Somogyi Néplap, 1958. október (15. évfolyam, 231-257. szám)

1958-10-05 / 235. szám

SOMOGYI NÉPLAP 3 IMS. Október 1 A Nem lehet elérzé- kenyülés nélkül vé­gighallgatni ezt az es­tét, ezt a gyűlést, ahol minden szó, minden mondat, az ünnepélyes külsőség és a szívek belső me­lege, minden arról árulkodik: milyen jó, hogy nálunk ez a szó: »nép«, igazi ér­telmet, igaz tartal­mat nyert. Ezt a szót, amelv a legfennsége- sebb szavaink közé tartozik, régen is so­kat használták, ura­ink hivatkoztak rá épp eleget, még egy­mást is túllicitálták, csakhogy higgyen ne­kik a megalázott, el­tiport, jogtalan nép. Elhitették vele, hogy a bárókat, hercege­ket, grófokat, kegyel- mességeket meg az egyéb hatalmasságo­kat arra rendelte az isten, hogy urai, pa- rancsolói legyenek a millióknak. Micsoda hazug, képmutató vi­lág volt az! Elég végignézni az elnöki asztalfőnél ülő­kön, egyiknek sincs származásából eredő előjoga, ha csak nem előjognak nevezzük, bogy azok közül vé­tettek, akik a tarkál- ló padsorokban ül­nek: a nép véréből, a nép húsából. Szinte elképzelni is lehetet­len, hogy húsz évvel ezelőtt valaki a falu szegényparasztjai kö­zül a nép elé áHjon, és javaslatot merjen tenni a rimányi négy- gyermekes kisparaszt fiának képviselővé jelölésére, és épp az­zal az Indokkal, hogy a kisemberek pártfo­felséges n rendszerünkben küld­heti a parlamentbe, a községek, járások és megyék vezető testü­letébe. Vagy elkép­zelhető lett volna ak­kor, hogy a képvise­lőjelölt — ha meg­annyira is számolnia kellett a nép szavá­val — közelségbe ke­rüljön választóival? S a húsz évvei ez­előtti képviselőjelöl­tet kötötte-e valami is adott szavához: hisz csupán az volt neki a fontos, hogy minél több ígérettel hódítson híveket ma­gának! A nép embe­rének ma erre nincs szüksége. Nyílt tekin­tettel nézhet válasz­tói szemébe, hiszen fölösleges az ígérge­tés: a nép állama úgyis azon van, hogy erejétől telhetőén megadja a népnek mindazt, ami kell, amire futja a nép fo­rintjaiból, az alkotás gyümölcséből. S a képviselőjelölt meg­hatva áll választópol­gárai előtt: nem, so­ha nem lehet eléggé megköszönni azt a bizalmat, szeretetet, amivel a nép az őszinte szóért fizet. Szavai kicsit megre­megnek, pedig a kép­viselőjelölt, Varga Károly rég túl van az első lámpalázon — nagyon sokszor állt már publikum előtt. Mindenki tudja, hogy igaz érzések sugall­ják szavait: »Ha ígé­rek, az csak egy le­het: a dolgozó nép őszinte, hű szolgálata, azé a népé, amelyből magam is szárma­zom«. Jelöl a nép. Ismé­telten magasba len­roly jelölésével. A padsorokból itt is, ott is felemelkedik vala­ki, hogy támogassa a jelöltet, s elmondja: ő maga miért fog a választás napján rá­szavazni. Az egyik pótképviselőjelölt, Bognár József mellett emel szót, el­mondja, hogy a ta­vasszal ő is járt láto­gatóban az őszödi tsz-ben, ahol a jelölt az elnök, s nagyon jó benyomásokkal jött el onnan, ezért meri ajánlani. Pártfogója akad dr. Németi Lászlónak, a me­gyei tanácsba, Mol­nár János egyéni gazdának, Z á k o n y i Jánosnak, a falu legidősebb pedagógu­sának és Pál Já­nosnak, a járási if­júsági vezetőnek a járási tanácsba való delegálása mellett. A szónok, L ő- rincz István ta­nácstitkár joggal ál­lapította meg: a 13 év alatt a község éle­tébe olyan változást hozott, amilyen az­előtt elképzelhetetlen voJt. — Tizenhárom pe­dagógus oktatja a fa­lu gyermekeit, több mint ezer könyvtári könyv osztja a tu­dást, 346 rádió-, két televízió-előfizető van a községben. (1945 előtt csak 24 házban szólt a rádió.) 