Somogyi Néplap, 1958. október (15. évfolyam, 231-257. szám)
1958-10-09 / 238. szám
SOMOGYI NÉPLAP 3 Csütörtök, 1958. október 9. Hornyok Mihályt ismét megyei tanácstagnak jelölték a fonyódiak A Fonyódi Tőzegüzem irodája messze esik a falutól. Szombaton a déli óráikban mégis mozgalmas képet mutatott ez a máskor eléggé néptelen környék. Legnagyobbrészt kék munkaruhába öltözött emberek igyekeztek az »irodához«, de jó páran eljöttek a f aluból is arra a gyűlésre^ amely nem kisebb dologban volt hivatva dönteni, mint hogy kit jelöljenek megyei és járási tanácstagiak a fonyódiak. Pontban 12 órakor kezdődött meg az üzemiroda udvarán a jelölőgyűlés. Magyar József, a Fonyódi Községi Tanács elnöke emelkedett szólásra, s ismertette az ország- gyűlési képviselő- és tanács- választások jelentőségét. — Kiket ajánljunk a szavazópolgároknak? Olyan embereket, akik bebizonyították, hogy hűek a néphez, hogy megfelelnek a bizalomnak. Engem a községben azzal bíztak meg a dolgozó parasztok, hogy megyei tanácstaginak ajánljam Hornyák Mihályt, eddigi megyei tanácstagunkat, aki a rendkívüli, a nehéz időkben is helytállt, és jól képviselte ügyiünket. Járási tanácstagnak pedig Ruda Gyula elvtársat javaslom — mondotta. A tőzegüzembelieket őszinte embereknek ismerik. Ez a gyűlés is megmutatta, hogy valóban azok. Magyar József befejező szavai után sorra emelkedtek szólásra a dolgozók. Elmondták, hogy milyen embernek ismerték meg Hornyák Mihályt az elmúlt években. — Hornyák elvtárs ajtaja mindig nyitva volt előttünk. Ha kellett, kiállt községünk, járásunk vagy vállalatunk ügyéért, igazáért. Úgy véljük, jól képviseli ezután is ügyünket — mondotta Nagy Lajos, az üzem egyik dolgozója. Hasonlóképp nyilatkozott a többi felszólaló is. Mindegyikük Száváiból az csengett ki, hogy bíznak Hornyák Mihályban és Ruda Gyulában egyaránt. HORNYÁK MIHÁLY hat esztendeje került Somogyba. Azóta a tanács dolgozója. A Ganz gyár géplakatosa, az egykori proletárgyerek 1952- ben a Somogy megyei Tanács Pénzügyi Osztályának lett a vezetője. Jó munkát végzett a kereskedelem államosításában. E hat esztendőn át nemcsak a közéletben vezetett, hanem a sportpályán is. A Kinizsi középcsatáraként a pályám a támvadósort irányította, neki is része volt abban, hogy a csapat bekerült az NB II-be. A választópolgárok jól emlékeznek. Épp a felszólalások bizonyították, hogy emlékezetükbe vésték Hornyák Mihály pályafutásának minden fontosabb mozzanatát. A jelölőgyűlés résztvevői bizalmukról biztosították Hornyák elvtársat éppúgy, mint azt a Ruda Gyulát, aki névtelen pártmunkásként kezdte, s így vívta ki magának azt a megbecsülést, hogy jelöltjük lehet a fonyó- diaknak a tanácsválasztáson. A berzenceiek járási tanácstagi előlije Berzencén Horváth György tanácselnök vezette azt a gyűlést, amely járási tanácstagnak jelölte Svenda Istvánt, a Csurgói járási Tanács VB elnökhelyettesét.- Horváth élvtárs ismertette Berzence község felszabadulás óta megtett fejlődéséit. A hozzászólók: Paizs Imre ált. isk. igazgató, Bállá János, a községi tanács vb. elnökhelyettese és Molnár Gergely, a járási tanács vb. elnökhelyettese foglalkozott azokkal a problémákkal, amelyek megoldáséban sok segítséget várnak az úi jelölttől. A szavazás eredményeképpen egyhangúlag járási tanácstagnak jelölték Svenda Istvánt. Közepes termetű, mindig vidám, a legnehezebb feladatok elvégzését is szívesen vállaló ember Svenda István. 1928-ban született kisiparos családból. A tanítóképzőt Kalocsán végezte el, de nem elégedett meg tanítói képesítésével, nagy szorgalommal tanult a pedagógiai főiskolán is, és ált. isk. tanári oklevelet szerzett. Csököly, Juta és Osztopán községek gyerekeit tanította, majd a kaposvári járásban tanulmányi felügyelő lett. Az ellenforradalom után a Csurgói járási Tanács művelődésügyi felügyelőiéként végezte szívvel lélekkel a járás pedagógiai életének irányítását. Ez a munkakör egy embernek nagyon sok élfoglaltságot ad, Svenda elvtárs azonban még társadalmi munkát is vállalt. Nemrégiben űj beosztást kapott, a járási tanács vb. elnökhelyettesévé választották. Nem véletlen, hogy a berzenceiek választása Svenda elvtársira esett. Vám«» Zoltán CIKKÜNK NYOMÁN Tisztázódott a félreértés Lapunk szeptember 28-i számában cikket közöltünk »Éppen a lényeget hagyták ki« címmel. Ebben helytelenítettük, hogy a Somogy megyei Állatforgalmi Vállalat nem adott kielégítő választ Molnár József pogányszentpé- teri olvasónk panaszára. Cikkünk után újabb vizsgálatot folytatott a vállalat. Ezúttal megállapította, hogy mi is történt valójában, és erről értesítette szerkesztőségünket. Molnár József leginkább azt kifogásolta, hogy az egyik állatfelvásárló a helyszínen 10 forintos kilónkénti egységárat ígért neki tinójáért, Csurgón pedig nem vették át ennyiért az állatot. Ezért a gazda kénytelen volt tinóját hazahajtani. A vizsgálat során fény derült arra, hogy a felvásárló rövid ideje dolgozik a vállalatnál, s így nem tudta határozottan eldönteni, milyen kategóriába tartozik a tinó. — Ha első osztályú lesz, akkor tíz forintjával fizetjük ki — így mondta a gazdának. Sajnos, ezt a kijelentést nem feltételesnek vélte Molnár József. Végül is az ő javára intéződött el a vitás ügy: néhány hét elmúltával ismét beszállította Csurgóra állatát, amelyet most már első osztályúnak minősítettek, és kilónként tíz forintot kapott érte. „A dolgozók érdekeinek megfelelően“ Falusi ifjúsági szövetkezetek szervezését kezdték meg a marcali járásban A földanűvesszövetkezfitek keretében működő FISZ-ek szervezése indult meg a marcali járás több községében. A közös gazdálkodás népszerűsítésére, illetve ízlelgetésére szánt szövetkezet iránt nagy az érdeklődés a fiatalok között. Három községben megalakult az előkészítő bizottság. Csákányban máris tizenkét kiszista jelentkezett. Itt az alakuló értekezlet ma lesz. A tagak főképpen gyümölcstermesztéssel kívánnak foglalkozni, Böhönyén pedig gyógynövényekkel akarják bevetni a tanács által e célra biztosított földterületet. Hogyan is állunk azzal a „befelé fordulással"? j%f INDEN TÚLZÁS NÉL1T-*- KÜL megállapítható, hogy ma a termelőszövetkezetek továbbfejlesztésének nem kisebb akadályával, mint a némely helyen meglévő elzárkózással kell megküzdeni. A dolgozó parasztok, a kormány meg a párt is azt mondja: legyenek gazdaságilag erős, példamutató szövetkezetek, amelyek, mint a virágba borult gyümölcsös a méheket, úgy vonzzák magukhoz azokat is, akik ma még erősen megvetik lábukat az egyéni parcellákon. Abban mindenki megegyezik, hogy ez idő kérdése is. Termelőszövetkezeteink egy részéről már ma is nyugodt szívvel elmondható: gazdaságilag szilárdak, s elérkeztek ahhoz a szakaszhoz, hogy az árutermelést és az egy-egy családra eső jövedelmet illetően felemelkedjenek a legtekintélyesebb, legjobb közép- parasztok színvonalára. Példákkal éljünk? A 25 családból álló somogyszentpáli Béke Tsz- nek maholnap milliósra rúgó tiszta vagyona lesz. Maguk építettek istállót, sertésszállást. Együtt van a pénz gépkocsira, vontatóra. S ami a legbiztatóbb: a félezer holdnyi közös földre 66 szarvasmarha — ebből 45 tehén, és nem is akármilyenek, valamennyit alapos válogatással vásárolták — áll az istállóban.. A gazdaság legnagyobb büszkesége és házibankja: a sertéstenyésztés. Hangsúlyozni kell, hogy itt valóban tenyésztés folyik. Fajtiszta állományúik van, s a szaporulatot tenyészanyagként viszik el az ország minden részébe. Az már nem is szorul bizonyításra, hogy itt valóban nagyüzemi jellegű, szakszerű gazdálkodás folyik. A Béke befelé gazdálkodik. Ha megannyi takarmánya volna is, fel- etetnék. Az áru a gabonán kívül a ■ tenyész és a hízott jószág. Érdemes megjegyezni, hogy átlagos holdanként! árutermelésük értéke eléri a 4000 forintot. És mindennék a haszna, gyümölcse a magas, átlagon felüli jövedelem. Az aszály okozta terméskiesés ellenére is körülbelül 80 forintot oszthatnak minden munkaegységre. Akad család, ahol a bárom kereső 64 000 forint értéket visz hasa. Az eredményeket még csak növeli, hogy mindert 1957 óta teremtették meg. Élő bizonyság ez a párt és a kormány politikájának helyessége, a szövetkezeti eszme mellett. Hivatkozhatnánk a pusztakovácsi Dimitrovra is, ahol az á'llattsűrűség a szenpáliniál is jobb. Ott a 602 holdhoz 170 szarvasmarhát. 185 sertést tartanak. A gazdaságilag szilárd szövetkezeteknek minden alapjuk, okuk megvan arra, hogy birtokuk bővítésével fokozatosain növeljék tagjaik létszámát, maguk közé véve azokat a dolgozó parasztokat, alkik be kívánkoznak lépni. Ám az a tapasztalat, hogy néhol — éppen a gazdasági eredményeket féltve — elzárkóznak új tagok felvételétől. Attól tartanak, ha új tagokat vesznek maguk közé, a vagyon többfelé oszlik, és kevesebb érték jut rájuk. Sőt, mi több, akad szövetkezetünk, amelynek vezetői »pontosan kimutatják«, hogy mekkora jövede- lemikieséissel járna a jelenlegi tsz-tagok rovására új tagok feL vétele. Ahol pedig ilyen »nagy gondot« fordít a vezetőség a befelé fordulás »érvekkel« való megindokolására, ott nem csoda, ha a tagság — úgymond — saját érdekeit védelmezve nemcsak, hogy nem hívja maga közé a dolgozó parasztokat, ellenkezőleg — ilyen példa is van —, inkább mondva csinált rosszat állítanak saját szövetkezetükről, hogy a belépés gondolatától eltérítsék mindazokat, akik közéjük akarnak menni. Még sok termelőszövetkezeti tagunk szívében maradtak tüskék az ellenforradalomból. Sok helyütt úgy tekintik az akkor megtévedésből, félelemből kilépett embereket, mintha ellenségeik