Somogyi Néplap, 1958. október (15. évfolyam, 231-257. szám)

1958-10-05 / 235. szám

SOMOGYI NÉPLAP

5

Vasárnap. 1958. október 5.

!

Vadászélmény — zsákmány nélkül

j bt tisztás i gyelőjéhez.

I Nagy a készülődés. | Fegyvert vesznek né- j hányán a voltukra

♦ amúgy vadászosan. I A vendégek csoportéi jai egy-egy erdőke- | riilöt kapnak veze- j tőül. Hatan indulunk t — csupa idegenek és « járatlanok — a dammagas fi- Az Erdész nagy óvatosan

♦ kalauzol bennünket. | — Feledhetetlen él- | mény a szarvasbőgést | hallani — mondja, s

♦ mielőtt a szakma rej- i telmeibe beavatná | csoportunkat, előbb I az erdő rengetegébe ; lépdelünk nyomdo- : kain.

A leshelyen nem í férünk el. A lőfegy- > vert hozzá nem értő j kéz szorítja ott fönn, í a figyelőben. Eszeve- j szettül bődül egy I mélyhangú szarvasbi- i ka. Utána rezonál a I többi. — öt agancsos

♦ tanyázik ezen a ré♦ szén — rajzol egy | félkört kezével az Er- t desz. Nem jön csőre | a zsákmány, csak a | hangját küldi az al- I konyi szél szelíd | szárnyán. Megint

♦ nagy bőgős. A hím ; szarvas egész közel

♦ szólta el magát. —

♦ Ezt a bikát be lehet | cserkészni — mondja | az Erdész. Mir.dany♦ nyian értetlenül bá♦ múlhatunk rá, mert t magyarázni kezdi: — í Lopakodva ballagunk | feléje, hogy a cipő í

alatt ne reccsenjen a száraz gally, s kerüljük ki az utunkat álló bokorágakat. Ez a cserkészéé. Nos, ki kapott kedvet hozzá? Biztos a siker, mert ellenszelünk van.

Vállalkozó persze kettő is akad. Egyikük, a Fehér-inges átveszi a töltött puskát az »őrszemtől«'. Elindulnak. Mi maradunk. A puska átadó csakhamar örömének ad hangot. Zsebéből előhúzza a literes üveget, és azt mondja: — Na, húzzatok rá! Hogy mi van benne? Célzó víz! Ezt itt fogtam — és széles mosoly önti el arcát.

A cserkészeket elnyeli a szürkületbe burkolózó zöld erdő. A fehér ing felvillanása is abbamarad. Mi ülünk és várunk, s ezzel egyidőben kortyolgatjuk a pálinkát. Mi lenne, ha jönne a bika? Az üveget neveznénk ki puskának ? Azt már nem, hiszen még ez is félig töltött. Amott mozdul az ág. Jól érzékelheti a fül a lábak avar-zaját. Szerencsére nincs nálunk fegyver, mert repülne a golyó, és holtan rogyhatna össze — valamelyik turista. Talán éppen az első. Az — most már látjuk —, aki- i nek fényképezőgép

lóg a vállán, benne bizonyára színes fii- vételek az őszi öltözékét mutogatni kezdő tölgyesről.

Bőgnek ám az erdei nemesvadak, mintha abba se akarnák hagyni nyilván a mi tiszteletünkre és szórakoztatásunkra rendezett koncertet. A célzó víz és célzóképességünk egyaránt fogy. Olyannyira kevés maradt már mindegyikből, hogy ingatag lábaink alig tudják pontosan célba venni a f igy élőhelyről a földre vezető létra fokait. Azért lett egy találatunk: betaláltunk — idegenvezető nélkül is — az erdészlakba.

Az öreg est bizony kint találja a cserké- szőket. Egyszer cso.k betoppannak sáros lábbal. Mi történt velük? A Fehér-inges így tolmácsolta feledhetetlen élményét:

— Szinte centiméterenként haladunk előre. Egy bokorhoz érek. Mögüle farkasszemet néz velem a bika. Kapom a puskát, s rám kiált az Erdész: »Ne lőjön!« Megvadul a vadszarvas és elillan.

I Az Erdész meg i másként morfondíroz magában. »Tudja is

ez a laikus, hogy mi a vadászhagyomány! Ha rá nem szólok,

még kegyeletsértést} követ el. Az igazi va- i dász, ha elejtette aj nagyvadat, fedetlen ♦ fővel lépked hozzá, i Zsákmányának egy- ♦ perces néma vigyázz-t állással adja meg ai végtisztességet. Utá- ♦ na pedig a bika levá-% gott fejét friss tölgy-i lombos oltárra teszi,i s alatta csonkig égeti annyi gyertyát, ahány; ága van az agancs-í nak. Nem, a Fehér-1 inges nem ismerheti * ezt az íratlan vadász-1 törvényt, hiszen a t cserkészésröl sem f

volt sejtelme. ♦

A puskás folytatja — Akarunk tússzá-1 felé fordulni. Azt i mondja az Erdész: f kerüljünk csak bel-1 jebb, menjünk másik t úton. Zsombékos in- ♦ govány szélére vezet ♦ bennünket. Térd’g; süppedünk a mocsár- % ba. — Bizonyságul ♦ szolgálnak a s áros | nadrágszárak.

Nergcs-k a vadász-*

hagyomány megsér- i

tését kerülte el kiál-1

fásával az idegenve-1

zető. Az erdőszélen |

— ahova valójában a S

másik úton jutottak |

ki — ha!lr«*»«^áná- {

ban is tiltó táblára;

esik a. holl sápadt;

fénye: »Védett terű-1

1st«. Ezt megmond- i

háttá volna az E'dézj

a csert érzés, sőt a>

lesre indulás előtt is.i ♦

Kutas József ;

♦

Értékelés és tovóbbmutatás

Az állami gazdaságok vezetőinek értekezletéről

Sajátjuknak érzik a

A köröshegyiek községfejlesztési pénze az utolsó fillérig elfogyott. Forintjaikat felemésztette a villanyhálózat bővítése. Ugyanis a perifériákon még nem volt áram. Ide kellett negyvenezer forint. Pénz most már nincs. Sportöltözőre, jó járdára, zöldkeresztes rendelőre, kútra, halott- ravatalozóra viszont szüksége van a falunak. De miből, honnan szerezzék be az anyagot mindezekhez? Talán a falu, a lakosság ad majd pénzt? Meg kellene próbálni! És a tanácsi vezetők összedugták a fejüket.

Megszületett

— Lapozzanak csak bele, valamennyi gazda neve után áll valami. Pénzt, gyalogmunkát, kocsifuvart ajánlottak fel a családok. A bognárok, ácsok, kőművesek pedig szaktudásukkal segédkeznek. De ezeket az ajánlásokat már túllicitálták — folytatta az elnök. — Itt van például Gely- ger György, legelőször csak ötven forintot diktált be, édesanyja azonban kihúzatta ezt a számot.

— Kevés ez, ravatalozóra mindenkinek szüksége lesz egyszer, írjanak hozzá legazyűjtést rendeznek a ravatalozóra. S a tanácstagok — kiki a maga körzetében — elindulnak, hogy megnyerjék az embereket az ügynek.

A tanácselnök egy összekapcsolt könyvet tett elébünk.

határozat: 1 lább még 250 forintot — mondta az ívet hordozó tanácstagnak.

Négy nap alatt felhúzták a ravatalazó falait a kőröshegyi kőművesek. Ottjártunk- ko" már a tetőt szabták az ácsok. Az új temető bejáratáKutasi érdekesség:

^ 80 000éPfoSrint értékű a ráfordított társadalmi munka. A temető kőit. rül vascszlopos kerítést húzónak majd.

% Tégla, homok és más épületelemek odaszállítása nem

e«y tőkén- BOB

Két akó

Nem gondolta 1941-ben Major József, hogy az akkor ültetett otelló szőlőtőkéjéről ma megemlékezik az újság. A ház sarkával egy vonalban a faltól egy méternyire dugta le a vesszőt. Az aztán hajtani kezdett. Pár év múlva cöiöpök kellettek azokra meg két szál drót, amiken megkapaszkodhat, elfuthat a vessző, ötvenben el is ért a lugas a nyolc méter hosszú ház végéig meg vissza, sőt a kiskertben is beszaladta az épület öt méteres szélességét, ugyancsak oda-vissza.

— Ha engedném, már a szérűben, a szalmakazalnál volna a vege — monja a kutasi gazda.

Három esztendeje reKordter- mést hozott ez az egyetlen tőből táplálkozó lugas. Kétezer fürtöt számoltak meg rajta. Azóta még bujább: tavasz idején ki-kipattan itt is ott is a ^szőlőfa«, és növeszti a termő vesszőket. Igaz, nrndíg — az irién is — megkapta az öntöző vizet a tő, és a permeMevet a levélzet. Kéklett is a vesszőkön annyi őregszemű fürt, mint még soha eddig. A múlt héten tartott szüretkor négy akós hordó telt meg szőlővel — több ez a termés, mint. száz négv?zögölnyi karós szőlőé. Lesz belőle — ha a mutatóba rajt hagyott egy vékára valót is kipréselik - két akó bor.

Majorék portáján nem ez az egyedüli lugas. Van a verem mellett is meg a szérűn tűi is. A házigazda nagvon szereti ezt a szőlőtermesztési módot. Elfordítja oldalt a mezsp’véhez merészkedett ha Hást, hadd vissza az filtere, s ne menjen át • szomszédéra.

okozott bonyodalmat. A falu egyetlen önkéntesként teljesíti vállalását. Farkas bácsi például az egyessel 600 téglát fuvarozott a helyszínre. S ha a homokbányák felé vitt az útja. alkalmilag föl-földobott pár lapát homokot mondván, ezzel is előbbre van a közös ügy.

A József Attila utcát is társadalmi munkával rendezték. Hasonlóképpen épül a sportöltöző, a járda is. A kötelezőn kívül hozzájárulásként befizetett pénzen vásároltak anyagot a járdához, ötven méter hosszan már le is cementezték az utcát. Rövid időn belül a másik soron is befejeződnek •a munkálatok. Községfejlesztési hozzájárulási hátralékot nem tud kimutatni a tanács, de túlfizetést igen. A falu lakói felhívásra ugyan, de önszántukból, minden kényszer nélkül vállalták, amit vállaltak.

Nem másnak, maguknak teszik szebbé a községet. Tudják ezt, és mivel mindenki sajátjának érzi a falut, részt is vesz a munkában.

A Kaposvári Állami Gazdaság kultúrtermében került sor a minap az állami gazdaságok igazgatóinak, főagronómnsai- riak és főgépészeinek értekezletére. A nagy plénum előtt az Állami Gazdaságok Somogy megyei Igazgatóságinak főag- rcnómusa, főállattenyésztője és főmérnöke tartott beszámolót. Elsőnek Hennel Béla főagronómus emelkedett szólásra.

— Gazdaságainkban az idén — kezdte beszámolóját a fő- agronómus — az aratási munkák sokkal nagyobb hányadát végeztük géppel, mint tavaly. Gazdasági vezetőink szemléletében is történt változás. Például: több gépállomási kombájnt vettünk igénybe, mint amennyivel mi rendelkezünk.

Egyre nagyobb teret hódít a kombájn

Az idei nyáron learatott kalászosok területe 13 279 ka- tasztrális hold. Ebből átlagban kombájnnal 6188 (46,6 százalék), aratógéppel 6673 (50 százalék), kézi erővel 418 holdat (3,4 százalék) arattak. Az elmúlt évben a vetésterület 21 százalékát kaszával vágták le.

Kombájnnal legtöbbet a felsőbogáti és a marcali gazdaság aratott le. Kevésbé vette igénybe e modern gépeket a bárdibükki és a kaposvári állami gazdaság.

Az aratást — folytatta a nagy nyári kampány értékelését a föagronómu» — július 25-én fejeztük be. (1957-ben augusztus 3-ra ért csak véget az aratás.) Erre még nem volt példa. Ennek eredményeként az egyik legfontosabb talajművelési munkának, a tarlóhántás- r.ak 22 százalékát már július 10-re elvégeztük.

A terméseredményeket illetően a tavalyival szemben nincs nagy csökkenés. Az igazgatóság területén egyes .kalászosokból a következőképpen alakultak a holdanként! átlagok: búzából tavaly 10,3, őszi árpából 11,3, rozsból 7,8 mázsa, az idén pedig 10,2, 12, illetve 8,7 mázsa termett. Árpából, rozsból tehát még több is, mint az aszály nélküli esztendőben.

Az állami gazdaságok termésátlagai általában a tavalyi

szinten mozognak. míg az egyéni parasztoknál három- négy mázsás különbség mutatkozik az 57-es év javára. A hosszú évek óta nem tapasztalható szárazság ellenére, ha fokozni nem, de tartani tud iák állami gazdaságaink az 56—57- es gazdasági év gabonatermésének szintjét. Ez pedig vitathatatlan bizonyítéka a nagyüzem fölényének.

A haladó

agrotechnikai módszerek győzelme

Az eredmények titka a talajművelési és egyéb módszerekben keresendő. Az elvégzett és eztán történő talajjavítások, meszezések, a négy évenkénti is tálló trágyázás (ennek hiányában zöldtrágyázás), tőzegezés, szerves anyagok visszapótlása, az időben történő tarló- és keverőszántás, ezek legyűrő zése, az őszi mélyszántások előbbre- hozása, a vetőmagvak csávázá- sa, a földbe kerülő magmeny- nyiség helyes megállapítása, okszerű műtrágyázás, talajápolás, vegyszeres gyomirtás, a gépek fokozottabb használata — mindezek megfelelő időben történő végrehajtása biztosíték a jó termésre, s egyben a belterjesség felé való haladás felismerhető bizonyítóka is.

őszi búzából a legjobb eredményt 12,03 mázsát a nagybarátiak értek el. Utána következik a Marcali Állami Gazdaság 11,13 mázsás átlaggal. Rozsból Kaposvár és Bárdi- biikk csépelt legtöbbet: 13,71, illetve 12,10 mázsát holdanként. Őszi árpa terméseredményéért Kaposváré és Nagybarátié a pálma: 17,50, illetve 14,11 mázsa volt az átlag.

— Eredményeink ismertetése az egyéniekkel kötelességünk. hadd győződjenek meg minél többen a nagyüzemi gazdálkodás fölényéről — mondotta Hennel Béla.

Ezután a most soron következő munkák eredményes elvégzéséről beszélt a főagronómus. Vetés, silózás, kukoricatörés, cukorrépa-, burgonya- szedés stb.

— Ezeket a munkákat is olyan fontos kampánynak kell tekinteni, mint az aratást vagy a kapásnövények ápolását.

Befejezésül az 1959. évi terv

Egy pohár édes előleg

|Egy téli mezőgazdasági iskoláról

Itt egy kicsit mások a szabályok, mint a többi iskolában, w Nem szeptemberben nyitják a kapukat, s csak márc. 15-ig tart S az év. November 1-én népesül be újra a csurgói öreg inter- V nátus. Ugyanis itt kapott helyet a téli mezőgazdasági iskola. S Termeiben somogyi és zalai fiatalok tanulnak.

£ Tavaly húsz tanuló kezdte itt az első évet. Az idén még Ő több lesz az újonc. Tsz-ek, állami gazdaságok és egyéni pair^ rasztok küldik ide a fiatalokat. A ráksi Uj Élet Tsz-ből, a £ csurgói Zrínyiből, a kapolyi Szabadságból iratkoztak be tanulók. Zala megyéből, Nagykanizsáról, Zalalövőről, Rádó- ról jönnek.

Két év után oklevelet kapnak az itt végzettek. De nem is ez, hanem a tudás, az iskolában szerzett elmélet hasznosítása a fontos. A somogybükkösdi Szabad Föld Termelőszövetkezet három lányt íratott be a téli mezőgazdasági iskolába. A tsz-ek részéről jó gondolat az alapítványból való taníttatás.