356 új­ság jár a faluba. Nemsokára felavat­ép zat a marosi részen lakóknak. Mindenki tudja, hogy negyvenöt előtt egyetlen méternyi járda sem készült, pedig már 4817 mé­ter hosszúságú jár­dát építettek a Rá­kóczi, a Honvéd, a Dózsa *és a többi sá­ros utcában, s kiter­jesztették az utcai villanyvilágítást. A felszabadulás után épült az egészségház, Fiatal munkásnő a Textilművek képviselőjelöltje Csepreghy Kossuth-díjas főmérnök megyei tanácstagjelölt Péntek délután a Textilművekben: a nagy tanácsterem felé áramlanak a dolgozók. Fél három előtt néhány perccel még alig lézengnek néhányan a széksorok között, azután hirtelen megtelik a terem, s megkezdődik a választási jelölőgyűlés. Bódis István elvtárs, az MSZMP Városi Bizottságának tagja beszél a választókhoz. Elmondja, hogy mit jelent a magyar dolgozó nép számára 1958-ban vá­lasztani, azután pedig a jelölőgyűlés feladatá­ról szólt Befejezésül javaslatot tesz a jelöltei­re. Országgyűlési képviselőjelöltnek H a- buezki Józsefnét, a gyurűsfonó fizikai dolgozóját, megyei tanácstagjelöltelek Csep­reghy Győzőt, a Textilművek főmérnö­két javasolja. Sorra jelentkeznek az üzem dolgozói, hogy elmondják véleményüket a jelöltekről Egy kislány sírva ejti ki a szavakat, hogy milyen büszke arra, hogy munkatársnőjét ország- gyűlési képviselőnek jelölték. Róna elvtárs, az üzem igazgatója felszólalásában kiemeli, a Kaposvári Textilművek számára milyen nagy megtiszteltetés, hogy fennállásának hatodik évében egyik dolgozója tagja lehet a magyar parlamentnek. A népes jelölőgyűlés végül egyhangúlag megszavazta mindkét jelöltet Ezek szerint november 16-án Habuczkd Józsefeiére és Csep­reghy Győzőre adják le szavazataikat az ur­nák előtt a Textilművek dolgozói. amely büszkén hir­deti, hogy Balaton- szabadiban az el­múlt tíz évben nem halt meg egyetlen csecsemő sem. Nemsokára hídmér­legük is lesz, 6 új közkúttal megjavít­ják a falu vízellátá­sát, iskolát építenek. Joggal mondhatjuk, hogy az elmúlt 13 év többet hozott nekik, mint a Horthy-rend- szer 25 éve. Ezért mondhatta Varga Károly is a szabadiaknak: »Ha hibáztunk, ha elvétet­tük is időnként a lé­pést, eredményeink azért semmivel sem kisebbek. Ha a család házat épít, és valaki elbotlik az udvaron, még nem veszti el életkedvét, felépítik a házat. Mi is meg­alkotjuk boldog éle­tünk épületét«. A gyűlésnek vége, Asszonynevét csak a legkö­zelebbi munkatársai ismerik, az üzemben általában nem. De ha Kovács Mária felől ér­deklődik valaki, (ez a lány­kori neve), akkor felderülnek az arcok: igen, így ismerik. Habuczkiné fiatal asszony, egy éve ment férjhez, s máris gyönyörű kisbaba várja haza a mindennapi műszak után. A pártszervezetben, a KISZ-ben Kovács Máriának hívják még, s azok a lányok is, akiket ő tanított meg a gépek kezelésé­re évek során át. Az új képviselőjelölt a mun­kásosztály gyermeke, szegény proletárcsáládból származik. 9 testvére ma is fizikai mun­kával keresi kenyerét, akár­csak ő. 1951-ben végezte el a fonónői tanfolyamot az új­pesti fonalgyárban, s azóta dolgozik a Kaposvári Textil­művekben. Még alig álltak a falak, a mostani bölcsőde helyén gyülekeztek a gépek, amikor munkába állt. Elő­ször a szereléseknél segéd­kezett, s azután, ahogy foko­zatosan üzemelni kezdtek, lett fonónő a gyűrűsfonodában. Csakhamar kezére adták a fiatalok nevelését. Teljes szív­vel és lélekkel oktatta, nevelte azokat a lányokat, akik falu­ról, a mezőgazdaságból jőve újonnan ismerkedtek a texti­les szakma tudományával. Össze sem lehetne gyűjteni emlékezetből azoknak a szá­mát, akik általa váltak jó munkásaivá az üzemnek. Bol­dog időszak volt ez a lelki­ismer étes munkában eltelt né­HABUCZKI JÖZSEFNÉ hány év, melyek sorát az el­lenforradalom vágta ketté. Kovács Máriával közölték, hog-H rá nincs szükség, kom­munistára nem bízzák a fia­talok nevelését. Ha dolgozni akar, ám legyen: ott vannak a gépek. És a munkásnő akar dolgozni, nemhogy megijedt volna a gépektől, hanem ele­mében érezte magát közöttük. Amikor a sztrájkok hullámai csaptak keresztül az országon, ö igyekezett néhány munka­társnőjével a legválságosabb napokban is kitartani, dolgoz­ni. Ae ellenforradalom után a pártban és a KISZ-ben te­vékenykedik. A *C«-műszak álapszervezertének propagan­distája lesz, és rövidesen is­mét kiemelik munkahelyén: csoportvezetői beosztást kap. Tizennyolc munkást osztottak mellé és huszonnégy gépet Velük együtt dolgozik « cso- portvezető is, aki valahányat szemmel tartja, s ha bármikor szükség van rá, segít Mosoly­gós arcát, öntudatos munká­ját ismerik felettesei és mun­katársai egyaránt El i* nyer­te a »Könnyűipar kiváló dol­gozóján kitüntetést Közben férjhez ment, és anya lett a kis Kovács Má­riából. Szépen berendezett lah kasban lakik a Jutái úton, ahol még emléke sem kisért á gyermekkori szegénységnek. Nyugodtan, boldogan, kiegyen­súlyozottan él, és nincs cso­dálkoznivaló azon, hogy most, huszonöt éves korára, amikor országgyűlési képviselőnek je­lölték a dolgozók bizalmából, természetesen hatottak szájá­ból azok a vallomásnak is be­illő szavak, melyeket a jelölő- gyűlésen mondott: »A mun­kásosztályhoz tartozom, s Ígé­rem, hogyha megválasztanak, mindenkor a munkásosztály szószólója leszek», gója, a paraszti nép gondjainak, bajainak jó ismerője. A nép sa­ját fialt csak a mi dűlnek a karok, ami­kor az elnöklő párt- titkár art kérdi: ki ért egyet Varga Ka­ják a Petőfi Művelő­dési Otthont, vasár­nap adták át a Kos­suth Művelődési Há­kétszáz ajkon csendül fel a Himnusz, s a nép ismét emelkedik. VARGA JÓZSEF Megyei tanácstagot és országgyűlési pótképviselőt jelölt a cukorgyári körzet ködösével funkcionál-e, ha­nem az, hogy melyik osztály kezében van a hatalom, mely osztály kezében vannak a ter­melőeszközök. Ma már álta­lánosan ismert az a marxista tétel — amit a társadalom fejlődése ezer és ezernyi té­nye igazol —, hogy nincs semmiféle tiszta demokrácia, csak osztálydemokrácia van. A proletariátus diktatúrája akár egy párttal, akár több párttal — nálunk például egy párttal — valósul meg, a leg szélesebb néptömegek számára biztosítja a demokráciát. És elmondhatjuk, összehason­líthatatlanul nagyobb de­mokráciát, több jogot nyújt a népnek, mint amennyit adott a dolgozóknak a többpárt­rendszerrel kérkedő Horthy- rezsim. Azt látjuk, hogy a tőkés or­szágokban általában több párt működhet, ha azok nem ve­szélyeztetik a burzsoázia ha­talmát. De korlátozzák, üldö­zik a forradalmi pártokat, azok képviselőit. Amikor a reakciós elemek támadják egypártrendszerünket, egy szóval sem említik, hogy ne­kik tökéletesen megfelel az egypártrendszer is, ha az olyan, mint a fasiszta Spa­nyolország rendje, vagn annak idején volt a Hitler- és Mus- solini-féle fasizmus. Egy sza­vuk sincs — sőt kajánul vi­gyorognak —, amikor a sajtó vagy rádió arról tájékoztatja hallgatóit és olvasóit, hogy betiltották a német KP-ot, ül­dözik a kommunistákat, X. Y. kommunista vezetőt letar­tóztatták vagy kivégezték. Számukra ez a szabadság és a demokrácia. Am felüvölte- nek, ha arról szereznek tudo­mást. hogy valamelyik népi demokratikus országban ösz- szeesküvő bandát számolnak fel, és tesznek ártalmatlanná. Diktatúráról, terrorról üvöl­töznék ilyenkor, és a tízéves kislány ártatlanságával naívul kérdezik: »ez a demokrácia?« Előfordul az is, hogy a több­pártrendszer mániákusai szoci­alista országok példájára hi­vatkoznak mondván: Lengyel- országban és Kínában miért lehetséges a többpártrendszer? Válaszoljunk mi is a kérdés­re. Mint tudjuk, Kínában is, Lengyelországban is proletár- diktatúra van. Mindkét ország­ban szocializmust építenek, s a parasztsággal szövetséges forradalmi munkásosztály mar­xista-leninista pártja révén vezető szereppel rendelkezik. De a többi párt sem a szo­cializmussal ellenségesen szemben álló elemek legális szervezete, hanem a proletár- diktatúrát elfogadó, a mun­kásosztály és pártjának vezető szerepét elismerő és támo­gató, szocializmust építő párt. A munkásosztály és párt­ja azonban ezekkel a pártok­kal nem osztozik a hatalom­ban. A hatalom meghódítása után azért maradhattak fenn ezek a pártok, mert Lengyel- országban a fasizmus ellen, Kínában az imperializmus el­ten — a mi volt pártjainkkal ellentétben — aktívan harcol­tak, elősegítették a független­ség és a demokrácia kivívását, és mindmáig a proletárállam programját elfogadva harcol­nak a szocializmus építéséért. Nálunk viszont az ellen- forradalom időszakában létre­jött pártok — bár demagóg módon szabadságot és demok­ráciát ígértek — valójában a reakciós és fasiszta elemek szocializmus- és kommunista­ellenes szervezetei voltak, amelyek egytől egyig félre­érthetetlenül a kapitalizmus visszaállítására törekedtek. Aki ebben kételkedik, annak hadd idézzük az 1956 novem­berében megjelent Hazánk, a Demokrata Néppárt lapja a »nemzeti forradalomról« prog­ramot adó vezércikkét Mihe- lics Vid tollából A program, miután hitet tesz a szocialista táborból való kiszakadás, a nyugati kapital-sta hata'mak- kal való szövetség mellett, gazdasági vonatkozásban ezt hirdeti: »... világnézetünkből folyóan meg kell kívánnunk, hogy az egyéni körülmények mérlegelésével és az elemi igazságérzetet kielégítő fokig méltányos kártérítést állaoít- sanak meg a közelmúltban ki­sajátított termelési eszközök és javak egykori tulajdonosai számára. Mindszenty is elég világosan feltárta »pozitív« programját, kijelentve, hogy »... a ma­gántulajdon alapjain álló... nemzet és ország akarunk len­ni«. Ennél nyíltabb és világo­sabb beszéd nem is kell. Benne Van a népnyúzó kapitalista rendszer visszaállításának nem is burkolt óhaja íme tehát, a többpártrend­szer megteremtése, a gomba­módra előbújó ellenforradalmi pártok és szervezetek létre­jötte a munkásosztály poli­tikai hatalma felszámolásának egyik fő eszközét jelentette. Politikai ellenfeleink nagyon jól tisztában vannak ezzel, és ezért akarják napirenden tar­tani ezt a kérdést. Nálunk a párt vezetésével a tömegszervezetek és a Haza­fias Néofront tömöríti a hala­dó és a demokratikus erőket a szocializmus építésére. Meg­bocsáthatatlan hiba lenne a tömegszervezetek és tömeg- mozgalmak mellőzése és le­becsülése. Szerepüket nem csökkenteni, hanem állandóan növelni kell. Ezt úgy tudiuk megvalósítani, ha minden területen erősítjük és növel­jük pártunk vezető és irányí­tó szerepét. A mi pártunk képviseli a haladás, a béke, a szocializ­mus ügyét. Ezért követi a nép. Pénteken este hat órakor az ÉDOSZ kul- .úrotthonban jelölőgyűlésre jöttek egybe a zukorgyári körzet választópolgárai. Major György, a jelölő bizottság elnöke köszön- ötte az egybegyűlteket. Csizmadia János általános iskolai igazgató szólt ezután a választópolgárokhoz. Beszélt a képviselők mandátumának és a ta­nácstagok megbízatásának lejártáról, az új vá­lasztásról. Majd röviden vázolta az elmúlt ti­zenhárom esztendő eredményeit, rámutatva a munkásosztály ország-építő szerepére, hazánk párosításának sikereire. — A cukorgyárban hatmillió forintot fordítottak idén korszerű- ütésre — mondotta. — Utalt a város eddigi és további fejlődésére. Megemlítette többek kö­zött, hogy a cukorgyár dolgozóinak legutóbb 44 lakás építésére nyílt lehetőségük. Majd ja­vasolta, hogy a gyűlés jelölje megyei tanács­tagnak és országgyűlésd pótképviselőnek Kiss János elvtársat. Kimondotta, hogy a Vaskombinátban Szirmai Jenő elvtár­sat, a megyei pártbizottság titkárát jelölték országgyűlési képviselőnek. Javasolta: vegyék a cukorgyáriak is jelölőlistájukra Szirmai elv­társat. A választópolgárok egyhangúlag, nagy taps kíséretében elfogadták Kiss János pótképvi­selővé és megyei tanácstaggá jelölését, és csatlakoztak Szirmai elvtárs jelöléséihez. Szirmai Jenő elvtárs szólt ezután az egybe­gyűltekhez. A megye és a város fejlődéséről beszélt. Beszámolt a szocialista építés jelené­ről, majd vázolta gazdasági, politikai céJki-tű- zéseinket. A két jelölt meleg szavakkal köszönte meg a bizalmat. Aki megnézi az arcát egy­szer, nem felejti el többé... Ezt az arcot nem lehet »ün­neplőben« elképzelni. Csak úgy valóságos, ha ott látjuk a gyár műhelyében olajoson, kuszán, kicsit öreges mozdu­lattal, de nagyon fürge szem- ‘árással. És ha ott dolgozol ve­le együtt, ha megszólal, ve­szed a kalapácsot, suhintasz a vasra, s visszanézel rá. Ha mosolygós, akkor bólintasz ma­gadnak: jól csináltad! Ha nem, hát ismét megemeled a kalapácsot, egyszer, tízszer, amíg... Amikor minden megy már, nem tudsz ellenállni, karon fogod munkatársaidat, odamégy hozzá, s azt mon­dod boldogan: köszönöm, Já­nos bátyám. Ha úgy jönne, hogy húsz év múlva megint mindent újra kellene kezde­ned a szakmában, ismét csak odaálinál elé, s most már a sok szép tanulással teli óra tapasztalatának birtokában, azt mondanád: kezdjük el Já­nos bátyám!... Ez az ember abból a fajtából való, aki sohasem restell sem­mit sem újra kezdeni, ha érzi, hogy nem olyan tökéletes a munkája mint ahogy azt szí­ve, agyé. képzelete megszülte. A munka művésze! A leg­furcsább, hogy ötven éves ko­rában rádöbbent: ő maga sem KISS JANOS Suri Károly I»fcész« még egészen, vagy leg­alábbis nem úgy készült el ön­magával, mint ahogy szerette volna. Akkor összeszorította fogát és beült az iskolapadba, ötven éves fejjel megint el­kezdte, és a technikum pad­jaiban azt mondta: tanár úr, kérem! Mennyi céltudat, lel­kesedés, tisztánlátás van eb­ben! Igen, akit 1919-ben az urak arcul köptek, és húszban csak azért nem ülhetett me­gint iskolapadba, mert 19-ben osztálybizalmi volt, az... Különben Weiss Manfréd egykori üzemi hajcsárai tud­ták a legjobban, hogy Kiss Jani János korában sem lett más legény, mint amilyen a tanácsköztársaság idején volt Ott vonult ő is a gyárkapu előtt, bért követelt, és nézte, nézte konokul Weiss Manfréd úr összeráncolt homlokát. S amikor egy napon már nem bírta tovább a feketelista munkanélküliséget jelentő fci- látástalanságát és nyomorát, útrakelt gyalog Pestről Kapos­várra ... Élete legszebb korszaka kez­dődött 1945-ben, amikor meg­alakította a cukorgyár párt- szervezetét. Először csak hár­man, aztán tízen, húszán, hat­vanén lettek... 1956 telén az elsők között vette magára a munkásőri egyenruhát. Nem szakadt félbe, amit negyven­ötben elkezdett. Kiss János, a technikumot végzett műszaki vezető leg­utóbb egy potrohos új tápszi­vattyú fölé hajolt 13 munka­társával. ök készítették, s ezenkívül — ki tudná meg­mondani — még hány új al­katrészt a nagy javítás ide­jén. Nézték a rajzokat, simo­gatták, igazgatták. Ha ekkor látod őket, azt mondod: család. Érdeklődsz? Azt beszélik a gyárban: Kiss János nemcsak saját műhelye tanulóinak és munkástársainak ügyes ke­zű, nagy tudású mestere, mert bármelyik üzemrészből állít be az érdeklődő vagy tanulnivá- gyó, az ó »tanműhelyébe« sen­ki sem mostohagyerek. Valamikor régen Weiss Manfréd gyárában a sötét, ke­serű napokban azt hajtogatta: csak egyszer megérhetné, hogy olyan gyárban dolgozhatna, amely a munkásoké. Lám. ez a mesebelinek hitt álom valóság lett. És Kiss János minden mozdulata, gondolata, szeme villanása azért történik itt, hogy ebben a gyárban tovább­ra is szép legyen az élet. Kinek az érdekében ül majd Kiss János a parlament or­szág figyelte székébe? — Döntse el szíve szerint, kedves Olvasói

Next

/
Oldalképek
Tartalom