volnának. Az egyik szövetkezet könyvelője, amikor megkérdeztük, miért nem hívják maguk közé a kilépetteket. így válaszolt: »Hogyne! Hogy megint felhíguljunk, mint ötvenhat tavaszán. Örülünk, hogy kiment a salak«. Persze, sántít ez a nézet. Mert jóllehet az ötvenhatos ellenforradalom talált nem eléggé szilárd tagokat és főleg az akkor újak között, de súlyos politikai hiba lenne, ha ilyen felszínesen intéznénk el. s örökre lemondanánk róluk. Mert mi segíthetne legtöbbet a viharban meghajlott derekak kiegyenesítésében, ha nem a falu arculatát megváltoztatni hivatott termelőszövetkezet? Előfordul, hogy az a termelőszövetkezeti paraszt, aki egyéni paraszttársai előtt megfesti a jövő képét, hírnöke a nem is a távoli jövőben megvalósuló szocializmusnak, amikor a tegnap egyéni parasztja hozzá megy, hogy rését vállalna ennek a jövőnek az építéséből, akkor azt mondja neki: »Mi jól megvagyunk nálad nélkül is, keresd másutt a boldogulásodat.« Hallunk olyan termelőszövetkezetekről is, ahol a tagok többsége szegényparaszt volt, most mégsem akarják maguk közé fogadni a maguk fajtájú embert. Azt mondják: »Mi már megteremtettük a nagy vagyont, ezek meg bejönnének a készre, üres kézzel, hogy velünk osztozkodjanak a miénkből«. A közelmúltban a megyei párttitkár meglátogatott több termelőszövetkezetet a marcali járásban. Az egyik szövetkezetben arról panaszkodtak a tsz-tagók: kevés a munkaerő, s emiatt néha megkésnek egyik-másik munkával. Mi mást javasolhatott volna a ma- gyed vezető: keressenek munkerőt a szegényparasztok, a kevésföl- dűek között. című — közelmúltban megjelent — cikkünkben közöltük a siófokiak kérését, hogy a Mártírok útján lévő tejboltot a télen is tartsa nyitva a földművesszövetkezet, mert a révkapitányság, a hajózás, a bölcsőde és egyéb vállalatok dolgozóinak étkezési problémáját segíti megoldani. Ezzel kapcsolatban a Siófok és Vidéke Körzeti Földművesszövetkezet a következőket válaszolta: Szövetkezetünk vezetőségének 1956-ban hozott határozata alapján nyílt meg ez a tejbolt. Nyáron a nagy forgalom következtében kifizetődőén, télen pedig a gyér forgalom miatt veszteségesen működött. Ez vezette a földművesszövetkezet vezetőségét és tagságát, hogy ezután csak a nyári idényben üzemeltetik a boltot. Ugyanis a SZÖVOSZ rendelkezésére A 35 milliomodik látogató A holland Willy Jouret a brüsszeli világkiállításon 24 órán át a legünnepeltebb személy volt. Ö volt ugyanis a brüsszeli világkiállítás 35 milliomodik látogatója. Díszoklevelet kapott és rengeteg ajándékot. A kiállítás rendezői eredetileg arra számítottak, hogy a kiállítást 30 millió ember látogatja meg. Három héttel a zárás előtt azonban már ötmillióval túllépték a látogatták tervbe vett számát. I csak olyan egységek tarthatók J fenn, amelyek nem veszteségesek. Azonban a szövetkezet igazgatósága a dolgozók kérésére télen is reggel fél 7-től délelőtt 11 óráig nyitva tartja a tejboltot. Éppen ezért kérjük a Somogy megyei Népbolt Központ vezetőségét, intézkedjék, hogy a közeli — 23-as és 100-as — Szerelik az orsókat A Kaposvári Textilművek gyűrűsfonójában 126 gép dobhártya döngető hangja rázza a falakat. A dübörgést néhány hét óta újabb két . gép zúgása növeli. Befejezéshez közeledik a | harmadik, és féüg kész a negyedik gép benépboltok ne árusítsanak tejet. {Szerelése is. , . , ... , Budavári Ferenc ! ~ A *<>n°geP ezeregyszaz orsójával a Siófok és Vidéke Kör- $,már a hároméves tervben sorra kerülő üzem- Lt?Fmsz lgISato etoö- fej ^jegyében kezdte meg a termelést - j{€ »nyilatkozik Róna Imre elvtars, a textiimuvek * * » í igazgatója. — Ezek az orsók a Szovjetunióból A Siófok és Vidéke Körzetig™ lejáratú hitelre kapott orsók közül va- Fmsz. kérésére, hogy a körzeti |lok’ amelyekből összesen 16 ezreit hoznak Ka- népboltok ne árusítsanak te- jposvarra. , , , jet, a Somogy megyei Népbolt f ~ hlrtl'k — fordulok Somoskom Istvan- Központ igazgatója, KádasJte ~» h°SY itt a gépek szerelői között nem Pál ezt válaszolta: tlehet idegen arcokat látni. Szerintünk a tejcsárda mű- | '— Valóban hangzik a TMK vezetőjének ködését nem érinti károsan ♦ válasza. — Nemcsak a gépek beszerelését, ha- vállalatunk 23-as és 100-as I nem Pesten történő leszerelésüket is mi igyek- csemegeboltjainak tejárusítása, |szümk elvégezni saját rezsiben, TMK-s szak- ugyanis e boltok csupán a ház- » embereinkkel. tartási szükségletet elégítik ki, í Annak idején a Budai Fonóban he- tejet itt nem fogyasztanak. flyeztek el 12 ugyanolyan típusú szovjet fonó- Az fmsz. tejcsárdájának for-»gépeit, mint amilyenek a Kaposvári Textümű- galmával szemben a vállala- ívekben működnek. Újabban a magyar gyártunk két fűszerboltjában áru- j ipar is készít fonógépeket, és kicserélik a Pa- sított tej mennyisége oly ke- »műt gépállományát. A Kaposvári Textilművés, hogy nem befolyásolhatja) hátrányosan a tejcsárda gaz- j daságosságát. Ha a földművesszövetkezet j mégis úgy döntene, hogy be-! vek kapja meg az említett, cserélésre kerülő 12 fonógépet, hogy gépparkja egységes maradjon. Ami igaz, az igaz: a Budai Fonóban nem fordítottak valami nagy gondot ezekre a zárja a tejboltot, vállalatunk »gépekre. Éppenhagy karbantartották őket. A készséggel átveszi és üzemel-»kaposvári szerelőgárda azonban magáénak teti. J vallja valamennyit, és Darvasi Lajos főszerelő Kádas Pál, $ szerint a »beépítés« során teljes generált kapa Somogy megyei Nép-ínak a fonógépek. bolt V. igazgatója. | Egy fából és egy papírból készült orsóhüvelyt hasonlítunk össze. Az utóbbi átmérője több milliméterrel kisebb a fáénál. Használa-t ta célszerűbb, gazdaságosabb. Ezért a- szerelők | újra fúrják — most már kisebbre — az orsó-í padokat. Pontos munkát kíván ez nemcsak; Darvas Lajostól, hanem Hahóti Jánostól, Pin-f tér Józseftől, Szűcs Bélától és a többiektől is. ♦ A rezsiműhely — így mondják a szerelők —í mindig időben adja a szükséges alkatrészeket. | Úgy véljük, az igazgató és a főmérnök múlt | szombati dicsérete, amely a TMK-szereiőknek szól, rájuk is vonatkoztatható. A TMK dolgozóit jogosan illeti dicséret, mert nemcsak az az érdemük, hogy a gépek le-, illetve felszerelését gyorsabban végezték el a tervezettnél, hanem az is, hogy arra törekszenek: a gépek ne csak termeljenek, de úgynevezett finom beállításuk révén kiváló minőségű munkát végezzenek. Fontos ez, mert a jövőben a legdurvábbtól a legfinomabbig — minden számban — ki kell elégíteniük a ruhaipart. A gyűrűsfonóban elhelyezésre kerülő orsók szerelése persze csak az első lépése annak a három év alatt megvalósuló fejlesztésnek, amely az üzemet az ország második legnagyobb fonodájává avatja majd. A következő év első negyedében megkezdődik a több mint tízmillió forintos építkezés is. A gépek megindulásával párhuzamosan gondoskodnak új j munkaerőkről. A szerelőktől alig néhány mé- ' (erre dolgozó munkásnők közül még csak kevesen sejtik, hogy 1960-ra 450-nel szaporodik a számuk. A 16 ezerrel több orsó megkétszerezi termelésüket. Nagy jelentőségűek tehát ezek a kalapács-. ütések, amelyek néhány hót óta Darvas La- ♦ as és brigádja szerelőmunkája nyomán a ♦ gyűrűsfonóbain felcsattannak. í (Szegedi) * Van belőlük még elég számmal a községben. No hiszen, lett is enre felhördülés. Az egyik tsz-tag nyíltan kijelentette, mit kívánnak az új tagtól: — Fizessen be a közös vagyonba legalább — ennyit mondott — 30 000 forintot. Mert nekik, akik miár 49-ben megalapították a szövetkezetét, annyi jussuk van a közös vagyonban. Persze, nincs rossz szándék e szavaik mögött. A gondolatok titkos rej tekéből a szövetkezet iránt érzett nagy-nagy ragaszkodást, elszántságot, hűséget lehet kiolvasni: »Minket már kétszer -próbára tett az idő, de nem hátráltunk meg; ezért a szövetkezetért, ha kell, meg is halunk, de többé nem érhet meglepetés bennünket«. Ezt a harcos akaratot tisztelni és táplálni érdemes. Mégis visszatetszést kelt az emberben, hogy amikor felülről azt hallják, a jövő a szocializmusé, és a szívük parancsa is erre vezérli őket, a faluban pedig ellökik, távoli tartják őket a szövetkezettől. Hát ki védje a szegényparasztot, ha a termelőszövetkezetekben már célt ért testvérei sem karolják fel? Utóvég- re is: ezek az emberek, ha vagyont nem is vihetnek, de magukkal viszik a dolgos karjukat, munkaigyekezetüket, és szorgalmukból gyümölcs terem, tovább gazdagíthatják a szövetkezetei jószággal, épülettel és mással. Senki nem akarja, hogy a szövetkezetek annyi új tagot vegyenek fel, hogy amiatt megrendüljön gazdaságuk alapja. Helytelen lenne, ha a fejlesztés miatt a régi tagok jövedelme visszaesne. (Bár ez bekövetkezhet. ezért számolni kell vele.) A megrázkódtatás elkerülhető, ha a régi tagság tervszerűen irányítja, és állandóan napirenden tartja szövetkezetének számszerű és gazdasági fejlesztését. Nemesdéden például így gondolkodnak a tsz-beliek. Egykét hónap alatt megkétszereződött a tagság létszáma. A hangulat továbbra is a.szövetkezetnek kedvez, s ki tudja, nem gondolják-e meg még mások is a szövetkezetbe lépést. Akár- bányan jönnek is, nem ijednek meg. Tartalékföldeket vettek fel. és a tervezettnél jóval nagyobb területet vetnek be ősziekkel. Halastavat létesítenek száz hóidon, füzest telepítenek, úgyhogy a mostani tagságot akkor sem éri anyagi kár, ha a télen vagy a tavasz- szal akár az egész község a szövetkezeti utat választja. Bizonyos, hogy a fejlesztést gátló akadályokat csak a szövetkezeti tagok egységes akaratával lehet elgördíteni az útból. Ehhez pedig józan előrelátás, szív és sok-sok meggyőző szó ken Varga József
