Somogyi Néplap, 1958. október (15. évfolyam, 231-257. szám)
1958-10-17 / 245. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Somogyi W MSZMP MEGYE! BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XV. évfolyam, 245. szám. ARA 50 FILLÉR Péntek, 1958. október 11. Mai számunk tartalmából „Nem úgy loptuk...* OTTHONUNK Olasz opera-est választás ■■ | ■ örülni eredménye olyan lesz, fognak a szocializmus, hogy az egész világon a szabadság hívei Kádár János elvtárs beszéde az angyalföldi nagygyűlésen Az amerikai nagytőkések —■ kezdte beszédét Kádár elvtárs — nemrég újból kimesterked- ték, hogy az ENSZ legutóbbi közgyűlésén napirendre tűzzék az általuk gyártott úgynevezett magyar kérdést. Mesterkedésed, két a legkülönbözőbb torzításokkal, ujjúkból szopott rémtörténetekkel szokták alátámasztani. Ha az általuk terjesztett zagyv as ágoknak és rágalmaknak csak egytizede igaz lenne, akkor a Duna—Tisza mentén már egyetlen teremtett lélek sem élne. (Derültség.) Ezzel szemben népünk teljes létszámban — igaz, ez a szám nem nagyon nagy, nem egészen tízmillió —, jó egészségben, békében dolgozik Magyarországon (nagy taps), és éli a maga, törvényes alkotmányán nyugvó, normális életét. Politikánk nyílt: a kommunizmus hívei vagyunk A választási előkészületekről szólva hangsúlyozta, hogy a választás munka is, politikai harc is. A jelölőgyűlés-sorozatnak már körülbelül negyven százaléka lezajlott. A nagyvárosokban, a gyárakban éppúgy, mint a falvakban körülbelül kétszerannyi ember vesz neszt a jelölőgyűléseken, mint legutóbb. Választás előtt állunk, jelöltek vagyunk, szólnunk kell politikánkról — folytatta Kádár elvtárs. — Politikánk nyílt, nem rejtettük véka alá céljainkat: mi a kommunizmus hívei és remény vesz tettségé vei is meg kellett küzdenünk. Politikánkat az első perctől kezdve kommunista igazságunkra, a magyar munkásosztályra, a nép szocialista hazafiságára, a magyar nép legigazabb barátjának, a szovjet népnek támogatására. a nemzetközi munkásszolidaritásra építettük — tehát sziklaszilárd, megdönthetetlen alapra! Azóta se tértünk le erről a magunk választotta útról — bár volt értetlenség is, eszmei zavar is, kishitűség is, csalogatás is, sőt fenyegetés és erőszak is velünk szem-ben. Következetesek maradtunk, s két év sziláid, következetes politikája, a szívós munka és a harc meghozta eredményeit. Nem állítjuk, hogy nálunk már minden portán kolbászból van a kerítés, de az,t nyugodtan mondhatjuk, hogy az élet jó és normális. Van szilárd munkáshatalmunk, népünk békében él. A Magyar Népköztársaság a szocialista tábor megbecsült tagja, és előttünk a szocializmus mind fényesebben ragyogó napja világítja az utat. Következetes politikánk eredményei között nem a legutolsó — sőt talán a legelső és legfontosabb — a vezetők és a tömegek között kialakult kölcsönös bizalom, a párt, a kormány és a tömegek szoros kapcsolata, egysége és össze- forrottsága. Nekünk két évvel ezelőtt a Rá- kosi-féle vezetés okozta csalódások, majd a Nagy Imre-csoport álmok népcsalása és bűnös árulása után kellett odaállni a nép elé, és bizalmat kérni az új vezetés számára. Tettekkel kellett bizonyítanunk — miközben igen keményen kellett fogni az ügyeket —. hogy jót akarunk, hogy rendbehozzuk az ország dolgait, és nem hatalmaskodni akarunk a nép felett, hanem becsülettel szolgálni a népet! (Nagy taps.) Azt hiszem, most, két év után elmondhatjuk önmagunkról: tetteink bizonyítják szándékaink őszinteségét, eredményeink, politikánk helyességét. A tömegek ezt látva mind nagyobb bizalommal támogatják Központi Bizottságunk, kormányunk politikáját. Mi, akik mint vezetők dolgozunk, köszönettel tartozunk a magyar dolgozó népnek a növekvő bizalomért és cselekvő támogatásért. Az eredmények, amelyeket e két év alatt elértünk, népünk dolgozó millióinak munkájából születtek. Mi, a Hazafias Népfront jelöltjei tiszta lelkiismerettel, emelt fővel állunk a választók elé. vagyunk. New York államban kormányzót választanak ezekben a napokban. Két jelölt van. Az egyik ismertebb nevű, Rockefeller multimilliomos, a másikat nálunk kevésbé ismerik, de szintén multimilliomos. Aligha hiszem, hogy ők azzal állhatnának oda választóik elé: kérem, mi a multimilliomosok érdekét, diktatúráját képviseljük. Kénytelenek azt mondani, hogy a dolgozók érdekében akarnak tevékenykedni. 'Ki hiszi ezt, ki nem? Az más kérdés! De nem nehéz eldönteni: amikor mi azt mondjuk, hogy a munkásosztály embereiként jöttünk, a proletárdiktatúra, a munkásnemzetköziség, a magyar— szovjet barátság hívei vagyunk, és ellenségei a bur- zsoá diktatúrának — mindenki tudja, hogy ez így van. (Nagy taps). A magyar nép immár saját tapasztalatai alapján alkothat véleményt a párt és a forradalmi munkás-paraszt kormány poétikájáról, és saját élete alakulásán mérheti le e politika eredményeit. Aligha volt még magyar kormány, amelyik súlyosabb körülmények között kezdte volna munkáját. A burzsoá ellenforradalom már szinte bent volt a szobában, a háború pedig ott állt a küszöbön. A burzsoá ellenforradalom miár meghúzta a lélekharangot a népköztársaság fölött, temetni akarta a dolgozó nép évszázados, immár megvalósult álmát, a nép hatalmát és vele a nép minden reménységét. Gyalázták népköztársaságunkat, gyalázták tíz esztendő minden munkáját és eredményét. Elvtársak! Azt hiszem, tudják, hogy számontartjuk a régi hibákat. Tudjuk, hol volt hiba az építőmunkában, de tíz év vívmányai, eredményei szentek, mert sok millió magyar munkás, paraszt és értelmiségi alkotta meg azokat, és ellenük senki fel nem emelheti szentségtörő kezét. (Nagy taps.) Forradalmi munkás-paraszt kormányunkat indulásakor a burzsoák, a fasiszták, az árulók és imperialista gazdáik vad üvöltése, állati gyűlölete és gyilkos fegyvere fogadta. Mi azonban nem ijedtünk meg tőlük. Fájdalmasabb és nehezebb volt számunkra, hogy az ellenségen kívül sok megzavart, becsületes ember kétkedésével Büszkék vagyunk pártunkra, a Magyar Szocialista Munkáspártra, amely a tragikus helyzetből kivezette az országot és a népet. Büszkék vagyunk forradalmi munkás-paraszt kormányunkra, amelyet ugyan az imperialisták, a reakciósok gyűlölnek, de világszerte szeretik és becsülik mindazok, akik hívei a szocializmusnak és a népek szabadságának. (Hosszan tartó taps.) Legfőbb büszkeségünk munkásosztályunk, dolgozó népünk, amely nevelt, és a súlyos helyzetben az ország élére állított bennünket. Büszkék vagyunk népünkre, amely a testvéri népek támogatásával megvédte a szocializmus és a béke ügyét hazánk(Nagy taps.) Az ellenforradalmi bűnösök felelősségre vonása alapjában megtörtént. A megtéved teknek megbocsátottunk, zömük visszatért azóta a helyes útra. Az ellenforradalmat azonban nem felejtjük el! Itt az országban is. határainkon kívül is mindenkinek tudnia kell, hogy sem ma, sem a jövőben senkinek nem lehet büntetlenül támadni a Magyar Népköz- társaság ellen, aknamunkát folytatni a nép hatalma ellen. (Taps.) Rendszerünket az újjászervezett és újjászületett néphadseregünk és államunk más friss erői védik, köztük egy új, de jónak bizonyult fegyver: a városi és falusi mjmkásnépböl toborzott nagyszerű munkásőrségünk. (Nagy taps.) Társadalmi rendszerünk lényeges vonása munkásosztályunk vezető szerepe, amelyet tovább kell erősítenünk. Munkásosztályunk vezető szerepét a párt érvényesíti, ezért nekünk az a nézetünk, hogy a társadalmi élet minden területén egyformán és általánosan érvényesülnie kell a párt ban az ellenforradalmi felkeléssel szemben, és v bizonyosak vagyunk abban, hogy a választás, a szavazatok milliói megerősítik és támogatják politikánkat, a szavazók megadják a támogatást azoknak az embereknek. akik — az Elnöki Tanács elnökének legmagasabb közjogi posztjától kezdve a legkisebb falu legegyszerűbb tanácstagjáig — ezt a politikát képviselik, és a mindennapi életben lépésről lépésre megvalósítják. Politikánk változatlan — folytatta Kádár elvtáns —, mert azt az élet kipróbálta, helyességét igazolta. Belpolitikánk lényege: irányító és vezető szerepének. A munkásosztály vezette népi állam legfőbb politikai alapja a két nagy dolgozó osztály, a munkásság és a parasztság szövetsége. Úgy gondoljuk, továbbra is feladat, hogy ezt a szövetséget — amely ismét erős — még tovább szilárdítsuk. A munkásosztály minden fokon bevonja a hatalom gyakorlásába a parasztság fiait. A néphatalom megvédi az egész parasztságot az átkos kapitalizmustól, segíti a termelésben az egyéni parasztot, ugyanakkor teljes erővel támogatja a termelőszövetkezeti parasztokat, a termelőszövetkezeti mozgalmat, amely a falun fő eszköze a szocialista társadalom felépítésének. Meggyőződésünk, hogy a mezőgazdaság szocialista átépítése az egész nép érdekef de mindenekelőtt magáé a dolgozó parasztságé. Az egyénileg dolgozó parasztság az elmúlt két évben meggyőződhetett arról, hogy a párt és a kormány következetesen segíti a falu szocialista átalakulását. Ez állandó és központi kérdés. Az értelmiségről beszélt ezután Kádár János. Megállapította, hogy iparunk, mezőgazdaságunk, termelő és alkotó munkánk eredményei nagyszerűen bizonyítják, hogy az értelmiség túlnyomó többsége együtt halad a néppel, becsülettel végzi a maga munkáját. Dolgozik a mi értelmiségünk — hangoztatta —, nézzék meg a brüsszeli világkiállításon elért eredményeinket. Pavilonunk szép sikert aratott. Magyarország 46 díjat kapott, közöttük 20 nagydíjat, 25 különböző más díjat és a pavilonért aranycsillagot. Azt hiszem, ez nagyszerű eredmény. (Nagy taps.) S ebben benne yan a munkás, a paraszt és az értelmiségi munkája is. A kultúra bizonyos területein egy árnyalattal nehezebb a helyzet, mint az iparban dolgozó értelmiségieknél vagy a tudományos kutatóknál. Nem^ nagyon kell találgatni: a művészetről és az irodalomról beszélek. Ott kicsit nehezebb a helyzet. Előrementünk ezen a téren is, és a jövőben még előbbre akarunk menni. Kidolgoztuk szocialista művelődéspolitikánk irányelveit^ amelyek sok évre előre megszabják a teendőket. Nyíltan megmondjuk: nem burzsoá kultúrát, hanem szocialista kultúrát akarunk teremteni az ország népének. Ezért a kultúra területén is megalkuvás nélkül harcolunk minden ellenséges nézettel, de türelmesek vagyunk a téveszméket hordozó emberekkel szemben. Kezdettől ügyeltünk arra, hogy emberi önérzetükben ne bántsuk meg azokat az értelmiségieket, akik nem mindenben értettek velünk egyet, vagy bizonyos kérdésekben egyenesen szemben álltak velünk. Azt akartuk, hogy belső meggyőződésből maguk addemokráeia a népnek, diktatúra a dolgozó nép ellenségeivel szemben! ják fel helytelen álláspontjukat. Az a véleményünk, hogy helyesen cselekedtünk. Nem igényeltünk és a jövőben sem igénylünk belső meggyőződés nélkül kinyögött frázisokat, elvtelen udvarlást a párt és a kormány iránt. Ellenkezőleg! Az ilyet megvetjük! Aki nem szereti pártunkat, kormányunkat, politikánkat, senki sem fogja kényszeríteni arra, hogy vasárnap, mondjuk a piac főterén, dicsérje azt. (Derültség.) Komolyra fordítva a szót, meg kell mondanom, hogy íróink között, íróink gondolkodásában — most már mindenkit ideértve — mély erjedés és változás megy végbe. Ök is látják — azok is, akik nagyot tévedtek, és szerintünk nagyot vétettek —, merre halad népünk, látják a két év erőfeszítéseinek eredményeit, s mind nagyobb mértékben ébredt fel bennük a lelkiismeret. Ki így, ki úgy — elkezdtek dolgozni. Nem igaz az, hogy hallgatnak a magyar írók. Ez ma már csak a reakció álma. S van még egy tényező, amelyik gondolkozásra készteti az idősebb írónemzedéket: abban a bizonyos fél esztendőben, amikor ők valóban hallgattak, megindult útján egy új, fiatal nemzedék! Sok olyan fiatal költő és író van már, akinek nevével később milliók ismerkednek meg, mint a szocializmus és a nép ügye költőjének, írójának a nevével. A kisiparosok, kispolgárok még sok évig nyugodtan dolgozhatnak A városi kispolgárság döntő többsége a konszplidáció idején és most is pozitív szerepet töltött és tölt be — állapította meg ezután, majd így folytatta: A városi kisiparosok vagy a kispolgárok más rétegei még sok évig nyugodtan dolgozhatnak, tevékenykedhetnek. Nem akarunk olyan hibába esni, hogy mondjuk, a fogpiszkálót vagy a libatollból készült kenőtollat a nagyipar állítsa elő. (Derültség.) A kisiparnak, a kisiparosoknak és a másfajta kispolgároknak megvan a maguk sajátos feladata, azt még sok-sok évig nyugodtan végezhetik; Úgy gondoljuk, eljön az az idő, amikor le kell majd lépniük a tőkés pódiumról, és oda kell állniuk, ahová álltak már a szövetkezetbe tömörült kisiparosok is. Ahol a többi ember áll, ahol csak a munka az élet alapja. Akkor majd biztosítani kell nekik is — mint dolgozó embereknek — és gyermekeiknek is a személyes boldogulás útját. Ez az igazságos és helyes eljárás. Amikor azonban ezt világosan megmondjuk, meg kell mondanom azt is, hogy nem tetszik nekünk, ha valamelyik kispolgár eüvéti a mértéket, és nem éri be azzal a bizonyos — ahogy ők szeretik mondani — szolid polgári haszonnal, hanem lánckereskedelemmel, spekulációval minden évben meg akarja háromszorozni az alaptőkéjét Ezt nem engedjük meg! (Taps.) Gazdasági intézkedést is teszünk ez ellen; s aki a törvényes előírásokat megsérti, azt megbüntetjük. A kispolgárság többsége megérti, hogy ez másképp nem lehet, s helyesli az intézkedéseket. A kormány és az egyházak viszonyáról is beszélt Kádár János. Belpolitikánk egyik jelentős eredményének tekintjük — mondotta többek között —, hogy jelenleg lojális a kapcsolat a kormány és az egyházak között. Kádár elvtárs ezután gazdaságpolitikai kérdésekről beszélt. Felidézte az ellenforradalom okozta 22 milliárd forintnyi kárt, majd így folytatta: —■ Életek is pusztultak el, és hányódnak a nagyvilágban. Őszintén megmondom, Központi Bizottságunk és kormányunk sajnálja azoknak az egyszerű, az ellenforradalmárok által félrevezetett, beugratott fiatalembereknek az életét, akik a néphatalom védelmezőivel szemben estek el; Azokat a fiatalokat is sajnáljuk, akik kivágtattak úgymond a szabadság földjére, hogy azután mindenféle lágerek emeletes ágyain találják magukat, és megismerjék a csajkarendszert, amely ott létezik, nem pedig mináhmk! A szocializmus építésével együtt jár az életszínvonal emelkedése Az ellenforradalom okozta gazdasági károkból kilábaltunk. Tavaly hat százalékkal magasabb volt az ipari termelés, mint 1955-rben, s a mezőgazdasági termés is igen jó volt. Az idén az első kilenc hónapban az ipari termelés már 14 százalékkal haladja meg a tavalyit. Sokan az ellenforradalom után azt hitték akkor, hogy a pénz tönkremegy. Lázasan vásároltak. Mi azonban győztük áruval! Most 17 milliárd forint értékű áru van az üzletekben és a raktárakban. Tessék nyugodtan vásárolni! (Nagy taps.) Most 2100 millió forint takarékbetét van az országban. Dolgozóinknak ezt a törekvését dicsérendőnek, jónak tartjuk saját szempontjukból is és az ország szempontjából is. Az életszínvonal — mint ismeretes — tavaly 14—16 százalékkal növekedett. A statisztikusok most alaposabban utána számoltak, és azt mondják, hogy a korábbihoz képest tavaly nem 14—16 százalékkal, hanem pontosabban 16 százalék fölé emelkedett az életszínvonal. Én ilyen dolgokban konzervatív vagyok, és inkább a réginél maradok, 14—16 százaléknál. Ha 17 százalékot kapok, nem fogok haragudni, ha előzőleg csak tizennégyet mondtunk. Viszont ha előzőleg 17 százalékot mondtunk volna, s csak 14 százalékot értünk volna (Folytatás a második, oldalonj)