Megtérül a szövetkezetnek kétszeresen is a tandíj, hisz akiket tanulni küldtek, a tsz-be mennek vissza, és a közös vagyon jobban gyarapodik, ha a mezőgazdasághoz tudományosan is értőkből minél több van.

Ebben az iskolában elsősorban gazdasági szaktárgyakat tanítanak. Növénytermelés, állattenyésztés, kertészet van a tantervben. Tsz-elnöknek, brigádvezetőnek csak könnyebb a dolga, ha más is ért az üzem szervezéshez, takarmányösszeállításhoz, stb. És az egyéni gazda földjein is meglátszik a gondosabb, pontosabb kéz nyoma. Nem idő pocsékol ás a csurgói iskolában tölteni a téli hónapokat. És még csak nem is drága mulatság. 215 forint havonta. A tsz-tagok fiai, lányai 115 forintott fizetnek a teljes ellátásért. Tandíj nincs.

— Azt akarjuk, hogy közelebb kerüljenek a fiatalok a földhöz, illetve ne kívánkozzanak el a falvakból. Szakmaszeretetre, okos gazdálkodásra neveljük őket — mondta Dicenty Ernő, az iskola igazgatója.

elkészítéséhez adott elvi és szakmai szempontokat.

Az állattenyésztés tennivalóiról

Latinovits József fő- állattenyésztő a gümőkor elleni védekezés főbb módjait ismertette. Majd az idevágó miniszteri rendelet egyes kitételeinek felolvasó:« után néhány igen fontos, a gyakorlatban megvalósítandó TBC-elleni védekezési mód azonnali alkalmazásának szükségszerűségére hívta fel a gazdaságvezetők figyelmét.

— A borjaknak csak steril tejet szabad adni. Ahol nincs pasztőröző készülék, ott házilag kell gondoskodni ilyenről. Megengedhetetlen, hogy a növendékállatok esetleg fertőzött tejet kapjanak — mondotta.

— Elles után az újszülöttet azonnal el kell különíteni az anyjától. Több gazdaságban a betegség csíráit magukban hordozó tehenek együtt legelnek a meg nem fertőzött állatokkal. Előfordult az is, hogy a beteg állat helyére, anélkül, hogy fertőtlenítették volna annak tartózkodási helyét, egészséges üszőt kötöttek.

És hiába legeltetik külön — erre is van példa — a betegeket az egészségesektől, ha egy vályúból isznak délben vagy este az állatok. Ezer olyan kis dolog van — csak látszatra nem fontosak —, melyek elmulasztása vagy be nem tartása hetek, hónapok múlva a

s7.arvasmarhaállomány egészségére és így az illető gazdaság évi jövedelmére már érezhetően kihat.

Nagyobb gondot a gépek javítására

Nagy Pál főmérnök szólt az állami gazdaságok gépparkjáról. Mondanivalójának mag- vát így fejezte ki: — A meglévő gépek jobb kihasználásában és azok fokozottabb gondozásában jelölhető meg traktorosaink. zetorosaink feladata. Az utóbbinak függvénye az előbbi. Ha rosszak, gondozatlanok a gépek, nem számíthatunk maximum-kapacitás kihasználásra.

A folyamatos javítás nem azt 'jelenti, hogy a javításra valóban szükséges időt ellopjuk, s csak az utolsó pillanatban nyúljunk az elromlott _ alkatrészekhez ... Ha szükség van rá, a főgépészek minden esetben éljenek a felelősségrevo- nás jogával. ,

Az állattenyésztés gépesítésével kapcsolatban a következőket mondotta: — Neun lehet tovább halasztani az állami gazdaságok birtokában lévő kétütemű fejőgépek rendfoeho- zását és használatba helyezését. Számtalan kísérlet igazol- ja, hogy ezeknek a gépeknek a működtetése előnyös és kifizetődő.

A továbbiakban a cukorre- paszedés és a kukoricaszár betakarításának módjaira tett javaslatot a főmérnök.

Az értekezlet befejezése után újfajta cukorrépaszedő gépet tekintettek meg munka közben a résztvevők. Ez a gép 250 forinttal olcsóbbért szed föl egy hold répát, mint a kétkezi munkás ... (Gőbölös)

Apja

mesterségéi

folytet-ja