOPTUK Egy pártmunkás ismerősöm mondta el, hogy az egyik, falusi gyűlésen, amikor a fel- szabadulás óta bekövetkezett változásokat ■ették az idő és a józan ítélőképesség mérle- jere — az új házakat, a negyvenöt óta bevezetett villanyt, s mindazt, ami azelőtt csak lepünk vágyálmaiban élt —, akkor valaki a hallgatóságból közbeszólt, hogy »-jó, jó, igaz nindez, de minek ezt annyiszor emlegetni, itovegre is nem úgy loptuk, amit elértünk«. az előadó persze nem hagyta annyiban a dol- ;7oí, hanem szép nyugodtan megkérdezte a közbeszólótól: — Magárnak mennyi földje volt negyvenötben? =- Négy hold — felelte az egykedvűen. ■— S most mennyi van? — Kilenc, ötöt kaptam a régihez. S mit épített a felszabadulás óta? — Istállót, meg rendbehozattam a házat, r— És miből? — Hát a munkámból. •— És mióta van vilianya, rádiója? ■— Nemrég óta. — És miért nem épített istállót azelőtt, hi- zen — gondolom — akkor se pihent otthon a zobában. — Pihentem? Annyit dolgoztam, hogy majd leleszaikadtam. Már hogy pihenhetett valma a zegényember ?! — És miért nem járták ki a Horthy-rend- zer uraitól a villanyt meg a többit: miért \em követelték, hogy a földek meg a gyárak érmését, hasznát ne vigyék ki Monte Carló- <a meg máshova, hanem fordítsák a nép ja- <ára az elpazarolt milliárdokat. Bizony ezek olyan érvek — mert igazak —, ogy előttük a legmakacsabb embernek is — a jószándék vezérli — meg kell hajolnia. A őzbeszóló sem kérdezett többet, s ha ott, a yűlésen még nem is, de otthon és azóta már izonyára magába mélyedt, s elgondolkodott mondottakon, és megértette: nem is olyan ermészetes mindaz, ami ebben az országban egyvenöt óta és napjainkban végbemegy, lajnos, még elég szép számmal akadnak, akik - bár tudják, hogy amit kaptak, azt csak ez rendszer adhatta meg — makacsságból, acból mégis azzal állnak elő, ha néha elő- ozakodunk embert és világot formáló rövid yrténelmünkkel: »Hiszen nem úgy loptuk, xegdólgoztunk érte...« Efféle beállítottságú ember P. István is. ••• Ujgazda. Azaz, bocsánat a kifejezésért, ő megsértődik, ha valaki ezt a szót illeszti rá. Pedig újgazda, mivelhogy negyvenötig ő is azzal a több százezer vagy millió családdal ette az urasági kenyeret, akiket az új világ, a népi demokrácia érméit fel az emberek sorába. Neki is a népi demokrácia egyenesítette ki derekát. Úgy ment el a frontra ágyú- tölteléknek az urak érdekeit védeni, mint a többi névtelen földnélkwUjános, s úgy jött haza a hadifogságból, mint vagyonos ember. Itthon nyolc hold föld várta. A sajátja. Meg egy, az uraság istállójából elkötött marha. Az is az övé. Te úristen, csak láttad volna azt a boldog arcot, azt a nagy nekihevülést, amellyel nekivágott a gazdálkodásnak! A földet az úri birtok legjobbikából hasították ki; ez és a szorgalom bő termést fakasztott. Évről évre erősödött, s egyre jobban ment a sora. Hamarosan lovakat vett — de milyeneket! —, a régi középparasztok is utána nézhettek, amerre P. István újgazda elhaladt. Házat épített meg istállót, téglából, s az istállóban gyönyörű tenyészjószág, olyan bika, amiért egymagáért 17 ezer forintot fizet az állam. Élete felfelé ível. Aki nem tudná, hogy mindennek negyvenötben van az eredője, az tősgyökeres középparasztnak süvegelné P. Istvánt. S ő el is várja ezt, a módosak barátságát lesi, a vele egyivásúakat — akik jóllehet nem bírtak eljutni oda, ahova ő — kezdi lenézni, meg nem ismerni. Márpedig ez nem szép dolog, de az meg különösen kivetnivaló, hogy mindent elfelejtett, azt is, kik közül való, honnan jött és azt is, kik tették lehetővé, hogy jómódú gazdává váljon. Csak próbáljon valaki a saját életére hivatkozni, mindjárt kész a felelet: »Ha jól élék, ha ideértem, azt teljesen magamnak köszönhetem. Nem restelltem dolgozni, és ez mindennek a magyarázata«. Noha vám neki igaza, mert valóban megfogta családjával a dolog végét, de miért felejti el, hogy azelőtt is dolgozott, nem kevesebbet, de többet, mint most, mégsem ment semmire. Mert nem mehetett, mert munkája gyümölcsét mások élvezték. Hát nem hálátlanság elfelejteni ezt, megtagadni saját magát, és úgy bírálni azt a demokráciát, amely emberré tette, mintha semmi köze nem volna hozzá? Varga József A hívó szónak van foganatja A tsz-elnökök megyei értekezletéről ják. A rendsodrót a lóhere táblán hagyták. Az sincs rendjén, hogy a tárcsa a mézön rostokol. Szöllősi Ferenc, a répáspusztai Első ötéves Terv Tsz elnöke saját szövetkezetük és a somodori Uj Élet, valamint a somogyaszalói Vörös Csillag egyesüléséből eredő mintegy kétezer holdas közös gazdaság jövőbeni terveit ismertette. Puskás József, a puszta- kovácsi Dimitrov Termelőszövetkezet élnöke elmondotta: Gyótapusztán új tsz-t akartak létrehozni a gazdák. — Örömmel vették, hogy azt mondtuk nekik: gyertek hozzánk. Kétszáz holddal — nagyobb részben állami tartalék — és hét Megyénk mintegy 40 ter- lelőszövetkezetének elnökeit ívta meg a szerdán tartott ér- ;kezletre a megyei tanács vég- óhajtó bizottsága. A beszámolt Deák János, a megyei mezőgazdasági osztály vezető- í mondta eh Szólt a somogyi iz-mozgalom két év óta elért redményeiről. — Azok a termelőszövetkeitek, amelyeknek képviselété- en vannak itt az elnök elv- írsak, példamutatóan gazdál- odnak, s nagy, vonzó hatást yakorolnak az egyéni paraszton — hangsúlyozta az elődó. — A tagság feladata, hogy szövetkezeteket tovább erő- tse. Ennék egyik fontos esz- bze: Új tagok felvétele.^ lind több egyéni paraszt meg- » főzése a közös gazdálkodás i őnyedről. Ne várják, hanem» A XX. század elején Hervé, Vják maguk közé a kívül ál-; 32 ismert anarchista feltette íkat — ez a taglétszám nőve- i magának a kérdést: »A haza- sénetk, a tez-mozgalom fej-»fiság megtűri-e az internacio- sztésének biztosítéka. Bátran; halizmust?« De azonnal iróni- Ötáljának, van erkölcsi alap-♦ kusan így válaszolt: »-Igen, tk hozzá — mondotta Deák ♦ Például úgy, ahogy a víz a vtárs. i tüzet«. A felszólalások helybenhagy-; . A hazaiíság és az interna- k a beszámoló megállaipítá- ♦ cionalizmus összeegyeztethe- it. A visnyei Néiphadsereg | tétlenségének gondolata hatja glétszáma eddig nem növeke-|át a mai revizionistákat (a Mt, mert elzárkóztak új ta-t J,KSZ programjának összeálli- <k felvétele elöl. Jobb belá- i az amerikai Srankot, az sra tértek, és máris jelent-»,asz Onofnt s a többieket) ;zett náluk bárom család. A|1S- A revizionisták felvázolják maguk előtt a sajátos nemzeti utakat; s minden tapasztalat- cserét, kölcsönös segélynyújtást úgy tekintenek, mint a nemzeti, hazafias elgondolások elnyomását. Nyilvánvalóan éktávolodnak a dialektikától, amely azt tanítja, hogy a különleges és az általános nem egymástól szétválasztva létezik. Hiszen az általános jelenti a különleges lényegét. Például: az egyes szocialista országokban különféle kormányformákat láthatunk. A Szov- A lengyeltóti Táncsics Tér-1 jetunióban szovjetek vannak előszövetkezet szeptember-?^? országokban pedig a népi n három családdal, 18 hold 1 demokrácia különbőz» for- lddel lett erősebb és nagyobb. | “• itszólag nem tartozik ugyan ! a?ontoan e^- a Proletardikta- orosam a tsz-fejlesztésfiez, ♦turacsaláddal gyarapszik a közeljövőben ezen a módon szövetkezetünk. Foglalkozni kell a tsz-fej- lesztéssel — így születik eredmény. A szövetkezetek tagjai a leghatékonyabb szavú agitátorok. Ne takarékoskodjanak a felvilágosító szóval — erre int az értekezlet. Ha az itt elhangzott útmutatáshoz — és fogadalmakhoz — tartják magukat az elnökök és szövetkezetük tagjai, akkor népesebb lesz a szövetkezők tábora Ráksiban, Osztopánban, Szabadiban, Nó- gocsom, Kapolyon, Somogyjá- don. Csurgón, Kastélyosdom- bón, Patosfán és másutt is. TÉNYEK, ADATOK SOMOGY MEGYE HELYZETE A FELSZABADULÁS ELŐTT ÉS UTÁN A megye földbirtok-megoszlása a felszabadulás előtt Érdemes visszatekinteni megyénk felszabadulás előtti félfeudális földbirtokrendszerére. Somogy vármegye az uradalmi nagybirtokok hazája volt. Sehol az országban nem volt olyan nagyarányú és szembetűnő a kizsákmányoló nagybirtokok száma, mint éppen Somogybán. Grófok, bárók, hercegek, földbérlő bankárok, főispánok, alispánok, főszolga- bírák, egyházi nagyságok, a Horthy-rendszer hűséges kiszolgálói uralkodtak ezen a tájon. A megyében alig volt olyan falu, amelynek határában ne lett volna kastély, kúria vagy úri lak. Sok településre kettőhárom is jutott. Kutas határát öt, Lábodét három, Cscko- nyavisonta határát négy földesúr birtokolta. A nagybirtok olyan nyomasztóan terjeszkedett szét, hogy teljesen elnyomta a féljobbágyi sorban élő agrárproletárokat, lehetetlenné tette életkörülményeik javulását. Mit mutatnak a számok? 1900-ból a következő képet kapjuk: A megye összterülete 1 165 249 kh. Ebből nagybirtokosé: 740 815 kh. Kisbirtokosé: 424 434 kh. Tehát a megye összterületének kétharmada volt nagybirtok és mindössze egyhar- mada kisbirtok. Meg kell jegyeznünk, hogy e számadatokban szereplő 39,5 százalékos »kisbirtokokban« benne vannak a 40—50 holdas egyházi »kisbirtokok«, valamint a 40—100 holdas kulák- birtokok, amelyek ugyanúgy, mint a statisztikában nagybirtoknak nevezett gazdaságok, a somogyi agrárproletárok teljes kizsákmányolását szolgálták. A szó szoros értelmében vett kisbirtokok az 1900-as években alig haladták meg a megye földterületének 35 százalékát. Ez az óriási aránytalanság mindennél világosabban bizonyítja a somogyi paraszt kisemmizettségét a félfeudális nagybirtok uralma alatt. Az 1900-as évek után történt ugyan némi változás a földbirtok megoszlásában, de ez szinte jelentéktelen volt. (Gondolunk itt a Nagyatádiféle úgynevezett földreformra.) 1945-ig a nagybirtok maradt a fő tényező. Mit mutatnak az 1935-ös statisztika sárguló lapjai? A megye 1 048 951 kh. területéből 638 449 kh. volt 50 holdon felüli nagybirtok. Tehát a földterület 60,8 százaléka a teljes kizsákmányolást szolgálta, A 30—50 hold közötti kis- birtok-csoportok száma — amelyek nagy része szintén kizsákmányolással tartotta fenn magát — 6 százalékra becsülhető. Ez azt jelenti, hogy 1935-ben Somogybán a földterület 66,8 százaléka teljes egészében a kizsákmányolok kezében volt Ebben az időszakban a rendelkezésünkre álló adatok szerint több mint 15 000 család teljesen nincstelen volt, és jóval meghaladta a 16 000-et az egy kh-on aluli kisparaszti gazdaságok száma, ezeket szintén a nincstelenek, kisemmizettek csoportjába sorolhatjuk. A földbirtokok 34,1 százaléka egy holdon aluli volt. Ezek a jelentéktelen, kis földecskével rendelkező gazdaságok egyáltalán nem tudták biztosítania családok megélhetését. Sőt még az 1—5 kh. közötti gazdaságoknak is csak elenyészően csekély része nyújtott létalapot. Az 1—5 kh. közötti gazdaságok 37,8 százalékát tették ki a földbirtokok számának. Az összes földbirtokok 71.9 százaiéira 5 kh-on aluli kisbirtok volt 1935-ben Somogy vármegyében. Az öt holdon aluli parasztok nagy része megélhetése biztosítása végett — talpalatnyi földjének megművelése mellett — kénytelen volt nagybirtokokon bérmunkát vállalni, vagy kulák- és egyház- községi birtokokon ötödéért, hatodáért robotolni, A nagy- és kisbirtok aránya néhány községben Rinyaszentkirály község területe 5731 kát. hold. Ebből uradalmi terület 4731 kát. hold. Tehát a község összterületének 82,5 százaléka egy föld- birtokos tulajdonát képezte, és a fennmaradt 1000 kát. hold kisbirtok 1310 lélek között oszlott meg. Ez azt jelenti, hogy a községben egy-egy lakosra átlagosan mindössze 0,76 kh. föld jutott. Pusztakovácsi község területe 7717 kh. Ebből uradalmi terület 5250 kh., az összterület 68 százaléka. Kutas község területe 6305 kh. Ebből uradalmi nagybirtok 4013 kh., az összterület 63,6 százaléka. Karád területe 8278 kh: Ebből uradalmi nagybirtok 5739 kh., az összterület 69,3 százaléka. Tehát, amint látjuk, a felsorolt községekben még egy kh. föld sem jutott egy lakóra. Viszont 4—5000 hold egy föld- birtokos tulajdonát képezte, (Folytatjuk.) Cukrásxverseny az őszi vásár alatt A Kaposvári Vendéglátóipari Vállalat és a Somogy megyei földművesszövetkezetek dolgozói október 24—26 között három napig tartó cukrászipari versenyt rendeznek a Béke Szálló nagytermében. A verseny készítményeiből ugyanott kiállítás is lesz, mely 24-én déli 12 órakor nyílik a nagy- közönség részére, és a további napokon reggel 8-tól este 8-ig tart nyitva. A süteményeket, különlegességeket a helyszínen meg lehet kóstolni. A versennyel és a kiállítással egyidőben a szocialista vendéglátóipar tízéves jubileuma alkalmából vendéglátó hetek indulnak. Ennek keretében a Béke-étteremben fővárosi művészek fognak vendégszerepelni. Bár a vendéglátó hetek pontos műsora még nem ismeretes, kétségtelen, hogy a hagyományos kaposvári őszi vásár kedves színfoltját képezi majd akár a cukrászverseny és kiállítás, akár a jubiláns hetek rendezvényei, A haxafiség és a% internucionalixmus egységéről írta; P. ROGACSEV és M. SZVERDLIN coltaik a fasizmus ellen, és vérükkel szentelték meg a halhatatlan hazafiak dicsőségét. mogyvári Szabadság tagsáiga ■ amint Békefi Lajos élik mondta — a múlt héten it családot hívott és fogadott aga közé. A böhönyei Sza- dságból nemrégiben elláto- ittak Dávodpusztára. A dávo- ak egy része az ellenforrada- m előtt is ebben a szövetke- tben dolgozott. Most hat isztai család döntött arról, >gy ismét csatlakozik a Sza- idság Tsz-hez — erről beélt Kovács József tsz- nök. ágis megemlítette Molnár á n o s, a szövetkezet elnöke a | ■lybeli gépállomás hanyagsá- t. A tsz-táblából az egyéni .rcellákra irányítja a forigád- zető a traktort. A gépállo- ás kultivátora a szövetkezet ikoricaföldjén nyaralt, s az z is ott érte — talán a telet ztanságosabb helyen töltheti, i az illetékesek is úgy akarni revizionisták hazugsága A revizionisták hazug módon azt állítják, hogy a szocialista tábor megszilárdítása csak a Szovjetunió »nagyhatalmi« érdekeit szolgálja, és a kisebb országok nemzeti függetlenségének eltiprásához vezet. Valójában azonban e népek hazafias érdekeit nem az internacionalizmus, hanem a revizionisták reakciós nacionalizmusa fenyegeti. Nagy Imre klikkje Magyarországon például »hazafias felbuzdulással« szállt szembe az internacionalizmussal. Az internacionalizmus azonban sohasem veszélyeztette Magyarország függetlenségét, a »hazafias felbuzdulás« pedig nyílt nemzeti árulássá fajult. Világos tehát, hogy nem lehet hazafi az, aki szemben áll az internacionalizmussal. Hiszen csupán az internacionalizmus politikája nyújthat reményteljes biztosítékot a népek függetlenségére és a tömegek hazafias érdekeinek védelmére. Nem érthetjük meg a haza- fiság és az internacionalizmus kölcsönhatását, ha nem tanulmányozzuk azok osztálytermészetét. A burzsoá hazafiság például összeegyeztethetetlen az internacionalizmussal, mivel ez a hazafiság az embereket megosztó magántulajdonon alapul. Az imperialista burzsoázia hazafiatlan. Ezt korunkban számos példa bizonyítja. A kapitalista országok tág teret nyitnak saját hazájukban az amerikai atomfegyverek elhelyezésének, s ezzel népeiket a nemzeti katasztrófa súlyos veszélye elé állítják. A proletariátus azonban egyesíti magában a nemzetköziség és a hazafiság eszméit. Éppen a nemzetköziség gondolata biztosítja, hogy a világ proletárjai a közös ellenség, a nemzetközi tőke ellen fordulnak. Csak így válik lehetővé, hogy valamennyi ország proletariátusa közös célt lásson maga előtt: a kommunizmus felépítését; közös világnézetet valljon magáénak: a marxizmus—leninizmust. A proletariátus hazafisága gyökeresen különbözik a burzsoá patriotizmustól. Clara Zetkin joggal jelentette ki, hogy ».. .a proletariátus hazafisága forradalmi. Ez abból az elképzelésből indul ki, hogy a hazát először meg kell szabadítani a belső ellenségtől, a burzsoá osztályurálomtól, majd úgy felépíteni, hogy az mindenki hazájává váljék.« Ennek a hazafiságnak semmi köze sincs a burzsoá nacionalizmushoz, a nemzeti felsőbbrendűségre való törekvéshez. A dolgozók a kapitalista társadalomban is szeretik hazájukat, hiszen a proletariátus érdekelt az ország demokratizálódásában és a szocializmusért vívott harc jobb feltételeinek megteremtésében. A proletariátus arra törekszik, hogy irányítsa a hazafias elemek harcát a dekadens osztályok ellen. A proletariátus vezette dolgozók reményteljes biztosítékot nyújtanak a nemzet legszentebb hagyományainak megőrzésére, hiszen létérdekük a nemzeti kultúra anyagi és szellemi értékeinek fejlesztése és megvédése a parazita osztályok kártékony tevékenységétől A burzsoázia »hazátlanok« jelzővel rágalmazza a kommunistákat. Soustelle francia neofasiszta miniszter kijelentette, hogy a kommunisták magatartásukkal »nemzeten kívülre« állítják magukat. Sőt arra is vetemedett, hogy kijelentse: a kommunisták nem hazafiak, hanem külföldi ügynökök: A legjobb ítélőbíró azonban a történelem. Vajon a második világháború idején nem a burzsoázia »produkált« olyan alakokat, mint Pétain, Quisling és a többiek? De ez idő alatt a francia kommunisták a partizánok első soraiban harA hazafiság új, maÁ asabbrendíí típusa alakult ki a Nagy Októberi Forradalom idején. A proletár hazafiság ettől az időtől kezdve össznépi-jellegű lett, és szocialista hazafisággá vált. A hazafiság és az internacionalizmus egysége nagyszerűen jut kifejezésre a szocialista államok közötti együtt- működésben. Ha egy adott pillanatban vizsgáljuk meg a nemzeti és nemzetközi érdekek összefüggését, előfordulhat, hogy nem közvetlenül kapcsolódnak egymásba. így például, amikor áz egyik ország önzetlen segítséget nyújt a másiknak, úgy tűnhet, hogy itt a két érdek nem találkozik, mert ebből csak a megsegített országnak van haszna. Ha azonban a cselekedet távlatait egészében vizsgáljuk — s csak ez lehet az egyedüli helyes mód —, akkor a kép egészen más megvilágítást nyer: Az egyik ország testvéri segítsége lehetővé tette, hogy a másik ország megerősödjék, vagyis izmosodjék az egész tábor. Ez pedig a segítséget nyújtó ország érdeke is: Mindebből megállapíthatjuk tehát, hogy a perspektivikus szemlélődés minden esetben megmutatjaj bármely ország nemzeti érdé» ke szorosan összefügg a nem« zetköziség érdekeved»
