Somogyi Néplap, 1958. október (15. évfolyam, 231-257. szám)

1958-10-09 / 238. szám

☆ if if & IFJÚ FIQYELO Akarás és törekvés dolga Éledjen fel újra a mesztegnyői KISZ-szervezet! Egy évvel ezelőtt, de még a kara tavasszal is a marcali járás jól működő alapszervei közé tartozott a mesztegnyői KISZ-szervezet: sikerrel sze­repelt a kulturális seregszem­lén, tánccsaportja a járásból egyedül vett részt a szigetvá­ri ifjúsági találkozón, szép ünnepséget tartottak a hála­staféta koszorúzásakor —, hogy csak a legfőbbeket em­lítsük. Ezeken kívül termé­szetesen rendszeresen meg­tartották tagigyűléseiket, és szívesen végrehajtották a szervezeti életükkel kapcso­latos tennivalókat. A tavasz óta azonban nem hallatnak magukról. Mintha nem is létezne a faluban a KISZ-szervezet. E »nyugalmas« csendet csak a múlt vasárnap zavarta meg egy esemény, amely megmu­tatta, hogy a mesztegnyői fia­talokban van élet, képesek nagyobb megmozdulásra: szü­reti mulatságot rendeztek a sportkör vezetésével. Szép, szemet-lelket gyönyörködtető volt a színes felvonulás, jól sikerült a bál is, az anyagi haszon sem éppen utolsó. Ér­dekes, hogy inkább a lányok tűntek ki ügyeskedésükkel, de a fiúk is megmutatták, hogy szeretik a közösségi munkát. A csendet tehát meg­zavarta a szüret e vidám ün­nepe. Szeretnénk azonban, ha e megmozdulás zaja nem ad­ná át helyét újra a némaság­nak, már csak azért sem, mi­vel éppen mozgalmas hóna­pok következnek. Mit kell tennie az ifjúság és a község vezetőinek, hogy a KISZ újra jól, az ifjúság ja­vát szolgálva működjék, és irányító szerepet játsszon a falu életében? Mindenekelőtt az alap- szerv jelenlegi tikárának kellene elgondolkodni: akarja-e továbbra is vezetni a KISZ-szervezetet, mégpe­dig úgy, mint fél évvel ezelőtt tette. Mert mintha Ivók elv­társ félvállról venné megbí­zatását. Még a titkári érte­kezletre sem ment el, és jó­formán meg sem hallgatta az ott elhangzott tudnivalókat az őt helyettesítő vezetőségi tag­tól. Elsősorban neki kell ön­vizsgálatot tartania, de a fa­lu többi irányítója nélkül ter­mészetesen ő sem tehetne so­kat. Pedig az ifjúság vezeté­sére adva vannak a feltételek. A község fiatal népművelé­si ügyvezetője szívesen segí­tene a fcultúrmunkában, mint ahogy eddig is tette. A falu fiatal orvosa ás felajánlotta közreműködését. A nemrég megalakult sportkör edzője is kész együttműködni a KISZ-szel, amit már eddig is bebizonyított. sőt a téli hónapokban a kulturális ren­dezvények szervezéséiben is segített. Olyan irányítási készséggel rendelkező fiatal, aki összefogná az erőket, fe­lelősséget érez a falu fiatal­ságának sorsa iránt, és nem hagyja üresen számukra az őszi és téli hónapok estéit, vasárnapjait. A feltételek ad­va vannak, és reméljük, nem is maradnak kihasználatla­nul. Nagy sikerrel szerepeltek a zákányi KISZ színjátszói A zákányi KISZ-szervezet szín­játszó csoportja nagy sikerrel mu­tatta be a környék községeiben Sós György Pettyes című vígját©* ítad és Patosfa között mindössze két kilomé­ter a távolság. A múltban is tartották, most is ápolják a jószomszédi kapcsolatot. A patos- fai általános iskolások felső négy osztályosait Ladon »képeik«. De mindkét falunak van KlSZ-szervezete. Az utóbbi időben Ladon is, Patosfán is, de leginkább Ladon, mintha megbénult volna az ifjúsági élet. Mati József ladi vb-tit- kár mondja: — Itt öt év óta egyetlen műsoros estet sem rendeztek a fiatalok. Máshonnét jöttek ide színjátszók, vagy legjobb esetben a nősök és az öregek vállaltak szerepeket. A KISZ-szervezet körülbelül negyven tagot számlál. A tagok esténként találkoznak a szer­vezet helyiségében, ezenkívül más nemigen történik. Sportélet sincs. A ladi szurkolók Ho- mökszentgyörgyre vagy Babócsára kerekeznek meccset nézni. Első hallásra szinte hihetetlennek tűnnek a tanácstitkár szavai. Hogy lehet egy másfélezer lakosú faluban ilyen csend? Nem elfogadható az az indok, hogy kultúrház hiányában nincs hol előadni a megtanult színdarabot. Az öregek és a nősök meg a vidékiek találtak helyiséget?! Amint mondják, hárommégy előadást is megért egy- egy népszínmű. »■Nincs pénz felszerelésre, ezért nincs lab­darúgó-csapat« — mondják az erre hivatottak. Hány meg hány, Ladnál kisebb falu van, ahol a fiatalok teremtették meg a labdarúgó- és más szakosztály anyagi alapjait. Egy-egy té­len két-három színdarabot is játszottak, de nemcsak otthon, hanem kihasználták az alkal­mat, és színreléptek olyan falu érdeklődő kö­zönsége előtt is, mint Lad. Fellépés után tap­sot kapták, és százasokat vittek haza — röp­labda- és labdarúgó-felszerelésre. És a helybe­li. tanács soha nem sajnált egy-kétezer fo­rint »kiegészítést« az ilyen KlSZ-szervezetek- től. Mert látta, hogy az akarás és a törekvés nem hiányzik, s ha nem volt elég pénz, hát pótolta. De mindent oda, ahol semmi sincs — még kedv se —, nem adhat. A másik községben, Patosfán valamelyest jobban állnak a dolgok. Van labdarúgó-csapat, és legalább minden télen rendeznek egy-egy előadást. Meg lehet olvasni a 15 darab szá­zast, melyet a falu adott össze, mielőtt ki-ki helyet foglalt volna a színpad előtt elhelyezett székeken. Tehát nem nyugta ellenében jött a pénz. Az idősebbek meg azt mondták: »Itt már lesz valami, adjunk a gyerekeknek két­ezret a községfejlesztési alapból, mégsem il­lik mezítláb rúgni a labdát«. Ezt követően a rétgyáluvál rendbehozták a pályát, cipőket vásároltak stb., s most már vasárnaponként felhangzik a kiáltás: »Hajrá, Patosfa!­— Ha nálunk is tíz pedagógus volna, mint Ladon — sóhajt a tanácselnök —, akkor ...! — S nem mondja tovább. Az iskolából kikerülő gyerekeket nincs, aki összefogja. Ez kellene a patosfaiaknak, mind­járt előbbre léphetnének a sorban. Az »úgy volna jó« és »kellene-- helyett most már valóban cselekedni kell. Ott, ahol az ifjú­ság is akar, eredmény is születik. Lehet, hogy a hadiak is tervezgetnek, csak nincs olyan ember, qiki összefogja a szertefutó szálakat, s fókusza lenne a külön-kiüön törekvéseknek. Falun nem ritkaság, hogy egy-egy jó ifjúsági vezető távozása után megtorpan a gárda, s az addig pezsgő, eleven áramú ifjúsági élet csendbe burkolózik, vagy éppen megtörik az erőteljes kibontakozás. Ezt el lehet és el is kell kerülni. De hát kik segítsenek? Elsősorban a peda­gógusok. Nekik a tekintélyük és a tudásuk is megvan ahhoz, hogy falujukban szárnyra ke­lessék az egy táborba gyűlt ifjúság egészséges kezdeményezéseit. Ha kell, biztatást, ha ollóra van szükség a bogáncsok levágásához, akkor azt adjanak. A 14—25 évesek lépnek az elődök örökébe, s nem mindegy az, hogy milyen az életre felkészítő iskola. Gondoljanak erre mi­nél gyakrabban a pedagógusok. Nemcsak a fiatalság miatt van szükség szervezett ifjúsági életre. Az öregebb, az idő­sebb falu az utódokban látja munkáját, fára­dozása értelmét. A szülők örülnek, ha szép, igaz célokért küzdő fiatalságot látnak maguk körül. Falun is a legtöbbet az ifjúság kapja. Ad­ni is kell érte valamit. Egy-egy gondüzö téli este nagy érték a nyáron kapáló, kaszáló em­bereknek. A fiataloknak pedig úgyszólván semmibe sem kerül. Szórakozva tanulás kér­dése az egész. Kettős haszon —, élni kell ez­zel a lehetőséggel. Göbölös Sándor Legyen végre KISZ-élei Sárváron ! Elgondolkoztató, amit a ság- vári tanácselnök, I n o t a i György mondott:. »Nálunk a hetvenéves öregember is el­megy társadalmi munkát vé­gezni, de a fiatalok, bárhogy rimánkodunk is nekik, semmit se csinálnak«. Akárkit kérdeztünk, minden­ki üyen rossz véleménnyel volt a fiatalokról. Nem tudnánk már pontosan megmondani, ki említette, talán az egyik ta­nácstag, hogy idén május 1-én olyan felvonulás volt a község­ben, hogy Siófokon se lehetett nagyobb. A fiatalokat azonban itt is hiába kereste a nézelődő, jobbára csak idősebbeket lát­hatott a felvonulók közt. Szomorú még hallani is ezt a sok-sok elmarasztaló szót. Hol a hiba gyökere? Nincs, aki az ifjúságot összefogja. A KISZ- szervezet tizenegy tagja nem sokat tesz. Faluszerte azzal magyarázzák a szervezet mun­kájának gyengeségét, hogy ed­dig két titkárt kellett levál­tani, a fiatalokban sincs szer­vezőkészség. Mivel a KISZ rosszul dolgozik, nincs is te­kintélye. Azonban az orvos sem úgy gyógyít, hogy letaglózza a bete­get. Épp ezért a község veze­tőinek, a pártszervezetnek az orvos türelmességével és gyó­gyítani akarásával kell visz- szahoznia az életet a jelenleg beteg szervezetbe. S ha a ve­zetők nem jutnak túl a sza- puláson, a hibák megállapítá­sán, akkor minden marad a régiben. Ha azonban léiket vernek a fiatalokba, eljárnak gyakrabban közéjük. segíte­nek nekik olyan vezetőség ki­alakításában, amely képes lesz a hosszú őszi és téli estéken a fiatalok szórakozását, művelő­dését biztosítani, akkor bátran elmondhatják: volt értelme fá­radozásuknak. Jelenleg a vasárnapok egyet­len szórakozása: a lányok kart karba öltve sétálnak le, s fel a kultúrház előtt, a fiúk pedig az italboltban csapják agyon délutánjukat. Egyi parti rex, egy korsó sör, egy parti rex, egy korsó sör. így megy ez állandóan. Igaz, hogy a tanács vesz most egy rex-asztalt 2800 fo­rintéri,, s ezt a kultúnházban állítják fel, ezzel azonban még nem szoktatja le az unatkozó fiatalokat a kocsmázásról. Mire van szükség? Fogjanak össze a pedagógusok, a tanács és a pártszervezet vezetői, s tegyék vonzóvá, érdekessé a KISZ munkáját. Biztos, in­kább a kultúrházba mennek majd a fiatalok, mint az ital­boltba, ha bál, előadás, társas- itékek vonzzák őket oda. Lép­tnek ki a fiatalok a kátyúból, lutassák meg, hogy nem ma­idnak le a környező közsé­gek kiszesei között. Lajos Géza. KISZ-HÍREK Vasárnap a Cukor- és Édesipari Technikum KISZ-szervezete a Bárdi- bükki Állami Gazdaság- ban kukoricát tört. A gaz­daság vezetői annyira meg voltak elégedve a fiatalok munkájával, hegy szüretre is meghívták őket. A múlt héten a KISZ megyei bi­zottságán a középiskolai igazga­tóit és kisegítő tanárok megtár­gyalták az 1958—59-es tanévben végzendő KISZ-munka kérdéseit. Andrási Antalnak, a KISZ megyei bizottsága középiskolai foielősének beszámolóját élénk vita követte. * * * A középiskolák KISZ- titkárai a múlt héten tart- tott értekezleten elhatá­rozták, hogy a középisko­lákban is létrehozzák az Ifjú Gárdát. * * » Sajtó- és politikai beszámolókat tartanak a közeljövőben az Ady Endre fiúkollégium kiszesei, hogy világnézeti kérdésekben nagyobb tájékozottságot szerezzenek. * * * Ma reggel elutazott Ka­posvárról a Komszomod- küldöttség. A kaukázusi sztavropoli terület öt fia­tal küldötte élményekben gazdag nyolc napot töltött megyénkben, és sok ta­pasztalattal megrakódva indult haza. * * * A táskái KISZ-szervezet készül a választásokra. Tervezik, hogy ba­ráti estet rendeznek az ifjú vá­lasztók tiszteletére. Itt osztják Ki az Országos KISZ Bizottság emlék­lapjait is. * * * A Városi KISZ Bizott­ság a Hazafias Népfront­tal karöltve november ele­jén nagygyűlést tart az if­jú választóknak. Ugyan­akkor megrendezik az ifjú választók bálját is. A villanytelep KlSZ-szervezeté- nek tagjai Horváth György KISZ- titkár vezetésével társadalmi mun­kában végzik el a villanyszerelést az Ifjúság Házában. Bródy Sándor Tanítónő című színdarabját nagy si­kerrel mutatta be a szabá­st KISZ-szervezet színját­szó együttese Kercselige- ten. Mosdóson és Kapos- pulán. * * * Szerdán a kaposvári járás KISZ propagandistái egész napos érte­kezleten vettek részt, ahoj az ok­tatási év anyagával ismerkedtek meg. • * • A cukorgyári kiszesek a gyártási idény sikeres meg­indítása céljából nagyará­nyú társadalmi munkát vé­geztek. A kerékpárszín meg;; ítéséből és a kazán befejező munkálataiból is kivették a részüket. A 33-as AKÖV KlSZ-szervezeté- nek tagjai legutóbbi taggyűlésü­kön elhatározták, hogy asztalite- ni&z-csajiatot alakítanak. Diákok társadalmi munkán A kaposvári mintaóvoda épülete már rég nem felel meg a követelményeknek. A bőví­tés hosszú idő óta foglalkoztat­ja az óvoda vezetőit, de eddig még nem volt meg a szüksé­ges pénz az építkezéshez. Most is csak úgy kezdődhetett meg a munka, hogy a tanítóképző harmadikos, és negyedikes di­ákjai eljöttek társadalmi mun­kát végezni. Steiner Má­tyás, az intézet igazgatója megkérte a KISZ-tagokat, se­gítsenek a malterkeverésben és téglahordásban. így csak a kőművelsek munkáját kell megfizetni, a többit elvégzik maguk a kiszesek. A képek hí­ven adják vissza a fiúk igye­kezetét. Villámgyorsan adogat­ják a téglát, hogy minél előbb végezhessenek a kőművesek a falak felhúzásával. Bár eleinte nehéz volt tolni a téglával megrakott talicskát, az ásó, la­pát nyelét fogni, a végén úgy belejöttek a fiúk a munkába, mintha egész életükben ezt csinálták volna.

Next

/
Oldalképek
Tartalom