Somogyi Néplap, 1958. október (15. évfolyam, 231-257. szám)

1958-10-21 / 248. szám

Kedd, 1958. október 21. 6 SOMOGYI NÉPLAP Zsupán - - Csorba István *-lr>kafirlca, ákombákom sosem volt a mulatságom. így kezdődik Zsupán belépője a néhány nap múlva bemuta­tásra kerülő Strauss-operett- ben, a Cigánybáróban, pánt, azaz Csorba Istvánt, színházunk buffóját a próba megkezdése előtt alig negyed­órával csíptük el, hogy beszél­ne szerepéről, magáról. Igaz. hogy sokad ismerik már. Az Előzetes jelentés című bemu­tatkozói kabaréműsorban ízes, bőhumorú konferansziéként köszönthettük, de azért még­is az a mérvadó, mit a színész mond magáról. Szemmel láthatóan nem örül, bogy nyilatkoznia kell. Babo­nából, mint később kiderül. — Nem szeretek előre be­szélni egy szerepről; ilyenkor, bemutató előtt pedig csak a szerep foglalkoztat. Eddig ösz- szesen kétszázegynéhányszor játszottam már a Cigánybáró­ban, Tarján Tamás lesz a he­tedik Barinkay, akivel játszom. Szeretem ezt a szerepet, még mindig van benne számomra új, mert Zsupánt nem a hu­mor vonalán kerestem meg, hanem a karakterét bányá­szom felszínre • a játékban. Mellesleg szólva két szerepem van a Cigánybáróban, játék­mester is vagyok. ' — Mióta színész, csak ope­rettekben játszott eddig? — Ezerkilencszáznegyven- egyben végeztem el a főisko­lát, játszottam Budapesten, és kilenc évig voltam a Kecske­méti Katona József Színház­nál. Nemcsak operettet ját­szom. Igen szeretem a prózát; egyik legkedvesebb közelmúlt­ban játszott szerepem a Cyra- noból Raugeunaul és Bródy Tanítónőjéből a plébános, a Főúr. Valaki kitalálta rólam, hogy szép a hangom — tes­sék megírni, hogy nem fogok visszaélni ezzel —, és énekel­tem a Szerelmi bájital című Donizetti-operában. Szóval, nem lehet azt mondani rám, hogy eltúlzom a hűséget az operetthez. Egyébként civil életemre nem vonatkoztatható Zsupán belépője, nekem az irkafirka komoly mulatságom. Kecskeméten, ha nem is vi­lágrengető sikerrel, de bemu­tattak egy operettemet, amit Horváth Jenővel írtunk: a Ba­laton szépét Belekóstoltam az írásba, nem hagyhatom abba. Mivel feleségem révén somo­gyi vagyok egy kicsit — ő csurgói lány, és rokonai közül többen tanárkodtak a csurgói gimnáziumiban —, elhatároz­tam, hogy írok egy somogyi operettet. A történetet nem Meseországból jöttem, gyere­kek. De nem hoztam ám sem­mi különöset. Emlékeket csu­pán, szép emlékeket.. -. Ott, áhol én jártam, minden a kis birodalom polgáraié. Gondol­játok ugye, hogy nem akartam hozzányúlni az égvilágon semmihez, csak a szemem járt jobbra-balra szaporán. Ez a kis meseország egy ha­talmas gyárépület közelében terül el, amelyben óriásgépek dübörögnek folyton, mintha örök mesefonalat fonnának... Amikor a kapuhoz értem, oda­benn fehér házakat láttam. Meseország nagy kerítésből, füves udvarból, meg ezekből a házikókból áll. Az udvaron megpillantottam a lakókat is. Voltak, akik futkároztak a fü- vön, mások a kerti oszlop mögé bújtak, többen meg egy­más kezét fogták, és azt éne­kelték, hogy »Lánc, lánc, esz- terlánc...« Egyszer csak megfogta vala- ■ ki a kezemet. mondom el előre, hiszen lehet, hogy nem is írom még meg, de ahogy elgondoltam, a csur­gói gimnáziumban fog játszód­ni, a mese ott kezdődik a fia- Zsu- 401 szerelmesek legendás hírű Csokönai-padjánál, és ott is fejeződik be. Fut az idő, még néhány perc, és kezdődik a próba. Mielőtti1 lomáson leugrott a vonatról, Azt hitte, mindjárt tábornok lesz Alan Yanslei angol fiatal­ember a napokban bevonult katonának, és a fogadtatásá­ból arra következtetett, hogy\ azonnal legalábbis tábornok lesz belőle. Amikor ugyanis York ál­A Kaposvári Fotoklub a fejlődés útján elbúcsúznánk, megkérdezzük: — Hogy érzi magát Kapos­várott? “ Szel?tem a várost. AtutaJ fogadó Uzomág elnöke zoban sokszor nézegettem aj 2gt rázott a szép reményű if-í A spontán alakult művésze színhazat, akkor csak titokban júval, és kényelmes katonai ti körök, klubok fennmaradó hogy nem is\ : _ _____ L — —J. A i nrlon L-.Í-VV* oifól -P-ii rrrr á lló küldöttség fogadta üdvözölte. Peter Fleming kapitány, Alig nyolc hónapja, hogy néhány, fotomüvészetet ked­velő lelkes amatőr kezdemé­nyezésére megalakult a Ka­posvári Fotoklub. Az alapító tagok azóta a Magyar Fotómű­vészeik Szövetségének irányí­tásával rendszeres foglalkozá­sokkal, képbírálatókikal, kiál­új csapattestének katonáiból (lítások rendezésével, gyakori .£•77 ' T..-: 7 J •-•x j - í _ r ix- \ 1 fo t.ó.c o crl i'i-í záic labor-oktatással újabb és újabb érdeklődőt szerveztek be. A klub ma már száz tagot ke- i számlál. gondoltam arra, hogy nem is lehet rossz itt játszani. Külön­ben legkedvesebb emlékeim egyike marad az a néhány nap, amikor feleségem kalau­zolásával ismerkedtem a vá­rossal, és bennünket még sen­ki nem ismert. Egyik este el­mentünk a KlOSZ-moziba, jer gyet váltottunk a harmadik' sorba, és mint a diákok, össze- bújva néztük végig az elő­adást. Senki sem törődött ve­lünk. Élveztük ismeretlensé­günket. — Oly terhes egy művész­nek, ha ismerik? \ — Dehogy! — válaszolja ne-] vetve. — Néha azonban olyan jó inkognitóban ismerkedni az vitte új csapattesté-isa mindenkor attól függ, hogy i képesek-e megtölteni tarta­sd lommal. A jól szervezett prog­autóban hez. A főhadiszálláson J. emberekkel az első bemutatkozás előtt! színpadi Hűha, I ] Az órára néz. — mindjárt féltizenegy! — Viszontlátásra! — Viszontlátásra a bemuta­tón! László Ibolya i Wood őrnagy, a parancsnoki ram, a kollektív munka, a lel- üdvözölte Yonsleyt, lelkesen (fkesedés segítette át a Kapós- kezet rázott v>ele, és takarék-(> vári Fotoklub tagjait is a kez- betétkönyvvel, valamint ked-<>úeti nehézségeken. vés ajándékkal lepte meg (• Hétről hétre, szinte minden a mindjobban csodálkozó ^kedden ott találjuk a klubban fiatalembert. Yansleyben mindinkább megerősödött a gyanú, hogy az angol hadsereg nagyon rosszul állhat katonai erői szempontjából. Nem is ér-i tette, miről van szó, míg ai parancsnok el nem mondtál üdvözlő beszédét. — Yansley — mondotta azl elégedett őrnagy —, a csapati 200. újonca ebben az évben,l és ezzel a csapattest teljesí-l tette idei újoncfelvételi köte-l lezettségét. Mindez nagyon szép volt.l amig tartott, másnap a re-l ményteljes ifjú »tábornokje-1 lölt« már buzgón pucolta ai krumplit a konyhán. a fényképezés híveit, A régi fotósok mellé fiatalok sora­koztak, diákok, ifjúmunkások, s többen az eddig »-visszavo­nult« öregek közül is. Többen rendszeresen részt vesznek nemzetközi, művészi kiállítá­sokon. Ez is óriási eredmény, hisz Kaposvár az idén képvi­seltette magát először nem­zetközi kiállításokon. A skót szalonbeli bemutatkozást újabbak követték. Kárpáti Kálmán jelenleg az angliai Newcastle-ban és a belgiumi Gentben; Péter János az olaszországi Bergamoban, T a- bák Lajos Budapesten sze­repel képeivel. A havonta megrendezésre kerülő »a hónap legjobb ké­pe« pályázatok, a rendszeres oktatás — különösen az új generáció nevelésében — nem várt eredményt hoztak. A fia­Mit egyék a szellemi, mit a testi munkás? ÉSZREVÉTLEN JUBILEUM E hónapban jelenik meg könyvkiadásunk legnépszerűbb könyvsorozatában, az Olcsó Könyvtár sorozatban a kétszá­zadéi kötet. A kétszáz kötet tizenegy és félmillió példánya bizonyít­ja, hogy a klasszikus irodalom megtalálta az utat az olvasók­hoz, még a kezdőkhöz is. Nagyszerű politikai tett volt az Olcsó Könyvtár megindí­tása, mert aki e négy év alatt azzal a táplálékkal élt, amelyet az Olcsó Könyvtár sorozata nyújtott, azt többé nem hódítja vissza a selejtes ponyvairodalom. Akik a felszabadulás előtt csak Nick Cairterefcen, Buffalo Billeken és Kockás Piereken »nevelkedhettek«, azok most Tolsztojt, Móricz Zsigimondot, Balzacot, Karimthyt, Ibsent, Shakespearet, Anatole Francé-ot és Nexőt szeretik és ol­vassák. S ez a hatalmas eredmény elsősorban az Olcsó Könyv­tár érdeme, mely a legkiválóbb klasszikus műveket is fillé­rekért juttatja el a közönségnek! Aki megvette valamennyi eddig megjelent kötetét az Olcsó Könyvtárnak, annak most alig nyolcszáz forintért két­száz kötetes nagyszerű könyvtára van! Csupa jobbnál jobb könyvekkel. A világirodalom klasszikus alkotásaival csak­úgy, mint a mai írók műveivel! E szinte példátlan eredmény az Olcsó Könyvtárat di­cséri, amelynek most megjelenő kétszázadik kötete keresve sem lehetne megfelelőbb, mint a nagy proletár költő, József Attila: Külvárosi éj című válogatott verseskötete. A szellemi és a fizikai dol­gozók fehérjeszü/kséglete kö­rülbelül azonos. Ennek az a magyarázata, hogy a fehérje, mint energiaszállító, kevésbé fontos szerepet tölt be, inkább a test állományának felépíté­sét, illetőleg fenntartását szol­gálja. Szellemi dolgozóknak — 1 testsúlykilogrammra szá­mítva — naponta 1 gramm, ne­héz fizikai munkásoknak kb. 1,2 gramm fehérjére van szük­sége. A fehérjehiány csökken­ti a teljesítőképességet, ami elsősorban az emlékezőtehet­ség és összpontosító képesség csökkenésében jut kifejezésre. Ezért fontos a szellemi mun­kásnál, hogy összkalória-szük- ségletének (napi 2400 kalória) fedezése során a fehérjedús táplálékokat, pl. húst, halat, sajtot, tejet a zsírral szemben előnyben részesíts . Az ilyen étkezés megóvja at ól, hogy fe­hérjetartalékait le: yen kény­telen igénybe venr!. Ha a fi­zikai dolgozó az általa szük­ségelt napi 3600—4500 kaló­riát elfogyasztja, megfelelő ésszerű választék mellett a szükséges fehérjemennyiséget amúgy is magához veszi. Egy ideig az volt a felfo­gás, hogy a túlzott fehórjefo- gyasztás káros hatású. Dr. Kraut profeszor, a dortmundi »Max Planck« táplálkozás-fi­ziológiai intézet igazgatója az 1957. évi nemzetközi egészség- ügyi kongresszuson tartott elő­adásában cáfolta ezt a nézetet. A szellemi munkással eJlentét­... I ; »TV — Pszt! — mondta —, láb­ujjhegyen! — Halkan lépeget­tem utána. Fényes kövű fo­lyosón osontunk, amikor kitá­rult egy ajtó. Tiszta, fehér ká­báiban, Rózsi néni, a kis ház asszonya állt előttünk. A ra­gyogó szép szobában sok-sok apró, rácsos ágyacskát pillan­tottam meg. Mindegyikben egy-egy barna, szőke kis lakó aludt. Azt mondták nekem, denkinek ilyen dundi, kerek lakók! Megsimogatják az or- kők áláállnak, hogy ezek a legfiatalabbak. Az lesz tőle a képe. Félni? Itt vos köpenyét, és mindenkinek addig lubickol, ben a nehéz fizikai munkát végző embernek több zsira­dék^ van szüksége. Az általa igényelt kalóriának körülbelül egyharmada, sőt fele zsiradék. Száz gramm vaj vagy marga­rin például 1 kilogramm bur­gonyát pótol. Egyébként a jóllakottság érzése zsíros étke­zés után tovább tart, s ez eme­li a fizikai munkaképességet. A szellemi munkás viszont ügyeljen arra, hogy bőséges fe­hérje-fogyasztás mellett kevés zsiradékot vegyen magához. Igen fontos, hogy ételeink tar­talmazzák azokat a vitamino­kat és ásványi anyagokat is, amelyek a tápanyagokat fel­bontják, s szervezetünk szá­mára hasznosítják. De mint­hogy a szervezet vitaminszük­séglete nem növekszik arányo­san a megnövekedett kalória­szükséglettel. tehát a vitamin­szükséglet szellemi és fizikai munkásoknál körülbelül azo­talok közül sokan kinőttek már a családi emJékképek ké­szítéséből, s művészi igénnyel komponálják képeiket. Első kísérleteikként elkészültek első 30x40-es kiállítási képeik. Ezek egy része technikai és esztétikai szempontból még nem egészen tökéletes, másik részük azonban kiemelkedő, s minden bizonnyal bemutatás­ra kerülhet országos művészi kiállításokon is. A fotósok Pécsett és Kapos­várott közösen rendezendő ki­állításra szánt képeket a leg­utóbbi klubnapon vitték el há­zi zsűrizésre, Ilyen nagyszámú kép, s ilyen lelkes, baráti tár­saság mé.g sohasem gyűlt ösz- sze. A zsűrizés után a klub kollekciójaként 16 szerző 54 fekete-fehér és 20 színes dia­pozitív képét küldte el a veze­tőség Pécsre. Az »öregek« mellett most már helyet kap­tak a fiatalok is: ifj. Gáspár András. Buzinkai Gyu­la, Nagy Mária, Bányai Zoltán, Sándor Lajos. A Kaposvári Fotokluib mun­kájában szembetűnő a fejlő­dés; ez biztosítja előbibrejutá- sát és egyre nagyobb térhódí­tását az amatőrfotósok köré­ben. Címolvasó gép Az Egyesült Államokban olyan elektronikus gépet ké­szítettek, amely alkalmas ar­ra,- hogy géppel írott borítéko­kat »elolvasson«, majd váro­sok és államok szerint cso­portosítsa azokat. Kéziratos címzésnél a gép csődöt mond. Magyar film Egyiptomról Az Egyiptomi úti jegyzetek Szemes Marianne író-rendező és Herczenik Miklós operatőr tavalyi egyiptomi utazását ele­veníti fel. A futó élmények, benyomások képet adnak Port­saidról, a magyarok építette heluáni hídról és Kairóról. Ki tud legjobban szántani? Albert Bergeret chanceaux-i lakos leállítja traktorját, le- mászik, hasra fekszik, előhúz egy »zollstock«-ot, s millimé­ternyi pontossággal leméri a traktor által vájt barázdát. Majd rosszallóan csóválja a fejét, meghúz valamilyen csa­vart az ekén, és újból elindul. Traktorján két nagy francia zászló leng. Tőle 50 méterre a Német síké a gombás. De olyan is; akad, aki egy-egy szép rózsá-\ ról ismeri meg, hol a kabátja.í Milyen jó itt, gyerekek! Amikor Imike bácsi átjön] ebből a szomszédos nagy épü­letből, ahol a gépek dübörög-’, nek, Tóth Ferinéni, a lakók gondviselője, csak annyit] mond: — Bordásfal kellene, In-] ke bácsi szerezzen nekünk, tor-] nászni akarnak a gyerekek! ln-< ke bácsi megvakarja a fe­jét, és aztán azt mondja: — Jó,j lesz bordásfal! Tornásszatok! Amikor ott jártam, éppen] akkor várták az autót, amely; a tornafelszerelést hozza. Nem < vártam meg. Azt sem várhat-j tam meg, míg szépen kifestikj Meseország házikóinak falait.’ Gyönyörű lesz, gyerekek, gyö nyörűbb, mint eddig volt. Azt(j beszélik, nagyon sok pénzt köl-§ tenek rá, de Inke bácsi nem'. mondja sohasem, hogy »nem i csináljuk meg«. Estéiig játszottunk. Aztán el-L búcsúztam. Nagyon fájt a bú-*® na’c­Szövetségi Köztársaság zász­lajával egy másik traktor dü­börög a szántóföldön. Ujdbb 50 materre Anglia gépesített ekéje szántja a földet. A 'traktorosok Stuttgartban gyűltek össze, hogy 30 darab két ár nagyságú szántóföldön összemérjék erejüket a törté­nelem legrégibb »sportjában«, a szántásban. Több mint 10 ezer néző lesi kíváncsian a »mester-szántókat«, féltügye­lők és ellenőrök lóháton uta­sít gat ják a versenyen részt vevő 16 nemzet képviselőjét. A szántási világbajnoksá­gon nem a gyorsaságon van a hangsúly, hanem a. kitűzőit szántóföldet két és fél óra alatt a lehető legegyinlete- tesebben kell felszántani. A barázdának nyílegyenesnek, egyforma mélynek és széles­nek kell lennie. A versenyzők állandóan leállítják gépeiket, hogy lemérjék munkájukat. A verseny legnyugodtabb részvevője Uj-Zéland képvi­selője, akit hazájában hossza­dalmas selejtező versenyeken választottak ki. A verseny előestéjén felszedett agypár rögöt, hosszasan vizsgálgatta, majd beállította ekéjét. Oly nyugodtan vezeti traktorát, mintha odahaza dolgozna. Vé­gigutazta a fél világot, hogy itt bemutathassa tudományát. A versennyel együtt eke- és traktorkiállítást is ren­deznek, dimdli divatbemuta­tót és lovasbemutatót tarta­és mindenki ameddig jól­csú, de hát azt mondták, néma maradhatok tovább. Csak ügyi maradhatnék, ha még egyszerű ilyen kicsi lennék. Amikor éna kicsi voltam, akkor nem volti Meseország. Megkeresitek ti is?/ Hát csak menjetek végig a Ju-f ai úton, s ahol az van kiírva ’ ogy óvoda meg bölcsőde,! csöngessetek be. Különben gyermkek, nem is’ kell olyan\ messze menni. A textilgyáré nő kívül sok van még ilyen a vá-'f egyik hason, a másik oldalt aztán se a farkastól, se a tág- megmutogatnak nagy vendég- esik. Van itt kis konyhabútor, rosban. Vagy talán ti is oda fordulva feküdt. A sarokból ristől nem kell. A manók sem szeretettel mindent, de min- kis asztal, kis lábos _ hadd r ámhunyorgott egy fekete sze- járnak, csak a doktor bácsi, de dent. Hú, gyerekek! Annyit főzzön, aki akar —, ólomkato- mű kis lakó. A fehér kabátos az aztán mindennap. Nagyon játszottam, de annyit! Festet- na meg hajas baba! És tudjá- meg aki ott üldögéit mellette, jóságos mindenkit szeret temakis teremben, mindenféle tok, itt mindenki külön tartja Ki: — Pszt! Ági! Aludni! — mület az ágyacskák tövében. Szmbsi> sokfele. állatot. Voltam a ruháját. A szekrények ajta- Megtudtam, itt annyit kell Odaát, a másik épületben már a kis fürdőben, ahol meleg víz jón erdei gombák, törpék, aludni, hogy egyszeriben min- nem félnek tőle. Nagyobbak a folyik vastag sugárban. A la- Egyiké a törpés szekrény, má­jártok? Akkor jó! írjátok to-Q vább ezt a mesét; és mondjá-\ tok el később is, ha nagyoki lesztek. Emlékezzetek Meseor-\ szagra! Mert tudjátok, ha fel­nőtt az ember, könnyen hajlik] a feledésre. fo A fversenyeket a »World Ploughing Association« (Szánták Világszövetsége) rendezi. Angliában és Íror­szágban már hosszú idők óta népi szokás a »szántó-ver­seny. »Úgy gondoljuk, hogy ezt a szokást nemzetközivé kell tenni« — mondotta a szövetség egyik vezetője. Az idei szántási világbaj­nokság nyertese az angol Tom Leslie Goodwin lett. Az első szántási világbajnok­ság 1953-ban, Kanadában zaj­lott le. A mostani világbaj­nokság megnyitását dísz­egyenruhás kürtösök jelezték, vörös rakéta szadit az ég fe­lé és Heus-s szövetségi ál­lamelnök megnyitó beszédé­Szegedi Nándor^ ben üdvözölte a résztvevőket.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom