Somogyi Néplap, 1958. október (15. évfolyam, 231-257. szám)

1958-10-09 / 238. szám

Csütörtök, 1958. október 9. 6 SOMOGYI NÉPLAP DALLAL, TÁNCCAL... Somogybán jártak, emléke- Egy kicsit nemzetiségi politic tünk ratuik. Bájos, fiatal Iá- káruk megvalósulása volt ez a nyok, kemény öklű, mélytekin- szeretetteljes közeledés, tetű bányászfiúk jöttek, felvi- Testvérként fogadták őket. dítani, szórakoztatni a falusi A fazekakban csirke, kacsa embert. A félreeső kis község- főtt a bőséges vacsorához, bor ben, Gadácson az egész falut is ikerült az asztalra, s éjsza- félajzotta érkezésük híre. A kára minden csolnoki fiatal gyerekek már kora délután ott otthonra lelt egy-egy gadácsi zsibongtak a kultúrterem kö- gazda házában. rül, s estére benépesült a mű­velődés vára... Csoilnoikiásk, bányászok. Ko­márom megyéből jöttek meg­látogatni azokat, akik hosszú A Német Szövetség főtitká­ra, dr. W ild Frigyes is eljött. Ő köszöntötte a hall­gatókat, ő mondott először né­metül, aztán magyarul ünnepi idő óta nem hallották német- beszédet. Békéről, a népek ba- ajkú kultúr csoportot, s nem rútságáról és megértéséről láttak idegent a környéken, szólt a főtitkár, s oly szépen, Ropják a táncot. nagy-nagy sikerrel. Magyar és német jelenetek, villámtréfák szerepeltek a műsorban, s a közönség fele tolmáccsá ved­lett, hogy azok is kacagjanak, — mely oly közismert és ked­velt énekszám — sokáig em­lékezetes marad. Amikor véget ért a műsor, megszólalt a harmonika, s akik nem értik a német nyel- táncra perdültek á fiatalok. Is■ vet. mevksdési estet rendeztek; a Igen jó hangulat támadt, hát csolnoki fiú gadácsi lánnyal még, amikor megjelentek a táncos lányok, fiúk. A székely toppantós, a Leánytánc, a Der Pepi és a Csolnoki polka mind, mind vas tapsra késztette a táncolt, és az idősebb nénikék is ott ültek a fal mellett, vé-; gig élvezve a fiatalok mulatsá-i gát. Tolnai Zsuzsit és Köch Annát, a csglnokiak leg­A kórus német népdalcsokrot ad elő. Dr. Wild Frigyes, a Német Szövetség főtitkára beszél. olyan szenvedéllyel, hogy könny szökött a szemekbe. Idézte a háborút, Drezda pusztulását, s a kezek önkén­telenül is ökölbe szorultak- Békében akar élni a nép, egyetértésben németajkú a magyarral — ezt fejezték ki az arcok, s e gondolat jegyé­ben szállt a dal, az ének.... Tipikus bányászarcokat lát- tumk, akiknek sápadtságáról ol­vasta le a falusi ember a föld alatti munka nehezét, veszé­lyét. »Második műszakban« tanultak, próbáltak ők, s ez megkétszerezi műsoruk érté­két. Huszonötén voltak, s szín­játszó, táncos és zenész egy a kórusban, mely magyar és né­met dalokat, bányászénekeket, német népdalcsokrot adott elő tenyereket. Legnagyobb sikere szebbjeit csak úgy kapkodták mégis a Steier táncnak volt. a legények... Eredeti népi, bájos, magával- Felszabadult érzés, vígság left ragadó tánc ez, s a fehér ru- úrrá fiatalon, öregen, s a ba­hás, fekete kőié nyes, hófehér ráfság megpecsételődött. Kö- főkötős lányok — maga a lát- szönet érte a lelkes csolno- vány is lebilincselő. Duetteket, kiaknak... & Mókáit hallottunk, s a jódler Jávori Béla Hazaérkeztek­Utólagos jelentés az Előzetes jelentésről Előzetes jeflenités címmel majd kétórás eszítrádműsorhan ^ mutatta be kedden este társulatának új tagjait a Csíky Ger- "■ gely Színház. Mire az ólamba öntött híradás eljuit az olvasó asztalá­ra, addig a bemutatkozó est sikerének híre már keresztül- kasul járja a várost. Ennek ellenére meg kel emlékeznünk lapunk hasábjain afe Előzetes jelentésről, nemcsak illen­dőségből, hanem a szinte családias mélegségű sikernek ki­járó elismerés hangján; kifejezésre kell juttatni elégedett­ségünket azt a diadalt illetően, amelyet eddig ismeretlen, ezután már jó ismerőseinkként üdvözölt művészeink vívtak ki e gyakran kárhoztatott műfajnak: az esztrádnak. Mind­ezt tették pedig a rossz emlékű nyári hakni-kalandok után, melyekben a főváros részeltetett bennünket, már-már elhi­tetve velünk, hogy ami esztrád, az eleve csak «lány, avatag, unalomig ismételt semmi lehet. Amit a közönség bosszan­tására és a haknizó művészek nagyobb kereseti lehetősége végett találtak ki, talán valóban ott, ahogy ezt az est kon­feransziéin, Csorba István mondotta is —, az őshazában. Bevezető szavaiban Ruttkay Ottó igazgató azt a remé­nyét fejezte ki, hogy ezen az esten, az előzetes jelentés so­rán — melynek műsorában az idei évadban bemutatásra kerülő darabokból hallunk, látunk részleteket — a társu­latnak mind az új, mind a régi tagjai hazaérkeznek. Haza, a kaposvári közönség szívébe, megbecsülő szeretőiébe; Nos, elmondhatjuk, hogy remény nem vált még való­sággá oly rövid idő alatt, mint Ruttkay igazgatóé. A társu­lat régebbi tagjainak szerény, kollegiális szeretettől áthatott kalauzolásával kaposváriakká váltak az új művészek: Nagy Erzsébet, Krémer József csakúgy, mint Somogyvári Pál, Kéry Edit, Vári Eva s a többiek mind, élükön Csorba Ist­vánnal, akit a konferanszié szerepében és magánszámaiban is olyan művésznek ismertünk meg, hogy megállapíthatjuk: színházunk társulatának erőssége lesz. De a bemutatkozó előzetes jelentés forró sikere azt ígéri, hogy valahány új művészünk személyével nyert a színház, és nyer a közön­ség. Igaz, a DÁV jóvoltából (fogadja ezért szigorú kritikán­kat: szerepét csapnivalóan rosszul játszotta ezen az estén!) hosszú ideig szükségvilágítás fényében foiyt a műsor, az előzetes jelentés sikere azonban így is, ezzel a kellemetlen kis intermezzóval is ragyogó volt. Színházunk társulata néhány nappal az első igazán nagy ünnep, az évad első bemutató előadása előtt hazaérke­zett. Köszöntöttük őket megérdemelt tapsokkal, s azokat is, akik ezen az estén nézők voltak a nézők között! Nagyszabású a második nemzetközi fotókiállítás MEGSZÉPÜL A SIRÁLY A fonyód-bélatelepi Sirály szállodát talán már húsz év óta nem tatarozták, az épület kívül, bélül tönkrement, elha­nyagolva, rendetlenül fogadta lakóit évről évre. Ez év ápri­lis elsején vette kezelésbe a Somogy megyei Vendéglátó­ipari Vállalat, s ha már mód nam is volt az idény kezdete előtt helyrehozására, az üdü­lést szezon befejeztével men­ten hozzáfogtak. A tatarozás munkálatait a Somogy me­gyei Tatarozó Vállalat végzi, költségeit pedig, mely eléri a 300 ezer forintot, a megyei ta­nács fedezi. Jelenleg a tető megjavításán, a villany és víz­vezeték szerelésén dolgoznak, hogy azután hozzá lehessen látni a fdlyosók cementburko­latának felújításához, az ajtók, ablakok, falak kifestéséhez és az épület külső homlokzatának vakolásához. A tatarozás még ebben az évben befejeződik, s jövőre már kellemes körülmé­nyek között, tisztán és csino­san fogadja vendégeit a Si­rály szálló. Mosoly és fiatalság az arcokon. Rossx munkaszervezés ^Szövetsége által rendezett: II. ^Nemzetközi Művészi FotokiáSl- 9 lítás október 11-én nyílik Bu- Qdapesten, az Ernst Múzeum­aiban. Ez az új kiállítás méretei­dben és rangjában is felülmúlja Qa tavaly rendezettet: művésze- életünkben igen nagy ese­ményt jelent. A fotókiállításra 43 ország­ból küldtek képeket, több mint 4000 felvételt. Tavaly 38 ország 3000 képe szerepelt. Igen sok fénykép érkezett Ausztriából, Csehszlovákiából, az Egyesült Államokból, Fran­ciaországból, az NDK-ból, Olaszországból, A Kínai Nép- köztársaságból és a Vietnámi Demokratikus Köztársaságból. Nagyon érdekes a magyar- országi fejlődés is. Az idei ki­állításon a hazai kollekcióból elfogadott képek 48 százalékát vidékről küldték be, míg ta­A Magyar Fotóművészek, valy csak 9 százalék volt ará­nyuk. Az egész országból a ta­valyi 190 beküldő helyett 300 szerzőtől érkeztek képek, olya­noktól is, akiknek neve még ismeretlen a fotóművészedben. Néhány sor a marcali Mezőgazdasági Kísérleti Szakkör munkájáról (Tudósítónktól.) Marcaliban van a földműve­lőknek egy lelkes kis csoport­ja, amelynek tagjai nem iga- zod; k a sokak által vallott nézethez: »ahogyan jó volt apámnak, nekem is megfelel." Nem, nekik már elavultnak tűnnek az őseik által alkalma­zott termelési módszerek, úja­kat akarnak, olyanokat, ame­lyek segítségével kevesebb, de ésszerűbb munkával többet érhetnek el. E célból hozták létre a Mezőgazdasági Kísér­leti Szakkörit, amelynek céljá­ról, tevékenységéről Bottá Jó­zsef mezőgazdasági felügyelő a következőket mondotta: — Szakkörünk főképp azok­ból a parasztemberekből áll, akik a marcali mezőgazdasági népfőiskola hallgatói voltak, vagy már előzőleg ezüstkalá­szos vagy egyéb mezőgazdasá­gi jellegű tanfolyamot végez­tek. Célunk az elméleti to­vábbképzésen kívül a tanulta­kat a gyakorlatban is megvaló­sítani, természetesen egyelőre kicsiben, a saját parcellákon kívül a tanácsi által biztosított 2 kh-on. A szakkör havonta tartja foglalkozásait, s talaj - vizsgálattal, talajjavítási mód- aaerekkel és a föld felhaszná­lásának egyéb kérdéseivel fog­lalkozunk. — Szeptember elején a kör tagjai tanulmányi kirándulást szerveztek a keszthelyi Kísér­leti Intézet gazdaságaiba, s igen sok, értékes tapasztalatot szereztek. A múlt vasárnap Pamlovsziky Béla, a Talajjaví­tó Vállalat főagronómusának közreműködésével vetítettké­pes előadást rendeztünk az. Egerszeghy-féle altalajtrágyá­zásról; ezt a szakkör tagjain kívül mintegy 120 érdeklődő hallgatta meg. Az őszi és téli hónapokban havonta kéthetenként jönnek össze a tagok, hogy a közben elvégzett talajjavítási és trá- gyázási kísérletek eredményeit megbeszéljék. Több mint nyölszáz gyer­meknek nyújt a tanulásban otthont a Május 1 utcai általá­nos iskola. Szűk ez a hajlék, sokszor bizonyul kicsinynek a nagy család befogadására, de azért szeretik gyerekek, neve­lők egyaránt az öreg, talán mondhatjuk: kiöregedett épü­letet. A tanítás megkezdésének időpontjára a lehetőségeken belül eddig minden évben el­végeztették az illetékesek a sorra kerülő iskolák tatarozá­sát. Szeptemberben tehát tisz­ta iskolába léptek be tanuló­ink, és zavartalanul kezdték meg a tanulást. A Május 1 utcai altalános iskola mostoha gyerek maradt e szempontból, méghozzá a Kaposvári Tata­rozó Vállalat »jóvoltából«. Ez a vállalat még júliusban el­kezdte az iskola néhány tan­termének tatarozását, de a mai napig sem fejezte be, sőt, munkásait máshova irányítot­ta valamivel a Május 1 utcai iskola tatarozásának befejezé­se előtt. Az iskola. — mely mint mondottuk — szűkös kis haj­lók nyolcszáznál több tanuló számára, nélkülözi a rendet, életéből hiányzik az a nyu­galom, ami alapfeltétele a ta­nításnak. Főleg az a néhány terem hiányzik, mely féligkész állapotban várja, hogy a tata­rozód festői visszatérjenek Barcsról. Mi az oka, hogy a vállalt munka nem készült el? Nem, nem az anyaghiány, inkább a rossz — és az iskola esetében lelketlen — munkaszervezés. Ez az oka annak is, hogy a Érdemes fejleszteni Az Úttörő Tsz kezelésében van az iharosberényi községi szesz­főzde. A gazdag gyümölcstermés következtében naponta húsz-har­minc gazda viszi oda a pálinkának valót. A szeszfőzde azonban Kicsi, emiatt a gazdák egy részét kény­telenek elutasítani, s ezért sokan Csurgóra kell szállítsák gyümöl­csüket. A szeszfőzdében éjjel-nappal fo­lyik a munka, hogy felfőzzék a bevitt gyümölcsöt. Naponta 20 akó — kb. S mázsa — gyümölcsöt dolgoznak fel. A szövetkezet vezetőinek érde­mes volna azon gondolkodni, t\°By a szeszfőzde kapacitását növeljék. Hiszen Iharosberény és környéke jó gyümölcstermelő hély, és min­den évben akadna elegendő mun­ka. Ezzel nemcsak a környéken lakó gazdáknak segítenének, ha­nem jelentősen növelhetnék a szö­vetkezet jövedelmét is. friss faanyaggal készült padló máris javítás után fohászko­dik. Ahogy szárad a faanyag, úgy nyílik szét a padlózás. Helytelenítjük a Tatarozó Vállalat eljárását a Május 1 utcai iskolával szemben, s hogy hangot is adtunk é véle­ményünknek, talán elegendő lesz ahhoz, hogy a júliusban elkezdett tatarozást végre be­fejezzék! A II. Nemzetközi Művészi Fotókiállításon 540 képet állí­tanak ki, és a kiállítás minden csoportjában arany-, ezüst- és bronzérmeket oszt ki a bíráló- bizottság. Dr. Mürmich Fe­renc, a Minisztertanács elnöke, dr. Pongrácz Kálmán, a Budapesti Fővárosi Tanács VB elnöke és a Kulturális Kapcso­latok Intézete tiszteletdíjakat ajánlott fel. Ma már nem kétséges, hogy korunk egyik legjelentősebb művészete hozzáférhetősége, kifejezőképessége és elterjedt­sége folytán a fotográfia. En­nek igazoló ja lesz az új nem­zetközi kiállítás is. Hanzelka és Zikmund utolsó előkészületei A BRATISLAVAI PRAVDA tudósítója a napokban felke­reste a világszerte ismert két csehszlovák utazót, Hanzelka és Zikmund mérnököket, s megkérdezte őket az indulás előtti teendőikről és útjuk leg­főbb céljáról. Arra a kérdésre, mi a fő célja utuknak, a fiatal utazók a következőkben válaszoltak: A felelet nem könnyű. Sok ismeretet és tapasztalatot aka­runk szerezni. Tevékenységünk területét az első utunkhoz vi­szonyítva lényegesen ki akar­juk szélesíteni. Legfőbb cé­lunk: utunk eredményeivel hozzájárulni a lakosság leg­szélesebb rétegei általános is­mereteinek kiszélesítéséhez és elmélyítéséhez Ázsia és Auszt­rália 41 országának jelenlegi életével és fejlődésével kap­csolatban. Ezekben az orszá­gokban köztársaságunk gazda­sági-politikai és kulturális éle­tének szükségleteire való te­kintettel figyelemmel fogjuk kísérni a kulturális, politikai, szociális és gazdasági körül­ményeket Utunknak hozzá kell járulnia az UNESCO egyik fő célkitűzésének a meg­valósításához, vagyis a Kelet és a Nyugat kulturális értéké­nek kölcsönös értékeléséhez. Mindezeken túlmenően ele­get akarunk tenni a Csehszlo­vák Tudományos Akadémia és több más intézmény kérésének is. Elő kívánjuk segíteni or­I szágunk és az ázsiai, valamint az ausztráliai országok kultu­rális kapcsolatainak kiszélesí­tését. Nagy figyelmet fordí­tunk majd a kép, film és egyéb anyagok készítésére, amelyet tudományos munkáknál és tan­könyvek készítésénél fognak felhasználni. E FELADATOK SOKASÁ­GA MELLETT nem szorul háttérbe az út eredményeinek irodalmi feldolgozása? — hang­zott a második kérdés. Még véletlenül sem. Éppen ellenkezőleg. Az első utunkat ismertető útleírások sikere fo­kozott munkára ösztönöz ben­nünket. Az a tény, hogy útle­írásaink ez ideig 30 kiadásban jelentek meg, arra késztet bennünket, hogy utunk ered­ményeinek irodalmi feldolgo­zását elsőrendű kötelességünk­nek tekintsük. Menet közben rendszeresen ellátjuk mind a hazai, mind pedig a külföldi sajtót és rá­diót riportanyagokkal, ugyan­így anyagot biztosítunk a ha­zai és külföldi filmhíradók ré­szére is. Tervbe vettük nép­szerű tudományos filmek, ezen túlmenően szélesvásznú, egész estet betöltő filmek készítését is. A csehszlovák televízió he­tente egyszer, a csehszlovák rádió minden héten két eset­ben akar beszámolni utunkról. Némely külföldi rádiók és te­levíziós társaságok teljes mér­tékben átveszik a csehszlovák rádió, illetve a televízió prog­ramját. Mind a hazai, mind pedig a külföldi lapok rend­szeresen közölni szeretnék friss út iélményei nket. Hogyan állnak az előkészüle­tekkel? — hangzott a harma­dik kérdés. Sokak számára bizonyára hi­hetetlennek tűnik, de a mos­tani előkészületek jóval nehe­zebbek és bonyolultabbak, mint első utunk előkészületei. Ennek az az oka, hogy ezúttal sokrétű anyagit kívánunk szerezni, amelynek felhaszná­lása nem korlátozódik csupán az irodalmi felhasználásra. En­nélfogva felszerelésünk is lé­nyegesen más, mint első utunk alkalmával. E tekintetben a korszerű technika is nagy se­gítségünkre lesz. A fényképe­zőgépeken, a filmfelvevőgépe- ken, magnetofonokon kívül, korszerű rádióadóval, filtrációs és dezinfekciós berendezések­kel stb-vel rendelkezünk. HAZÁNK VAROSAIBÓL ÉS FALVAIBÓL szinte na­ponta kapunk meghívásokat, hogy indulásunk előtt tartsunk beszámolót a dolgozóknak; Sajnos, a kéréseknek nem tu­dunk eleget tenni, mivel csak­nem 4 ezer ilyen igény érke­zett. Mielőtt azonban elhagy­nánk Csehszlovákiát, tizenegy esetben találkozunk a dolgo­zókkal, elsősorban az üzemelt dolgozóival.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom