Somogyi Néplap, 1958. október (15. évfolyam, 231-257. szám)

1958-10-26 / 253. szám

SOMOGYI NÉPLAP 5 Vasárnap, 195S. október 26­19l .Doktor urak, hogyan tetszik a gazdaságunk?... Két járás állatorvosainak látogatása egy termelőszövetkezetben ti Először a legnagyobb istál­lóban szemlélődnek. »Gümő- kórmentes állomány« — hirde­ti a bejárati ajtó táblája. Ti­zennyolc tehén és kilenc nö­vendékmarha nyújtja be fe­jét a jászaiba az etetőrácsok között. Tisztaság, rend ural­kodik mindenütt. — Kicsit gyenge a kondíció — ez a meg­állapítás is hangot kap. Az ál­latgondozó — amint valaki ta­lálóan megjegyzi — »személyes sértésnek« veszi a tehenekre tett bíráló észrevételt. A bala- tonőszödi Vörös Csillag Tsz elnökhelyettese nem is hagyja annyiban a dolgot. — A legel­tetés a végét járja, kint most már csak félhasira laknak jól az állatok. Elfogyott a csala- mádénk is. Áttérőben vagyunk a száraz takarmányozásra. Dr. Ráez Sándor balaton- szánszói körállatorvos otthonosan kalauzolja a vendégeket. — litt van ti­zenegy hízómarhánk — így mondja (és nem úgy, hogy a tsz hízómarhái) a másik épü­letben. — Ezt a hét borjút is meghizlaljuk. Az öt tehén? Azokat elhoztuk a tenyészis- tállóból, mert gümökór-gyanú- sak. így a többi egészséges ál­latot nem fenyegeti a fertőzés veszélye — mondja a látoga­tók élénk helyeslése közepette Rácz doktor. — Mit kapnak a gőbölyök? Erre Ihász János vagy Su­sánszki János gondozó egyaránt meg tud felelni: — Darabonként öt kiló ár­padarát naponta, azután lucer­naszénát. — Drága hizlalás ez — ál­lapítja meg dr. Somogyi Janő, a siófoki járás főállatorvosa. — Tömjük őket, mert októ­ber 30-án lesz a szállítás. Két hónap óta híznak. — Inkább kukoricadarát ad­nának nekik. — Csak heterózist terme­lünk, s az is szed étién még. — Cseréljenek árpáért ten­gerit. — Próbáltuk, de a TV-telep nem tud adni kukoricát. A negyven mangalica süldő remekül fejlett. Úgy látszik, jót tett nekik az ERRA, ez az antibiotikum tartalmú takarmánykiegészítő tápszer. 1— Nézzünk szét a szérűs- kertben is — javasolja valaki. Hatszáz mázsa szálastakar- mány — fele-fele részben pil­langós és egyéb széna, meg pontosan kétszáztizennégy köbméter zöldsiló vár felete­tésre ..; — Ne csak a saját takar­mánybázisra építsenek, hanem vegyenek is abrakot. Számít­sák ki, érdemes. Ha például két forint értékű korpát, da­rát adnak a teheneknek, ak­kor három literrel több tejet fejhetnek, ami hat forint hat- vanat ér. — Helyénvaló ez a jótanács, mert a Vörös Csil­lagnak kevés, mindössze két­száz hold a szántója. Ennek negyedén pillangós terem. Ta­karmánynak nem jut nagyobb terület, mert mást is keli vet­ni. Tudják ezt mindnyájan, mert hányszor meg hányszor magyarázta már nekik Bnbó- csai László, a mezőgazdászuk. Megvan az új sertésállomány alapja : tíz fehér koca, hetven malac­cal. Gondozójuk, Bognár Vén­ái bácsi kötényébe törli darás kezét, aztán kezet ráz a sok látogatóval. — Vigyázzon rájuk, nehogy bajuk essék — mondja neki búcsúzóul az egyik állatorvos. — Amit lehet, megteszek ér­tük, mert tudom, hogy ez a fajta disznó a valuta — feleli az öreg. Aztán a távozók után1 kiált: — Hát, doktor urak, nem is mondják, hogyan tet­szik a gazdaságunk, és meg vannak-e elégedve ezzel az ál-1 lománnyal? . .. A lóistállóban három csikó1 ropogtatja a szénát. Az elnök-1 helyettes megragadja az alkal-1 mat: kivezeti az Olgát. — Ág1 csapott a szemébe, nézzék meg.1 mit lehetne vele csinálni...1 több szem többet lát... A másfél éves vasderes kan­ta egyik szemét hályog borít-! ja. — Csak az operáció segít rajta. De így is dobhat jó csi­kókat. Vagy jó lesz az elnök­nek hátaslónak, ha az egész határt egybeszántják — hang­zik az állatorvosok együttes szakvéleménye. Ez az utóbbi megjegyzés nem kerüli el a vendéglátók fülét. Darázs József tanácsel­nök, a termelőszövetkezet egyik alapító tagja teszi le el­sőnek a garast: — Az egyéniek foglalkoznak a szövetkezés gondolatával. Egy sem mondja közülük, hogy másik tsz-t kellene létrehozni. Mindnyájan a Vörös Csillag­ban látják jövőjüket, mert itt már megvan a fundamentum, sőt a fal is magasodott küenc esztendő alatt. Én bízom ab­ban, hogy a tsz fennállásának tízéves jubileumát nem a mos­tani harmincöt, hanem több család ünnepli meg. Horváth Sándor tsz-elnökhe- lyettesé a szó: — Én is a kezdet kezdetén léptem be, negyvenkilenc ok­tóber huszonötödikén. Földem nem volt egy barázdányi sem. Azóta házat építettem, takaros kis családi otthont. Igaz, ötvenegy-ötvenkettőben ebéd helyett huztunk egyet a nadrágszíjon, s persze, lassan is ment a kasza a gabonában. Azért csak dolgoztunk kitar­tóan. Nem megyünk el se ke­nyérért, se sonkáért máshoz. Tavaly is vágtam két hízót. Nem malacokat, hanem olyan száznyolcvan-százkilencven ki­lósakat. Borunk is terem, mert van három hold régi meg öt hold új szőlőnk... Jó barát­ságban élünk az egyéniekkel. Száz mázsa árpát adtunk ne­kik kölcsön, vetőbúzát pedig cserébe. A nyáron segítettek nekünk a ga'oonabehordásban. Mire kiértünk a tarlóra — mert én is kocsis voltam ak­kor —. addigra már megrako­dott kilenc szekér, pedig korán befogtunk mi, szövetkezetiek is... Az igaz, hogy » ma - még nem élünk " elvan módban, mint a tehetősebb gazdák. De az is igaz, hogy már jobban megy sorunk, mint az őszödi parasztok többségének. Azon leszünk, hogy a kisebb földű emberek mielőbb hozzánk igazodjanak. Kovács János párttitkár szintén a tsz-fejlesztés lehető­ségét bogozgatja. Végül is az a nézet formálódik ki, hogy nem egyenként jönnek majd a gazdák a Vörös Csillagba: ha valaki elkezdi a sort, utána tüstént belép az egész falu, : egy huszonnégy óra alatt szö­vetkezeti községgé emelkedik Balatonöszöd. Időpontot? Azt nem lehet megjelölni. A sike­rért viszont lehet, sőt keli is tenni mindennap: tovább gya­rapítani a közös gazdaság eredményeit és hívni az egyé- nieket. Ami a gazdálkodás egyik ága, az á’lat tenyésztés fejlődé­sét illeti, arról csupa dicsérő szót mond dr. Sima Imre megyei főállatorvos. Dr. Molnár Imre balatonföldvári körállatorvos pedig ezt javasolja a vezető­ségnek: — Most várjatok a tehenek megtermékenyíttetésé- vel. Inkább kevesebb borjú legyen jövőre, mintsem szára­zon álljon négy-öt tehén a zöldetetés bevezetése után. Május az elles legmegfelelőbb ideje, mert így lesz sok tej, egész nyáron. Az egyébkén huszonöt literes meddő jószág is megadhatja a napi tizen­nyolc litert. — Mások tenyész­állatok nevelésére buzdítják a szövetkezetét: a fehérhús-sül dők többsége nem vágóba való. Kora tavasztól késő őszi" ad jón friss zöldséget a Vörös Csillag a Ba'aton-partnak — jó pénzt kap érte. Deák János, a megyei ta­nács mezőgazdasági osztályá­nak vezetője elismeréssel be­szél az állatorvosok szakmai munkájáról. — Érthetően az állattenyésztés. ál'ategészság- ügy áll érdeklődésük közép­pontjában. Kérjük, segíisenni a mezőgazdaság szocialista át­szervezése politikai tennivalói­nak elvégzésében is. Ha meg­kérdi bármelyiküktől a dolgo-l zó paraszt — mert megkérdi —, hogy »doktor úr, lesz-e va­lami a szövetkezésből«, akkor merjék az igenlő álláspontot képviselni. Feleljék azt, hogy »lesz, de ehhez a maga belé­pése is kell, János bácsi«. A siófoki és fonyódi járás' állatorvosai a megyei pártbi­zottság hívó szavára látogat tak el szerdán délután a bala- íonőszödi Vörös Csil'agba. Ér­tékes szakmai tanácsot hoz­tak, s hasznosítandó tapaszta­latot vittek masukkal. Kutas József IKIIRIE MARADJON A FALU? A mostani legöregebb generációnak nem sok van hátra. Erejükből az emléke­zésnél nemigen futja többre. Ifjúságuk, férfi koruk odalett, kezük már kevesebbet bír, s lábuknak megárt a sietés. Szívük meg telis­teli aggodalommal: mi lesz a féltve, gonddal őrzött földdel. Még azok az öregek sem biztosak a dolguk­ban, ahol vő vagy fiatalember van a háznál. Gyakori a szóváltás amiatt, hogy az öreg még akar, de már nem tud irányítani, mert a téte­lei elavultak, s ha megmondják neki, egy­kettőre kész a baj. Ott, ahol még kilátás sincs arra — az idősebbek szerint —, hogy biztos kezekbe kerüljön a föld, még súlyosabb a helyzet. Hát ők, a fiú nélküliek kire hagy­ják, kinek adják az öt vagy tíz holdat? Egy bizonyos: kevés fiatal van falun. Az ezer és ezer alatti lélekszámú községekben akár »két kézen« is meg lehet számolni, hány fiatal van, akik apjuk mesterségére adták a fejüket — szántanak, vetnek. És sajnos, a folyamat­nak még nincs vége, nem zárult be a kör, még most is sokan váltanak jegyet a városba: nem maradnak itthon, hanem csak látogató­ba vagy szabadságra jönnek vissz a falukba. Két legyet kellene ütni egy csapásra. Igen, nem va'ami kényszer-gátat, de gátat a fiata­lok elé, hogy akik még itthon vannak, ne menjenek a városba, s akik a városban van­nak, közülük a földdel egy kicsit is rokon- szenvezők jöjjenek vissza. Ezt kellene vala­hogy elérni. H iába harapdáljuk a kezünket, valami oka mégiscsak volt, nem úgy ukmukk- íukkra vásároltak bőröndöt a falusi fiatalok. Esetenként maguk a szülők voltak gyermekeik útfcaindítói. Mások meg a honvédségnél tanult szakmában bízva fordítottak hátat a földnek, s a legközelebbi városban üzemben vagy ál'a- mi gazdaságban kerestek állást. Ok tehát van — és nem is egy — arra, amiért elszállingóz­tak az eke mellől a falusi fiatalok. Sok szü’ő csak azt vette észré, hogy fiának nem tetszik a »mesterség«, mert — és sorolja a kivetni­valót fia magatartásában — »napnyugtakor már büdös neki a munka, rühelli a korai fel­kelést. minden moziban ott akar lenni, labda­rúgó-edzésekről nem hiányozhat, vasárnap meg mérkőzés, erre hivatkozik, ha szénát kell hordani«. Ha pedig város környéki fiatalokról van szó, még »kiábrándítóbb« a helyzet, mert színházba is elkívánkozik. És a felsorolást — én még meg sem említem valamennyit — föl­tétlenül azzal zárja, hogy: bezzeg az én időm­ben ... H át igen, abban az időben, ha mindez szükségeltetett is, nem volt mód a va­lóra váltásra. Ma viszont ez már a falusi fia­taloknak is létszükséglet. És ahol gátjai van­nak ennek, ott ledöntik az akadályokat. Ma olvas és tanul a falusi fiatalság. És azt is lát­ja, hogy ném ott tartunk, ahol elődeik egyko­ron. A szülők legtöbbje viszont nem akarja észrevenni a változást. A kisgazdaságok hold­jain ezen a nyáron is annyi ideig tartott egy hold búza learatáea, mint húsz évvel ezelőtt, és semmivel sem szánt föl kevesebb idő alatt egy pár lófogat ezer négyszögölet, mint 1940- ben. Itt nincs változás, de az eke után ballagó ember lelkében igen. A városba, állami gaz­daságokba szakadt fiatalok le tudják mérni, és látják a fejlődést. A legifjabb parasztnem­zedék kezében már ott a ceruza, és amiről egyszer meggyőződtek, amellől nem tágítanak. Vitatkozó szakmai ellenfele a szülőknek ez a generáció. Persze, közülük nem is egy meg­kapja: »Ne nyelvelj, én neveltelek, s az apád mégis jobban tudja, mit, hogyan«. A fiú ilyenkor hallgat, és nem vitatkozik, már csak a szülők iránti tisztelet miatt sem. De a legelső alkalommal, ha rés támad, elillan, vagy addig könyörög, míg az édesanya meg nem süti az útravalót. Nem azt akarom mondani, hogy a falusi fiatalok egytől egyig azért hagyják el a falut, mert kevés a szórakozási lehetőség, s a szü­lők nem értik meg a »modern időket«. T ény, hogy a falusiak soha nem öltöz­ködtek úgy, mint ma. Viszont ez már nem minden. Ennél több kell! Változtatás a munkamódszerekben, élni a huszadik század adta lehetőségekkel, elfogadni a munkát könnyítő újat, s nem abroszból vetni stb. Ha a szülők okosan és helyesen feszítik a vitor­lát a szélnek, akkor mindjárt kevesebb lesz a probléma, és lesz kire hagyni a falut, a földet. Gőbölös Sándor JÓ, HA TUDJÁK GAZDÁK TENNIVALÓK A GYÜMÖLCSÖSBEN A gyümölcsösökben a leg­fontosabb teendő a téli gyü­mölcsfélék szüretedének elő­készítése. Szerezzünk be meg­felelő létrákat, szedöedénye- ket és göngyöleget, vala­mint gondoskodjunk csomago­ló- és ideiglenes, tárolóhelyi­ségföl is. Az időjárás követ­keztében az idén a téli gyü­mölcsök is korábban szedésre érettek. Ezért figyeljük a sze­déshez alkalmas időpontot, nehogy a szelesebb idő sok gyümölcsöt verjen le a fákról. A gyümölcsösök trágyázá­sához szükséges szervestrágyát időben készítsük elő, és szerez­Berregő villanymo­tort tart ölért a völgy. A csörgedező patak vizét tárolóba paran­csolja át a gép Kiss Béla, a kaposvári MEZÖSZÖV Vállalat mérnöke akaratának engedve. Rada Ernő, a MÉSZÖV mezőgaz­dasági osztályvezető­je is segédkezik a vízszivatásnál. A töb­biek — vannak vagy húszán — körbeállva figyelik a készülő­dést. A domb oldalán lesz az öntözési be­mutató. — Lejtős, magasabban fekvő földet öntözni? — kérdezhetné bárki. Hiszen nem lehet azt elárasztani vízzel. Gumitömlő jó szolgá­latot tenne, de hát nem pázsitot, hanem kertészeti vagy szán­tóföldi növényt aka­runk gyorsabb fejlő­désre serkenteni, ah­hoz pedig nem elég­séges a lassú locsolás. Ne találgassunk to­vább. hanem nyissuk ki a szemünket. Mit láthatunk? A domb­oldalt úgynevezett gyors-kapcsolású fémcsövek hálózzák , be. Egy-egy bilincset kell megfelelően el­fordítani, és kész a vezetékrendszer, akár nyolcszáz méter tá­volságban is. Ó.tt pe­dig az esőágyúk ve­szik át a szót. Nem dörrennek, nem ha­lált osztogatnak — hanem sistergő han­got hallatva ontják szét az életet adó JllJikßähbm, az (tdíái^iÁ, nedvet az aszály sa­nyargatta papriká­nak vagy paradi­csomnak, s ezzel könnyebbé, eredmé­nyesebbé teszik a pa­rasztember munká­ját. Még nem hangzott el a vezényszó. Egyelőre gyűlik a víz a tárolóban. Mi meg fürkésző tekintettel mérjük végig ezt a különös ágyúfajlát. Három áll egy sor­ban. Sz—O — ez a típusa. Kísparcellára méretezték. Lőtávol- sága 25 méter, vagyis ötven méter átmérő­jű kört »szitál be« a ködszerűen elporlasz- t ott vízzel. Percen­ként kétszáz liter »esőt« szór szét. És micsoda egyenlete­sen! — Ezt azért ál­lapíthatjuk meg, mert már működik is. A Darányi lllóolaj- kutaio Kísérleti Gaz­daság főagronómusa mondja: — Nagy hasznát vettük a nyáron ennek a há­rom szórófejnek. — Az esőágyúzásnak nem a hangja, de a híre bejárta a puszta vidékét. Főleg a tahi járás kertészkedő szövetkezeteiben, de másutt is mondogat­tak: jó volna megis­merkedni és talán tartós barátságot köt­ni ezzel az újfajta öntöző berendezéssel. Az óhaj eljutott a megyei mezőgazdasá­gi osztályhoz, a ME- SZÖV-höz, s az ilyenfajta eszközöket forgalombahozó vál­lalathoz — és meg­szervezték a bemu­tatót. Tabról — a já­rási tanács főagronó- musán, Szíjjártó Fe­rencen kívül az egyik tsz elnöke is útnak indult Darány-pusz- tára. Bedegkérről Márton Lajos gazda­sági felügyelőt hozta el a tapasztalatszer­zés vágya. Siófokról a hétholdas kerté­szettel rendelkező Uj Barázda Termelőszö­vetkezet tagsága az elnököt, Kovács Já­nost küldte el szem­lélődni. De ideért a megyei szervek kép­viselete is: Miseta György a pártbizott­ságtól, Molnár Imre főagronómus és Há­mori A. Ferenc ugro- nómus pedig a ta­nácstól. A kapoiyi Szabad­ság Tsz-nek száz holdnyi, kertészke-] désre alkalmas föld­je van. Ebből a kö­zös gazdaságból húr-', man is eljöttek az\ esőágyúzást megnéz­ni. Marosi János el- j nők. Kajái Ferenc, agronómus és Bóka. Károly kertész. —i Jövőre nálunk is leszi ilyen bemutató — ál-t lapították meg nagyi elhatározással, mert ( vesznek esőágyút. De< talán nem is kispar- cellásat, hanem na­gyobbat. Olyant, ami-{ lyent erre az alka­lomra küldött Da-1 rány-pusztára a ME-1 Z ŐSZÖV: Sz—l-es típusút. Ennek ai »puskapor oda gja» percenként négyszáz' liter viz. Hatósugara' pedig 32 méter. — Idejében jelent­sék be igényüket, hogy amikorra szük­ség lesz az esöagyúra, addigra elkészíthesse a ‘-»ár. — E szavakat Nagy István, a ME­ZÖSZÖV budapesti mérnöke nemcsak a kapolyiakhoz intézte, ■ hanem mindazokhoz, f akik ötven mázsa f pillangós szénát, két • vagon burgonyát' vagy éppen három' vagon cukorrépát akarnak termein,' agy-egy holdon. Mer: ahol ez az ágyú »tü­zel« a szárazságra — a növények eme ve-\ szedelmes ellenségé-* re —, ott ilyen not adhat a föld zük be a műtrágyát is. Szüret után megkezdhető a fatiszto­gatás, a ritkító metszés és a fiatal ültetésű gyümölcsfák törzseinek nyúlrágás elleni bekötözése, valamint a trágyá­zás is. A ZÖLDSÉGTERMESZTÉS ŐSZI MUNKÁI A termés betakarításához teremtsük meg a szakszerű terményválogatás, osztályozás, csomagolás és szállítás felté­teleit, Gondoskodjunk a fagy­érzékeny és értékes zöldség­növények — paprika, paradi­csom — fagyvédelméről, hogy a korai fagy ne tegyen kárt bennük. Az áttelelő zöldségfélék magvait vessük el, illetve pa­lántáit ültessük ki (spenót, saláta). Hasznosítsuk a meleg- ágyi felszerelést, termeljünk téli fogyasztásra zöldségfélé­ket (zöldhagymát, salátát stb.). A zöldségfélék téli tárodé­hoz elő kell készíteni a fertőt­lenített tárolóhelyiségeket. Gondoskodni kell a szerves­és műtrágyák földre való ki­szállításához szükséges gépi vagy fogatos erőről, továbbá ez őszi mélyszántás munka­gépeiről. A trágyaigényes zöldségfélék alá kát. holdan­ként 400 mázsa szerves trágyát tervezzünk. Foszfor és káli műtrágyákból kát. holdanként 100 kg-ot szórjunk ki. A KONYHAKERTI NÖVÉNYEK MAGTERMELÉSÉNEK BETAKARÍTÁSA A kétéves maghozók közül a fagyálló hagyma és petrezse­lyem dugványokat szedjük fel és válogassuk át. A sérült, be­teg és a íajtajellegnek még nem felelő egyedeket távolit«1 suk el, illetve használjuk fel étkezésre. A kifogástalan dug­ványokat jól előkészített talaj­ba ültessük át. A vöröshagyma, valamint a kcbakoso’k magtermésének be­takarításakor ügyeljünk a szárításra. A kellően ki nem szárított mag könnyen pe­nészt, dohot kap és sokat ve­szít értékéből. Gondoskodjunk a hagymamag csépléséről is. Az őszi vetéseket ápoljuk, hogy gyommentesen, megerő­södve érjék el a telet. El kell végezni a spenót, téli retek és téli saláta magvetéseket. A MEZEI POCOK IRTÁSA A mezei pocok Somogybán is elszaporodott. A községi ta­nácsok a fertőzés mértékéhez és a fertőzött terület nagysá­gához képest időben gondos­kodjanak a szervezett védeke­zés végrehajtásához szükséges Arvalin beszerzéséről és fel- használásáról. tn hasz-\ öld... J K. J, * A beszolgáltatás megszüntetése jelentősen emelte a dolgozó parasztság jövedelmét. Az állami felvásárlás rendszerének kiépítése pedig biztosítja a városi lakosság zavartalan ellá­tását továbbra is. (Fehérváry Ferenc felvj

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom